Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. május 30 XXVI. évfolyam, 125. szám Nem másodrendű állampolgárok A felszabadulás előtt hosz­­szú éveket töltöttem nyugdí­jas édesapámmal együtt. Élénken emlékezem még a minden hónap végén megis­métlődő panaszokra: az árak emelkednek, a fizetéseket — ha nem is hasonló arány­ban — növelik, de a nyugdí­jak változatlanok maradnak. Az újságok napirenden tar­tották a kérdést, az illetéke­sek ígérgettek, végül semmi sem történt. A nyugdíjasok­kal nem törődtek. Ez a régi emlék mostaná­ban gyakran eszembe jut, főleg akkor, amikor az egy­más után megjelenő rendel­kezéseket olvasom a nyug­díjasok helyzetének ilyen vagy olyan megjavításáról. Ebben az esztendőben több effajta intézkedés történt. Felemelték a legkisebb nyug­díjak összegét, elrendelték, hogy 1971. január 1-től évente automatikusan életbe lép 2 százalékos emelés, be­vonták az öregségi gondos­kodásba a magánkereskedő­ket. Legutóbb azután megje­lent az a határozat, amelyet az érdekeltek már régen iz­gatottan vártak. Megszün­tették azt a hátrányos meg­különböztetést, amely sze­rint, ha a dolgozó öt évnél hosszabb időre megszakítot­ta munkaviszonyát, a meg­szakítást megelőző esztendő­ket a nyugdíj megállapítá­sánál nem lehet figyelembe venni. A jövőben ezek az évek már nem vesznek el, ami az 1970. június 30. után bejelentett nyugdíjigények elbírálását nagymértékben befolyásolja majd. Ne legyen félreértés. Jól tudom, hogy a régi nyugdí­jasok között még mindig vannak számosan, akiknek megélhetéséhez a havonta ér­­kező­ szerény összeg nem ele­gendő. Látják ezt az illeté­kesek is, ezért tartják a problémát állandóan napi­renden. A megoldás azon­ban csak fokozatosan történ­het, a népgazdaság helyzeté­hez alkalmazkodóan. Hiszen minden, meg oly csekély változtatás forintban hatal­mas összeget jelent. Hogy csak egyetlen példát említ­sek, az az intézkedés, amely­nek eredményeképpen már­cius óta az 1600 forinton aluli nyugdíjakat kiegészí­téssel fizetik, kereken két­százötvenezer embert érin­tett, és évente csaknem egy­­milliárddal növelte a nyug­díjak összegét. Az ötéves megszakítás hátrányainak megszüntetése nyilván még nagyobb horderejű követ­kezményekkel jár. Úgy érzem azonban, hogy mindezeknek a lépéseknek igazi jelentősége nem is az anyagiakban van, hanem ab­ban a megváltozott emberi­társad­almi-erkölcsi megíté­lésben, amelyben ma a mun­kában elfáradtakat, az abból kidőlteket részesítik. Meg­szűntek másodrendű állam­polgárok lenni, akikkel most már nem érdemes törődni, hiszen a közös erőfeszítések­ből nem vehetik ki többé a részüket. Nem, a társada­lom nem felejti el, hogy mi­lyen szerepük volt a romok eltakarításában, az új élet megalapozásában és felépí­tésében. Nem felejti el, és magához tartozónak érzi őket továbbra is, gondjaik­kal és örömeikkel együtt. És ha már örömről szó­lunk, meg kell emlékeznünk a Minisztertanács határoza­tának egy másik pontjáról is. Ismételten szóvá tettük ezeken a hasábokon a „nyugdíjas orvos nem or­vos?” problémáját, azt a kü­lönös helyzetet, amely sze­rint a nyugdíjkorhatárt be­töltött és állásáról lemondott orvos nem kezelhette tovább is azokat a betegeit, akik múltbeli gyógyulásuk alap­ján bizalommal fordultak volna hozzá. Elmondottuk az érveket, hivatkoztunk arra, hogy a közösségnek milyen nyeresége származhat abból, ha egy hosszú élet tapaszta­latai nem mennek veszendő­be. Meg arra, hogy az álla­mi betegellátó hálózatnak csak könnyebbséget jelent­het, ha egyesek megmarad­nak régi orvosuk mellett és ha tehetik, magánbetegként továbbra is őket keresik fel. És idéztük azoknak a javító­­szolgáltató kisiparosoknak példáját, akiknek a közösség érdekében megengedték, hogy nyugdíjuk folyósítása mellett elvégezzék a reájuk váró munkát. Az érvek azonban hosszú időn keresz­tül hiába hangoztak el. Most végre megérett a helyzet a megoldásra, amely meg­nyugvással tölti el az érin­tett orvosokat és betegeket egyaránt Talán annak is van vala­milyen jelképes fontossága, hogy a Minisztertanács ugyanazon az ülésen hozott határozatot a nyugdíjasok helyzetének újabb könnyíté­sére, amelyen az árvízvéde­lem és az árvízkárosultak ügyében kellett döntenie. A természeti katasztrófa mind­nyájunk számára felveti a segítés feladatát, természete­sen az állam számára is. De a szükségessé vált széles kö­rű segítőakció előreláthatóan óriási költségei sem szorít­hatták háttérbe azoknak a dolgát, akik régen várva várták a kedvező határoza­tot és akik számára minden két késedelem igen súlyos problémát jelentett volna. Öröm és megelégedés va­lamennyiünknek, hogy erre a késedelemre nem került sor, öröm az öregeknek, akik­nek alkonyát a legújabb ha­tározat derűsebbé varázsol­ja. És öröm a fiataloknak is, hiszen előbb-utóbb felettük is eljár az idő. Kemény István A Saigon—Phnom Penh-i útért folyik a küzdelem Fokozódott a harcok hevessége Kambodzsában A külpolitikai helyzet­­ A VILÁGPOLITIKA KÖZPONTJAIBAN élénk tárgyalások folynak, s ezek előterében az ismert nemzetközi problémák állnak. Mozgalmas a moszkvai diplomáciai élet: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára találkozott Todor Zsivkov­­val, a Bolgár KP első titkárával, aki Japánból hazatérőben megszakította útját a szovjet fővárosban Moszkvában tartóz­kodik Hailé Szelasszié etióp császár is, s megkezdődtek a szov­jet—román kormányfői megbeszélések: a két küldöttséget Koszigin, illetve Maurer miniszterelnök vezeti. A TASZSZ kö­zölte a delegációk összetételét, ebből arra lehet következtetni, hogy a megbeszélések egyik fontos témája a két ország gazda­sági együttműködése. A szocialista országok diplomáciai hírei között említjük meg, hogy Péter János magyar külügyminisz­ter a jövő héten Norvégiába látogat. Fock Jenő közelgő jugo­szláviai utazása előtt hazánk és Jugoszlávia kapcsolatainak sikeres fejlődéséről nyilatkozott a jugoszláv külügyminiszté­rium szóvivője. Az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítséget állította beszédének középpontjába Nasszer elnök, s szólt arról, hogy ez a segítség védelmi jellegű. Egyidejűleg elutasította azokat a nyugati terveket, amelyek szerint a közel-keleti válságot előbbre vinné a fegyverszállítások befagyasztása. Kifejtette az elnök kormánya álláspontját a válság békés megoldásáról is. A beszéd nyilván iránymutató lesz az amerikai fél számára az esetleges újabb Dobrinyin—Lisco találkozón, amelyen az AP­ hírügynökség értesülése szerint a State Department — úgy­mond — „biztosítékokat” szeretne kapni arra vonatkozóan, hogy az Egyiptomban tartózkodó szovjet katonai személyzet csupán védelmi feladatokat lát el. Washingtont a jelek szerint továbbra is a fegyverszállítási kérelmek teljesítésére ösztönzi a Tel Aviv-i kormány, erre mutat F.ban külügyminiszter újabb nyilatkozata, amelyben a Tel Aviv-i­ diplomácia vezetője azt fejtegette, hogy a „Szovjetunió elrettentésére” azonnali intéz­kedéseket kell hoznia Washingtonnak. Az NSZK keleti politikája keretében kivált a szovjet—nyu­gatnémet megbeszélések valószínű második szakasza keltette fel az érdeklődést az elmúlt napokban, ami érthető is, hiszen kétségtelen, hogy ezek a tárgyalások megkülönböztetett jelen­tőségűek. A bonni kormány még nem döntött arról, hogy mi­korra javasolja a hivatalos tanácskozások megkezdését az erő­szakról való lemondásról. Mint az MTI bonni tudósítója jelen­tette, néhány napja olyan hírek terjedtek el, hogy Scheel kül­ügyminiszter még a június 14-i tartományi választások előtt a szovjet fővárosba utazik és személyesen vezeti majd a tár­gyalásokat. Ez pillanatnyilag valószínűtlennek tűnik, mivel Bonnban sokan nem tartják helyesnek, hogy Scheel éppen akkor utazzon a szovjet fővárosba, amikor a Winiewicz kül­ügyminiszter-helyettes vezette lengyel kormányküldöttség a nyugatnémet fővárosban tárgyal. A tudósító értesülése sze­rint a tárgyalások valószínűleg csak a június 14-i tartományi választások után kezdődnek. A Varsó és Bonn közötti véleménycserével foglalkozik leg­újabb számában a Perspektywy című lengyel hetilap. A lap leszögezi, hogy a tárgyalások önmagukban még nem jelentik annak elismerését, hogy az NSZK leszámolt a múlttal. A cikk­író a továbbiakban szól azonban arról is, hogy a bonni szociál­demokrata vezetésnek és személy szerint Brandt kancellárnak „a reakció nyomása ellenére volt bátorsága beismerni, hogy Hitler bukása felszabadította a német népet is. Eddig még egy nyugatnémet kancellár sem szánta rá magát ilyen kijelentésre.” A cikk kitér a kereszténydemokrata ellenzék egyre hevesebbé váló támadásaira, de azt is kifejti, hogy ha sikerrel járnának azok a bonni próbálkozások, amelyeknek célja a kelet-európai kapcsolatok rendezése, úgy ez nemcsak az egész európai hely­zetre gyakorolna enyhülést, hanem világszerte és magában az NSZK-ban is megerősítené Brandt és kormánya pozícióit. Az indokínai térséggel kapcsolatosan két hír érdemel figyel­met. Az egyik kambodzsai tartományi fővárosban heves csatá­rozások folynak az ellenállók és a kormánycsapatok között. A Washington Evening Star értesülése szerint jobboldali állam­csíny készül Laoszban. Ez nyilván tovább bonyolítaná az indo­kínai térség helyzetét. Washingtonban egyébként Nixon elnök nagygyűlésen beszélt az indokínai háborút elítélő diáktünteté­sekről. A magyar külügyminiszter június 2-án Norvégiába utazik Az MTI jelenti: A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2­5 között. Jugoszláv külügyi szóvivő nyilatkozata : Minden téren sikeresen fejlődnek hazánk és Jugoszlávia kapcsolatai Belgrádból jelenti az MTI. Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén nyilatkozott Fock Jenő magyar miniszterelnök közelgő jugo­szláviai látogatásáról és kije­lentette: Jugoszlávia és Ma­gyarország kapcsolatai sikere­sen fejlődnek minden terüle­ten az egyenjogúság, a szuve­renitás és az integritás teljes tisztelete, a kölcsönös megbe­csülés és a be nem avatkozás alapján. Hozzátette: Mit­ja Ribicsics jugoszláv kormányfő és Fock Jenő magyar minisz­terelnök a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről és a két­oldalú kapcsolatok továbbfej­lesztéséről folytat majd meg­beszéléseket. Meggyőződésünk — mondotta —, hogy a láto­gatás jelentős hozzájárulás lesz a két szocialista ország közötti kapcsolatok fejleszté­séhez és a jószomszédi vi­szonyhoz. A szóvivő kérdésre válaszol­va elismeréssel szólt a tiszai árvízzel kapcsolatos magyar— jugoszláv együttműködésről. Rámutatott, hogy Magyaror­szág és Jugoszlávia — földraj­zi helyzete miatt — együtt kell hogy működjék az árvízvéde­lemben, s ez az együttműkö­dés már hosszú évek óta sike­resen folyik a kormányszervek és a szakmai intézmények kö­zött egyaránt. Vujica aláhúzta az együttműködés, a kölcsönös segítség és a szolidaritás igen hatékony voltát a két ország határvidékén. A szabadságharcosok körülvették Prey Veng tartományi fővárost Hírügynökségi jelentések szerint elkeseredett harcok folynak a Saigont és a kam­bodzsai fővárost, Phnom Penht összekötő országút bir­toklásáért. A szabadságharco­sok ellenállása fokozódott, gyakorlatilag elvágták a dél­vietnami és amerikai csapatok útját. Különösen feszült a helyzet Prey Vérig tartományi fővárosban, ahol utcai harcok folynak. A szabadságharcosok által körülvett városba légi­­úton szállítanak dél-vietnami erősítéseket. Saigoni katonai körök ada­tai szerint az amerikaiak vesz­tesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai har­cokban. A dél-vietnami kor­mánycsapatok vesztesége: 524 halott és 2300 sebesült. Egy amerikai katonai szóvi­vő közölte, hogy csütörtökön egy amerikai helikopter téve­désből tüzet nyitott „szövetsé­ges” csapatokra; 39 dél-viet­nami katona és egy amerikai „tanácsadó” megsebesült. A thaiföldi fővárosban beje­lentették, hogy noha katoná­kat egyelőre­ nem adnak a kambodzsai rendszer megsegí­tésére, a thaiföldi kormány 20 felfegyverzett gyorsjáratú, ka­tonai őrhajót bocsát a kam­bodzsaiak rendelkezésére. Ezek a vízi járművek a Me­­kong-folyón fognak szolgála­tot teljesíteni. Washingtonból jelenti a Reuter. Az amerikai hadsereg kénytelen volt eljárást indíta­ni két katonatiszt ellen, aki­ket „meghatározatlan számú személy” meggyilkolásával vádolnak. A vádirat szerint Vincent Hartman kapitány és Robert Lee hadnagy tavaly júniusban a vietnami Me­­kong-folyó deltavidékén pa­rancsot adott arra, hogy kato­nái tüzet nyissanak polgári la­kóházakra és ezzel számos ár­tatlan polgári személy halálát okozták. Az ügy részletei egy­előre nem ismeretesek. Knoxville-ből jelenti a Reu­ter. Nixon amerikai elnök csü­törtök este beszédet mondott az evangélikus diákok Knox­­ville-ban rendezett nagygyűlé­sén. Hírügynökségek megjegy­zik: ez az első eset, hogy az elnök a kambodzsai interven­ció megindítása és az ország­szerte kirobbant ifjúsági meg­mozdulások óta diákok elé me­részkedik. Az amerikai elnök beszédé­ben keveset mondott Ékesszó­lóan dicsérte a diákokat, „nagyszerű ifjú nemzedéknek” nevezte őket és közölte velük, hogy „nagyszerű országban” élnek, mert ez az ország azt is lehetővé teszi, hogy hangot adjanak eltérő véleményük­nek, amennyiben ezt „megfe­lelő formában” teszik. Nixon hosszasan beszélt ar­ról, hogy a diákoknak meg kell tanulniuk a „helyes visel­kedési formákat” és le kell mondaniuk az erőszakos cse­lekményekről. Megfigyelők szerint Nixon szavai aligha érhették el a kí­vánt hatást. Nas­yier beszéde Khartoum­ban a Szovjetunió katonai segítségéről Az EAK álláspontja a közel-keleti válság békés megoldásáról Csütörtökön este Khar­­toumban, az egyiptomi— líbiai—szudáni hármas talál­kozó befejezését követő nagy­gyűlésen beszédet mondott Nasszer, az EAK elnöke. Nasszer mindenekelőtt kö­szönetet mondott a Szovjet­uniónak azért a katonai segít­ségért, amelyben az arab or­szágokat részesítette. Ezzel kapcsolatban az elnök hangoz­tatta, hogy a fegyverek „védel­mi jellegűek”, s az arab or­szágok anélkül jutottak hozzá­juk, hogy a Szovjetunió bár­milyen feltételt szabott volna nekik. „Kértünk és kaptunk tanács­adókat és szakértőket a Szov­jetuniótól” — jelentette ki Nasszer, majd így folytatta: „A tanácsadók különböző mo­dern fegyverek használa­tára tanítják be katonáinkat, és csakis kiképzéssel foglalkoz­nak. Nem avatkoznak bele a politikába.” A szovjet segítség nélkül — folytatta Nasszer — az Egye­sült Arab Köztársaság teljesen ki lett volna szolgáltatva. A Szovjetunió által szállított mo­dern fegyverek lehetetlenné teszik Izraelnek, hogy Kairót és a Nílus deltáját Egyiptom létfontosságú gazdasági léte­sítményeit pusztítsa. „Figyel­meztettek és fenyegettek ben­nünket, hogy ha nem adjuk meg magunkat, a Phantomok lerombolják létfontosságú ob­jektumainkat. Megkértük a Szovjetuniót, segítsen nekünk abban, hogy szembe tudjunk szállni az ellenség pusztító fegyvereivel” — mondotta Nasszer, majd kijelentette: „Rendkívül hálásak vagyunk a Szovjetuniónak azért, hogy a szűkös időkben segítségünk­re sietett.” Az FÁK elnöke elutasította a közel-keleti fegyverszállítá­sok befagyasztását. Az arabok részéről a megszállt területek felszabadításáról van szó — mondotta, és hangoztatta, hogy fel kell készülni a döntő csa­tára, mert Izrael nem hajlan­dó a megszállt területeket ki­üríteni. „Amikor az Egyesült Államok közel-keleti erő­­egyensúlyról beszél — folytat­ta —, olyan egyensúlyt ért ezen, amely Izrael számára előnyös. Hasonló politikát

Next