Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)

1969-06-21 / 142. szám

r Nem utópia írta: dr. Sík Endre Berlinben ma kezdődik a béke-világtalálkozó. Száz­milliók képviselői gyűltek össze a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, hogy szószólói legyenek a né­pek békeakaratának, hogy a­­jelen és a jövő követelmé­nyeinek megfelelő progra­mot adjanak mindazoknak, akik felelősséget éreznek az emberiség sorsáért és csele­kedni is készek a veszélyek elhárításáért Húsz esztendő telt el azóta, hogy 1949 tavaszán Párizs­ban zászlót bontott a béke híveinek világmozgalma és elhangzott a hidegháborús politikusoknak, kalandorok­nak címzett figyelmeztetés: „Felkészültünk és elszántuk magunkat, hogy megnyerjük a béke csatáját, az élet csatá­ját!” Öt világrész, hetvenkét ország 2190 küldöttének ál­lásfoglalása adott akkor nyo­­matékot a szavaknak, ame­lyekért kemény próbatételek egész során állt helyt az el­múlt­ két évtizedben az em­beriség jobbik fele. Gondol­junk csak a koreai, az indo­kínai, az algériai háborúra, a Karib-tengeri válságra, vagy az Egyesült Államok vietnami, Izrael közel-keleti agressziójára, hogy csak a legkritikusabbakat említsem. Valamennyi magában hor­dozta a továbbterjedés, eset­leg a nukleáris katasztrófa lehetőségét, de egyik­ sem torkollt az egész civilizációt pusztulással fenyegető tra­gédiává. A szocialista világ­­rendszer kialakulásával vé­get ért az a korszak, amikor a nemzetközi reakció, az im­perialista hatalmak, a gyar­matosítók „játékszabályai” határozták meg az esemé­nyek menetét. Ma már egyetlen ország sem teheti túl büntetlenül magát a nemzetközi jog nor­máin, s tetteiért még akkor is számadással tartozik, ha elbizakodott gőgjében ta­gadja ezt. Erről tanúskodik az Egyesült Államok vietna­mi kudarca és a párizsi né­gyes- konferencia létrejötte, s a közel-keleti kérdésben is ezt érleli az arab népek irán­ti szolidaritás erősödő moz­galma. Akcióink is sokat tet­tek azért, hogy történelem­formáló tényezővé váljék a kisemberek millióinak együttes szava. Jó órában kezdik meg fe­lelősségteljes munkájukat a berlini béke-világtalálkozó részvevői. Olyan nagyjelen­tőségű események és kezde­ményezések előzték meg ta­nácskozásukat, amelyek ked­vező feltételeket teremtettek a korunk nagy kérdéseiről kibontakozó eszmecseréhez. A Varsói Szerződés tagor­szágainak politikai tanács­­­­kozó testülete Budapestről felhívással fordult az euró­pai államokhoz: — egyesít­sék erőfeszítéseiket a konti­nens békéjének, biztonságá­nak megszilárdítására — ,és javaslatot tett az össz-euró­­pai értekezlet mielőbbi meg­tartására. A Dél-Vietnami Nemzeti­­ Felszabadítási Front új tízpontos béketer­vet terjesztett elő a párizsi konferencián. Történelmi je­lentőségű tanácskozást tar­tottak Moszkvában, amely­nek részt­vevői, 75 kommu­nista és munkáspárt képvi­selői megvitatták a világ je­lenlegi helyzetét és olyan dokumentumokat tártak a népek elé, amelyek az em­beriség egyetemes érdekeit szolgálják. Az értekezleten egyebek között felhívást fo­gadtak el a béke védelmé­re, s ebben kimondták: „A tartós béke ma nem utópia, hanem teljesen elérhető cél... Az első szocialista or­­­szág, a Szovjetunió és a töb­bi szocialista állam követke­zetes békepolitikája, a tőkés országok dolgozóinak foko­zódó harca, az erősödő nem­zeti felszabadító mozgalom, a nemzetközi demokratikus társadalom széles köreinek, a­ békeharcosoknak különbö­ző megmozdulásai megszün­tetik az új világháború vég­­zetszerű elkerülhetetlenségét és megteremtik a reális le­hetőségeket a népek béketö­rekvéseinek megvalósításá­hoz .1 . Minden haladó, béke­­szerető erő egysége, ez időnk parancsszava, egység­­­be forrva biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!” A moszkvai értekezlettel pár­huzamosan új szakaszhoz ér­kezett a vietnami nép sza­badságharca, kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot és megalakították az ideig­lenes forradalmi kormányt, amelyet eddig húsz ország ismert el. Mindebből erőt, bátorítást, biztatást meríthetnek a bé­ke-világtalálkozó részvevői. Feléjük is nagy érdeklődés­sel és várakozással fordul a nemzetközi közvélemény, s a békeszerető emberek száz­millióinak népes tábora. Ma­gas mércét kell teljesíteniük, de meggyőződésem, s ez a magyar békemozgalom véle­ménye­­is, hogy a berlini de­monstráció méltó lesz bizal­munkra. A magyar békemozgalom az első perctől támogatta a világtalálkozó megrendezé­sének gondolatát és erejéhez mérten mindent megtett si­keréért. Elküldtük képvise­lőinket az előkészítő bizott­ság üléseire, részt vettünk a találkozó jellegének, napi­rendjének kialakításában, felelősséget vállaltunk és fe­lelősnek is tartjuk magunkat azért, hogy az NDK főváro­sából a jól végzett munka tudatával térjenek vissza hazájukba a népek delegátu­­sai. Küldöttségünk, amely gazdag útravalóval indulha­tott Berlinbe, a világtalálko­zón is hangot ad a béke, a haladás mellett elkötelezett magyar milliók érzéseinek, gondolatainak. Javaslatokat is vitt magával, amelyeknek a lakosság valamennyi réte­gének állásfoglalása, véle­ménye adott fedezetet. A tavaszi békeakció gyűlésein és más demonstrációin száz­ezrek bízták meg közvetve, vagy közvetlenül képvise­lőinket, hogy egész népünk nevében szóljanak. A berlini béke-világtalál­kozó részvevői jó ügyet szol­gálnak, azért fáradoznak majd, hogy mielőbb felvir­­radjon az egész világon a teljes és oszthatatlan béke napja. Biztosra veszem, hogy munkájuk — a Béke-világ­­tanács berlini ülésével együtt — tovább gazdagítja mozgalmunk alapítóinak művét, s új tettekre buzdít­ja küzdő társainak sokmil­liós táborát. Ezért is őszin­tén fájlalom, hogy betegsé­gem miatt nem tarthattam delegációnkkal. Á.r*­ 80 fillér á. Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1969. június 21 XXV.év, 142. szám A DVK ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere Nixon vietnami terveiről A külpolitikai helyzet A VIETNAMI HÁBORÚ szerepelt az első helyen a világ­politikai témák közül Nixon amerikai elnök csütörtök esti sajtóértekezletén. Az elnök két hónappal ezelőtt találkozott utoljára az újságírókkal, s mostani sajtókonferenciáját, melyet egyébként figyelemmel követtek a világ hírügynökségei, defen­zív jellegűnek minősítették politikai megfigyelők — az MTI Washington tudósítója szerint. A­­Vietnami­ háború dezameri­­kanizálására vonatkozó közlések álltak érthetően az érdeklő­dés középpontjában, s erre reagált Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányá­nak külügyminisztere, aki, mielőtt Párizsból Berlinbe, a nem­zetközi béketalálkozó színhelyére indult volna, kijelentette: „Az amerikaiaknak ki kell vonniuk az országból nemcsak katonái­kat,­hanem minden hadianyagukat is.” ,, A TASZSZ rövid jelentésben számolt be Nixon sajtóértekez­letéről: a szovjet hírügynökség felsorolta a sajtókonferencián elhangzott főbb kijelentéseket, így azt, hogy az Egyesült Álla­mok feltétel nélkül támogatja a saigoni rezsimet, valamint azt, amit az elnök a párizsi Vietnam-értekezletről és a stratégiai nukleárs fegyverek gyártásának korlátozásáról mondott. A TASZSZ megjegyezte, hogy az Egyesült Államok — amint Nixon kijelentette , nem szándékozik beszüntetni a nukleáris töltettel ellátott rakétákkal folytatott kísérleteket és továbbra is­ámogatja a Safeguard rakétaelhárító rakétarendszer kiépí­tését. Az AFP a Vietnamról tett kijelentéseket emeli ki, a fran­cia hírügynökség washingtoni tudósítója szerint Nixon ,a­ viet­nami ügy lehető leggyorsabb likvidálására törekszik”. Ugyan­csak egy AFP-jelentés számolt be viszont arról, hogy az ame­rikaiak június első felében fokozták dél-vietnami háborújukat és többször megsértették Észak-Vietnam területi integritását. A jelentést Hanoiban az Egyesült Államok vietnami háborús bűneit vizsgáló bizottság tette közzé. Nixon sajtóértekezletével kapcsolatos az osztrák külügymi­nisztérium szóvivőjének nyilatkozata, mely szerint Ausztria szívesen vállalja a vendéglátó szerepét, ha megindulnának a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai a stratégiai nukleáris fegyverzet korlátozásáról. Nixon Bécset vagy Genfet javasolta az esetleges tárgyalások színhelyéül. Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájához kapcsoló­dik a UPI amerikai hírügynökség érdekes értesülése, mely sze­rint a Kínai Népköztársaság a kínai—amerikai tanácskozások színhelyét Varsó­ból Stockholmba kívánja áttenni. A UPI sze­rint bizonyos, hogy ez ügyben eddig még semmiféle kapcsolat nem jött létre Peking és Stockholm között. Az elmúlt hetekben bizonyos jelek arra mutattak, hogy Kína aktivizálni­­szeretné külpolitikáját; e jelek közül egyes megfigyelők nagykövetek sorozatos kinevezését teszik az első helyre, Peking ugyanis 1966-ban a „kulturális forradalom” elején sok nagykövetét visszahívta. A közel-keleti helyzet megoldására tett amerikai javaslatot a kairói kormány visszautasította, s pillanatnyilag Vinogradov szovjet nagykövet Szalah Gohar külügyi államtitkárral a válság rendezésére tett szovjet javaslatokat vitatja meg. Heikal, az­­41 Ahram főszerkesztője az Egyesült Államok tizenhárom pon­tos javaslatát kommentálva, arról írt, hogy azt Nyugaton a Szovjetunió és az EAK, valamint a többi arab ország viszo­nyának megzavarására akarták felhasználni, ám Gromiko szovjet külügyminiszter, aki nemrégiben járt Kairóban, világos választ kapott Nasszer elnöktől arra vonatkozóan, hogy az EAK támogatja-e a szovjet—amerikai tanácskozásokat. Nasszer kije­lentette: szerinte is haszonnal járhatnak e megbeszélések, s ez nem jelent kötelezettséget az EAK számára. A francia politikai élet fontos eseménye, hogy ünnepélyesen beiktatták hivatalába Georges Pompidout, Franciaország új köztársasági elnökét. A nyugat-európai politikai élet másik említésre méltó eseménye, hogy befejeződött a Szocialista In­­ternacionálé kongresszusa, melyen egyhangú határozatot fogad­tak el az európai biztonságról, támogatva a budapesti felhívás­ban javasolt európai biztonsági értekezletet. Nixon sajtóértekezlete Az Egyesült Államok megbeszéléseket javasol a stratégiai fegyverzetről Washingtonból jelenti az AFP és a Reuter. Nixon ame­rikai elnök csütörtök esti , magyar idő szerint az éjsza­kai órákban tartott sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy augusztusban döntést hoz ar­ról, kivonnak-e a már beje­lentett 25 000 katonán kívül további amerikai egységeket Dél-Vietnamból és utalt arra, hogy az év végéig esetleg 100 000 fővel is csökkenthetik az amerikai erőket Dél-Viet­­namban, 1970 végéig pedig ki­vonhatják „a harcoló csapato­kat”. Az amerikai elnök ezután ismét az úgynevezett kölcsö­nösségre utaló kijelentéseket tett, bár rugalmasabb formá­ban. . ..A harcok színvonalának csökkentéséhez két félre van szükség. Hadd­ jegyezzem meg, hogy amennyiben ellenségeink visszavonnák most harcoló erőiknek csupán tíz százalé­kát, ahogy azt mi tesszük, ez a harcok hevességének csök­kenésére vezetne” — mondot­ta. Mint ismeretes, a DNFF és a VDK mindig visszautaltot­ta, hogy egy szintre helyezzék az agresszort, azaz az Egye­sült Államokat és az agresszió áldozatait. Az amerikai elnök azt mon­dotta, hogy „Észak-Vietnam nem reagált a 25 000 amerikai katona visszavonásáról szóló döntésre”. Azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok legutóbbi hadműveletei Dél- Vietnamban nem jelentenek eszkalációt, csak az ellenség akcióira adott választ. A párizsi tárgyalásokkal kapcsolatban Nixon hangoz­tatta, hogy ,.eljött a lényegi tárgyalások ideje”. Az elnök a Dél-Vietnam Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának megalakulásáról szól­va azt mondotta, hogy „az csupán új nevet jelent a DNFF számára”. Az amerikai elnök közölte: az Egyesült Államok július 31 és augusztus 15 között megbe­széléseket javasol Bécsben vagy Genfben a Szovjetunió­val a stratégiai fegyverzetről. Az elnök azt mondotta, hogy véleménye szerint a többiek­ leáris töltettel felszerelt raké­tákkal folyó kísérletek nem képezik akadályát a Szovjet­unióval folytatandó­­tárgyalá­sok megkezdésének. Washing­ton elképzelhetőnek tart egy kölcsönös moratóriumot az ilyen típusú kísérletekre vo­natkozólag a fegyverzetek el­lenőrzéséről szóló egyezmény keretében. Nixon ugyanakkor a fegy­verkezés fokozását sürgette. Kifejezte reményét, hogy a szenátus jóváhagyja majd a Safeguard-tervet, amely raké­taelhárító rendszer kiépítését irányozza elő az amerikai tá­­madórakéták támaszpontjai körül. Az elnök a Szovjetunió növekvő rakétaerejére hivat­kozva igyekezett nyomást gya­korolni a honatyákra. Nixon szerint az amerikai kormány rendelkezésére álló értesülé­sek azt mutatják, hogy a Mi­nutema­n­-rakéták kilövő­he­lyeinek 80 százaléka „veszé­lyeztetett helyzetben” lesz 1973-ra.­­ A közel-keleti helyzetet érintve az elnök hangoztatta: a helyzet nem javult,­ de a nagyhatalmi tárgyalások talán lehetővé tesznek némi közele­dést a közvetlenül szemben­álló felek között és megköny­­nyíthetik a nagyhatalmak szá­mára, hogy befolyásukat fel­használják az enyhülés érde­kében. Nixon kifejezte remé­nyét, hogy a jövő hónapban eszmecserét folytathat az iz­raeli kormány vezetőjével.. A sajtóértekezleten szó esett az Egyesült Államokat fenye­gető inflációs veszélyről. Az elnök elismerte, hogy az Egyesült Államokban növek­szenek az árak, nőnek a meg­élhetési költségek és emelke­dik a bankkamatláb is­. Nguyen Th­i Binh asszony nyilatkozata Párizsból jelenti az ADN és a Reuter. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminiszte­re és Párizsban tárgyaló kül­döttségének vezetője pénte­ken Berlinbe érkezett, ahol részt vesz a nemzetközi béke­találkozón. Binh asszony egy­ben Otto Winter külügymi­niszter meghívásának is eleget tesz. Pénteken délelőtt Párizsban, mielőtt Berlinbe indult volna, Binh asszony újságíróknak nyilatkozott Nixon elnök csü­törtök esti sajtóértekezletén tett kijelentéseiről. Rámuta­tott: az amerikaiaknak ki kell vonniuk az országból nem­csak katonáikat, hanem minden hadianyagukat is. A párizsi tárgyaláson részt vevő VDK-küldöttség szóvi­vője pénteken nyilatkozatot adott ki Nixon elnök csütörtö­ki sajtóértekezletével kapcso­latban. Nixon kormányának az amerikai és a nemzetközi köz­vélemény megnyugtatására békéről kellett beszélnie, de a valóságban folytatja, sőt fo­kozza a vietnami agressziós háborút — hangsúlyozza a nyilatkozat, majd hozzáteszi, hogy az­­ amerikai kormány makacsul kitart Thieu, Ky és Huang korrupt, áruló és há­borús kormánya mellett. Negyven célpontot támadtak a dél-vietnami szabadságharcosok Dél-Vietnamban a katonai kezdeményezés változatlanul a felszabadító erők kezében van. A péntekre virradó éjjel tü­zérségük már mintegy 40 cél­pontot lőtt. E célpontok között van pél­dául a 101. amerikai hadosz­tály főhadiszállása Hué város közelében, amely öt rakéta­találatot kapott, a különleges erők tábora Ben Hetnél, ame­lyet már 44 napja támadnak a hazafiak. Ugyanakkor nem szünetel az amerikai B-52-es óriásbom­bázók tevékenysége sem: az AFP jelentése szerint pénte­ken mintegy ezer tonna bom­bát szórtak le a szabadsághar­cosok feltételezett állásaira a dél-vietnami fennsíkon és Sai­gon térségében. A kambodzsai határ közelé­ben elterülő Tay Ninh város határában csütörtökön mint­egy 12 órás elkeseredett harc folyt. A dél-vietnami Felszabadu­lás rádió csütörtöki adásában közölte, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány ellenőrzése alatt tartja az or­szág területének nagyobb ré­szét. Brezsnyev:Cedenbal találkozó Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára pénteken fogadta Ceden­­balt, a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottsá­gának első titkárát, a mongol Minisztertanács elnökét. A szovjet és a mongol párt­vezető a két párt és a két ország barátsága és együttmű­ködése további fejlesztésének kérdéseit,­­valamint a nemzet­közi politika és a kommunista világmozgalom problémáit vi­tatta meg. Pénteken hazautazott Moszk­vából a Mongol Népi Forra­dalmi Párt küldöttsége. Brezsnyev ugyancsak meg­beszéléseket folytatott Meir Vilnerrel, az Izraeli Kommu­nista Párt főtitkárával, vala­mint az Izraeli KP Politikai Bizottságának tagjaival. A fe­lek kifejtették véleményüket a közel-keleti helyzetről és más kérdésekről. A két párt képviselői kifejezték készsé­güket, hogy további erőfeszí­téseket tegyenek a közel-keleti válság politikai rendezésére az 1967. november 22-i ENSZ-ha­­tározat maradéktalan megvaló­sítása útján. « Berlinguer a moszkvai értekezletről A viták nyilvánossága nem a gyengeség jele Rómából jelenti az MTI: Zürichből jövet csütörtökön a késő esti órákban érkezett vissza Rómába a kommunista és munkáspártok moszkvai ér­tekezletén részt vett olasz pártküldöttség. A repülőtérre történt megérkezésekor Ber­­linguer, az OKP főtitkárhe­lyettese, a küldöttség vezetője a sajtó képviselői előtt nyilat­kozatot tett: — Pozitívan ítéljük meg — mondotta — a kommunista és munkáspártok nemzetközi ér­tekezletét. Már önmagában az a tény, hogy 75 párt képvise­lői ültek össze, mozgalmunk

Next