Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Vasárnap, 1968. augusztus 4.. Magyar Nemzet. Szemtől szembe­n láthatatlan ellenséggel Szovjet lap a hanghatásról és a zaj elleni küzdelemről A Sputnik című angol nyelvű szovjet havilap Mihail Cseszkin cikkét közli ezzel a címmel: „Vessünk véget a lármának”. Mottóként Robert Koch híres megállapítását idé­zi: „Az­ emberiség rövidesen arra kényszerül, hogy éppoly határozottan kezdje meg a harcot a zaj ellen, mint ahogy tette a kolera és a pestis el­len.” A hangok az egész életén át végigkísérik az embert s bizonyára nem élet majd ab­szolút csendben a kozmikus vadonban sem. Az erdő zúgá­sa, a tenger morajlása, a lombsusogás és a madárdal a természet hangjai és ezek megnyugtató hatást keltenek az emberi szervezetben. Eze­ket a természeti hangokat, az eső, az erdő, a tenger hangját reprodukáló magnófelvételeket már sikerrel alkalmazzák a Szovjetunió néhány szanató­riumában az altatószerek és a hipnózis helyett, hogy nyu­godt, hosszú, pihentető alvást biztosítsanak a betegeknek. Az embert önkéntelenül elfogja a kíváncsiság — írja Mihail Cseszkin —, hogy az oxigén és az élelem mellett nem felté­tele-e az élő szervezet normá­lis funkciójának a természeti akusztikai környezet? Zenés üvegház A tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a hang kimutatható hatást gyakorol a növényi sejtszövetre, amely — eddigi ismereteink szerint — nem tartalmaz idegrendszert. Két indiai biológus, Singh és Paniah, behatóan tanulmá­nyozta a hangok, a zene hatá­sát a növényekre. Reggelen­ként meghatározott ideig mu­zsikáltak egy növény közvet­len közelében. A mikroszkó­­pikus vizsgálatok során kide­rült, hogy a protoplazmában fokozódtak az életfolyamatok. Hasonló kísérleteket hajtott végre az amerikai George Smith professzor. Két teljesen azonos berendezésű üvegház­ban kukoricát vetett el. Az egyik üvegházban egész napon át zene szólt — meglepő ered­ménnyel. Ebben a zenés üveg­házban a mag hamarabb csí­rázott és a fejlődés végállomá­sán, a kukoricaszedéskor a „zenés kukoricacső” átlagsúlya húsz százalékkal haladta meg a néma üvegház kukoricájá­nak súlyát. Sorvasztó­ és serkentő hatás A következő tavasszal egy­mástól meghatározott távol­ságra eső parcellákban ültette el a kukoricát és az egyik par­cellában egy póznára erősített, állandóan zenét sugárzó hang­szórót helyezett el. A termés jobb lett ebben a zenés par­cellában. A gondos vizsgálat kiderítette, hogy a zenét su­gárzó hangszóró közvetlen szomszédságában a talaj hő­mérséklete két fokkal maga­sabb volt, mint a parcella töb­bi részén. De kiderült a másik különös jelenség is; a hang­szóróhoz legközelebb eső nö­vény levélszárai elsatnyultak. A következő évben négy par­cellára terjesztették ki a kísér­leteket. Az első „zenei adagot” kapott, a második néma volt, a harmadikon magasfrekven­ciájú hanggenerátort helyeztek el (másodpercenként 1800 rez­gés), a negyediken alacsony­frekvenciájú hangfejlesztőt (450 rezgés másodpercenként). Az eredmény: 328 cső termett az alacsonyfrekvenciás parcel­lában, 300 a magasfrekvenciá­nál, 287 a zenés parcellá­ban és 269 a némában. A természetben az alacsony­­frekvenciájú hangok vannak túlsúlyban s ezek fejtik ki a legjobb hatást a növényre — állapította meg Smith profesz­­szor s a jelenséghez a követ­kező magyarázatot fűzte: a hanghullámok az energia egy fajtája s az energia hat az élő sejtekre. Közismert, hogy a hanghullámok szétroncsolhat­ják a sejteket, de kiderült az is, hogy a hang energiájának bizonyos körülmények között kedvező a hatása. Valószínű, hogy a hangenergia növeli a talaj molekuláris aktivitását, emeli annak hőmérsékletét s így hat a mikroorganizmusok­ra. A „meztelen” baromfiak 1963-ban különös dolog tör­tént egy Leningrád közelében fekvő baromfinevelő gazda­ságban: minden kacsaúsztató tavacskát és patakot elborítot­tak a baromfitollak. A szár­nyas jószágok teljesen „meg­kopaszodtak”, tollazatuk ki­hullt, s az okot kutatva csak­hamar rájöttek a gazdaság ve­zetői, hogy a furcsa tünetet egy bulldózer idézte elő, amely a csöndes tájon két napon át f­éktelen csörömpöléssel haladt el a gazdaság közelében . Más­hol egyéb tünetekre is felfi­gyeltek. Egy tudományos vizs­gálat kiderítette, hogy a zajos tejfeldolgozó gépek, sőt a han­goskodó fejőlányok is előidé­zői lettek a tejhozam csökke­nésének. A hozam normális mértéke akkor állt helyre, amikor „helyreállították a csöndet”. A disznóhizlalásnál is észrevették a zaj miatti súlycsökkenést s ezért az ólak közelében megszüntették a lár­más gépek működését A lég­­lökéses gépek zaja megölte a méhlárvákat és fáradékonysá­got előidéző hatást gyakorol­tak a felnőtt méhekre. A szúnyogölő hang A teljes hangerőre beállított rádió mellett a szegfű azonnal hervadni kezd — jelentkezik a hang pusztító hatása. Ezt használják fel Kanadában a­­ növényvédelemre. Az 50 ki­­lociklusos hangok kiirtják a „gabonafúró” zsizsiket, a ma­gasfrekvenciájú hangok pedig pusztítják a moszkitókat — a 200 kilociklusos rezgés szét­roncsolja a szúnyogok légző­szervét Az állatokon végzett leg­újabb kísérletek kimutatták, hogy a zaj erősen hat a szív­működésre — és itt már elér­keztünk az emberi világba. A zaj, ez a láthatatlan ellenség, nemcsak a fület veszi célba: a világszerte folyó vizsgálatok felfedték, hogy igen sok beteg­ség — köztük a szívérbántal­mak — előidézője lehet. Ked­vezőtlen hatása az egész fizi­kumon érvényesül, megakadá­lyozza a koncentrálást, lassít­ja a szellemi reakciókat, fe­szültséget teremt, gyors fára­­dást idéz elő és zavarja az anyagcserét is. Tudunk olyan esetekről — hangzik a cikk —, amikor a hirtelen nagy zaj vakság okozója lett és dado­gást, epilepsziás rohamot idé­zett elő — főleg gyermekek­nél. A tudósok egybehangzó véleménye szerint a zaj „a leggonoszabb ellensége a hosz­­szú életnek”. Forrásai külön­félék, de a „főbűnös” — álla­pítja meg a Sputnik — a technikai fejlődés. Ne csak magnóról.­.. A cári uralom alatt az igás­­állatok jelentették Oroszország szállítási és munkaerőforrásai­nak 99 százalékát. Ma csak 3 százalékot, 97 százalékot kü­lönféle gépek nyújtanak, ör­vendetes adat, hogy a követ­kező néhány évben a kollektív és állami gazdaságok, a tervek szerint, további kétmillió trak­tort és nagyszámú egyéb me­zőgazdasági gépet kapnak. Kétszáz új gépmodellt állíta­nak majd a termelésbe. Szem­be kell azonban néznünk azzal a ténnyel, hogy ez nagymér­tékben növeli majd a zajt és a hatás kikerülhetetlenül je­lentkezik milliók egészségi ál­lapotában. A zaj ellenőrzése, csökkentése a még elviselhető mértékre, sürgető szükségesség lett a Szovjetunióban. A sta­tisztikusok szerint a trakt­o­­rok és aratógépek már a mo­torjáratáskor is 85 decibel zajt okoznak. Mozgás és munka közben a hajtószerkezet, a ke­rék és az útviszonyok további 16—19 decibellel növelik a zajmennyiséget. A hernyótal­pas Diesel-traktorok még kü­lön 6—12 decibelt adnak a már amúgy is elég nagy zajhoz. A túlzott zajkeltés miatt nem kapta meg a működési enge­délyt az SK—4 önműködő ara­tókombájn: zajfoka 102 deci­bel (az ember által még elvi­selhető 75 decibeles határ he­lyett), s ezért a tervezőknek át kell alakítaniuk a gépet. Nemcsak a városban, hanem a vidéken is eltűnt a csönd. Pedig a csöndnek is helyet kell biztosítani mindennapi életünkben. Szükség van arra, hogy ne csak magnófelvétel­ről halljuk néha a tengerzú­gást, az erdő hangját és a ma­darak énekét. Komoly harcot kell indítanunk a láthatatlan ellenség, a zaj ellen. Maron Ferenc HoHRSí­rvMi Új autószerviz üzem: XI. Bicskei u. 3. Augusztus 5-től üzemel naponta — 6—22 óráig — az új, teljesen korszerűsített , RENAULT szerviz-javítóüzem. Teljes szerviz, javítás, vevőszolgálat Vállalja még Wartburg és nyugati típusú személygépkocsik szervizét, javítását és vevőszolgálatát Telefon: 259—868 Mi kell a betegnek Dr. Rigó János a korszerű diéta problémáiról A szervezet egyik legfonto­sabb életfunkciója az anyag­csere, amit számos tényező be­folyásol. A különböző fizikai és szellemi megterhelések egészséges embernél is szüksé­gessé teszik az anyagcsere-el­változások ismeretét, a­­megfe­lelő tápanyagszükséglet felmé­rését. .Fokozottan áll ez a be­teg szervezetre. Erről s e tudo­mányos munka kísérleteiről, eredményeiről beszélgettünk dr. Rigó Jánossal, a Budapesti Orvostudományi Egyetem die­­tetikai tudományos munkacso­portjának vezetőjével.­­ A különböző betegségben szenvedők gyógyulását hiva­tott segíteni a szervezet mun­káját és összhangját segítő diéta. Új tudományos szemlé­let alakult ki: régebben a dié­ta fogalma főleg a különböző ételek eltiltására helyezte a fősúlyt, a ma dietetikusa vi­szont azt kutatja, mire van a beteg szervezetnek szüksége. Mit és hogyan, erre kell vá­laszt adnia a korszerű diétá­nak, méghozzá úgy, hogy lehe­tőség szerint ízes, étvágyger­jesztő falatokat kaphasson a rászoruló beteg. — Milyen kérdések foglal­koztatják elsősorban a kutató­csoportot?• — Legtöbbet a szív- és ke­ringési megbetegedésekben szenvedők diétájának kidolgo­zásával foglalkoztunk. Csopor­tunk három orvosból, egy dié­tás nővérből, három asszisz­tensből, és gondolván az után­pótlásra is, három olyan me­dikusból áll, aki a tudományos diákkörben e témával foglal­kozik. A keringési megbetege­déseknél alapvető a sóháztar­tás egyensúlya. Minél keve­sebb konyhasót, de annál több gyümölcsöt (kálium, magné­zium stb.) kell az ilyen beteg­nek fogyasztania. Ezt a célt szolgálja a csoportunk által kidolgozott Viroma és diabeti­kus változata, a Diviroma, na­pi egy-egy deci fedezi a szük­séges gyümölcssó mennyiséget Jelenleg magnéziummal dúsí­tott, ízes gyógysütemény előál­lításán dolgozunk, hogy olya­nok is hozzájuthassanak a szükséges ásványi sókhoz, akiknek a folyadékfogyasztás megterhelést jelent A sebészek is kérték a die­tetikusok segítségét: a műté­tek utáni legyengülést figye­lembe véve szükségesnek mu­tatkozott olyan fehérjegazdag étrend kidolgozása, amit a le­gyengült szervezet minden megterhelés nélkül felhasznál­hat. Más kutatóintézetekkel együttműködve dolgozta ki a munkacsoport azt a fehérje­gazdag tápszert, amelynek kli­nikai kipróbálása igen jó ered­ménnyel járt. Krónikus vese­betegek gyógyélelmezéséhez viszont ennek pontosan az ellenkezőjével is kellett foglal­kozniuk. Minimális fehérje­­tartalmú, különböző ízesítésű ételeket kísérleteztek ki szá­mukra keményítő alapanyag­ból. Ugyancsak jó eredmény­nyel alkalmazzák a klinikán. — Számos kutatási feladatot kapunk a különböző szervek­től is. Az elmúlt napokban például Sopronban, az ország­ból összesereglett méhészek előtt ismertettem a méz diéta­­terápiás értékét, aminek kuta­tására csoportunkat a méhész szövetség kérte fel. Sikerült, állatkísérletek segítségével, ki­mutatni, hogy a méz fogyasz­tása növeli a fizikai teljesítő­­képességet. A kísérleti állatok táplálkozásából kivontuk a ke­ményítő egy részét és helyette azonos mennyiségű mézet ada­goltunk az úsztatott állatok­nak. A mézzel táplált kísérleti alanyok fizik­ai teljesítőké­pessége határozott növekedést mutatott. A további kutatások arra irányulnak, mivel magya­rázható a teherbíróképesség növekedése, amely az anyag­csere-folyamatok változásában is lemérhető. A különféle, nagy erőkifejtést és állóképességet kívánó sportágak, így a mara­­toni futás, a távúszás művelői eddig is fogyasztottak mézet kondíciójuk javítására. Most tovább folytatjuk a méz táp­lálkozási értékeinek kutatását, hogy tudományosan is kiállít­hassuk a méz „bizonyítvá­nyát”, illetve diétaterápiás ér­tékét. A diéták kidolgozása mellett a munkacsoport másik felada­ta az egyetemi élelmezés meg­szervezése, amelyet budapesti szisztémaként ismernek szerte a világon. Lényege: minden klinika rendelkezik tálaló konyhával, ahol a központi előkészítőből kapott félkész ételeket befejezik és, ily mó­don az étel frissen, ízletesen kerül a beteg elé. A jó étvágy­­­ggal és kedvvel fogyasztott étel a gyógyítás egyik fontos tényezője, ezért a legtöbb kli­nikán választási lehetőséget is biztosítanak a betegeknek. A kutatócsoport havonta h­ány­étlappal segíti a klinikai élel­mezést, amelyre egyre keve­sebb panasz érkezik.­­ Van egy igen érdekes és jelentős feladatunk ezeken kí­vül is: a KGST-országok be­tegélelmezési és üzemi védő­ételeivel foglalkozó intézetei­nek munkáját kell összehan­golnunk. E témakörben a télen kerül sor egy nemzetközi tudo­mányos megbeszélésre. Még egy olyan mozzanat, amely se­gíti a korszerű dietetika széle­sebb körű alkalmazását: az új tanévben a speciális kollok­viumok között helyet kap a medikusoktatásban a dietetika is, aminek végtelenül örülünk. Bizonyosra vehető, hogy a leendő orvosok közül soknak felkelti majd érdeklődését a dietetika, s ennek hasznát lát­ja majd későbbi működése so­rán — fejezte be. Fehér Rózsa A magasház és a budapesti városkép A ma építésze nem házakat, hanem házsorokat, egész tele­peket, városokat, ipartelepeket épít, sőt, mondhatni, földraj­zi méretű tájakat formál. Még a szakembereket is meglepi az­­építkezések hatalmas volume­ne, méginkább az építés len­dülete. Kérdés, hogy ezek a hatalmas építkezések hogyan rakódtak le az egyes városok­ra, milyen mértékben előnyö­sek vagy hátrányosak város­­szerkezeti, városképi, gazdasá­gossági, funkcionális, idegen­­forgalmi és egyéb vonatkozá­sokban. A felvetett kérdés olyan nagy műszaki, építészi terüle­tet ölel fel, amire csak igen körültekintő és hosszabb kuta­tás után lehet felelni. Itt a nagyközönséget és műszaki életünket talán a legjobban érdeklő városképi és esztétikai kérdést próbáljuk felvetni, és­pedig fővárosunk, Budapest viszonylatában. Budapest fölrajzi, táji adott­sága önmagában is jellegzetes és érdekes. A budai hegyvonu­lat ölében emelkedő dinamikus Gellérthegy és a szelídebb Várhegy a szélesen hömpölygő Duna és a még szabad szem­mel is érzékelhető pesti oldalt kelet felé határoló dombok ad­ják keretét fővárosunk szinte páratlan fekvésének. Érdemes megemlíteni, hogy a Duna nagy folyóvá duzzadásától, Passautól, az összes jelentő­sebb település — Linz, Krems, Bécs, Pozsony, Esztergom, Belgrád — egypartos város, szemben a kétstartos beépíté­sű Budapesttel. Ezzel sikerült a hatalmas léptékű, vizuálisan élvezetes vízfelületet — ennek a még a mai napig sem kel­lően értékelt ősi motívumnak esztétikai értékét — főváro­sunk amúgy is változatos fek­vésébe előnyösen bevonni. Budapest történeti hangula­tot éreztető település. Város­­szerkezetével, monumentálisan kiemelt középületeivel, fino­man cizellált tornyaival, rész­ben már az eklektikus korban épült utcáival, kissé indivi­duálisan fogalmazott házakból összetevődő, de mégis fegyel­mezett házsoraival — elte­kintve egy-két kevésbé sike­rült részlettől — kedvező és megnyerő hatású városképet ad. Különösen érdekes és él­ményt nyújtó a budai város­sziluett, nemcsak a Várhegy és Citadella kiépítése, hanem a budai Duna-part szegélyépíté­se révén is, ahol a ritmikusan ismétlődő műemlékek, tor­nyok, a budai Várhegy, a pol­gári lakónegyed emberibb lép­téke közvetlenebbül érződő idillikus és bájos hangulatot ad. Külföldiek szemén és dicsé­retén keresztül hányszor fe­dezzük fel újból és újból a nagy távlatú tájbaillesztés mesterien alakított kontúrjait, az emberközel is érezhető, polgári léptékű együttesek vá­rosképi értékét. Nemcsak egy építészi alkotás, egy épület, egy homlokzat, hanem az egész város-sziluett is lehet — és legyen — műemlék, ha a konfigurációja művészi értékű, mint ahogy egy festői táj is lehet védett. Ezek a város-sziluettek befe­jezett, kész művészi kompozí­ciók. Érezni rajtuk­ a történe­lem építészeti dialektusait. Ezeknek az élményszerű buda­pesti együtteseknek hagyomá­nyos egységét más léptékű, más hangulatú tömegekkel, méginkább magas házakkal megbontani igen nagy veszélyt jelentene.­­ Ismerjük és méltányoljuk a korszerű épületek esztétikai hatását. Formai fogalmazásuk fegyelmezett, homlokzatuk ta­gozódása, ablakok összevonása, szerkezetek sokszor ismétlődő ritmusa révén nagyléptékűsé­­get éreztet. Érthető, hogy a ha­gyományos környezettel a kedvező esztétikai viszonyla­gosságot nehezen, vagy egyál­talán nem tudja biztosítani. Ez a disszonancia méginkább jelentkezik a magas házak esetén (tíz emelet felett), ami­kor más léptékű tömegük rob­bantja a sokszor szimbólum­má nemesedett városképet. Elrettentő példákat lehetne felsorolni egyes európai váro­sok ilyenfajta torzulásaiból. Nem hiszem, hogy bárki is ellensége lehet az új építésze­ti irányzatnak, a fejlődésnek. Elismerjük, egy jól összefogott és korszerű felhőkarcolókkal kombinált együttesnek plasz­tikus, szinte absztrakt értékét. Az alkotó műszaki tudás ben­nünk elismerést, lélekemelő érzést kelt. De csak ott, ahol az ilyen alkotás helyénvaló, ahol azonosulni tud környeze­tével, ahol nem rombol. Azért kellett mindezt el­mondani, mert fővárosunk ér­zékeny belső területén sajnos már épültek magas házak, amelyek bizony nagyon is rontják a történeti hangulatot, formai vonatkozásban disszo­nánsak. Sőt, halljuk, hogy itt­­ott magas házakat terveznek még a Duna-parton is. Voltak ugyan ígéretek, hogy a Belvá­rosban, a Nagykörúton belül nem engednek ilyeneket építe­ni, de ezek az elhatározások mintha meginogtak volna. Nem indokolt ilyeneket épí­teni forgalmi szempontból sem. Ki lehet számítani, hogy az egyre gyorsuló személy- és tehergépkocsi szaporodás mi­kor fogja a jelenlegi beépítés esetén telíteni Belvárosunk amúgy is szűk úthálózatát. Magasházak, nagyforgalmú középületek egyike-másika esetenként napi 100 000 fős forgalmat is bonyolít le és amúgy is egészségtelenül tö­mörítik a várost: előbb-utóbb forgalmi trombózist fognak okozni. Utalok a nyugati vá­rosok példájára, ahol eseten­ként az autók menetsebessége csúcsidőben 8—10 km/órára csökken. Magasházakat a Bel­városban csak akkor építsünk, ha párhuzamosan emeljük az úthálózat forgalmi kapacitá­sát, erre pedig még a távoli jövőben sincs lehetőségünk. Gondoljunk fővárosunk jövő­jére, vágjunk a forgalmi elle­hetetlenülés elébe. Ne építsünk fővárosunk ér­zékenyebb területein magas­házakat. Párizs képe szemléle­tünkben összeforr a Notre Dame és az Eiffel-torony együttes képével. Felejthetet­len szépsége, sziluettje, ahogy az ezüstpárás ködből kirajzo­lódik, maradandó élményt nyújt, impresszionista festő­ket, írókat ihletett. Nem is en­gedtek mind a mai napig ma­gasházakat építeni a város belterületén. Leningrád főépí­tésze kb. 15 éve már úgy nyi­latkozott, hogy a városcent­rumtól 8—10 km távolságba enged csak magasházakat emelni, nehogy az Izsák-temp­­lom aranyozott kupolájának és az Admiralitás palotája karcsú tornyának együttesét megza­varják. De arra is kényesen vigyáznak, hogy a Néva-part imponálóan nyugodt beépíté­sét magasabb tömegű épüle­tekkel ne bontsák meg. Wa­shingtonban, ebben a szép és jól rendezett amerikai város­ban nem engednek tíz emelet­nél magasabb házakat építeni, pedig egyéni és gazdaságossá­gi érdekek ilyenek építését igényelnék. Még gondolni is rossz arra, mit vesztene Róma, Firenze, vagy, hogy hazai pél­dákat is említsek, Pécs, vagy Kőszeg, ha a múltjukat, törté­nelmüket idéző belvárosaikban más léptékű magasházakkal tönkretennék harmonikusan kifejlődött városképüket. Saj­­­nos, e téren számos negatív példát lehetne felsorolni kül­földön, de itthon is. Vigyázzunk megmaradt ér­tékeinkre, köztük fővárosunk kőbefaragott történeti szépsé­gére; arra, amit a háborúk pusztító forgatagából eddig át tudtunk menteni. Weichinger Károly 9 T­éesz, cukorgyár és főiskola szocialista szerződése A Baranya megyei Somogy­­apátiban 10 évre szóló szocia­lista együttműködést kötött szombaton a somogyapáti Arany Kalász Tsz, a Kaposvá­ri Cukorgyár és a Kapos­vári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A megállapodás értelmében a téesz növeli a cukorrépa terméshozamát, a cukorgyár viszont segít a cu­korrépa termesztés gépesítésé­ben és a szövetkezet takar­mányellátásában is. A felső­fokú technikum munkatársai a cukorgyár szakembereivel kö­zösen új szarvasmarhatápot kísérleteztek ki, és most ezzel akarják megjavítani a hizla­lást és fokozni a tejtermelést.

Next