Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

4 Yt­C ■ Magyar Nemzet­­: ............. ................................IH** !^Ii^n ^J|,fB „1^Ii^nt ii MBHIlHliniMBWmÍiJLW ....................... I llllll............. ll fí^lÉ&iB |IH? Egy szim­fónia két tétele A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága megvitatta az ifjú­ságpolitika néhány kérdését és a nők helyzetét. E két té­ma viszonyát egy szimfónia két tételéhez hasonlíthatjuk. A szimfónia pedig igen al­kalmas arra, hogy felszaba­dulásunk 25. évfordulóján eljátsszák. Mert az, hogy mit fejlődött egy ország, nemcsak repülőgépről ké­szített fényképekkel illuszt­rálható — a kis parcellák nyugtalan tarkaságát felvál­tó méltóságteljes nagy táb­lákkal, a gyárkémények felkiáltójeleivel —, s nem­csak a termelésről, a műve­lődésről szóló imponáló sta­tisztikai adatokkal bizonyít­ható, hanem emberek válto­zásán is megmérhető. Meg­mérhető a nőkén, akik hu­szonöt esztendő „rövidített tanfolyamán” évezredeket vettek át, megmérhető a fiatalokén, akik már az új társadalmi rend gyerekei, neveltjei. A női egyenjogúság meg­valósulása igen sok vonat­kozásban összefügg az ifjú­ság helyzetével. A KB-ülés­­ről kiadott közlemény meg­állapítja: ,„..a magyar if­júság becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti kötelessé­gét, fogékony a szocializmus eszméi iránt, gondolkodását nagyobb részt a szocializmus eszméi formálják.” Ma már magától értetődő, hogy e megtisztelő értékelés a lá­nyokra is vonatkozik, holott huszonöt esztendővel ezelőtt az ifjúság fogalmán jobbá­ra a fiúkat értették. A fiatalok társadalmi helytállásában a családnak is része van, az anyának, aki gazdag tapasztalataival, műveltségével, nagyobb lá­tókörével megértőbb, hiva­­tottabb nevelője gyermeké­nek. S ha az ifjúság egyes rétegeiben téves nézetek vernek tanyát, ha néhányan elítélendő magatartást tanú­sítanak, akkor megint csak felötlik a nőkérdés: mivel­hogy közismert, nemcsak a családban, hanem az iskolá­ban is a nevelők többsége nő. A család átalakulóban van. Demokratikusabbá vált, döntéseiben az anyának és a gyereknek is szava van. Köz­ismert tény az is, hogy funk­ciói is változnak, de a szo­cializálás feladatában, hogy a gyerekből társadalmi lény váljon, ma is elsőrendű a szerepe. Továbbra is rendel­tetése, hogy a gyerek maga­tartását kialakítsa és ellen­őrizze. Mivel azonban a ke­resőképes nők kétharmada vállalt munkát, a nevelésre, a kontrollra is — mint any­­nyi másra az elfoglaltságok tengerében — a szülők nagy részének kevesebb ideje jut. Vajh’ az „időalap” elosztá­sakor volnának bőkezűbbek a gyerekeikkel és szűkmar­kúbbak, amikor túlzott kí­vánságaikat teljesítik. A társadalom, az oktatá­si és gyerekintézmények révén mind nagyobb részt vállal a szocializálás felada­tából, de ezek még képtele­nek pótolni mindazt, amit a szülői ház nem tudott nyúj­tani, képtelenek közömbösí­teni olykor az otthon, oly­kor a rossz társaság káros hatását. Így fejlődésünk egyik kulcskérdése, akár a nők helyzetéről, akár az if­júság neveléséről, helyes pá­lyairányításáról és érvénye­süléséről van szó, a gyer­mek- és oktatási intézmé­nyek nevelőmunkájának ja­vítása, korszerűsítése és há­lózatának kiterjesztése. A nőkérdés és az ifjúság problémája másutt is talál­kozik. Közös sérelmük pél­dául, hogy egyenlő mun­káért nem mindig kapnak egyenlő bért, vagy előlépte­tésüknek fiatal koruk, illet­ve nemük az akadálya. De a régi előítéletekhez csatla­kozó új téves megítélés fé­kezi leginkább a fejlődés se­bességét: nevezetesen, mind az ifjúság-, mind a nőpoli­tikát reszortfeladatként a KISZ, illetve a Magyar Nők Országos Tanácsa hatáskö­rébe utalták. A minap szenvedélyes hangú vitairatot olvastam, amely szerint társadalmi összefogásra, erőfeszítésre van szükség, hogy a mosta­ni 15 ezrelékes születési arány nagyobb mértékben növekedjék. Talán eléged­jünk meg szerényebb növe­kedéssel, de neveljük job­ban a gyerekeinket. Mint a közlemény kimondja: „A felnőtt nemzedék társadalmi felelősségének fontos mércé­je, milyen utódokat nevel” Abban kell hát összefog­nunk, hogy „legyen minden magyar utód / különb em­ber, mint apja volt.” Nem arra szövetkezünk, hogy a fiatalok ezentúl több szólamban hallgathassák ugyanazokat az intelmeket, hanem i s arja, hogy a társa­dalom különböző szerveze­tei és intézményei a párt irányításával és összehango­lásával megosszák a munkát a KISZ-szel, az ifjúság élet­útjának a segítésében és te­repet, lehetőséget adjanak erőpróbáihoz. „A nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapniuk jogalkotásunk­ban, gazdasági, kulturális és szociálpolitikánkban. A nők kettős elfoglaltságával ré­gebbi és újabb keletű gond­jaival is jobban kell számol­ni” — hangoztatja a közle­mény. (Ez is előfeltétele az olyannyira áhított nagyobb születési aránynak.) A Köz­ponti Bizottság azt is hang­súlyozta, hogy a nők hely­zetének további javítása egész társadalmunk ügye. Igen fontos azonban, hogy miként értelmezzük ezt a kitételt: az egész társadalom ügye. Ez korántsem egyér­telmű az országos irányító­szervek döntéseivel, bár azok is­­engedhetetlenek, hanem annyit is jelent, hogy ott, ahol a problémák jelent­keznek, munkahelyen, lakó­helyen, közös erővel kell megtalálni a megoldást. Az egész társadalom fel­adatából a Hazafias Nép­front is részt vállal. IV. kongresszusa igen alaposan kimunkálta az ifjúság köré­ben végzendő teendőit — el­gondolásait most a Közpon­ti Bizottság határozata alap­ján továbbfejlesztheti —, s bizonyára ugyanilyen elmé­­lyülten dolgozza majd ki „nőprogramját” is. Kovács Judit A lengyel államelnök az európai biztonságról Péter János szófiai sajtóértekezlete A külpolitikai helyzet A­ MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERT szófiai látogatása alkal­mából pénteken, fogadta Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisz­tertanács elnöke. Péter János pénteki programjának másik kiemelkedő eseménye a nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezlet volt. A bolgár sajtó továbbra is jelentős helyet szentel a magyar külügyminiszter látogatása eseményeinek. Valamennyi pénteki lap az első oldalon ismertette Péter Jánosnak a magyar—bolgár kapcsolatokról és az európai biztonságról csütörtökön tartott előadását. Az Otecsesztyen Front kiemeli a beszéd azon meg­állapításait, amelyek szerint az európai biztonsági értekezlet előkészületei már annyira előrehaladottak, hogy a tanácskozást a kudarc veszélye nélkül össze lehetne hívni. Kontinensünk eseményei közül továbbra is a két német állam kapcsolatainak normalizálására tett NDK-javaslat áll. Adlers nyugatnémet kormányszóvivő Bonnban közölte, hogy üzenetet kapott Kohl NDK-államtitkártól, amelyben már gyakorlati javaslatokat tesznek Stoph és Brandt találkozójának előkészí­tésére. A telexüzenetban az NDK kijelölte képviselőjét az elő­zetes megbeszélésre, amelyet március 2-án tartanának Berlin­ben a minisztertanács épületében. Adlers hozzáfűzte, hogy a bonni kormány az időpontot elfogadja és szintén kinevezte megbízottját Az NSZK kormánya és az ellenzék között továbbra sincs né­zetazonosság a Brandt—Stoph találkozót illetően. Mint ahogy az MTI tudósítója jelenti, a CDU—CSU, amely két nappal ez­előtt még támogatta a közvetlen megbeszéléseket, pénteken részleges „visszavonulót” fújt Az uniópártok egyik szóvivője ugyanis közölte, hogy „nem vállalnak semmiféle felelősséget” a tárgyalások eredményéért, mint ahogy a moszkvai tárgyalá­sokat is egyedül és kizárólag a kormány folytatja. Pompidou francia elnök, aki hétfőn érkezik az Egyesült Álla­mokba, hogy megbeszéléseket folytasson Nixon elnökkel és más vezető amerikai politikusokkal, nyilatkozott a CBS amerikai televíziónak. Elsősorban a Líbiának szállított repülőgépek prob­lémájára tért ki, s utalt arra, hogy a szerződés értelmében Kadhafi államfő nem adhatja tovább a Mirage-okat harmadik országnak. Véleménye szerint Izrael azzal, hogy kifogást emel a francia—líbiai megállapodás miatt, tulajdonképpen csak érvet akar kovácsolni újabb amerikai repülőgépek megszerzé­sére. Az Egyesült Államok és Izrael félre nem érthető kapcsola­tait kommentálja Heikal, az Al Ahram főszerkesztője. Az 50 újabb Phantom mintájú gép és a beígért nagy összegű gazda­sági segély világossá teszi — írja —, hogy a két ország viszonya olyan ponthoz­ érkezett, amikor a washingtoni politika már nem függetlenítheti magát Tel Aviv akaratától. A négy nagy­hatalom ENSZ-nagykövetei egyébként New Yorkban újabb ülést tartottak, amelyről a hírügynökségek nem közöltek rész­leteket. Diplomáciai források viszont nem tartják valószínűnek, hogy közös megegyezés létrejött volna az U Thant által is java­solt tűzszüneti fonalak helyreállítása ügyében. Varsóban pénteken megtartották a kínai—amerikai nagykö­veti tárgyalások 136. ülését. Az egyórás megbeszélés az eddi­giekhez hasonlóan most is zárt ajtók mögött, szigorú titoktar­tás mellett zajlott le. A mostani találkozóra egyhónapos szünet után került sor. Todor Zsivkov fogadta Péter Jánost A magyar külügyminiszter sajtóértekezlete Szófiából jelenti az MTI. Todor Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke péntek délelőtt fogadta a hi­vatalos látogatáson Bulgáriá­ban tartózkodó Péter János külügyminisztert. A megbeszé­lésen részt vett Ivan Basev bolgár külügyminiszter, Va­­szil Bogdanov, Bulgária buda­pesti és Roska István, Magyar­­ország szófiai nagykövete. Péter János külügyminiszter pénteken délután nagy sikerű sajtófogadást tartott, amelyen a központi bolgár lapok, a bol­gár rádió és televízió, a BT­A képviselői, valamint a Szófiá­ban akkreditált külföldi hír­­ügynökségi és lapt­udósí­tóik vettek részt Péter János egyebek között rámutatott: azzal a megbíza­tással érkezett Szófiába, hogy a tárgyalások során tanulmá­nyozzák a magyar—bolgár két­oldalú kapcsolatok további fej­lesztésének lehetőségét, vala­mint, hogy fokozzák a két ország nemzetközi­ politikai együttműködését. A tárgyalá­sok mindkét vonatkozásban sikeresek voltak, mint ahogy sikeres volt a Todor Zsovkoval és a Georgi Trajkovtal foly­tatott megbeszélés is. A két ország gazdasági együttműködésével kapcsolat­ban az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva a külügymi­niszter kijelentette: „Főleg az ipari kooperáció területén van­nak kiaknázatlan lehetőségei együttműködésünknek. Továb­bá a szakosítás, a tudományos­műszaki együttműködés terü­letén mutatkoznak új lehetősé­gek, a kultúra széles területén és a kölcsönös turizmus vonat­kozásában. Kapcsolataink való­ban nagyon jól fejlődnek, még­sem lehetünk elégedettek, to­vább kell lépni­. Az európai biztonsági érte­kezlet témakörébe tartozó kü­lönböző kérdésekre válaszolva a külügyminiszter hangsúlyoz­ta: „A Varsói Szerződés tagál­lamai jó, alkalmas időpontban határozták el a budapesti fel­hívás kibocsátását. Kezdetben sokfelé volt idegenkedés és kétkedés a javaslattal szem­ben. A különböző kétoldalú tárgyalások során ez nagy­mértékben enyhült, az érte­kezleten való részvétel készsé­ge egyre erősebb és általáno­sabb lett.” Az NDK sajtótudósítóinak kérdésére adott válaszában Pé­ter János rámutatott: A Ma­gyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatás az NDK kormányának az ország nemzetközi jogi elismerésére irányuló igényét. Ez erőteljes kifejezést nyert a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség nemrégiben lezajlott berlini látogatása idején is. Üdvözöljük azt is — mondotta Péter János —, hogy az NDK kormánya tárgyalások megindítását kezdeményezi az NSZK-val. A béke és a bizton­ság szempontjából jelentős lé­pésnek tartanánk Wali Stoph miniszterelnök és Brandt kan­cellár találkozását. Természe­tesen ez a találkozás csak ak­kor segítheti elő a biztonságot, ha nem illúziók között jön lét­re és nem okoz csalódást. Ez pedig akkor következik be, ha az NSZK képviselője azzal megy a tárgyalásokra, hogy kész elismerni a Német De­mokratikus Köztársaságot. Sajtókonferenciája befejező részében Péter János arról szó­lott, hogy milyen nagy jelentő­sége lehet a Duna völgyében élő népek összefogásának az európai béke és biztonság szempontjából. Majd végül a magyar kormány nevében üd­vözölte a Bolgár Népköztársa­ság kormányának a balkáni jó­szomszédság érdekeiben, kifej­tett sikeres erőfeszítéseit. Roska István, a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe pénteken este fogadást adott Péter János hivatalos bulgáriai látogatása alkalmá­ból. A fogadáson bolgár rész­ről megjelent Iván Popov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a tudományos-műszaki fejlesztési bizottság elnöke, Iván Basev külügy-, Dora Belcseva könnyűipari, Szvetla Daszkalova igazságügyminisz­ter és Sztojan Toncsev, a Bol­gár Népi Földműves Szövetke­zet titkára, Georgi Dimitrov- Goskin, a külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának el­nöke, valamint a magyar— bolgár külügyminiszteri tár­gyaláson részt vett személyi­ségek. Megjelentek a fogadáson Péter János kíséretének tagjai, és a „Budapest Hét” alkalmá­ból Szófiában tartózkodó fő­városi küldöttek is. A fogadás — Péter János szófiai látogatásának utolsó hivatalos rendezvénye — rend­kívül meleg, jó hangulatban zajlott le. Marian Spychalski beszéde a Lengyel Nemzeti Egységfront ülésén Márkus Gyula, az MTI Var­sói tudósítója jelenti: Varsó­ban pénteken összeült a Len­gyel Nemzeti Egységfront or­szágos bizottságának bővített teljes ülése, amelyen Marian Spychalski elnökölt. A tanács­kozáson részt vettek a politi­kai pártok vezetői, élükön Wladyslaw Gomulkával, a LEMP KB első titkárával. Marian Spychalski, a Len­gyel Nemzeti Egységfront el­nöke beszédében foglalkozott az európai biztonság alapvető kérdéseivel. „Országunk a Német De­mokratikus Köztársasággal 1950-ben aláírta az Odera— Neisse-határ véglegességét rögzítő görlitzi egyezményt. Az NDK, mint szocialista állam, most Lengyelország eszmei, politikai és katonai szövetsé­gese.” Lengyelország és az NDK viszonyának alakulása azt bizonyítja, hogy a lengyel és a német nép kiegyezése le­hetséges és reális dolog. Az NSZK revansista körei azon­ban 25 éven át nem akartak tudomást venni a harmadik birodalom feltétel nélküli ka­pitulációjának következmé­nyeiről. Mindlez állandó ve­szélyt jelentett az európai biztonságra. Az Odera—Neisse­­határ végleges Spychalski a továbbiakban emlékeztetett Wladyslaw Go­­mulka 1969. május 17-i javas­latára. Idézte szavait: „Nincs jogi természetű akadálya an­nak, hogy az NSZK végleges­nek ismerje el a nyugati len­gyel határokat. Mi készek va­gyunk az NSZK-val ilyen ál­lamközi szerződés aláírására, ahogy ezt 19 esztendővel ezelőtt az NDK-val megtettük.” Len­gyelország már előzőleg is tett hasonló javaslatokat — húzta alá Spychalski. — Mi mindig készek voltunk és vagyunk ar­ra, hogy közös tárgyalóasztal­hoz üljünk az NSZK kormá­nyának képviselőivel, ha ta­nácskozásaink az Odera— Neisse-határ elismerésével végződnek. Az NSZK előző kormányai semmi készséget sem mutattak arra, hogy tárgyaljanak az Odera—Neisse-határ végleges­ségéről. Sőt, kül- és belpoliti­kájuk egyik fő célkitűzéseként jelölték meg a fasiszta Német­ország veresége következmé­nyeinek felszámolását, az euró­pai államhatárok, köztük a nyugati lengyel határ megvál­toztatását. A német nacionalis­ta erők reményei azonban nem váltak valóra. A szocialista országok min­dig számoltak azzal, hogy az NSZK társadalmában szóhoz juthatnak olyan erők, amelyek reálisabban gondolkodnak — folytatta a szónok. — A tavaly május 17-i lengyel javaslat azokat a nyugatnémet erőket akarja segíteni, amelyek való­ban előre óhajtanak lépni az európai realitások irányába. Márciusban újabb lengyel—NSZK ▼élemény csere — A lengyel kormány vilá­gosan kifejtette, hogy az NSZK kormányával folytatott tárgyalásokon nem szerepel­het az Odera—Neisse-határ kérdése. A határt 25 évvel ez­előtt a nagyhatalmak potsdami szerződése véglegesnek rögzí­tette. A tárgyalások az Odera —Neisse-határ nyugatnémet részről történő sérthetetlen és végleges jellegének elismeré­séről folynak.­­ A két kormány képviselői­nek első politikai véleménycse­réjére Varsóban február elején került sor. A következő talál­kozó időpontját március má­sodik hetére tűzték ki. Bizo­nyos, hogy a lengyel—nyugat­német viszony normalizálása nemcsak a két ország népének érdeke, hanem az egész euró­pai földrész népei biztonságá­nak is. Az NSZK kormányá­nak egyszer s mindenkorra le kell mondania mondán területi követeléséről, véglegesnek kell elismernie a jelenlegi európai határokat, nemzetközi jogilag el kell ismernie a Né­met Demokratikus Köztársa­ságot, kezdettől fogva érvény­telennek kell nyilvánítania a müncheni egyezményeiket, el kell ismernie Nyugat-Berlin külön­­politikai státusát és ra­tifikálnia kell az atomsorom­­pó-szerződést — hangsúlyozta végül Marian Spychalski

Next