Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. május 30 XXVI. évfolyam, 125. szám Nem másodrendű állampolgárok A felszabadulás előtt hoszszú éveket töltöttem nyugdíjas édesapámmal együtt. Élénken emlékezem még a minden hónap végén megismétlődő panaszokra: az árak emelkednek, a fizetéseket — ha nem is hasonló arányban — növelik, de a nyugdíjak változatlanok maradnak. Az újságok napirenden tartották a kérdést, az illetékesek ígérgettek, végül semmi sem történt. A nyugdíjasokkal nem törődtek. Ez a régi emlék mostanában gyakran eszembe jut, főleg akkor, amikor az egymás után megjelenő rendelkezéseket olvasom a nyugdíjasok helyzetének ilyen vagy olyan megjavításáról. Ebben az esztendőben több effajta intézkedés történt. Felemelték a legkisebb nyugdíjak összegét, elrendelték, hogy 1971. január 1-től évente automatikusan életbe lép 2 százalékos emelés, bevonták az öregségi gondoskodásba a magánkereskedőket. Legutóbb azután megjelent az a határozat, amelyet az érdekeltek már régen izgatottan vártak. Megszüntették azt a hátrányos megkülönböztetést, amely szerint, ha a dolgozó öt évnél hosszabb időre megszakította munkaviszonyát, a megszakítást megelőző esztendőket a nyugdíj megállapításánál nem lehet figyelembe venni. A jövőben ezek az évek már nem vesznek el, ami az 1970. június 30. után bejelentett nyugdíjigények elbírálását nagymértékben befolyásolja majd. Ne legyen félreértés. Jól tudom, hogy a régi nyugdíjasok között még mindig vannak számosan, akiknek megélhetéséhez a havonta érkező szerény összeg nem elegendő. Látják ezt az illetékesek is, ezért tartják a problémát állandóan napirenden. A megoldás azonban csak fokozatosan történhet, a népgazdaság helyzetéhez alkalmazkodóan. Hiszen minden, meg oly csekély változtatás forintban hatalmas összeget jelent. Hogy csak egyetlen példát említsek, az az intézkedés, amelynek eredményeképpen március óta az 1600 forinton aluli nyugdíjakat kiegészítéssel fizetik, kereken kétszázötvenezer embert érintett, és évente csaknem egymilliárddal növelte a nyugdíjak összegét. Az ötéves megszakítás hátrányainak megszüntetése nyilván még nagyobb horderejű következményekkel jár. Úgy érzem azonban, hogy mindezeknek a lépéseknek igazi jelentősége nem is az anyagiakban van, hanem abban a megváltozott emberitársadalmi-erkölcsi megítélésben, amelyben ma a munkában elfáradtakat, az abból kidőlteket részesítik. Megszűntek másodrendű állampolgárok lenni, akikkel most már nem érdemes törődni, hiszen a közös erőfeszítésekből nem vehetik ki többé a részüket. Nem, a társadalom nem felejti el, hogy milyen szerepük volt a romok eltakarításában, az új élet megalapozásában és felépítésében. Nem felejti el, és magához tartozónak érzi őket továbbra is, gondjaikkal és örömeikkel együtt. És ha már örömről szólunk, meg kell emlékeznünk a Minisztertanács határozatának egy másik pontjáról is. Ismételten szóvá tettük ezeken a hasábokon a „nyugdíjas orvos nem orvos?” problémáját, azt a különös helyzetet, amely szerint a nyugdíjkorhatárt betöltött és állásáról lemondott orvos nem kezelhette tovább is azokat a betegeit, akik múltbeli gyógyulásuk alapján bizalommal fordultak volna hozzá. Elmondottuk az érveket, hivatkoztunk arra, hogy a közösségnek milyen nyeresége származhat abból, ha egy hosszú élet tapasztalatai nem mennek veszendőbe. Meg arra, hogy az állami betegellátó hálózatnak csak könnyebbséget jelenthet, ha egyesek megmaradnak régi orvosuk mellett és ha tehetik, magánbetegként továbbra is őket keresik fel. És idéztük azoknak a javítószolgáltató kisiparosoknak példáját, akiknek a közösség érdekében megengedték, hogy nyugdíjuk folyósítása mellett elvégezzék a reájuk váró munkát. Az érvek azonban hosszú időn keresztül hiába hangoztak el. Most végre megérett a helyzet a megoldásra, amely megnyugvással tölti el az érintett orvosokat és betegeket egyaránt Talán annak is van valamilyen jelképes fontossága, hogy a Minisztertanács ugyanazon az ülésen hozott határozatot a nyugdíjasok helyzetének újabb könnyítésére, amelyen az árvízvédelem és az árvízkárosultak ügyében kellett döntenie. A természeti katasztrófa mindnyájunk számára felveti a segítés feladatát, természetesen az állam számára is. De a szükségessé vált széles körű segítőakció előreláthatóan óriási költségei sem szoríthatták háttérbe azoknak a dolgát, akik régen várva várták a kedvező határozatot és akik számára minden két késedelem igen súlyos problémát jelentett volna. Öröm és megelégedés valamennyiünknek, hogy erre a késedelemre nem került sor, öröm az öregeknek, akiknek alkonyát a legújabb határozat derűsebbé varázsolja. És öröm a fiataloknak is, hiszen előbb-utóbb felettük is eljár az idő. Kemény István A Saigon—Phnom Penh-i útért folyik a küzdelem Fokozódott a harcok hevessége Kambodzsában A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA KÖZPONTJAIBAN élénk tárgyalások folynak, s ezek előterében az ismert nemzetközi problémák állnak. Mozgalmas a moszkvai diplomáciai élet: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP első titkárával, aki Japánból hazatérőben megszakította útját a szovjet fővárosban Moszkvában tartózkodik Hailé Szelasszié etióp császár is, s megkezdődtek a szovjet—román kormányfői megbeszélések: a két küldöttséget Koszigin, illetve Maurer miniszterelnök vezeti. A TASZSZ közölte a delegációk összetételét, ebből arra lehet következtetni, hogy a megbeszélések egyik fontos témája a két ország gazdasági együttműködése. A szocialista országok diplomáciai hírei között említjük meg, hogy Péter János magyar külügyminiszter a jövő héten Norvégiába látogat. Fock Jenő közelgő jugoszláviai utazása előtt hazánk és Jugoszlávia kapcsolatainak sikeres fejlődéséről nyilatkozott a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője. Az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítséget állította beszédének középpontjába Nasszer elnök, s szólt arról, hogy ez a segítség védelmi jellegű. Egyidejűleg elutasította azokat a nyugati terveket, amelyek szerint a közel-keleti válságot előbbre vinné a fegyverszállítások befagyasztása. Kifejtette az elnök kormánya álláspontját a válság békés megoldásáról is. A beszéd nyilván iránymutató lesz az amerikai fél számára az esetleges újabb Dobrinyin—Lisco találkozón, amelyen az AP hírügynökség értesülése szerint a State Department — úgymond — „biztosítékokat” szeretne kapni arra vonatkozóan, hogy az Egyiptomban tartózkodó szovjet katonai személyzet csupán védelmi feladatokat lát el. Washingtont a jelek szerint továbbra is a fegyverszállítási kérelmek teljesítésére ösztönzi a Tel Aviv-i kormány, erre mutat F.ban külügyminiszter újabb nyilatkozata, amelyben a Tel Aviv-i diplomácia vezetője azt fejtegette, hogy a „Szovjetunió elrettentésére” azonnali intézkedéseket kell hoznia Washingtonnak. Az NSZK keleti politikája keretében kivált a szovjet—nyugatnémet megbeszélések valószínű második szakasza keltette fel az érdeklődést az elmúlt napokban, ami érthető is, hiszen kétségtelen, hogy ezek a tárgyalások megkülönböztetett jelentőségűek. A bonni kormány még nem döntött arról, hogy mikorra javasolja a hivatalos tanácskozások megkezdését az erőszakról való lemondásról. Mint az MTI bonni tudósítója jelentette, néhány napja olyan hírek terjedtek el, hogy Scheel külügyminiszter még a június 14-i tartományi választások előtt a szovjet fővárosba utazik és személyesen vezeti majd a tárgyalásokat. Ez pillanatnyilag valószínűtlennek tűnik, mivel Bonnban sokan nem tartják helyesnek, hogy Scheel éppen akkor utazzon a szovjet fővárosba, amikor a Winiewicz külügyminiszter-helyettes vezette lengyel kormányküldöttség a nyugatnémet fővárosban tárgyal. A tudósító értesülése szerint a tárgyalások valószínűleg csak a június 14-i tartományi választások után kezdődnek. A Varsó és Bonn közötti véleménycserével foglalkozik legújabb számában a Perspektywy című lengyel hetilap. A lap leszögezi, hogy a tárgyalások önmagukban még nem jelentik annak elismerését, hogy az NSZK leszámolt a múlttal. A cikkíró a továbbiakban szól azonban arról is, hogy a bonni szociáldemokrata vezetésnek és személy szerint Brandt kancellárnak „a reakció nyomása ellenére volt bátorsága beismerni, hogy Hitler bukása felszabadította a német népet is. Eddig még egy nyugatnémet kancellár sem szánta rá magát ilyen kijelentésre.” A cikk kitér a kereszténydemokrata ellenzék egyre hevesebbé váló támadásaira, de azt is kifejti, hogy ha sikerrel járnának azok a bonni próbálkozások, amelyeknek célja a kelet-európai kapcsolatok rendezése, úgy ez nemcsak az egész európai helyzetre gyakorolna enyhülést, hanem világszerte és magában az NSZK-ban is megerősítené Brandt és kormánya pozícióit. Az indokínai térséggel kapcsolatosan két hír érdemel figyelmet. Az egyik kambodzsai tartományi fővárosban heves csatározások folynak az ellenállók és a kormánycsapatok között. A Washington Evening Star értesülése szerint jobboldali államcsíny készül Laoszban. Ez nyilván tovább bonyolítaná az indokínai térség helyzetét. Washingtonban egyébként Nixon elnök nagygyűlésen beszélt az indokínai háborút elítélő diáktüntetésekről. A magyar külügyminiszter június 2-án Norvégiába utazik Az MTI jelenti: A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 25 között. Jugoszláv külügyi szóvivő nyilatkozata : Minden téren sikeresen fejlődnek hazánk és Jugoszlávia kapcsolatai Belgrádból jelenti az MTI. Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén nyilatkozott Fock Jenő magyar miniszterelnök közelgő jugoszláviai látogatásáról és kijelentette: Jugoszlávia és Magyarország kapcsolatai sikeresen fejlődnek minden területen az egyenjogúság, a szuverenitás és az integritás teljes tisztelete, a kölcsönös megbecsülés és a be nem avatkozás alapján. Hozzátette: Mitja Ribicsics jugoszláv kormányfő és Fock Jenő magyar miniszterelnök a legfontosabb nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről folytat majd megbeszéléseket. Meggyőződésünk — mondotta —, hogy a látogatás jelentős hozzájárulás lesz a két szocialista ország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez és a jószomszédi viszonyhoz. A szóvivő kérdésre válaszolva elismeréssel szólt a tiszai árvízzel kapcsolatos magyar— jugoszláv együttműködésről. Rámutatott, hogy Magyarország és Jugoszlávia — földrajzi helyzete miatt — együtt kell hogy működjék az árvízvédelemben, s ez az együttműködés már hosszú évek óta sikeresen folyik a kormányszervek és a szakmai intézmények között egyaránt. Vujica aláhúzta az együttműködés, a kölcsönös segítség és a szolidaritás igen hatékony voltát a két ország határvidékén. A szabadságharcosok körülvették Prey Veng tartományi fővárost Hírügynökségi jelentések szerint elkeseredett harcok folynak a Saigont és a kambodzsai fővárost, Phnom Penht összekötő országút birtoklásáért. A szabadságharcosok ellenállása fokozódott, gyakorlatilag elvágták a délvietnami és amerikai csapatok útját. Különösen feszült a helyzet Prey Vérig tartományi fővárosban, ahol utcai harcok folynak. A szabadságharcosok által körülvett városba légiúton szállítanak dél-vietnami erősítéseket. Saigoni katonai körök adatai szerint az amerikaiak vesztesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai harcokban. A dél-vietnami kormánycsapatok vesztesége: 524 halott és 2300 sebesült. Egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy csütörtökön egy amerikai helikopter tévedésből tüzet nyitott „szövetséges” csapatokra; 39 dél-vietnami katona és egy amerikai „tanácsadó” megsebesült. A thaiföldi fővárosban bejelentették, hogy noha katonákat egyelőre nem adnak a kambodzsai rendszer megsegítésére, a thaiföldi kormány 20 felfegyverzett gyorsjáratú, katonai őrhajót bocsát a kambodzsaiak rendelkezésére. Ezek a vízi járművek a Mekong-folyón fognak szolgálatot teljesíteni. Washingtonból jelenti a Reuter. Az amerikai hadsereg kénytelen volt eljárást indítani két katonatiszt ellen, akiket „meghatározatlan számú személy” meggyilkolásával vádolnak. A vádirat szerint Vincent Hartman kapitány és Robert Lee hadnagy tavaly júniusban a vietnami Mekong-folyó deltavidékén parancsot adott arra, hogy katonái tüzet nyissanak polgári lakóházakra és ezzel számos ártatlan polgári személy halálát okozták. Az ügy részletei egyelőre nem ismeretesek. Knoxville-ből jelenti a Reuter. Nixon amerikai elnök csütörtök este beszédet mondott az evangélikus diákok Knoxville-ban rendezett nagygyűlésén. Hírügynökségek megjegyzik: ez az első eset, hogy az elnök a kambodzsai intervenció megindítása és az országszerte kirobbant ifjúsági megmozdulások óta diákok elé merészkedik. Az amerikai elnök beszédében keveset mondott Ékesszólóan dicsérte a diákokat, „nagyszerű ifjú nemzedéknek” nevezte őket és közölte velük, hogy „nagyszerű országban” élnek, mert ez az ország azt is lehetővé teszi, hogy hangot adjanak eltérő véleményüknek, amennyiben ezt „megfelelő formában” teszik. Nixon hosszasan beszélt arról, hogy a diákoknak meg kell tanulniuk a „helyes viselkedési formákat” és le kell mondaniuk az erőszakos cselekményekről. Megfigyelők szerint Nixon szavai aligha érhették el a kívánt hatást. Nasyier beszéde Khartoumban a Szovjetunió katonai segítségéről Az EAK álláspontja a közel-keleti válság békés megoldásáról Csütörtökön este Khartoumban, az egyiptomi— líbiai—szudáni hármas találkozó befejezését követő nagygyűlésen beszédet mondott Nasszer, az EAK elnöke. Nasszer mindenekelőtt köszönetet mondott a Szovjetuniónak azért a katonai segítségért, amelyben az arab országokat részesítette. Ezzel kapcsolatban az elnök hangoztatta, hogy a fegyverek „védelmi jellegűek”, s az arab országok anélkül jutottak hozzájuk, hogy a Szovjetunió bármilyen feltételt szabott volna nekik. „Kértünk és kaptunk tanácsadókat és szakértőket a Szovjetuniótól” — jelentette ki Nasszer, majd így folytatta: „A tanácsadók különböző modern fegyverek használatára tanítják be katonáinkat, és csakis kiképzéssel foglalkoznak. Nem avatkoznak bele a politikába.” A szovjet segítség nélkül — folytatta Nasszer — az Egyesült Arab Köztársaság teljesen ki lett volna szolgáltatva. A Szovjetunió által szállított modern fegyverek lehetetlenné teszik Izraelnek, hogy Kairót és a Nílus deltáját Egyiptom létfontosságú gazdasági létesítményeit pusztítsa. „Figyelmeztettek és fenyegettek bennünket, hogy ha nem adjuk meg magunkat, a Phantomok lerombolják létfontosságú objektumainkat. Megkértük a Szovjetuniót, segítsen nekünk abban, hogy szembe tudjunk szállni az ellenség pusztító fegyvereivel” — mondotta Nasszer, majd kijelentette: „Rendkívül hálásak vagyunk a Szovjetuniónak azért, hogy a szűkös időkben segítségünkre sietett.” Az FÁK elnöke elutasította a közel-keleti fegyverszállítások befagyasztását. Az arabok részéről a megszállt területek felszabadításáról van szó — mondotta, és hangoztatta, hogy fel kell készülni a döntő csatára, mert Izrael nem hajlandó a megszállt területeket kiüríteni. „Amikor az Egyesült Államok közel-keleti erőegyensúlyról beszél — folytatta —, olyan egyensúlyt ért ezen, amely Izrael számára előnyös. Hasonló politikát