Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

- Magyar Nemzet =· A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ] Könyvek és emberek Alig­ múlik el nap, hogy íróik, tudósok, politikusok, a gazdasági kérdéseket egészen széles összefüggésekben vizs­gál­gató szakemberek fel ne vetnék a kérdést: mit, meny­nyit olvas a tömeg városban és falun, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy még többet olvassanak és a nyom­tatott betű még hatásosabban szolgálja a szocialista fejlő­dést, nem árt tudomásul ven­ni, hogy hazafias lelkesedés­ből nemigen lesznek könyv­barátokká az emberek. Más érvekre és a tömeg másfajta megközelítésére van szükség, hogy eredményeket érjünk el Nem tudok hinni valamifé­le „mind­en házba egy köny­­vet« akció sikerében, mert a propagandának vannak olyan­­ erőszakos módszerei — a ka­pitalizmus könyvterjesztő gya­korijából örököltük őket, az­tán mi is gazdagítottuk né­hány új vonással — a könyv eladásának vannak olyan le­hetőségei, amelyekkel élve és visszaélve minden házba jut­tathatunk könyvet, azonban nekünk nem az a célunk, hogy könyveinket megvásá­rolják, hanem elolvastatni és megértetni szeretnénk őket Abban sem hiszek, hogy egy miniatűr házikön­yv­tár megszerkesztésével és kiadá­sával sokat lehetne lendíte­ni az ügyön, összeállíthatunk egy könyvtárat — Veres Pé­ter szavaival élve: könyvtá­­racskát — jól vagy rosszul. Érdekes gondolat, hogy ad­junk az emberek kezébe egy olvasmányos, nem »színesen hazudozó«, hanem igazmondó magyar történetet, adjunk egy versantológiát amely a leg­szebb magyar­ verseket tartal­mazná, készüljön egy hason­ló novellagyűjtemény, és ki ne maradjon a könyvtárból két nagy nemzeti drámánk, a Bánk bán és Az ember tra­gédiája. Bátor szerkesztő legyen, a talpán, aki vállalkoznék rá, hogy egy nemzeti antológia számára összeválogassa a­­legszebb­ verseket és elbe­széléseket és megtalálná a mértéket az elvont szépségek és az eszmei tartalom olyan vegyü­lékéhez, amely nemcsak egy új olvasóréteg megnyeré­sére alkalmas, hanem valami­féle politikai iránytűt is ad olyan érteleimben, amint azt Szirmai István a kongresszu­son oly meggyőzően kifejtette: »Az irodalom, a művészetek művelői akkor töltik be hiva­tásukat, ha az új, a szocializ­mus és a régi világ harcá­ban a maguk tudatformáló eszközeivel az új győzelmét segítik, erősítik az emberek szocialista meggyőződését A szocialista irodalomnak jel­lemző vonása, hogy magáénak érezze a szocialista építés minden gondját és célját, se­gíti a ma emberét, hogy le­vesse a még meglevő régi tudatmaradványokat, ostoroz­za és leleplezi a káros erköl­csi és ízlésbeli hagyományo­kat és kemény ítéletet mond életünk fogyatékosságai, hibái felett.. .* Ilyen tartalom nél­kül semmiféle kis kézikönyv­­tárnak nem volna célja és ér­telme, aztán — ha mégis megszületnék a "könyvtáracs­­ka­«, megmaradna a problé­ma: hogyan vegyük rá az embereket az olmlásra. Hangsúlyozom, nem értek egyet azokkal az irodalmá­rokkal, akik — főleg rosszul és fűtetlen falusi mozitermekben megrendezett író—olvasó ta­lálkozások után — vészha­rangokat kongatnak, s azért keseregnek, mert úgy vélik, különösen a parasztok olvas­nak keveset. Kádár János kongresszusi beszámolójában elmondta, hogy a lapoknak és folyóiratoknak több mint 5 millió előfizetője van, a rá­diónak 2,5 millió, a televízió­nak egymillió. A könyvforga­lom évi 778 millió forintra, a ta­nácsi és közművelődési könyv­tárakba beiratkozott olvasók száma több mint 2 millióra, a kölcsönzött kötetek száma 49,5 millióra növekedett. Fantasztikusan nagy számok ezek egy tízmilliós nemzet életében. Bár érthető, hogy a számokban összegezett kul­­túrigény túlsúlyban bizonyá­ra a városokban jelentkezik, hiba volna tudomásul nem venni, hogy a parasztság be­tű- és tudásigényének fejlő­dése semmi esetre sem maradt el a városi népé mögött Ha meggondoljuk, hogy a falu felnőtt lakosságának zöme az iskolából 10—12 éves korában kikerülve semmit sem olva­sott, vagy a Biblia é­s a Szen­tek élete szintjéről indult el felfelé, még megnyugtatóbb a kép. És ha a könyvet mé­­terezem, szobadísznek vásárló, a mesterségükhöz szorosan hozzátartozó irodalmon kívül csak ponyvát, kalandregényt, az újságban sportrovatot ol­vasó értelmiségi ismerősein­ket — nézzünk körül, min­denki bőven talál effajtát a saját körében — odaállítom a szakkönyvekben búvárkodó parasztok mellé, nemcsak a szívem, hanem az értelmem is a parasztok felé hajlik. Nem tudom, van-e még az országban valamirevaló szö­vetkezet szakkönyvtár nélkül. A művelődési otthonok, a ta­nácsi könyvtáraik forgalma megnyugtatóan fejlődik. De a falusi könyvesboltoké is. Ha szemben ül velem két öreg paraszt, s egyik büszke rá, mert 80—90 könyve van, há­romnegyed részben Jókai, Mik­száth, Móricz, és az újak kö­zül” — így mondja — Veres Péter és Szabó Pál egy-két könyve, a másik pedig zavar­tan mentegetődzik, hogy neki már csak a legszükségesebb szakkönyvekre van­­feje és érkezése*, náluk csak a gye­rekek olvasnak regényt, meg verseket — nem tudom, me­lyikre nézzek nagyobb tiszte­lettel. De elgondolkoztató, hogy élő fiatal prózaíróink és költőink neve még utánakér­­dezésre sem mond nekik semmit. Valami hiba lehet a kultúr­­házak és a földművesszövet­kezeti könyvesboltok kiválasz­tása és ajánlásai körül. Ezen sürgősen és okosan változtat­ni kell, mert nem mondha­tunk le róla, hogy a szép­­irodalom is politikai tanítója legyen az új olvasótábor min­den rétegének. De ezek a jókais—mikszáthos megfigye­lések fiatal írónemzedékünk számára is elgondolkoztatók lehetnek. Igen mélyről érke­zett százezrekhez kell szól­niuk, világosan és könnyen megérthető módon. Ha erre gondolnak, talán egyik-másik új műben kevesebb lesz a bonyolult modern vonás, de talán a modorosság, mester­kéltség is. Viszont milliós új olvasótábort tudnak meghódí­tani maguknak, és az eszmék­nek, amelyekben hisznek, s amelyeket a nemzet és az or­szág javára teljes győzelem­re akarnak segíteni azoknak a tömegeknek a szívében, gondolkodásában is, amelyek még csak útban vannak a szo­cializmus mélyebb megérté­se felé. S ez igen nagy cél, tiszteletre méltó feladat lehet az egész fiatal írói és költői nemzedék számára. Dernei Kocsis László A magyar ENSZ-delegáció munkájáról nyilatkozott Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese A külpolitikai helyzet A KARÁCSONYI FEGYVERSZÜNET közeledtével a viet­nami háború foglalkoztatja leginkább a nemzetközi szemle­­írókat. Két tényező csökkenti erősen az ENSZ közvetítésével tett amerikai kezdeményezések értékét. Az egyik Bush külügy­miniszter szerdai sajtóértekezlete, amelyen ismét megerősí­tette, hogy az Egyesült Államok vietnami politikája semmit sem változik. A másik a vietnami hadihelyzet alakulása: har­minchat órával a fegyverszünet esedékessége előtt az ameri­kaiak változatlanul folytatják agressziójukat két fronton, Észa­kon és Délen egyaránt. Ennek alapján az Egyesült Államokban is komolytalannak és felelőtlennek minősítik a Fehér Ház úgynevezett békekezde­ményezését A CBS televízió-társaság csütörtökön reggel ki­emelte: U Thant az Egyesült Államokat teszi felelőssé a viet­nami háborúért. Washington most '►felhatalmazást-*' adott a fő­titkárnak a közvetítésre, de arra számít, hogy ez nem sikerül, s ekkor majd azt követeli U Thanttól, hogy hagyjon föl az amerikai politika bírálatával. Lippmann a külügyminiszternek azt a kijelentését emeli ki, hogy nincs változás a vietnami politikában. Valóban nincs — fűzi hozzá kommentárjában — hiszen semmi sem mutat rá, hogy eltávolították volna a háború befejezését gátló akadályo­kat Semmi bizonyíték nincs rá, hogy az Egyesült Államok valóban hajlandó lenne kivonulni hatalmas dél-vietnami és thaiföldi támaszpontjairól. Annak sincs jele, hogy a külügy­minisztérium kész lenne felülbírálni Ky tábornokot és tár­gyalni a partizánokkal. Végül nincs bizonyíték arra sem, hogy az elnök feladta volna elképzelését, amely szerint a bom­bázásokkal megadásra kényszeríthetné Észak-Vietnamot. Lippmann mindebből azt a következtetést vonja le: akik nem bíznak a kormányban, most azt gondolják, hogy az U Thant­­hoz intézett felkérés csupán újabb trükk. Mód Péter Növekedett a magyar ENSZ-küldöttség tekintélye és aktivitása A magyar ENSZ-küldött­­ség munkájáról és általában a világszervezet 21. közgyűlé­sének tevékenységéről nyilat­kozott a csütörtökön délután New Yorkból hazatért Mód Péter, a delegáció vezetője, a külügyminiszter első helyet­tese. A magyar küldöttség mun­káját — mint mondotta —, néhány konkrét eredmény is jelzi. A 21. ülésszak egyik alelnöki tisztét magyar kép­viselő töltötte be, ezenkívül első ízben választottak ma­gyar megbízottat a nemzet­közi jogi bizottságba. A nem­zetközi kereskedelmi jog fej­lesztése magyar javaslatra szerepelt a közgyűlés napi­rendjén. Az indítvány alap­ján határozták el, hogy nem­zetközi jogi bizottságot szer­veznek a kereskedelmi jog egységesítésére. Magyarország határozati javaslatot nyújtott be a gázok, vegyi és bakte­riológiai hadviselési eszközök eltiltására. Az elfogadott ja­vaslat következményeképpen az elmúlt néhány héten már 12—13 afro-ázsiai ország csatlakozott a genfi nemzet­közi egyezményekhez. Bonyolultabb közgyűlés Mód Péter kiemelte, hogy az utóbbi esztendőkben egye­nes vonalban növekedett a magyar EN­SZ-delegáció te­kintélye és aktivitása. Ennek belpolitikai és diplomáciai okai vannak. Nyilvánvalóan nem lehet, tekintélye egy de­legációnak,­­ha odahaza az or­szág vezetői nem olyan poli­tikát folytatnak, amelyet az ország népe támogat. Ami a másik tényezőt, a magyar kül­politika általános aktivitását illeti, a küldöttség minden békekezdeményezés támogatá­sában szerepet vállalt A 21. közgyűlésről általában a magyar küldöttség vezető­je kijelentette, hogy ez az ülésszak bonyolultabb volt a korábbiaknál és árnyaltabb diplomáciai munkát követelt. Ennek oka a nemzetközi hát­tér. Az egyik tényező az ame­­rik­aiak vietnami agresszió­ja, amely ma minden nemzet­közi tevékenységre ráveti ár­nyékát. A másik, az afrikai egység megbomlása és az úgynevezett el nem kötelezett országok diplomáciai tevé­kenységének részleges megtor­panása. E körülmények kö­zött a közgyűlésre talán a leg­jellemzőbb a szocialista de­legációk állandó kezdeménye­zése volt. E kezdeményezések nyomán komoly eredmények is voltak. Elfogadták a világűr békés felhasználására vonatkozó egyezménytervezetet. Szovjet kezdeményezésre megerősítet­ték a be nem avatkozásra vonatkozó tavalyi nyilatkoza­tot, továbbá csehszlovák kez­deményezésre megtiltották az erőszak alkalmazását, illetőleg az erőszakkal való fenyegető­zést. Gyöngébb megoldások Mód Péter hangoztatta, hogy az ENSZ-ben harc folyik, amely nem jár mindig egyfor­ma eredménnyel, sőt, néha ku­darcot is hoz. Most is voltak olyan kérdések, amelyekben a béke erői visszavonulásra kényszerültek, vagy az elkép­­zeltnél gyöngébb megoldáso­kat voltak kénytelenek elfo­gadni. Ezek között említette az ENSZ békefenntartó tevékeny­ségével kapcsolatos vitákat, hiszen a különleges politikai bizottságban efogadott határo­zat megnyirbálná a Biztonsági Tanács jogait, s ez alapjában véve alapokmányellenes. Sike­rült megakadályozni, hogy ezt a javaslatot a közgyűlés is tár­gyalja, és elérni, hogy a kér­dést az áprilisi rendkívüli köz­gyűlés elé utalják. De ha ta­vasszal elfogadnák a javasla­tot, ez a jövőben komoly vál­ságok oka lehet. A magyar küldöttségvezető gyöngének minősítette a Biz­tonsági Tanács határozatát a dél-rhodesiai kérdésben. Végül megemlítette az úgynevezett koreai ügyet. A KNDK meg­hívásának javaslatára a szo­cialista küldöttségek több sza­vazatot kaptak, mint bármikor korábban, a meghívást még­sem sikerült elfogadtatni és ebben a kérdésben az idei köz­gyűlés is teljesen eredményte­len maradt. Devalválódott az amerikaiak hitele Mód Péter végül arról be­szélt, milyen hatása volt az amerikaiak vietnami agresz­­sziójának a közgyűlés munká­jára. Kifejtette, hogy ez volt a közgyűlésnek szinte fő napi­rendi pontja, noha hivatalosan nem szerepelt a napirenden. A szocialista delegációk kettős sikert értek el a közvélemény formálásában. Egyrészt sike­rült éreztetniük az amerikai agresszió következményeinek súlyosságát, másrészt sikerült leleplezniük az amerikaiak ha­zug békeszólamait. Az ENSZ- delegációk körében az ameri­kaiak hitele devalválódott. Ta­valy még — különösen az el nem kötelezett országok kül­döttségei körében — elég sok illúzióval, optimizmussal fo­gadták a meghosszabbított ka­rácsonyi fegyverszünet beje­lentését. Az idén a delegációk többsége, köztük az afro­ ázsiai küldöttségek is megle­hetősen pesszimistán és tar­tózkodóan fogadták Goldberg levelét. Általában úgy értékel­ték, hogy a szavakat most már tetteknek kell követniük, de a delegációk jó része egyszerűen propagandának minősítette a bejelentésben foglaltakat. Vietnam : Amerikai bombázások Északon és Délen Harminchat órával a kará­csonyi tűzszünet előtt Viet­nam mindkét részében válto­zatlan hevességgel folyik a háború — jelentik Saigonból a nyugati hírügynökségek. Az amerikai hadijelentés szerint a B—52-es bombázók Saigontól 70 kilométerre bom­bázták a partizánok állásait a hajnali órákban, csütörtö­kön délután pedig a­ demilita­­rizált övezetet támadták. Az amerikai haditengerészet kö­zölte, hogy Phantom típusú gépei rakétával lelőttek a VDK fölött két lassú, légcsa­varos repülőgépet, amelyeket ellenséges gépnek véltek. A VDK ellen szerdán 81 támadást hajtottak végre. Az amerikai légierő egy gép elvesztését is­merte be. (A gép lelövését Hanoiban is jelentették.) A pilóta eltűnt. A VDK külügyminisztériu­mának szóvivője csütörtökön sajtóértekezleten leplezte le a Hanoi bombázásával kap­csolatos amerikai hazugságo­kat. Hanoi bombázása nem fog­ja megtörni a vietnami né­pet — hangoztatta a szóvivő. A vietnami nép szereti a bé­két, azonban a béke csak füg­getlenségben és szabadságban képzelhető el. Kambodzsai jelentés Kína acéllemezeket ad el Amerikának dél-vietnami repülőterek építésére Phnom Penhből jelenti a TASZSZ. A Phnom Penh Press megjegyzéseket fűz azokhoz a jelentésekhez, amelyek szerint a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között meg­állapodás jött létre arról, hogy kínai acéllemezeket adnak el az amerikaiaknak és az utób­biak e lemezeket dél-vietnami repülőtereik építésénél hasz­nálják fel. A lap kétkulacsos­­sággal vádolja Kínát, majd így folytatja: " Ismeretes előttünk, hogy már hosszú idő óta találkozók folynak a kínai és amerikai diplomaták között A megbe­szélések órák hosszat tartanak, de hogy miről, az titok. Min­denesetre kérdés, hogy mire vezethetnek ezek a tárgyalá­sok. Bár a Kína és az Egye­sült Államok közötti feszült­ségben külső látszatra nem mutatkozik enyhülés, a fent említett ügyletről szóló jelen­tések mégis elgondolkoztatók. Rault sajtóértek­ezlete Nem módosult Washington vietnami politikája Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítója jelenti. Bush külügyminiszter szerda dél­utáni sajtókonferenciáján meg­ismételte: az Egyesült Álla­mok nem módosította vietna­mi politikáját. Az U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett fel­kérés­­nem jelent olyan lépést, amely a politika módosítását jelentené. Bush ismét azt állította, hogy a háború folytatásáért "Hanoi és Peking felelős" és megismételte azt a sokszor hangoztatott kijelentést, hogy az Egyesült Államok­­kész tárgyalásokon rendezni a há­ború megszüntetésének kérdé­seit is, vagy akár tárgyalások nélkül csökkenteni a harci cselekményeket, ha a másik fél hasonló lépéseket tesz­. Bush optimista hangon érté­kelte 1966 nemzetközi esemé­nyeit. A főbb kérdések között első helyen említette meg, hogy­­►folytatódott a kapcsola­tok kiépítése a Kelet és a Nyu­gat között«, különösen a kelet­­európai országokkal. Ezzel kapcsolatban utalt a NATO decemberi tanácsülésén el­hangzott állásfoglalásokra és kijelentette, az amerikai kor­mány reméli, hogy a keleti­­nyugati kapcsolatok diplomá­ciai, gazdasági, kulturális és egyéb szinten jövőre tovább szélesednek. 1966 legnagyobb kudarca Bush szerint az, hogy­­nem si­került a vietnami kérdést a tárgyalóasztalhoz juttatni*. A külügyminiszter azt mondotta, az Egyesült Államok '►reméli, hogy jövőre ezt a kérdést sik­­kerül békése­n megoldani*.

Next