Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
Ára 1 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAI , Kedd 1970. május 26 XXVI. évfolyam, 121. szám | Napirenden az áruház Az idősebbek még emlékeznek a jelmondatra: „Mindent egy helyen, a Magyar Divatcsarnokban.” Kitűnően fejezi ki az áruházak lényegét és legfőbb előnyét a vásárlók szemében. A XX. század egyre gyorsuló tempójában a legdrágábbat, a legértékesebbet, az időt takarítja meg, aki mindent egy helyen tud megvásárolni, és így nem is meglepő, hogy a század elejétől szinte gombamódra szaporodtak el a sok-sok kiskereskedést magukba foglaló, hatalmas üzletházak. És mit mutat a jelen? A lakásépítések mind feszítettebb üteme mellett egyre nagyobb a jelentősége a lakosság jó kereskedelmi ellátásának, s a születő új városrészekben szinte a lakásokkal egy időben nőnek ki a földből a nagy, egyre több és többféle igényt kielégítő áruházak. Az áruházak sorában is különleges helyet foglal el az a 29 Centrum Áruház, amelyek közül 12 a fővárosban található. Rendkívül népszerűek és csaknem 70 ezer négyzetméter területen több mint 2800 eladóval állják a vevők ostromát. Amikor a fővárosi tanács vb napirendre tűzte a Centrum Áruházak munkájának megvitatását, valóban fontos kereskedelempolitikai feladatának tett eleget. A Hazafias Népfront — támogatva az áruházaknak a beszámolót megelőző felmérő munkáját — már az év elején, majd a további hónapokban több kerületben ankétokon tárgyalta meg az áruházak működését. A közönség megnyilvánulásai jóegynéhány vonatkozásban a legtöbb kerületben megegyeztek és szinte teljesen egységesen tükrözték az áruházakkal szemben jelentkező igényeket. Vitathatatlan például, hogy a vásárlók mindenütt az eladók udvarias, készséges, vagy éppen ezzel ellenkező magatartására figyelnek fel legelőször; erre a legérzékenyebbek. Még egyes cikkek hiányát is jobban elviselik, ha látják, hogy az eladó őszinte együttérzéssel osztozik gondjaikban, jóindulattal keresi az igény kielégítésének módját, tehát azon igyekszik, hogy a vásárló ne üres kézzel, elégedetlenül távozzék. E téren az áruházaknak legnagyobb gondja a létszámhiány, amely a vevővel való megfelelő foglalkozást is nagymértékben gátolja. Az eladók anyagi érdekeltségének további növelése, amelyre az utóbbi időben több kísérlet és jó kezdeményezés született, sokat enyhíthet ezeken a gondokon is. Sajnos, újra meg újra beigazolódik, hogy még mindig sok a hiánycikk és ebben a tekintetben az egyes áruházak, vagy a kiszolgáló személyzet merev magatartása is nehezíti a vevő helyzetét. Fehér holló még mindig az olyan eset, mint ami az Extra Áruházban fordult elő. Egy vevő visszavitte az ott vásárolt tréningruhát, mert szűknek bizonyult, és mivel helyben nem orvosolhatták a bajt, a vevő az eladótól utalványt kapott, amelyet bármely más Centrum Áruházban is beválthatott. Több helyen elhangzott viszont a panasz, hogy egyes cikkeket nem lehet idejében, szezonban kapni, ugyanakkor kiárusításkor titokzatos körülmények között nagy tömegben kerülnek elő. Ez az észrevétel egyszerre több hiányosságra is rámutat. Egyrészt arra, hogy még mindig nincs megfelelő kapcsolat az ipar és kereskedelem között, hogy nem ütemesek a szállítások, az áruházak nem folytatnak elég következetes, átgondolt árpolitikát és még sorolhatnánk, jó egynéhány hibát. Az ipar és kereskedelem kapcsolatát károsan befolyásolja még mindig az ipar monopolhelyzete is, az, hogy az áruházak sok esetben még mindig teljesen kiszolgáltatottak egy-egy iparvállalat rossz piackutatásának vagy egyszerű szeszélyének. Erősen érezteti ez a hatását például a konfekció, de különösen a gyermekruházati cikkek választékában és árában. Felvetődött, nem lenne-e érdemes a Centrum Áruházaknak egy közös konfekcióüzemet létrehozni — ami van, az csak kis teljesítményű —, hogy így versenyre kelhessenek az ipari üzemekkel a vevő igényeinek jobb kielégítése érdekében. Ami az árpolitikát illeti,a Centrum Áruházak a szolid árakra törekednek, nagytömegű árut olcsón akarnak a vásárlókhoz eljuttatni. Mégis joggal kérdezték meg az ankétokon: szabad-e 800 forintos hócsizmát árulni és miért nem kapható a 200 és 800 forintos csizma mellett egy közbülső minőségű áru is? Miért nem kezdeményeznek az áruházak és egyáltalán a kereskedelem az olcsóbb áruk bevezetése érdekében az iparnál, biztosan kölcsönösen megtalálnák a számításukat, szolid, mégis jelentős haszonra tennének szert. A budapesti Centrum Áruházak dolgozói a vállalat országos forgalmának 56 százalékát bonyolítják le és ebben az évben előreláthatólag csaknem három és fél milliárd forintos forgalmat érnek el. Több üzletükben áttérnek a korszerűbb eladási formákra, az önkiválasztó és önkiszolgáló módszerre, új osztályokat, rekonstrukciót terveznek. A közönség észrevételeit és igényeit figyelembe véve egyre több árut vesznek közvetlenül az ipartól, hogy még nagyobb rétegeket vonjanak be vásárlóik körébe és a késedelmes szállítás lehetőségét is csökkentsék. Az olcsóbb cikkek gyártására ma már több szerződést kötöttek az ipar vezetőivel. Egy ország fejlettségét, kulturáltságát nem utolsósorban áruházai, üzletei kirakatain, áruválasztékán, az eladók magatartásán is leméri a külföldi idelátogató. A budapesti Centrum Áruházaknak a hazai közönség igényeinek kielégítésén kívül ezzel is számolniuk kell, ilyen szempontból is a figyelem homlokterében, központjában állnak. Komor Vilma Ma kezdődik Khartoumban a hármas csúcsértekezlet Nasszer, Numeiri és Kadhafi találkozója A külpolitikai helyzet AZ INDOKÍNAI VÁLSÁG, a Közel-Kelet és Európa eseményei töltik ki a mozgalmas hét eleji diplomáciai hírkrónikát. A kambodzsai helyzet szempontjából figyelemre méltó az a nyilatkozat, amelyet az Izvesztyija közölt és amelyben kormánya megbízásából a Szovjetunió Phnom Penh-i nagykövete értékeli az amerikai beavatkozás nyomán előállott új helyzetet. A nyilatkozat leszögezi, hogy a Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri a kambodzsai fejleményeket és szükség esetén levonja a következtetéseket. A nagyköveti nyilatkozat szerint Kambodzsa választás előtt áll: az a kérdés, hogy az ország „visszatér-e a béke és a semlegesség útjára”, vagy „egyesül az agreszszió és a háború erőivel, s a szomszédos népek ellen viselt háború támaszpontjává válik”. Mint az MTI tudósítója jelentette, Hanoiban államfőnek kijáró fogadtatásban részesítették Norodom Szihanuk herceget. Megjegyezte a tudósító, hogy megérkezésekor Szihanuk különösen hosszú beszélgetést folytatott a Szovjetunió hanoi nagykövetével. A Phnom Penh-i rendszer külügyminisztere ellátogatott Saigonba, utazása előtt thaiföldi katonai küldöttség érkezett Kambodzsa fővárosába. Mindkét hír azt valószínűsíti, hogy az indokínai konfliktus továbbra is az eszkaláció felé halad, hiszen a thaiföldi küldöttség éppen a katonai segély fokozásáról tárgyal Phnom Penhben, s nyilván ilyen értelmű tanácskozásokat folytat a külügyminiszter a dél-vietnami rezsim vezetőivel. Egy thaiföldi katonai közleményből egyébként, az AFP szerint az derült ki, hogy a kambodzsai intervencióban thaiföldi csapatok is részt vesznek. Hivatalosan egyelőre nem foglaltak állást Bangkokban. Az MTI washingtoni tudósítója szerint Washington máris jelezte, hogy kész támogatni a saigoni rezsim csapatait abban az esetben, ha azok az amerikai katonai erők esetleges kivonása után is Kambodzsában maradnának. Ami a közel-keleti válságot illeti, első helyen érdemel említést az EAK, Líbia és Szudán vezetőinek ma kezdődő hármas csúcstalálkozója. Kairói lapértesülések szerint Kadhafi ezredes, Líbia elnöke olyan jellegű tervezetet készül a tanácskozás elé bocsátani, amely a közel-keleti válságot az „arab nemzet erejére” támaszkodva próbálná megoldani. Eban izraeli külügyminiszter kanadai, amerikai és nagy-britanniai látogatása befejeztével visszaérkezett Tel Avivba, s repülőtéri nyilatkozatában azt fejtegette, hogy Washington még nem hozott döntést az Izraelnek nyújtandó fegyverszállítások ügyében. Egy korábbi nyilatkozatában a külügyminiszter azt mondotta, hogy „a nemzetközi politika legsürgősebb feladata” a közel-keleti tűzszünet helyreállítása. A térségben ennek ellenére változatlanul folynak a különböző szintű és hevességű katonai összecsapások: két héten belül másodszor indítottak támadást izraeli szárazföldi alakulatok Libanon déli része ellen. Kontinensünkön a két német állam kapcsolatai mellett a NATO miniszteri tanácsának ma kezdődő kétnapos római ülése is az érdeklődés előterébe került. Winter, az NDK külügyminisztere a két német állam kormányfőjének kasseli találkozójáról kijelentette, hogy a megbeszélés „nemzetközi következményeit tekintve, egyáltalán nem volt eredménytelen”. Az NDK kormánya nyilatkozatban foglalt állást a két német állam kormányfői párbeszédével kapcsolatban. Az NDK sajtója továbbra is azt juttatja kifejezésre, hogy a sorrendben első helyen álló megoldandó kérdés az NDK nemzetközi jogi érvényű elismerése. Brandt kancellár saarbrückeni beszédében arról szólt, hogy a Kelet és a Nyugat közötti feszültség megszüntetése vezethet csupán tartós rendezésre Európában. A folyamatban levő szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról Adlers bonni kormányszóvivő kijelentette: Egon Bahr államtitkár javasolta, hogy az NSZK kormánya kezdjen hivatalos tárgyalásokat a szovjet kormánnyal arról a szerződésről, amelynek tárgya az erőszakról való lemondás lenne. A NATO római tanácskozását elsősorban azért kíséri figyelem, mert az ülésszaknak válaszolnia kellene a Varsói Szerződés tagállamainak az európai biztonsági konferencia összehívásával kapcsolatos javaslatára. Az MTI washingtoni tudósítójának értesülése szerint a NATO nem akar pozitív választ adni a szocialista országok kezdeményezésére. Líbiai rendezési terv Három arab ország csúcsértekezlete Khartoumban Hírügynökségi jelentések szerint katonai díszszemlével köszöntötték hétfőn Khartoumban a szudáni forradalom első évfordulóját. A díszszemlén felvonuló egységek között ott meneteltek a szövetséges Egyiptom és Líbia alakulatai is. A levegőben helikopterek köröztek a három ország lobogóival. Az ünnepségekre Khartoumba érkezett Nasszer, az EAK és Kadhafi ezredes, Líbia elnöke. A szudáni, egyiptomi és líbiai vezetők az alkalommal élve értekezletet tartanak. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Numeiri vezérőrnagyot, a Szudáni Forradalmi Tanács elnökét, miniszterelnökét, a szudáni forradalom első évfordulója alkalmából. A távirat megállapítja, hogy a szudáni nép bátran küzd a reakció és az imperializmus fondorlatai ellen, védelmezi az 1969. május 25-i forradalom politikai, társadalmi és gazdasági vívmányait. Az MTI kairói tudósítója szerint a hétfői kairói lapok hírül adják, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, Líbia és Szudán államfőinek harmadik csúcstalálkozóját hivatalosan kedd délelőtt nyitják meg Khartoumban. Nasszer, Kadhafi és Numeiri tárgyalásainak napirendjén nemzetközi kér dések, a három közel-keleti ország politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködésének fejlesztése szerepel. Az Al Gumhurija szerint Nasszer és Kadhafi péntekig maradnak Khartoumban. Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke vasárnap ismét megerősítette azt a május 15-i bejelentését, amely szerint Líbia új tervezetet és módszert dolgozott ki a közel-keleti válság megoldására, s a khartoumi hármas csúcstalálkozó a líbiai tervezet fényében vizsgálja meg az arab világ helyzetét. Kadhafi aláhúzta a tervezet nemzeti jellegét, mondván, hogy a megoldás módszere kizárólag az arab nemzet erejére támaszkodik. A líbiai tervezettel függ össze az az értékelés is, hogy Kadhafi a hármas csúcsértekezletet követően több arab főváros meglátogatására készül. Az Al Ahram hétfői vezércikkében rámutatott, hogy a khartoumi csúcstalálkozó egybeesik Afrika napjával és a szudáni forradalom első évfordulójával. Ez az egybeesés fokozza a csúcstalálkozó jelentőségét — írta a lap. A Szovjetunió Phnom Penh-i nagykövetének nyilatkozata: Kambodzsa választás előtt áll Az Izvesztyija hétfőn közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Szergej Kudrjavcev kambodzsai szovjet nagykövet kormányának megbízásából május 24-én tett a Phnom Penh-i hatóságoknak. Mint a TASZSZ jelentette, a nyilatkozat a többi között leszögezi: „A Szovjetunióban mély felháborodást keltett az Egyesült Államok és a saigoni tábornokok kambodzsai agressziója, valamint az a tény, hogy a háborút kiterjesztették erre az országra. Az Egyesült Államok eljárása ismét bebizonyította, hogy kormánykörei mennyire semmibe veszik a gyengébb államok szabadságát és függetlenségét, milyen cinikusan és arcátlanul megsértik a nemzetközi egyezményeket. Az amerikai és a saigoni csapatok kambodzsai betörése az Indokínára vonatkozó 1954-es genfi egyezmények durva megsértését és a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak megsértését jelenti. Ez a betörés súlyos szenvedéseket hozott a kambodzsai népre és nagymértékben kiélezte a helyzetet egész Délkelet-Ázsiában. Az Egyesült Államok és a saigoni rezsim agressziója következtében Kambodzsa mindjobban belekerül az indokínai katonai konfliktusba. A háború lángja elkapta Kambodzsát, romokat, városok és falvak hamvait ártatlanul meggyilkolt ezrek holttestét hagyva maga után. Ha nem tesznek intézkedéseket az amerikai és a saigoni csapatok kivonására, Kambodzsa belesodródik egy hosszú testvérgyilkos polgárháborúba. Ezért felelősséget kell majd viselniük azoknak is, akik elnézéssel viseltetnek az amerikai és a saigoni intervencióval szemben. A kambodzsai nép igaz barátaiban feltétlenül csodálkozást és sajnálkozást kelt az a tendencia, amely megmutatkozik Kambodzsa és a saigoni vezetőség kapcsolataiban. A kapcsolatok fejlesztése a saigoni rezsimmel, a közeledés hozzá, nemcsak súlyosan aláássa Kambodzsa nemzetközi tekintélyét, hanem ellentmond a kambodzsai nép létérdekeinek is. A Szovjetunióban mindenkor sokra értékelték Kambodzsa régebben folytatott békeszerető, semleges politikáját, a békéért, az imperialista agresszió ellen vívott harcát és meggyőződésük, hogy csak az ilyen politika felel meg Kambodzsa tényleges, hosszú időre szóló érdekeinek. A Szovjetunió figyelmesen követi a kambodzsai és az egész indokínai helyzet fejlődését, és a maga politikája számára levonja a szükséges következtetéseket abból, hogy milyen irányban halad majd ez a helyzet. Kambodzsa viszszatér-e a béke és a semlegesség útjára, vagy egyesül az agresszió és a háború erőivel és a szomszédos népek ellen viselt háború támaszpontjává válik. Kambodzsa most ilyen választás előtt áll.” Norodom Szihanuk Hanoiba érkezett UPI-interjú a felszabadító hadsereg egyik vezetőjével Rózsa László, az MTI hanoi tudósítója jelenti: Hétfőn délben a fellobogózott Hanoi ünnepélyesen fogadta Norodom Szihanuk államfőt és kíséretének tagjait. Szihanuk a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnökeként látogatott a VDK-ba, felesége, Monique Szihanuk kíséretében. Vele érkezett Penn Nouth miniszterelnök, valamint a Királyi Nemzeti Egységkormány több minisztere. Fél egy után néhány perccel, ünneplő tízezrek sorfala között gördült be Szihanuk gépkocsija a nemzeti színház előtti térre, motoros díszkísérettel. Az államfő Pham Van Dong miniszterelnökkel együtt szállt ki a gépkocsiból. A vendégeket Tan Dao Thang, a VDK elnöke, Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnöke és dr. Tran Dng Hung, Hanoi polgármestere üdvözölték, majd a két ország himnusza és huszonegy ágyúlövés hangjai után a vendégek elhaladtak a fehérruhás díszszázad előtt. Ezután Pham Van Dong bemutatta Szihanuknak a vietnami vezetőket és a diplomáciai missziók vezetőit. Szihanuk különösen hosszan beszélgetett Scserbakov szovjet nagykövettel. Az ötödik üzenet Pekingből jelenti az Új-Kína. Pekingben vasárnap nyilvánosságra hozták Norodom Szihanuk államfőnek a kambodzsai nemzethez intézett ötödik üzenetét. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a khmer nép sohasem fogja megbocsátani a Lan Nol—Sirik Matak-klikk által elkövetett hazaárulást. A Nemzeti Felszabadító Hadsereg a hazafias lakosság támogatását élvezve megkettőzte erőfeszít