Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
44 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nemzet Szemléltető oktatás az új mechanizmusról Mindnyájunknak vannak ismerősei, akik — enyhén, szólva — vajmi kevés érdeklődést tanúsítanak a politikai gazdaságtan problémái iránt, de az anyagi érdekeltség elvére mostanában mind gyakrabban hivatkoznak. Természetesen csak a maguk szemszögéből ítélnek. Éberen figyelik és hangosan szóvá teszik, hogy hol és miként érte sütős sérelem ezt a számukra legfontosabb gazdasági elvet, az egész mechanizmusból csupán egyetlen gondolat vésődött mélyen a tudatukba: az anyagi érdekeltség elvét az eddigieknél is jobban tiszteletben kell tartani. Azaz, ahogyan ők fogalmazzák: kicsi pénz — kevés munka, nagy pénz — komolyabb meló. Még rövidebben: a pénz beszél. Az anyagi érdekeltség elve valóban fontos kérdése gazdasági életünknek. A mechanizmus átfogó reformjában mindenképpen nagy gondot fordítanak érvényesítésére. Ha az egyén anyagilag jobban érdekelt a rábízott munkában, abból nemcsak neki van haszna, hanem az egész társadalomnak. A filozófusok és a közgazdászok dolga, hogy az anyagi érdekeltség és a szocialista tudat mélyebb öszszefüggéseit elemezzék, és ezt meg is tették a Társadalmi Szemlében, hónapokig tartó, izgalmas vitában. Van azonban ennek a problémának olyan árnyoldala is, amely éppen »a kevés pénz — kevés munka« jelszóban fogalmazódik meg és az anyagi érdekeltség elvén pusztán anyagiasságot ért. Kezdődik mindjárt az egész ennek a tréfásan hangzó jelszónak a szórendjén. Tudjuillik, ha ebben a mondatban a munka kerülne az első helyre, vagyis így hangzana: kevés munka — kevés pénz, akkor egyszeriben megváltozna az egész mondat tartalma, jelentése, akusztikája. Ebben már egy társadalmilag elfogadott igazság fogalmazódna meg. Mindenki csak helyeselheti, hogy aki keveset dolgozik, akkor ennek arányában részesüljön a munkabérben is, tehát kevesebbet is kapjon. No, de ők fordítva gondolják. Előbb nagyobb igényeket támasztanak — már ami a fizetést illeti —, szigorú feltételeket szabnak, és a ■végén olyan a munkájait, mint ez anekdotabeli két kőműves, akik közül az egyik a falat tartotta, hogy el ne dőljön, míg a másik a fizetéssükért ment. Ez a fajta típus az, amely egyáltalán nem a munkája révén óhajt előbbre jutni, többet keresni, hanem karrierizmusa mögött különféle ügyeskedés, könyöklés, protekciózás húzódik meg és a remélt magasabb anyagi dotáció. Az anyagi érdekeltség fogalmán mi valami egészen mást értünk. Az előbb említett közgazdász-vitában is kifejezésre jutott a következő álláspont: a közvéleményben ki kell alakulnia annak, hogy az emberek ne sajnálják a magasabb bért, a jobb életkörülményeket azoktól, akik másoknál társadalmilag hasznosabb munkát végeznek. Ám tartja igazságtalannak a közvélemény azt, ha egyenlő bért kap két olyan azonos beosztású dolgozó, akik munkájának társadalmi értéke különböző, még akkor is, ha azonos erőkifejtés húzódik meg a két munka között. (Hiszen ebből még nem feltétlenül következik, hogy a két munka társadalmi értéke is egyenlő.) Az egész vita egyébként jól mutatta, hogy mennyire nem lehet függetleníteni az anyagi ösztönzőket az erkölcsi tényezőktől , az erkölcsi ösztönzőktől. Mindenképpen az az igazságos, hogy aki többet dolgozik, a társadalom részére értékesebb munkát végez, annak a fizetése is magasabb legyen. Soha sem abból támad mélyről jövő felháborodás a közvéleményben, ha olyan valakinek a magas fizetéséről hall, akiről köztudott, hogy sokat ér a munkája. Attól az orvosprofesszortól senki sem irigyli a Balatonmenti vilét, aki új gyógymódok kutatásával és alkalmazásával a kínzó betegségeit ellen folytat eredményes küzdelmet. Azt a mérnököt is méltónak tartják a jó keresetre, a kényelmesebb életkörülményekre, aki új konstrukcióival nevet szerez hazájának, mindannyiunk gyönyörűségére új hidat tervez a Duna fölé, vagy ötleteivel, találmányaival, újításaival ezrek munkáját és életét teszi kényelmesebbé. Azokat a művészembereket sem éri szólás, akiknek tehetségét szoborban, képen, könyvben, a hangversenydobogón csodáljuk és tiszteljük. Ennek az elvnek kell majd megfelelő arányokban érvényesülnie minden foglalkozási ágban, az élet minden területén. Kinek-kinek képessége, érdeme, végzett munkája szerint. Az egyensúly azonban akkor billen ki a helyéről, akkor morajlik fel mérgesen és jogosan a közvélemény, amikor nem a munka szerinti elosztás elve érvényesül, amikor néhány mesés összegű kereset egyáltalán nem áll arányban az érte teljesített munkával. Amikor valóban kevés a munka, és mégserr, kicsi a pénz, amikor a sarki zöldségesnek vagy a maszes lángossütőnek előbb van villája a Balatonon, mint az orvosprofesszornak, amikor az egylovas épületanyag-fuvarozó valamennyi családtagja külön autón jár hétvégén víkendre, amikor az anyagi érdekeltség elve a visszájára fordul és az erkölcsi tényezők ellenkező előjellel játszanak benne szerepet. Erkölcstelen tényezőkké válnak. Elképzelhető, hogy az a vékony réteg, amely az anyagi érdekeltség elvének valami egészen sajátos törvényét fogalmazta meg és amely az egész elvben a maga számára csak azt tartja érvényesnek, hogy a fizetésnek állandóan emelkedni kell — szóval ez a vékony réteg abból a másik vékony rétegből választott magának példaképet, ahhoz mérte a boldogulás módját, amely valóban többet keres, mint amennyit a munkája ér. Hogy szoros összefüggés van a kettőjük között, az egy pillanatig sem vitás. Elképzeléseik ugyanabból a forrásból táplálkoznak, számukra csak a saját magaik érdeke létezik és ez határoz meg mindent. A közösség? A társadalom? Csak addig érdekes, amiig nekik hasznos, amíg rajta nyerészkedni tudnak. A pénz beszél — vallják és meglesnek minden alkalmat, meglelnek minden rést, ahová befurakodva érvényt szerezhetnek a saját maguk fogalmazta "gazdasági törvényeknek". Két vékony réteget mondtam, csak az a baj, hogy hatósugaruk nagyobb, mint amennyit számlálnak. Azt hiszik, azt terjesztik, hogy az egész gazdasági mechanizmust tulajdonképpen nekik találták ki, az ügyesen élőknek, a kevés munkáért sok pénzt keresőknek. Idejében kellene felvilágosítani őket néhány szemléltető közgazdasági oktatáson, ahol az elméletet mindjárt gyakorlat követi, például arról, hogy milyen munkáért mennyi fizetség jár. Éry József A magyar és a francia külügyminiszter tanácskozása New Yorkban A külpolitikai helyzet AZ ENSZ SZÉKHELYÉN élénk diplomáciai tevékenység folyik. A közgyűlés és a Biztonsági Tanács ugyan hétfőre halasztotta ülését, de közben nem szünetelnek a magánjellegű eszmecserék. A világszervezet említett két fóruma pillanatnyilag afrikai kérdésekkel foglalkozik: a közgyűlés napirendjén Délnyugat-Afrika helyzete, a Biztonságitanácson a Portugália ellen benyújtott kongói panasz szerepel. A kétoldalú megbeszélések tárgyköréről csak szűkszavú jelentéseink vannak, de valószínű, hogy ezek az eszmecserék felölelik a világpolitika csaknem valamennyi fontos témáját. Pénteken Oromiko szovjet külügyminiszter osztrák és izraeli kollégájával tanácskozott. A szombati nap magyar szempontból jelentős eseménye Péter János és Couve de Murville tanácskozása volt. A világszervezetben tapasztalható tevékenységtől eltekintve, a hét vége eseményei nagyobbára európai jellegűek. Angliában, Nyugat-Németországban és Görögországban növekszik a belpolitikai feszültség. A francia főváros viszonylag nyugalmas belpolitikai életébe a Ben Barka-per hozott némi izgalmat. Hétfőn megnyílik Brightonban az Angol Munkáspárt konferenciája, ami minden jel szerint viharos tanácskozás lesz. Erre lehet következtetni abból a tényből, hogy néhány napja sztrájkolnak az Austin-gyár munkásai és a sztrájk a szakszervezet jóváhagyásával kezdődött meg. Angol vélemény szerint ez Cousinsék hadüzenete a kormánynak, amely bérbefagyasztó politikájához a szakszervezetek jóindulatú támogatását kérte, s helyette sztrájkot kap. Az NSZK-bsal mind több szó esik a kormány átalakításáról, s ennek kapcsán ismét emlegetik Franz Josef Strauss személyét, mint akinek emelkedőben van a csillaga. A CDU-ban növekszik az Er'sI -ellenes hangulat, s az MTI bonni tudósítója azt az értesülést közli, hogy az öszszeesküvők új kancellárjelöltje Gerstenmaier. Görögországban a másféléves Aszpida-ügy felmelegítése folytán vált kritikussá a helyzet. Akkoriban azzal az ürüggyel buktatták meg a Papandreu-kormányt, hogy az támogatta az Aszpida nevű baloldali tiszti szervezet antimonarchista összeesküvését. Most fejezték be a vizsgálatot, s jó néhány Centrum-párti képviselő és aktív miniszter ellen emeltek vádat. Görög baloldali körökben az a vélemény, hogy ez az összeesküvés soha nem létezett, az Aszpida-ügy újbóli előráncigálása azt a célt szolgálja, hogy leszámoljanak a kormány politikai ellenfeleivel. Ázsiát két hír képviseli a hét vége eseményeiben. Indonéziában megkezdődött Subandrio volt külügyminiszter pere, akit azzal vádolnak, hogy része volt a tavaly október elsejei puccskísérletben. A puccs egyéves évfordulójáról hisztérikusan uszító cikkekben emlékeztek meg az indonéz lapok, a megfigyelők ebből két következtetést vonnak le. Egyrészt azt, hogy a külügyminiszterre valószínűleg halálbüntetés vár, másrészt, hogy újabb kampány indul Szukarno elnök ellen. Kínában folytatódnak a köztársaság kikiáltásának ünnepségei. Az ünnepi beszédeket akínai kulturális forradalom" dicsőítésével és a szocialista országok, valamint a testvérpártok címére intézett szidalmakkal tűzdelték teli. Gomulka és Cyrankiewicz hivatalos látogatást tesz Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására október első felében Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyrankiewicz vezetésével lengyel párt- és kormányküldöttség utazik a Szovjetunióba. Diplomáciai élénkség az ENSZ-ben A közgyűlés és a Biztonsági Tanács afrikai kérdésekről tárgyal Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakának péntek délutáni ülésén Délroulgat- Afrika kérdéséről tanácskoztak, 52 afroázsiai ország határozat-tervezete alapján, amely követeli, hogy fosszák meg délnyugatafrikai mandátumától a Délafrikai Köztársaságot és általános választások megtartása előkészítésének céljából helyezzék Délnyugat-Afrikát az ENSZ igazgatása alá. Fedorenko szovjet ENSZ- küldött felszólalásában a szovjet delegáció támogatásáról biztosította a határozat-tervezetet. J. B. Mwemba zambiai ENSZ-küldött szintén a határozat-tervezetet támogató beszédet mondott, akárcsak Líbia, Felső-Volta és Csehszlovákia képviselője. A délnyugat-afrikai kérdés megvitatását a közgyűlés október 3-i ülésén folytatják. Péntek este összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a Kongói Köztársaság (Kinshasa) Portugália ellen benyújtott panaszát. Az ülésen felszólaló Boroboko kongói külügyminiszter szerint Csembe ügynökei jelenleg Nyugat-Európában újabb zsoldosokat verbuválnak és azokat Angolába szállítják. A kongói külügyminiszter a portugál agressziós cselekedetek és provokációk azonnali beszüntetését követelte. Miranda portugál küldött felszólalásában cáfolta a kongói külügyminiszter kijelentéseit. A Biztonsági Tanács október 3-án folytatja a kongói és a portugál panasz megvitatását. Mint az MTI jelenti, az ENSZ-közgyűlésen részt vevő magyar küldöttség vezetője, Péter János külügyminiszter, szombaton délután tanácskozott Couve de Murville fran cia külügyminiszterrel. A megbeszélés során fontos nemzetközi kérdéseket, az ENSZ-közgyűléssel összefüggő problémákat és a két országot érintő ügyeket tárgyalták meg. Gromiko, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője pénteken találkozott Toncic-Lorini osztrák külügyminiszterrel. A szovjet külügyminiszter pénteken megbeszélést folytatott Abba Eban izraeli külügyminiszterrel is — jelenti a TASZSZ. Befejeződtek Tito és Ulbricht tanácskozásai Belgrádból jelenti az MTI. Szombaton délután Brioni szigetén befejeződtek Joszip Broz Tito és Walter Ulbricht megbeszélései. A tanácskozás során a két fél véleménycserét folytatott a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A Belgrádban és a Brioni szigetén tartott megbeszélések felölelték az európai biztonság, a feszült nemzetközi helyzet és a vietnami háború problémakörét. Tito és Ulbricht kitért a leszerelés kérdésére, az el nem kötelezett országok tevékenységére és a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi helyzetére is. Az őszinte és elvtársi légkörben lefolyt tanácskozások — miként hivatalos helyen hangsúlyozzák — kifejezésre juttatták, hogy a két fél azonosan vagy hasonlóan értékeli a nemzetközi helyzet időszerű eseményeit. Szombaton Tito köztársasági elnök díszebéden látta vendégül Walter Ulbrichtot és kíséretét. Holnap iizdódik a Munkáspárt konferenciája A megfigyelők viharos értekezletet várnak Londonból jelenti az MTI. Brightonban, a dél-angliai tengerpart divatos üdülőhelyén komor hangulatban gyülekeznek a szigetország minden részéből érkező küldöttek a Munkáspárt hétfőn kezdődő ötnapos értekezletére. Wilson miniszterelnök és vezérkara már csütörtökön este áttette székhelyét Brightonba, hogy előkészítse a vezetőség bel- és külpolitikai nyilatkozatait, amelyek a kormánypolitika "globális" jóváhagyását kívánják biztosítani az alapszervezetek által előterjesztett rendkívül kritikus határozati javaslatokkal szemben. A munkáspárti végrehajtó bizottság szombaton közzétette a kormány gazdaságpolitikáját igazolni és a bírálatokat tompított formában felszívni igyekvő »vatta-nyilatkozatát«. A bérbefagyasztás és a tömeges munkanélküliséget előidéző deflációs politika elleni lázongást a nyilatkozat azzal próbálja ellensúlyozni, hogy ígéretet tesz "az árak és profitok szigorú ellenőrzésére". A kormány gazdaságpolitikájával szemben az ellenállást vezető szállítóipari szakszervezet rendkívüli sürgősséggel határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben megbélyegzi a bérbefagyasztást és a munkanélküliség szándékos előidézésére irányuló kormánypolitikát. A kritikus hangulatra jellemző, hogy a kormány által előkészített nyilatkozattervezetet többször át kellett fogalmazni, míg a párt végrehajtó bizottságának többsége azt elfogadta. A végrehajtó bizottság három tagja így is a nyilatkozat ellen szavazott. Nagy meglepetésre Wilson miniszterelnök úgy döntött, hogy jelen lesz ugyan, de nem vesz részt a jövő szerdán lezajló gazdasági vitában, amely roppant viharosnak ígérkezik. Wilson a jelek szerint nem akarja személyi tekintélyét közvetlenül kockára tenni a gazdasági politika bizonytalan kimenetelű vitájában. Ehelyett Wilson miniszterelnök az előző napon, kedden áll a küldöttek elé, hogy a kormány általános politikájáról szóló beszámolójával »megpuhítsa« az ellenállást A bécsi Fürchr írjai Ausztriában állítják bárosisj elé Baldur von Schirachot Fasiszta tüntetés Nyugat-Berlinben a két háborús főbűnös szabadulásakor Nyugat-Berlinben, a Wilhelmstrassén, a spandaui börtön főbejáratánál éjfélkor tömeg gyűlt össze. Német és külföldi újságírók is megjelentek. Az utcákon rendőrjárőrök cirkáltak. Mielőtt a börtönkapuk kinyíltak volna, fellobbantak a jupiterlámpák. Schirach és Speer háborús főbűnösök — miután letöltötték húszéves börtönbüntetésüket — gépkocsikon rokonaik kíséretében kihajtattak a kapukon. Mint a TASZSZ jelenti, fasiszta suhancok tapsoltak és üvöltözve követelték, hogy bocsássák szabadon az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Hesst is. Neonácik fasiszta dalt énekeltek. A rendőrség nem akadályozta a fasiszta tüntetést. Baldur von Schirachnak, Hitler egykori bécsi helytartójának szabadon bocsátásával foglalkozva az osztrák sajtó emlékeztet rá, hogy milyen felelősség terheli Hitler hajdani közvetlen munkatársát — jelenti az MTI. A szombati Presse felidézi Schirach egy 1942. évi beszédét, amelyben “örömmel közölte Bécs lakosságával, hogy a várost végleg megtisztították a zsidóktól". Schirachnak, a legfelső vezetés tagjának tudnia kellett, hogy a zsidókat, akiket segítségével deportáltak, meggyilkolják. A Furce című katolikus folyóirat arra hívja fel a figyelmet, hogy Schirach 20 évre szóló ítéletét Ausztria annakidején elégtelennek találta. Az egykori helytartó kiadatását az osztrák igazságügyminisztérium már 1945. október 30-án kérte, majd a kérelmet 1946-ban, a nürnbergi ítélet után megújították. A kiadatási kérelem tulajdonképpen máig elintézetlen — írja a lap.