Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
-E 3 VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC ... muhi- ni itntr' Ti tini-n ti — - — i ■ • A Picasso-frtok Gaston Diehl Picasso-könyve magyarul picassót lehet csodálni, nem érteni, elámulni a sok hangszeren játszó hatalmas egyéniség robbanó vitalitásán, a művészet megrontójának, bűvészkedőnek tartani, meghökkenni fintorain, szentségtörő iróniáján, idegenkedni torzításaitól, rémítő alakjainak szétszabdaltságától, duplázott profilú arrcainak groteszkségétől, meghajolni vonalkultúrájának lefegyverző virtuozitása előtt Csak egyet nem lehet. Szemet hunyni a roppant teljesítményű életmű és Picasso korlátlan függetlenségét élvező, frappírozó személyisége előtt. Hatvan éve, az Avignoni kisasszonyok óta, akarva, nem akarva figyeli a világ, mit csinál ez a korunk problémáinak mindig tudatában levő, művészi szándékaiban kiszámíthatatlan, vezérlő szellem. A könyvtárnyi irodalom, a tavalyi 85 születésnap világvisszhangja sem oldotta fel azonban a Picasso életműve körül gomolygó ellentmondásokat. Még azon is vitatkoznak, újító-e, vagy a múlt formavilágának összefoglalója, reprezentánsa. Az irodalom csakúgy, mint az életmű tele van ellentmondásokkal, végletességgel, homlokegyenest ellentétes vélemények hangoztatásával. Picasso művészetének vizsgálói egy ponton mégis találkoznak: közös nevezőre jutnak abban, hogy az egyetemes érdeklődésű mestert változékonyságában, gyors stílusátváltásaiban is kizárólag egyetlen igaz szenvedély fnti: a szabadság. Minden korszakát életének egyetlen igaz törekvése kíséri, önmaga minél szabadabb, kötetlenebb, gátlástalanabb kifejezése. Ezért is sütik rá sokan — ki ünnepelve, ki elmarasztalva —, az önmutogatás bélyegét. A most magyarul is megje■** lent Picasso-tanulmány rendet próbál teremteni az ellentmondások zárta valóban Gaston Die&I...* .jónevű kr.i.- tikus új módszert alkalmaz. Elveti a korszakok közötti megosztás, a részek elkülönítésének szokványát, bár ő sem tér ki a korszakok mélyreható elemzése elől, mert csak ez az út vezethette el az összefoglaláshoz, a részek, a korszakok közötti kapcsok feltárásához Diehl az életmű megbonthatatlan egységét hangsúlyozza, az egészet teszi a mérlegre. Azt vizsgálja meg, tapintja ki, mi az a meghatározó jelleg, ismérv, ami a Picasso valamennyi korszakából (egyik hivatott monográfusa, Alfred H. Barr 17-re teszi a korszakok számát) származó művek együttesét kohéziós erővel tartja össze. A feladat nem könnyű, hiszen Picasso életútjának legjellemzőbb vonása az egymástól teljesen elütő, egymást keresztező, vagy egymásba torlódó kísérletek egyidejűsége. Abban különbözik minden más festőtől, hogy fejlődési vonala áttekinthetetlen, legfeljebb grafikonszerűen lehetne érzékeltetni, mivel sohasem adta át magát egyetlenegy célnak, melyet aztán fokról fokra, a problémák egymásutáni megoldásával követhetett volna kísérletei is sajátosak, hiányzik belőlük a teoretizálás, a tudományos módszeresség kitartó következetessége. Diehl egyike az elfogulattsik Picasso rajongóknak. Hosszú ideje élvezi a mester barátságát, bejáratos házába, műhelyébe, a legkülönbözőbb helyzetekben, sorsfordulókban volt alkalma megfigyelésekre az élet örvénylő jelenségeire mindig teljes impulzivitással reagáló emberről és művészről. Miben látja Diehl a zárt, autonóm művészi birodalom állandó mozgató erőit, azokat a művek mélyén rejtőző jellemvonásokat, melyek Picasso alkotó szándékára a legdöntőbb indítékot jelentik, melyek az életmű megbonthatatlan egységének állandó tényezői? Nagy fontosságot tulajdonít a szülőföldnek, az apai ösztönzésnek, Picasso spanyol származásának. A Taine-féle környezetelmélet elvei szerint igazodik és több új érvet, momentumot talál, melyekkel hidat épít a sokat vitatott életmű parttalan szélsőségei között A spanyol temperamentum, az öröklött nemzeti tulajdonságok Diehl szemléletében olykor mitikussá nőnek, bár nem hallgatja el azokat az ösztönzéseket sem, melyeket Picasso a múlt örökségéből, a kortársak eredményeiből bekebelezett művészetében. A spanyol létformában, szellemiségben, életszem létetben jelöli meg Picasso művésztének alapjait, ihletének két irányító pólusát pedig a szenvedélyben és a halál közeliségben véli felfedezni. A folytonos mozgásban, irányváltoztatásban hömpölygő, a heves művészi kíváncsiságtól kalandokba sodródó életműnek csupán egyetlen vonzalmát nem nyilvánítja múló jellegűnek:a spanyol haza iránt érzett feltétlen szerelmét. (Döntő bizonyítéka ennek korunk döbbenetes, jelképes történeti tablója, a Guernica.) Spanyol hagyományokra vezeti vissza a mester legerőteljesebb kifejező eszközét, a rajzot; gorai párhuzamra utal a szörnyűségek, a torzszerűség iránti magas hőfokú hajlamában. Diehl tanulmánya nem kerüli meg a legapróbb mozzanatot sem s különösen érdekesen fejleszti tovább Apollinaire jellemzését, mely szerint Picassoszellemében inkább latin, ritmusában inkább arab. Vonalrendszerének arabeszkjeit, önkényes ornamentikában örvénylő szövedékét az izlám felfogáshoz hasonlítja, eredetét az ifjúkori élmények felszínretörésében látja .A múlt évi Picasso-kiállításon láttunk erre példát. Az egyetlen, kristálytiszta vonattal felrajzolt Balzac-portré mellett a felület minden kis részét barokkos kanyargókkal befedő másik Balzac fejet.) Az Ibériai-félszigetről hozott tulajdonságok elsődlegességének fenntartásával Kiebl szerint nem lenne túlzás, vagy ízléstelenség, ha Picasso életművének határköveit főbb szerelmi epizódjaival jelölnénk ... Az életrajzíróknak azzal a ténnyel is szembe kellett nézniük, milyen kivételes helyet foglal el a nőiség Picasso művészetében és életében milyen fontos szerepet játszanak az új szerelmek. A hozzászegődő asszonyok hatására mindig és kimutathatólag új irányba fordult festői érdeklődése. Meghagyták nyomukat életművében az elválások, csalódások, a szakítások. Ha nem is egy teljesen új portrét ad Diehl tanulmánya, határozottabb vonásokkal mintázza meg a köztudatban egyáltalán nem kiszilárdult Picasso-képmást. Könyve egyébként is elősorban a nagyközönséghez szól. Ariadnefonalat kíván nyújtani a picassói korszakok útvesztőjéhez. A szerző átgondolt mondanivalóját páratlan bőkezűséggel segíti a tolmácsolásban a sok, szép, színes nyomat. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, a magyar könyvkiadás eseménye a kiadvány s egyben hézagpótló gyér Picasso-irodalmunkban. A magyar—román kulturális egyezmény keretében a Zrínyi Nyomda műszakilag kifogástalan közreműködésével megjelent könyv gondozásáért a Corvina kiadót illeti elismerés. Dutka Mária CSEKE GÁBOR Déli harang Cseke Gábor huszonhat esztendős újságíró Kolozsvárott Első verseskötetét a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó — országaink közös könyvkiadási megállapodásának keretében — a Forrás sorozat tagjaként bocsátja közre. Tiszta forrásokra épít Cseke Gábor a valóság gazdag élményanyagára, József Attila költészete iránt érzett és kifejezett tiszteletére, az emberszeretetre, a szellem világára Tömör, gondolatgazdag, sokatígérő kölészet Cseke Gáboré kötete érdekes, figyelemre méltó válogatás. Reich Károly illusztrációja Anatole Franc* -A vörös liliom* című regényének új kiadásához, mely a Magyar Helikon gondozásában jelenik meg SOLYMÁR JÓZSEF Lány útlevéllel Egy csömör és egy megújulás története Solymár József két kisregénye, az Unom az arcom és a Lány útlevéllel. Az úgynevezettmai erkölcsök vizsgálata mindkettő részletes lélektanilag sokszínűen motivált rajza amodern ember belső viaskodásának. A szerelem értékéről van szó, az érzések valódiságáról, az érzelem hiányáról vagy meglétéről. Mindkét kisregény jól szerkesztett, finoman kidolgozott és meggyőző erejű írás. (Magvető Könyvkiadó.) HODEK JÓZSEF Vihar és szivárvány Regényes életrajz, egy tszelnök visszaemlékezései, de érdekesebb a legizgalmasabb regénynél is ez a könyv. Történelem. A magyar parasztság legdrámaibb történelmének korszakát mutatja be. Hodek József nevét a termelőszövetkezeti mozgalomban végzett eredményes munkája révén ismerik az országban. Napszámos emberből küzdötte fel magát a kisbéri Virágzó Tsz elnökéig, s ebből a kis termelőszövetkezetből az ország egyik legjobb közös gazdaságát szervezte meg. Több mint másfél évtizedig állt a szövetkezet élén, s nyugdíjbavonulása után látott hozzá visszaemlékezéseinek megírásához. Az anyagot Gergely Mihály író, a tsz-elnök régi barátja gondozta irodalmilag és rendezte sajtó alá. Kettőjük műve ez az érdekes könyv, amely méltán keltett nagy figyelmet. Hodek tizennyolc fejezetre bontotta az anyagot. Nem is fejezetek ezek valójában, önálló kerek kis történetek. Egyegy régi bútordarab, fénykép, dohányzacskó vagy újévi üdvözlő lap emlékei révén elevenedik fel a múlt, a keserves gyermekkor, a küzdelmes fiatalság, majd az érett férfi -évek munkája.A kiöregedő az életet végigverekedő nemzedék egyik képviselőjének* nevezi magát Hodek József az emberien szép visszaemlékezés utolsó soraiban, akinem kíván is kívánt többet, mint emlékezni és emlékeztetni* De ennél sokkal többet adott. Értékes szép művet, ami nemcsak dokumentuma marad az elmúlt viharos korszaknak, de erőt adó, szórakoztató olvasmány is. Olyan könyv, amelyet az olvasó nem tud letenni, ha egyszer belelapoz. Külön meg kell említeni Győry Miklós művészi illusztrációit és Dudás József borítólapját. A könyvet a Kossuth Kiadó adta ki, s megjelentetésével valóban jó szolgálatot tett mind a szövetkezeti mozgalomnak, mind az irodalomnak. .s. VLADISLAV VANCURA Vége a rég időknek Karel Capek és Iván Olbracht mellett századunk csen prózájának sajátos, senkivel össze nem hasonlítható mestere volt a németek által megölt Vladislav Vancura. Regényei és elbeszélései eposztöredékek, komor lélegzetű népi balladák, s ugyanakkor expresszív erejűek, tele a kortárs találó reflekszióival. Vancura elegáns, sokrétű, hajlékony stíluskísérletező, mondatai zamatosak s biblikusan tiszták, példabeszédszerűek, tömörek, mint egy közmondás. Hol a népnyelv fordulatait használja, hol körmönfont stilisztikai bravúrral ejti meg olvasóját. Néhány Vancura regény már megjelent magyarul, de nem volt sikerük. Ezek a fordítások vagy nem sikerültek — mint a Marketa Lazáróvá esetében, melyet Rablólovagok címen próbáltak magyarítani —, vagy éppen a realistább megoldást képviselő regényei voltak az írónál kevésbé jellegzetesek, nem eléggé elütök, amilyen a krónikaszerű Három folyó. Ehhez az utóbbi regénytípushoz tartozik a más, magyarul megjelent Vége a régi időknek is. A régi idők végét a csehországi osztrák uralom vége képviseli, az első világháború utáni esztendőkben, amikor eltűntek már a régi urak, de ott maradtak még a helyükön különböző rangú szolgáik, jószágkormányzók, könyvtárosok, inasok, szolgák, kulcsárnok, az éhes banda, amelyik a hatósági ténfergésben szertartásosan és kényelmesen tudott lopni. Egy ilyen kastélyt s lakóit írja le az író, hozzájuk elegyítve a kor egy másik lecsúszott szélhámos-típusát, a fehérgárdista orosz herceget, korunk Münchhausen báróját. Vancura egy modern Münchhausen-eposzra gondolt azt írta meg: pőre vonalú rajzokat az egymás ellen acsarkodó s egymással hajbakapó élősdi népségről. Farvar, de hatásos humorban fürdeti a regény minden alakját. Itt is folyvást közbeszól az író, kilépve a történetből, ahogyan minden művében teszi, de azért végigfuttatja a történetet, kereken fejezi be, ahogyan a műfajhoz dukál. A ragyogó jellemrajzolót, a pompás leírót, a régi mesét új öltönybe bújtató írót élvezheti e regényben a magyar olvasó Zirci Péter fordítása kifejező, szöveghű is, magyar is. (Európa) Sz. R. Jonathan Swift születésének háromszázados évfordulójára válogatott műveit három kötetben közreadja az NDK-ban a weimari Aufbau Verlag. Gulliver utazásain kívül a kötetek tartalmazzák Swift irodalmi vallás- és pedagógiai tanulmányait is. FRANCIAORSZÁG Várkony Tibor könyve A Kossuth KiadóEgy ország — egy könyv* sorozata évek óta általános népszerűségnek örvend a közeli, s távoli államok kül- és belpolitikai helyzete, a különböző népek élete, sorsa iránt érdeklődők széles körében. Különösen a nemzetközi összefüggések és a bonyolult problémák fürkésző, kísérik feszült figyelemmel: mi történik a nagyvilágban, miként alakulnak, fejlődnek a dolgok határainkon túl, egy adott ország keretein belül. Roppant tényanyag virtuóz kezelése a könyv tárgyát alkotó föld és néptitkainak alapos ismerete, logikus elemző készség szükséges ahhoz, hogy valaki reális áttekintést, megfelelő keresztmetszetet adhasson idegen tájakról, a világpolitikát mozgató erőkről. Várkonyi Tibor, a kitűnő külpolitikai újságíró maradéktalanul rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal. Nem véletlen, hogy komoly sikert aratott Algéria könyve után immár második műve jelenik meg a közkedvelt sorozatban. A szerző Franciaország és a franciákat érintő valamennyi kérdés megbecsült szakértője. Lapunk hasábjain szenvedélyes érdeklődéssel kíséri nyomon az V. Köztársaság és vezetői, valamint ötvenmillió lakója minden lényegesebb megnyilvánulását. Aligha találhatunk nála avatottabb tollú diplomáciai hírmagyarázót. Többször járt a franciák között. Elkísérte de Gaulle-t emlékezetes szovjet körútjára és ott volt Koszigin legutóbbi párizsi látogatásakor is. Tudósításai, beszámolói hű képet festettek az Európa sorsát és történelmét nagymértékben meghatározó két hatalom barátságának újjáéledéséről, tartós alapokra helyezéséről, kapcsolatuk sokoldalú elmélyítéséről. Vizsgálódásainak középpontjában a Franciaország című új könyvében is, természetesen elsősorban a fontos külpolitikai vonatkozások állnak. Nem szorítkozik azonban saját *mesterségének* szűkebb területére. Könyveinek egyik legfőbb erénye éppen az hogy a francia élet teljességét világítja meg. Igen örvendetes, hogy a mindig csakrideg tényekkel körülbástyázott külpolitikus milyen otthonosan mozog a francia szellem más régióiban is, a művészet, irodalom, kultúra és tudomány területén. A szerző — sohasem tagadta , szereti és tiszteli a franciákat. Együtt örül velük sikereiknek, s őszintén bánkódik, ha valamely lépésük, elképzelésük nem jár a remélt eredménnyel. Ismeri nagyszerű erényeiket, de nem huny szemet gyengeségeik felett sem — jelentkezzenek azok országos, vagy csupán egyéni szinten. Sohasem elfogult. Nincsenek előítéletei. Igyekszik mindenkit megfelelőképpen ahelyére tenni. Napipolitikusokról, megyei szintű, tiszavirág életű jelentkezőkről és igazi, történelmi veretű, komolyan elhivatott államférfiakról — rövid néhány sorban is — találóan markáns jellemzéseket ad. Hitelesen ábrázolja de Gaulle elnök politikai útját, plasztikusan ábrázolja az egész V. Köztársaság létrejöttét. Nem rejti véka alá a francia valóságban mutatkozó, sokszor rendkívül bonyolult ellentmondásos folyamatokat sem. A francia nép legjobb fiairól, a kommunistákról és más demokratikus erőkről szóló megállapításai mindennél inkább mutatják, miért van nemcsak jelene, hanem jövője is Franciaországnak. A magyar értelmiségi olvasó pedig nyilván hosszan elgondolkozhat azon: a legkiválóbb francia értelmiségiek miért éppen ebben a pártban találták meg helyüket és fejtik ki előrevivő tevékenységüket. Várkonyi Tibor könyvének minden olvasója még közelebb kerül Franciaországhoz, még inkább megbecsüli azokat, akik — okulva a műlt tévedésein és megfogadva a legélesebben látó kortársak tanácsait — reálisan felismerték a teendőket a huszadik század harmadik harmadában. M. K. A SJET KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ: Dr. Irányi Jenő—Dr. Irányi Jenőné—Dr. Somogyi Endre: Az elektromos baleset és a villámcsapás klinikuma és psthológiája Kiár János: A kutatásszervezés gazdasági kérdései Sitkei György: A mezőgazdasági gépek talajmechanikai problémái Dr. Szendy Károly: Korszerű hálózatszámítási módszerek Dr. Szilas A. Pál: Kőolaj- és földgázbányászat GONDOLAT KIADÓ: Bengt Danielsson: Gauguin élete Tarium Lukács Ernőné— Rábai Imre: Feladatok és megoldások Leonida Bosino: A csillagok fizikája KOSSUTH KIADÓ: Kürti András—Sajdik Ferenc: A berendezés marad! A magyar forradalmi munkásmozgalom története 2. Mattyasovszky Jenő: Had bemutatkozik Várkonyi Tibor: Franciaország A világ fővárosai MAGVETŐ KIADÓ: Darvas Szilárd: Hogy köhögjünk — mit köhögjünk . . . G. M. Gilbert: Nürnbergi Napló Képes Géza: Kő és festék Lengyel Péter: Két sötétedés Mátyás Ferenc: Emlékek lázadása Norman Mailer: Meztelenek és holtak Moldova György: Az elátkozott hivatal Nádass József: Nektek mondom Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni Turiné Cseh Viktória és Keskenyné Kovács Veron: Csongrádi szegényasszonyok Tamás Aladár: Emberek a pusztában Zalka Miks: A bőrzekés ZRÍNYI KIADÓ: James Aldrigde: Az utolsó árnyék Kulcsár István Doktor matróz a fedélzeten Alekszandr Lebegyenko: Sorsok és szerelmek Tímár Máté: Késő virradat Autósok, motorosok figyelem! A FŐVÁROSI közúti BALESETELHÁRÍTÁSI TANÁCS ÉS A TIT BUDAPESTI SZERVEZETE KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN A 16 RÉSZES KRESZ előadássorozst A NOVEMBERI ÜNNEPSÉGEK MIATT egy hónappal később indul be JELENTKEZNI LEHET Írásban és telefonon: NOVEMBER 30-IG FŐVÁROSI KÖZÚTI BAI.ESETET.HARITASI TANAO Budapest, VII., Akácfa u. 15. (Telefon: 226—045) TIT BUDAPESTI SZERVEZETE Budapest, VTII., Múzeum utca 7.