Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
- Magyar Nemzet =· A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ] Könyvek és emberek Alig múlik el nap, hogy íróik, tudósok, politikusok, a gazdasági kérdéseket egészen széles összefüggésekben vizsgálgató szakemberek fel ne vetnék a kérdést: mit, menynyit olvas a tömeg városban és falun, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy még többet olvassanak és a nyomtatott betű még hatásosabban szolgálja a szocialista fejlődést, nem árt tudomásul venni, hogy hazafias lelkesedésből nemigen lesznek könyvbarátokká az emberek. Más érvekre és a tömeg másfajta megközelítésére van szükség, hogy eredményeket érjünk el Nem tudok hinni valamiféle „minden házba egy könyvet« akció sikerében, mert a propagandának vannak olyan erőszakos módszerei — a kapitalizmus könyvterjesztő gyakorijából örököltük őket, aztán mi is gazdagítottuk néhány új vonással — a könyv eladásának vannak olyan lehetőségei, amelyekkel élve és visszaélve minden házba juttathatunk könyvet, azonban nekünk nem az a célunk, hogy könyveinket megvásárolják, hanem elolvastatni és megértetni szeretnénk őket Abban sem hiszek, hogy egy miniatűr házikönyvtár megszerkesztésével és kiadásával sokat lehetne lendíteni az ügyön, összeállíthatunk egy könyvtárat — Veres Péter szavaival élve: könyvtáracskát — jól vagy rosszul. Érdekes gondolat, hogy adjunk az emberek kezébe egy olvasmányos, nem »színesen hazudozó«, hanem igazmondó magyar történetet, adjunk egy versantológiát amely a legszebb magyar verseket tartalmazná, készüljön egy hasonló novellagyűjtemény, és ki ne maradjon a könyvtárból két nagy nemzeti drámánk, a Bánk bán és Az ember tragédiája. Bátor szerkesztő legyen, a talpán, aki vállalkoznék rá, hogy egy nemzeti antológia számára összeválogassa alegszebb verseket és elbeszéléseket és megtalálná a mértéket az elvont szépségek és az eszmei tartalom olyan vegyülékéhez, amely nemcsak egy új olvasóréteg megnyerésére alkalmas, hanem valamiféle politikai iránytűt is ad olyan érteleimben, amint azt Szirmai István a kongresszuson oly meggyőzően kifejtette: »Az irodalom, a művészetek művelői akkor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi világ harcában a maguk tudatformáló eszközeivel az új győzelmét segítik, erősítik az emberek szocialista meggyőződését A szocialista irodalomnak jellemző vonása, hogy magáénak érezze a szocialista építés minden gondját és célját, segíti a ma emberét, hogy levesse a még meglevő régi tudatmaradványokat, ostorozza és leleplezi a káros erkölcsi és ízlésbeli hagyományokat és kemény ítéletet mond életünk fogyatékosságai, hibái felett.. .* Ilyen tartalom nélkül semmiféle kis kézikönyvtárnak nem volna célja és értelme, aztán — ha mégis megszületnék a "könyvtáracska«, megmaradna a probléma: hogyan vegyük rá az embereket az olmlásra. Hangsúlyozom, nem értek egyet azokkal az irodalmárokkal, akik — főleg rosszul és fűtetlen falusi mozitermekben megrendezett író—olvasó találkozások után — vészharangokat kongatnak, s azért keseregnek, mert úgy vélik, különösen a parasztok olvasnak keveset. Kádár János kongresszusi beszámolójában elmondta, hogy a lapoknak és folyóiratoknak több mint 5 millió előfizetője van, a rádiónak 2,5 millió, a televíziónak egymillió. A könyvforgalom évi 778 millió forintra, a tanácsi és közművelődési könyvtárakba beiratkozott olvasók száma több mint 2 millióra, a kölcsönzött kötetek száma 49,5 millióra növekedett. Fantasztikusan nagy számok ezek egy tízmilliós nemzet életében. Bár érthető, hogy a számokban összegezett kultúrigény túlsúlyban bizonyára a városokban jelentkezik, hiba volna tudomásul nem venni, hogy a parasztság betű- és tudásigényének fejlődése semmi esetre sem maradt el a városi népé mögött Ha meggondoljuk, hogy a falu felnőtt lakosságának zöme az iskolából 10—12 éves korában kikerülve semmit sem olvasott, vagy a Biblia és a Szentek élete szintjéről indult el felfelé, még megnyugtatóbb a kép. És ha a könyvet méterezem, szobadísznek vásárló, a mesterségükhöz szorosan hozzátartozó irodalmon kívül csak ponyvát, kalandregényt, az újságban sportrovatot olvasó értelmiségi ismerőseinket — nézzünk körül, mindenki bőven talál effajtát a saját körében — odaállítom a szakkönyvekben búvárkodó parasztok mellé, nemcsak a szívem, hanem az értelmem is a parasztok felé hajlik. Nem tudom, van-e még az országban valamirevaló szövetkezet szakkönyvtár nélkül. A művelődési otthonok, a tanácsi könyvtáraik forgalma megnyugtatóan fejlődik. De a falusi könyvesboltoké is. Ha szemben ül velem két öreg paraszt, s egyik büszke rá, mert 80—90 könyve van, háromnegyed részben Jókai, Mikszáth, Móricz, és az újak közül” — így mondja — Veres Péter és Szabó Pál egy-két könyve, a másik pedig zavartan mentegetődzik, hogy neki már csak a legszükségesebb szakkönyvekre vanfeje és érkezése*, náluk csak a gyerekek olvasnak regényt, meg verseket — nem tudom, melyikre nézzek nagyobb tisztelettel. De elgondolkoztató, hogy élő fiatal prózaíróink és költőink neve még utánakérdezésre sem mond nekik semmit. Valami hiba lehet a kultúrházak és a földművesszövetkezeti könyvesboltok kiválasztása és ajánlásai körül. Ezen sürgősen és okosan változtatni kell, mert nem mondhatunk le róla, hogy a szépirodalom is politikai tanítója legyen az új olvasótábor minden rétegének. De ezek a jókais—mikszáthos megfigyelések fiatal írónemzedékünk számára is elgondolkoztatók lehetnek. Igen mélyről érkezett százezrekhez kell szólniuk, világosan és könnyen megérthető módon. Ha erre gondolnak, talán egyik-másik új műben kevesebb lesz a bonyolult modern vonás, de talán a modorosság, mesterkéltség is. Viszont milliós új olvasótábort tudnak meghódítani maguknak, és az eszméknek, amelyekben hisznek, s amelyeket a nemzet és az ország javára teljes győzelemre akarnak segíteni azoknak a tömegeknek a szívében, gondolkodásában is, amelyek még csak útban vannak a szocializmus mélyebb megértése felé. S ez igen nagy cél, tiszteletre méltó feladat lehet az egész fiatal írói és költői nemzedék számára. Dernei Kocsis László A magyar ENSZ-delegáció munkájáról nyilatkozott Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese A külpolitikai helyzet A KARÁCSONYI FEGYVERSZÜNET közeledtével a vietnami háború foglalkoztatja leginkább a nemzetközi szemleírókat. Két tényező csökkenti erősen az ENSZ közvetítésével tett amerikai kezdeményezések értékét. Az egyik Bush külügyminiszter szerdai sajtóértekezlete, amelyen ismét megerősítette, hogy az Egyesült Államok vietnami politikája semmit sem változik. A másik a vietnami hadihelyzet alakulása: harminchat órával a fegyverszünet esedékessége előtt az amerikaiak változatlanul folytatják agressziójukat két fronton, Északon és Délen egyaránt. Ennek alapján az Egyesült Államokban is komolytalannak és felelőtlennek minősítik a Fehér Ház úgynevezett békekezdeményezését A CBS televízió-társaság csütörtökön reggel kiemelte: U Thant az Egyesült Államokat teszi felelőssé a vietnami háborúért. Washington most '►felhatalmazást-*' adott a főtitkárnak a közvetítésre, de arra számít, hogy ez nem sikerül, s ekkor majd azt követeli U Thanttól, hogy hagyjon föl az amerikai politika bírálatával. Lippmann a külügyminiszternek azt a kijelentését emeli ki, hogy nincs változás a vietnami politikában. Valóban nincs — fűzi hozzá kommentárjában — hiszen semmi sem mutat rá, hogy eltávolították volna a háború befejezését gátló akadályokat Semmi bizonyíték nincs rá, hogy az Egyesült Államok valóban hajlandó lenne kivonulni hatalmas dél-vietnami és thaiföldi támaszpontjairól. Annak sincs jele, hogy a külügyminisztérium kész lenne felülbírálni Ky tábornokot és tárgyalni a partizánokkal. Végül nincs bizonyíték arra sem, hogy az elnök feladta volna elképzelését, amely szerint a bombázásokkal megadásra kényszeríthetné Észak-Vietnamot. Lippmann mindebből azt a következtetést vonja le: akik nem bíznak a kormányban, most azt gondolják, hogy az U Thanthoz intézett felkérés csupán újabb trükk. Mód Péter Növekedett a magyar ENSZ-küldöttség tekintélye és aktivitása A magyar ENSZ-küldöttség munkájáról és általában a világszervezet 21. közgyűlésének tevékenységéről nyilatkozott a csütörtökön délután New Yorkból hazatért Mód Péter, a delegáció vezetője, a külügyminiszter első helyettese. A magyar küldöttség munkáját — mint mondotta —, néhány konkrét eredmény is jelzi. A 21. ülésszak egyik alelnöki tisztét magyar képviselő töltötte be, ezenkívül első ízben választottak magyar megbízottat a nemzetközi jogi bizottságba. A nemzetközi kereskedelmi jog fejlesztése magyar javaslatra szerepelt a közgyűlés napirendjén. Az indítvány alapján határozták el, hogy nemzetközi jogi bizottságot szerveznek a kereskedelmi jog egységesítésére. Magyarország határozati javaslatot nyújtott be a gázok, vegyi és bakteriológiai hadviselési eszközök eltiltására. Az elfogadott javaslat következményeképpen az elmúlt néhány héten már 12—13 afro-ázsiai ország csatlakozott a genfi nemzetközi egyezményekhez. Bonyolultabb közgyűlés Mód Péter kiemelte, hogy az utóbbi esztendőkben egyenes vonalban növekedett a magyar ENSZ-delegáció tekintélye és aktivitása. Ennek belpolitikai és diplomáciai okai vannak. Nyilvánvalóan nem lehet, tekintélye egy delegációnak,ha odahaza az ország vezetői nem olyan politikát folytatnak, amelyet az ország népe támogat. Ami a másik tényezőt, a magyar külpolitika általános aktivitását illeti, a küldöttség minden békekezdeményezés támogatásában szerepet vállalt A 21. közgyűlésről általában a magyar küldöttség vezetője kijelentette, hogy ez az ülésszak bonyolultabb volt a korábbiaknál és árnyaltabb diplomáciai munkát követelt. Ennek oka a nemzetközi háttér. Az egyik tényező az amerikaiak vietnami agressziója, amely ma minden nemzetközi tevékenységre ráveti árnyékát. A másik, az afrikai egység megbomlása és az úgynevezett el nem kötelezett országok diplomáciai tevékenységének részleges megtorpanása. E körülmények között a közgyűlésre talán a legjellemzőbb a szocialista delegációk állandó kezdeményezése volt. E kezdeményezések nyomán komoly eredmények is voltak. Elfogadták a világűr békés felhasználására vonatkozó egyezménytervezetet. Szovjet kezdeményezésre megerősítették a be nem avatkozásra vonatkozó tavalyi nyilatkozatot, továbbá csehszlovák kezdeményezésre megtiltották az erőszak alkalmazását, illetőleg az erőszakkal való fenyegetőzést. Gyöngébb megoldások Mód Péter hangoztatta, hogy az ENSZ-ben harc folyik, amely nem jár mindig egyforma eredménnyel, sőt, néha kudarcot is hoz. Most is voltak olyan kérdések, amelyekben a béke erői visszavonulásra kényszerültek, vagy az elképzeltnél gyöngébb megoldásokat voltak kénytelenek elfogadni. Ezek között említette az ENSZ békefenntartó tevékenységével kapcsolatos vitákat, hiszen a különleges politikai bizottságban efogadott határozat megnyirbálná a Biztonsági Tanács jogait, s ez alapjában véve alapokmányellenes. Sikerült megakadályozni, hogy ezt a javaslatot a közgyűlés is tárgyalja, és elérni, hogy a kérdést az áprilisi rendkívüli közgyűlés elé utalják. De ha tavasszal elfogadnák a javaslatot, ez a jövőben komoly válságok oka lehet. A magyar küldöttségvezető gyöngének minősítette a Biztonsági Tanács határozatát a dél-rhodesiai kérdésben. Végül megemlítette az úgynevezett koreai ügyet. A KNDK meghívásának javaslatára a szocialista küldöttségek több szavazatot kaptak, mint bármikor korábban, a meghívást mégsem sikerült elfogadtatni és ebben a kérdésben az idei közgyűlés is teljesen eredménytelen maradt. Devalválódott az amerikaiak hitele Mód Péter végül arról beszélt, milyen hatása volt az amerikaiak vietnami agreszsziójának a közgyűlés munkájára. Kifejtette, hogy ez volt a közgyűlésnek szinte fő napirendi pontja, noha hivatalosan nem szerepelt a napirenden. A szocialista delegációk kettős sikert értek el a közvélemény formálásában. Egyrészt sikerült éreztetniük az amerikai agresszió következményeinek súlyosságát, másrészt sikerült leleplezniük az amerikaiak hazug békeszólamait. Az ENSZ- delegációk körében az amerikaiak hitele devalválódott. Tavaly még — különösen az el nem kötelezett országok küldöttségei körében — elég sok illúzióval, optimizmussal fogadták a meghosszabbított karácsonyi fegyverszünet bejelentését. Az idén a delegációk többsége, köztük az afro ázsiai küldöttségek is meglehetősen pesszimistán és tartózkodóan fogadták Goldberg levelét. Általában úgy értékelték, hogy a szavakat most már tetteknek kell követniük, de a delegációk jó része egyszerűen propagandának minősítette a bejelentésben foglaltakat. Vietnam : Amerikai bombázások Északon és Délen Harminchat órával a karácsonyi tűzszünet előtt Vietnam mindkét részében változatlan hevességgel folyik a háború — jelentik Saigonból a nyugati hírügynökségek. Az amerikai hadijelentés szerint a B—52-es bombázók Saigontól 70 kilométerre bombázták a partizánok állásait a hajnali órákban, csütörtökön délután pedig a demilitarizált övezetet támadták. Az amerikai haditengerészet közölte, hogy Phantom típusú gépei rakétával lelőttek a VDK fölött két lassú, légcsavaros repülőgépet, amelyeket ellenséges gépnek véltek. A VDK ellen szerdán 81 támadást hajtottak végre. Az amerikai légierő egy gép elvesztését ismerte be. (A gép lelövését Hanoiban is jelentették.) A pilóta eltűnt. A VDK külügyminisztériumának szóvivője csütörtökön sajtóértekezleten leplezte le a Hanoi bombázásával kapcsolatos amerikai hazugságokat. Hanoi bombázása nem fogja megtörni a vietnami népet — hangoztatta a szóvivő. A vietnami nép szereti a békét, azonban a béke csak függetlenségben és szabadságban képzelhető el. Kambodzsai jelentés Kína acéllemezeket ad el Amerikának dél-vietnami repülőterek építésére Phnom Penhből jelenti a TASZSZ. A Phnom Penh Press megjegyzéseket fűz azokhoz a jelentésekhez, amelyek szerint a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy kínai acéllemezeket adnak el az amerikaiaknak és az utóbbiak e lemezeket dél-vietnami repülőtereik építésénél használják fel. A lap kétkulacsossággal vádolja Kínát, majd így folytatja: " Ismeretes előttünk, hogy már hosszú idő óta találkozók folynak a kínai és amerikai diplomaták között A megbeszélések órák hosszat tartanak, de hogy miről, az titok. Mindenesetre kérdés, hogy mire vezethetnek ezek a tárgyalások. Bár a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültségben külső látszatra nem mutatkozik enyhülés, a fent említett ügyletről szóló jelentések mégis elgondolkoztatók. Rault sajtóértekezlete Nem módosult Washington vietnami politikája Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Bush külügyminiszter szerda délutáni sajtókonferenciáján megismételte: az Egyesült Államok nem módosította vietnami politikáját. Az U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett felkérésnem jelent olyan lépést, amely a politika módosítását jelentené. Bush ismét azt állította, hogy a háború folytatásáért "Hanoi és Peking felelős" és megismételte azt a sokszor hangoztatott kijelentést, hogy az Egyesült Államokkész tárgyalásokon rendezni a háború megszüntetésének kérdéseit is, vagy akár tárgyalások nélkül csökkenteni a harci cselekményeket, ha a másik fél hasonló lépéseket tesz. Bush optimista hangon értékelte 1966 nemzetközi eseményeit. A főbb kérdések között első helyen említette meg, hogy►folytatódott a kapcsolatok kiépítése a Kelet és a Nyugat között«, különösen a keleteurópai országokkal. Ezzel kapcsolatban utalt a NATO decemberi tanácsülésén elhangzott állásfoglalásokra és kijelentette, az amerikai kormány reméli, hogy a keletinyugati kapcsolatok diplomáciai, gazdasági, kulturális és egyéb szinten jövőre tovább szélesednek. 1966 legnagyobb kudarca Bush szerint az, hogynem sikerült a vietnami kérdést a tárgyalóasztalhoz juttatni*. A külügyminiszter azt mondotta, az Egyesült Államok '►reméli, hogy jövőre ezt a kérdést sikkerül békésen megoldani*.