Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-21 / 142. szám
r Nem utópia írta: dr. Sík Endre Berlinben ma kezdődik a béke-világtalálkozó. Százmilliók képviselői gyűltek össze a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, hogy szószólói legyenek a népek békeakaratának, hogy ajelen és a jövő követelményeinek megfelelő programot adjanak mindazoknak, akik felelősséget éreznek az emberiség sorsáért és cselekedni is készek a veszélyek elhárításáért Húsz esztendő telt el azóta, hogy 1949 tavaszán Párizsban zászlót bontott a béke híveinek világmozgalma és elhangzott a hidegháborús politikusoknak, kalandoroknak címzett figyelmeztetés: „Felkészültünk és elszántuk magunkat, hogy megnyerjük a béke csatáját, az élet csatáját!” Öt világrész, hetvenkét ország 2190 küldöttének állásfoglalása adott akkor nyomatékot a szavaknak, amelyekért kemény próbatételek egész során állt helyt az elmúlt két évtizedben az emberiség jobbik fele. Gondoljunk csak a koreai, az indokínai, az algériai háborúra, a Karib-tengeri válságra, vagy az Egyesült Államok vietnami, Izrael közel-keleti agressziójára, hogy csak a legkritikusabbakat említsem. Valamennyi magában hordozta a továbbterjedés, esetleg a nukleáris katasztrófa lehetőségét, de egyik sem torkollt az egész civilizációt pusztulással fenyegető tragédiává. A szocialista világrendszer kialakulásával véget ért az a korszak, amikor a nemzetközi reakció, az imperialista hatalmak, a gyarmatosítók „játékszabályai” határozták meg az események menetét. Ma már egyetlen ország sem teheti túl büntetlenül magát a nemzetközi jog normáin, s tetteiért még akkor is számadással tartozik, ha elbizakodott gőgjében tagadja ezt. Erről tanúskodik az Egyesült Államok vietnami kudarca és a párizsi négyes- konferencia létrejötte, s a közel-keleti kérdésben is ezt érleli az arab népek iránti szolidaritás erősödő mozgalma. Akcióink is sokat tettek azért, hogy történelemformáló tényezővé váljék a kisemberek millióinak együttes szava. Jó órában kezdik meg felelősségteljes munkájukat a berlini béke-világtalálkozó részvevői. Olyan nagyjelentőségű események és kezdeményezések előzték meg tanácskozásukat, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a korunk nagy kérdéseiről kibontakozó eszmecseréhez. A Varsói Szerződés tagországainak politikai tanácskozó testülete Budapestről felhívással fordult az európai államokhoz: — egyesítsék erőfeszítéseiket a kontinens békéjének, biztonságának megszilárdítására — ,és javaslatot tett az össz-európai értekezlet mielőbbi megtartására. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front új tízpontos béketervet terjesztett elő a párizsi konferencián. Történelmi jelentőségű tanácskozást tartottak Moszkvában, amelynek résztvevői, 75 kommunista és munkáspárt képviselői megvitatták a világ jelenlegi helyzetét és olyan dokumentumokat tártak a népek elé, amelyek az emberiség egyetemes érdekeit szolgálják. Az értekezleten egyebek között felhívást fogadtak el a béke védelmére, s ebben kimondták: „A tartós béke ma nem utópia, hanem teljesen elérhető cél... Az első szocialista ország, a Szovjetunió és a többi szocialista állam következetes békepolitikája, a tőkés országok dolgozóinak fokozódó harca, az erősödő nemzeti felszabadító mozgalom, a nemzetközi demokratikus társadalom széles köreinek, a békeharcosoknak különböző megmozdulásai megszüntetik az új világháború végzetszerű elkerülhetetlenségét és megteremtik a reális lehetőségeket a népek béketörekvéseinek megvalósításához .1 . Minden haladó, békeszerető erő egysége, ez időnk parancsszava, egységbe forrva biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!” A moszkvai értekezlettel párhuzamosan új szakaszhoz érkezett a vietnami nép szabadságharca, kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot és megalakították az ideiglenes forradalmi kormányt, amelyet eddig húsz ország ismert el. Mindebből erőt, bátorítást, biztatást meríthetnek a béke-világtalálkozó részvevői. Feléjük is nagy érdeklődéssel és várakozással fordul a nemzetközi közvélemény, s a békeszerető emberek százmillióinak népes tábora. Magas mércét kell teljesíteniük, de meggyőződésem, s ez a magyar békemozgalom véleményeis, hogy a berlini demonstráció méltó lesz bizalmunkra. A magyar békemozgalom az első perctől támogatta a világtalálkozó megrendezésének gondolatát és erejéhez mérten mindent megtett sikeréért. Elküldtük képviselőinket az előkészítő bizottság üléseire, részt vettünk a találkozó jellegének, napirendjének kialakításában, felelősséget vállaltunk és felelősnek is tartjuk magunkat azért, hogy az NDK fővárosából a jól végzett munka tudatával térjenek vissza hazájukba a népek delegátusai. Küldöttségünk, amely gazdag útravalóval indulhatott Berlinbe, a világtalálkozón is hangot ad a béke, a haladás mellett elkötelezett magyar milliók érzéseinek, gondolatainak. Javaslatokat is vitt magával, amelyeknek a lakosság valamennyi rétegének állásfoglalása, véleménye adott fedezetet. A tavaszi békeakció gyűlésein és más demonstrációin százezrek bízták meg közvetve, vagy közvetlenül képviselőinket, hogy egész népünk nevében szóljanak. A berlini béke-világtalálkozó részvevői jó ügyet szolgálnak, azért fáradoznak majd, hogy mielőbb felvirradjon az egész világon a teljes és oszthatatlan béke napja. Biztosra veszem, hogy munkájuk — a Béke-világtanács berlini ülésével együtt — tovább gazdagítja mozgalmunk alapítóinak művét, s új tettekre buzdítja küzdő társainak sokmilliós táborát. Ezért is őszintén fájlalom, hogy betegségem miatt nem tarthattam delegációnkkal. Á.r* 80 fillér á. Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1969. június 21 XXV.év, 142. szám A DVK ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere Nixon vietnami terveiről A külpolitikai helyzet A VIETNAMI HÁBORÚ szerepelt az első helyen a világpolitikai témák közül Nixon amerikai elnök csütörtök esti sajtóértekezletén. Az elnök két hónappal ezelőtt találkozott utoljára az újságírókkal, s mostani sajtókonferenciáját, melyet egyébként figyelemmel követtek a világ hírügynökségei, defenzív jellegűnek minősítették politikai megfigyelők — az MTI Washington tudósítója szerint. AVietnami háború dezamerikanizálására vonatkozó közlések álltak érthetően az érdeklődés középpontjában, s erre reagált Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere, aki, mielőtt Párizsból Berlinbe, a nemzetközi béketalálkozó színhelyére indult volna, kijelentette: „Az amerikaiaknak ki kell vonniuk az országból nemcsak katonáikat,hanem minden hadianyagukat is.” ,, A TASZSZ rövid jelentésben számolt be Nixon sajtóértekezletéről: a szovjet hírügynökség felsorolta a sajtókonferencián elhangzott főbb kijelentéseket, így azt, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül támogatja a saigoni rezsimet, valamint azt, amit az elnök a párizsi Vietnam-értekezletről és a stratégiai nukleárs fegyverek gyártásának korlátozásáról mondott. A TASZSZ megjegyezte, hogy az Egyesült Államok — amint Nixon kijelentette , nem szándékozik beszüntetni a nukleáris töltettel ellátott rakétákkal folytatott kísérleteket és továbbra isámogatja a Safeguard rakétaelhárító rakétarendszer kiépítését. Az AFP a Vietnamról tett kijelentéseket emeli ki, a francia hírügynökség washingtoni tudósítója szerint Nixon ,a vietnami ügy lehető leggyorsabb likvidálására törekszik”. Ugyancsak egy AFP-jelentés számolt be viszont arról, hogy az amerikaiak június első felében fokozták dél-vietnami háborújukat és többször megsértették Észak-Vietnam területi integritását. A jelentést Hanoiban az Egyesült Államok vietnami háborús bűneit vizsgáló bizottság tette közzé. Nixon sajtóértekezletével kapcsolatos az osztrák külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata, mely szerint Ausztria szívesen vállalja a vendéglátó szerepét, ha megindulnának a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai a stratégiai nukleáris fegyverzet korlátozásáról. Nixon Bécset vagy Genfet javasolta az esetleges tárgyalások színhelyéül. Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájához kapcsolódik a UPI amerikai hírügynökség érdekes értesülése, mely szerint a Kínai Népköztársaság a kínai—amerikai tanácskozások színhelyét Varsóból Stockholmba kívánja áttenni. A UPI szerint bizonyos, hogy ez ügyben eddig még semmiféle kapcsolat nem jött létre Peking és Stockholm között. Az elmúlt hetekben bizonyos jelek arra mutattak, hogy Kína aktivizálniszeretné külpolitikáját; e jelek közül egyes megfigyelők nagykövetek sorozatos kinevezését teszik az első helyre, Peking ugyanis 1966-ban a „kulturális forradalom” elején sok nagykövetét visszahívta. A közel-keleti helyzet megoldására tett amerikai javaslatot a kairói kormány visszautasította, s pillanatnyilag Vinogradov szovjet nagykövet Szalah Gohar külügyi államtitkárral a válság rendezésére tett szovjet javaslatokat vitatja meg. Heikal, az41 Ahram főszerkesztője az Egyesült Államok tizenhárom pontos javaslatát kommentálva, arról írt, hogy azt Nyugaton a Szovjetunió és az EAK, valamint a többi arab ország viszonyának megzavarására akarták felhasználni, ám Gromiko szovjet külügyminiszter, aki nemrégiben járt Kairóban, világos választ kapott Nasszer elnöktől arra vonatkozóan, hogy az EAK támogatja-e a szovjet—amerikai tanácskozásokat. Nasszer kijelentette: szerinte is haszonnal járhatnak e megbeszélések, s ez nem jelent kötelezettséget az EAK számára. A francia politikai élet fontos eseménye, hogy ünnepélyesen beiktatták hivatalába Georges Pompidout, Franciaország új köztársasági elnökét. A nyugat-európai politikai élet másik említésre méltó eseménye, hogy befejeződött a Szocialista Internacionálé kongresszusa, melyen egyhangú határozatot fogadtak el az európai biztonságról, támogatva a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezletet. Nixon sajtóértekezlete Az Egyesült Államok megbeszéléseket javasol a stratégiai fegyverzetről Washingtonból jelenti az AFP és a Reuter. Nixon amerikai elnök csütörtök esti , magyar idő szerint az éjszakai órákban tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy augusztusban döntést hoz arról, kivonnak-e a már bejelentett 25 000 katonán kívül további amerikai egységeket Dél-Vietnamból és utalt arra, hogy az év végéig esetleg 100 000 fővel is csökkenthetik az amerikai erőket Dél-Vietnamban, 1970 végéig pedig kivonhatják „a harcoló csapatokat”. Az amerikai elnök ezután ismét az úgynevezett kölcsönösségre utaló kijelentéseket tett, bár rugalmasabb formában. . ..A harcok színvonalának csökkentéséhez két félre van szükség. Hadd jegyezzem meg, hogy amennyiben ellenségeink visszavonnák most harcoló erőiknek csupán tíz százalékát, ahogy azt mi tesszük, ez a harcok hevességének csökkenésére vezetne” — mondotta. Mint ismeretes, a DNFF és a VDK mindig visszautaltotta, hogy egy szintre helyezzék az agresszort, azaz az Egyesült Államokat és az agresszió áldozatait. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy „Észak-Vietnam nem reagált a 25 000 amerikai katona visszavonásáról szóló döntésre”. Azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok legutóbbi hadműveletei Dél- Vietnamban nem jelentenek eszkalációt, csak az ellenség akcióira adott választ. A párizsi tárgyalásokkal kapcsolatban Nixon hangoztatta, hogy ,.eljött a lényegi tárgyalások ideje”. Az elnök a Dél-Vietnam Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakulásáról szólva azt mondotta, hogy „az csupán új nevet jelent a DNFF számára”. Az amerikai elnök közölte: az Egyesült Államok július 31 és augusztus 15 között megbeszéléseket javasol Bécsben vagy Genfben a Szovjetunióval a stratégiai fegyverzetről. Az elnök azt mondotta, hogy véleménye szerint a többiek leáris töltettel felszerelt rakétákkal folyó kísérletek nem képezik akadályát a Szovjetunióval folytatandótárgyalások megkezdésének. Washington elképzelhetőnek tart egy kölcsönös moratóriumot az ilyen típusú kísérletekre vonatkozólag a fegyverzetek ellenőrzéséről szóló egyezmény keretében. Nixon ugyanakkor a fegyverkezés fokozását sürgette. Kifejezte reményét, hogy a szenátus jóváhagyja majd a Safeguard-tervet, amely rakétaelhárító rendszer kiépítését irányozza elő az amerikai támadórakéták támaszpontjai körül. Az elnök a Szovjetunió növekvő rakétaerejére hivatkozva igyekezett nyomást gyakorolni a honatyákra. Nixon szerint az amerikai kormány rendelkezésére álló értesülések azt mutatják, hogy a Minuteman-rakéták kilövőhelyeinek 80 százaléka „veszélyeztetett helyzetben” lesz 1973-ra. A közel-keleti helyzetet érintve az elnök hangoztatta: a helyzet nem javult, de a nagyhatalmi tárgyalások talán lehetővé tesznek némi közeledést a közvetlenül szembenálló felek között és megkönynyíthetik a nagyhatalmak számára, hogy befolyásukat felhasználják az enyhülés érdekében. Nixon kifejezte reményét, hogy a jövő hónapban eszmecserét folytathat az izraeli kormány vezetőjével.. A sajtóértekezleten szó esett az Egyesült Államokat fenyegető inflációs veszélyről. Az elnök elismerte, hogy az Egyesült Államokban növekszenek az árak, nőnek a megélhetési költségek és emelkedik a bankkamatláb is. Nguyen Thi Binh asszony nyilatkozata Párizsból jelenti az ADN és a Reuter. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere és Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője pénteken Berlinbe érkezett, ahol részt vesz a nemzetközi béketalálkozón. Binh asszony egyben Otto Winter külügyminiszter meghívásának is eleget tesz. Pénteken délelőtt Párizsban, mielőtt Berlinbe indult volna, Binh asszony újságíróknak nyilatkozott Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezletén tett kijelentéseiről. Rámutatott: az amerikaiaknak ki kell vonniuk az országból nemcsak katonáikat, hanem minden hadianyagukat is. A párizsi tárgyaláson részt vevő VDK-küldöttség szóvivője pénteken nyilatkozatot adott ki Nixon elnök csütörtöki sajtóértekezletével kapcsolatban. Nixon kormányának az amerikai és a nemzetközi közvélemény megnyugtatására békéről kellett beszélnie, de a valóságban folytatja, sőt fokozza a vietnami agressziós háborút — hangsúlyozza a nyilatkozat, majd hozzáteszi, hogy az amerikai kormány makacsul kitart Thieu, Ky és Huang korrupt, áruló és háborús kormánya mellett. Negyven célpontot támadtak a dél-vietnami szabadságharcosok Dél-Vietnamban a katonai kezdeményezés változatlanul a felszabadító erők kezében van. A péntekre virradó éjjel tüzérségük már mintegy 40 célpontot lőtt. E célpontok között van például a 101. amerikai hadosztály főhadiszállása Hué város közelében, amely öt rakétatalálatot kapott, a különleges erők tábora Ben Hetnél, amelyet már 44 napja támadnak a hazafiak. Ugyanakkor nem szünetel az amerikai B-52-es óriásbombázók tevékenysége sem: az AFP jelentése szerint pénteken mintegy ezer tonna bombát szórtak le a szabadságharcosok feltételezett állásaira a dél-vietnami fennsíkon és Saigon térségében. A kambodzsai határ közelében elterülő Tay Ninh város határában csütörtökön mintegy 12 órás elkeseredett harc folyt. A dél-vietnami Felszabadulás rádió csütörtöki adásában közölte, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány ellenőrzése alatt tartja az ország területének nagyobb részét. Brezsnyev:Cedenbal találkozó Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken fogadta Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a mongol Minisztertanács elnökét. A szovjet és a mongol pártvezető a két párt és a két ország barátsága és együttműködése további fejlesztésének kérdéseit,valamint a nemzetközi politika és a kommunista világmozgalom problémáit vitatta meg. Pénteken hazautazott Moszkvából a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége. Brezsnyev ugyancsak megbeszéléseket folytatott Meir Vilnerrel, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárával, valamint az Izraeli KP Politikai Bizottságának tagjaival. A felek kifejtették véleményüket a közel-keleti helyzetről és más kérdésekről. A két párt képviselői kifejezték készségüket, hogy további erőfeszítéseket tegyenek a közel-keleti válság politikai rendezésére az 1967. november 22-i ENSZ-határozat maradéktalan megvalósítása útján. « Berlinguer a moszkvai értekezletről A viták nyilvánossága nem a gyengeség jele Rómából jelenti az MTI: Zürichből jövet csütörtökön a késő esti órákban érkezett vissza Rómába a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén részt vett olasz pártküldöttség. A repülőtérre történt megérkezésekor Berlinguer, az OKP főtitkárhelyettese, a küldöttség vezetője a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett: — Pozitívan ítéljük meg — mondotta — a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Már önmagában az a tény, hogy 75 párt képviselői ültek össze, mozgalmunk