Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

2 rint a szovjet és a nyugatné­met szakértők csütörtök reg­geli, csaknem háromórás ta­nácskozásán született, amelyen egybevetették a dokumentum szövegeit. A szakértői csopor­tot szovjet részről O. Hlesztov, s a külügyminisztérium jogi osz­tályának vezetője, nyugatné­met részről pedig Bernd von Staden, a bonni külügyminisz­térium politikai osztályának vezetője vezette. Rüdiger von Wechmar nyu­gatnémet szóvivő szerint a két külügyminiszter szerdán, több mint háromórás megbeszélésén oly nagy előrehaladást ért el, hogy „a tárgyalások befejezé­se már előtérbe került”. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szovjet külügyminiszter és nyugatnémet kollégája „rend­kívül fontos kérdésekkel” fog­lalkozott, amelyeket előzőleg nem sikerült tisztázni. A szer­ződés négyötöde már elké­szült — hangsúlyozta ekkor a bonni szóvivő. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtök dél­előtt egyórás megbeszélést folytatott Franciaország, Nagy- Britannia és az Egyesült Ál­lamok moszkvai diplomáciai képviselőivel — közölte az AFP francia hírügynökség jól értesült forrásra hivatkozva. Ismeretes, hogy Scheel Moszk­vába érkezése óta már két al­kalommal találkozott a három nyugati nagyhatalom moszkvai képviselőivel. A napokban Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára is tájé­koztatta a szovjet,nyugatné­met tárgyalások menetéről a moszkvai francia és angol ügy­vivőt, valamint az amerikai nagykövetet. A diplomáciai kapcsolatok évfordulója Moszkvai és bukaresti lapvélemények a szovjet—román viszonyról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda csütörtöki számában A. Mihajlov cikket írt a Szov­jetunió és Románia közötti diplomáciai kapcsolatok hely­reállításának 25. évfordulója alkalmából. Megállapítja, hogy Romániának a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal évről évre erősödő kapcsolatai lehetővé tették, hogy a román dolgozók alapvető társadalmi és gazdasági átalakulásokat hajtsanak végre országukban, nagy sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Han­goztatja, hogy Románia szocia­lista gazdaságának építésében fontos, szerepet játszanak a testvérországokhoz, különösen a Szovjetunióhoz fűződő gaz­dasági kapcsolatok. Az idén július 17-én Bukarestben alá­írt új barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés rögzíti a két or­szág viszonyában létrejött eredményeket, széles távlato­kat nyit a Szovjetunió és Románia sokoldalú baráti kap­csolatainak további fejleszté­sére és elmélyítésére a szocia­lista internacionalizmus elvei alapján — írja a Pravda. Bukarestből jelenti az MTI. A szovjet—román kapcsola­tokról szólva a Scinteia rámu­tat: a Szovjetunióval való ba­rátság és a sokoldalú kapcso­latok szakadatlan erősítése az ország külpolitikájának egyik alapelemét képezi. A román— szovjet baráti és együttműkö­dési kapcsolatok fejlődésének szilárd alapját jelentik a mar­xizmus—leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avat­kozás, az elvtársi segítség­­nyújtás és a kölcsönös előnyök elvei. A Scinteia méltatja a két ország kommunista pártjai közötti kapcsolatok jelentősé­gét, a párt vezetői személyes találkozóinak fontosságát. Véget ért a hirosimai konferencia Hirosimából jelenti a TASZSZ. Programhatározat elfogadásával ért véget csü­törtökön, Hirosimában az ame­rikai atombombázás 25. évfor­dulója ...alkalmából rendezett nemzetközi konferencia. A ha­tározat felszólítja a világ bé­keszerető embereit, hogy küzd­jenek az atomfegyverek betil­tásáért, e fegyverek vietnami bevetésének megakadályozá­sáért, az amerikaiak indokínai agressziójának beszüntetéséért és az amerikai támaszpontok Japánból való eltávolításáért. Az évforduló alkalmából a magyar Béketanács a japán béketanácsnak táviratot kül­dött, hangsúlyozva: „A világ­béke megteremtésének és biz­tosításának fontos alkotóele­me, hogy a japán békemoz­galom erői megakadályozzák a már rakétafegyverekkel is ellátott japán hadsereg bevo­nását az USA indokínai ag­ressziójába. Üdvözöljük a ja­pán békeharcosokat, akik részt vesznek az immár 15 éve hagyományos hirosimai béke­menetben, tiltakozva az atom­fegyverkezés, a militarizmus felélesztése, a demokratikus jogok megcsorbítása ellen.” ­0 (Varsó, MTI) A nyugat­német Észak-Rajna Vesztfália tartomány miniszterelnöke, Heinz Kühn szerdán befejezte lengyelországi látogatását. .Péntek, 1970. augusztus 7. Maaar Nemzet A kulcstárcák birtokosai maradtak Colombo megalakította a tizedik négypárti kormányt Rómából jelenti az MTI. Saragat köztársasági elnök csütörtök délután három óra­kor fogadta a Quirinale-palo­­tában Emilio Colombót, a kormányalakítási tárgyalások­kal megbízott keresztényde­mokrata politikust. Colombo bejelentette, hogy kész meg­alakítani az új kormányt, s egyúttal bemutatta a köztár­sasági elnöknek az új kabinet listáját. Saragat válaszképpen hivatalosan is kinevezte őt a négypárti középbal kormány miniszterelnökének. Ez Olasz­ország háború utáni 32. kor­mánya, egyben a 10. középbal kormány. Colombo kabinetjét a ko­rábbi középbal kormányokban is részt vett négy párt alkot­ja: a Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és a Köz­­társasági Párt. A kormány — mint az előző Rumor-kabinet is — 27 tagú; 16 tárcát kaptak a kereszténydemokraták, hatot a szocialisták, négyet a szo­ciáldemokraták és egyet a re­publikánusok. A szociáldemok­raták eggyel növelték minisz­tériumaik számát, az előző Rumor-kormányban ugyanis csak három tárca volt az övék. Valamennyi kulcspozíció változatlan az előző kabinet­hez képest. Moro maradt a külügyminiszter. Az egyetlen jelentősebb változás, hogy a kincstárügyi minisztériumot, amelynek élén Colombo állt, a kereszténydemokrata Mario Ferrari-Aggradi, korábbi tár­ca nélküli miniszter kapta. Co­lombo ezt a fontos miniszté­riumot felajánlotta a Köztár­sasági Párt vezetőjének, Ugo la Maifának, aki azonban visz­­szautasította. Kijátszzották a Fulbrisht-bizottságot Sebtében aláírták az új spanyol—amerikai egyezményt Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti Washingtonból. Csütörtökön ünnepélyesen alá­írták az amerikai fővárosban az új spanyol—amerikai egyez­ményt, amelynek értelmében az Egyesült Államok további 5 évre bérbe vett két Spanyol­­országban levő légi támasz­pontot és egy Poláris-tenger­­­alattjáró-támaszpontot. Spa­nyolország ennek fejében ka­tonai felszerelések vásárlására 125 millió dollár hitelt, 20 mil­lió dollár közvetlen pénzse­gélyt, továbbá — kölcsönként — kiselejtezett rombolókat és más hajókat kap az Egyesült Államoktól. Az ünnepélyes washingtoni aláíráson jelen volt Gregorio Lopez Bravo spanyol külügy­miniszter is. Washingtoni po­litikai és sajtókörökben meg­lepetést keltett a spanyol kül­ügyminiszter váratlan ideérke­­zése és az egyezmény aláírásá­nak ilyen sürgős lebonyolítá­sa. Az eredeti tervek szerint ugyanis csak a következő he­tekben került volna sor az egyezménnyel kapcsolatos tár­gyalások lezárására és az alá­írásra. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, William Fulbright szenátor a hét elején megvádolta a Nixon-kormányt, hogy mint annak idején elődje a vietna­mi háború ügyében, a kong­resszus megkerülésével vállal újabb, amerikai katonai elkö­telezettséget külföldön. A sze­nátor követelte, hogy a kor­mány vigye a szenátus elé az egyezmény-tervezetet. Rogers külügyminiszter ezt kedden Fulbright szenátorral folyta­tott megbeszélése során vissza­utasította. Fulbright szerdán közölte, hogy a külügyi bizott­ság, „miután még legalább két hét áll rendelkezésére, ettől függetlenül napirendjére tűzi a kérdést”. Ezek után Robert McCloskey, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője vá­ratlanul bejelentette, hogy a spanyol—amerikai egyezmény aláírását „néhány nappal elő­rehozták”. Tagadta, hogy „bármiféle sietségről” lenne szó, mint mondotta, a „sürgős aláírásra vonatkozó döntést az indokolja, hogy a jelenlegi egyezmény néhány hét múlva lejár”. (A jelenlegi spanyol— amerikai egyezmény egyéb­ként 1970. szeptember 26-ig érvényes.) A szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke csütörtöki nyi­latkozatában rámutatott, hogy a kormány végül is kész hely­zet elé állította a kongresz­­szust. 0 (Szófia, ETA) Mahmud Riad egyiptomi külügyminisz­ter csütörtökön elutazott Bul­gáriából, ahol kollégája, Ivan Basev meghívására üdült. Az EAK külügyminiszterét fogad­ta Todor Zsivkov miniszterel­nök is. 0 (Nicosia, Reuter) Cipru­son görög nemzeti gárdisták török nemzetiségű lakosokra nyitottak tüzet. Bulgária gazdasága Növekszik a hosszú távú tervezés szerepe Az idei nyár Bulgáriában az idegenforgalom újabb fellen­dülését hozta. Az a néhány nap, amelyet Szófiában, Plov­­divban és Várnában töltöttem, egyértelműen igazolta ezt. S ha a főváros képét még nem is változtatták meg jelentősen az utóbbi időben épült, minden igényt kielégítő szállodák, a Fekete-tenger partján viszont valóságos turistaparadicsom fogadott. Csupán ebben az év­ben 50 millió levát (több mint 800 millió forintot) költ az ál­lam új szállodák és vendéglá­tóipari létesítmények építésé­re. Erre szükség van, ugyanis évről évre jelentősen növek­szik a Bulgáriába látogató tu­risták száma. 1969-ben több mint kétmillió külföldi keres­te fel az országot, számuk 10 százalékkal haladta meg az előző évit. Az idén hasonló növekedés­sel számolnak bolgár bará­taink, s a július végéig eltelt időszak igazolta is várakozá­saikat. Az „Aranyhomok”, a „Druzsba” korszerű, a világ­­színvonallal vetélkedő szállo­dái, vagy Neszebar és Szozo­­pol hangulatos fürdőhelyei lát­tán nem meglepő, hogy 1960 óta megtízszereződött az ide­genforgalom. Természetesen ez a rohamos fejlődés elvétve hiányosságokat is hoz magával — bár nem tudom, hogy a kinn tartózkodásom idején ta­pasztalt, s néhány magyar tu­ristát ért kisebb kellemetlen­ségért a Balkanturiszt, vagy az­­BNSZ-iroda felelős. Szófiai ismerőseim részben bizonyos magyarázatot adtak azzal, hogy elmondták: nem sikerült befejezni néhány betervezett szálloda építését. A hatalamas számokat muta­tó turistaforgalom érthetően népgazdasági szinten sem ha­nyagolható el. Az Ikonomi­­cseszki Zsivat július 29-i szá­mában közölt cikk szerint csu­pán egy év alatt 20 százalék­kal növekedtek az idegenfor­galomból származó valutabe­vételek. Ezért egyre több szó esik Bulgáriában a turizmus további tökéletesítésének szük­ségességéről, a koncentráció fokozásáról. A távlati tervezés egyébként is központi helyet foglal el az irányító szervek, az iparági minisztériumok munkájában. A távlati tervek kiemelkedő jelentőségét — hangoztatták Szófiában — az indokolja, hogy Bulgária néhány eszten­deje az intenzív fejlődés útjára lépett. A Bolgár Kommunista Párt 1966 őszén tartott IX. kongresszusán szögezték le, hogy az ország felzárkózott a leggyorsabb ütemben fejlődő országok közé. A mértékre ta­lán az a legjellemzőbb adat, hogy napjainkban harmincszor annyi ipari terméket állítanak elő, mint 1939-ben, a háborút megelőző utolsó békeévben. És hogy a fejlődés nem torpan meg, arról éppen bulgáriai tar­tózkodásomkor győződhettem meg, amikor nyilvánosságra hozták az 1970. első félévi terv­teljesítés eredményeit. Az ál­lami és a szövetkezeti ipar 9,5 százalékkal termel többet, mint 1969 azonos időszakában. Az alapvető iparágak növeke­dési üteme messze meghalad­ta az átlagot, az elektromos energiatermelés 15,2, a kohá­szat 19,6, a vegyipar pedig 12,3 százalékkal növelte termelését. Az elmúlt 26 év érthetően alapvetően megváltoztatta az ország gazdasági képét. A Ra­­botnicseszko Delo egyik július végi cikke részletesen elemzi a mezőgazdasági népesség szá­mának alakulását, azt a világ­szerte is megfigyelhető tenden­ciát, hogy az agrárgazdálkodás műszaki színvonalának fejlő­dése következtében jelentősen csökkent a mezőgazdasági munkát végzők száma. 1948- ban még Bulgária aktív népes­ségének 81,9 százaléka dolgo­zott a mezőgazdaságban, 1968- ban viszont már csak 39,1 szá­zalék. (A termelés viszont köz­ben két és félszeresére növe­kedett.) A távolabbi célok sze­rint 1975-ben 30, 1980-ban pe­dig a termelésben foglalkozta­tottaknak 26—27 százaléka ma­rad csak a mezőgazdaságban. A párt és a gazdasági ve­zető szervek erre a változásra építve nagyszabású terv kör­vonalait dolgozták ki, amely — ha a különféle távlati célo­kat közös koncepcióként vizs­gáljuk — kiterjed nemcsak az ipari ágazatok fejlesztésére — így például az elektrotechni­kára —, a mezőgazdaságra — agráripari komplexumok ki­alakítására —, hanem figye­lembe veszi a demográfiai hullám várható alakulását, és a fejlett ipari-műszaki kép­zettséghez szükséges oktatási feladatokat is. A jelenlegi demográfiai fo­lyamat — írja a Sofia News — rendkívül nagy fontosságú a lakosság mindenoldalú re­generációjához. (Napjainkban a nyolc és félmilliós ország lakosságának 23 százaléka 14 éven aluli, 53 százaléka 15— 49 éves és 24 százaléka 50 éven felüli.) A lap az elmúlt évben tapasztalt növekvő szü­letési arányszámot kommen­tálva, leszögezi: kedvező ha­tást váltottak ki az idejében hozott intézkedések. Ami a mezőgazdaság re­formját illeti, idén áprilisban a Bolgár KP Központi Bi­zottságának ülésén Todor Zsivkov részletesen vázolta az agrártermelés ipari alapokon történő koncentrációjának és fejlesztésének tervét. Az el­múlt években már több kí­sérlet történt a mezőgazda­ság irányításának megváltoz­tatására. 1967-ben Központi Szövetkezeti Szövetséget hoz­tak létre, idén július 1-től azonban a termelőszövetkeze­tek gazdasági irányítása ismét a földművelésügyi és élelmi­­szeripari minisztériumhoz tar­tozik. Az állami gazdaságok irányítását ugyancsak a mi­nisztérium veszi át és így megszüntették az állami gaz­daságok megyei egyesüléseit. Ez az intézkedés — vélik bolgár ismerőseim — össze­függésben van a Todor Zsiv­kov által ismertetett nagy­szabású tervvel. Bulgáriában már korábban is létrehoztak nagyobb szövetkezeteket, a mostani terv azonban messze túlmutat ezen. Arról van szó ugyanis, hogy az elkövetkező években a mezőgazdaság tel­jes koncentrációját és specia­­lizációját kívánják megvaló­sítani, azaz a jelenlegi ter­melőszövetkezeteket és álla­mi gazdaságokat hatalmas — ahogy fogalmazzák — agrár­ipari komplexumokká kíván­ják összevonni. Szófiai beszél­gető partnereim rendkívüli je­lentőségűnek tartják ezt a koncepciót, de érthetően utal­nak arra is, hogy végleges megvalósításához több évig tartó, és egyáltalán nem problémamentes munkára lesz szükség. Az iparban is megfigyelhető hasonló folyamat, a nagyobb termelői egységek kialakítása. Egyre több úgynevezett egye­sülés jött létre, amelyek egy­mással termelési kapcsolatban levő vállalatok irányítási fel­adataival, távlati fejlesztési problémáival foglalkoznak. Ezek az egyesülések lényegé­ben a minisztériumok és a vállalatok közötti középirá­nyító szerveknek tekinthetők. Létrehozásukat a gazdasági reform által támasztott igé­nyek tették szükségessé. A gazdasági reformot, a ter­melési és irányítási rend­szer megváltoztatását a Bol­gár KP VIII. kongresszusa tűzte először napirendre. Két évvel később, 1964-ben né­hány vállalatnál kísérleti jel­leggel bevezették az új gaz­dálkodási rendszert, majd a tapasztalatok alapján azt 1969. január elsejétől kiterjesztet­ték az egész népgazdaságra. Bulgáriában a reform beveze­tését nem előzte meg a gaz­dasági szakemberek széles kö­rű, nyilvános vitája és a na­pilapok is kevesebbet foglal­koznak a témával. A mecha­nizmus fő tényezője minden­esetre továbbra is a népgaz­dasági terv maradt, s a rö­vid lejáratú tervek mellett nőtt a hosszú távú prognózi­sok szerepe. Ezzel egyidejűleg növelték a vállalatok önálló­ságát, kevesebb a kötelezően előírt mutató, s a vezetőség széles jogkörrel rendelkezik a bérezés, a jutalmazás terén. A munkások beleszólását a vállalat munkájába az úgy­nevezett gazdasági bizottságok biztosítják. A két évre vá­lasztott szerv felöleli a dolgo­zók valamennyi rétegét, s a vállalat teljes tevékenységére kiterjedő munkát végez. A bizottságoknak egyes kérdé­sekben vétójoga is van a vál­lalatvezetéssel szemben, ilyen esetekben a középirányító szerv, az egyesülés dönté­s határozata kötelező. A gazdasági reform, amely még csak másfél éve hat min­den szinten, érthetően — mondják Szófiában — még to­vábbi változtatásokra szorul, nem a fő elveket illetően, ha­nem néhány gyakorlati kér­désben, így például az ellen­őrzés megszigorításában. Min­denesetre a már korábban is ismertetett adatok a bolgár gazdaság fejlődéséről azt mu­tatják, hogy a legtöbb terü­leten már jelentkezik a re­form kedvező hatása. Lovas Gyula Párizsi értekezlet Bruce semmitmondó bemutatkozása Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti Párizsból. A Vietnammal foglalkozó pári­zsi négyes értekezlet csütör­tökön megtartott 78. ülésén mutatkozott be az amerikai küldöttség új vezetője, David K. E. Bruce nagykövet. Az új tárgyaló megjelenése — fel­szólalásából ítélve — egyelőre semmi újat nem hozott. Bruce rövid felszólalásában gyakorlatilag csak megismé­telte és összefoglalta azt, amit elődei az elmúlt 18 hónap alatt tartott 77 ülésen elmondtak. Tagadta, hogy az Egyesült Ál­lamok a probléma katonai megoldását keresné, vagy ka­tonai támaszpontokra kívánna szert tenni Dél-Vietnamban. Hangoztatta az Egyesült Álla­mok tárgyalási készségét és rendkívül általános megfogal­mazásban kijelentette, hogy az értekezleten felvetődött problémák közül szerinte há­rom kérdés érdemel különös figyelmet: a csapatok kivoná­sa (anélkül azonban, hogy megmondta volna, milyen csa­patok kivonására gondol), a politikai rendezés (hallgatott arról, hogy milyen politikai rendezésről lenne szó), vala­mint a hadifoglyok problémá­ja. Néhány heti távollét után ugyancsak visszatért a konfe­renciára a saigoni küldött, Pham Dang Lám nagykövet is, aki küldöttsége szokásos érveit ismételgetve, agresszió­val vádolta a vietnamiakat saját hazájukban. Xuan Thuy miniszter, a VDK és Nguyen Thi Binh asszony külügyminiszter, a DIFK küldöttségének vezetője még nem jött vissza Párizsba. Mint ismeretes, a két küldött­ség vezetője azért hagyta el előbb a tárgyalótermet, majd a francia fővárost, mert ily módon tiltakozott az ellen, hogy az amerikai elnök nyolc hónapon át nem nevezett ki utódot Cabot-Lodge helyébe az amerikai küldöttség élére. A csütörtöki ülésen a DIFK küldöttsége nevében felszólalt Nguyen Van Tien rámutatott, hogy az amerikai kormányzat továbbra sem hajlandó igaz­ságosan megoldani a vietna­mi problémát. „Jóhiszeműség­ről és jószándékról beszél­nek” szakadatlanul, de fenn­tartják régi céljukat, hogy az erő helyzetébe jussanak a csatatereken és a konferencia asztalánál, s ily módon kény­szerítsék rá a vietnami népre az Egyesült Államok gyarma­tosító feltételeit. A DIFK kép­viselője megcáfolta az ameri­kaiak érvét, miszerint egy ideiglenes koalíciós kormány alakítása a dél-vietnami nép­re rákényszerített megoldás lenne. A valóságban azzal, hogy ellenszegülnek egy ilyen kormány megalakításának, szépítgetni kívánja a Thieu— Ky—Thiem kormányzatot, „a „nép által megválasztottnak és alkotmányosnak” minősítve. Az egész világ szemében azonban ez a kormányzat iga­zi arcával, azaz az Egyesült Államok zsoldjában álló, dik­tatórikus, háborúspárti, kor­rupt kormányzat képében mutatkozik. Nguyen Minh Vy, a VDK képviselője azt hangsúlyozta, hogy 18 hónapi munka és 77 ülés után a konferencia vál­tozatlanul holtponton van, s közben a háború nemcsak folytatódik Dél-Vietnamban, hanem kiterjed az egész indo­kínai félszigetre is. Ez a hely­zet kizárólag annak a tény­nek a következménye, hogy a Nixon-kormányzat makacsul folytatja agressziós politikáját Vietnamban, katonai győze­lemre törekszik, és az erő helyzetéből szeretne tárgyalni, hogy a másik felet az ameri­kai feltételek elfogadására kényszerítse. Csak úgy lehet a párizsi értekezletet elmozdíta­ni a holtpontról, és gyorsan véget vetni a vietnami hábo­rúnak, ha az amerikai kor­mány módosítja politikáját, abbahagyja az agressziót, le­mond neokolonialista céljairól Dél-Vietnamban. A U­PI megcáfolja a hivatalos állításokat Amerikai vadászbombázók akciói Kam­bodzsában A UPI csütörtök reggeli je­lentésében kiküldött tudósító­jának beszámolóját közli, amely szerint — hivatalos amerikai, saigoni és Phnom Penh-i állításokkal ellentét­ben — amerikai vadászbombá­zók szerdán is támadták a kambodzsai kormányhadsereg­gel szemben álló hazafias erőket, elsősorban Skoun vá­ros körzetében. A város, amely fontos közlekedési cso­mópont, továbbra is, a népi erők kezén van és a harcok folytatódnak. A UPI tudósítója a laoszi fővárosból szerzett értesülés alapján jelentette, hogy a laoszi kormány Souvanna Phouma miniszterelnök veze­tésével szerdán megtartott ülésén úgy határozott, hogy elutasítja a Laoszi Hazafias Front Pártja által a kormány­nak küldött tárgyalási javas­latot.

Next