Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

\ . y.-y. ' . ■ \ M­íláiVík­ Vám h­ín­ rr.... IIImíN­ 1,11111/," 1 __________ A HAZAFIAS N­ÉPF­RONTLAPJA . Az építők segítése­ ­Népfront utcának nevezte el Kiskunhalas egyik új ut­cáját, mert — mint azt a he­lyi tanács javaslata indokolt — a Hazafias Népfront szerve­zésében csoportos építkező formájában húsz lakás létesül benne. A községben további la­kásokat is építenek ilyen nép­frontakcióval." Egy hír az újságokból. Hoz­zá hasonlót a lakásépítés front­járól az utóbbi időben egy­ gyakrabban olvashatunk, hall­hatunk. Csak a­­cégért, a akciókat segítő szervek név­más és a hitelnyújtás form­á­jában, a társadalmi munkái mértékében vannak bizonyo különbségek. KISZ-lakások épülnek a fő­városban, Baján, Ajkán, Sop­ronban és más helységekben Három­­ nagy budapesti üzem a Csepel Vas- és Fémművek az Egyesült Izzó, a Ganz MÁVAG dolgozói lakásproblé­májának megoldása céljábó elindította a­­félkész ház­­mozgalmat. Ennek a lényege az építőipari vállalat tető alá hozza a házat és a befejező szakipari munkákat az üzen dolgozói végzik el. Megindul vidéken igen kedvező­­ hitel­nyújtási feltételek mellett , pedagógus lakásépítő akció. Az állami gazdasági dolgozók la­­kásépítését is a legmesszebb menőkig támogatják: 10 száza­lékos előtakarékosság mellet 25 évi lejáratú kölcsönt nyúj­tanak a számukra. A lakásgondokkal küzdő em­berek mostanában még jobban figyelnek a lakásépítéssel kap­csolatos minden szóra, minden kezdeményezésre, mert látják elérhető közelségbe kerültek a lehetőségek, hogy nagyot lép­jünk itt előre. A párt és a kormány vezetőinek a megnyi­latkozásaiból is kitűnik, hogy a megoldásra váró legfonto­sabb feladatok közé sorolják a lakásépítést. Ennek az állás­pontnak jó hatása már érző­dött az elmúlt öt évben is, ami­kor a lakásállományunk 8 szá­­zalékk­al növekedett. Nem lehet úgy az életszín­vonalat emelni — vallják egy­re többen —, hogy közben a lakásépítésben egy helyben to­pogunk. Annál is inkább, mi­vel a lakáskérők, a jobb lakás­ra áhítozók többségében ma már megvan a készség arra, hogy erejükhöz mérten saját anyagi eszközeikkel is segítsék vágyaik beteljesülését. A bor­sodi gyár párttitkára fejteget­te: -Üzemünkben, ahol már a 44 órás munkaidőre való át­térésen törjük a fejünket, új ebédlő épült, fehércsempés mosdó, zuhanyzó áll a munká­sok rendelkezésére. Sok dolgo­zónkat azonban hazatérve a régi, szűk szoba-konyhás laká­sok, társbérletek, albérletek várják. A rossz lakáskörül­mények ezeknél az embereknél beárnyékolja azokat az ered­ményeket, amelyeket az élet­színvonal, a művelődés, az egészségügy és egyéb terüle­ten elértünk. Gyűjtögetik a pénzt, de a többség saját erő­ből nem képes megoldani la­kásproblémáját. Ezért örültünk a IX. pártkongresszuson tett bejelentésnek, hogy a jövőben a vállalatok a fejlesztési és ré­szesedési alapjuk egy részéből segíthetik munkásaikat lakás­hoz juttatni, házakat építhet­nek számukra A kezdeményezési kedv fel is fokozódott mindenfelé az üzemekben, a vállalatoknál. Bontási anyagokkal, fuvarok­kal, szakemberekkel segítik munkásaikat igen jutányos áron. A népfrontbizottságok, a tanácsok terveket készítenek­­ az egyéni építtetők számára, ■ beszerzik a szükséges okirato­■ kát, engedélyeket — minden­t ellenszolgáltatás nélkül. A­­ szervezőmunka, a segítőkészség­­ azonban gyakran akadályokba­­ ütközik. Sok építő az OTP-t ■ hibáztatja, hogy merev, nem ■ adja meg vagy csak igen nehe­zen a szükséges hitelösszeget. A takarékpénztárak, akárcsak tavaly is, az idén is a lakos­­­ság rendelkezésére bocsátják a kétmilliárd forintos hitel­­­­keretet építési célokra. Ebben­­ az évben azonban a tavalyi­­ magas szinthez viszonyítva is 30 százalékkal több az építke­ző, a hiteligénylő. A hitelkere­tet tehát több igénylő között kell elosztani — 1967-ben 38 000 lakásépítőnek nyújtanak segítséget —, és ezért voltak kénytelenek lejjebb venni a kölcsönösszegeket. A fő aka­dály nem is annyira a korláto­zott hitelkeret, hanem inkább az, hogy az építőanyagellátás javulása ellenére sem lesz az idén még annyi tégla, cserép, mész, fa, cement, mint ameny­­nyire szükség lenne Az építő­ipar teljesítménye is szűkre szabott. Gondot okoz a kiala­kuló, illetve tervezett új lakó­telepek, utcák közművesítésé­nek a megoldása, s több város­ban alkalmas házhelyek bizto­sítása. A nehézségek ellenére csa­ládi házakból és társasházak­ból mégis évről évre több épül. Az építési ütem még inkább meggyorsulna, még olcsóbban készülhetnének a lakóházak, h­i a társadalmi támogatás szervezettebb volna, ha a jó kezdeményezések széles körűen elterjednének. A népfrontbi­zottságok ilyen vonatkozásban kívánnak a jövőben még haté­konyabban közreműködni a la­kásépítők támogatásában. Az elképzeléseket, a terveket egy országos tanácskozáson beszé­lik majd meg, amelyet az MTESZ-szel közösen rendez­nek április elején a Techni­ka Házában. A népfront vá­ros- és községpolitikai bizott­ságainak irányításával me­gyénként, városonként is elem­zik majd a tennivalókat, mivel az eddigi tapasztalatok szerint az adottságok és a lehetőségek mindenhol mások és mások. A tanácskozások, az ankétok fő célja: megismertetni, propa­gálni a családi- és társasház­építés legjobb, legolcsóbb mód­szereit, formáit, megvizsgálni, hogy mi módon lehetne gyor­san elhárítani a lakásépítés út­­jából a jelenlegi akadályokat. Mit lehetne tenni az építő­anyagellátás javítására, meny­nyiben indokolt ismét üzembe­állítani néhol a régi tégla- és mészégetőket, hogyan lehetne fejleszteni az előregyártást, szervezettebbé tenni a szövet­kezeti építőipar munkáját. Nagy jelentősége lenne annak, ha sikerülne mindenhol ki­alakítani az illetékes szervek egységes álláspontját, ha a vá­ros- és községpolitikai bizott­ságok ismertetni tudnák a ba­ráti országokban folyó lakás­­építési akciókat, a nálunk is felhasználható jó külföldi mód­szereket. A tervek szerint 1970-ig 300 000 lakást kell hazánkban felépíteni. Az építtetők szer­vezettebb támogatásával, a tar­talékok feltárásával ez a meg­emelt tervszám valósággá vál­hat, sőt túl is teljesíthető. Ez azonban még mindig nem je­lentené hazánkban a lakás­­probléma végleges megoldását. Azt viszont elérhetjük, hogy az igénylők, az építeni akarók vá­rakozási idejét az új lakásra néhány évvel lerövidítsük. J Keserű Ernő ! Megerősödött a baloldal a francia választásokon A külpolitikai helyzet HOSSZADALMAS ÉS VÉRES HABOKÉVAL kell szembe­néznie a világnak Vietnamban — ezzel a határozott és meg­lehetősen lesújtó véleménnyel tért vissza New Yorkba U Thant ENSZ-főtitkár Rangoonból, ahol szabadságát töltötte és közben alkalmat keresett arra is, hogy eszmecserét folytasson a VDK hivatalos képviselőivel. A főtitkár elmondotta, hogy a komor kilátások az amerikai politikából következnek, mert hiszen, ha Washington beszüntetné Észak-Vietnam bombázását, azonnal megnyílna az út a tárgyalások előtt. Lényegében ugyanezzel érvelt szombati beszédében Edward Kennedy szenátor is, ami­kor megismételte bátyjának, Robert Kennedy szenátornak azt a javaslatát, hogy meghatározatlan időre szüneteltessék a légi­támadásokat a VDK ellen. Az ifjabb Kennedy még azt is hoz­záfűzte, hogy miután Washington már elérte a maga elé tűzött korlátozott célokat, a dél-vietnami rezsimet megszilárdította és az amerikai katonai jelenlét hosszabb távra biztosítottnak tekinthető, a további hadakozással semmit sem nyerhet. Annál is kevésbé, mert a tárgyalások lehetőségét Koszigin szovjet kormányfő is kilátásba helyezte Londonban a bombázások beszün­tetése utánra. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése sze­rint Robert Kennedy javaslatának vannak támogatói a szená­torok körében, noha a Johnson-kormány sietve és nagyon ha­tározottan elutasította az indítványt. A New York Times sze­rint a törvényhozók többsége elfogadja a kormány álláspont­ját, noha a vietnami háború növekvő veszteségszámlája nö­vekvő nyugtalanságot okoz a képviselők körében. Nem aratott sikert a behívások eddigi rendjének módosítására előterjesztett elnöki indítvány sem, amit az magyaráz, hogy az VPI adatai szerint katasztrofális méretűvé kezdenek válni az emberveszte­ségek a vietnami csatatereken. Ennek ellenére Washington a hadigépezetet még az eddiginél is nagyobb erőkifejtésre kényszeríti. Erre mutat a légitámadások fokozása, ugyanerre következtethetünk Ho Si Minhnek abból a beszédéből, amelyet hétfőn tett közzé a Nhan Dan. A VDK elnöke pártmunkások előtt kifejtette, hogy két feladat emelkedik ki a tennivalók sokaságából: a termelés és a légvédelem ésszerű megszerve­zése.­­Lehetséges, hogy az amerikai agresszorok az idén még vakmerőbb és esztelenebb cselekedetekre ragadtatják magu­kat, s erre az eshetőségre is fel kell készülni« — mondotta Ho Si Minh. A vietnami helyzet alakulása szorosan összef­ügg az általá­nos ázsiai helyzettel, amelynek fejlődési irányát a kínai, az indiai és az indonéz fejlemények jelzik. Míg Kínában pillanat­nyilag a kompromisszum keresés jelei mutatkoznak, addig az említett két országban a feszültség növekedése figyelhető meg. Indiában a kormányalakítás hozza felszínre az ellentéteket mind az egyes államokban, mind össznemzeti szinten. Indoné­ziában az ideiglenes népi tanácskozó testület ma megnyíló ülés­szakán csapnak majd össze a különböző erők abban a kérdés­ben, hogy mi legyen Szukarno sorsa. Ázsia az éles összeütkö­zések időszakát éli, s ennek hatása érződik a világpolitika más régióiban is. tí­ring forduló eredményei A KP Franciaország legnagyobb baloldali pártja A santien­tek megtartották abszolút többségüket Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt több százezerrel növelte sza­vazatainak számát a francia nemzetgyűlési választások va­sárnapi első fordulójában. A rájutó szavazatok aránya nem végleges adatok szerint az 1962. évi 21,8 százalékról 22,46 százalékra emelkedett, s a kommunisták megerősítették vezető helyüket, mint a legna­gyobb baloldali politikai párt Franciaországban. Az 5. köztársaság néven in­dult gaulleista kormánytöbb­ség megőrizte állásait az előző nemzetgyűléshez képest, s va­lószínűnek látszik, hogy a jö­vő heti második forduló után nagyjából megtartja eddigi abszolút többségét a nemzet­­gyűlésben. A Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség is némi haladást mutat. A baloldali pártok együttesen megerősítet­ték helyzetüket. A kommunis­ta párt, a Demokrata-Szocia­lista Szövetség és az Egyesült Szocialista Párt együttesen je­lentősen több szavazatot ka­pott, mint az 5. köztársaság jelöltjei. Lényegesen többet, mint amennyit Francois Mit­­terrand az 1965. évi elnökvá­lasztás első fordulójában elért, csaknem annyit, mint ameny­­nyit a baloldal elnökjelöltje a második fordulóban szerzett. A választás nagy vesztese, a Lecarnet-féle demokratikus centrum, amelynek jelöltjei lényegesen kevesebb szavaza­tot kaptak, mint amennyit Lecarnet szerzett az elnökvá­lasztás első fordulójában. Be­bizonyosodott, hogy a jobbol­dali szavazók nagy többségük­ben a gaulleistákra adták le voksukat. Az első fordulóban a 470 franciaországi mandátum kö­zül mindössze 73-nak a sorsa dőlt el. Ebből 62-ben a gaul­­leisták, 8-ban a kommunisták, 2-ben a demokratikus cent­rum jelöltjei, egyben pedig a demokrata szocialista szövet­ség jelöltje kapta meg a sza­vazatok abszolút többségét. Az 1962. évi nemzetgyűlési válasz­tás alkalmával 87 képviselőt választottak meg az első for­dulóban. Az első fordulóban megvá­lasztott ismertebb személyisé­gek között van a kormány 11 tagja, élén Pompidou minisz­terelnökkel, valamint a kom­munista jelöltek közül Wal­­deck Rochet, a párt főtitkára, Francois Billoux, Leon Feix, a Politikai Bizottság tagjai. Megválasztották az első fordu­lóban Francois Mitterrand-t, a Demokrata-Szocialista Balol­dali Szövetség elnökét. Pierre Mendes-France volt miniszter­­elnök Grenoble-ban második fordulóra kényszerült, de esé­lye van a jövő heti megvá­lasztásra, akárcsak Guy Mol­­fet-nak, a Szocialista Párt fő­titkárának. A kormány 15 tag­ja ugyancsak a második for­dulóban folytatja harcát a mandátumért. Közöttük van a Párizs 7. kerületében indult Couve de Murville külügymi­niszter. Párizs 31 választókerületé­ben sehol sem dőlt el a man­dátumok sorsa, vasárnap min­denütt újabb szavazásra kerül sor. A mandátumok végleges alakulását nagymértékben befolyásolja a választókerüle­tek aránytalan beosztása, amely egyoldalúan a kor­mánytöbbségnek kedvez. Je­lentősen befolyásolják azon­ban a második forduló ered­ményét a kedd délig megkö­tendő pártközi megállapodá­sok a kevésbé esélyes jelöltek visszaléptetéséről. A december 20-án megkötött egyezmény értelmében a Francia Kom-A szavazatok megoszlása a V. Köztársaság (gaulleisták) Francia Kommunista Párt Demokrata-Szocialista Szövet­ség (Mitterrand) Demokratikus Centrum (Lecarnet) Egyesült Szocialista Párt Szélsőjobb (Tixier-Vignan­­court) Egyéb Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke hétfőn beszédet mondott a moszkvai Nagy Színházban tartott választási gyűlésen. Be­vezetőben méltatta a szovjet hatalom közelgő 50 éves jubi­leumát, s szólt azokról a nagy sikerekről, amelyeket az utób­bi években a Szovjetunióban a gazdasági építés területén elértek. Rátérve a külpolitika kérdé­seire, kifejtette, hogy a Szov­jetuniónak meglehetősen ne­héz körülmények között kell megvalósítania békeszerető külpolitikáját. Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is az agresszió és az imperialista terjeszkedés politikáját foly­tatja. A Kínában végbemenő események szintén a feszültség forrásául szolgálnak. Magától értetődik, hogy ilyen körülmé­nyek között a Szovjetunió kénytelen volt növelni katonai célokra fordítandó előirányza­tait. A Szovjetunió­t az elmúlt időszakban mégsem, csökken­tette a nemzetközi enyhülést célzó erőfeszítéseit, sőt, ellen­kezőleg, fokozta azokat. A Varsói Szerződéshez tar­tozó államok az európai poli­tikai életben konkrét progra­mot terjesztettek elő, amely szerte Európában egyre széle­sebb körű támogatásra talá. Ebben a térségben egyre ész­revehetőbben­ jelentkeznek az új tendenciák. Sok nyugat­európai államban egyre job­ban tudatára ébrednek, meny­nyire tarthatatlan a NATO ka­tonai tömbjével kapcsolatos politikai vonal. Egyre jobban megértik, hogy Európa bizton­sága és az európai problémák megoldása a legjobban a Nyu­gat és a Kelet közötti viszony javításával, az általános euró­pai együttműködés fejlesztésé­vel garantálható. Ez a tenden­cia különösen nyilvánvaló Franciaország politikájában. A továbbiakban is fejleszteni akarjuk a szovjet—francia együttműködést, amely nagy­­ jelentőségű az európai helyzet rendezése, a nemzetközi biza­lom megteremtése szempont­jából — mondotta Koszágin. Jó szomszédunk Finnország, amelyet szövetségesnek tekin­tünk a békeharcban. E­lége­­dettek vagyunk azzal, hogy ja­vulnak kapcsolataink Nagy- Britanniával és úgy véleke­dünk, megvannak az alapok ,­munista Párt és a Demokrata- Szocialista Baloldali Szövetség vezetői már hétfő délelőtt ösz­­szeültek a­­második fordulóval kapcsolatos kérdések rendezé­sére. A francia belügyminiszté­rium magyar idő szerint hét­fő hajnali négy órakor közle­ményt adott ki a vasárnapi választásokon a francia anya­ország területén 470 választó­­kerületben leadott szavazatok számszerű és százalékos meg­oszlásáról — jelenti az AFP és a Reuter. A közlemény sze­rint 28 291 838 választójogo­sultból 22 887 151 adta le sza­vazatát, vagyis 80,89 százalék. Az érvényes szavazatok szá­ma 22 392 317 volt. : e kapcsolatok további erősíté­■ jéhez politikai és gazdasági té­■ ren egyaránt. Újabb sikeres­­ lépések történtek, hogy fej­­­­lesszük viszonyunkat Olaszor­szággal, Ausztriával és sok más európai állammal is. Az európai enyhülést aka­dályozó erők központja kétség­kívül továbbra is a Német Szövetségi Köztársaság — mon­dotta Kosztiyin, majd emlékez­tetett Kiestnger kancellár nemrég elhangzott nyilatkoza­tára, amely szerint elképzelhe­tő, hogy a Nemzeti Demokrata Párt helyet kap a nyugatnémet kormányban. A szovjet kor­mányfő kijelentette: "az euró­pai népek biztonsága megkö­veteli, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaságban hatékony intézkedéseket tegyenek az új­náci erők veszélyes tevékeny­ségének megfékezésére." A­z NSZK álláspontja az alapvető külpolitikai kérdésekben nem változott. Mindenekelőtt elen­gedhetetlenül szükséges lenne, hogy megértsék: a­­második világháború következményeit, ezt a megingathatatlan politi­kai realitást semmilyen körül­mények között sem lehet reví­zió alá venni. Senki sem vál­toztathat azon a megmásítha­tatlan tényen, hogy létezik is Német Demokratikus Köztár­saság, a békepolitika ezen ál­landó tényezője. A továbbiakban a vietnami háborúról beszélt. Az új té­nyezők között említette meg a VDK külügyminiszterének azt a kijelentését, hogy ha az Egyesült Államok feltétel nél­kül beszünteti a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bom­bázását és az ellene irányuló egyéb agresszív cselekménye­ket, szó lehet tárgyalásokról a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és az Egyesült Álla­mok között. Ez a rendkívül fontos békekezdeményezés for­ró támogatásra talált világ­szerte és reményeket ébresz­tett az emberek millióiban. Az Egyesült Államok kormánya viszont most újra szétrombolta ezeket a reményeket és világo­san megmutatta, hogy tovább akar haladni a háború kiter­jesztésének útján. Ilyen körül­mények között mindazoknak, akik a vietnami nép igaz ügyét támogatják, le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket. Az agressziót fokozó új lépé­sek az agresszió megfékezésére Koszigin a szovjet békepolitikáról beszélt választási gyűlésén következő: 8 453 512 37,75 százalék 5 029 808 22,46 százalék 4 207 166 18,79 százalék 2 864 272 12,79 százalék 506 592 2,26 százalék 194 776 0,37 százalék 1 136 191 5,08 százalék

Next