Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

Áras 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. május 23 XXVI. évfolyam, 119. szám Jövedelmünk mérlegeA két német kormányfő a kasseli találkozóról­ ­ A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA ELSŐ SZÁMÚ Témája továbbra is a két német állam kormányfőjének csütörtöki kasseli találko­zója. A megbeszélések után Willi Stoph, az NDK miniszter­­elnöke visszautazott Berlinbe, Willy Brandt nyugatnémet kan­cellár pedig Bonnba. Az NDK televíziójának adott nyilatko­zatában Stoph a többi között kijelentette, hogy kormánya állás­pontját az európai béke biztosítására irányuló törekvés hatá­rozza meg. Brandt pénteki sajtóértekezletének egyetlen témája a kasseli csúcstalálkozó volt. A kancellár szólt a többi között arról, hogy Bonn nem várt konkrét választ Berlintől a húsz­pontos javaslatra, emellett pedig aláhúzta, hogy egyetértett az NDK miniszterelnökével abban: a megbeszélések — pillanat­nyilag még meg nem határozott módon — a jövőben folyta­tódnak. Brandt a kasseli tanácskozás értékelésekor kitért a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet, illetve a varsói lengyel—nyugatnémet párbeszédre is. A sajtókommentárokat általában kettősség jellemzi. Bővel­kednek borúlátó, negatív állásfoglalásokban, ezzel egyidejűen azonban felhívják a figyelmet a megbeszélések pozitív moz­zanataira is. Az MTI Kasselbe kiküldött tudósítója szerint a megbeszélés az első látásra negatív képet mutat, de ez nem tükrözi a teljes valóságot. Az egyik nyugatnémet televízióadó riportere például olyan tévedésbe esett, hogy szomorú szavak­kal beszélt az NDK küldöttségének váratlan és gyors elutazá­sáról, holott ekkor került sor az elmaradt koszorúzás minden­kit meglepetésként érő pótlására, s az elutazás előtti közös vacsorára. A tudósító szerint a búcsúzás légkörét sem lehet fagyosnak minősíteni. Brandt délutáni felszólalásában pedig volt olyan mozzanat, amelyet igen nagy óvatossággal ugyan, de bizonyos előrehaladásként lehet értékelni. A TASZSZ rövid ismertetést adott ki a Pravda tudósítójának kommentárjáról; a szovjet lap cikkírója szerint „maga az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányfőjét hiva­talosan fogadták a Német Szövetségi Köztársaság területén, kétségtelen, nem kis sikere a német szocialista állam követke­zetesen békeszerető és konstruktív politikájának"’. A lengyel lapok vezető helyen, bő terjedelemben kommentálják az NDK és az NSZK kormányfőjének megbeszéléseit. A Zycie Warsza­­wy óv a túlzottan gyors állásfoglalástól, hiszen a két fél csak­­ezután elemzi majd a találkozón elhangzott megalapításokat. A Glos Pracy kommentátora úgy véli, hogy a megbeszélésen „mind az NDK, mind az NSZK kifejezésre juttatta a kölcsönös közeledésre való készségét, de a célt különböző úton akarják elérni. A lap szerint a kasseli találkozó létrejöttének ténye ön­magában is fontos. A Rudé Právo különtudósítója Brandt nyi­latkozatával összefüggésben megállapította, hogy a szövetségi köztársaságban „fokozatosan teret hódít a realitások elisme­rése”. Hozzáfűzi azonban a cikkíró, hogy a negatív elemek továbbra sem tűntek el a bonni politikából. A nyugati sajtó is részletesen tárgyalja a kasseli megbeszé­léseket. Ugyancsak hangsúlyt kapnak a negatívumok, s fel­lelhetők olyan állítások is, amelyek szerint Kasselban a nyu­gatnémet kancellár „elment addig a határig, ameddig egyálta­lán el lehetséges menni”. Az Humanité viszont jogosan állapí­totta meg, hogy „azok a formulák, amelyeket Brandt javasolt, bármennyire is vonzónak tűnhetnek és a nyugatnémet közvéle­mény bizonyos fokú fejlődését tanúsítják, a jogi elismerés hiá­nyában teljesen céltalanok”. Mindamellett nem hiányoznak a nyugati állásfoglalásokból azok a nézetek sem, amelyek sze­rint a két német állam magas szintű párbeszéde a jövőben folytatható. Az összehasonlítás a vé­rünkben van. Az emberek többsége önkéntelenül pár­huzamot von, ha az üzletben kezébe fog, egy itthon gyár­tott kelmét, ha a vendéglői kiszolgálás gyorsaságát, ud­variasságát figyeli, ha új épületekkel, szállodákkal ta­lálkozik az országban, ha ar­ról hall, mit „tud” egy új magyar gép, berendezés és számtalan esetben összeha­sonlítja azt is, hogy a külön­böző nemzetiségű dolgozók mit és mennyit vásárolhat­nak a fizetésükért. Ennek eredményeként, ki-ki a ma­ga vérmérséklete szerint, hol büszkeséggel, hol pesszimiz­mussal, egykedvűen, vagy önmarcangolóan igyekszik iparunkat, mezőgazdaságun­kat, kereskedelmünket a fej­lettségének megfelelő hely­re sorolni a többi országgal egybevetve. A felszabadulástól eltelt két és fél évtized gazdasági munkáját értékelve ilyen összehasonlítást vázolt fel Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára is, csütörtökön tartott előadásában. Olyan gazdasá­gi jelenségek, mutatók alap­ján vonta meg nemzeti jöve­delmünk alakulásának mér­legét, amelyek leghűbb, leg­reálisabb képét nyújthatják jelenlegi helyzetünknek a gazdasági világrangsorban. Érdemes ebbe a tükörbe gyakrabban betekinteni. Nemcsak azért, hogy tud­juk, hol tartunk. Elsősorban azért, hogy lássuk, hol kell leginkább anyagi és szellemi erőfeszítéseket tenni a gyor­sabb előrehaladás érdeké­ben. Megnyugtató tény pél­dául, hogy hosszú évek óta gyorsabban fejlődünk, mint a tőkés államok és a KGST- országok átlagos növekedési ütemétől sem maradunk ma már le. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem hazánk­ban 750 dollár körül van, ez jó közepes szintet jelent vi­lágviszonylatban. Egyes te­rületeken — például a foglal­koztatottságban, a szociális ellátásban — a kiváló osz­tályzatra is érdemesek va­gyunk, mivel itt elértük, il­letve túlhaladtuk a tőkés or­szágok nagy részét. Előre léptünk a termelés szaksze­rűbb, hatékonyabb irányítá­sában, fejlődött üzemeink­ben, vállalatainknál a ter­melés szervezettsége, tech­nológiája. Ez idő alatt ter­mészetesen fejlődtek a nyu­gati tőkés országok is. Egy részük 30—40 évvel ezelőtt is már magasan ipa­rosított szintet ért el, így a termelékenységben, az egy főre jutó fogyasztásban és még néhány területen az élenjáró kapitalista államok és közöttünk a régi távolság nem csökkent lényegesen. Mi kell ahhoz, hogy ebben a nemzetközi „vetélkedő­ben” egyre jobb eredménye­ket érjünk el? Nyers Rezső is elemezte ezt, de a téma fontosságát jelzi az is, hogy más politikai és gazdasági vezető személyiségek előadá­sában, cikkeiben szintén gyakran lehet találkozni ilyen fejtegetésekkel. Erről van szó, ha üzemszervezés­ről beszélünk, a hatéko­nyabb ösztönzőkről, találmá­nyi és újítási rendelkezé­sekről. Érdemes lenne például mélyebben elemezni, hogy nálunk a tudomány miért hatol be lassabban a terme­lésbe, miért szükséges hosz­­szabb idő ahhoz, hogy a ta­lálmányokból, felfedezések­ből új termék, vagy új gyár­tási eljárás legyen. Az okok itt is szerteágazók, nagy ré­szük fejlődésünk sajátossá­gában gyökerezik, de ez a lassúság semmiképpen nem törvényszerű és nem is nyu­godhatunk bele, hogy éppen ezen­­­ a területen legyünk tempoveszteségben. Jelentős javulást hozhatna itt pél­dául az, ha fokoznák az ér­dekeltek anyagi ösztönzését, ha még szorosabbá válna a kapcsolat a termelő vállala­tok és a kutató-fejlesztő in­tézetek között. A beruházásoknál, a hi­telek nyújtásánál is jobban kellene szelektálni. Több tá­mogatást adni azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, amelyekben a termelés az átlagosnál sokkal jövedel­mezőbb, azoknál a vállala­toknál pedig, amelyekben a termelés nem rentábilis, to­vábbi „fékeket” alkalmazni — amennyiben ez népgazda­sági ellátási érdekeket nem sért. Hasznos lenne az is, ha fo­kozódnék a vállalatok ver­sengése egymással. Több iparágban a versengés gát­ját jelenti például a mono­­polhelyzetre való törekvés, az országos mammutvállala­­tok és trösztök indokolatlan létrehozása. Előrelendítő erő rejlik a keresetek munka szerinti differenciálásában. Ha a munkások között még jobban széthúzzák a bére­ket, ha az értelmiségieknél, munkájuk értékétől függően, nagyobb belső differenciá­lást valósítanak meg a fize­tésemelések során, ennek jó hatása rövid időn belül ér­ződhet mind a jövedelmező­ségben, mind a termelé­kenységben. Ez utóbbi mu­tatóra különösen oda kell fi­gyelni a jövőben, mivel ipa­runk az eddigi extenzív fej­lődésből az intenzív fejlődé­si szakaszba lép. Ha mara­dunk az eddigi aránynál, amikor a termelés növeke­désének 45 százaléka szár­mazott új munkaerők fog­lalkoztatásából és csak 55 százalék a termelékenység emelkedéséből — talán még a jelenlegi helyünket sem tudjuk tartani a jövedelem­ranglistán, nemhogy előre lépjünk. „Ha például egy százalékkal nő a nemzeti jö­vedelem — mondotta Nyers Rezső —, ez annyit jelent hogy csaknem egymilliárd forinttal többet fordítha­tunk felhalmozásra és több mint másfél milliárd forint­tal többet fogyasztásra.” Könnyű kiszámítani, meny­nyi új lakást lehetne például ebből a másfél milliárdból felépíteni, mennyi új bútort, televíziót, személygépkocsit és más fogyasztási cikket vásárolhatna a lakosság. Eddig általában évi hat százalékkal emelkedett nem­zeti jövedelmünk. Viszony­lag jó ütem ez, de lehet még fokozni, az ütemen javítani. Amire ehhez szükség van, az sok is, kevés is: szervezet­tebb, hatékonyabb, hozzáér­tőbb munka a népgazdaság minden területén. Késéri Ernő Willi Stoph nyilatkozatát Álláspontunkat az európai béke biztosítására irányuló törekvés határozza meg A kasseli találkozó után a két német állam kormányfő­je visszautazott az NDK, il­letve az NSZK fővárosába. Willi Stoph nyilatkozott az NDK televíziójának. Sajtó­­értekezletén Brandt kancel­lár kijelentette: egyetértett az NDK miniszterelnökével abban, hogy az eszmecserét egy későbbi időpontban foly­tassák. Berlinből jelenti az ADN és az MTI. Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke péntek délelőtt Kasselből visz­­szaérkezett az NDK fővárosá­ba. A küldöttséget, amely Kas­­selben részt vett Willy Brandt nyugatnémet kancellárral és a nyugatnémet küldöttséggel folytatott tárgyaláson, a pálya­udvaron Alfred Neumann, a minisztertanács elnökének első helyettese, Peter Florin kül­ügyi államtitkár és dr. Rudi Rost államtitkár, a miniszter­­tanács irodájának vezetője fo­gadta. Willi Stoph miniszterelnök csütörtökön Kasselből az NDK területére visszaérkezve, Gers­­tingenben nyilatkozott az NDK televíziójának. A többi között kijelentette: „Álláspontunkat, úgy, mint ed­dig, továbbra is az európai béke biztosítására irányuló tö­rekvés határozza meg. Már Erfurtban is megmondottam, hogy ez kifejezésre jut kezde­ményezésünkben, abban a szer­ződéstervezetben, amelyet múlt év decemberében terjesz­tettünk elő és amely továbbra is az egyetlen alapja a szövet­ségi kormánnyal kötendő bár­milyen megegyezésnek” „Szerződéstervezetünk ösz­­szefoglalva tartalmazza az európai biztonsághoz szüksé­ges elemeket: egyenjogúságot, nemzetközi jogot, a megkülön­böztetés megszüntetését, be nem avatkozást, a területi sért­hetetlenség tiszteletben tartá­sát, a leszerelést, a nukleáris fegyverekről való lemondást, Nyugat-Berlinnek, mint önálló politikai egységnek a tisztelet­ben tartását és az ENSZ-be való felvétel indítványozását. A televízió munkatársának a nyugatnémet kormány állás­pontjára vonatkozó kérdésére Stoph azt válaszolta, hogy a két kormány felfogása közti ellentéteket Erfurt óta Brandt kormánya nem szüntette meg. Ellentétben Brandtnak Erfurt­ban tett kijelentéseivel és ígé­ reteivel, a szövetségi kormány intézkedéseiben folytatta az NDK-val szemben alkalmazott megkülönböztetést. Ennek pél­dájaként az NDK miniszterel­nöke emlékeztetett az NSZK- nak az Egészségügyi Világ­­szervezetben, valamint az Európai Gazdasági Bizottság­ban végrehajtott zavaró ak­cióira, továbbá Scheel külügy­miniszter megnyilatkozásaira. Stoph kijelentette, hogy ösz­­szefüggést lát Brandt kancel­lár magatartása és az ő láto­gatásával kapcsolatos szélső­­jobboldali megmozdulások kö­zött. Ott, ahol a potsdami egyezményt nem hajtják végre — mondotta —, ott erőszakot vetnek, a fiatalembereket neo­nácikká és revansistákká te­szik, más államoknak, azok határainak, jogainak és zászla­jának semmibevevésére neve­lik. Nem lehet meglepődni, hogy amikor egy ilyen állam kormányfője húsz pontot he­lyez ugyan a tárgyalóasztalra, ezek közül mégis hiányzik a legfontosabb, az egyenjogú kapcsolatok megteremtése nemzetközi jogi alapon a két egymástól elválasztott állam között. Nagy jelentőségű kérdések „Mindezek ellenére az NDK bizonyságot ad tárgyalási kész­ségéről, mert azok a kérdések, amelyekről szó van, túlságo­san komolyak és túlságosan, nagy jelentőségűek Európa összes népe számára. Ezért tet­tünk újból kísérletet arra, hogy eljussunk az egyenjogú, nemzetközi jogilag érvényes kapcsolatokhoz és ezzel meg­szilárdítsuk az európai bizton­ságot. Azt akarjuk, hogy végre a szövetségi köztársaságban is elismerjék a második világhá­ború eredményeit és levonják a tanulságokat a történelem­ből.” A továbbiakban Willi Stoph örömét fejezte ki azon, hogy az NSZK polgárainak ezrei mennyire lelkesen üdvözölték őt a határtól egészen Kasselig és magában Kasselben. Hozzá­tette, hogy ez nem lepte őt meg. Az NDK és az NSZK szembenállása osztályok szem­benállása, és nagyon is termé­szetes, ha az NSZK dolgozói­nak milliói megértik, hogy a feszültség, a békétlenség, a há­borús fenyegetések ugyanúgy az imperialista rendszerből fa­kadnak, mint a kizsákmányo­lás, az árak felhajtása és a lakbéruzsora. „Egynek érezzük magunkat az NSZK munkásai­val, értelmiségével és más ré­tegeivel, amelyek nem akar­nak egyebet, mint nyugalom­ban és békében élni és tudjuk, hogy ehhez a nemzetközi jogi­lag alátámasztott békés egy­más mellett élésre van szük­ség” — mondotta. „Ha figyelembe vesszük az erfurti és a kasseli megbeszé­lések lefolyását — válaszolta egy újabb kérdésre Stoph —, akkor sajnos, arra a végső kö­vetkeztetésre kell jutni, hogy a szövetségi kormány még nem hajlandó a nemzetközi jogilag érvényes kapcsolatok megteremtésére. Ezért a meg­beszélések végeztével kifeje­zésre juttattam azt a reményt, hogy a Brandt-kormány egy bizonyos gondolkodási idő után eljut ahhoz a felismerés­hez, miszerint az NDK javas­lata utat nyit a békés egymás mellett éléshez. Az NDK kor­mánya kész arra, hogy foly­tassa a kormányfők tanácsko­zásait, amint az NSZK kormá­nya ebben az alapvető kérdés­ben reális magatartást tanú­sít.” Willy Brandt kancellár pén­teken hajnalban a kasseli tár­gyalásokon részt vett NSZK- küldöttség egy részével vissza­érkezett Bonnba. A pályaud­varon újságíróknak kijelentet­te: „A megbeszélések az NDK- val folytatódnak. Szándékosan nyitva hagytuk azt a kérdést, hogy a további tárgyalások milyen szintűek lesznek. Nem összpontosítottuk a figyelmet egy újabb csúcstalálkozóra, hanem nyitva hagytunk min­den lehetőséget.” Nyilatkozott a kancellár csü­törtök este is közvetlenül az­előtt, hogy Kasselből hazain­dult. Kijelentette, ha az er­furti és a kasseli találkozót egymással összefüggésben te­kintik, akkor azt kell monda­ni, hogy a két fél most többet tud egymásról. Van különbség abban, hogy az ember csak dokumentumokat olvas, vagy személyesen cseréli rá az ér­veket. Brandt kancellár azt mon­dotta, hogy nem érezte fagyos­nak a magatartást közte és az NDK miniszterelnöke között. „Tisztában kell lenni azonban azzal — tette hozzá —, hogy nem mindig csak a személye­ken múlik a dolog. Mindenki­nek megvannak a maga fel­adatai, amelyeket ilyen meg­beszéléseken képviselni kell.” Brandt sajtóértekezlete Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Willy Brandt pénteken sajtóértekezletet tar­tott Bonnban, amelynek egyet­len témája a kasseli találkozó volt. Hangoztatta, hogy Kassel után nem változik meg az NSZK politikája. „A találko­zót nem lehet elszigetelten ér­tékelni — mondotta —, hanem csak a Moszkvában és Varsó­ban folyó eszmecserével össze­függésben.” — A kasseli találkozó kiha­tása a varsói és a moszkvai megbeszélésekre egyelőre még nem mérhető fel — fűzte hoz­zá Brandt. Semmilyen jel sem mutat arra, hogy Lengyelor­szág és a Szovjetunió most ke­vésbé érdekelt a tárgyalások­ban, mint előzőleg. A kancellár a sajtóértekez­leten egyebek között kijelen­tette még, hogy a két fél ál­láspontja közötti ellentétek da­cára Kasselban „egész sereg érintkezési pont” vált látható­vá. Éppen ezért — folytatta — a szövetségi kormány „nagy lélegzetet véve, síkraszáll majd azért, hogy a feszültsé­gek megszűnjenek és lehetősé­geket találjanak az együttmű­ködésre”. Az NDK felelős politikusai­nak kijelentéseiben Brandt „bizonyos logikátlanságot” vélt felfedezni, és elutasította „az NDK-nak azzal kapcsolatos bí­rálatát, hogy a bonni kormány továbbra is ragaszkodik a há­rom nyugati szövetségessel kö­tött németországi szerződés­hez”. A kancellár aláhúzta annak a jelentőségét, hogy a két né­met kormányfő 2 hónapon be­lül másodszor találkozott. A nyugatnémet elképzelésekre — mondta Brandt — nem várt azonnali konkrét választ. Egyetértett viszont Stoph-fal abban, hogy az eszmecserét egy későbbi időpontban foly­tassák. Azt, hogy Kasselben nem jött létre konkrét megál­lapodás, Brandt annak bizo­nyítékaként értékelte,­­hogy „a szakadék mély és sok türelem­re lesz szükség annak áthida­lásához”. Brandt még egyszer sajnálko­zását fejezte ki a kasseli inci­densek miatt. Hozzáfűzte, „Stoph miniszterelnök sem dramatizálta azokat, hanem megköszönte a vendéglátást”. A bonni kormány minden-

Next