Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-25 / 278. szám
4 Esti telefonjelentés az operaházi balett szófiai sikereiről Szófia, november AMIKOR CSÜTÖRTÖKÖN ESTE a záró krónikát diktálom, a szófiai operában a közönség már megtölti a széksorokat, a színpadon pedig az ügyelői szóra várnak a Giselle táncosai: az e szerepet is emlékezetesen nagyszerű tehetséggel alakító Orosz Adél, a kiváló partner, Róna Viktor — mindketten részesei a kéthetes jugoszláviai és bolgár sikernek, amely, jól ismerve a főszereplők és partnereik jeles alakítását, bizonyára ezen a búcsúestén sem marad el A Lapzárta törvénye azonban nem engedi, hogy erről az estéről is beszámoljak az olvasóknak. A krónikásnak mégsem kell a képzeletére bíznia magát: az eddigi előadások forró atmoszférája még a jóslatokat is engedélyezi. Csakúgy, mint Zágrábban és Belgrádban, Szófiában is estéről estére fokozódó siker tanúi lehettünk. A már legutóbb is méltatott Chopiniana-t, a koncertműsort és A csodálatos mandarint két estén mutatta be a budapesti Állami Operaház balettegyüttese, míg a Giselle-t két alkalommal táncolták. A kiváló szólistákat és a balettkart nagy szeretettel és ünnepléssel fogadta a bolgár főváros közönsége; azok, akik annyi külföldi városban gazdagították már a magyar balett világhírét, itt is méltó módom képviselték művészetünket. Csütörtökön már megjelent az első szófiai kritika is, az Olecsesztven Front című lapban a legnagyobb elismeréssel ír a kritikus a magyar művészek fölényes szakmai tudásáról, ízléséről és kivételes művészetéről. Nagy ünnepnek nevezi a vendégjátékot, kiemelvén a szólisták kiváló teljesítményét, a tánckart és a koreográfiát, s jelentős helyet szentel A csodálatos mandarinnak, amelynek főszerepeit Lakatos Gabriella és Dózsa Imre, illetve Szumrák Vera és Havas Ferenc táncolták igen magas színvonalon ezúttal is. A lap kritikusa és vendéglátóink közül sokan hasonlítoták össze a magyar együttes vendégszereplését a néhány héttel ezelőtt itt járt Royal Festival Ballettel és egyöntetűen jegyezték meg: a magyar balettkarnak ilyen rangú öszszehasonlítás esetében sem kell szégyenkeznie. A MANDARIN SZÓFIAI BEMUTATÁSA jelentős művészeti esemény volt, a Giselle pedig viharzóan nagy siker. A szerda esti előadás valóban megérdemelte az ovációt, a percekig zúgó tapsvihart. Kun Zsuzsa felejthetetlen volt a címszerepben, csodálatosan könnyed mozdulatait a legtisztább líra ölelte körül. Táncban és színészi kifejező erőben is káprázatos Giselle volt, s azok, akik többször látták már ebben a szerepében, ezúttal is elragadtatva ismerték el: ez a zseniális művésznő csupa fegyelem és alázat, s virtuóz tánctudása lélekrajzi remekléssel párosul. Havas Ferenc férfias erejű és fiatal hevületű táncával, nagyszerű alakításával méltó partnere volt és kivívta a közönség osztatlan elismerését. Dvorszky Erzsébet és Forgács József mesteri táncaikkal részesei voltak a tapssorozatnak, s fel kell jegyeznünk Ugray Klotild, Ehn Éva és Mák Magda finom, igényes táncait és az ezen az estén is remeklő balettkart AZ ELŐADÁS UTÁN Georgi Dimitrov Goskin, a Bolgár Kulturális Kapcsolatok Bizottságának elnöke adott baráti fogadást az együttes tiszteletére a Balkán Szállóban. Csütörtökön délelőtt bolgár táncművészekkel szakmai megbeszélésen vettek részt az együttes tagjai, majd Roska István, hazánk szófiai nagykövete adott kitűnő hangulatú fogadást. S alig néhány óra pihenő után ezekben a percekben már felcsendültek a búcsúelőadás nyitó akkordjai a szófiai operában, s alkalmasint hamarosan felzúg majd az első tapsvihar. Pénteken délelőtt pedig két mozgalmas és sikerekben gazdag hét után az Állami Operaház balettegyüttese hazaindul Budapestre. Demeter Imre ________MapiNemzet________ Péntek, 1966. november 16. NAPLÓ November 25 A pozsonyi televízió meghívására Ótátrafüredre utazott a Pécsi Balett kilenc táncosa, fellépésüket a szlovákiai üdülőhelyen a Csehszlovák Televízió szombaton egyenes adásban közvetíti. Szekszárdon befejezték Babits Mihály szülőházának restaurálását: többszázezer forint költséggel rendbehozták az épületet, vályogfalait téglára cserélték ki. Négy szobáját a költő emlékét idéző tárgyakkal és a szekszárdi múzeum tulajdonában levő dokumentumokkal rendezik be. A Babits-emlékházat december második felében nyitják meg. A Magyar Pen Club emlékéremmel tüntette ki Lotz Jánost, a New York-i Columbia-egyetem professzorát a magyar nyelv és irodalom külföldi megismertetésében szerzett érdemeiért. A varsói gettó felkeléséről, az 1943-as véres eseményről ír könyvet Joe Hyams amerikai író, több népszerű könyv szerzője. A lengyel hatóságok mindenben segítik a kutatómunkát, amelynek elvégzése céljából Hyams (egyébként Elke Sommer hollywoodi filmsztár férje) több hetet tölt Varsóban. Pierre Simon kritikus-eszszéistát választotta tagjává a francia akadémia a tavaly elhunyt Daniel Rops író helyére. A most 63 éves Simon hoszszú ideig volt a Le Monde irodalomkritikusa és az Esprit című folyóirat munkatársa. Picasso-múzeumot rendeztek be Barcelonában, a Balaguere de Aguilar palotában. A múzeum birtokában több mint 500 olajfestményt, akvarellt, rajzot, eredeti grafikát és kerámiát találhatnak a látogatók. A Combat csütörtöki száma értékeli a múltheti magyar filmhetet. A filmek, egy vagy kettő kivételével olyan filmművészeti kvalitásokról és olyan mély emberi értékekről tanúskodnak, hogy mint írja: »nagy a kísértés annak kimondására, a magyar filmművészet ma egyike a legkiválóbbaknak a világon«. A lap részletesen méltatja a Szegény legények, a Hideg napok és a Csempészek című filmeket. El Érdekes könyv jelent meg Londonban az Oxford University Press kiadásában Five Hungarian Writers (öt magyar író) címmel. írója, D. Mervyn Jones, két kötetben mutatja be az angol olvasóknak a magyar irodalom klasszikusait. A most megjelent első kötet Zrínyi Miklóst, Mikes Kelement, Vörösmarty Mihályt, Eötvös Józsefet és Petőfi Sándort ismerteti meg az angol olvasókkal. A második kötetben Arany Jánosról, Madách Imréről, Mikszáth Kálmánról, Móricz Zsigmondról és Babits Mihályról lesz szó. A most megjelent kötetben nemcsak az öt magyar író legfőbb munkáinak fordításait adja közre (a költőkét is prózában), hanem ismerteti Zrínyi, Mikes, Vörösmarty, Eötvös és Petőfi életét és irodalmi működését is. A francia lapok nagy elismeréssel emlékeznek meg a vietnami Diem Phung Thi szobrásznő alkotásairól. Ez a törékeny alakú művésznő maga faragja köbe kompozícióit, érzékenyen reagálva a drámai eseményekre és megteremtve a szintézist a történések és a plasztika művészi követelményei között. A szobrásznő már hosszabb ideje dolgozik Franciaországban, ahol Auricoste, Riviére és Volti szobrászművészek növendéke volt, alkotásai azonban egyéniségét és nemzeti stílusát is tükrözik. MÁR MOST VÁSÁROLJON KARÁCSONYIRA import női ernyő (összecsukható) 320 - Ft Divatos női és férfi sálak 80-117- Ft-ig Terytál nyakkendő 59 - Ft AZ a ÚJPESTI /yk ÁRUHÁZBÓL......• • ^ A budapesti és a leningrádi zenei életről beszél Arvid Janszonsz szovjet karmester marazenei hangversenyek és szólóestek ugyancsak azt bizonyítják, hogy aktív zenei élet van Budapesten. Nagyon imponáló, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium két MÁV-zenekart is fenntart, Budapesten és Debrecenben. Az idén lehetőségem nyílt néhány hangversenyt vidéken is vezényelni: Debrecenben, Nyíregyházán és Pécsett adtam koncerteket a Budapesti MÁV Szimfonikusokkal. — Milyen érdekes mű szerepelt a programban? — Bemutattuk a többi között Csernov Drámai poémáját. Alekszendr Csernov 1917- ben született, Leningrádban. Ott végezte a konzervatóriumot, később tanára lett. Jelenleg a zeneszerzői fakultáson tanít, és a Szovjet Zeneművészeti Szövetség leningrádi tagozatának egyik vezetője. Ezt a poémáját, amelyet Magyarországon is dirigáltam, Csernova az antifasiszta írók emlékezetének szentelte, és a műhöz Erich Remarque egyik regénye adta az ihletet. — Milyen műveket vezényel majd budapesti koncertjein? — Legközelebb november 28-án vezénylem az Állami Hangversenyzenekart. A műsor: Beethoven Egmont nyitánya, Sosztakovics I. és Brahms I. Szimfóniája. December 1-én ugyancsak az Állami Hangversenyzenekarral lépek fel a Zeneakadémián. Ezúttal A nürnbergi mesterdalnokok nyitányát vezénylem, a Mendelssohn hegedűkoncertet — Kocsis Albert közreműködésével —, és Dvorak Új világ szimfóniáját. Másnap már elutazom, mert 3-án Leningrádban próbálok. A decembert és a januárt ott töltöm, majd február végén újabb turném kezdődik Angliában, Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban. — Milyen jelenleg a zenei élet, Leningrádban ? — A budapestihez hasonlóan rendkívül élénk. Két hivatásos szimfonikus zenekar és két operaház működik, havonként átlagosan húsz koncert hangzik el, ezek közül 14—15 a Filharmónia nagytermében. Működik Leningrádban egy kitűnő a capella kórus. Gyakorlatilag minden nap van valamilyen érdekes zenei esemény Leningrádban. — Milyen új zenei művek bemutatása várható? — Minden áprilisban megrendezzük a tavaszi zenei napokat Leningrádban, ilyenkor sok új mű hangzik el, mind a koncerttermekben, mind pedig az operaházakban. Sok leningrádi szerző itt mutatja be először új munkáit. Az elmúlt években sok énekes, jó művet hallottam és vezényeltem ezeken az ünnepségeken. Borisz Arabov leningrádi szerző hegedűversenyére gondolok például, amelyet Vajmann adott elő. Sikere volt Petrov drámai poémájának, ezt a szerző a leningrádi blokád emlékezetére írta. Érdemes megemlíteni Belov Leningrádi Poémáját, amely ugyancsak a leningrádi blokád napjait idézi föl. Basner háromrészes oratóriuma, Szalmanov szonátája szintén a sikeres művek közé tartozik. Szergej Szlonyimszkijtől, ettől a tehetséges fiatalembertől két művet is bemutattak az áprilisi zenei ünnepségeken: első szimfóniáját és Koreográfiai miniatűrök című zenekari szvitjét, amelyben ismert művészek portréját rajzolta meg. Különös címe arra utal, hogy a szerző balettnek szánta, de zenekari szvit lett belőle. — A leningrádi filharmonikusok műsorán — mondta végezetül Janszonsz — természetesen nagyon sok Sosztakovics- és Prokofjev-mű szerepel. Sosztakovicsról köztudott, hogy legtöbb alkotását Leningrádban mutatták be. Legutóbb Sztyenka Razin című szimfonikus kantátáját adtuk elő, két évvel ezelőtt. Egyébként itt, Budapesten szóba került, hogy ezt a szép Sosztakovics-művet a jövő ősszel vezényletemmel a magyar fővárosban is bemutassuk. (ff. ) Gyakori, népszerű vendége hangversenyéletünknek Arvid Janszonsz, a kitűnő szovjet dirigens, a leningrádi filharmonikusok karmestere. Jelenleg ismét hazánkban tartózkodik: eddig vidéken, majd Budapesten vezényelt, és két újabb koncertjére most kerül majd sor a Zeneakadémián. — A budapesti zenei élet rendkívül élénk és színes — mondotta beszélgetésünk elején. — Ezt meggyőzően jellemzi, hogy itt három, sőt lényegében négy hivatásos zenekar működik: az Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Budapesti MÁV Szimfonikusok és az Operaház tagjaiból álló Filharmóniai Társaság zenekara. Én ugyan csak két együttessel dolgoztam eddig, de alkalmam volt meghallgatni mind a négyet Elmondhatom: valamenynyien magas színvonalúak. Megnéztem mindkét operaház előadásait, és ezek szintén mély benyomást tettek rám. A Zeneakadémián rendezett ka- SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Trisztán és Izolda (K. béri. S.) (6) — Erkel Színház: A négy házsártos (Béri, szünet) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Szörnyeteg (7) — Madách Színház: Egy szerelem három éjszakája (7) — Madách Kamara Színház: Amíg összeszoknak (7) — Vígszínház: Egy fő az egy fő (E. béri. 2.) (7) — Ódry Színpad: León és Noel (N—Ódry béri. 2.) (fél 8) — Thália Színház: A helytartó (7) — József Attila Színház: Becket (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Copperfield Dávid (du. 3) — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Gyikostársak (7) — Irodalmi Színpad: Angyalok vagyunk? (Híd Petrov szatíra-est) (A. bér. 1.) (7) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Fajankó kalandjai (de. 10); A bűvös tűzszerszám (du. 3) — Zeneakadémia: MÁV Szimfonikusok (Közt. Jiri Beinberger) (Téli béri. II. és Egyetemi béri. C. sor.) (fél 8) — Kamaraterem:Könyv és Zene... a Magvető Kiadó és az Országos Filharmónia közös előadása (fél 8). Fritz Cremer, Arno Mr és Hans Theo Ricker grafikái a kopácsarnokban Századunk grafikájának középpontjában talán a német grafika a legsúlyosabb mag, s abban is az expresszionizmus iskoláját követő művészek életműve a legfontosabb. Ez a történelmi lánc az 1906- tól működő Brücke-csoport tagjainál kezdődik, s végigkíséri a szimbolizmus, az avantgarde és a szocialista művészet évtizedeit. Heckel, Schmidt, Rottluff, Kokaschka, Otto Dix, George Grosz, Rohlfs és Beckmann grafikáitól Käthe Kolwitz drámai erejű rajzaiig, Heartfield montázsaiig és plakátjaiig tart ez a folytonosság, és a festők, grafikusok mellett a szobrászok is jelentős művekkel járultak hozzá a német grafika megújulásához, így például Barlach, akinek rajzai egyenértékűek plasztikai kompozícióival. Az NDK-ból most hozzánk látogatott három művész ennek a grafikai kultúrának az örököse, sőt bizonyos mértékig kortársai és munkatársai az első nagy nemzedéknek is. Közülük egy, Fritz Cremer, a buchenwaldi emlékmű alkotója, éppen a szobrász-rajzolók táborát képviseli. A három művész most bemutatott anyaga az ötvenes—hatvanas évek terméséről ad áttekintő képet, vagyis a német grafika mai karakterével ismerteti meg a kiállítás látogatóit. A lírai hangvételt Arno Mohr képviseli. Elsősorban puha, szénrajzszeretin tónusos litográfiákat állított ki, s ezeknek könnyed, levegős kompozíciója, egy-egy kifejező mozdulatot megörökítő vázlatossága az impresszionizmust követő törekvések, és a Toulouse-Lautrec-i plakátok frisseségét, elevenségét idézi elénk. A Prímabalerina című rajz szuggesztív erővel mutat rá a német grafika egyik legfontosabb inspiráló forrására, a színházi kultúra és a színpadi mozdulatok, mimézisek termékenyítő hatására. Ez a táncos, inkább jelekkel, mint részletező ábrázolással dolgozó stílus érvényesül a színes litográfiákon is, amelyek vizek, folyópartok imbolygó formáit komponálják illúziót keltő képpé. Komorabb, súlyosabb hangvételű művész Hans Theo Richter. A rajzolókréta markáns feketéket, szögletes és kemény árnyékokat formált az alakok köré, amelyek nemcsak az expresszionizmus témakörét, az öltözködő vagy tükörrel foglalatoskodó nőalakot, és a gyermekével együtt ábrázolt anyát jelenítik meg, hanem rajtuk keresztül a klasszikus német művészet múltját, Dürer rajzainak őszinteségét és kertetlen egyszerűségét is felidézik. Richter valamennyi litográfiája cselekményes jellegű, nem elkapott mozdulatok, hanem konkrét célokért megelevenedő figurák rajzainak főszereplői. Ez a felfogás szimbolikus erőt kölcsönöz a legegyszerűbb jeleneteknek is. A kiállítás legmaradandóbb élményét Fritz Cremer rajzai jelentik. Cremer a történelmet idézi meg lapjain, Goya átfogó erejű vízióját Az értelem álma szörnyeket hív elő című kompozíción, a haláltáborokat az Ó Németország, sápadt anya című rajzon és mindennek szimbólumokba és lélektani képekbe áttett megjelenítését a Találkozások a papíron című sorozaton. Éjeken a lapokon semmi illusztratív jellegű motívum nincsen, csupán két, önálló világot jelképező szereplő, az életet szimbolizáló nőalak, és ellentéte, a fából aplikált bábú, amely szögletes mozdulataival, művi ruhaszedőivel a hamis mesterkéltséget, és a gépi mechanizmusra emlékeztető emberi elidegenedést jeleníti meg. Cremer litográfiáin a fasizmus elleni tiltakozás szólal meg, annak a művészinek az eszközeivel, aki a hamis tekintélyek mechanizmusát nemcsak a felszíni jelenségek felől ismeri, hanem lélektani eredetüket is a néző elé tárja. A sötét árnyalatú, vagy disszszonáns csengésű képek sorát az élet egészséges mozzanatainak feldolgozása ezensúlyozza. A szerelem dicséretét zengik a Vasárnapi szórakozások című sorozat lapjai, s ezeken a kompozíciókon nemcsak a klaszszikus vázarajzok öröksége él tovább, hanem a német expresszionista művészet szókimondó karaktere is; — az a szimbólumrendszer, amely a jót és a rosszat a természeti erők antagonisztikus ellentétpárjaival fogalmazza meg. Az érdekes és tanulságos kiállítás megrendezéséért a Kulturális Kapcsolatok Intézetének és a Kiállítási Intézményeknek mondhatunk köszönetet. A tárlat azonban nemcsak e három művész utóbbi években született kompozícióival ismertetett meg, hanem felkeltette azt az egészséges kíváncsiságot is, amely a művészek egész életművére, vagy még tovább: a német grafika szélesebb spektrumú bemutatására irányul. E kiállításon csak ízelítőt láthattunk abból a hatalmas anyagból, ami sokszor nehezebb és monumentálisabb műfajokban, így például Cremer szobraiban teljesedett ki. Perneczky Géza Karikatúra kiállítás egy presszóban A Lenin körúti Pálma preszszó vendégei mostanában némi meglepetéssel sétálnak körül az asztalok között, mielőtt leülnének megszokott helyükre, hogy elfogyasszák napi feketéjüket: a helyiség falain karikatúra-kiállítás fogadja őket. A szemben levő Madách Színház művészeinek portréival díszítették fel falait Rózsahegyi György — a tehetséges fiatal portré-karikaturista — ezt a módszert választotta, hogy szinte a Körút sodrába állva kerüljön közelebb műveivel a színházat és a művészetet szerető közönséghez. Színész-portréinak gyűjteménye Maszk nélkül címmel a közeljövőben fog megjelenni kötetben is. A portré-karikatúra a grafikai műfajok közül talán a legnehezebb. A rajzolónak itt néhány vonallal kell megragadnia egy jellemet, s az arc jellegzetes vonásaiba sűrítve visszaadnia, gondosan ügyelve minden vonalra, hangsúlyra. A sikert ebben a műfajban csak hajszál választja el a bukástól, a melléfogástól. Rózsahegyi karikatúrái telitalálatok, sikerült jellemportréi Garas Dezsőnek, Tolnay Klárinak, Psota Irénnek, Gábor Miklósnak és a Madách Színház több művészének. H. Gy. Fiatal üvegtervező művészek munkáiból nyílik meg ma kiállítás az V., Guszev u. 11. szám alatti üvegipari bemutató teremben, az Iparművészeti Tanács és az ÉM Országos Üvegipari Vállalat rendezésében. Firenzéiben még karácsony előtt újra megnyitják a közönség számára a legnagyobb múzeumokat és képtárakat, közöttük az Uffizát, a Palazzo Pittit, a Palazzo Vecchiót és a San Marco múzeumot