Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Vasárnap, 1968. augusztus 4.. Magyar Nemzet. Szemtől szemben láthatatlan ellenséggel Szovjet lap a hanghatásról és a zaj elleni küzdelemről A Sputnik című angol nyelvű szovjet havilap Mihail Cseszkin cikkét közli ezzel a címmel: „Vessünk véget a lármának”. Mottóként Robert Koch híres megállapítását idézi: „Az emberiség rövidesen arra kényszerül, hogy éppoly határozottan kezdje meg a harcot a zaj ellen, mint ahogy tette a kolera és a pestis ellen.” A hangok az egész életén át végigkísérik az embert s bizonyára nem élet majd abszolút csendben a kozmikus vadonban sem. Az erdő zúgása, a tenger morajlása, a lombsusogás és a madárdal a természet hangjai és ezek megnyugtató hatást keltenek az emberi szervezetben. Ezeket a természeti hangokat, az eső, az erdő, a tenger hangját reprodukáló magnófelvételeket már sikerrel alkalmazzák a Szovjetunió néhány szanatóriumában az altatószerek és a hipnózis helyett, hogy nyugodt, hosszú, pihentető alvást biztosítsanak a betegeknek. Az embert önkéntelenül elfogja a kíváncsiság — írja Mihail Cseszkin —, hogy az oxigén és az élelem mellett nem feltétele-e az élő szervezet normális funkciójának a természeti akusztikai környezet? Zenés üvegház A tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a hang kimutatható hatást gyakorol a növényi sejtszövetre, amely — eddigi ismereteink szerint — nem tartalmaz idegrendszert. Két indiai biológus, Singh és Paniah, behatóan tanulmányozta a hangok, a zene hatását a növényekre. Reggelenként meghatározott ideig muzsikáltak egy növény közvetlen közelében. A mikroszkópikus vizsgálatok során kiderült, hogy a protoplazmában fokozódtak az életfolyamatok. Hasonló kísérleteket hajtott végre az amerikai George Smith professzor. Két teljesen azonos berendezésű üvegházban kukoricát vetett el. Az egyik üvegházban egész napon át zene szólt — meglepő eredménnyel. Ebben a zenés üvegházban a mag hamarabb csírázott és a fejlődés végállomásán, a kukoricaszedéskor a „zenés kukoricacső” átlagsúlya húsz százalékkal haladta meg a néma üvegház kukoricájának súlyát. Sorvasztó és serkentő hatás A következő tavasszal egymástól meghatározott távolságra eső parcellákban ültette el a kukoricát és az egyik parcellában egy póznára erősített, állandóan zenét sugárzó hangszórót helyezett el. A termés jobb lett ebben a zenés parcellában. A gondos vizsgálat kiderítette, hogy a zenét sugárzó hangszóró közvetlen szomszédságában a talaj hőmérséklete két fokkal magasabb volt, mint a parcella többi részén. De kiderült a másik különös jelenség is; a hangszóróhoz legközelebb eső növény levélszárai elsatnyultak. A következő évben négy parcellára terjesztették ki a kísérleteket. Az első „zenei adagot” kapott, a második néma volt, a harmadikon magasfrekvenciájú hanggenerátort helyeztek el (másodpercenként 1800 rezgés), a negyediken alacsonyfrekvenciájú hangfejlesztőt (450 rezgés másodpercenként). Az eredmény: 328 cső termett az alacsonyfrekvenciás parcellában, 300 a magasfrekvenciánál, 287 a zenés parcellában és 269 a némában. A természetben az alacsonyfrekvenciájú hangok vannak túlsúlyban s ezek fejtik ki a legjobb hatást a növényre — állapította meg Smith profeszszor s a jelenséghez a következő magyarázatot fűzte: a hanghullámok az energia egy fajtája s az energia hat az élő sejtekre. Közismert, hogy a hanghullámok szétroncsolhatják a sejteket, de kiderült az is, hogy a hang energiájának bizonyos körülmények között kedvező a hatása. Valószínű, hogy a hangenergia növeli a talaj molekuláris aktivitását, emeli annak hőmérsékletét s így hat a mikroorganizmusokra. A „meztelen” baromfiak 1963-ban különös dolog történt egy Leningrád közelében fekvő baromfinevelő gazdaságban: minden kacsaúsztató tavacskát és patakot elborítottak a baromfitollak. A szárnyas jószágok teljesen „megkopaszodtak”, tollazatuk kihullt, s az okot kutatva csakhamar rájöttek a gazdaság vezetői, hogy a furcsa tünetet egy bulldózer idézte elő, amely a csöndes tájon két napon át féktelen csörömpöléssel haladt el a gazdaság közelében . Máshol egyéb tünetekre is felfigyeltek. Egy tudományos vizsgálat kiderítette, hogy a zajos tejfeldolgozó gépek, sőt a hangoskodó fejőlányok is előidézői lettek a tejhozam csökkenésének. A hozam normális mértéke akkor állt helyre, amikor „helyreállították a csöndet”. A disznóhizlalásnál is észrevették a zaj miatti súlycsökkenést s ezért az ólak közelében megszüntették a lármás gépek működését A léglökéses gépek zaja megölte a méhlárvákat és fáradékonyságot előidéző hatást gyakoroltak a felnőtt méhekre. A szúnyogölő hang A teljes hangerőre beállított rádió mellett a szegfű azonnal hervadni kezd — jelentkezik a hang pusztító hatása. Ezt használják fel Kanadában a növényvédelemre. Az 50 kilociklusos hangok kiirtják a „gabonafúró” zsizsiket, a magasfrekvenciájú hangok pedig pusztítják a moszkitókat — a 200 kilociklusos rezgés szétroncsolja a szúnyogok légzőszervét Az állatokon végzett legújabb kísérletek kimutatták, hogy a zaj erősen hat a szívműködésre — és itt már elérkeztünk az emberi világba. A zaj, ez a láthatatlan ellenség, nemcsak a fület veszi célba: a világszerte folyó vizsgálatok felfedték, hogy igen sok betegség — köztük a szívérbántalmak — előidézője lehet. Kedvezőtlen hatása az egész fizikumon érvényesül, megakadályozza a koncentrálást, lassítja a szellemi reakciókat, feszültséget teremt, gyors fáradást idéz elő és zavarja az anyagcserét is. Tudunk olyan esetekről — hangzik a cikk —, amikor a hirtelen nagy zaj vakság okozója lett és dadogást, epilepsziás rohamot idézett elő — főleg gyermekeknél. A tudósok egybehangzó véleménye szerint a zaj „a leggonoszabb ellensége a hoszszú életnek”. Forrásai különfélék, de a „főbűnös” — állapítja meg a Sputnik — a technikai fejlődés. Ne csak magnóról... A cári uralom alatt az igásállatok jelentették Oroszország szállítási és munkaerőforrásainak 99 százalékát. Ma csak 3 százalékot, 97 százalékot különféle gépek nyújtanak, örvendetes adat, hogy a következő néhány évben a kollektív és állami gazdaságok, a tervek szerint, további kétmillió traktort és nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet kapnak. Kétszáz új gépmodellt állítanak majd a termelésbe. Szembe kell azonban néznünk azzal a ténnyel, hogy ez nagymértékben növeli majd a zajt és a hatás kikerülhetetlenül jelentkezik milliók egészségi állapotában. A zaj ellenőrzése, csökkentése a még elviselhető mértékre, sürgető szükségesség lett a Szovjetunióban. A statisztikusok szerint a traktorok és aratógépek már a motorjáratáskor is 85 decibel zajt okoznak. Mozgás és munka közben a hajtószerkezet, a kerék és az útviszonyok további 16—19 decibellel növelik a zajmennyiséget. A hernyótalpas Diesel-traktorok még külön 6—12 decibelt adnak a már amúgy is elég nagy zajhoz. A túlzott zajkeltés miatt nem kapta meg a működési engedélyt az SK—4 önműködő aratókombájn: zajfoka 102 decibel (az ember által még elviselhető 75 decibeles határ helyett), s ezért a tervezőknek át kell alakítaniuk a gépet. Nemcsak a városban, hanem a vidéken is eltűnt a csönd. Pedig a csöndnek is helyet kell biztosítani mindennapi életünkben. Szükség van arra, hogy ne csak magnófelvételről halljuk néha a tengerzúgást, az erdő hangját és a madarak énekét. Komoly harcot kell indítanunk a láthatatlan ellenség, a zaj ellen. Maron Ferenc HoHRSírvMi Új autószerviz üzem: XI. Bicskei u. 3. Augusztus 5-től üzemel naponta — 6—22 óráig — az új, teljesen korszerűsített , RENAULT szerviz-javítóüzem. Teljes szerviz, javítás, vevőszolgálat Vállalja még Wartburg és nyugati típusú személygépkocsik szervizét, javítását és vevőszolgálatát Telefon: 259—868 Mi kell a betegnek Dr. Rigó János a korszerű diéta problémáiról A szervezet egyik legfontosabb életfunkciója az anyagcsere, amit számos tényező befolyásol. A különböző fizikai és szellemi megterhelések egészséges embernél is szükségessé teszik az anyagcsere-elváltozások ismeretét, amegfelelő tápanyagszükséglet felmérését. .Fokozottan áll ez a beteg szervezetre. Erről s e tudományos munka kísérleteiről, eredményeiről beszélgettünk dr. Rigó Jánossal, a Budapesti Orvostudományi Egyetem dietetikai tudományos munkacsoportjának vezetőjével. A különböző betegségben szenvedők gyógyulását hivatott segíteni a szervezet munkáját és összhangját segítő diéta. Új tudományos szemlélet alakult ki: régebben a diéta fogalma főleg a különböző ételek eltiltására helyezte a fősúlyt, a ma dietetikusa viszont azt kutatja, mire van a beteg szervezetnek szüksége. Mit és hogyan, erre kell választ adnia a korszerű diétának, méghozzá úgy, hogy lehetőség szerint ízes, étvágygerjesztő falatokat kaphasson a rászoruló beteg. — Milyen kérdések foglalkoztatják elsősorban a kutatócsoportot?• — Legtöbbet a szív- és keringési megbetegedésekben szenvedők diétájának kidolgozásával foglalkoztunk. Csoportunk három orvosból, egy diétás nővérből, három asszisztensből, és gondolván az utánpótlásra is, három olyan medikusból áll, aki a tudományos diákkörben e témával foglalkozik. A keringési megbetegedéseknél alapvető a sóháztartás egyensúlya. Minél kevesebb konyhasót, de annál több gyümölcsöt (kálium, magnézium stb.) kell az ilyen betegnek fogyasztania. Ezt a célt szolgálja a csoportunk által kidolgozott Viroma és diabetikus változata, a Diviroma, napi egy-egy deci fedezi a szükséges gyümölcssó mennyiséget Jelenleg magnéziummal dúsított, ízes gyógysütemény előállításán dolgozunk, hogy olyanok is hozzájuthassanak a szükséges ásványi sókhoz, akiknek a folyadékfogyasztás megterhelést jelent A sebészek is kérték a dietetikusok segítségét: a műtétek utáni legyengülést figyelembe véve szükségesnek mutatkozott olyan fehérjegazdag étrend kidolgozása, amit a legyengült szervezet minden megterhelés nélkül felhasználhat. Más kutatóintézetekkel együttműködve dolgozta ki a munkacsoport azt a fehérjegazdag tápszert, amelynek klinikai kipróbálása igen jó eredménnyel járt. Krónikus vesebetegek gyógyélelmezéséhez viszont ennek pontosan az ellenkezőjével is kellett foglalkozniuk. Minimális fehérjetartalmú, különböző ízesítésű ételeket kísérleteztek ki számukra keményítő alapanyagból. Ugyancsak jó eredménynyel alkalmazzák a klinikán. — Számos kutatási feladatot kapunk a különböző szervektől is. Az elmúlt napokban például Sopronban, az országból összesereglett méhészek előtt ismertettem a méz diétaterápiás értékét, aminek kutatására csoportunkat a méhész szövetség kérte fel. Sikerült, állatkísérletek segítségével, kimutatni, hogy a méz fogyasztása növeli a fizikai teljesítőképességet. A kísérleti állatok táplálkozásából kivontuk a keményítő egy részét és helyette azonos mennyiségű mézet adagoltunk az úsztatott állatoknak. A mézzel táplált kísérleti alanyok fizikai teljesítőképessége határozott növekedést mutatott. A további kutatások arra irányulnak, mivel magyarázható a teherbíróképesség növekedése, amely az anyagcsere-folyamatok változásában is lemérhető. A különféle, nagy erőkifejtést és állóképességet kívánó sportágak, így a maratoni futás, a távúszás művelői eddig is fogyasztottak mézet kondíciójuk javítására. Most tovább folytatjuk a méz táplálkozási értékeinek kutatását, hogy tudományosan is kiállíthassuk a méz „bizonyítványát”, illetve diétaterápiás értékét. A diéták kidolgozása mellett a munkacsoport másik feladata az egyetemi élelmezés megszervezése, amelyet budapesti szisztémaként ismernek szerte a világon. Lényege: minden klinika rendelkezik tálaló konyhával, ahol a központi előkészítőből kapott félkész ételeket befejezik és, ily módon az étel frissen, ízletesen kerül a beteg elé. A jó étvágyggal és kedvvel fogyasztott étel a gyógyítás egyik fontos tényezője, ezért a legtöbb klinikán választási lehetőséget is biztosítanak a betegeknek. A kutatócsoport havonta hányétlappal segíti a klinikai élelmezést, amelyre egyre kevesebb panasz érkezik. Van egy igen érdekes és jelentős feladatunk ezeken kívül is: a KGST-országok betegélelmezési és üzemi védőételeivel foglalkozó intézeteinek munkáját kell összehangolnunk. E témakörben a télen kerül sor egy nemzetközi tudományos megbeszélésre. Még egy olyan mozzanat, amely segíti a korszerű dietetika szélesebb körű alkalmazását: az új tanévben a speciális kollokviumok között helyet kap a medikusoktatásban a dietetika is, aminek végtelenül örülünk. Bizonyosra vehető, hogy a leendő orvosok közül soknak felkelti majd érdeklődését a dietetika, s ennek hasznát látja majd későbbi működése során — fejezte be. Fehér Rózsa A magasház és a budapesti városkép A ma építésze nem házakat, hanem házsorokat, egész telepeket, városokat, ipartelepeket épít, sőt, mondhatni, földrajzi méretű tájakat formál. Még a szakembereket is meglepi azépítkezések hatalmas volumene, méginkább az építés lendülete. Kérdés, hogy ezek a hatalmas építkezések hogyan rakódtak le az egyes városokra, milyen mértékben előnyösek vagy hátrányosak városszerkezeti, városképi, gazdaságossági, funkcionális, idegenforgalmi és egyéb vonatkozásokban. A felvetett kérdés olyan nagy műszaki, építészi területet ölel fel, amire csak igen körültekintő és hosszabb kutatás után lehet felelni. Itt a nagyközönséget és műszaki életünket talán a legjobban érdeklő városképi és esztétikai kérdést próbáljuk felvetni, éspedig fővárosunk, Budapest viszonylatában. Budapest fölrajzi, táji adottsága önmagában is jellegzetes és érdekes. A budai hegyvonulat ölében emelkedő dinamikus Gellérthegy és a szelídebb Várhegy a szélesen hömpölygő Duna és a még szabad szemmel is érzékelhető pesti oldalt kelet felé határoló dombok adják keretét fővárosunk szinte páratlan fekvésének. Érdemes megemlíteni, hogy a Duna nagy folyóvá duzzadásától, Passautól, az összes jelentősebb település — Linz, Krems, Bécs, Pozsony, Esztergom, Belgrád — egypartos város, szemben a kétstartos beépítésű Budapesttel. Ezzel sikerült a hatalmas léptékű, vizuálisan élvezetes vízfelületet — ennek a még a mai napig sem kellően értékelt ősi motívumnak esztétikai értékét — fővárosunk amúgy is változatos fekvésébe előnyösen bevonni. Budapest történeti hangulatot éreztető település. Városszerkezetével, monumentálisan kiemelt középületeivel, finoman cizellált tornyaival, részben már az eklektikus korban épült utcáival, kissé individuálisan fogalmazott házakból összetevődő, de mégis fegyelmezett házsoraival — eltekintve egy-két kevésbé sikerült részlettől — kedvező és megnyerő hatású városképet ad. Különösen érdekes és élményt nyújtó a budai várossziluett, nemcsak a Várhegy és Citadella kiépítése, hanem a budai Duna-part szegélyépítése révén is, ahol a ritmikusan ismétlődő műemlékek, tornyok, a budai Várhegy, a polgári lakónegyed emberibb léptéke közvetlenebbül érződő idillikus és bájos hangulatot ad. Külföldiek szemén és dicséretén keresztül hányszor fedezzük fel újból és újból a nagy távlatú tájbaillesztés mesterien alakított kontúrjait, az emberközel is érezhető, polgári léptékű együttesek városképi értékét. Nemcsak egy építészi alkotás, egy épület, egy homlokzat, hanem az egész város-sziluett is lehet — és legyen — műemlék, ha a konfigurációja művészi értékű, mint ahogy egy festői táj is lehet védett. Ezek a város-sziluettek befejezett, kész művészi kompozíciók. Érezni rajtuk a történelem építészeti dialektusait. Ezeknek az élményszerű budapesti együtteseknek hagyományos egységét más léptékű, más hangulatú tömegekkel, méginkább magas házakkal megbontani igen nagy veszélyt jelentene. Ismerjük és méltányoljuk a korszerű épületek esztétikai hatását. Formai fogalmazásuk fegyelmezett, homlokzatuk tagozódása, ablakok összevonása, szerkezetek sokszor ismétlődő ritmusa révén nagyléptékűséget éreztet. Érthető, hogy a hagyományos környezettel a kedvező esztétikai viszonylagosságot nehezen, vagy egyáltalán nem tudja biztosítani. Ez a disszonancia méginkább jelentkezik a magas házak esetén (tíz emelet felett), amikor más léptékű tömegük robbantja a sokszor szimbólummá nemesedett városképet. Elrettentő példákat lehetne felsorolni egyes európai városok ilyenfajta torzulásaiból. Nem hiszem, hogy bárki is ellensége lehet az új építészeti irányzatnak, a fejlődésnek. Elismerjük, egy jól összefogott és korszerű felhőkarcolókkal kombinált együttesnek plasztikus, szinte absztrakt értékét. Az alkotó műszaki tudás bennünk elismerést, lélekemelő érzést kelt. De csak ott, ahol az ilyen alkotás helyénvaló, ahol azonosulni tud környezetével, ahol nem rombol. Azért kellett mindezt elmondani, mert fővárosunk érzékeny belső területén sajnos már épültek magas házak, amelyek bizony nagyon is rontják a történeti hangulatot, formai vonatkozásban disszonánsak. Sőt, halljuk, hogy ittott magas házakat terveznek még a Duna-parton is. Voltak ugyan ígéretek, hogy a Belvárosban, a Nagykörúton belül nem engednek ilyeneket építeni, de ezek az elhatározások mintha meginogtak volna. Nem indokolt ilyeneket építeni forgalmi szempontból sem. Ki lehet számítani, hogy az egyre gyorsuló személy- és tehergépkocsi szaporodás mikor fogja a jelenlegi beépítés esetén telíteni Belvárosunk amúgy is szűk úthálózatát. Magasházak, nagyforgalmú középületek egyike-másika esetenként napi 100 000 fős forgalmat is bonyolít le és amúgy is egészségtelenül tömörítik a várost: előbb-utóbb forgalmi trombózist fognak okozni. Utalok a nyugati városok példájára, ahol esetenként az autók menetsebessége csúcsidőben 8—10 km/órára csökken. Magasházakat a Belvárosban csak akkor építsünk, ha párhuzamosan emeljük az úthálózat forgalmi kapacitását, erre pedig még a távoli jövőben sincs lehetőségünk. Gondoljunk fővárosunk jövőjére, vágjunk a forgalmi ellehetetlenülés elébe. Ne építsünk fővárosunk érzékenyebb területein magasházakat. Párizs képe szemléletünkben összeforr a Notre Dame és az Eiffel-torony együttes képével. Felejthetetlen szépsége, sziluettje, ahogy az ezüstpárás ködből kirajzolódik, maradandó élményt nyújt, impresszionista festőket, írókat ihletett. Nem is engedtek mind a mai napig magasházakat építeni a város belterületén. Leningrád főépítésze kb. 15 éve már úgy nyilatkozott, hogy a városcentrumtól 8—10 km távolságba enged csak magasházakat emelni, nehogy az Izsák-templom aranyozott kupolájának és az Admiralitás palotája karcsú tornyának együttesét megzavarják. De arra is kényesen vigyáznak, hogy a Néva-part imponálóan nyugodt beépítését magasabb tömegű épületekkel ne bontsák meg. Washingtonban, ebben a szép és jól rendezett amerikai városban nem engednek tíz emeletnél magasabb házakat építeni, pedig egyéni és gazdaságossági érdekek ilyenek építését igényelnék. Még gondolni is rossz arra, mit vesztene Róma, Firenze, vagy, hogy hazai példákat is említsek, Pécs, vagy Kőszeg, ha a múltjukat, történelmüket idéző belvárosaikban más léptékű magasházakkal tönkretennék harmonikusan kifejlődött városképüket. Sajnos, e téren számos negatív példát lehetne felsorolni külföldön, de itthon is. Vigyázzunk megmaradt értékeinkre, köztük fővárosunk kőbefaragott történeti szépségére; arra, amit a háborúk pusztító forgatagából eddig át tudtunk menteni. Weichinger Károly 9 Téesz, cukorgyár és főiskola szocialista szerződése A Baranya megyei Somogyapátiban 10 évre szóló szocialista együttműködést kötött szombaton a somogyapáti Arany Kalász Tsz, a Kaposvári Cukorgyár és a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A megállapodás értelmében a téesz növeli a cukorrépa terméshozamát, a cukorgyár viszont segít a cukorrépa termesztés gépesítésében és a szövetkezet takarmányellátásában is. A felsőfokú technikum munkatársai a cukorgyár szakembereivel közösen új szarvasmarhatápot kísérleteztek ki, és most ezzel akarják megjavítani a hizlalást és fokozni a tejtermelést.