Magyar Nemzet, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
2 formában ismét agresszióval is fenyegetőzik. Az izraeliek különösen Szíriát fenyegetik és „büntetést" ígérnek neki a Palesztinai kommandók támogatásáért Az arab megfigyelőik emlékeztetnek Yigal Allón izraeli tábornok, jelenlegi munkaügyi miniszter kihívó nyilatkozatára, amely szerintIzraelnek fel kell készülnie a negyedik arab—izraeli háborúra, minthogy az arab államok nem hajlandók közvetlenül tárgyalni vele*. Az izraeli tábornokoknak a haifai diákok előtt elhangzott nyilatkozata a Szíria ellen előirányzott “megtorlásról” szóló hírekkel egyidőben jelent meg a Tel Aviv-i sajtóban. Tel Aviv szerint Damaszkusz a felelős azért, hogy a Szíriai területen levő táborokban kiképzett Palesztinai szabadságharcosok szabotázsakciókat hajtanak végre az izraeli megszálló csapatok ellen és nem elégszenek meg a passzív ellenállás ■ sal. Ezért Tel Aviv “példás ” büntetést* szán a szíriai kor- l mánynak. Yigal Allón újabb nyilatkozatában azt fejtegette, hogy nincs különbség a gerillaharc és a háború közt, s így “ha Szíria gerillaharcot akar Izrael ellen, könnyen rendes háborúba keveredhet. Kairóban figyelmet keltett francia sajtótudósítóknak az az értesülése is, hogy Izrael nem zárja ki a szíriai határon javára fennálló helyzet további kiaknázását A Le Monde jeruzsálemi tudósítása szerint Szíria “engesztelhetetlensége” esetén Izrael ki fogja használni az “új határ topográfiai előnyeit”. A lap a megszállt Golan-hegyekre utalt, rámutatva arra, hogy ezekről *a szíriai magaslatokról Izrael igen súlyos csapást mérhet azokra, akik támaszpontot adnak az ellene szervezkedő erőknek*. Husszein Kait Kairóból jelenti az MTI. Husszein jordán király szombaton egynapos hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. A repülőtéren Nasszer elnök fogadta. A két államfő a Kubbeh-palotában megbeszéléseket folytat az arab világban kialakult helyzetről és az egyiptomi—jordán kapcsolatok kérdéseiről, megvizsgálják a khartoumi arab csúcstalálkozó óta a közép-keleti válságban bekövetkezett fejleményeket is. A kairói sajtó hangsúlyozza, hogy a két államfő a júniusi agresszió óta folyamatos kapcsolatot tart egymással. Huszszein vasárnap este utazik vissza Ammanba, majd hétfőn elindul Moszkvába, ahol négynapos látogatást tesz. Az Al Ahram szombati számában arról ír, hogy Nasszer elnök és Brown brit külügyminiszter egy legutóbbi levélváltásának eredményeként a bda érkezett közeli hetekben valószínűleg ellátogat Kairóba Harold Bailey, Nagy-Britannia volt kairói nagykövete. Az EAK még a rhodesiai probléma miatt szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Nagy-Britanniával. A brit külügyminiszter egyiptomi kollégájával, Mahmud Riaddal az ENSZ-ben folytatott beszélgetések során javasolta először megbízottjának kiküldését, ugyanakkor azt mondotta Riadnak, úgy véli, hogy van néhány kérdés a két ország között, amelyeket tisztázni kell — írja az Al Ahram. Mint az MTI kairói tudósítója írja, megfigyelők a brit— egyiptomi kapcsolatok bizonyos mértékű javulását várják Sir Harold Bailey két héten belül esedékes kairói látogatásától. A kapcsolatfelvételt Brown kezdeményezte Nasszer elnöknél. Folytatódott a közgyűlés politikai vitája Erőll is összehívják a Biztonsági Tanácsot New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott az általános politikai helyzet vitája. A délutáni ülésen elsőként Martinez Moreno, Salvador külügyminisztere szólalt fel Kijelentette, a nemzetközi kereskedelemben a fejlődő országok a fejlettekhez képest egyenlőtlen és hátrányos helyzetben vannak. Ennek következtében csökken a nyersanyagokat exportáló országok fejlődésének üteme, így Salvadoré is. A miniszter beszédében megállapította, az atomsorompó-egyezmény aláírása döntő lépés lenne a leszerelés irányában. Leslie Lee, Sierra Leone képviselője felszólalásában éles szavakkal bélyegezte meg a dél-afrikai, a rhodesiai és a portugáliai gyarmatosító rendszereket és állást foglalt a dél-afrikai gyarmatosító és fajüldöző rendszer mielőbbi felszámolása mellett. Guevara Arze bolíviai külügyminiszter az izraeli csapatoknak a megszállt területekről való kivonását az Izraellel szemben fennálló►ellenséges állapotok megszüntetésével kötötte egybe. A bolíviai képviselő dicsérte az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját, habár maga is elismerte, hogy Washington és a latinamerikai országok kapcsolataiban “számos probléma” van. A bolíviai küldött felszólalásával véget ért az ENSZ- közgyűlés péntek esti vitája. A közgyűlés legközelebb október 2-án, hétfőn ül össze. Az AFP azt az értesülését közli, hogy az ENSZ-közgyűlés üléseivel párhuzamosan több diplomáciai megbeszélés zajlott le arról, hogy a közelkeleti helyzet megvitatására esetleg összehívják a Biztonsági Tanácsot, még mielőtt a probléma október közepe táján a közgyűlés plenáris ülésén napirendre kerül. Berlini vélemények Kiesinger válaszáról Győrffy Tibor, az MTI berlini tudósítója jelenti: A szeptemberi levélváltás Berlin és Bonn között szemmel láthatóan nem vitt közelebb a problémák megoldásához. Stoph miniszterelnök szeptember 18-i levelében világosan meghatározta, hogy a tárgyalásoknak az alapkérdésekről, a két állam kapcsolatainak a normalizálásáról, az erőszakos megoldásokról és az atomfegyverkezésről történő lemondásról, és a fennálló államhatárok elismeréséről kell folyniuk. Csak második lépésként kerülhet sor az úgynevezett emberi könnyítések problémájára. A Nyugat-Németországban folytatott közvéleménykutatás eredménye időközben azt bizonyította, hogy a lakosság kétharmad része a két kormányfő tanácskozása mellett foglal állást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugatnémet lakosság többsége — kormányával ellentétben — nem ellenzi az alapkérdésekről folytatandó megbeszéléseket. Kiesinger kancellár pénteki válaszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kérdésekről hajlandó tárgyalni. Ennek megfelelően értékelte a kancellár levelét az NDK miniszterelnökségi sajtóirodájának péntek esti közleménye is, amely hangoztatja: a szavak játéka (Bonnban “politikus lépésnek” tartják, hogy a levélben nem esik szó a kizárólagos képviseleti igényről) nem változtatja meg azt a tényt, hogy Bonn, kitérve az állami kapcsolatok normalizálásának problémája elől, továbbra is fenntartja kizárólagos képviseleti igényét. Ez pedig, mint Stoph miniszterelnök szeptember 20-i népi kamarai beszédében is hangsúlyozta: az európai enyhülés és a két ország közötti normális kapcsolatok megteremtésének legfőbb akadálya. Kiesinger kancellár levelében megnevezett egy államtitkárt a tárgyalások előkészítésére. Az NDK közleménye hasonlóképpen államtitkári szinten lát lehetőséget a kormányfők tárgyalásainak az előkészítésére. De ilyen körülmények között, amikor a két kormányfő javasolt tárgyalási pontjai teljesen eltérnek egymástól, vajon miről tárgyalhat a két államtitkár? Sor kerülhet-e egyáltalán az államtitkárok találkozójára, míg Bonn nem tesz határozottabb lépést kizárólagos képviseleti igényének megszüntetésére. Magnafieiii. Ciprus ünnepén A Ciprusi Köztársaság függetlenségi ünnepe a XX. század második felének jellegzetes világpolitikai fejlődésére vet fényt, megvilágítva e fejlődés irányát és eredményeit. A kis szigetország, amely az antik idők óta gyakran szerepelt az emberiség történelmében, véres harcok árán vívta ki önállóságát abban a hullámban, amely az imperializmus gyarmati rendszerét elmosta a világpolitika színteréről. A ciprusi függetlenség azonban magán viselte korunk egy másik jellegzetességét is: a volt gyarmatosítók makacs ellenállása a felszabadító mozgalmakkal szemben kifejeződött azokban a korlátozó szerződésekben, amelyeket rákényszerítettek a fiatal köztársaságra. Ciprus e béklyók ellenére elindult az önálló politika sokszor buktatókkal teliszórt útján, s mozgása az imperialista hatalmak politikájától távolodó irányú. Jórészt ezzel függ össze, hogy a ciprusi függetlenség fölött mindig is ott függött és ott függ ma is az imperialista beavatkozás veszélye, s ez az intervenciós politika időről időre sikerrel tudta kihasználni azokat a nemzetiségi ellentéteket, amelyek a szigetlakók többségét alkotó görögök és a kisebbségként élő törökök között feszülnek. Még az ENSZ-nek is szerepet kellett vállalnia a szenvedélyek lecsillapításában és fékentartásában, de a sziget függetlenségének igazi oltalmazója a szocialista világrendszer, amelynek diplomáciai erőfeszítései azt a célt szolgálják, hogy a kis nemzetek biztonságban élhessenek. Amióta Görögországban nyílt fasiszta diktatúra garázdálkodik, azóta megnőttek a Ciprust fenyegető veszélyek. E veszélyeket felfokozza az a körülmény, hogy az áprilisi puccs sugalmazója a NATO volt, s ez a katonai szervezet, amely még ma is Washington eszköze, régóta ferde szemmel nézi a Makariosz-kormány működését és kapcsolatai fejlődését a szocialista országokkal. Az athéni puccsisták első proklamációjukban nagy hangsúlyt tettek arra a célkitűzésükre, hogy “megoldják a ciprusi kérdést. Ezt akkor és azóta is mindenki úgy értette, hogy a fasiszta rezsim, amely durva önkénnyel próbálja megtörni a görög haladó erőket, pucscsot készít elő Cipruson és adott pillanatban igyekszik megkísérelni, az Enozisz formájában politikailag bekebelezni a független szigetországot. Ebben a kiélezett helyzetben nagyon is érthetőek azok az aggodalmak, amelyeknek Ankarában adnak hangot a ciprusi török kisebbség és általában a köztársaság sorsát illetően. Ciprus nemzeti ünnepén a szocialista országok és köztük hazánk elismeréssel adózik a szigetország népének, amely kivívta és védelmezi függetlenségét, s az együttérzésen kívül támogatásáról is biztosítja a Ciprusi Köztársaságot, hogy eredményesen állhasson ellen az imperialista beavatkozási kísérleteknek. Befejeződött a szovjet hadsereg nagyszabású hadgyakorlata Moszkvából jelenti az MTI. Péntek este befejeződött a »Dnyeper« hadgyakorlat, amelynek körzete Ukrajnára és Belorussziára terjedt ki. A hadgyakorlaton a szovjet hadseregnek valamennyi fegyverneme részt vett. A szovjet lapok nyomatékosan aláhúzzák, hogy a hadműveletek részvevői kitűnőre vizsgáztak a párt és a szovjet nép előtt. Moszkvai katonai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának előestéjén lezajlott “Dnyeper” hadgyakorlat újból megmutatta: a szovjet hadsereg Varsói Szerződés-beli fegyvertársaival együtt képes megsemmisíteni bármilyen agresszort, képes megvédelmezni a békét Fokozódó Kuba-ellenes aknamunka az Egyesült Államokban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az AÁSZ külügyminisztereinek a közelmúltban Washingtonban tartott értekezlete és határozatai buzdítólag hatottak bizonyos reakciós körökre, amelyek most fokozzák tevékenységüket Kuba ellen. A szigetországból elűzött ellenforradalmárok különleges “bizottságot* szerveztek, amelynek feladata az Egyesült Államok közvéleményének és mindenekelőtt az amerikai kongresszusnak a befolyásolása. A “bizottságban* foglal helyet Carlos Pino Socarras volt elnök, Jorge Garcia Montes volt miniszterelnök (Batista diktatúrája idején), Bernardo Benez bankár és mások. Az újdonsült ellenforradalmár szervezet vezetői máris találkoztak Seldennel, a kongresszus külügyi bizottsága latin-amerikai albizottságának elnökével és megbeszélést folytattak vele. Több kongresszusi képviselő nyíltan támogatja a kubai ellenforradalmárokat. Sajtójelentések szerint a képviselőház egyik tagja törvényjavaslatot terjesztett elő, amely követeli „a kubai kommunista rendszer bármely eszközzel történő felszámolását. Az említett képviselő véleménye szerint az Egyesült Államoknak ilyen kezdeményezéssel kell fellépnie az AÁSZ-ban. A Kuba-ellenes hangulat fokozódik néhány latin-amerikai ország uralkodó köreiben is. Az egyik bostoni lap jelentése szerint Kolumbia és Venezuela kidolgozza a “Kuba aknamunkája elleni harcban való együttműködés” módszereit. A jugoszláv gazdaság a megszilárdulás útján Kocsis Tamás, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: A jugoszláv hivatalos pénzügyigazdasági szervek most közzétett jelentése szerint Jugoszláviában minden területen sikeresen folyik a gazdasági élet megszilárdítása. Az idei esztendő első felét az általános megszilárdulás jellemezte. Most első ízben a kínálat meghaladta a keresletet, s az árak és megélhetési költségek stabilizálódnak. A korábbi költségvetési passzívum lényegében megszűnt. 1964-ben, a jugoszláv gazdasági reformot megelőző utolsó esztendőben az ország deficitje meghaladta a 250 millió dollárt, devizatartalékai pedig gyakorlatilag nem voltak Jugoszláviának. 1965-ben 50 millió dollár aktívummal zárták a költségvetési évet, 1966-ban egészen minimális deficit keletkezett. Valószínű, hogy ez idén is ez lesz a helyzet, eközben azonban Jugoszlávia valutatartalékai megnövekedtek. A külföldi valuta iránti kereslet csökkent, s növekedett a dinár iránti igény és bizalom. Az egész gazdasági élet megváltoztatja profilját, s az ésszerű gazdasági tevékenység felé fordul. Mint Belgrádban hangoztatják, ez a gazdasági reform alapvető célja. A jugoszláv hivatalos gazdasági szervek ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a gazdasági élet fejlődése, különösen az iparban lelassult, bár az egyes ágak között jelentősek a különbségek. Az elektromos energiatermelés például tíz, a kőolajtermelés 11, az élelmiszeripar termelése 7 százalékkal növekedett. Másrészt viszont a széntermelés 14 százalékkal, a faipar termelése 5, a textiliparé 2 százalékkal csökkent. A személyi jövedelmek jelentősen emelkedtek, meghaladták a termelékenység és a termelés növekedésének színvonalát. Meglassult a korszerűsítés folyamata. A jugoszláv szövetségi gazdasági szervek szerint a jövő évben fokozni kell a gazdasági élet fejlesztésének ütemét. •Vasárnap, 1967. október 1. Szerelem és politika Lapunkban is hírt adtunk róla, hogy a legnagyobb titoktartás és rendőri fedezet mellett tartották meg a kaliforniai Palo Alto városkában Dean Rush amerikai külügyminiszter lányának esküvőjét. Prominens emberek magánélete és családi körülményei általában mindig reflektorfényben állnak Nyugaton, különösen az Egyesült Államokban, ahol a siker feltétele minden téren: a reklám. Adlai Stevenson például kétszer elbukott az elnökválasztáson, mert elvált a feleségétől, s ez befolyásolta a szavazókat (a férfiak által leadott szavazatokkal ő lett volna mind a két alkalommal az elnök Eisenhowerrel szemben) a női szavazók millióinak jobban imponált a mindig mosolygó, családi körben fényképezett tábornok a kilenc unokájával. Rockefeller 1964-ben lemondott arról, hogy jelöltesse magát a köztársaságiak konvencióján Goldwaterrel szemben, noha pénzelni tudta volna a saját választási hadjáratát, mert ő nemcsak elvált, de meg is nősült újra, fiatal feleséget választott magának, s ezt a képmutató közvélemény máig sem bocsátotta meg neki,noha a Kingsley-riport híradása szerint ebben a nagy országban az élettársak 70 százaléka csalja egymást). Rusk külügyminiszternek is megvolt minden oka, hogy titokban tartsa lányának frigyét. A 18 éves Margaret Elisabeth Rusk ugyanis nem milliomossal kívánta megosztani az életét, még csak nem is valami híres filmhőssel vagy baseball-játékossal. Mind a ketten egyazon országnak állampolgárai. Útlevelük színe is azonos. De nem azonos a bőrük színe. Margaret Elisabeth fehér, a férj, Guy Gibbson Smith fekete. Néger. Egyike ama körülbelül 23 millió embernek, akik az Egyesült Államokban élnek, ennek az országnak az állampolgárai. Elv szerint egyenjogú polgárok a többi 170 millióval. A gyakorlatban azonban csak másodrendű polgárok. A külügyminiszter a déli államokból származik, Georgia a szülőhazája, vagyis az a terület, ahol a faji előítéleteknek a legmélyebbek a gyökerei, ahol a néger lakosság a fajüldözők kegyetlen gyűlölete közepette él, és ahonnan az elmúlt évtizedben menekülésszerűen rajzottak ki a négerek észak felé, a liberálisabb államokba. Rushnak mindenesetre becsületére válik, hogy — látszólag — nem háborította fel, hogy néger a veje. Úgy hírlik — a nyugati sajtó ezt írja —, mindenkor síkraszállt a faji egyenlőségért, és támogatta azt a programot, amelyet a meggyilkolt Kennedy elnök hirdetett meg a polgárjogi egyenlőség érdekében. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Dean Rush Johnson egyik legfontosabb politikai tanácsadója, s a külügyminisztérium élén az Egyesült Államok agresszív politikájának az irányítója. Ez az agresszivitás nemcsak Vietnamban mutatkozik meg, ahol évek óta hadüzenet nélküli háborút folytat egy békére vágyó kis nép ellen a nyugati világ e legnagyobb katonai és gazdasági hatalma, de tanúi lehetünk az agressziónak az Egyesült Államok nagyvárosaiban, New York, Chicago, Los Angeles, Detroit utcáin is, ahol a kivezényelt rendőrség és katonaság nem idegen állampolgárokat, hanem amerikai lakosokat, a négereket gyilkolja. Egyes lapok most “mentegetni” próbálják a külügyminisztert. Veje tulajdonképpen nem is néger, vagy legalábbis nem teljes néger, anyai ágon indián vér csörgedezik az ereiben, márpedig az indiánok Amerika egyetlen őslakói. Guy Gibbson Smith valóban halványabb egy kissé a feketéknél, azonkívül tehetős családból származik, ami az Egyesült Államokban ugyancsak fontos. A fiatalok négy évvel ezelőtt ismerték meg egymást, egy lovardában, ahol az akkor 18 éves fiú kikölcsönözte a Narajo* nevű lovát (a név neves indiántörzs volt Amerikában) a külügyminiszter akkor 14 éves lányának. A kölcsönös vonzalom ettől kezdve tartott, mígnem az anyakönyvvezető és a pap előtt törvényesítették. Smith a kaliforniai űrkutatási intézet munkatársa és helikopter-pilóta, s “minden reménye” meg lehet arra, hogy hamarosan behívják és Vietnamba vezénylik. Arra a hadszíntérre, amelyet apósának külpolitikája kényszerített az amerikai népre, Washingtonban találgatások folynak, vajon a különös esküvő hogyan befolyásolja majd az amerikai elnökválasztást, amelyre a jövő év novemberében kerül sor. A nagy kérdés: jó reklám-e Johnsonnak, hogy külügyminisztere négert fogadott a családjába? Egyes vélemények szerint ez biztosíthatja a néger lakosság egy részének a szavazatait, mások viszont tartanak attól, hogy a fajgyűlölők még nagyobb tábora propaganda eszközként használja fel a demokraták ellen a házasságot. Bush mindenesetre felajánlotta lemondását Johnsonnak, aki ezt — a New York Times szerint — formális udvariassági gesztusnak tekintette és nem fogadta el. Ám maga az a tény, hogy egy világhatalom külügyminiszterének (ha formálisan is) a lemondás gondolatával kell foglalkoznia, mert lánya férjhez ment ugyanennek az országnak egy állítólag teljes jogú polgárához, fényt vet az Egyesült Államok belpolitikai állapotaira. Rush lányának házasságával mindenesetre nemcsak az a régi emberi igazság bizonyosodott be, hogy a szerelem nem ismer határokat és előítéleteket, még akkor sem, ha egy aktív amerikai külügyminiszter leányáról van szó. Vámos Imre A külpolitika hírei ›$• (Washington, AP, Reuter) Hivatalos közlés szerint az Egyesült Államok aranytartaléka augusztusban 61 millió dollár értékkel csökkent. ›C· (Prága, MTI) A Szakszervezeti Világszövetség titkárságának nyilatkozata elítéli a latin-amerikai szakszervezeti mozgalmak fokozódó üldözését. (Toronto, AP) A torontói egyetem diákjai úgy döntöttek, hogy pénzügyi és egyéb támogatást adnak mindazon amerikai fiataloknak, akik Kanadába szöknek át a Vietnami katonai szolgálat elől. Lenin-rend a Zsidó Autonóm Területnek Birobidzsánból jelenti a TASZSZ: Lenin-renddel tüntették ki a Zsidó Autonóm Területetdolgozóinak a gazdasági és kulturális építésben elért sikereiért". A Távol-Keleten, az Amur menti sztyeppék és erdők övezetében 1928- tól kezdtek megtelepülni zsidók. Hat évvel később itt alakult meg a Zsidó Autonóm Terület. Zsidókon kívül oroszok, ukránok is élnek itt, és ezért két lap jelenik meg, az egyik héber, a másik orosz nyelven. (Moszkva, TASZSZ) Moszkvai mérnökök tervezik a Szovjetunió műszaki segítségével Törökországban felépítendő nagy olajfinomítót. Ez lesz Törökország legnagyobb és legkorszerűbb kőolajfinomítója. O (Djakarta, AP) katonaság vette körül szombaton Djakartában a kínai nagykövetség épületét. A kaput katonai teherautókkal zárták el. Az indonéz külügyminisztérium már korábban bejelentette, hogy a kínai diplomaták nem hagyhatják el Djakartát. Tömestüntetés a vietnami háború ellen A “Mozgósítás a vietnami háború befejezéséért” elnevezésű amerikai békeharcos szervezet elnöke, Dave Dellinger pénteken sajtóértekezleten jelentette be, hogy október 21-én az Egyesült Államok fővárosában hatalmas tömegtüntetésen tiltakoznak a vietnami háború ellen. A tervezett tüntetés a részvevők létszámát tekintve felülmúlja majd az április 15-i New York-i demonstrációt, amikor csaknem félmillió amerikai vonult fel.