Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

-E 3 VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC ... muhi- ni itntr' Ti tini-n ti — - — i ■ • A Picasso-frtok Gaston Diehl Picasso-könyve magyarul p­icassót lehet csodálni, nem­­ érteni, elámulni a sok hangszeren játszó hatalmas egyéniség robbanó vitalitásán, a művészet megron­tójának, bűvészkedőnek tartani, meg­­hökkenni fintorain, szentség­törő iróniáján, idegenkedni torzításaitól, rémítő alakjai­nak szétszabdaltságától, dup­lázott profilú arrcainak gro­­teszkségétől, meghajolni vo­nalkultúrájának lefegyverző virtuozitása előtt Csak egyet nem lehet. Szemet hunyni a roppant teljesítményű életmű és Picasso korlátlan függet­lenségét élvező, frappírozó személyisége előtt. Hatvan éve, az Avignoni kisasszonyok óta, akarva, nem akarva figyeli a világ, mit csinál ez a korunk prob­lémáinak mindig tudatában levő, művészi szándékaiban kiszámíthatatlan, vezérlő szel­lem. A könyvtárnyi irodalom, a tavalyi 85 születésnap vi­lágvisszhangja sem oldotta fel azonban a Picasso életműve körül gomolygó ellentmondá­sokat. Még azon is vitatkoz­nak, újító-e, vagy a múlt for­mavilágának összefoglalója, reprezentánsa. Az irodalom csakúgy, mint az életmű tele van ellentmondásokkal, végle­tességgel, homlokegyenest el­lentétes vélemények hangoz­tatásával. Picasso művészeté­nek vizsgálói egy ponton még­is találkoznak: közös nevező­re jutnak abban, hogy az egyetemes érdeklődésű mestert változékonyságában, gyors stí­lusátvál­tásai­ban is kizárólag egyetlen igaz szenvedély fnti: a szabadság. Minden korsza­kát életének egyetlen igaz tö­rekvése kíséri, önmaga minél szabadabb, kötetlenebb, gát­lástalanabb kifejezése. Ezért is sütik rá sokan — ki ünne­pelve, ki elmarasztalva —, az önmutogatás bélyegét. A most magyarul is megje­­■** lent Picasso-tanulmány rendet próbál teremteni az el­lentmondások zárta valóban Gaston Die&I...­* .jónevű kr.i.-­ tikus új módszert alkalmaz. Elveti a korszakok közötti megosztás, a részek elkülö­nítésének szokványát, bár ő sem tér ki a korszakok mély­reható elemzése elől, mert csak ez az út vezethette el az összefoglaláshoz, a részek, a korszakok közötti kapcsok fel­tárásához Diehl az életmű megbonthatatlan egységét hangsúlyozza, az egészet teszi a mérlegre. Azt vizsgálja meg, tapintja ki, mi az a meghatá­rozó jelleg, ismérv, ami a Picasso valamennyi korsza­kából (egyik hivatott monog­­ráfusa, Alfred H. Barr 17-re teszi a korszakok számát) származó művek együttesét kohéziós erővel tartja össze. A feladat nem könnyű, hiszen Picasso életútjának legjellem­zőbb vonása az egymástól tel­jesen elütő, egymást keresz­tező, vagy egymásba torlódó kísérletek egyidejűsége. Ab­ban különbözik minden más festőtől, hogy fejlődési vona­la áttekinthetetlen, legfeljebb grafikonszerűen lehetne érzé­keltetni, mivel sohasem adta át magát egyetlenegy célnak, melyet aztán fokról fokra, a problémák egymásutáni meg­oldásával követhetett volna kísérletei is sajátosak, hiány­zik belőlük a teoretizálás, a tudományos módszeresség ki­tartó következetessége. Diehl egyike az elfogulattsik­ Picasso rajongóknak. Hosszú ideje élvezi a mester barátsá­gát, bejáratos házába, műhe­lyébe, a legkülönbözőbb hely­zetekben, sorsfordulókban volt alkalma megfigyelésekre az élet örvénylő jelenségeire min­dig teljes impulzivitással rea­gáló emberről és művészről. Miben látja Diehl a zárt, autonóm művészi biroda­lom állandó mozgató erőit, azokat a művek mélyén rejtő­ző jellemvonásokat, melyek Picasso alkotó szándékára a legdöntőbb indítékot jelentik, melyek az életmű megbontha­tatlan egységének állandó té­nyezői? Nagy fontosságot tu­lajdonít a szülőföldnek, az apai ösztönzésnek, Picasso spanyol származásának. A Taine-féle környezetelmélet elvei szerint igazodik és több új érvet, momentumot talál, melyekkel hidat épít a so­kat vitatott életmű parttalan szélsőségei között A spanyol temperamentum, az öröklött nemzeti tulajdonságok Diehl szemléletében olykor mitikus­sá nőnek, bár nem hallgatja el azokat az ösztönzéseket sem, melyeket Picasso a múlt örökségéből, a kortársak ered­ményeiből bekebelezett művé­szetében. A spanyol létformá­ban, szellemiségben, életszem létetben jelöli meg Picasso művésztének alapjait, ihleté­nek két irányító pólusát pedig a szenvedélyben és a halál közeliségben véli felfedezni. A folytonos mozgásban, irányváltoztatásban hömpöly­gő, a heves művészi kíváncsi­ságtól kalandokba sodródó életműnek csupán egyetlen vonzalmát nem nyilvánítja múló jellegűnek:­­a spanyol haza iránt érzett feltétlen sze­relmét­. (Döntő bizonyítéka ennek korunk döbbenetes, jel­képes történeti tablója, a Guernica.) Spanyol hagyomá­nyokra vezeti vissza a mester legerőteljesebb kifejező eszkö­zét, a rajzot; gorai párhuzam­ra utal a szörnyűségek, a torzszerűség iránti magas hő­fokú hajlamában. Diehl tanul­mánya nem kerüli meg a leg­apróbb mozzanatot sem s kü­lönösen érdekesen fejleszti to­vább Apollinaire jellemzését, mely szerint Picasso­­szelle­mében inkább latin, ritmusá­ban inkább arab­. Vonal­­rendszerének arabeszkjeit, ön­kényes ornamentikában ör­vénylő szövedékét az izlám felfogáshoz hasonlítja, erede­tét az ifjúkori élmények fel­szín­retörésében látja .A múlt évi Picasso-kiállításon láttunk erre példát. Az egyetlen, kris­tálytiszta vonattal felrajzolt Balzac-portré mellett a felület minden kis részét barokkos kanyargókkal befedő másik Balzac fejet.) Az Ibériai-félszigetről ho­zott tulajdonságok elsődle­gességének fenntartásával Kiebl szerint­ nem lenne túl­zás, vagy ízléstelenség, ha Pi­casso életművének határköveit főbb szerelmi epizódjaival je­lölnénk ... Az életrajzíróknak azzal a ténnyel is szembe kel­lett nézniük, milyen kivételes helyet foglal el a nőiség Pi­casso művészetében és életé­ben milyen fontos szerepet játszanak az új szerelmek. A hozzászegődő asszonyok hatá­sára mindig és kimutatható­­lag új irányba fordult festői érdeklődése. Meghagyták nyo­mukat életművében az elvá­lások, csalódások, a szakítások. Ha nem is egy teljesen új portrét ad Diehl tanulmánya, határozottabb vonásokkal mintázza meg a köztudatban egyáltalán nem kiszilárdult Picasso-képmást. Könyve egyébként is elősorban a nagyközönséghez szól. Ariadne­­fonalat kíván nyújtani a pi­­cassói korszakok útvesztőjé­hez. A szerző átgondolt monda­nivalóját páratlan bőkezűség­gel segíti a tolmácsolásban a sok, szép, színes nyomat. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, a magyar könyvkiadás eseménye a kiadvány s egyben hézag­pótló gyér Picasso-irodal­­munkban. A magyar—román kulturális egyezmény kereté­ben a Zrínyi Nyomda műsza­kilag kifogástalan közreműkö­désével megjelent könyv gon­dozásáért a Corvina kiadót il­leti elismerés. Dutka Mária CSEKE GÁBOR Déli harang Cseke Gábor huszonhat esz­tendős­ újságíró Kolozsvárott Első verseskötetét a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó — or­szágaink közös könyvkiadási megállapodásának keretében — a Forrás sorozat tagja­ként bocsátja közre. Tiszta forrásokra épít Cseke Gábor a valóság gazdag élmény­anyagára, József Attila köl­tészete iránt érzett és kifeje­zett tiszteletére, az embersze­retetre, a szellem világára Tömör, gondolatgazdag, sokat­­ígérő kölészet Cseke Gáboré kötete érdekes, figyelemre méltó válogatás. Reich Károly illusztrációja Anatole Franc* -A vörös liliom* című regényének új kiadásához, mely a Magyar Helikon gon­dozásában jelenik meg SOLYMÁR JÓZSEF Lány útlevéllel Egy csömör és egy megúju­lás története Solymár József két kisregénye, az Unom az arcom és a Lány útlevéllel. Az úgynevezett­­mai erköl­csök­ vizsgálata mindkettő részletes lélektanilag sokszí­nűen motivált rajza a­­mo­dern ember­ belső viaskodá­­sának. A szerelem értékéről van szó, az érzések valódisá­gáról, az érzelem hiányáról vagy meglétéről. Mindkét kis­regény jól szerkesztett, fino­man kidolgozott és meggyőző erejű írás. (Magvető Könyvki­adó.) HODEK JÓZSEF Vihar és szivárvány Regényes életrajz, egy tsz­­elnök visszaemlékezései, de érdekesebb a legizgalmasabb regénynél is ez a könyv. Tör­ténelem. A magyar parasztság legdrámaibb történelmének korszakát mutatja be. Hodek József nevét a ter­melőszövetkezeti mozgalom­ban végzett eredményes mun­kája révén ismerik az ország­ban. Napszámos emberből küz­dötte fel magát a kisbéri Vi­rágzó Tsz elnökéig, s ebből a kis termelőszövetkezetből az ország egyik legjobb közös gazdaságát szervezte meg. Több mint másfél évtizedig állt a szövetkezet élén, s nyugdíj­bavon­ulása után lá­tott hozzá visszaemlékezései­nek megírásához. Az anyagot Gergely Mihály író, a tsz-el­­nök régi barátja gondozta iro­­dalmilag és rendezte sajtó alá. Kettőjük műve ez az érdekes könyv, amely méltán keltett nagy figyelmet. Hodek tizennyolc fejezetre bontotta az anyagot. Nem is fejezetek ezek valójában, ön­álló kerek kis történetek. Egy­­egy régi bútordarab, fénykép, dohányzacskó vagy újévi üd­vözlő lap emlékei révén eleve­nedik fel a múlt, a keserves gyermekkor, a küzdelmes fia­talság, majd az érett férfi -­évek munkája.­­A kiöregedő az életet végigverekedő nem­zedék egyik képviselőjének* nevezi magát Hodek József az emberien szép visszaemléke­zés utolsó soraiban, aki­­nem kíván is kívánt többet, mint emlékezni és emlékeztetni* De ennél sokkal többet adott. Értékes szép művet, ami nem­csak dokumentuma marad az elmúlt viharos korszaknak, de erőt adó, szórakoztató olvas­mány is. Olyan könyv, ame­lyet az olvasó nem tud leten­ni, ha egyszer belelapoz. Külön meg kell említeni Győry Miklós művészi illuszt­rációit és Dudás József borító­lapját. A könyvet a Kossuth Kiadó adta ki, s megjelenteté­sével valóban jó szolgálatot tett mind a szövetkezeti moz­galomnak, mind az irodalom­nak. .­s. VLADISLAV VANCURA Vége a rég időknek Karel Capek és Iván Olb­­racht mellett századunk csen prózájának sajátos, senkivel össze nem hasonlítható meste­re volt a németek által meg­ölt Vladislav Vancura. Regé­nyei és elbeszélései eposztöre­dékek, komor lélegzetű népi balladák, s ugyanakkor exp­resszív erejűek, tele a kortárs találó reflekszióival. Vancura elegáns, sokrétű, hajlékony stíluskísérletező, mondatai za­matosak s biblikusan tiszták, példabeszédszerűek, tömörek, mint egy közmondás. Hol a népnyelv fordulatait használ­ja, hol körmönfont stilisztikai bravúrral ejti meg olvasóját. Néhány Vancura regény már megjelent magyarul, de nem volt sikerük. Ezek a fordí­tások vagy nem sikerültek — mint a Marketa La­záróvá ese­tében, melyet Rablólovagok címen próbáltak magyarítani —, vagy éppen a realistább megoldást képviselő regényei voltak az írónál kevésbé jel­legzetesek, nem eléggé elütök, amilyen a krónikaszerű Há­rom folyó. Ehhez az utóbbi regénytípushoz tartozik a más, magyarul megjelent Vége a régi időknek is. A régi idők végét a csehországi osztrák uralom vége képviseli, az első világháború utáni esztendők­ben, amikor eltűntek már a régi urak, de ott maradtak még a helyükön különböző rangú szolgáik, jószágkor­mányzók, könyvtárosok, ina­sok, szolgák, kulcsárnok, az éhes banda, amelyik a ható­sági ténfergésben szertartáso­san és kényelmesen tudott lopni. Egy ilyen kastélyt s la­kóit írja le az író, hozzájuk elegyítve a kor egy másik le­csúszott szélhámos-típusát, a fehérgárdista orosz herceget, korunk Münchhausen báró­ját. Vancura egy modern Münchhausen-eposzra gondolt azt írta meg: pőre vonalú raj­zokat az egymás ellen acsar­kodó s egymással hajbakapó élősdi népségről. Farvar, de hatásos humorban fürdeti a regény minden alakját. Itt is folyvást közbeszól az író, ki­lépve a történetből, ahogyan minden művében teszi, de azért végigfuttatja a történe­tet, kereken fejezi be, ahogyan a műfajhoz dukál. A ragyogó jellemrajzolót, a pompás leírót, a régi mesét új öltönybe búj­tató írót élvezheti e regény­ben a magyar olvasó Zirci Péter fordítása kifejező, szö­veghű is, magyar is. (Európa) Sz. R. Jonathan Swift születésé­nek háromszázados évfordu­lójára válogatott műveit há­rom kötetben közreadja az NDK-ban a weimari Aufbau Verlag. Gulliver utazásain kí­vül a kötetek tartalmazzák Swift irodalmi vallás- és pe­dagógiai tanulmányait is. FRANCIAORSZÁG Várkony Tibor könyve A Kossuth Kiadó­­Egy or­szág — egy könyv* sorozata évek óta általános népszerű­ségnek örvend a közeli, s tá­voli államok kül- és belpoliti­kai helyzete, a különböző né­pek élete, sorsa iránt érdeklő­dők széles körében. Különö­sen a nemzetközi összefüggé­sek és a bonyolult problémák fürkésző, kísérik feszült fi­gyelemmel: mi történik a nagyvilágban, miként alakul­nak, fejlődnek a dolgok hatá­rainkon túl, egy adott ország keretein belül. Roppant tényanyag virtuóz kezelése a könyv tárgyát al­kotó föld és nép­­titkainak­ alapos ismerete, logikus elem­ző készség szükséges ahhoz, hogy valaki reális áttekintést, megfelelő keresztmetszetet adhasson idegen tájakról, a világpolitikát mozgató erők­ről. Várkonyi Tibor, a kitűnő külpolitikai újságíró mara­déktalanul rendelkezik­ mind­ezekkel a tulajdonságokkal. Nem véletlen, hogy komoly si­kert aratott Algéria könyve után immár második műve je­lenik meg a közkedvelt soro­zatban. A szerző Franciaország és a franciákat érintő valamennyi kérdés megbecsült szakértője. Lapunk hasábjain szenvedé­lyes érdeklődéssel kíséri nyo­mon az V. Köztársaság és ve­zetői, valamint ötvenmillió la­kója minden lényegesebb megnyilvánulását. Aligha ta­lálhatunk nála avatottabb tol­lú diplomáciai hírmagyarázót. Többször járt a franciák kö­zött. Elkísérte de Gaulle-t em­lékezetes szovjet körútjára és ott volt Koszigin legutóbbi párizsi látogatásakor is. Tu­dósításai, beszámolói hű ké­pet festettek az Európa sorsát és történelmét nagymértékben meghatározó két hatalom ba­rátságának újjáéledéséről, tar­tós alapokra helyezéséről, kapcsolatuk sokoldalú elmé­lyítéséről. Vizsgálódásainak közép­pontjában a Franciaország cí­mű új­ könyvében­ is, természe­­tesen elsősorban a fontos kül­politikai vonatkozások állnak. Nem szorítkozik azonban sa­ját *mesterségének* szűkebb területére. Könyveinek egyik legfőbb erénye éppen az hogy a francia élet teljességét vilá­gítja meg. Igen örvendetes, hogy a mindig csak­­rideg té­nyekkel­ körülbástyázott kül­­politikus milyen otthonosan mozog a francia szellem más régióiban is, a művészet, iro­dalom, kultúra és tudomány területén. A szerző — sohasem tagad­ta , szereti és tiszteli a fran­ciákat. Együtt örül velük si­kereiknek, s őszintén bánkó­dik, ha valamely lépésük, el­képzelésük nem jár a remélt eredménnyel. Ismeri nagysze­rű erényeiket, de nem huny szemet gyengeségeik felett sem — jelentkezzenek azok országos, vagy csupán egyéni szinten. Sohasem elfogult. Nincsenek előítéletei. Igyek­szik mindenkit megfelelőkép­pen a­­helyére tenni­. Napi­­politikusokról, megyei szintű, tiszavirág életű jelentkezőkről és igazi, történelmi­ veretű, ko­molyan elhivatott államfér­fiakról — rövid néhány sor­ban is — találóan markáns jellemzéseket ad. Hitelesen ábrázolja de Gaulle elnök po­litikai útját, plasztikusan áb­rázolja az egész V. Köztársa­ság létrejöttét. Nem rejti vé­ka alá a francia valóságban mutatkozó, sokszor rendkívül bonyolult ellentmondásos fo­lyamatokat sem. A francia nép legjobb fiai­ról, a kommunistákról és más demokratikus erőkről szóló megállapításai mindennél in­kább mutatják, miért van nemcsak jelene, hanem jö­­vője is Franciaországnak. A magyar értelmiségi olvasó pe­dig nyilván hosszan elgondol­kozhat azon: a legkiválóbb francia értelmiségiek miért éppen ebben a pártban talál­ták meg helyüket és fejtik ki előrevivő tevékenységüket. Várkonyi Tibor könyvének minden olvasója még köze­lebb kerül Franciaországhoz, még inkább megbecsüli azo­kat, akik — okulva a műlt té­vedésein és megfogadva a legélesebben látó kortársak tanácsait — reálisan felismer­ték a teendőket a huszadik század harmadik harmadá­ban. M. K. A SJET KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ: Dr. Irányi Jenő—Dr. Irányi Jenő­­né—­Dr. Somogyi Endre: Az elekt­­romos baleset és a villámcsapás klinikuma és psthológiája Kiár János: A kutatásszervezés gaz­d­asági kérdései Sitkei György: A mezőgazdasági gépek talajmechanikai problé­mái Dr. Szendy Károly: Korszerű há­lózatszámítási módszerek Dr. Szilas A. Pál: Kőolaj- és föld­gázbányászat GONDOLAT KIADÓ: Bengt Danielsson: Gauguin élete Tariu­m Lukács Ernőné— Rábai Imre: Fel­adatok és megoldások Leonida Bosino: A csillagok fizi­kája KOSSUTH KIADÓ: Kürti András—Sajdik Ferenc: A berendezés marad! A magyar forradalmi munkás­mozgalom története 2. Mattyasovszky Jenő: Had bemu­tatkozik Várkonyi Tibor: Franciaország A világ fővárosai MAGVETŐ KIADÓ: Darvas Szilárd: Hogy köhögjünk — mit köhögjünk . . . G. M. Gilbert: Nürnbergi Napló Képes Géza: Kő és festék Lengyel Péter: Két sötétedés Mátyás Ferenc: Emlékek lázadása Norman Mailer: Meztelenek és holtak Moldova György: Az elátkozott hi­vatal Nádass József: Nektek mondom Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni Turiné Cseh Viktória és Keskeny­­né Kovács Veron: Csongrádi szegényasszonyok Tamás Aladár: Emberek a pusz­tában Zalka Mik­­s: A bőrzekés ZRÍNYI KIADÓ: James Aldrigde: Az utolsó ár­ny­ék Kulcsár István Doktor matróz a fedélzeten Alekszandr Lebegyenko: Sorsok és szerelmek Tímár Máté: Késő virradat Autósok, motorosok figyelem! A FŐVÁROSI közúti BALESETELHÁRÍTÁSI TANÁCS ÉS A TIT BUDAPESTI SZERVEZETE KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN A 16 RÉSZES KRESZ előadáss­orozst A NOVEMBERI ÜNNEPSÉGEK MIATT egy hónappal később indul be JELENTKEZNI LEHET Írásban és telefonon: NOVEMBER 30-IG FŐVÁROSI KÖZÚ­TI BAI.ESETET.HARITASI TANAO Budapest, VII., Akácfa u. 15. (Telefon: 226—045) TIT BUDAPESTI SZERVEZETE Budapest, VTII., Múzeum utca 7.

Next