Magyar Nemzet, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

2 formában ismét agresszióval is fenyegetőzik. Az izraeliek kü­lönösen Szíriát fenyegetik és „büntetést" ígérnek neki a Pa­lesztinai kommandók támoga­tásáért Az arab megfigyelőik emlé­keztetnek Yigal Allón izraeli tábornok, jelenlegi munka­ügyi miniszter kihívó nyilat­kozatára, amely szerint­­Iz­raelnek fel kell készülnie a negyedik arab—izraeli hábo­rúra,­­ minthogy az arab álla­mok nem hajlandók közvetle­nül tárgyalni vele*. Az izraeli tábornokoknak a haifai diá­kok előtt elhangzott nyilatko­zata a Szíria ellen előirány­zott “­megtorlásról” szóló hí­rekkel egyidőben jelent meg a Tel Aviv-i sajtóban. Tel Aviv szerint Damaszkusz a felelős azért, hogy a Szíriai területen levő táborokban kiképzett Pa­lesztinai szabadságharcosok szabotázsakciókat hajtanak végre az izraeli megszálló csapatok ellen és nem elégsze­nek meg a passzív ellenállás­ ■ sal. Ezért Tel Aviv “példás ” büntetést* szán a szíriai kor- l mánynak. Yigal Allón újabb nyilatko­zatában azt fejtegette, hogy nincs különbség a gerillaharc és a háború közt, s így “ha Szíria gerillaharcot akar Iz­rael ellen, könnyen rendes háborúba keveredhet­. Kairóban figyelmet keltett francia sajtótudósítóknak az az értesülése is, hogy Izrael nem zárja ki a szíriai határon javára fennálló helyzet továb­bi kiaknázását A Le Monde jeruzsálemi tudósítása szerint Szíria “engesztelhetetlensége” esetén Izrael ki fogja használ­ni az “új határ topográfiai előnyeit”. A lap a megszállt Golan-hegyekre utalt, rámu­tatva arra, hogy ezekről *a szíriai magaslatokról Izrael igen súlyos csapást mérhet azokra, akik támaszpontot ad­nak az ellene szervezkedő erőknek*. Husszein Kait Kairóból jelenti az MTI. Husszein jordán király szomb­­aton egynapos hivatalos láto­gatásra Kairóba érkezett. A repülőtéren Nasszer elnök fogadta. A két államfő a Kub­­beh-palotában megbeszélése­ket folytat az arab világban kialakult helyzetről és az egyiptomi—jordán kapcsolatok kérdéseiről, megvizsgálják a khartoumi arab csúcstalálko­zó óta a közép-keleti válság­ban bekövetkezett fejlemé­nyeket is. A kairói sajtó hangsúlyozza, hogy a két államfő a júniusi agresszió óta folyamatos kap­csolatot tart egymással. Husz­­szein vasárnap este utazik vissza Ammanba, majd hétfőn elindul Moszkvába, ahol négynapos látogatást tesz. Az Al Ahram szombati szá­mában arról ír, hogy Nasszer elnök és Brown brit külügy­miniszter egy legutóbbi levél­váltásának eredményeként a­ bda érkezett közeli hetekben valószínűleg ellátogat Kairóba Harold Bai­­ley, Nagy-Britannia volt kairói nagykövete. Az EAK még a rhodesiai probléma miatt szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Nagy-Britanniával. A brit külügyminiszter egyiptomi kollégájával, Mah­­mud Riaddal az ENSZ-ben folytatott beszélgetések során javasolta először megbízottjá­nak kiküldését, ugyanakkor azt mondotta Riadnak, úgy véli, hogy van néhány kérdés a két ország között, amelyeket tisztázni kell — írja az Al Ahram. Mint az MTI kairói tudósí­tója írja, megfigyelők a brit— egyiptomi kapcsolatok bizo­nyos mértékű javulását vár­ják Sir Harold Bailey két hé­ten belül esedékes kairói láto­gatásától. A kapcsolatfelvételt Brown kezdeményezte Nasszer elnöknél. Folytatódott a közgyűlés politikai vitája Erőll is összehívják a Biztonsági Tanácsot New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott az általános politikai helyzet vi­tája. A délutáni ülésen első­ként Martinez Moreno, Salva­dor külügyminisztere szólalt fel Kijelentette, a nemzetközi kereskedelemben a fejlődő or­szágok a fejlettekhez képest egyenlőtlen és hátrányos hely­zetben vannak. Ennek követ­keztében csökken a nyers­anyagokat exportáló országok fejlődésének üteme, így Sal­vadoré is. A miniszter beszédében megállapította, az atomsorom­­pó-egyezmény aláírása döntő lépés lenne a leszerelés irá­nyában. Leslie Lee, Sierra Leone képviselője felszólalásában éles szavakkal bélyegezte meg a dél-afrikai, a rhodesiai és a portugáliai gyarmatosító rend­szereket és állást foglalt a dél-afrikai gyarmatosító és fajüldöző rendszer mielőbbi felszámolása mellett. Guevara Arze bolíviai kül­ügyminiszter az izraeli csapa­toknak a megszállt területek­ről való kivonását az Izraellel szemben fennálló­­►ellenséges állapotok­ megszüntetésével kötötte egybe. A bolíviai kép­viselő dicsérte az Egyesült Ál­lamok latin-amerikai politiká­ját, habár maga is elismerte, hogy Washington és a latin­amerikai országok kapcsola­taiban “számos probléma” van. A bolíviai küldött felszóla­lásával véget ért az ENSZ- közgyűlés péntek esti vitája. A közgyűlés legközelebb októ­ber 2-án, hétfőn ül össze.­­ Az AFP azt az értesülését közli, hogy az ENSZ-közgyű­­lés üléseivel párhuzamosan több diplomáciai megbeszélés zajlott le arról, hogy a közel­­keleti helyzet megvitatására esetleg összehívják a Bizton­sági Tanácsot, még mielőtt a probléma október közepe tá­ján a közgyűlés plenáris ülé­sén napirendre kerül. Berlini vélemények Kiesinger válaszáról Győrffy Tibor, az MTI ber­lini tudósítója jelenti: A szep­temberi levélváltás Berlin és Bonn között szemmel látha­tóan nem vitt közelebb a prob­lémák megoldásához. Stoph miniszterelnök szeptember 18-i levelében világosan meghatá­rozta, hogy a tárgyalásoknak az alapkérdésekről, a két ál­lam kapcsolatainak a norma­lizálásáról, az erőszakos meg­oldásokról és az atomfegyver­kezésről történő lemondásról, és a fennálló államhatárok el­ismeréséről kell folyniuk. Csak második lépésként kerülhet sor az úgynevezett emberi könnyítések problémájára. A Nyugat-Németországban folytatott közvéleménykutatás eredménye időközben azt bizo­nyította, hogy a lakosság két­harmad része a két kormány­fő tanácskozása mellett foglal állást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugatnémet lakosság többsége — kormá­nyával ellentétben — nem el­lenzi az alapkérdésekről foly­tatandó megbeszéléseket. Kiesinger kancellár pénteki válaszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kér­désekről hajlandó tárgyalni. Ennek megfelelően értékelte a kancellár levelét az NDK mi­niszterelnökségi sajtóirodájá­nak péntek esti közleménye is, amely hangoztatja: a szavak játéka (Bonnban “politikus lé­pésnek” tartják, hogy a levél­ben nem esik szó a kizárólagos képviseleti igényről) nem vál­toztatja meg azt a tényt, hogy Bonn, kitérve az állami kap­csolatok normalizálásának problémája elől, továbbra is fenntartja kizárólagos képvi­seleti igényét. Ez pedig, mint Stoph miniszterelnök szeptem­ber 20-i népi kamarai beszé­dében is hangsúlyozta: az európai enyhülés és a két or­szág közötti normális kapcso­latok megteremtésének leg­főbb akadálya. Kiesinger kancellár levelé­ben megnevezett egy államtit­kárt a tárgyalások előkészíté­sére. Az NDK közleménye ha­sonlóképpen államtitkári szin­ten lát lehetőséget a kormány­fők tárgyalásainak az előké­szítésére. De ilyen körülmé­nyek között, amikor a két kor­mányfő javasolt tárgyalási pontjai teljesen eltérnek egy­mástól, vajon miről tárgyalhat a két államtitkár? Sor kerül­het-e egyáltalán az államtitká­rok találkozójára, míg Bonn nem tesz határozottabb lépést kizárólagos képviseleti igényé­nek megszüntetésére. Magnafi­eiii. Ciprus ünnepén A Ciprusi Köztársaság füg­getlenségi ünnepe a XX. szá­zad második felének jellegze­tes világpolitikai fejlődésére vet fényt, megvilágítva e fej­lődés irányát és eredményeit. A kis szigetország, amely az antik idők óta gyakran szere­pelt az emberiség történelmé­ben, véres harcok árán vívta ki önállóságát abban a hul­lámban, amely az imperializ­mus gyarmati rendszerét el­mosta a világpolitika színte­réről. A ciprusi függetlenség azonban magán viselte korunk egy másik jellegzetességét is: a volt gyarmatosítók makacs ellenállása a felszabadító moz­galmakkal szemben kifejező­dött azokban a korlátozó szer­ződésekben, amelyeket rá­­kényszerítettek a fiatal köz­társaságra. Ciprus e béklyók ellenére elindult az önálló politika sok­szor buktatókkal teliszórt út­ján, s mozgása az imperialista hatalmak politikájától távo­lodó irányú. Jórészt ezzel függ össze, hogy a ciprusi füg­getlenség fölött mindig is ott függött és ott függ ma is az im­perialista beavatkozás veszé­lye, s ez az intervenciós poli­tika időről időre sikerrel tud­ta kihasználni azokat a nem­zetiségi ellentéteket, amelyek a szigetlakók többségét alkotó görögök és a kisebbségként élő törökök között feszülnek. Még az ENSZ-nek is szerepet kel­lett vállalnia a szenvedélyek lecsillapításában és fékentar­­tásában, de a sziget független­ségének igazi oltalmazója a szo­cialista világrendszer, amely­nek diplomáciai erőfeszítései azt a célt szolgálják, hogy a kis nemzetek biztonságban él­hessenek. Amióta Görögországban nyílt fasiszta diktatúra garázdálko­dik, azóta megnőttek a Ciprust fenyegető veszélyek. E veszé­lyeket felfokozza az a körül­mény, hogy az áprilisi puccs sugalmazója a NATO volt, s ez a katonai szervezet, amely még ma is Washington eszkö­ze, régóta ferde szemmel nézi a Makariosz-kormány műkö­dését és kapcsolatai fejlődé­sét a szocialista országokkal. Az athéni puccsisták első proklamációjukban nagy hang­súlyt tettek arra a célkitűzésük­re, hogy “megoldják a ciprusi kérdést. Ezt akkor és azóta is mindenki úgy értette, hogy a fasiszta rezsim, amely durva önkénnyel próbálja megtörni a görög haladó erőket, pucs­­csot készít elő Cipruson és adott pillanatban igyekszik megkísérelni, az Enozisz for­májában politikailag bekebe­lezni a független szigetorszá­got. Ebben a kiélezett helyzetben nagyon is érthetőek azok az aggodalmak, amelyeknek An­karában adnak hangot a cip­rusi török kisebbség és általá­ban a köztársaság sorsát ille­tően. Ciprus nemzeti ünnepén a szocialista országok és köz­tük hazánk elismeréssel adó­zik a szigetország népének, amely kivívta és védelmezi függetlenségét, s az egy­üttér­­zésen kívül támogatásáról is biztosítja a Ciprusi Köztársa­ságot, hogy eredményesen áll­hasson ellen az imperialista beavatkozási kísérleteknek. Befejeződött a szovjet hadsereg nagyszabású hadgyakorlata Moszkvából jelenti az MTI. Péntek este befejeződött a »Dnyeper« hadgyakorlat, amelynek körzete Ukrajnára és Belorussziára terjedt ki. A hadgyakorlaton a szovjet had­seregnek valamennyi fegyver­neme részt vett. A szovjet lapok nyomatéko­san aláhúzzák, hogy a had­műveletek részvevői kitűnőre vizsgáztak a párt és a szovjet nép előtt. Moszkvai katonai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójá­nak előestéjén lezajlott “Dnye­per” hadgyakorlat újból meg­mutatta: a szovjet hadsereg Varsói Szerződés-beli fegyver­társaival együtt képes meg­semmisíteni bármilyen ag­­resszort, képes megvédelmez­ni a békét Fokozódó Kuba-ellenes aknamunka az Egyesült Államokban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az AÁSZ külügy­minisztereinek a közelmúlt­ban Washingtonban tartott ér­tekezlete és határozatai buz­­dítólag hatottak bizonyos reakciós körökre, amelyek most fokozzák tevékenységü­ket Kuba ellen. A szigetországból elűzött el­­lenforradalmárok különleges “bizottságot* szerveztek, amelynek feladata az Egye­sült Államok közvéleményé­nek és mindenekelőtt az ame­rikai kongresszusnak a befo­lyásolása. A “bizottságban* foglal helyet Carlos Pino So­­carras volt elnök, Jorge Gar­cia Montes volt miniszterel­nök (Batista diktatúrája ide­jén), Bernardo Benez bankár és mások. Az újdonsült ellen­­forradalmár szervezet vezetői máris találkoztak Seldennel, a kongresszus külügyi bizott­sága latin-amerikai albizott­ságának elnökével és megbe­szélést folytattak vele. Több kongresszusi képviselő nyíltan támogatja a kubai el­lenforradalmárokat. Sajtóje­lentések szerint a képviselő­ház egyik tagja törvényja­vaslatot terjesztett elő, amely követeli „a kubai kommunista rendszer bármely eszközzel történő felszámolását­. Az említett képviselő véleménye szerint az Egyesült Államok­nak ilyen kezdeményezéssel kell fellépnie az AÁSZ-ban. A Kuba-ellenes hangulat fokozódik néhány latin-ame­rikai ország uralkodó körei­ben is. Az egyik bostoni lap jelentése szerint Kolumbia és Venezuela kidolgozza a “Kuba aknamunkája elleni harcban való együttműködés” módsze­reit. A jugoszláv gazdaság a megszilárdulás útján Kocsis Tamás, az MTI belg­rádi tudósítója jelenti: A ju­goszláv hivatalos pénzügyi­gazdasági szervek most közzé­tett jelentése szerint Jugoszlá­viában minden területen sike­resen folyik a gazdasági élet megszilárdítása. Az idei esz­tendő első felét az általános megszilárdulás jellemezte. Most első ízben a kínálat meghaladta a keresletet, s az árak és megélhetési költségek stabilizálódnak. A korábbi költségvetési passzívum lénye­gében megszűnt. 1964-ben, a jugoszláv gazdasági reformot megelőző utolsó esztendőben az ország deficitje meghalad­ta a 250 millió dollárt, deviza­­tartalékai pedig gyakorlatilag nem voltak Jugoszláviának. 1965-ben 50 millió dollár aktí­vummal zárták a költségvetési évet, 1966-ban egészen mini­mális deficit keletkezett. Való­színű, hogy ez idén is ez lesz a helyzet, eközben azonban Jugoszlávia valutatartalékai megnövekedtek. A külföldi valuta iránti kereslet csök­kent, s növekedett a dinár iránti igény és bizalom. Az egész gazdasági élet megvál­toztatja profilját, s az ésszerű gazdasági tevékenység felé fordul. Mint Belgrádban han­goztatják, ez a gazdasági re­form alapvető célja. A jugoszláv hivatalos gaz­dasági szervek ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a gazdasági élet fejlődé­se, különösen az iparban lelas­sult, bár az egyes ágak között jelentősek a különbségek. Az elektromos energiatermelés például tíz, a kőolajtermelés 11, az élelmiszeripar termelé­se 7 százalékkal növekedett. Másrészt viszont a szénterme­lés 14 százalékkal, a faipar termelése 5, a textiliparé 2 százalékkal csökkent. A sze­mélyi jövedelmek jelentősen emelkedtek, meghaladták a termelékenység és a termelés növekedésének színvonalát. Meglassult a korszerűsítés fo­lyamata. A jugoszláv szövetségi gaz­dasági szervek szerint a jövő évben fokozni kell a gazdasá­gi élet fejlesztésének ütemét. •Vasárnap, 1967. október 1. Szerelem és politika Lapunkban is hírt adtunk róla, hogy a legnagyobb titok­tartás és rendőri fedezet mel­lett tartották meg a kalifor­niai Palo Alto városkában Dean Rush amerikai külügy­miniszter lányának esküvőjét. Prominens emberek magán­élete és családi körülményei általában mindig reflektor­­fényben állnak Nyugaton, kü­lönösen az Egyesült Államok­ban, ahol a siker feltétele minden téren: a reklám. Adlai Stevenson például kétszer el­bukott az elnökválasztáson, mert elvált a feleségétől, s ez befolyásolta a szavazókat (a férfiak által leadott szavaza­tokkal ő lett volna mind a két alkalommal az elnök Eisen­­howerrel szemben) a női sza­vazók millióinak jobban impo­nált a mindig mosolygó, csa­ládi körben fényképezett tá­bornok a kilenc unokájával. Rockefeller 1964-ben lemon­dott arról, hogy jelöltesse ma­gát a köztársaságiak konven­cióján Goldwaterrel szemben, noha pénzelni tudta volna a saját választási hadjáratát, mert ő nemcsak elvált, de meg is nősült újra, fiatal feleséget választott magának, s ezt a képmutató közvélemény máig sem bocsátotta meg neki,­­no­ha a Kingsley-riport híradá­sa szerint ebben a nagy or­szágban az élettársak 70 szá­zaléka csalja egymást). Rusk külügyminiszternek is megvolt minden oka, hogy ti­tokban tartsa lányának fri­gyét. A 18 éves Margaret Eli­­sabeth Rusk ugyanis nem mil­liomossal kívánta megosztani az életét, még csak nem is va­lami híres filmhőssel vagy ba­seball-játékossal. Mind a ket­­ten egyazon országnak állam­polgárai. Útlevelük színe is azonos. De nem azonos a bő­rük színe. Margaret Elisabeth fehér, a férj, Guy Gibbson Smith fekete. Néger. Egyike ama körülbelül 23 millió em­bernek, akik az Egyesült Ál­lamokban élnek, ennek az or­szágnak az állampolgárai. Elv szerint egyenjogú polgárok a többi 170 millióval. A gyakor­latban azonban csak másod­rendű polgárok. A külügyminiszter a déli államokból származik, Georgia a szülőhazája, vagyis az a te­rület, ahol a faji előítéletek­nek a legmélyebbek a gyöke­rei, ahol a néger lakosság a fajüldözők kegyetlen gyűlölete közepette él, és ahonnan az el­múlt évtizedben menekülés­­szerűen rajzottak ki a négerek észak felé, a liberálisabb ál­lamokba. Rushnak minden­esetre becsületére válik, hogy — látszólag — nem háborí­totta fel, hogy néger a veje. Úgy hírlik — a nyugati sajtó ezt írja —, mindenkor síkra­­szállt a faji egyenlőségért, és támogatta azt a programot, amelyet a meggyilkolt Ken­nedy elnök hirdetett meg a polgárjogi egyenlőség érdeké­ben. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Dean Rush Johnson egyik legfontosabb politikai tanácsadója, s a külügyminisz­térium élén az Egyesült Álla­mok agresszív politikájának az irányítója. Ez az agresszivi­tás nemcsak Vietnamban mu­tatkozik meg, ahol évek óta hadüzenet nélküli háborút folytat egy békére vágyó kis nép ellen a nyugati világ e legnagyobb katonai és gazda­sági hatalma, de tanúi lehe­tünk az agressziónak az Egye­sült Államok nagy­városaiban, New York, Chicago, Los An­geles, Detroit utcáin is, ahol a kivezényelt rendőrség és kato­naság nem idegen állampolgá­rokat, hanem amerikai lakoso­­kat, a négereket gyilkolja. Egyes lapok most “mente­getni” próbálják a külügymi­nisztert. Veje tulajdonképpen nem is néger, vagy legalább­is nem teljes néger, anyai ágon indián vér csörgedezik az ereiben, márpedig az in­diánok Amerika egyetlen ős­lakói. Guy Gibbson Smith valóban halványabb egy kissé a feketéknél, azonkívül tehe­tős családból származik, ami az Egyesült Államokban ugyancsak fontos. A fiatalok négy évvel ezelőtt ismerték meg egymást, egy lovardában, ahol az akkor 18 éves fiú ki­kölcsönözte a Narajo* nevű lo­vát (a név neves indiántörzs volt Amerikában) a külügy­miniszter akkor 14 éves lá­nyának. A kölcsönös vonza­lom ettől kezdve tartott, míg­nem az anyakönyvvezető és a pap előtt törvényesítették. Smith a kaliforniai űrkutatási intézet munkatársa és helikop­ter-pilóta, s “minden remé­nye” meg lehet arra, hogy ha­marosan behívják és Viet­namba vezénylik. Arra a had­színtérre, amelyet apósának külpolitikája kényszerített az amerikai népre, Washingtonban találgatások folynak, vajon a különös es­küvő hogyan befolyásolja majd az amerikai elnökvál­­asztást, amelyre a jövő év novemberében kerül sor. A nagy kérdés: jó reklám-e Johnsonnak, hogy külügymi­nisztere négert fogadott a csa­ládjába? Egyes vélemények szerint ez biztosíthatja a né­ger lakosság egy részének a szavazatait, mások viszont tar­tanak attól, hogy a fajgyűlö­lők még nagyobb tábora pro­paganda eszközként használja fel a demokraták ellen a há­zasságot. Bush mindenesetre felajánlotta lemondását John­sonnak, aki ezt — a New York Times szerint — formális ud­variassági gesztusnak­ tekin­tette és nem fogadta el. Ám maga az a tény, hogy egy vi­­lághatalom külügyminiszteré­nek (ha formálisan is) a le­mondás gondolatával kell fog­lalkoznia, mert lánya férjhez ment ugyanennek az ország­nak egy állítólag teljes jogú polgárához, fényt vet az Egye­sült Államok belpolitikai álla­potaira. Rush lányának házas­ságával mindenesetre nem­csak az a régi emberi igazság bizonyosodott be, hogy a sze­relem nem ismer határokat és előítéleteket, még akkor sem, ha egy aktív amerikai külügy­miniszter leányáról van szó. Vámos Imre A külpolitika hírei ›$• (Washington, AP, Reuter) Hivatalos közlés szerint az Egyesült Államok aranytarta­léka augusztusban 61 millió dollár értékkel csökkent. ›C· (Prága, MTI) A Szakszer­vezeti Világszövetség titkársá­gának nyilatkozata elítéli a latin-amerikai szakszervezeti mozgalmak fokozódó üldözé­sét.­­ (Toronto, AP) A torontói egyetem diákjai úgy döntöt­tek, hogy pénzügyi és egyéb támogatást adnak mindazon amerikai fiataloknak, akik Kanadába szöknek át a Viet­nami katonai szolgálat elől. Lenin-rend a Zsidó Autonóm Területnek Birobidzsánból jelenti a TASZSZ: Lenin-renddel tün­tették ki a Zsidó Autonóm Te­rületet­­dolgozóinak a­ gazda­sági és kulturális építésben elért sikereiért". A Távol-Ke­leten, az Amur menti sztyep­pék és erdők övezetében 1928- tól kezdtek megtelepülni zsi­dók. Hat évvel később itt ala­kult meg a Zsidó Autonóm Te­rület. Zsidókon kívül oroszok, ukránok is élnek itt, és ezért két lap jelenik meg, az egyik héber, a másik orosz nyelven.­­ (Moszkva, TASZSZ)­­ Moszkvai mérnökök tervezik a Szovjetunió műszaki segít­ségével Törökországban fel­építendő nagy olajfinomítót. Ez lesz Törökország legna­gyobb és legkorszerűbb kőolaj­­finomítója. O (Djakarta, AP) katona­ság vette körül szombaton Djakartában a kínai nagykö­vetség épületét. A kaput kato­nai teherautókkal zárták el. Az indonéz külügyminiszté­rium már korábban bejelen­tette, hogy a kínai diploma­ták nem hagyhatják el Dja­­kartát. Tömestüntetés a vietnami háború ellen A “Mozgósítás a vietnami háború befejezéséért” elneve­zésű amerikai békeharcos szervezet elnöke, Dave Del­­linger pénteken sajtóértekez­leten jelentette be, hogy októ­ber 21-én az Egyesült Álla­mok fővárosában hatalmas tömegtüntetésen tiltakoznak a vietnami háború ellen. A tervezett tüntetés a részvevők létszámát tekintve felülmúlja majd az április 15-i New York-i demonstrációt, amikor csaknem félmillió amerikai vonult fel.

Next