Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)
1969-08-08 / 183. szám
Péntek, 1969. augusztus 8. Érdekes tanácskozás Oxfordban a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolatáról Magyar vezetőségi tag a Műemlékvédelem Nemzetközi Tanácsában A napokban érkezett haza a műemlékvédelem Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) oxfordi kongresszusán részt vevő magyar delegáció. A kongresszus két szempontból is érdeklődésre tarthat számot: témájánál fogva, amely a műemlékvédelem és a kulturális idegenforgalom kapcsolata volt, másrészt pedig azért,mert műemlékvédelmi erőfeszítéseinket elismerve ismét részt kaptunk a nemzetközi — nyugodtan mondhatjuk: világszervezet vezetőségében. Felkerestük dr. Bercsényi Dezsőt, az Országos Műemléki Felügyelőség Kossuth-díjas igazgatóhelyettesét, hogy az oxfordi kongresszus témájáról és eredményeiről tájékoztassa olvasóinkat. — Bizonyára emlékeznek aagyar Nemzet olvasói, hogy 1966-ban az UNESCO Végrehajtó Tanácsa — amikor első ízben tartotta ülését szocialista államban — Budapesten a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolatát tárgyalta meg. Azóta mind az UNESCO Közgyűlése, mind pedig szakértői a tárgyalások sorozatán továbbfejlesztették ezt a problémát, érthető, ha a Műemlékvédelem Nemzetközi Tanácsának II. kongresszusa is ezt tűzte napirendre. Tudomásunk szerint az UNESCO Végrehajtó Tanácsa a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyarországi műemlékvédelemről. Volt ennek valamilyen látható jele Oxfordban is? — Igen. Azok a jó nemzetközi kapcsolatok, amelyeket a magyar műemlékvédelem kiépített és a budapesti tanácskozás bizonyos tekintélyt szerzett küldötteinknek. Az egész téma felelőse, Ali Viio- Zsi, az UNESCO igazgatójának különleges megbízottja, személy szerint is jó barátunk, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nagyon meleg hangú előszót írt a közeljövőben — sajnos, s csak angolul és franciául — megjelenő, s a magyar műemlékvédelemről szóló könyvemhez. A magyar álláspont sikere — Milyen határozatok születtek az idegenforgalommal kapcsolatban ? — Az UNESCO-szervek gyakorlata szerint az egyes nemzeti bizottságok részletes elaborátumban fejtették ki véleményüket az idegenforgalommal való kapcsolat szükségességéről és problémáiról. A 18 nemzet szakvéleményét De Angelis d’Ossat, a római egyetem professzora foglalta öszsze és ebben igen előkelő részt kapott a magyar álláspont. Egyike volt azoknak, amelyekre a legtöbbet hivatkozott. Alapvető véleményünket, hogy bármennyire is szükséges szoros kapcsolat a műemlékvédelem és az idegenforgalom között, ez nem mehet a történeti hitelesség kárára, nemcsak ő emelte ki, hanem a kongreszszus határozataiban is első helyre került. Nagyon sok jó gondolatot kaptunk az Oxfordban elhangzott felszólalásokból, hiszen minden delegáció írásban vagy szóban igyekezett bemutatni, mi a helyzet saját országában, hogyan lehet az idegenforgalmat kulturális témák iránt is aktívabbá tenni, hogyan érhetjük el azt az eszmei célt, amelyet egy rövid jelmondattal a világ idegenforgalmi szervezete úgy határozott meg, hogy „a turizmus útlevél a békéhez”. Az írásos vélemények és a felszólalások alapján könnyű volt megállapítani, hogy Magyarországon az idegenforgalommal már eddig is kialakított szoros kapcsolatunk helyes, nyugodtan mondhatjuk, hogy e téren is jó úton járunk. — Hallhatnánk valamit az ICOMOS szervezetéről és munkájáról? Öt fontos probléma — A műemlékvédelem nemzetközi legfőbb szerve 1964- ben Velencében alakult meg. Azon a kongresszuson, amely elfogadta a műemléki helyreállítások elvi szabályait, az úgynevezett Velencei Cartát. Jelenleg 38 nemzet tagja, az olasz elnök Piero Gazzola mellett Ivanov professzor, a szovjet delegátus, a spanyol Almaro és az amerikai Garvey az alelnökei. A vezetőség mellett egy 14 tagú végrehajtó bizottság működik, amelybe 1965-ben bennünket is beválasztottak. Oxfordban titkos szavazással újraválasztották a vezetőséget, kisebb személyi cserék történtek, a területi elv érvényesülése érdekében beválasztották Tunéziát és Ghánát. A magyar delegátus valamennyi szavazatot megkapva, megtartotta helyét a végrehajtó bizottságban. — Úgy tudjuk, hogy ez ön, tehát többet tud mondani a világszervezet munkájáról. — Igen. Az ICOMOS jelenleg öt fontos műemléki probléma megoldásán fáradozik: a történeti városközpontok védelme és helyreállítása; ez ügyben Prágában, Spanyolországban, Franciaországban és Tunéziában tartottak már nemzetközi konferenciákat. Ez ma az egész világ műemlékvédelmének legégetőbb és legfontosabb kérdése. Mi ezen a téren sem állunk rosszul, elég talán utalni a budai várnegyed, Eger, Kőszeg, Sopron belvárosának helyreállítási munkálataira. Az épületek nedvesség elleni védelme, a fa- és kőkonzerválás mindmáig megoldatlan problémája és végül egy internacionális műemléki dokumentációs központ létrehozása a legfontosabb feladat. Ez utóbbi témákban olasz, belga és német szakemberek szerveztek több nemzetközi tanácskozást. Míg az első téma inkább jogi és szervezési, hiszen nagyon sok műemlékvédelemben élenjáró államban, mint Olaszországban, Ausztriában, nincs meg a törvényes lehetőség egy-egy városrész védelmére, ami nálunk már 1964 óta megvan, addig a következő három téma a világszerte folyó kutatások koordinálása, olyan nemzetközi együttműködés létrehozatala, amely ezekben a mindmáig megoldatlan kérdésekben végre korszerű tudományos módszereket ajánlhat az egész világ műemlékvédelme számára. — Szeptemberben Leninngrádban a Szovjetunió tart műemléki konferenciát, amely nem kisebb súlyú témát tárgyal, mint a műemlék szerepét a társadalomban. — Szóba került a három év múlva megrendezendő III. kongresszus helye is, mi Budapestet javasoltuk, de ugyanakkor a Szovjetunió, NSZK és Mexikó is kérte, hogy náluk rendezzék ezt a nemzetközi műemléki találkozót. Döntés a végrehajtó bizottság novemberi ülésén lesz. Lajstromozzák a parkot Július közepéig 53 000 turista kereste fel Fertődöt, hétezerrel többen, mint tavaly ilyenkor. A gyönyörű Esterházy-kastély vonzza a turistákat belföldről, külföldről is. A kastély gazdái ezért őrködnek olyan hűségesen a nevezetes hely szépségén. Most fejeződött be Fertődön az Udvaros ház felújítása, s a kastélyban folytatódik tovább a termek rendbehozatala. Egy-egy terem felújítása milliókba kerül és évekig eltart. Az építészek mellett a természetszerető községbeliek is megtalálják tennivalójukat. Társadalmi munkában három kötetbe foglalják a kastélyhoz tartozó park fáit. Ennek alapján tudják majd pótolni a híres park kipusztult fáit, bokrait, cserjéit. Szeretnék elérni, hogy védetté nyilvánítsák ,a parkot Magyar Nemzet 5400 hiba egy épületen Több ezer lakás hibáinak rendbehozására kötelezte a Gazdasági Döntőbizottság a kivitelezőket A Fővárosi Gazdasági Döntőbizottsághoz az év eleje óta száz lakásszövetkezet nyújtott be keresetet több ezer lakás építési hibái miatt. A döntőbizottsági vizsgálat kiderítette, hogy legalábbis részben, valamennyi panasz jogos és kötelezte a kivitelező vállalatokat a hibák rendbehozására. A lakásszövetkezetek építkezéseit lebonyolító Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat a kivitelező kapacitáshiánya és nem egyszer túlzott követeléseik miatt gyakran átvett olyan épületeket, amelyekbe csak további Toldozás-foldozás után, hónapokkal később költözhettek be a lakók. A Népszínház utca 28. szám alatti 16 emeletes házat például olyan időpontban vette át, amikor a lakásokban még 4000 hibát és hiányt találtak. A Bem rakpart 30. számú épületében az átvétel után még 800 ezer forint értékű munkát kellett végezni, a kelenföldi lakótelep L.31-es épületében pedig több mint 5400 tételt tartalmazott az átvételkor a hiba- és hiányjegyzék. Egy év alatt 784 haláleset a vasúti síneken Meggyorsítják a veszélyes vasúti átjárók felszámolását Sok szerencsétlenség történik a vasúti útátjáróknál. Többnyire figyelmetlenség, gondatlanság okozza a tragikus, halálesetet okozó baleseteket. Páldy László, a KPM tanácsi közlekedési főosztályának főelőadója tanulmányban foglalkozik a pályaszintben levő vasúti útátjárók számának csökkentésével. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a Budapesti Műszaki Egyetem vasútépítési tanszéke is. Megállapították, hogy a fő vonalakon 3481, a mellékvonalakon 7672 útátjáró keresztezi a sínpárokat. Átlag 1000— 1200 méter távolságban vannak ezek az átjárók, ami nem egyeztethető össze a korszerű vasút követelményeivel. Feltétlenül szükséges az átjárók számának fokozatos csökkentése. Ha csak a fővonalak átjáróinak fény-, illetve félsorompóval történő felszerelését tekintjük, a 380 000 forintos átlagköltség figyelembevételével 1325 millió forintra lenne szükség, a műtárgyak fenntartási költsége pedig további évi 122 millió forintot igényelne. Az átjárók megszüntetését a vasút kezdeményezi és rendszerint a vonalkorszerűsítések kapcsán jelölik ki a megszüntethető átjárókat Az elmúlt években évi 100—130 közúti útátjáró szűnt meg, tavaly ennél is több, szám szerint 205 vasúti átjárót számoltak fel. Ez azonban a meglevők számához képest még mindig igen kevés. Tavaly 17 417 személyi sérülés történt a vasúti átjáróknál és a balesetek 784 személy halálát okozták. Alkoholista házaspár drámája: A részeges férj leszúrta ittas feleségét Egy monori házaspár állt csütörtökön a Pest megyei Bíróság Korpássy-tanácsa elé. A vádlott a férj Y°f. Göbölyös Mátyás, az Élelmiszeripari Szerelőgépgyár áruforgalmi osztályának raktári dolgozója. A sértett a feleség, aki az ÉM Iparművészeti Vállalatának árukézbesítője. Az alkohol juttatta őket a bíróság elé. Évek óta mértéktelenül italoztak mindketten. Ittasságuk miatt gyakori volt házaséletükben a vita, a tettlegességig fajuló civakodás. Ez év május 3-án Göbölyös Mátyás nagyméretű rozsdás disznóölő kést kapott fel, és amiatti dühében, hogy felesége ittasan várta otthon, ahelyett, hogy ebédet főzött volna neki, kétszer is az asszony nyakába döfte. A családi dráma után Göbölyös kirohant az utcára, segítségért kiáltozott: — Megöltem a feleségemet! Véletlenül arra ment a monori rendőrkapitányság vezetője, ő hívta ki a mentőket is a szinte már haldokló Göbölyösnéhez. Az asszony életét a mentők rohamkocsijában alkalmazott újszerű technikai újraélesztési eljárás mentette meg. A bíróság Göbölyös Mátyást emberölés kísérletéért 6 évi börtönre ítélte. ij Autóstopos tolvaj házaspárt ítéltek el Büntetett előéletű egri házaspár lopási ügyében ítélkezett a Nyíregyházi Megyei Bíróság. Varró Aladár és felesége Egerből — útiköltség hiányában — autóstoppal akart Karcagra utazni. Nyékládházától Tiszavasváriig a jármi Alkotmány Tsz tehergépkocsiján tették meg az utat. Tiszavasváriban az autó vezetője betért egy étteremben, de a házaspár ott maradt azzal, hogy vigyáznak a kocsira. Ehelyett azonban a gépkocsivezető kint hagyott kabátjából kivettek 2900 forintot és elindultak — gyalog — Tiszalök felé. A tolvaj házaspárt két óra alatt elfogták. A Megyei Bíróság Varró Aladárt jogerősen húszhónapi, feleségét egyévi börtönbüntetésre ítélte. A feleségnél elrendelte a korábban kiszabott 8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását is. TÖLTSE A SZEPTEMBERT A BALATONFÜREDI ÜJ MARINA SZÁLLODÁBAN SZEPTEMBER 1-TÖL KEDVEZMÉNYES ÜTŐIDÉNY ARAK! NAPI PANZIÓ 120,— FORINT Ebből: reggeli 15,— Ft ebéd 35,— Ft vacsora 35,— Ft JELENTKEZÉS: HUNGARHOTELS INFORMÁCIÓS IRODA Budapest, V., Petőfi Sándor utca 16. Telefon: 383—117, 180—642 Legyen hitele a kereskedelem hitelezésének Érdeklődéssel olvastam Balog Jánosnak, a Magyar Nemzet július 19-i számában megjelent „A kereskedelem hitele” című vezércikkét. Általában egyetértek vele, különösen konklúziójával: a helyzet kulcsa az ipar kezében van. Az egész kereskedelemre vonatkozóan helytálló az a megállapítás, hogy a statisztikai adatok szerint 1968-ban és 1969-ben is csökkentek a készletek. Ha azonban figyelembe vesszük az 1968. január 1-i árváltozásokat (csökkenés), úgy 1968-ban 560 millió forint készletnövekedés következett be. Ebből a növekedésből a bolti kiskereskedelemre 386 millió, a nagykereskedelemre 180 millió jut. 1969-ben valóban csökkentek a készletek, úgy azonban, hogy a bolti kiskereskedelem készletei lényegében nem változtak, a nagykereskedelem készletei viszont 1,6 milliárddal csökkentek. Szükséges és helyes volt a nagykereskedelem készleteinek csökkenése? Megítélésem szerint — igen! Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére másfél milliárd értékű kereskedelmi tartalékkal készültünk fel azzal a céllal, hogy esetleges vásárlási láz esetén is biztosíthassuk az ellátást Ez a készlettartalék teljes egészében a nagykereskedelemnél volt. Vásárlási láz nem mutatkozott. A nagy értékű készlet pedig, jórészt azért, mert erősen ki volt téve a divat változásának, sürgős felhasználást kívánt. Ez azonban csak a piac felvevőképessége erejéig sikerülhetett. Így került sor később a megrendelések mérséklésére. Bizonyára erre gondolt a cikk írója, amikor arról beszélt, hogy a bank a kereskedelmet készletei csökkentésére késztette. Hosszabb időszak vizsgálata esetén azonban kitűnt volna, hogy az 1968. évi „csökkentett” készlet jóval magasabb a több évi készletszintnél. Ilyen egybevetésből kitűnt volna, hogy a nagykereskedelmi készletek csökkentése egy átmeneti készletcsúcsnak indokolt, részleges leépítése volt. Ennek következtében a nagykereskedelem készletei normalizálódtak, és most már nagyobb a lehetőség arra, hogy a kurrens cikkekből megfelelő választékot tartson raktáron. Hozzáteszem: a bank nem szólt bele mereven a nagykereskedelem készletezési gyakorlatába sem. Igaz, a tartósan lekötött készletekre rövid lejáratú hitelt nem nyújtott. Ha a nagykereskedelmi vállalat fejlesztési alapja a kívánt fejlesztést lehetővé tette, a bank középlejáratú hitellel rendelkezésére állt. Az egyéb ágazatoknál folytatott gyakorlattól eltérően azonban a bank a bolti kiskereskedelemtől nem követelt olyan mértékű fejlesztési alap lekötést, mint más ágazatokban. Csupán ahhoz ragaszkodott, hogy a kiskereskedelem ne rontsa a forgóalapjának és forgóeszköz állományának a forgóalap-rendezést követően kialakult arányát. A bank rugalmas hitelezési gyakorlatát is bizonyítja, hogy időközben ezt a megkötést is enyhítette — amint erre a cikk is utal. A bolti kiskereskedelem számára — a folyó évben kiáramló magasabb vásárlóerővel összefüggően, a várt magasabb forgalom miatt — hitelt nyújt olyan készletezéshez, amit annak tulajdonképpen saját fejlesztési alapból kellene fedezni. Balog János szerint hasonlóan kellene eljárni a nagykereskedelem hitelezésében is. Ezzel nem értek egyet A kiskereskedelem közvetlen kapcsolata a termelőkkel ugyanis igen nagy ütemben bővül és ezért a forgalom felfutás a nagykereskedelemben általában olyan mértékű, hogy az azzal kapcsolatos finanszírozási szükségletre a képződő fejlesztési alapok elégségesek. Mindannyian tudjuk: vannak választéki problémák, vannak ellátási nehézségek. Igaza van Balog Jánosnak, hogy ezek megszüntetése mindenekelőtt a kereslethez jobban alkalmazkodó ipari termeléstől várható, de hozzáteszem: segíthetne ebben a kereskedelem ösztönző rendszerének bizonyos módosítása is. Nem állítom, hogy az elmúlt másfél évben nem fordult elő itt-ott feszültség a hitelezésben. Bizton merem azonban állítani, hogy az ellátási hiányok igazi okait hiba a hitelezés körül keresni. Ha a helytelen hitelezési gyakorlatot fogadnánk el oknak, magunkat csapnánk be és késleltetnénk az igazi okok felkutatását és azok hatásának megszüntetését. Lehr György „Kalauz nélküli” javaslat A kalauz nélküli közlekedés bevezetése különösen időszerűvé teszi autóbusz-villamos közlekedésünk egy hiányának kiküszöbölését. Az utast már koriban is jó lett volna szemléletesen tájékoztatni a járat útvonaláról és megállóiról, most azonban, amióta nincs felvilágosítást adó kalauz, ez egyszerűen nélkülözhetetlenné vált Külföldi példákra hivatkozhatom, amikor azt javasolom a közlekedési vállalatnak, hogy az autóbuszokon és villamosokon jól látható helyen szereljenek fel térképeket, amelyek a kocsi útvonalát és megállóit mutatják. Nem bonyolult mappát — ilyenen az utas a fáktól nem látná az erdőt —, hanem egyszerűségében sokat, minden szükségest elmondó vázlatot. Ez tüntesse fel, milyen utcákon halad végig a járat, a megállók neveit és esetleg még a fontosabb keresztutcákat. Szembeszökő, világos és esztétikus tervezését grafikus szakemberre kellene bízni. Autóbuszban a vezetői fülke hátsó üvegtáblája és a tető közti, kihasználatlan fémsávon lehetne elhelyezni. Egy-egy kocsiban esetleg több példány is elhelyezhető, nem ártana a kocsi külső oldalán is, a felszállásoknál, ott, ahol korábban a kalauz nélküliségre utaló táblák lógtak. A részletekben a közlekedési vállalat szakemberei bizonyára megtalálják a legjobb megoldásokat. Persze utcán, a megállóknál is hasznos lenne a térkép (egy időben kísérleteztek ilyennel simitt-amott még látható a nyoma, illetve a roncsa), ehhez azonban a felelőtlen rongálók megnevelésére is szükség lenne. R. Gy. Háklis bácsi Július 31-én délután, téli szalámit vásároltam a hajdúszoboszlói ABC-áruházban. Az eladónő csomagolás nélkül lemérte a rudat, amely 132,5 dekát tett ki. Ismerve a kialakult szokást, szó nélkül tudomásul vettem a kerekítést. Legyen 133 deka. Az eladónő most zsírpapírba csomagolta, újramérte, 135 deka. „Hogy-hogy? A zsírpapír ára 2,— Ft?” „Az árut csomagolva kell mérni.” „De egy kg zsírpapír nem kerülhet 100,— Ftba.” — „Akkor csomagolás nélkül adom, ami szabálytalan.” — „Jó, adja csomagolás nélkül, de kérem a panaszkönyvet.” Ekkor már eladók és vevők is felfigyeltek a jelenetre. — „Háklis egy bácsi!” — hangzott az eladónő ítélete és becsomagolva az árut megszámította — kivételesen nekem — 113,— Ftban. Arcomon e megjegyzés bélyegével távoztam, illedelmesen köszöntem. Az eladónő nem viszonozta, s hátamon éreztem tekintetét, amint méla undorral nézett utánam. Is. e.) Sok a szúnyog a Velencei-tónál A Velencei-tó környékén annyi a szúnyog, hogy a rengeteg vendég nem tudja élvezni a helyet és a pihenést. A tókörnyéki üdülőtelepeken elfelejtették az illetékesek végrehajtani a repülőgépről történő szúnyogirtást. A Duna teljes hosszában és a Balatonnál, de másutt is, ahol szükséges volt, végrehajtottak. Miért maradt ki a Velencei-tó? Lestár Károly, Gárdony 5