Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

2 hivatkozva közük, hogy pénte­ken hajnalban lezárták Kam­bodzsa repülőtereit a nemzet­közi légiforgalom elől. A UPI hongkongi tudósítója arról számolt be, hogy pénteken reg­gel nem sikerült telefonössze­köttetést létesítenie Phnom Penhben akkreditált kollégá­jával; ennek alapján a hírügy­nökségek nem tartják kizárt­nak, hogy megszakadt a kam­bodzsai főváros telefonössze­köttetése a külvilággal. Az AFP jelentésében egy saigoni hivatalos személyiség­re hivatkozik, aki szerint „va­lami történt Kambodzsában az éjszaka folyamán". L­övöldözések a határ menti körzetekben A Phnom Penh-i rádió nyu­galomra és józanságra intette Kambodzsa lakosságát. Phnom Penh utcáin harckocsik jelen­tek meg, és elzárták a főváros­ba vezető valamennyi fonto­sabb útvonalat. Megerősített csapatok őrzik Phnom Penh­­nek reggel óta zárva tartott repülőterét is. Ennek ellenére hírügynökségi jelentések sze­rint a fővárosban viszonylagos nyugalom uralkodik, és — mint a UPI írta — semmiféle jel nem mutat arra, hogy „va­­­lamiféle ellenpuccs” lenne ké­szülőben, bár a határ menti körzetekből zavargásokról és lövöldözésekről szóló hírek ér­keznek. Phnom Penhben, helyi idő szerint délután hat órától, éjszakai kijárási tilalmat ren­deltek el. A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivőjének az elmúlt 24 óráról szóló hadijelentésé­ből kitűnt, hogy a legtöbb ak­ció színhelye a kambodzsai ha­tár vidéke volt. A kairói nagy­követség Szihanukhoz hű Sárin Chak, Kambodzsa kai­rói nagykövete sajtóértekezle­ten jelentette be, hogy a nagy-, követség tagjaival együtt meg­ingathatatlan támogatásáról biztosítja az államfői tisztétől megfosztott Norodom Sziha­­nuk herceget, s megtagadja az új, törvénytelen rezsim elisme­rését. A március 18-án Phnom Penhben lezajlott események minden kambodzsai állampol­gárt válaszút elé állítanak — hangoztatta a nagykövet, majd hozzáfűzte, hogy ő személy szerint Norodom Szihanukot követi az általa kijelölt úton és az általa vállalt tevékeny­ségben. A választás órája el­múlt, elérkezett a cselekvés ideje — jelentette ki. A kairói nagykövet és a kö­vetség tagjai csatlakoztak a Szihanuk vezette Kambodzsai Nemzeti Egységfronthoz, s a kairói követség a jövőben a haladó Kambodzsa képvisele­teként működik. P­énteken este: súlyos helyzet A Phnom Penh-i rádió pén­tek esti adása szerint Kambod­zsában „a helyze erősen rosz­­szabbodott, mivel a kommu­nisták a nemzeti megváltás kormánya (értsd: a puccsisták) ellen fegyveres ellenállást hir­dettek meg”. A rádió szerint elsősorban a Dél-Vietnammal határos tartományokban vol­tak heves kormányellenes tün­tetések, és a hadsereg sok tün­tetőt őrizetbe vett. A tüntetők közül hatszázan csütörtökön este tehergépkocsikon egészen a fővárosig jutottak, s a pucs­­csista kormány katonasága csak itt tudta feltartóztatni és őrizetbe venni őket. Az új kormányzat számára igen súlyossá vált a helyzet a fővárostól alig 20 kilométerrel délnyugatra levő Koh Ky vá­rosában is, ahová Phnom Penhből harckocsikat vezé­nyeltek. Egyes jelentések sze­rint a városban szabályos ut­cai harcok törtek ki, legalább tíz személy életét vesztette. Az új kormányzatot támogató harckocsizóknak végül sikerült megtisztítaniuk az utcákat. A legújabb, események hatá­sára Cheng Heng ideiglenes államfő kihirdette a rendkívüli állapotot. A DK-sajtóértekezlet P­ekingben Baracs Dénes, az MTI pe­kingi tudósítója jelenti: Ngo Thuyen, a VDK pekingi nagy­követe, pénteken a nemzetkö­zi sajtó tudósítóinak kérdései­re válaszolva kijelentette, hogy a kambodzsai államcsíny két­ségkívül negatív hatást fog gyakorolni a Vietnamról tár­gyaló párizsi értekezletre. A nagykövet kérdésekre vá­laszolva nem cáfolta, de nem is erősítette meg azt a hírt, amely szerint Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke a napok­ban Pekingben járt, és tár­gyalt Szihanukkal. Az MTI tudósítójának a VDK Phnom Penh-i nagykö­vetsége helyzetére vonatkozó kérdésekre válaszolva, Ngo Thuyen elmondotta, hogy a nagykövetség diplomatáit az épület feldúlása és kifosztása után a baráti nagykövetsége­ken fogadták be. Ami a tár­gyalásokat illeti — mondotta —, a hon Nol-Sirik Matak­­klikk az amerikai imperialis­ták bábja, „ezzel a klikkel nekünk semmiféle dolgunk nem lehet”. M­unkatársunk stockholmi jelentése: Ma kezdődik az V. vietnami konferencia Stockholm, március 27. Szombat délelőtt 10 órakor kezdődik Stockholmban az V. vietnami konferencia. Az ABF székházában — amely külön­ben a munkások elméleti, kulturális képzésének köz­pontja — tanácskoznak majd három napig az Egyesült Ál­lamok vietnami agresszióját elítélő nemzetközi közvéle­mény képviselői. Több kül­döttség, így a magyar delegá­ció is, amelyet dr. R­éczei László professzor, az Országos Béketanács elnökhelyettese vezet, már néhány napja Stockholmban tartózkodik. Lényegében a korábbi kon­ferenciákhoz hasonlóan most is mintegy 250—300 küldöttet várnak több mint ötven or­szág, illetve több nemzetközi szervezet, nemzeti békemoz­­galom képviseletében az első plenáris ülésre. A svéd főváros a húsvéti ünnepek miatt pénteken már a szokottnál csendesebb ké­pet mutatott. Ennek ellenére a konferencia előkészületének légkörét nemcsak a delegá­ciók között lehet tapasztalni. Csütörtökön, a húsvéti vásár­lások utolsó napján a He­­torgscityben, Stockholm üzlet­negyedében , a hatalmas üvegpalotákkal és a koncert­teremmel körülvett Hötorget piacán — a nagy forgatagban svéd fiatalokkal találkoztam, akik az amerikaiak agresszió­ját elítélő táblák alatt nyil­vános gyűjtést rendeztek Vietnam megsegítésére. A konferenciával a svéd napi­lapok is részletesen foglalkoz­nak. Nem új jelenség, de ezekben a napokban még fo­kozottabban megnyilvánul, hogy a svéd közvélemény lé­nyegében egységesen foglal állást a vietnami háború kér­désében, tiltakozva az ameri­kai beavatkozás ellen. Csütör­tök este a svéd televízió is részletesen beszámolt Xuan Thui miniszternek, a VDK párizsi delegációvezetőjének stockholmi megérkezéséről. Pénteken délelőtt a Viet­­nam-értekezletről tudósító svéd és külföldi újságíróknak az ABF székházában Xuan Thui tartott sajtóértekezletet. Hangoztatta a konferencia je­lentőségét, , amely kétségtele­nül kiemelkedő a világ köz­véleményének mozgósítása szempontjából. A tőle meg­szokott udvarias mosollyal válaszolt még egyes nyugati tudósítók rosszindulatú kér­déseire is. Rámutatott, hogy az amerikai imperializmus most ismét a korábbi takti­kájához folyamodott és az indokínai népek megosztására törekszik. A ma kezdődő nemzetközi Vietnam-konferencia így ért­hetően nemcsak a vietnami háború, hanem az egész indo­kínai térség problematikáját is megtárgyalja. Nagy jelen­tőségű, hogy a tanácskozás­ra a VDK tizenegy tagú és a DIFK hattagú küldöttsége mellett a konferencia törté­netében először laoszi delegá­ció is részt vesz, amelynek tagjai személyesen is beszá­molnak az amerikai beavat­kozásról. Lovas Gyula -------------Magyar Nemzet-------------­ N­egyvenkilenc napos válság után megalakult Rumor új kormánya A berlini eszmecsere után Csütörtökön véget ért Péter János hivatalos látogatása a Német Demokratikus Köztár­saságban, s a magyar külügy­miniszter és kísérete visszaér­kezett Budapestre. Pénteken közös közlemény jelent meg a két ország külügyminiszteré­nek tanácskozásáról. Ami a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság kétoldalú kapcso­latait illeti, köztudomású — miként Péter János is hangsú­lyozta az NDK-televíziónak adott nyilatkozatában —, hogy az NDK a magyar külkereske­delemben a Szovjetunió után a második helyen áll; ezen be­lül megélénkült országaink kö­zött az ipari kooperáció, tudo­mányos és kulturális együtt­működésünk mindjobban szé­lesedik, és a személyes érint­kezés terén ugyancsak köze­lebb kerültünk egymáshoz. Igazolja ezt a két ország nagy­szabású idegenforgalma, vala­mint az a tény is, hogy több mint tízezer fiatal magyar szakember dolgozik és tanul a szocialista Németország fejlett iparágaiban. A három évre szerződött fiatalok első cso­portja ebben az évben tér ha­za, hogy a magyar gazdasági életben hasznosítsa mindazt, amit az NDK-ban gyakorlati és elméleti téren tapasztalt és tanult. Ez azért is figyelemre méltó, mert a Német Demok­ratikus Köztársaság ma már a világ tíz iparilag legfejlettebb országa közé tartozik. Hazánkat tehát — miként a közös közleményben is ki­fejezésre jutott — a barátság és a szövetségi hűség számos erős szála fűzi a Német De­mokratikus Köztársasághoz. Ennek a jegyében került sor január végén Kádár János és Fock Jenő berlini látogatására, s a tárgyalásaikról kiadott kö­zös közlemény nemcsak hűen tükrözte a két ország és a két párt baráti viszonyát, valamint szoros együttműködését, de je­lezte kapcsolataink újszerű alakulását is a szocialista or­szágok egységének erősítésére és­ az európai biztonság meg­valósítására. Ezen azt értjük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Nép­köztársaság kormányának vé­leménye szerint az NSZEP és az NDK kormánya helyes és céltudatos politikát követ, mert e politika fő célkitűzése Willi Stoph miniszterelnök Erfurt­ban mondott szavaival: német földről soha többé ne induljon ki háború. E törekvés szelle­mében jött létre Erfurtban az NDK kezdeményezésére a két német állam kormányfőjének találkozója, amely május 21-én a nyugat-németországi Kassel­­ben folytatódik. A magyar kormány és a magyar közvéle­mény örömmel üdvözölte az erfurti találkozót, mint jelen­tős kezdeményezést az NDK és az NSZK kapcsolatainak nor­malizálására a nemzetközi jog alapján, amely — siker esetén — hozzájárulhat az európai biztonság megvalósításához. A magyar külügyminiszter a német televíziónak adott nyi­latkozatában is megerősítette azt, hogy földrészünk békéje és biztonsága nem jöhet létre mindaddig, amíg a Német De­mokratikus Köztársaság nem­csak de facto, hanem de jure is teljes elismerést nem nyer. Más szavakkal: az európai biz­tonság megvalósítása csak tár­gyalások útján, a második vi­lágháború után kialakult sta­tus quo alapján lehetséges. Eb­be beletartozik az Odera­ Neisse és az NDK határainak elismerése, az önálló politikai egységet alkotó Nyugat-Berlin státusának végleges rendezése és a müncheni szerződés ér­vénytelenítése. Ami az NDK de facto elismerését illeti, ez tu­lajdonképpen már megvaló­sult, amikor Willy Brandt, az NSZK kancellárja a szuverén Német Demokratikus Köztár­saság területére lépett, és az egyenjogúság alapján, minden megkülönböztetés nélkül tár­gyalt az NDK kormányfőjével. A de jure elismerés azonban még mindig várat magára, mert a bonni kancellár Erfurt­ban nem adott választ az NDK államszerződés-tervezetére, s szavai és tettei között rr.­élyre­­ható ellentétek mutatkoznak. Bonn változatlanul úgy szeret­né rendezni kapcsolatait a szo­cialista Németországgal, hogy a diplomáciai elismerést elke­rülje. A különbség a két né­met kormány álláspontja kö­zött az, hogy míg az NDK reá­lis alapokról kiindulva kezde­ményezte a két szuverén állam viszonyának normalizálását, ezzel ellentétben az NSZK — jelképesen szólva — előbb a tetőt szeretné felrakni és fo­kozatosan lefelé haladva ipar­kodik eljutni az alapokig. Ez az irreális terv természe­tesen nem vezethet ered­ményre. Erfurtból az út csak akkor vezethet sikeresen az ugyancsak határközeli Kassel­­be, és Kasselt csak az esetben követhetik újabb erfurtok és kasselek, ha a bonni kormány a rendelkezésére álló idő alatt nemcsak tárgyalási készségét fejezi ki, hanem bizonyságát adja a realitások figyelembe­vételének is. Az NDK és a Magyar Nép­­köztársaság között kialakult újszerű, intenzív kapcsolat az elmondottakon kívül természe­tesen abban is megmutatkozik, hogy miközben helyeseljük a Német Demokratikus Köztár­saság céltudatos politikáját, mert a két Németország kap­csolatai normalizálásának kér­désében elsősorban ők az ille­tékesek, ugyanakkor nemzet­közi viszonylatokban a ma­gyar kormány is eleget tesz a maga helyzetéből adódó fel­adatoknak és a békés együtt­élés szellemében élni kíván minden lehetőséggel, hogy hoz­zájáruljon az európai bizton­ság bonyolult problémájának megoldásához. A szocialista or­szágok egységének erősítését tekintve nincs és nem is le­het különbség az alapvető kér­désekben. Az utóbbi időkben kezdődött többszintű tárgya­lássorozat, az európai bizton­ság megteremtése rugalmas diplomáciai tevékenységet kö­vetel. Péter János moszkvai, szófiai, brüsszeli, varsói és ber­lini látogatása ennek a jegyé­ben történt. A magyar diplo­máciát különösen az utóbbi időben az élénk tevékenység és kezdeményezés jellemzi, ilyen javaslat például az is, amit Péter János mondott Ber­linben az NDK-televízióban, hogy a­­ különböző társadalmi szervezetek és a mozgalmak képviselői közös konferenciá­kon foglalkozzanak az európai béke és biztonság ügyével, mert ez megkönnyítené a kor­mányok együttműködését. A magyar külügyminiszter felve­tette ezenkívül azt a gondola­tot, hogy az európai fővárosok vezetői — polgármesterek, ta­nácselnökök — tartsanak kon­ferenciát, s a Magyar Népköz­­társaság adott esetben szívesen vállalná Budapesten egy ilyen értekezlet megrendezését. Huszonöt esztendeje idestova, hogy a második világhábo­rú befejeződött, a Német De­mokratikus Köztársaság az el­múlt év októberében ünnepel­te fennállásának 20. évfordu­lóját; néhány nap múlva, áp­rilis 4-én, hazánk felszabadu­lásának negyedszázados évfor­dulójára kerül sor, amelyen számos baráti ország párt- és állami vezetője részt vesz; má­jus 9-én pedig ugyancsak fon­tos napra emlékeznek a világ népei: a fasiszta Németország összeomlására és a szörnyű há­ború befejezésére. Béke azon­ban még mindig nincs Európá­ban abban az értelemben, hogy rendeződtek volna az or­szágok közötti kapcsolatok és a különböző társadalmi rend­szerben élő népek a békés együttélés szellemében szerve­zett biztonságban alakíthatnák, sorsukat és jövőjüket. A Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok által kezdeményezett dip­lomáciai offenzíva ennek meg­valósítására törekszik. A­­ per­manens tárgyalások korszaká­ban élünk, és ebben igen je­lentős állomás a két Német­ország között megindult tár­gyalásfolyamat. Korai lenne természetesen illúziókat táp­lálni a gyors eredményt ille­tően e több síkon történő meg­beszélések bármelyike iránt, amelyek látszólag egymástól függetlenek, de következmé­nyeikben hatnak egymásra, hiszen az európai béke és biz­tonság ügyét szolgálják. És e tekintetben a magyar külügy­miniszter berlini látogatása, a kormány tagjaival, valamint az NSZEP Központi Bizottsá­gának képviselőivel folytatott tárgyalásai — miként Péter János mondotta — kedvező távlatokat mutatnak a kétol­dalú kapcsolatokban és a nem­zetközi együttműködésben egy­aránt. Vámos Imre Rómából jelenti az AFP, az AP és a DPA: Mariano Rumor korábbi olasz kormányfő pén­tek délután hat órakor meg­kapta Saragat elnöktől a mi­niszterelnöki kinevezést. Ru­mor ezt követően ismertette az államfővel, majd az újságírók­kal a háború utáni harminc­­egyedik olasz kormány név­sorát. Az új „középbal” kor­mányban a miniszterelnököt is beleértve 27 miniszter van: közülük 17 kereszténydemok­rata, hat szocialista, három szociáldemokrata és egy re­publikánus. A legnehezebb személyi probléma a külügyminiszter kinevezése volt. Végül is — az AFP szerint — ez úgy ol­dódott meg, hogy Nenni, az idős szocialista politikus ön­ként visszalépett, s így a kül­ügyminiszteri tárcát Aldo Mo­ra, volt kereszténydemokrata miniszterelnök kapta meg. A kormányban de Martino, a Szocialista Párt vezetője mi­niszterelnök-helyettes lett. Ér­dekessége még az új római ka­binetnek, hogy Carlo Donat- Cattin, aki a keresztényde­mokrata balszárny egyik ve­zéregyénisége, és korábban több sztrájkban a munkásság mellett foglalt állást, ismét megkapta a munkaügyi mi­niszteri tárcát. Az Al Fatah rádiója egy titkos am­erikai tervről További összecsapások Libanonban a palesztinai harcosokkal A diplomácia középpontjában : a szovjet—amerikai kétoldalú megbeszélések Pénteken hajnalban — a libanoni zavargások negye­dik napján — újabb össze­csapás volt Bejrút déli kül­városában a Palesztinai Fel­­szabadítási Mozgalom tagjai és libanoni fegyveres állam­polgárok között. Az „Al Aszifa Hangja”, az Al Fatah rádiója csütörtöki kommentárjában beszámolt arról, hogy értesülései szerint egy amerikai katonai küldött­ség a közelmúltban titkos lá­togatást tett Libanonban, hogy a biztonsági szervek reakciós tisztjeivel megvitassa a Palesz­tinai Felszabadítási Mozgalom likvidálását célzó titkos ameri­kai tervet. A rádió szerint a napokban lezajlott összecsapá­sok a gerillák és a libanoni hatóságok között e terv szer­ves részét képezik. A Reuter New York-i jelen­tése szerint az a nagy fokú diplomáciai tevékenység, amit a négy nagyhatalom ENSZ- képviselői fejtettek ki az el­múlt hónapokban a közel-ke­leti válság megoldására, most kikerült a világszervezet kere­tei közül, és a válság megoldá­sát célzó erőfeszítések áttevőd­tek az amerikai—szovjet két­oldalú megbeszélésekre. A két­oldalú megbeszélésekhez dip­lomáciai körökben igen nagy reményeket fűznek. A reggeli négyórás tűzharc után helyreállt ugyan a bi­zonytalan béke Bejrútban, de 16.00 órakor a libanoni főváros csendjét megint puskaropogás verte fel. Az újabb összecsa­pás részleteiről a hírügynök­ségek csak annyit közöltek, hogy az üzleti negyed környé­kén, de Bejrút más, egymástól elszigetelt pontjain is hallani lehetett a lövöldözést. Crowley szabad, Sanch­ezt állítólag meggyilkolták Latin-amerikai jelentések az emberrablásokról Santo Domingóból jelenti a Reuter, az AP és a UPI: öt­vennyolc órai fogság után csü­törtökön késő este 20 politikai­ fogoly Mexikóba utazásával egyidőben szabadon bocsátot­ták Crowleyt, az Egyesült Ál­lamok Santo Domingó-i nagy­­követségének légiattaséját. A szabadon bocsátás az amerikai diplomatát elrabló szervezet elképzeléseinek megfelelően történt: több külföldi nagykö­vet kíséretében a 20 politikai fogoly elfoglalta helyét a San­to Domingó-i repülőtéren a külön erre a célra bérelt re­pülőgépen. Röviddel ezután Crowleyt elrablói gépkocsiba ültették, majd Santo Domingo belvárosában hirtelen kitették. Crowley taxiba ült, és azon­nal az amerikai nagykövetség­re sietett, ahonnan megérke­zését telefonon közölték a re­­pülőtérre. A különgép, fedél­zetén 20 politikai fogollyal megkapta az engedélyt a fel­szállásra, és a hírügynökségek jelentései szerint péntek haj­nalban megérkezett Mexikó­városba. Ismeretlen telefonáló pénte­ken arról értesítette egy Bue­nos Airesben működő hírügy­nökség kirendeltségét, hogy Waldemar Sanchez paraguayi konzult — akit egy magát Ar­gentin Felszabadítási Frontnak nevező szervezet elrabolt — meggyilkolták, holttestét Bue­nos Aires külvárosában egy folyóba dobták. A rendőrség azonn­al intézkedett: békaem­berek keresik a megadott he­lyen a holttestet. Nagyszabású politikai per Athénban értelmiségiek ellen Kiutasították a skandináv parlamenti megfigyelőket Athénból jelenti a Reuter és az AFP. Az athéni katonai bí­róság pénteken kezdi meg 35 neves személyiség perének tár­gyalását. A vádlottak vala­mennyien értelmiségiek , egyetemi tanárok, jogászok, nyugalmazott katonatisztek —, „a rendszer megdöntésére szőtt összeesküvéssel" vádoják őket. Péntek reggeltől szigorú biz­tonsági intézkedéseket hoztak a katonai bíróság épülete kö­rül. A tárgyaláson csak kis­számú hallgatóság vehet részt. Külföldi megfigyelők, jo­gászszervezetek képviselői és egy skandináv parlamenti kül­döttség érkezett Athénba, hogy részt vegyen a tárgyaláson. A skandináv parlamenti küldött­ségnek, amely csütörtökön ér­kezett Athénba, a hatóságok megtiltották, hogy elhagyja a repülőteret. Nem kívánatos személynek nyilvánították Hans Jorgen Lembourn dán képviselőt és Jan Hangland volt norvég igazságügyminisz­tert és felkérték őket, hogy a legközelebbi géppel távozza­nak az országból. A külpolitika hírei O (Teherán, AFP) Leány­­gyermeknek adott életet Fa­­rah Diba császárnő, a sah fe­lesége pénteken. A kislány az iráni császárnő negyedik gyermeke. Podgornij gyönyö­rű orchideacsokorral fejezte ki jókívánságait Farah Dibá­­nak. Ő (Bukarest, MTI) A Ro­mán Nagy Nemzetgyűlés ta­vaszi ülésszakának záróülésén Manescu külügyminiszter szá­molt be a román külpolitika 1969-es tevékenységéről.­­ (Róma, AFP) Elhunyt 95 esztendős korában Alcide Cervi, az olasz ellenállás egyik legendás alakja. Hét fiát a fasiszta katonai bíróság kivégeztette, mert szövetséges hadifoglyoknak nyújtott me­nedéket . (Új-Delhi, AFP) A ti­zennégy nagybank államosítá­sáról előterjesztett törvény­­tervezetet az indiai parlament alsóháza után a felsőház is elfogadta. Nyilvános kivégzések Kínában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az utóbbi időben a monstre­­perek és a nyilvános kivégzé­sek újabb hulláma öntötte el Kínát. Március elsején a Kuangtung tartományban több ezer néző részvételével megtartott nyilvános perek után több mint száz embert végeztek ki. Március 10-én főbelőttek 41 elítéltet, s ezt megelőzően Szvatov kikötővá­rosban 21 embert végeztek ki. Szombat, 1970. március 28.

Next