Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

Ára 1 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAI , Kedd 1970. május 26 XXVI. évfolyam, 121. szám | Napirenden az áruház Az idősebbek még emlé­keznek a jelmondatra: „Mindent egy helyen, a Magyar Divatcsarnokban.” Kitűnően fejezi ki az áru­házak lényegét és legfőbb előnyét a vásárlók szemé­ben. A XX. század egyre gyorsuló tempójában a leg­drágábbat, a legértékeseb­bet, az időt takarítja meg, aki mindent egy helyen tud megvásárolni, és így nem is meglepő, hogy a század ele­jétől szinte gombamódra szaporodtak el a sok-sok kiskereskedést magukba foglaló, hatalmas üzlethá­zak. És mit mutat a jelen? A lakásépítések mind feszítet­tebb üteme mellett egyre nagyobb a jelentősége a la­kosság jó kereskedelmi ellá­tásának, s a születő új vá­rosrészekben szinte a laká­sokkal egy időben nőnek ki a földből a nagy, egyre több és többféle igényt kielégítő áruházak. Az áruházak sorában is különleges helyet foglal el az a 29 Centrum Áruház, amelyek közül 12 a főváros­ban található. Rendkívül népszerűek és csaknem 70 ezer négyzetméter területen több mint 2800 eladóval áll­ják a vevők ostromát. Ami­kor a fővárosi tanács vb na­pirendre tűzte a Centrum Áruházak munkájának meg­vitatását, valóban fontos ke­reskedelempolitikai felada­tának tett eleget. A Hazafias Népfront — támogatva az áruházaknak a beszámolót megelőző felmé­rő munkáját — már az év elején, majd a további hó­napokban több kerületben ankétokon tárgyalta meg az áruházak működését. A kö­zönség megnyilvánulásai jó­­egynéhány vonatkozásban a legtöbb kerületben meg­egyeztek és szinte teljesen egységesen tükrözték az áruházakkal szemben­ jelent­kező igényeket. Vitathatatlan például, hogy a vásárlók mindenütt az eladók udvarias, készsé­ges, vagy éppen ezzel ellen­kező magatartására figyel­nek fel legelőször; erre a legérzékenyebbek. Még egyes cikkek hiányát is job­ban elviselik, ha látják, hogy az eladó őszinte együttér­zéssel osztozik gondjaikban, jóindulattal keresi az igény kielégítésének módját, tehát azon igyekszik, hogy a vá­sárló ne üres kézzel, elége­detlenül távozzék. E téren az áruházaknak legnagyobb gondja a létszámhiány, amely a vevővel való meg­felelő foglalkozást is nagy­mértékben gátolja. Az el­adók anyagi érdekeltségé­nek további növelése, amely­re az utóbbi időben több kí­sérlet és jó kezdeményezés született, sokat enyhíthet ezeken a gondokon is. Sajnos, újra meg újra be­igazolódik, hogy még mindig sok a hiánycikk és ebben a tekintetben az egyes áruhá­zak, vagy a kiszolgáló sze­mélyzet merev magatartása is nehezíti a vevő helyzetét. Fehér holló még mindig az olyan eset, mint ami az Ext­ra Áruházban fordult elő. Egy vevő visszavitte az ott vásárolt tréningruhát, mert szűknek bizonyult, és mivel helyben nem orvosolhatták a bajt, a vevő az eladótól utalványt kapott, amelyet bármely más Centrum Áru­házban is beválthatott. Több helyen elhangzott viszont a panasz, hogy egyes cikkeket nem lehet idejében, szezon­ban kapni, ugyanakkor ki­árusításkor titokzatos körül­mények között nagy tömeg­ben kerülnek elő. Ez az ész­revétel egyszerre több hiá­nyosságra is rámutat. Egy­részt arra, hogy még mindig nincs megfelelő kapcsolat az ipar és kereskedelem között, hogy nem ütemesek a szál­lítások, az áruházak nem folytatnak elég következe­tes, átgondolt árpolitikát és még sorolhatnánk, jó egyné­hány hibát. Az ipar és ke­reskedelem kapcsolatát ká­rosan befolyásolja még mindig az ipar monopol­helyzete is, az, hogy az áru­házak sok esetben még min­dig teljesen kiszolgáltatottak egy-egy iparvállalat rossz piackutatásának vagy egy­szerű szeszélyének. Erősen érezteti ez a hatását például a konfekció­, de különösen a gyermekruházati cikkek vá­lasztékában és árában. Fel­vetődött, nem lenne-e érde­mes a Centrum Áruházak­nak egy közös konfekció­üzemet létrehozni — ami van, az csak kis teljesítmé­nyű —, hogy így versenyre kelhessenek az ipari üze­mekkel a vevő igényeinek jobb kielégítése érdekében. Ami az árpolitikát illeti,­­a Centrum Áruházak a szo­lid árakra törekednek, nagytömegű árut olcsón akarnak a vásárlókhoz el­juttatni. Mégis joggal kér­dezték meg az ankétokon: szabad-e 800 forintos hó­csizmát árulni és miért nem kapható a 200 és 800 forin­tos csizma mellett egy köz­bülső minőségű áru is? Miért nem kezdeményeznek az áruházak és egyáltalán a kereskedelem az olcsóbb áruk bevezetése érdekében az iparnál, biztosan kölcsö­nösen megtalálnák a számí­tásukat, szolid, mégis jelen­tős haszonra tennének szert. A budapesti Centrum Áruházak dolgozói a válla­lat országos forgalmának 56 százalékát bonyolítják le és ebben az évben előrelátha­tólag csaknem három és fél milliárd forintos forgalmat érnek el. Több üzletükben áttérnek a korszerűbb el­adási formákra, az önkivá­lasztó és önkiszolgáló mód­szerre, új osztályokat, re­konstrukciót terveznek. A közönség észrevételeit és igényeit figyelembe véve egyre több árut vesznek közvetlenül az ipartól, hogy még nagyobb rétegeket vonjanak be vásárlóik köré­be és a késedelmes szállítás lehetőségét is csökkentsék. Az olcsóbb cikkek gyártásá­ra ma már több szerződést kötöttek az ipar vezetőivel. Egy ország fejlettségét, kulturáltságát nem utolsó­sorban áruházai, üzletei ki­rakatain, áruválasztékán, az eladók magatartásán is le­méri a külföldi idelátogató. A budapesti Centrum Áru­házaknak a hazai közönség igényeinek kielégítésén kí­vül ezzel is számolniuk kell, ilyen szempontból is a fi­gyelem homlokterében, köz­pontjában állnak. Komor Vilma Ma kezdődik Khartoumban a hármas csúcsértekezlet Nasszer, Numeiri és Kadhafi találkozója A külpolitikai helyzet AZ INDOKÍNAI VÁLSÁG, a Közel-Kelet és Európa esemé­nyei töltik ki a mozgalmas hét eleji diplomáciai hírkrónikát. A kambodzsai helyzet szempontjából figyelemre méltó az a nyilatkozat, amelyet az Izvesztyija közölt és amelyben kor­mánya megbízásából a Szovjetunió Phnom Penh-i nagykövete értékeli az amerikai beavatkozás nyomán előállott új helyzetet. A nyilatkozat leszögezi, hogy a Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri a kambodzsai fejleményeket és szükség esetén levonja a következtetéseket. A nagyköveti nyilatkozat szerint Kam­bodzsa választás előtt áll: az a kérdés, hogy az ország „vissza­­tér-e a béke és a semlegesség útjára”, vagy „egyesül az agresz­­szió és a háború erőivel, s a szomszédos népek ellen viselt háború támaszpontjává válik”. Mint az MTI tudósítója jelen­tette, Hanoiban államfőnek kijáró fogadtatásban részesítették Norodom Szihanuk herceget. Megjegyezte a tudósító, hogy meg­érkezésekor Szihanuk különösen hosszú beszélgetést folytatott a Szovjetunió hanoi nagykövetével. A Phnom Penh-i rendszer külügyminisztere ellátogatott Saigonba, utazása előtt thaiföldi katonai küldöttség érkezett Kambodzsa fővárosába. Mindkét hír azt valószínűsíti, hogy az indokínai konfliktus továbbra is az eszkaláció felé halad, hiszen a thaiföldi küldöttség éppen a katonai segély fokozásá­ról tárgyal Phnom Penhben, s nyilván ilyen értelmű tanácsko­zásokat folytat a külügyminiszter a dél-vietnami rezsim veze­tőivel. Egy thaiföldi katonai közleményből egyébként, az AFP szerint az derült ki, hogy a kambodzsai intervencióban thai­földi csapatok is részt vesznek. Hivatalosan egyelőre nem fog­laltak állást Bangkokban. Az MTI washingtoni tudósítója sze­rint Washington máris jelezte, hogy kész támogatni a saigoni rezsim csapatait abban az esetben, ha azok az amerikai katonai erők esetleges kivonása után is Kambodzsában maradnának. Ami a közel-keleti válságot illeti, első helyen érdemel emlí­tést az EAK, Líbia és Szudán vezetőinek ma kezdődő hármas csúcstalálkozója. Kairói lapértesülések szerint Kadhafi ezredes, Líbia elnöke olyan jellegű tervezetet készül a tanácskozás elé bocsátani, amely a közel-keleti válságot az „arab nemzet ere­jére” támaszkodva próbálná megoldani. Eban izraeli külügymi­niszter kanadai, amerikai és nagy-britanniai látogatása befejez­tével visszaérkezett Tel Avivba, s repülőtéri nyilatkozatában azt fejtegette, hogy Washington még nem hozott döntést az Izraelnek nyújtandó fegyverszállítások ügyében. Egy korábbi nyilatkozatában a külügyminiszter azt mondotta, hogy „a nem­zetközi politika legsürgősebb feladata” a közel-keleti tűzszünet helyreállítása. A térségben ennek ellenére változatlanul foly­nak a különböző szintű és hevességű katonai összecsapások: két héten belül másodszor indítottak támadást izraeli száraz­földi alakulatok Libanon déli része ellen. Kontinensünkön a két német állam kapcsolatai mellett a NATO miniszteri tanácsának ma kezdődő kétnapos római ülése is az érdeklődés előterébe került. Winter, az NDK külügy­minisztere a két német állam kormányfőjének kasseli találko­zójáról kijelentette, hogy a megbeszélés „nemzetközi következ­ményeit tekintve, egyáltalán nem volt eredménytelen”. Az NDK kormánya nyilatkozatban foglalt állást a két német állam kor­mányfői párbeszédével kapcsolatban. Az NDK sajtója továbbra is azt juttatja kifejezésre, hogy a sorrendben első helyen álló megoldandó kérdés az NDK nemzetközi jogi érvényű elisme­rése. Brandt kancellár saarbrückeni beszédében arról szólt, hogy a Kelet és a Nyugat közötti feszültség megszüntetése vezethet csupán tartós rendezésre Európában. A folyamatban levő szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról Adlers bonni kor­mányszóvivő kijelentette: Egon Bahr államtitkár javasolta, hogy az NSZK kormánya kezdjen hivatalos tárgyalásokat a szovjet kormánnyal arról a szerződésről, amelynek tárgya az erőszakról való lemondás lenne. A NATO római tanácsko­zását elsősorban azért kíséri figyelem, mert az ülésszaknak válaszolnia kellene a Varsói Szerződés tagállamainak az euró­pai biztonsági konferencia összehívásával kapcsolatos javasla­tára. Az MTI washingtoni tudósítójának értesülése szerint a NATO nem akar pozitív választ adni a szocialista országok kezdeményezésére. Líbiai rendezési terv Három arab ország csúcsértekezlete Khartoumban Hírügynökségi jelentések szerint katonai díszszemlével köszöntötték hétfőn Khar­toumban a­ szudáni forradalom első évfordulóját. A díszszem­lén felvonuló egységek között ott meneteltek a szövetséges Egyiptom és Líbia alakulatai is. A levegőben helikopterek köröztek a három ország lo­bogóival. Az ünnepségekre Khartoum­­ba érkezett Nasszer, az EAK és Kadhafi ezredes, Líbia elnöke. A szudáni, egyiptomi és líbiai vezetők az alkalommal élve értekezletet tartanak. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Minisztertanács el­nöke táviratban üdvözölte Nu­meiri vezérőrnagyot, a Szudá­ni Forradalmi Tanács elnökét, miniszterelnökét, a szudáni forradalom első évfordulója alkalmából. A távirat megál­lapítja, hogy a szudáni nép bátran küzd a reakció és az imperializmus fondorlatai el­len, védelmezi az 1969. május 25-i forradalom politikai, tár­sadalmi és gazdasági vívmá­nyait. Az MTI kairói tudósítója szerint a hétfői kairói lapok hírül adják, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, Líbia és Szudán államfőinek harmadik csúcstalálkozóját hivatalosan kedd délelőtt nyitják meg Khartoumban. Nasszer, Kad­hafi és Numeiri tárgyalásainak napirendjén nemzetközi kér­ dések, a három közel-keleti ország politikai,­­ gazdasági, kulturális és katonai együtt­működésének fejlesztése szere­pel. Az Al Gumhurija szerint Nasszer és Kadhafi péntekig maradnak Khartoumban. Kad­hafi, a Líbiai Forradalmi Ta­nács elnöke vasárnap ismét megerősítette azt a május 15-i bejelentését, amely szerint Líbia új tervezetet és mód­szert dolgozott ki a közel-ke­leti válság megoldására, s a khartoumi hármas csúcstalál­kozó a líbiai tervezet fényében vizsgálja meg az arab világ helyzetét. Kadhafi aláhúzta a tervezet nemzeti jellegét, mondván, hogy a megoldás módszere kizárólag az arab nemzet erejére támaszkodik. A líbiai tervezettel függ össze az az értékelés is, hogy Kadhafi a hármas csúcsértekezletet követően több arab főváros meglátogatására készül. Az Al Ahram hétfői vezér­cikkében rámutatott, hogy a khartoumi csúcstalálkozó egy­beesik Afrika napjával és a szudáni forradalom első évfor­dulójával. Ez az egybeesés fo­kozza a csúcstalálkozó jelentő­ségét — írta a lap. A Szovjetunió Phnom Penh-i nagykövetének nyilatkozata: Kambodzsa választás előtt áll Az Izvesztyija hétfőn kö­zölte azt a nyilatkozatot, amelyet Szergej Kudrjavcev kambodzsai szovjet nagykö­vet kormányának megbízá­sából május 24-én tett a Phnom Penh-i hatóságok­nak. Mint a TASZSZ jelentette, a nyilatkozat a többi között leszögezi: „A Szovjetunióban mély felháborodást keltett az Egyesült Államok és a saigoni tábornokok kambodzsai ag­ressziója, valamint az a tény, hogy a háborút kiterjesztet­ték erre az országra. Az Egye­sült Államok eljárása ismét bebizonyította, hogy kormány­körei mennyire semmibe ve­szik a gyengébb államok sza­badságát és függetlenségét, milyen cinikusan és arcátlanul megsértik a nemzetközi egyez­ményeket. Az amerikai és a saigoni csapatok kambodzsai betörése az Indokínára vonat­kozó 1954-es genfi egyezmé­nyek durva megsértését és a nemzetközi jog általánosan el­ismert normáinak megsértését jelenti. Ez a betörés súlyos szenvedéseket hozott a kam­bodzsai népre és nagymérték­ben kiélezte a helyzetet egész Délkelet-Ázsiában. Az Egyesült Államok és a saigoni rezsim agressziója kö­vetkeztében Kambodzsa mind­jobban belekerül az indokínai katonai konfliktusba. A hábo­rú lángja elkapta Kambodzsát, romokat, városok és falvak hamvait ártatlanul meggyil­kolt ezrek holttestét hagyva maga után. Ha nem tesznek intézkedéseket az amerikai és a saigoni csapatok kivonására, Kambodzsa belesodródik egy hosszú testvérgyilkos polgár­­háborúba. Ezért felelősséget kell majd viselniük azoknak is, akik elnézéssel viseltetnek az amerikai és a saigoni in­tervencióval szemben. A kambodzsai nép igaz ba­rátaiban feltétlenül csodálko­zást és sajnálkozást kelt az a tendencia, amely megmutatko­zik Kambodzsa és a saigoni vezetőség kapcsolataiban. A kapcsolatok fejlesztése a sai­goni rezsimmel, a közeledés hozzá, nemcsak súlyosan alá­ássa Kambodzsa nemzetközi tekintélyét, hanem ellentmond a kambodzsai nép létérdekei­nek is. A Szovjetunióban minden­kor sokra értékelték Kambod­zsa régebben folytatott béke­szerető, semleges politikáját, a békéért, az imperialista ag­resszió ellen vívott harcát és meggyőződésük, hogy csak az ilyen politika felel meg Kam­bodzsa tényleges, hosszú időre szóló érdekeinek. A Szovjetunió figyelmesen követi a kambodzsai és az egész indokínai helyzet fejlő­dését, és a maga politikája számára levonja a szükséges következtetéseket abból, hogy milyen irányban halad majd ez a helyzet. Kambodzsa visz­­szatér-e a béke és a semleges­ség útjára, vagy egyesül az agresszió és a háború erőivel és a szomszédos népek ellen viselt háború támaszpontjává válik. Kambodzsa most ilyen választás előtt áll.” Norodom Szihanuk Hanoiba érkezett UPI-interjú a felszabadító hadsereg egyik vezetőjével Rózsa László, az­ MTI hanoi tudósítója jelenti: Hétfőn dél­ben a fellobogózott Hanoi ün­nepélyesen fogadta Norodom Szihanuk államfőt és kíséreté­nek tagjait. Szihanuk a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnöke­ként látogatott a VDK-ba, fe­lesége, Monique Szihanuk kí­séretében. Vele érkezett Penn Nouth miniszterelnök, vala­mint a Királyi Nemzeti Egy­ségkormány több minisztere. Fél egy után néhány perc­cel, ünneplő tízezrek sorfala között gördült be Szihanuk gépkocsija a nemzeti színház előtti térre, motoros díszkísé­rettel. Az államfő Pham Van Dong miniszterelnökkel együtt szállt ki a gépkocsiból. A ven­dégeket Tan Dao Thang, a VDK elnöke, Truong Chinh, a nemzetgyűlés állandó bizott­ságának elnöke és dr. Tran Dng Hung, Hanoi polgármes­tere üdvözölték, majd a két ország himnusza és huszonegy ágyúlövés hangjai után a ven­dégek elhaladtak a fehérruhás díszszázad előtt. Ezután Pham Van Dong bemutatta Szih­a­nuknak a vietnami vezetőket és a diplomáciai missziók ve­zetőit. Szihanuk különösen hosszan beszélgetett Scserba­­kov szovjet nagykövettel. Az ötödik üzenet Pekingből jelenti az Új-Kí­­na. Pekingben vasárnap nyil­vánosságra hozták Norodom Szihanuk államfőnek a kam­bodzsai nemzethez intézett ötödik üzenetét. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a khmer nép sohasem fogja megbocsátani a Lan Nol—Sirik Matak-klikk által elkövetett hazaárulást. A Nem­zeti Felszabadító Hadsereg a hazafias lakosság támogatását élvezve megkettőzte erőfeszít

Next