Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

12 Amikor a váza eltörik Egy érdekes tankönyv a családi nevelésről Imponáló statisztikai adatok vannak arról, milyen sok fel­nőtt tanul nálunk szervezett formában. De a legszebb ada­tok sem változtatnak azon, hogy mintegy másfél millió azoknak a 15—40 éveseknek a száma, aki nem végezte még el az általános iskola nyolca­dik osztályát. Nem sokkal a felszabadulás után megindult a felnőttek rohama az iskola felé, majd — különösen az utóbbi években — fokozato­san rohadt az érdeklődés. Pontosabban: irányt változta­tott. A felnőttek mindinkább azokat az oktatási formákat választják, amelyek közvetle­nebbül vezetnek el szakmai műveltségük gyarapításához. Így tolódott el az arány a dol­gozók gimnáziumától a tech­nikumok felé, és ezért csök­kent a dolgozók általános is­kolájába járók száma is. Mire kíváncsi a felnőtt? A felnőttoktatás történeté­nek több szakasza alakult ki nálunk. Kezdetben a felnőttek lényegében ugyanazt tanulták, amit a rendes iskolások, nagy­jából ugyanazokból a tan­könyvekből is. Nem volt ne­héz rájönni arra, hogy ez így nem jó, mert az idősebb em­berek sokkal több hasznos is­merettel rendelkeznek, mint a gyermekek. Speciális tanköny­vek és tantervek készültek te­hát, jobban figyelembe véve a dolgozó emberek ismeretkörét. Később különféle vizsgálatok azt kutatták: mit vár tulaj­donképpen az általános isko­lától a felnőtt, mi az, amire kíváncsi, vagy amit fölösle­gesnek érez az iskolában. Vizsgálatok, viták során szü­letett meg a felnőttoktatás re­formja, amely az általános is­kola területén többek között azt jelenti, hogy a tananyag­nak sokkal szorosabb kapcso­latot kell tartania a minden­napi élettel. Alkalmazható ismeretek Érdekes kísérlet indult meg: néhány felnőtt iskolában újsze­rű tantárgyakat kezdtek ok­tatni, az üzemi általános isko­lákban a szakmákhoz is kötő­dő szakismereteket, a lakóte­rületeken működő iskolákban pedig olyan gyakorlati témá­kat, mint a jog, az egészség­­védelem, a családi nevelés. A felnőtt diákok érdeklődése nyomán kiderült: ezeknek a tantárgyaknak — amelyeket a dolgozók általános iskolájának hetedik és nyolcadik osztályá­ban, a második félévben ok­tatnak — az az előnyük, hogy tanulságaik közvetlenül is hasznosíthatók. Az egészségvé­delem, a jog vagy a családi nevelés kérdéseit azonnal al­kalmazni lehet a mindennapi élet gyakorlatára. És ez re­mélhetőleg vonzóbbá is teheti majd a felnőttek iskoláit. Ilyen előzmények után elké­szült most egy tankönyv, A családi nevelés alapjai cím­mel. Szerzője, Loránd Ferenc, éveken át az ifjúsági könyv­kiadásban tevékenykedett,, most pedig egy önálló buda­pesti felnőtt iskola igazgatója, és ebben a munkakörében na­gyon sok hasznos tapasztala­tot szerzett a dolgozók tanu­lásával, nevelésével, családi problémáival kapcsolatban. Tankönyve ilyenformán mag­vas, elméleti fejtegetéseiben is színvonalas, gyakorlati taná­csait tekintve feltétlenül hasz­nos munka. Voltaképpen nem is tankönyv a szó régebbi ér­telmében, hanem olvasmányos gyakorlati útmutató a min­dennapokhoz, az elméleti megalapozást sem nélkülözve. Javaslatok nagykorúak számára Loránd számol azzal, hogy olvasói és diákjai felnőttek. Nem oktat, hanem tanácsokat ad, szilárd szerkezeti keretben, elvégre könyve iskolakönyv. Munkáját négy nagy feje­zetre osztja. A bevezető meg­ismertet a család és a nevelés fogalmával, kialakulásával. A következő rész a szocialista ne­velés módszereit tárgyalja, na­gyon tapintatosan és­ körülte­kintően, szinte a családi élet minden területére terjedően. A gyermek életkori sajátossá­gaival, nevelésének különféle körülményeivel foglalkozik a harmadik, legnagyobb fejezet, és a szocialista nevelés céljait fejtegeti a családban és az is­kolában a negyedik. Használhatóságát talán né­hány könyvbeli alcím is jelzi: Ellenőrzés, ösztönzés, jutalma­zás és büntetés; Az iskolás gyermek helyes életrendje; Egészséges életmódra nevelés. A jó ízlés, szépérzék nevelése. Szerkezeti felépítése is a fel­nőttekhez igazodik: minden kisebb részt egy-egy tétel vagy alapelv kifejtése vezet be, majd apróbetűs bekezdésben gyakorlati tanácsok következ­nek. Külön említés­re méltó, hogy milyen életteliek ezek a jó tanácsok. A gyermek bün­tetéséről ír például a szerző, többek között arról, hogy mi a büntetés lényege és mikor in­dokolt. Egy példa erre: „Te­gyük föl, hogy a gyerek taka­rításkor egy véletlen mozdu­lattal összetör egy értékes, vagy egy kedvelt vázát. Ek­kor helytelen lenne megbün­tetnünk. Figyelmeztetnünk kell a nagyobb óvatosságra és le kell zárnunk az ügyet Ha azonban ugyanez a gyerek is­mételt figyelmeztetésünk, kor­­holásunk ellenére is labdázik a szobában, bár nem tört ösz­­sze semmi, mégis megbünte­tendő, mert tudatosan szegi meg a fegyelmet” Néhány ol­dallal később azután Loránd Ferenc okos javaslatokat tesz arra, hogyan és mivel büntes­sünk. Ezeket a tanácsokat a többi­vel együtt, sok szülő megszív­lelhetné. Azon is el lehetne gondolkodni, nem érdemes-e kiadni — bizonyos korrek­ciókkal — ezt a kitűnő és praktikus könyvet iskolába már nem járó felnőttek szá­mára is. Gábor István Gyermekrajz kiállítás az állatvédelem szolgálatában Az Állatvédő Egyesület és a Mezőgazdasági Múzeum közös akciójából született a január 11-én megnyílt kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban. Állatkedvelő gyerekek kiállí­tása: ötezer általános iskolát szólított fel az Állatvédő Egyesület, hogy olvastassanak el a gyerekekkel állattémájú könyveket és adják fel szün­idei feladatnak az erről szóló Színes rajzot. 25 iskola rea­gált a kérésre, s a múzeum kiállító termének falain körül­belül 120 rajz tesz tanúságot, elsősorban arról, hogy egy­­egy ítéletes és lelkes peda­gógus mi mindent tud kicsi­holni egy-egy gyermek fantá­ziájából. A kiállítás magas színvonalú bevezetőjét Sza­bó Magda írónő tartotta. A termet borító rajzok me­rész és kedves fantázia al­kotásai. Az első­ díj nyerte­se, Szima Irén, egy falusi gazdaságot jelenít meg tehén­kékkel, kacsákkal. Starcz Ju­dit is a mai életből meríti témáját. Koltai Éva „Mit gon­dol a kutyám?” című munká­ja komoly pszichológiai ér­deklődést árul el. A legmeg­lepőbb az „Én és a delfin” kompozíció szerzőjének képe Volt, Chagallian lebegő raj­zával, s a delfin gyengéd, ragasztott gyapjúval díszített kidolgozásával. Novák Ma­riann Állategészségvédelem című, sokfigurás, jól megfi­gyelt színes rajza talán állat­orvosi ambíciókra utal. Halsz Gábor „Űr és kutya” Thomas Mann-i hangvételű képecskéje nagyon finom illusztráció, hol­ott a szerző bevallotta, hogy sohasem olvasta a művet. Gulyás Mária madáretetője plakátszerű, a Pálos Anna ba­­tikos technikájú lepkéje, vagy a gyönggyel díszített virágot szagoló kiskutya vizuális kul­túráról tanúskodik. (fedor) ________Magyar Nemzet________ HALLÓ! TÉVÉ? — 0 álló! Tévé? M 0 — Igen, kérem, ki beszél? — Halló! Recseg B w a vonal! A Tévét­­ kértem. — Én vagyok. Halló! Ki be­szél? — Fuszulykáné. Előfizető vagyok, már öt éve. És még nem beszéltem a Tévével, pe­dig már unokám van. — Ez derék. Bocsánat, ked­ves nézőink. Mindjárt folyta­tom a hírolvasást. Hány éves a kicsike? — Tizenöt. Imádja az ön hangját. — Köszönöm. Kedves gyer­mek. Mi szeretne lenni? — Tévésztár. De nem ezért hívtam. Most, amióta minden­ki telefonál a tévébe adás alatt, gondoltam, felhasználom az alkalmat. Szeretnék vala­mit kérdezni magától. — Én is, Fuszulyka néni, mondja, hogyan főzi a bable­vest, ecettel? — Drága az nekem, fiam. Inkább kisütök egy csirkét. De maguk mivel csinálják a tévéműsort? — Szempontokkal. — Hát mégis?! Szép do­log... — De, Fuszulyka néni! Ezek nagyon rendes szempontok. Ugye, önök is így gondolják, kedves nézőink? Most például az intimitást, a családias hang­vételt szorgalmazzuk. A tele­vízió házhoz megy. Családtag. Az egész ország egy nagy csa­lád. Úgy is kezel bennünket, mint családtagot. Olyan őszin­tén beszél velünk, mint a sa­ját szüleivel. — Sajnos, én nagyszülő va­gyok. Az unokám olykor fül­lent nekem. — Vegyen részt pedagógiai vitáinkon. A serdülőkor prob­lémáit tárgyaljuk. Meg fogjuk magyarázni. De ha megengedi, kedves Fuszulyka néni, foly­tatnám a nemzetközi helyzet ismertetését. — Ne legyen már olyan hi­vatalos. Az nem helyes a tévé­híradóban. Legyen közvetle­nebb, családiasabb. Ne olvassa már azokat a híreket. Inkább mesélje el nekem, hogy van Sophia Lorén kisgyermeke. — Fuszulyka néni öt éve előfizető és nem tudja, hogy a sztárok magánéletével a Parabola foglalkozik?! — Jó, ha maga itt a híradó­ban nem felel, máshoz fordu­lok. Van még telefon a tele­vízióban. Felhívom a Tudomá­nyos tudakozót. Ott minden, származással kapcsolatos em­beri dologra választ adnak. — Ugye, milyen nagyszerű műsor. Nem csoda, hogy meg­állás nélkül szólt a telefon. A nézők kérdeztek, a szakembe­rek válaszoltak. Közvetlenül, spontán egyszerűséggel. Lel­kesen, őszintén. — Így igaz. Az unokám is felhívta a tudakozót. Kérde­zett valamit. — Nagyszerű. És mit felel­tek? — Nem tudom. — Ilyen hamar elfelejtette? — Ezt felelték. — Áttérek a belpolitikai helyzetre, kedves nézőink. Or­szágjáró riportereink tudósítá­sai előtt egy érdekes fővárosi sajtótájékoztatóról számolunk be. Munkatársunk ma délelőtt a Kutyabőr Kikészítő Tröszt értekezletén vett részt... — Inkább beszélgessünk, Bemondó úr! Kutyabőröm nincs. Családom van. Egy egész félkör. Izgatottan néztük a másik félkört. Betartottuk Poór Klári utasításait, mi is karéjban helyezkedtünk el a képernyő előtt, de azt hiszem, nagyon silány mértani alakzat lett belőlünk így összesen. — Miért? — Egyenetlen volt a kör két fele. A stúdióban sokkal vas­tagabb lehetett. Jóval többen ültek ott, mint nálunk. Mi leg­feljebb nyolcan nézzük együtt a tévét. Különben nem lenne elég intim. A többiek átmen­nek a szomszédba. — De hát ez csak nem za­varta meg a kitűnő kezdemé­nyezés sikerét?! A mi tévé­családunk nagy. Országos csa­lád. Egyszerű emberek, híres emberek, ifjú házaspárok. Mindenki úgy csinált a stú­dióban, mint otthon, vagy a munkahelyén. Szász Endre fesztelenül alkotott. Major Ta­más fesztelenül órát adott Ady­­ból. A házaspárok porszívóz­tak. Mindent fesztelenül, úgy mint otthon, családi körben. Ugye tetszett érezni ezt a de­rűs közvetlenséget? — Megmondom én, Bemon­dó úr, nem baj, ha a többiek is inkább ezt hallják, mint a Ku­­tyabőr Kikészítő tájékoztatóját, hogy aki így tud porszívózni, mint a Poór Klárika, az igen­csak jó háziasszony lesz. De azért én sajnáltam őt. Ennyi futkosás, izgalom. Még a pos­tásokra is átragadt. Feladó nélkül vettek fel sok-sok táv­iratot. A rendező is beszólt olykor a háziasszonynak, s a háziasszony nem szólt be a rendezőnek. Csak mosolygott. Mondtam az unokámnak: lá­tod, kislányom, a tévésztárnak sem könnyű__. — Csodálkozom, Fuszulyka néni. Hát nem örül a mi kis családi televíziónknak? Hát nem örül, hogy végre le akar­juk vetni hivatalos talárunkat, hogy már a hivatalos szemé­lyek, a miniszterelnök meg a fővárosi tanácselnök is úgy be­szélgetnek a riporterekkel, sőt a nézőkkel is, mint egyik em­ber a másikkal. Egy kérdésre valaki azt mondja, nem tudom, és nem dől össze a televízió. A nézők megkérdezik, amire azt hiszik, nem lehet megkérdezni, és rögvest választ kapnak rá. És felhívjuk önt, Fuszulyka néni, játsszon együtt velünk, a mi nagy családunkkal, amely ha egy-egy tagja néha javító­nevelésre szorul is, mégiscsak rendes család. Az unokáját hogy hívják, Fuszulyka néni? — Hajnalkának. Üdvözli a Bemondó urat meg a többieket. Most meg sugdos itt a fülem­be. Micsoda? Azt mondja, ha ilyen nehéz, mégsem lesz tévé­sztár. Inkább tévékritikus. Máskülönben ne gondoljon ró­lam olyat, hogy nekem egyál­talán nem tetszik ez a családi játszadozás. Beülök én szíve­sen otthon a családi kör má­sik felébe, csak igazán jó és igazán családias legyen az egyik fele, ott a stúdióban, örülök a sok kérdésnek, vá­lasznak, hozzászólásnak. Még unokám, Fuszulyka Hajnalka aktivizálásának is örülök. Azt sem bánom, ha csak a híradó alatt, Párizs és Moszkva között telefonálhatok, mert a többi adásban mindig foglalt a tele­fon. Nincs tehát köztünk ha­rag, ugye, Bemondó úr? — Persze hogy nincs. S hogy megmutassam, mennyire át­hatja a­­családiasság egész programunkat, még a tévéhír­adót is, bemutatok egy szép fényképet Sophia J­orenről és gyermekéről. íme, kedves né­zőink, a boldog anya. A me­teorológiai intézet jelenti: hal­ló, Fuszulyka néni!... Már megint recseg ... Mondott va­lamit? Abba kell hagynunk most. Halló!__ — Halló! Magának is kedve­sem. Jó vonalat! Vilcsek Anna Örökös veszélyben... EGY HÍRSZERZŐ TÖRTÉNETE Magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: JANUÁR 16 Szünetel a munka a milánói Scalában, mert a nézőtér fe­lett négy négyzetméternyi da­rabon leszakadt a mennyezet. Szerencsére a nézőtér éppen üres volt, csak néhány szék rongálódott meg. A meny­­nyezetet most szakemberek vizsgálják, egyelőre sem pró­bákat, sem előadásokat nem tartanak. Vasárnap, SMS: Január 12. Történelmi emlékműveket állítanak fel a Pest megyei tanács épületében A Pest megyei tanács e hé­ten a végrehajtó bizottság elé terjeszti javaslatát a tanács­háza épületében elhelyezendő képzőművészeti alkotásokra vonatkozóan. A Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából emléktáblával kívánnak meg­emlékezni a Pest-Pilis-Solt- Kiskun Vámegyei Direktó­riumról, annak elnökéről, Joa­­novics Sándorról, alelnökéről Urbán Pálról és a direktórium többi tagjairól: Csathó Sán­dorról, Porczió Istvánról és Vörös Sándorról. A direktó­rium a megyeházán tartotta üléseit. Az emléktáblát a ta­nácsterem előterében kívánják elhelyezni. A megyei tanácsház felújí­tásával kapcsolatban a föld­szinti folyosó hat falnyílásá­ban domborműveket helyez­nek majd el. Ezek témája: 1. Mátyás király ítélkezése egy megyei közgyűlésen, 2. Dózsa György ceglédi beszéde, 3. Kossuth Lajos gödöllői dísz­szemléje a győzelmes isaszegi csata után, 4. a Várkonyi Ist­­ván-féle szocialista földmun­kás-mozgalom megörökítése, 5. Mosolygó Antal agitációs elő­adást tart a munkásoknak, 6. a földosztás megörökítése. NAPLÓ ! Január 12 Bernard Ladysz, a világhí­rű lengyel baritonista, a mi­lánói Scala és a New York-i Metropolitan állandó vendég­­művésze szerepel péntek este a Zeneakadémia kistermében sorra kerülő ünnepi hangver­senyen, amelyet a Lengyel Kultúra Varsó felszabadulá­sának évfordulója alkalmából rendez. A hangversenyen köz­reműködik L. Rymkiewicz- Ladysz operaénekesnő és Jer­­zy Gaczek zongoraművész. A Legkedvesebb verseim cím­mel rendezik meg Bánki Zsu­zsa előadóestjét a Magyar Színházművészeti Szövetség előadóművész szakosztálya és a Fészek Klub január 18-án, szombat este 8 órakor a Fé­szek Klub nagytermében. Be­vezeti Nagy Péter egyetemi tanár, közreműködik Lux Eri­ka zongoraművésznő. Sárközi György-emlékmati­­nét rendeznek január 19-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kossuth Klubban. Bevezetőt mond Illyés Gyula, közremű­ködik Demján Éva, Dene Jó­zsef, Kovács P. József és Kósa György. ah A debreceni Kodály-kórus sikeres nyugat-berlini turnéja után január 16-án a bécsi Collegium Hungaricum hang­versenytermében lép fel. 10 Egri Viktort, a kitűnő cseh­szlovákiai magyar írót 70. szü­letésnapja alkalmából Ének a romok felett című verses­drámájának előadásával kö­szönti a csehszlovákiai Komá­romi Magyar Területi Színház. A bemutatót január 17-én tartják. El A rendkívül magas operai belépőjegyek és a premierek luxusjellege miatt péntek es­te rövid időn belül a negye­dik tüntetés zajlott le Olasz­országban, ezúttal a modenai operaház bejárata előtt. A tüntetőket fasiszta suhancok csoportja támadta meg, és sú­lyos verekedés robbant ki. Juliette Greco péntek este bor­­deaux-i koncertjén összeesett a színpadon. Orvosa szerint kime­rültség volt az oka a világhírű francia énekesnő rosszullétének. A művésznő tíz napra lemondta valamennyi fellépését. Nagy sikerrel mutatták be pénteken a szerző jelenlété­ben a nyugat-berlini Schloss­­park Theaterben Örkény Ist­ván színdarabját, a Tótékat. A nyugat-berlini bemutatóval egyidőben Helsinkiben és Koppenhágában is premiert tartottak a Tótékból. Károlyi Mihály Ravettettó című drámájáról tart előadást Hubay Miklós január 16-án, csütörtök délután, 5 órakor a Fészek Klubban. Közreműköd­nek: Demján Edit, Iglódi Ist­ván és Memsáros László. A Petőfi költeményeire kom­ponált dalciklust Moiszej Vainberg szovjet zeneszerző. Lenin-szobrot avatnak jö­vőre, születésének 100. évfor­dulójára Hódmezővásárhelyen. Szabó Iván szobrászművész és Borvendég Béla építészmér­nök tervét most fogadta el a hódmezővásárhelyi tanács.­­ A színpadról bírálta a francia kormányt Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten című darabjá­nak párizsi előadásán. A kor­mány betiltotta Armand fiait, Franco-ellenes színművét. Sartre ezt az eljárást képmutatónak bé­lyegezte. — Ez oda vezethet, hogy a Tartuffe-ot is betiltják, mint an­nak idején a Vichy-i kormány — mondotta az író. Bartók három színpadi művének sikere Bostonban Bostonban péntek este nagy sikerrel mutatták be Bartók Béla három színpadi művét, A kékszakállú herceg vára című operát, A fából faragott királyfi és a Csodálatos man­darin című táncjátékokat Bartóknak e három műve elő­ször került egy előadáson az amerikai közönség elé. A helyi operatársulat pro­dukciójában valóságos magyar előadást láthatott a közönség. Judit szerepét a Kékszakállú­ban Szőnyi Olga, a budapesti Operaház tagja énekelte, a két táncjátékot Eck Imre, a Pé­csi Balett vezetője tanította be, és ő táncolta a Manda­rin címszerepét is. Partnere Bretus Mária, a Pécsi Balett művésze volt, és a többi fon­tosabb szerepet is pécsi tán­cosok alakították. A Bartók­­mű­veket Kulka János vezé­nyelte. FELHÍVJUK A ZIL GÉPKOCSIÜZEMELTETŐK FIGYELMÉT, HOGY A TEHERAUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT Budapest, XIII., Váci út 45. 1969. évre, az üzemeltetők előzetes igény­­bejelentése esetén a kívánt mennyiségben és időpontra vállalja A HASZNÁLT, DE FELÚJÍTHATÓ ZIL—164 typ. motorok felújítottal történő kicserélését 13 000,— Ft egységáron Az érdeklődés és lebonyolítás ügyében a munkavállalási osztály — telefon útján is — készséggel áll a t. üzemeltetők rendel­kezésére TELEFON: 208—417

Next