Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

2 folytat Nagy-Britannia is. Ép­pen ezért Egyiptom nemcsak Izrael, hanem az izraeli fegy­verek által képviselt Egyesült Államok ellen is harcol. Nasszer megismételte az EAK álláspontját a közel-ke­leti válság békés megoldását illetően. A békének két felté­tele van: Izraelnek ki kell vo­nulnia az 1967-es, háború során megszállt arab területekről, helyre kell állítani a Paleszti­nai arab nép törvényes jogait. A khartoumi tömeggyűlésen beszédet mondott Kadhafi ez­redes, a líbiai forradalmi ta­nács elnöke is. Síkraszállt azért, hogy kivétel nélkül min­den arab ország vegye ki ré­szét az Izrael ellen folyó harc­ból. Nasszer elnök egyetértett ezzel, és mindketten kivételes jelentőséget tulajdonítottak a közös harc szempontjából Egyiptom, Líbia és Szudán hármas szövetségének. Nasszer pénteken délelőtt Khartoumból hazaérkezett Kairóba. Brezsnyev-Zsir­kov találkozó Moszkváb­an Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Expo 70 világkiállítás al­kalmából Japánban tett lá­togatásáról hazafelé vezető útján pénteken Moszkvába érkezett Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a bolgár minisztertanács elnöke. Vele együtt érkezett a szovjet fővárosba Basev bol­gár külügyminiszter és Szto­­jan Gjurov moszkvai bolgár nagykövet is. Todor Zsivkov és kísérete előzőleg Vlagyivosztokban és Habarovszkban töltött néhány napot. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára pénteken találkozott To­dor Zsivkovval. Brezsnyev és Zsivkov a be­szélgetésen érintette a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Bolgár Kommunista Párt, a Szovjetunió és Bulgária kö­zötti baráti kapcsolatok to­vábbfejlesztésének kérdéseit, a kommunista és munkás-­ világmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet problémáit és néhány más, mindkét felet érdeklő kérdést. Todor Zsivkov pénteken hazautazott Moszkvából. Szovjet-román kormányfői tárgyalások a Kremlben Moszkvából jelenti a TASZSZ: Pénteken a Kremlben tárgya­lások kezdődtek Koszigin szov­jet kormányfő és Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök között A szovjet kormány pénte­ken villásreggelit adott Ion Gheorghe Maurer tiszteletére. Maurerral együtt a villás­reggelin részt vett Gheorghe Radulescu, a Minisztertanács elnökhelyettese, Maxim Ber­­ghianu, az Állami Tervbizott­ság elnöke, Alexandra Boaba vegyipari miniszter, Nicolae Agachi kohóipari miniszter és több más román személyiség. Szovjet részről Alekszej Ko­szigin, Dmitrij Poljanszkij, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Nyikolaj Bajbakov, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és miniszterek vettek részt a villásreggelin, amelyet meleg, elvtársias légkör jel­lemzett. Koszigin és Maurer mondott pohárköszöntőt. A baráti és elvtársi légkör­ben megtartott tárgyalásokon megvitatták a Szovjetunió és Románia közötti gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés és kooperáció továbbfejlesztésének és elmé­lyítésének kérdéseit. Koszigin és Maurer kifejezték megelé­gedésüket a véleménycsere fö­lött és hangot adtak annak a meggyőződésüknek, hogy sza­kadatlanul tovább fejlődik majd a gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés a két ország között. Maurer pénteken hazautazott Moszkvából. Pham Van Dong távirata Kosziginhez Moszkvából jelenti a TASZSZ: Moszkvában nyilvánosságra hozták azt a táviratot, amelyet Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke küldött Alek­szej Koszigin szovjet kormány­főhöz. Pham Van Dong táv­iratában nagy elismeréssel nyi­latkozik a szocialista orszá­gok kormányfőinek 1970. má­jus 14-i nyilatkozatáról, amely­ben elítélték az Egyesült Álla­mok indokínai imperialista agressziójának kiszélesítését. Pham Van Dong a vietnami nép, a Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormánya nevében őszinte köszönetét fe­jezi ki a szovjet népnek, az SZKP-nak és a szovjet kor­mánynak „ezért az értékes tá­mogatásért, a nagy segítségért”. Hailé Szilimra b­és Podgornjj a szovjet-etióp együttműködés bővítéséről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége és a szov­jet kormány pénteken a Kreml nagy palotájában villásregge­lit adott I. Hailé Szelasszié etiópiai császár tiszteletére. A villásreggelin Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke beszédében rámutatott, hogy bár Hailé Szelasszié csá­szár moszkvai tartózkodása igen rövid, mégis lehetőséget adott a véleménycserére, a szov­jet-etiópiai kapcsolatok kér­déseit, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű problémáit illetően. Hailé Szelasszié császár be­szédében megállapította, hogy látogatása a Szovjetunióban lehetővé tette számos olyan kérdés megvitatását a szovjet vezetőkkel, amelyek mindkét felet érdeklik, és érintik a bé­két és a nemzetközi biztonsá­got. Hailé Szelasszié megjegyez­te, hogy a Szovjetunió és Etió­pia között már régóta jó a vi­szony. „Véleményem szerint, célunk: erőfeszítéseket tenni az országaink közötti együtt­működés további erősítése ér­dekében” — fűzte hozzá a csá­szár. Befejeződött a Komszomol kongresszusa Moszkvából jelenti az MTI. A lenini Komszomol kong­resszusa csütörtökön munkájá­nak fontos állomásához érke­zett: a delegátusok egyönte­tűen jóváhagyták a Komszo­mol központi bizottságának tevékenységét, amely az ifjú­ság kommunista nevelésének a párt által kitűzött feladatai megvalósítására irányul. A kongresszuson jóváhagyott határozat kimondja: a Kom­szomol legfontosabb feladata, hogy a lenini tanítások szel­lemében nevelje az ifjúságot, segítse a komszomolistákat, a fiatalokat abban, hogy alko­­tóan elsajátítsák a marxista- leninista elméletet, hogy osz­tályszempontból közelítsék meg a társadalmi élet jelensé­geit, segítenie kell a Komszo­­molnak a fiatalokat, hogy sok­oldalúan képzett, a párt ügyéért, a kommunizmus győ­zelméért küzdő szilárd, ön­feláldozó harcosokká válja­nak. Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol központi bizottsá­gának első titkára zárszavában kiemelte, hogy a szovjet ifjú­ság híven a proletár interna­cionalizmushoz, erősíteni fogja barátságát a szocialista orszá­gok fiataljaival, az egész világ haladó ifjúságával. Pénteken ünnepélyes záró­ülés után a Komszomol köz­ponti bizottsága fogadást adott a delegátusok és a külföldi vendégek tiszteletére, majd a Luzsnyiki stadionban látvá­nyos ifjúsági sportünnepéllyel ért véget a kongresszus ötna­pos eseménysorozata.­­ (Belgrád, Tanjug) Tito jugoszláv elnök fogadta Sharp kanadai külügyminisztert. A beszélgetésen jelen volt Te­­pavac jugoszláv külügyminisz­ter. A CD (Vatikánváros, Reuter) VI. Pál pápa november má­sodik felében Ausztráliába utazik, ahol két hetet tölt majd a katolikus egyházfő. Magyar Nemzet Strougal beszámolója Csehszlovákia nyugati szomszédaival is a kapcsolatok fejlesztésére törekszik Flesch István, az MTI prá­gai tudósítója jelenti. A cseh­szlovák szövetségi gyűlés ta­vaszi ülésszakának pénteki napján Lubomir Strougal mi­niszterelnök terjesztette elő a kormány programnyilatkoza­tának teljesítéséről szóló be­számolót. Megállapította, hogy a kor­mány az eddig elért legfon­tosabb belpolitikai eredmények közé sorolja a szocialistaelle­nes és jobboldali erők tömb­jének politikai szétzúzását, el­szigetelésüket, legális tevé­kenységük meghiúsítását, an­nak a felismerésnek a térhódí­tását, hogy a CSKP KB 1969 áprilisa óta helyes irányban vezeti az országot. Beszámolójának gazdasági részében pozitívnak minősí­tette a népgazdaság első ne­gyedévi fejlődését. A néphadseregben nagy fi­gyelmet fordítanak arra, hogy politikai szempontokat érvé­nyesítsenek a vezérkar tag­jainak minősítésében és a fegyveres erők konszolidálásá­ban. A biztonsági testületnél is arra törekszenek, hogy nö­veljék a politikai, szakmai és műszaki felkészültséget. A miniszterelnök rámuta­tott: „A burzsoá propaganda azzal igyekszik lejáratni a rend és nyugalom helyreállí­tására irányuló erőfeszítésein­ket, hogy híreket terjeszt koncepciós perek előkészítésé­ről Csehszlovákiában. Ezekkel a rágalmakkal és hazugságok­kal azonban nem másíthatja meg politikánk alapgondola­tát. Szavatoljuk állampolgá­raink jogi biztonságát, egyide­jűleg mindenkitől elvárjuk a köztársaság törvényeinek tisz­teletben tartását.” Az ország külpolitikájáról szólva hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia támogatja az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolatát, s nyugati szomszédaival is a kapcsolatok fejlesztésére tö­rekszik. Az NSZK-val való viszony javítása a bonni kor­mányon múlik, hiszen Cseh­szlovákia a maga részéről már többször tanújelét adta jó szándékainak. Strougal beje­lentette, hogy ezekben a na­pokban tárgyalások kezdődtek a csehszlovák—nyugatnémet hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás megkötéséről. Sajnálattal állapította meg, hogy a csehszlovákiai konszo­lidáció előrehaladtával több európai kapitalista országban csehszlovákellenes kampány bontakozik ki. Ebből különös­képpen kiveszi részét Ausztria és Franciaország, ahol szóhoz jutnak a csehszlovák emigrá­ció képviselői is. Mindez ter­mészetszerűen nyomot hagy kölcsönös kapcsolatainkban — mondotta a miniszterelnök. A kormány az ellenséges törek­vések meghiúsítására a kül­ügyi szolgálatából eltávolítot­ta azokat, akik nem szolgálták az ország érdekeit, vagy poli­tikailag csalódást okoztak. Beszéde végén elmondotta, hogy a központi szervek mun­kájának javítása érdekében a kormány intézkedéseket hozott az államapparátusnak a jobb­oldali opportunista és szocia­listaellenes elemektől való megtisztítására. Ezeket az in­tézkedéseket fokozatosan való­sították meg, s a közeljövőben befejezik. Pénteken délután a prágai vár Spanyol-termében véget ért a népi gyűlés és a nemze­tek gyűlése negyedik együttes ülésszaka, amelyen vendégként részt vett Ludvik Svoboda köztársasági elnök és Gustáv Husák, a CSKP KB első tit­kára. A kormány program­­nyilatkozatának teljesítéséről szóló miniszterelnöki beszámo­lót vita követte, majd a kép­viselők nyilatkozatban fejezték ki egyetértésüket a kormány tevékenységével. Megkezdődött a brit választási hadjárat II. Erzsébet feloszlatta az alsóházat Londonból jelenti az MTI. Pénteken, húsz nappal az or­szágos választások előtt meg­tartotta utolsó ülését az 1966- ban megválasztott angol alsó­ház. Az ülésen kihirdették több korábban elfogadott tör­vény királynői szentesítését, majd II. Erzsébet a Bucking­­ham-palotában aláírta a ház feloszlatásáról és az új válasz­tások kiírásáról intézkedő le­iratát. Ezt, a hagyományok­nak megfelelően, nem a parla­mentben, hanem a Cityben, az értéktőzsde lépcsőjén hirdet­ték ki pénteken este, hat óra­kor. Hivatalosan e perctől vet­te kezdetét a választási hadjá­rat. Péntek este Wilson minisz­terelnök Cardiffban, Wales fő­városában mondott kortesbe­szédet, ami a hivatalos válasz­tási kampány első jelentő­sebb megnyilvánulása. Edward Heath ellenzéki vezér saját választókerületében, Bexley­­ben állt a szavazók elé. Az alsóház pénteki záróülé­sén a „köztiszteletben álló ide­genek” karzatán jelen volt dr. Vályi Péter magyar pénzügy­­miniszter is, aki dr. Házi Ven­cel nagykövet vendégeként néhány napos, nem hivatalos látogatáson Londonban tar­tózkodik. Zavargások Ceylonban Colombóból jelenti a Reutert Pénteken letette a hivatali es­küt Bandanaraike asszony, Ceylon új miniszterelnöke. A főkormányzó hivatalához haj­tató miniszterelnöknőt az út mentén felsorakozott hívei lel­kesen üdvözölték. A főváros más negyedeiben és az ország több nagyobb vá­rosaiban a nap folyamán za­vargások voltak. Zavargásokat jelentettek a colombói bazár és a pályaud­var környékéről is. A jobb­oldali ellenzék Gopallawa fő­kormányzó beavatkozását kér­te. Rohamrendőrök szállták meg a Sorbonne egyik fakultását Párizsból jelenti a Reuter. Pénteken Párizs diáknegyedé­ben a hajnali órákig folytak a csatározások anarchista, maoista tüntetők és a rendőr­ség között. A Quartier Latinbe kivezé­nyelt rohamrendőrség két osz­taga csütörtökön este betört a Sorbonne természettudományi fakultására, ahol több száz diák sáncolta el magát. A francia rendőrség pénte­ken közölte, hogy a Szajna bal partján levő diáknegyedben lezajlott anarchista zavargások részvevői közül 937-et tartóz­tatott le és közülük többet bí­róság elé állítanak. A UPI felháborító vandaliz­musról adott hírt péntek dél­után: ismeretlen tettesek po­kolgéppel megrongálták Mau­­rice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt volt főtitká­rának síremlékét a Père La­­chaise temetőben. A síremlék környékén provokatív szovjet­ellenes jelszavakat festettek fel. Párizsból jelenti az MTI. A párizsi bíróság csütörtökön ítéletet hirdetett a La Cause du Peuple című anarchista lap két volt szerkesztőjének ügyé­ben, Le Dantec egyévi, Le Bris pedig nyolchavi börtönbünte­tést kapott. 0 (Varsó, MTI) Jaruzelski lengyel nemzetvédelmi minisz­ter meghívására, hivatalos lá­togatásra Varsóba érkezett Andersson svéd hadügymi­niszter. Tizenkettedik SALT-ülés Bécsben Bécsből jelenti a DPA. A stratégiai fegyverzetek korlá­tozásáról Bécsben folyó szov­jet—amerikai tárgyalások pén­teki, sorrendben 12. munka­­ülése 40 percig tartott. Bécsi hírügynökségi jelenté­sek szerint Nixon elnök állító­lag ellátogat Bécsbe és az ame­rikai—szovjet stratégiai fegy­verkorlátozási tárgyalások utolsó szakaszának munkájá­ban személyesen is részt vesz. A Fehér Ház szóvivője viszont azt közölte, hogy Nixon nem tervez külföldi utat. Szombat, 1970. május 30. Al­tig a hkcok mögött van ÚJ CEYLONI ERŐVONALAK Váratlanul került a világ­lapok hasábjaira az India déli partjainak közelében elterülő Ceylon, ahol a héten válasz­tásokat rendeztek. A 65 ezer négyzetkilométer nagyságú, mintegy 11 millió lakosú szi­getországban történt szava­zatszámlálás valóban fontos esemény, s megérdemli a fi­gyelmet. Nem csupán önmagá­ban a választás ténye, hanem a már közzétett eredmények miatt. Mint a távirati irodák hírül adták, öt és fél millió szavazó járult az urnák elé. Vok­­saikért két tábor versenyzett: egyfelől az Egyesült Nemzeti Párt, amely Senanayake mi­niszterelnök vezetésével 1965 óta irányította Ceylon politi­kai életét, másfelől a Ceyloni Szabadság Párt, amely 1965 előtt már egyszer megszerezte a parlamenti többséget. Ezt a pártot, amelyet egyébként a vidéki értelmiség, a tanítók, orvosok, a papság, valamint a parasztság pártjaként tarta­nak számon Bandaranaike asz­­szony vezette a választási harcban, aki 1960 júliusában a világ első miniszterelnöknőjeként lépett hivatalba. Távoznia 1965-ben kellett a kormány­fői székből, mert pártja vere­séget szenvedett, s az alkot­mány megszabta ötéves válasz­tási periódusban Bandaranaike asszony és pártja ellenzékbe vonult. Közrejátszhatott a ve­reségben az is, hogy ebben az időben viszonylag számottevő befolyást szereztek az ultra­baloldali, trockista körök a ceyloni baloldalon. Bizonyos értelemben várat­lannak minősíthető győzelmet aratott a mostani választáso­kon Bandaranaike asszony és pártja. Nem annyira a győze­lem ténye a meglepő, hanem a mértéke: a közzétett hiva­talos végeredmények szerint a 151 tagú parlamentben a bal­oldali kormánykoalíciónak 115 képviselője lesz; közülük a ceyloni Szabadság Párt 90, a Szocialista Párt 19, a Kom­munista Párt 6 mandátummal rendelkezik. „Amikor Bandaranaikét — akinek a helyébe lépett fele­sége — meggyilkolták, egy öreg­ember sírva kiáltotta Colombo utcáin: megölték a királyt!” — így idézte fel az események szemtanúja az 1959. szeptember 26-i nap egyik jellemző epizódját Jacques Decornoy-nak, a párizsi Le Monde munkatársának, aki az év elején háromrészes cikk­sorozatban számolt be lapja hasábjain a szigetország éle­téről, múltjáról, gazdasági helyzetéről. Sirimaro R. D. Bandaranaike természetesen nem volt király, ellenben az egykori brit gyarmat politikai életének egyik vezéregyénisé­geként tartották számon. Ceylon 1948-ban nyerte el függetlenségét, de a sziget megmaradt a Nemzetközösség keretében, élén az angol ki­rálynő kinevezte főkormány­zóval. Az ötvenes években keg­­kezdődött a „Bandaranaike kor­szak” — a Le Monde cikk­írójának szóhasználata —, s ekkor került a „buddhista forradalom” az ország politikai életének középpontjába. Rendkívül bonyolultak a kis állam vallási, etnikai viszo­nyai. Az ország népességének mintegy 70 százalékát alkot­ják az indogermán nyelvcsa­ládhoz tartozó, buddhista val­­lású szingalézek, a lakosok 23 százaléka tamil nemzetiségű, nyelvük az indiai dravida nyelvcsaládhoz tartozik, s többnyire hindu vallásúak. De a szigeten arab származású mórok, európaiak, az egykori holland és portugál gyarma­tosítók leszármazottai (a por­tugálok 1505 és 1658. között tartották uralmuk alatt a szi­getet, utánuk jöttek a holland, majd 1796-ban a brit gyar­matosítók) és malájok is él­nek. A szingaléz—tamil ellen­tét az ország politikai életé­nek egyik csomópontja. A buddhista forradalom célul tűzte ki, hogy a buddhista vallás és a szingaléz nyelv megkapja a méltó helyet az ország társadalmi, politikai és kulturális életében. E cél egyaránt irányult a kisszámú nyugati értelmiség és a nem­zetiségi-vallási kisebbséget al­kotó tamil lakosság ellen. Az ötödfélszázados gyarmati ura­lom örökségének leküzdése ily módon összefonódott egy prog­rammal, amely a nemzeti jel­leget minden eddiginél ha­tározottabban igyekezett ki­fejezésre juttatni. Ennek je­gyében 1961-ben államnyelvvé nyilvánították a szingalézt; az ellentéttel kapcsolatos az 1964-es indiai—ceyloni megál­lapodás, amelynek értelmében félmillió indiai származású ta­mil visszatért Indiába. A politikai gyilkosság áldo­zatává vált Bandaranaike öz­vegye 1960—65 között baloldali szellemű határozataival tette ismertté nevét Több nagyvállalatot ál­lamosított, miniszterelnöksége idején vették állami kezelés­be a colombói kikötőket, ugyancsak államosították a külföldi érdekeltségű cégek egy részét. A gazdasági füg­getlenség kivívására töreked­ve Bandaranaike asszony jó kapcsolatokat épített ki a szo­cialista országokkal. Nem hozott ezen a téren nagyobb változást a Bandana­­ranaike asszonyt követő kon­zervatív kormányzat sem. Bár Senanayake inkább a nyugat felé tájékozódott (kölcsönöket vett fel a McNamara vezette Világbanktól), országán belül pedig elsődlegesen arra a vé­kony rétegre támaszkodott, amely inkább London felé te­kint, alapvető változás még­sem következett be a külpo­litikai vonalvezetésben. Egy 1969-es interjújában szólt ar­ról, hogy hazája el nem kö­telezett ország, amelynek kül­politikája „a barátság és az együttműködés minden állam­mal, tekintet nélkül azok tár­sadalmi és gazdasági rendsze­rére vagy ideológiájára”. Ilyen szellemben bővítette kapcsolatait Ceylon a szocia­lista országokkal, köztük ha­zánkkal is. Az érintkezési pontok kivált a gazdaságban észlelhetők. A segélyt és támogatást különö­sen az iparban tudja jól fel­használni Ceylon, amelynek gazdasági élete erősen magán viseli a monokultúrás gazda­ság jellemző vonásait. Néhány termék exportján alapul az egész gazdasági élet; világhírű a ceyloni tea (a szigetország adja a világtermelés egyötö­dét, a világexport 40 száza­lékát), emellett számottevő a világviszonylatban is -gy a gumi-, a kopra- és a fahéj­termelés. A gazdaságfejlesztési programok középpontjában érthetően az ipar fejlesztése áll tehát, s természetesen Ceylonra is vonatkoznak azok a megállapítások, hogy „a fej­lődő országoknak gazdasági életük fejlesztéséhez jelentős mértékű külső anyagi eszköz­re van szükségük, mégpedig gépek és üzemek formájában.” (A bruttó ■ társadalmi termék 1968-ban 8,3 százalékkal emel­kedett.) A baloldali koalíció és Ban­daranaike asszony pártjának győzelme után nyilvánvalóan folytatódik a Ceylonban már hagyományosnak tekinthető el nem kötelezettségi irányvonal. Egyes gyors nyugati reakciók pedig bizonyos pénzügyi kö­rök aggodalmáról számolnak be azzal kapcsolatban, hogy az új ceyloni kormányfő újabb nagy államosításokat helyezett kilátásba. A minisz­terelnök-asszony valóban nem hagyott kétséget afelől, hogy folytatni kívánja 1965-ben megszakadt gazdaságpolitiká­ját, erről tanúskodnak a gyorsan bejelentett államosí­tási intézkedések. Martin József

Next