Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-25 / 278. szám

4 Esti telefonjelentés az operaházi balett szófiai sikereiről Szófia, november AMIKOR CSÜTÖRTÖKÖN ESTE a záró krónikát diktá­lom, a szófiai operában a kö­zönség már megtölti a székso­rokat, a színpadon pedig az ügyelői szóra várnak a Giselle táncosai: az e szerepet is em­lékezetesen nagyszerű tehet­séggel alakító Orosz Adél, a kiváló partner, Róna Viktor — mindketten részesei a kéthetes jugoszláviai és bolgár siker­nek, amely, jól ismerve a fő­szereplők és partnereik jeles alakítását, bizonyára ezen a búcsúestén sem marad el A Lapzárta törvénye azonban nem engedi, hogy erről az es­téről is beszámoljak az olva­sóknak. A krónikásnak még­sem kell a képzeletére bíznia magát: az eddigi előadások forró atmoszférája még a jós­latokat is engedélyezi. Csakúgy, mint Zágrábban és Belgrádban, Szófiában is esté­ről estére fokozódó siker tanúi lehettünk. A már legutóbb is méltatott Chopiniana-t, a kon­certműsort és A csodálatos mandarint két estén mutatta be a budapesti Állami Opera­ház balettegyüttese, míg a Giselle-t két alkalommal tán­colták. A kiváló szólistákat és a balettkart nagy szeretettel és ünnepléssel fogadta a bolgár főváros közönsége; azok, akik annyi külföldi városban gaz­dagították már a magyar ba­lett világhírét, itt is méltó mó­dom képviselték művészetün­ket. Csütörtökön már megje­lent az első szófiai kritika is, az Olecsesztven Front című lapban a legnagyobb elisme­réssel ír a kritikus a magyar művészek fölényes szakmai tudásáról, ízléséről és kivéte­les művészetéről. Nagy ünnep­nek nevezi a vendégjátékot, kiemelvén a szólisták kiváló teljesítményét, a tánckart és a koreográfiát, s jelentős helyet szentel A csodálatos manda­rinnak, amelynek főszerepeit Lakatos Gabriella és Dózsa Imre, illetve Szumrák Vera és Havas Ferenc táncolták igen magas színvonalon ezúttal is. A lap kritikusa és vendéglá­tóink közül sokan hasonlítot­ák össze a magyar együttes vendégszereplését a néhány héttel ezelőtt itt járt Royal Festival Ballettel és egyönte­tűen jegyezték meg: a magyar balettkarnak ilyen rangú ösz­­szehasonlítás esetében sem kell szégyenkeznie. A MANDARIN SZÓFIAI BEMUTATÁSA jelentős mű­vészeti esemény volt, a Giselle pedig viharzóan nagy siker. A szerda esti előadás valóban megérdemelte az ovációt, a percekig zúgó tapsvihart. Kun Zsuzsa felejthetetlen volt a címszerepben, csodálatosan könnyed mozdulatait a legtisz­tább líra ölelte körül. Tánc­ban és színészi kifejező erőben is káprázatos Giselle volt, s azok, akik többször látták már ebben a szerepében, ezúttal is elragadtatva ismerték el: ez a zseniális művésznő csupa fe­­gy­elem és alázat, s virtuóz tánctudása lélekrajzi remek­léssel párosul. Havas Ferenc férfias erejű és fiatal hevületű táncával, nagyszerű alakításá­val méltó partnere volt és ki­vívta a közönség osztatlan el­ismerését. Dvorszky Erzsébet és Forgács József mesteri tán­caikkal részesei voltak a taps­sorozatnak, s fel kell jegyez­nünk Ugray Klotild, Ehn Éva és Mák Magda finom, igényes táncait és az ezen az estén is remeklő balettkart AZ ELŐADÁS UTÁN Geor­­gi Dimitrov Goskin, a Bolgár Kulturális Kapcsolatok Bizott­ságának elnöke adott baráti fogadást az együttes tisztele­tére a Balkán Szállóban. Csü­törtökön délelőtt bolgár tánc­művészekkel szakmai megbe­szélésen vettek részt az együt­tes tagjai, majd Roska István, hazánk szófiai nagykövete adott kitűnő hangulatú foga­dást. S alig néhány óra pihenő után ezekben a percekben már felcsendültek a búcsúelőadás nyitó akkordjai a szófiai ope­rában, s alkalmasint hamaro­san felzúg majd az első taps­vihar. Pénteken délelőtt pedig két mozgalmas és sikerekben gaz­dag hét után az Állami Opera­ház balettegyüttese hazaindul Budapestre. Demeter Imre ________MapiNemzet________ Péntek, 1966. november 16. NAPLÓ November 25 A pozsonyi televízió meghí­vására Ótátrafüredre utazott a Pécsi Balett kilenc tánco­sa, fellépésüket a szlovákiai üdülőhelyen a Csehszlovák Televízió szombaton egyenes adásban közvetíti.­­ Szekszárdon befejezték Ba­bits Mihály szülőházának res­taurálását: többszázezer forint költséggel rendbehozták az épületet, vályogfalait téglára cserélték ki. Négy szobáját a költő emlékét idéző tárgyak­kal és a szekszárdi múzeum tulajdonában levő dokumen­tumokkal rendezik be. A Ba­­bits-emlékházat december má­sodik felében nyitják meg.­­ A Magyar Pen Club emlék­éremmel tüntette ki Lotz Já­nost, a New York-i Colum­­bia-egyetem professzorát a magyar nyelv és irodalom külföldi megismertetésében szerzett érdemeiért. A varsói gettó felkeléséről, az 1943-as véres eseményről ír könyvet Joe Hyams ameri­kai író, több népszerű könyv szerzője. A lengyel hatóságok mindenben segítik a kutató­munkát, amelynek elvégzése céljából Hyams (egyébként El­­ke Sommer hollywoodi film­sztár férje) több hetet tölt Varsóban.­ Pierre Simon kritikus-esz­­széistát választotta tagjává a francia akadémia a tavaly el­hunyt Daniel Rops író helyé­re. A most 63 éves Simon hosz­­szú ideig volt a Le Monde iro­dalom­kritikusa és az Esprit című folyóirat munkatársa. Picasso-múzeumot rendeztek be Barcelonában, a Balaguere de Aguilar palotában. A mú­zeum birtokában több mint 500 olajfestményt, akvarellt, rajzot, eredeti grafikát és ke­rámiát találhatnak a látoga­tók. A Combat csütörtöki szá­ma értékeli a múltheti ma­gyar filmhetet. A filmek, egy vagy kettő kivételével olyan filmművészeti kvalitásokról és olyan mély emberi értékek­ről tanúskodnak, hogy mint írja: »nagy a kísértés annak kimondására, a magyar film­művészet ma egyike a legki­­válóbbaknak a világon«. A lap részletesen méltatja a Sze­gény legények, a Hideg na­pok és a Csempészek című filmeket. El Érdekes könyv jelent meg Londonban az Oxford Univer­­sity Press kiadásában Fi­ve Hungarian Writers (öt magyar író) címmel. írója, D. Mervyn Jones, két kötetben mutatja be az angol olvasóknak a ma­gyar irodalom klasszikusait. A most megjelent első kötet Zrí­nyi Miklóst, Mikes Kelement, Vörösmarty Mihályt, Eötvös Józsefet és Petőfi Sándort is­merteti meg az angol olvasók­kal. A második kötetben Arany Jánosról, Madách Imréről, Mikszáth Kálmánról, Móricz Zsigmondról és Babits Mi­­hályról lesz szó. A most meg­jelent kötetben nemcsak az öt magyar író legfőbb munkáinak fordításait adja közre (a köl­tőkét is prózában), hanem is­merteti Zrínyi, Mikes, Vörös­marty, Eötvös és Petőfi életét és irodalmi működését is. A francia lapok nagy elis­meréssel emlékeznek meg a vietnami Diem Phung Thi szobrásznő alkotásairól. Ez a törékeny alakú művésznő ma­ga faragja köbe kompozícióit, érzékenyen reagálva a drámai eseményekre és megteremtve a szintézist a történések és a plasztika művészi követel­ményei között. A szobrásznő már hosszabb ideje dolgozik Franciaországban, ahol Auri­­coste, Riviére és Volti szob­­rászműv­észek növendéke volt, alkotásai azonban egyénisé­gét és nemzeti stílusát is tük­rözik. MÁR MOST VÁSÁROLJON KARÁCSONYIRA import női ernyő (összecsukható) 320 - Ft Divatos női és férfi sálak 80-117- Ft-ig Terytál nyakkendő 59 - Ft AZ a ÚJPESTI /yk ÁRUHÁZBÓL­­......• • ^ A budapesti és a leningrádi zenei életről beszél Arvid Janszonsz szovjet karmester marazenei hangversenyek és szólóestek ugyancsak azt bizo­nyítják, hogy aktív zenei élet van Budapesten. Nagyon im­ponáló, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium két MÁV-zenekart is fenntart, Bu­dapesten és Debrecenben. Az idén lehetőségem nyílt néhány hangversenyt vidéken is vezé­nyelni: Debrecenben, Nyíregy­házán és Pécsett adtam kon­certeket a Budapesti MÁV Szimfonikusok­kal. — Milyen érdekes mű szere­pelt a programban? — Bemutattuk a többi kö­zött Csernov Drámai poémá­ját. Alekszendr Csernov 1917- ben született, Leningrádban. Ott végezte a konzervatóriu­mot, később tanára lett. Je­lenleg a zenes­zerzői fakultáson tanít, és a Szovjet Zeneművé­szeti Szövetség leningrádi ta­gozatának egyik vezetője. Ezt a poémáját, amelyet Magyar­­országon is dirigáltam, Cser­nova az antifasiszta írók emlé­kezetének szentelte, és a mű­höz Erich Remarque egyik re­génye adta az ihletet. — Milyen műveket vezényel majd budapesti koncertjein? — Legközelebb november 28-án vezénylem az Állami Hangversenyzenekart. A mű­sor: Beethoven Egmont nyitá­nya, Sosztakovics I. és Brahms I. Szimfóniája. December 1-én ugyancsak az Állami Hangver­senyzenekarral lépek fel a Ze­neakadémián. Ezúttal A nürn­bergi mesterdalnokok nyitá­nyát vezénylem, a Mendels­sohn hegedűkoncertet — Ko­csis Albert közreműködésével —, és Dvorak Új világ szimfó­niáját. Másnap már elutazom, mert 3-án Leningrádban pró­bálok. A decembert és a ja­nuárt ott töltöm, majd február végén újabb turném kezdődik Angliában, Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban. — Milyen jelenleg a zenei élet, Leningrádban ? — A budapestihez hasonlóan rendkívül élénk. Két hivatá­sos szimfonikus zenekar és két operaház működik, havonként átlagosan húsz koncert hang­zik el, ezek közül 14—15 a Filharmónia nagytermében. Működik Leningrádban egy ki­tűnő a capella kórus. Gyakor­latilag minden nap van vala­milyen érdekes zenei esemény Leningrádban. — Milyen új zenei művek bemutatása várható? — Minden áprilisban meg­rendezzük a tavaszi zenei na­pokat Leningrádban, ilyenkor sok új mű hangzik el, mind a koncerttermekben, mind pedig az operaházakban. Sok lenin­grádi szerző itt mutatja be először új munkáit. Az elmúlt években sok énekes, jó művet hallottam és vezényeltem eze­ken az ünnepségeken. Borisz Arabov leningrádi szerző he­gedűversenyére gondolok pél­dául, amelyet Vajmann adott elő. Sikere volt Petrov drámai poémájának, ezt a szerző a le­­ningrádi blokád emlékezetére írta. Érdemes megemlíteni Be­­lov Leningrádi Poémáját, amely ugyancsak a leningrádi blokád napjait idézi föl. Bas­­ner háromrészes oratóriuma, Szalmanov szonátája szintén a sikeres művek közé tartozik. Szergej Szlonyimszkijtől, ettől a tehetséges fiatalembertől két művet is bemutattak az ápri­lisi zenei ünnepségeken: első szimfóniáját és Koreográfiai miniatűrök című zenekari szvitjét, amelyben ismert mű­vészek portréját rajzolta meg. Különös címe arra utal, hogy a szerző balettnek szánta, de zenekari szvit lett belőle. — A leningrádi filharmoni­kusok műsorán — mondta vé­gezetül Janszonsz — természe­tesen nagyon sok Sosztakovics- és Prokofjev-mű szerepel. Sosztakovicsról köztudott, hogy legtöbb alkotását Leningrád­ban mutatták be. Legutóbb Sztyenka Razin című szimfo­nikus kantátáját adtuk elő, két évvel ezelőtt. Egyébként itt, Budapesten szóba került, hogy ezt a szép Sosztakovics-művet a jövő ősszel vezényletemmel a magyar fővárosban is bemu­tassuk. (ff.­­ ) Gyakori, népszerű vendége hangversenyéletünknek Arvid Janszonsz, a kitűnő szovjet di­rigens, a leningrádi filharmo­nikusok karmestere. Jelenleg ismét hazánkban tartózkodik: eddig vidéken, majd Budapes­ten vezényelt, és két újabb koncertjére most kerül majd sor a Zeneakadémián. — A budapesti zenei élet rendkívül élénk és színes — mondotta beszélgetésünk ele­jén. — Ezt meggyőzően jel­lemzi, hogy itt három, sőt lé­nyegében négy hivatásos ze­nekar működik: az Állami Hangversenyzenekar, a Ma­gyar Rádió és Televízió Szim­fonikus Zenekara, a Budapesti MÁV Szimfonikusok és az Operaház tagjaiból álló Fil­harmóniai Társaság zenekara. Én ugyan csak két együttessel dolgoztam eddig, de alkalmam volt meghallgatni mind a né­gyet Elmondhatom: valameny­­nyien magas színvonalúak. Megnéztem mindkét operaház előadásait, és ezek szintén mély benyomást tettek rám. A Zeneakadémián rendezett ka- SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Trisztán és Izolda (K. béri. S.) (6) — Erkel Színház: A négy házsártos (Béri, szünet) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Szörnyeteg (7) — Madách Színház: Egy szerelem három éj­szakája (7) — Madách Kamara Színház: Amíg összeszoknak (7) — Vígszínház: Egy fő az egy fő (E. béri. 2.) (7) — Ódry Színpad: León és Noel (N—Ódry béri. 2.) (fél 8) — Thália Színház: A helytartó (7) — József Attila Színház: Becket (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (7) — Bartók Gyermek­színház (a Főv. Operettszínház­ban): Copperfield Dávid (du. 3) — Vidám Színpad: Nyugalom, a hely­zet változatlan! (fél 8) — Kis Szín­pad: Gyikostársak (7) — Irodalmi Színpad: Angyalok vagyunk? (Híd Petrov szatíra-est) (A. bér­. 1.) (7) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Fajankó kalandjai (de. 10); A bűvös tűzszerszám (du. 3) — Zeneakadémia: MÁV Szimfo­nikusok (Közt. Jiri Beinberger) (Téli béri. II. és Egyetemi béri. C. sor.) (fél 8) — Kamaraterem:­­Könyv és Zene... a Magvető Ki­adó és az Országos Filharmónia közös előadása (fél 8). Fritz Cremer, Arno Mr és Hans Theo Rick­er grafikái a kopácsarnokban Századunk grafikájának kö­zéppontjában talán a német grafika a legsúlyosabb mag, s abban is az expresszioniz­­mus iskoláját követő művé­szek életműve a legfontosabb. Ez a történelmi lánc az 1906- tól működő Brücke-csoport tagjainál kezdődik, s végig­­kíséri a szimbolizmus, az avantgarde és a szocialista művészet évtizedeit. Heckel, Schmidt, Rottluff, Kokaschka, Otto Dix, George Grosz, Rohlfs és Beckmann grafikái­tól Käthe Kolwi­tz drámai ere­jű rajzaiig, Heartfield montá­zsaiig és plakátjaiig tart ez a folytonosság, és a festők, gra­fikusok mellett a szobrászok is jelentős művekkel járultak hozzá a német grafika meg­újulásához, így például Bar­­lach, akinek rajzai egyenér­tékűek plasztikai kompozíciói­val. Az NDK-ból most hozzánk látogatott három művész en­nek a grafikai kultúrának az örököse, sőt bizonyos mérté­kig kortársai és munkatársai az első nagy nemzedéknek is. Közülük egy, Fritz Cremer, a buchenwaldi emlékmű alkotó­ja, éppen a szobrász-rajzolók táborát képviseli. A három művész most bemutatott anya­ga az ötvenes—hatvanas évek terméséről ad áttekintő képet, vagyis a német grafika mai karakterével ismerteti meg a kiállítás látogatóit. A lírai hangvételt Arno Mohr képviseli. Elsősorban puha, szénrajzszeretin tónusos litográfiákat állított ki, s ezeknek könnyed, levegős kompozíciója, egy-egy kifeje­ző mozdulatot megörökítő vázlatossága az impresszioniz­must követő törekvések, és a Toulouse-Lautrec-i plakátok frisseségét, elevenségét idézi elénk. A Prímabalerina című rajz szuggesztív erővel mutat rá a német grafika egyik leg­fontosabb inspiráló forrására, a színházi kultúra és a szín­padi mozdulatok, mimézisek termékenyítő hatására. Ez a táncos, inkább jelekkel, mint részletező ábrázolással dolgozó stílus érvényesül a színes li­tográfiákon is, amelyek vizek, folyópartok imbolygó formáit komponálják illúziót keltő képpé. Komorabb, súlyosabb hang­vételű művész Hans Theo Richter. A rajzolókréta mar­káns feketéket, szögletes és kemény árnyékokat formált az alakok köré, amelyek nemcsak az expresszionizmus témakö­rét, az öltözködő vagy tükör­rel foglalatoskodó nőalakot, és a gyermekével együtt ábrázolt anyát jelenítik meg, hanem rajtuk keresztül a klasszikus német művészet múltját, Dü­rer rajzainak őszinteségét és kert­etlen egyszerűségét is felidézik. Richter valamennyi litográfiája cselekményes jel­legű, nem elkapott mozdula­tok, hanem konkrét célokért megelevenedő figurák rajzai­nak főszereplői. Ez a felfogás szimbolikus erőt kölcsönöz a legegyszerűbb jeleneteknek is. A kiállítás legmaradandóbb élményét Fritz Cremer rajzai jelentik. Cremer a történel­met idézi meg lapjain, Goya átfogó erejű vízióját Az érte­lem álma szörnyeket hív elő című kompozíción, a haláltá­borokat az Ó Németország, sá­padt anya című rajzon és min­dennek szimbólumokba és lé­lektani képekbe áttett megje­lenítését a Találkozások a pa­píron című sorozaton. Éj­eken a lapokon semmi illusztratív jellegű motívum nincsen, csu­pán két, önálló világot jelké­pező szereplő, az életet szim­bolizáló nőalak, és ellentéte, a fából aplikált bábú, amely szögletes mozdulataival, művi ruhaszedőivel a hamis mester­­kéltséget, és a gépi mechaniz­musra emlékeztető emberi el­idegenedést jeleníti meg. Cremer litográfiáin a fasiz­mus elleni tiltakozás szólal meg, annak a művészinek az eszközeivel, aki a hamis te­kintélyek mechanizmusát nem­csak a felszíni jelenségek fe­lől is­meri, hanem lélektani eredetüket is a néző elé tárja. A sötét árnyalatú, vagy dissz­­szonáns csengésű képek sorát az élet egészséges mozzanatai­nak feldolgozása ezensúlyozza. A szerelem dicséretét zengik a Vasárnapi szórakozások című sorozat lapjai, s ezeken a kom­pozíciókon nemcsak a klasz­­szi­kus vázarajzok öröksége él tovább, hanem a német expresszionista művészet szó­kimondó karaktere is; — az a szimbólumrendszer, amely a jót és a rosszat a természeti erők antagonisztikus ellentét­párjaival fogalmazza meg. Az érdekes és tanulságos kiállítás megrendezéséért a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének és a Kiállítási Intéz­ményeknek mondhatunk kö­szönetet. A tárlat azonban nemcsak e három művész utóbbi években született kom­pozícióival ismertetett meg, hanem felkeltette azt az egész­séges kíváncsiságot is, amely a művészek egész életművére, vagy még tovább: a német grafika szélesebb spektrumú bemutatására irányul. E kiál­lításon csak ízelítőt láthattunk abból a hatalmas anyagból, ami sokszor nehezebb és mo­numentálisabb műfajokban, így például Cremer szobrai­ban teljesedett ki. Perneczky Géza Karikatúra kiállítás egy presszóban A Lenin körúti Pálma presz­­szó vendégei mostanában némi meglepetéssel sétálnak körül az asztalok között, mielőtt le­ülnének megszokott helyükre, hogy elfogyasszák napi feketé­jüket: a helyiség falain kari­katúra-kiállítás fogadja őket.­­ A szemben levő Madách Színház művészeinek portréi­val díszítették fel falait Rózsahegyi György — a tehet­séges fiatal portré-karikatu­rista — ezt a módszert válasz­totta, hogy szinte a Körút sod­rába állva kerüljön közelebb műveivel a színházat és a mű­vészetet szerető közönséghez. Színész-portréinak gyűjtemé­nye Maszk nélkül címmel a közeljövőben fog megjelenni kötetben is. A portré-karikatúra a grafi­kai műfajok közül talán a leg­nehezebb. A rajzolónak itt né­hány vonallal kell megragad­nia egy jellemet, s az arc jel­legzetes vonásaiba sűrítve visszaadnia, gondosan ügyelve minden vonalra, hangsúlyra. A sikert ebben a műfajban csak hajszál választja el a bu­kástól, a melléfogástól. Rózsa­hegyi karikatúrái telitalálatok, sikerült jellemportréi Garas Dezsőnek, Tolnay Klárinak, Psota Irénnek, Gábor Miklós­nak és a Madách Színház több művészének. H. Gy. Fiatal üvegtervező művészek munkáiból nyílik meg ma ki­állítás az V., Guszev u. 11. szám alatti üvegipari bemuta­tó teremben, az Iparművészeti Tanács és az ÉM Országos Üvegipari Vállalat rendezésé­ben.­ Firenzéiben még karácsony előtt újra megnyitják a kö­zönség számára a legnagyobb múzeumokat és képtárakat, közöttük az Uffizát, a Palazzo Pittit, a Palazzo Vecchiót és a San Marco múzeumot

Next