Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
2 rint a szovjet és a nyugatnémet szakértők csütörtök reggeli, csaknem háromórás tanácskozásán született, amelyen egybevetették a dokumentum szövegeit. A szakértői csoportot szovjet részről O. Hlesztov, s a külügyminisztérium jogi osztályának vezetője, nyugatnémet részről pedig Bernd von Staden, a bonni külügyminisztérium politikai osztályának vezetője vezette. Rüdiger von Wechmar nyugatnémet szóvivő szerint a két külügyminiszter szerdán, több mint háromórás megbeszélésén oly nagy előrehaladást ért el, hogy „a tárgyalások befejezése már előtérbe került”. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szovjet külügyminiszter és nyugatnémet kollégája „rendkívül fontos kérdésekkel” foglalkozott, amelyeket előzőleg nem sikerült tisztázni. A szerződés négyötöde már elkészült — hangsúlyozta ekkor a bonni szóvivő. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtök délelőtt egyórás megbeszélést folytatott Franciaország, Nagy- Britannia és az Egyesült Államok moszkvai diplomáciai képviselőivel — közölte az AFP francia hírügynökség jól értesült forrásra hivatkozva. Ismeretes, hogy Scheel Moszkvába érkezése óta már két alkalommal találkozott a három nyugati nagyhatalom moszkvai képviselőivel. A napokban Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára is tájékoztatta a szovjet,nyugatnémet tárgyalások menetéről a moszkvai francia és angol ügyvivőt, valamint az amerikai nagykövetet. A diplomáciai kapcsolatok évfordulója Moszkvai és bukaresti lapvélemények a szovjet—román viszonyról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda csütörtöki számában A. Mihajlov cikket írt a Szovjetunió és Románia közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának 25. évfordulója alkalmából. Megállapítja, hogy Romániának a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal évről évre erősödő kapcsolatai lehetővé tették, hogy a román dolgozók alapvető társadalmi és gazdasági átalakulásokat hajtsanak végre országukban, nagy sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Hangoztatja, hogy Románia szocialista gazdaságának építésében fontos, szerepet játszanak a testvérországokhoz, különösen a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok. Az idén július 17-én Bukarestben aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés rögzíti a két ország viszonyában létrejött eredményeket, széles távlatokat nyit a Szovjetunió és Románia sokoldalú baráti kapcsolatainak további fejlesztésére és elmélyítésére a szocialista internacionalizmus elvei alapján — írja a Pravda. Bukarestből jelenti az MTI. A szovjet—román kapcsolatokról szólva a Scinteia rámutat: a Szovjetunióval való barátság és a sokoldalú kapcsolatok szakadatlan erősítése az ország külpolitikájának egyik alapelemét képezi. A román— szovjet baráti és együttműködési kapcsolatok fejlődésének szilárd alapját jelentik a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, az elvtársi segítségnyújtás és a kölcsönös előnyök elvei. A Scinteia méltatja a két ország kommunista pártjai közötti kapcsolatok jelentőségét, a párt vezetői személyes találkozóinak fontosságát. Véget ért a hirosimai konferencia Hirosimából jelenti a TASZSZ. Programhatározat elfogadásával ért véget csütörtökön, Hirosimában az amerikai atombombázás 25. évfordulója ...alkalmából rendezett nemzetközi konferencia. A határozat felszólítja a világ békeszerető embereit, hogy küzdjenek az atomfegyverek betiltásáért, e fegyverek vietnami bevetésének megakadályozásáért, az amerikaiak indokínai agressziójának beszüntetéséért és az amerikai támaszpontok Japánból való eltávolításáért. Az évforduló alkalmából a magyar Béketanács a japán béketanácsnak táviratot küldött, hangsúlyozva: „A világbéke megteremtésének és biztosításának fontos alkotóeleme, hogy a japán békemozgalom erői megakadályozzák a már rakétafegyverekkel is ellátott japán hadsereg bevonását az USA indokínai agressziójába. Üdvözöljük a japán békeharcosokat, akik részt vesznek az immár 15 éve hagyományos hirosimai békemenetben, tiltakozva az atomfegyverkezés, a militarizmus felélesztése, a demokratikus jogok megcsorbítása ellen.” 0 (Varsó, MTI) A nyugatnémet Észak-Rajna Vesztfália tartomány miniszterelnöke, Heinz Kühn szerdán befejezte lengyelországi látogatását. .Péntek, 1970. augusztus 7. Maaar Nemzet A kulcstárcák birtokosai maradtak Colombo megalakította a tizedik négypárti kormányt Rómából jelenti az MTI. Saragat köztársasági elnök csütörtök délután három órakor fogadta a Quirinale-palotában Emilio Colombót, a kormányalakítási tárgyalásokkal megbízott kereszténydemokrata politikust. Colombo bejelentette, hogy kész megalakítani az új kormányt, s egyúttal bemutatta a köztársasági elnöknek az új kabinet listáját. Saragat válaszképpen hivatalosan is kinevezte őt a négypárti középbal kormány miniszterelnökének. Ez Olaszország háború utáni 32. kormánya, egyben a 10. középbal kormány. Colombo kabinetjét a korábbi középbal kormányokban is részt vett négy párt alkotja: a Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és a Köztársasági Párt. A kormány — mint az előző Rumor-kabinet is — 27 tagú; 16 tárcát kaptak a kereszténydemokraták, hatot a szocialisták, négyet a szociáldemokraták és egyet a republikánusok. A szociáldemokraták eggyel növelték minisztériumaik számát, az előző Rumor-kormányban ugyanis csak három tárca volt az övék. Valamennyi kulcspozíció változatlan az előző kabinethez képest. Moro maradt a külügyminiszter. Az egyetlen jelentősebb változás, hogy a kincstárügyi minisztériumot, amelynek élén Colombo állt, a kereszténydemokrata Mario Ferrari-Aggradi, korábbi tárca nélküli miniszter kapta. Colombo ezt a fontos minisztériumot felajánlotta a Köztársasági Párt vezetőjének, Ugo la Maifának, aki azonban viszszautasította. Kijátszzották a Fulbrisht-bizottságot Sebtében aláírták az új spanyol—amerikai egyezményt Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti Washingtonból. Csütörtökön ünnepélyesen aláírták az amerikai fővárosban az új spanyol—amerikai egyezményt, amelynek értelmében az Egyesült Államok további 5 évre bérbe vett két Spanyolországban levő légi támaszpontot és egy Poláris-tengeralattjáró-támaszpontot. Spanyolország ennek fejében katonai felszerelések vásárlására 125 millió dollár hitelt, 20 millió dollár közvetlen pénzsegélyt, továbbá — kölcsönként — kiselejtezett rombolókat és más hajókat kap az Egyesült Államoktól. Az ünnepélyes washingtoni aláíráson jelen volt Gregorio Lopez Bravo spanyol külügyminiszter is. Washingtoni politikai és sajtókörökben meglepetést keltett a spanyol külügyminiszter váratlan ideérkezése és az egyezmény aláírásának ilyen sürgős lebonyolítása. Az eredeti tervek szerint ugyanis csak a következő hetekben került volna sor az egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások lezárására és az aláírásra. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, William Fulbright szenátor a hét elején megvádolta a Nixon-kormányt, hogy mint annak idején elődje a vietnami háború ügyében, a kongresszus megkerülésével vállal újabb, amerikai katonai elkötelezettséget külföldön. A szenátor követelte, hogy a kormány vigye a szenátus elé az egyezmény-tervezetet. Rogers külügyminiszter ezt kedden Fulbright szenátorral folytatott megbeszélése során visszautasította. Fulbright szerdán közölte, hogy a külügyi bizottság, „miután még legalább két hét áll rendelkezésére, ettől függetlenül napirendjére tűzi a kérdést”. Ezek után Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője váratlanul bejelentette, hogy a spanyol—amerikai egyezmény aláírását „néhány nappal előrehozták”. Tagadta, hogy „bármiféle sietségről” lenne szó, mint mondotta, a „sürgős aláírásra vonatkozó döntést az indokolja, hogy a jelenlegi egyezmény néhány hét múlva lejár”. (A jelenlegi spanyol— amerikai egyezmény egyébként 1970. szeptember 26-ig érvényes.) A szenátus külügyi bizottságának elnöke csütörtöki nyilatkozatában rámutatott, hogy a kormány végül is kész helyzet elé állította a kongreszszust. 0 (Szófia, ETA) Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter csütörtökön elutazott Bulgáriából, ahol kollégája, Ivan Basev meghívására üdült. Az EAK külügyminiszterét fogadta Todor Zsivkov miniszterelnök is. 0 (Nicosia, Reuter) Cipruson görög nemzeti gárdisták török nemzetiségű lakosokra nyitottak tüzet. Bulgária gazdasága Növekszik a hosszú távú tervezés szerepe Az idei nyár Bulgáriában az idegenforgalom újabb fellendülését hozta. Az a néhány nap, amelyet Szófiában, Plovdivban és Várnában töltöttem, egyértelműen igazolta ezt. S ha a főváros képét még nem is változtatták meg jelentősen az utóbbi időben épült, minden igényt kielégítő szállodák, a Fekete-tenger partján viszont valóságos turistaparadicsom fogadott. Csupán ebben az évben 50 millió levát (több mint 800 millió forintot) költ az állam új szállodák és vendéglátóipari létesítmények építésére. Erre szükség van, ugyanis évről évre jelentősen növekszik a Bulgáriába látogató turisták száma. 1969-ben több mint kétmillió külföldi kereste fel az országot, számuk 10 százalékkal haladta meg az előző évit. Az idén hasonló növekedéssel számolnak bolgár barátaink, s a július végéig eltelt időszak igazolta is várakozásaikat. Az „Aranyhomok”, a „Druzsba” korszerű, a világszínvonallal vetélkedő szállodái, vagy Neszebar és Szozopol hangulatos fürdőhelyei láttán nem meglepő, hogy 1960 óta megtízszereződött az idegenforgalom. Természetesen ez a rohamos fejlődés elvétve hiányosságokat is hoz magával — bár nem tudom, hogy a kinn tartózkodásom idején tapasztalt, s néhány magyar turistát ért kisebb kellemetlenségért a Balkanturiszt, vagy azBNSZ-iroda felelős. Szófiai ismerőseim részben bizonyos magyarázatot adtak azzal, hogy elmondták: nem sikerült befejezni néhány betervezett szálloda építését. A hatalamas számokat mutató turistaforgalom érthetően népgazdasági szinten sem hanyagolható el. Az Ikonomicseszki Zsivat július 29-i számában közölt cikk szerint csupán egy év alatt 20 százalékkal növekedtek az idegenforgalomból származó valutabevételek. Ezért egyre több szó esik Bulgáriában a turizmus további tökéletesítésének szükségességéről, a koncentráció fokozásáról. A távlati tervezés egyébként is központi helyet foglal el az irányító szervek, az iparági minisztériumok munkájában. A távlati tervek kiemelkedő jelentőségét — hangoztatták Szófiában — az indokolja, hogy Bulgária néhány esztendeje az intenzív fejlődés útjára lépett. A Bolgár Kommunista Párt 1966 őszén tartott IX. kongresszusán szögezték le, hogy az ország felzárkózott a leggyorsabb ütemben fejlődő országok közé. A mértékre talán az a legjellemzőbb adat, hogy napjainkban harmincszor annyi ipari terméket állítanak elő, mint 1939-ben, a háborút megelőző utolsó békeévben. És hogy a fejlődés nem torpan meg, arról éppen bulgáriai tartózkodásomkor győződhettem meg, amikor nyilvánosságra hozták az 1970. első félévi tervteljesítés eredményeit. Az állami és a szövetkezeti ipar 9,5 százalékkal termel többet, mint 1969 azonos időszakában. Az alapvető iparágak növekedési üteme messze meghaladta az átlagot, az elektromos energiatermelés 15,2, a kohászat 19,6, a vegyipar pedig 12,3 százalékkal növelte termelését. Az elmúlt 26 év érthetően alapvetően megváltoztatta az ország gazdasági képét. A Rabotnicseszko Delo egyik július végi cikke részletesen elemzi a mezőgazdasági népesség számának alakulását, azt a világszerte is megfigyelhető tendenciát, hogy az agrárgazdálkodás műszaki színvonalának fejlődése következtében jelentősen csökkent a mezőgazdasági munkát végzők száma. 1948- ban még Bulgária aktív népességének 81,9 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1968- ban viszont már csak 39,1 százalék. (A termelés viszont közben két és félszeresére növekedett.) A távolabbi célok szerint 1975-ben 30, 1980-ban pedig a termelésben foglalkoztatottaknak 26—27 százaléka marad csak a mezőgazdaságban. A párt és a gazdasági vezető szervek erre a változásra építve nagyszabású terv körvonalait dolgozták ki, amely — ha a különféle távlati célokat közös koncepcióként vizsgáljuk — kiterjed nemcsak az ipari ágazatok fejlesztésére — így például az elektrotechnikára —, a mezőgazdaságra — agráripari komplexumok kialakítására —, hanem figyelembe veszi a demográfiai hullám várható alakulását, és a fejlett ipari-műszaki képzettséghez szükséges oktatási feladatokat is. A jelenlegi demográfiai folyamat — írja a Sofia News — rendkívül nagy fontosságú a lakosság mindenoldalú regenerációjához. (Napjainkban a nyolc és félmilliós ország lakosságának 23 százaléka 14 éven aluli, 53 százaléka 15— 49 éves és 24 százaléka 50 éven felüli.) A lap az elmúlt évben tapasztalt növekvő születési arányszámot kommentálva, leszögezi: kedvező hatást váltottak ki az idejében hozott intézkedések. Ami a mezőgazdaság reformját illeti, idén áprilisban a Bolgár KP Központi Bizottságának ülésén Todor Zsivkov részletesen vázolta az agrártermelés ipari alapokon történő koncentrációjának és fejlesztésének tervét. Az elmúlt években már több kísérlet történt a mezőgazdaság irányításának megváltoztatására. 1967-ben Központi Szövetkezeti Szövetséget hoztak létre, idén július 1-től azonban a termelőszövetkezetek gazdasági irányítása ismét a földművelésügyi és élelmiszeripari minisztériumhoz tartozik. Az állami gazdaságok irányítását ugyancsak a minisztérium veszi át és így megszüntették az állami gazdaságok megyei egyesüléseit. Ez az intézkedés — vélik bolgár ismerőseim — összefüggésben van a Todor Zsivkov által ismertetett nagyszabású tervvel. Bulgáriában már korábban is létrehoztak nagyobb szövetkezeteket, a mostani terv azonban messze túlmutat ezen. Arról van szó ugyanis, hogy az elkövetkező években a mezőgazdaság teljes koncentrációját és specializációját kívánják megvalósítani, azaz a jelenlegi termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat hatalmas — ahogy fogalmazzák — agráripari komplexumokká kívánják összevonni. Szófiai beszélgető partnereim rendkívüli jelentőségűnek tartják ezt a koncepciót, de érthetően utalnak arra is, hogy végleges megvalósításához több évig tartó, és egyáltalán nem problémamentes munkára lesz szükség. Az iparban is megfigyelhető hasonló folyamat, a nagyobb termelői egységek kialakítása. Egyre több úgynevezett egyesülés jött létre, amelyek egymással termelési kapcsolatban levő vállalatok irányítási feladataival, távlati fejlesztési problémáival foglalkoznak. Ezek az egyesülések lényegében a minisztériumok és a vállalatok közötti középirányító szerveknek tekinthetők. Létrehozásukat a gazdasági reform által támasztott igények tették szükségessé. A gazdasági reformot, a termelési és irányítási rendszer megváltoztatását a Bolgár KP VIII. kongresszusa tűzte először napirendre. Két évvel később, 1964-ben néhány vállalatnál kísérleti jelleggel bevezették az új gazdálkodási rendszert, majd a tapasztalatok alapján azt 1969. január elsejétől kiterjesztették az egész népgazdaságra. Bulgáriában a reform bevezetését nem előzte meg a gazdasági szakemberek széles körű, nyilvános vitája és a napilapok is kevesebbet foglalkoznak a témával. A mechanizmus fő tényezője mindenesetre továbbra is a népgazdasági terv maradt, s a rövid lejáratú tervek mellett nőtt a hosszú távú prognózisok szerepe. Ezzel egyidejűleg növelték a vállalatok önállóságát, kevesebb a kötelezően előírt mutató, s a vezetőség széles jogkörrel rendelkezik a bérezés, a jutalmazás terén. A munkások beleszólását a vállalat munkájába az úgynevezett gazdasági bizottságok biztosítják. A két évre választott szerv felöleli a dolgozók valamennyi rétegét, s a vállalat teljes tevékenységére kiterjedő munkát végez. A bizottságoknak egyes kérdésekben vétójoga is van a vállalatvezetéssel szemben, ilyen esetekben a középirányító szerv, az egyesülés döntés határozata kötelező. A gazdasági reform, amely még csak másfél éve hat minden szinten, érthetően — mondják Szófiában — még további változtatásokra szorul, nem a fő elveket illetően, hanem néhány gyakorlati kérdésben, így például az ellenőrzés megszigorításában. Mindenesetre a már korábban is ismertetett adatok a bolgár gazdaság fejlődéséről azt mutatják, hogy a legtöbb területen már jelentkezik a reform kedvező hatása. Lovas Gyula Párizsi értekezlet Bruce semmitmondó bemutatkozása Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti Párizsból. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtökön megtartott 78. ülésén mutatkozott be az amerikai küldöttség új vezetője, David K. E. Bruce nagykövet. Az új tárgyaló megjelenése — felszólalásából ítélve — egyelőre semmi újat nem hozott. Bruce rövid felszólalásában gyakorlatilag csak megismételte és összefoglalta azt, amit elődei az elmúlt 18 hónap alatt tartott 77 ülésen elmondtak. Tagadta, hogy az Egyesült Államok a probléma katonai megoldását keresné, vagy katonai támaszpontokra kívánna szert tenni Dél-Vietnamban. Hangoztatta az Egyesült Államok tárgyalási készségét és rendkívül általános megfogalmazásban kijelentette, hogy az értekezleten felvetődött problémák közül szerinte három kérdés érdemel különös figyelmet: a csapatok kivonása (anélkül azonban, hogy megmondta volna, milyen csapatok kivonására gondol), a politikai rendezés (hallgatott arról, hogy milyen politikai rendezésről lenne szó), valamint a hadifoglyok problémája. Néhány heti távollét után ugyancsak visszatért a konferenciára a saigoni küldött, Pham Dang Lám nagykövet is, aki küldöttsége szokásos érveit ismételgetve, agresszióval vádolta a vietnamiakat saját hazájukban. Xuan Thuy miniszter, a VDK és Nguyen Thi Binh asszony külügyminiszter, a DIFK küldöttségének vezetője még nem jött vissza Párizsba. Mint ismeretes, a két küldöttség vezetője azért hagyta el előbb a tárgyalótermet, majd a francia fővárost, mert ily módon tiltakozott az ellen, hogy az amerikai elnök nyolc hónapon át nem nevezett ki utódot Cabot-Lodge helyébe az amerikai küldöttség élére. A csütörtöki ülésen a DIFK küldöttsége nevében felszólalt Nguyen Van Tien rámutatott, hogy az amerikai kormányzat továbbra sem hajlandó igazságosan megoldani a vietnami problémát. „Jóhiszeműségről és jószándékról beszélnek” szakadatlanul, de fenntartják régi céljukat, hogy az erő helyzetébe jussanak a csatatereken és a konferencia asztalánál, s ily módon kényszerítsék rá a vietnami népre az Egyesült Államok gyarmatosító feltételeit. A DIFK képviselője megcáfolta az amerikaiak érvét, miszerint egy ideiglenes koalíciós kormány alakítása a dél-vietnami népre rákényszerített megoldás lenne. A valóságban azzal, hogy ellenszegülnek egy ilyen kormány megalakításának, szépítgetni kívánja a Thieu— Ky—Thiem kormányzatot, „a „nép által megválasztottnak és alkotmányosnak” minősítve. Az egész világ szemében azonban ez a kormányzat igazi arcával, azaz az Egyesült Államok zsoldjában álló, diktatórikus, háborúspárti, korrupt kormányzat képében mutatkozik. Nguyen Minh Vy, a VDK képviselője azt hangsúlyozta, hogy 18 hónapi munka és 77 ülés után a konferencia változatlanul holtponton van, s közben a háború nemcsak folytatódik Dél-Vietnamban, hanem kiterjed az egész indokínai félszigetre is. Ez a helyzet kizárólag annak a ténynek a következménye, hogy a Nixon-kormányzat makacsul folytatja agressziós politikáját Vietnamban, katonai győzelemre törekszik, és az erő helyzetéből szeretne tárgyalni, hogy a másik felet az amerikai feltételek elfogadására kényszerítse. Csak úgy lehet a párizsi értekezletet elmozdítani a holtpontról, és gyorsan véget vetni a vietnami háborúnak, ha az amerikai kormány módosítja politikáját, abbahagyja az agressziót, lemond neokolonialista céljairól Dél-Vietnamban. A UPI megcáfolja a hivatalos állításokat Amerikai vadászbombázók akciói Kambodzsában A UPI csütörtök reggeli jelentésében kiküldött tudósítójának beszámolóját közli, amely szerint — hivatalos amerikai, saigoni és Phnom Penh-i állításokkal ellentétben — amerikai vadászbombázók szerdán is támadták a kambodzsai kormányhadsereggel szemben álló hazafias erőket, elsősorban Skoun város körzetében. A város, amely fontos közlekedési csomópont, továbbra is, a népi erők kezén van és a harcok folytatódnak. A UPI tudósítója a laoszi fővárosból szerzett értesülés alapján jelentette, hogy a laoszi kormány Souvanna Phouma miniszterelnök vezetésével szerdán megtartott ülésén úgy határozott, hogy elutasítja a Laoszi Hazafias Front Pártja által a kormánynak küldött tárgyalási javaslatot.