Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

____ Szuezi-csatorna térségében augusztus 8, tehát a tűzszüneti megállapodás érvénybelépése óta. „Az izraeliek egyiptomi rakétákról és rakétatámasz­pontok megerősítéséről be­szélnek. Az igazság, az hogy ezek a rakéták augusztus 8-a előtt is ott voltak. Ugyanazok­ról a fegyverekről van szó, amelyek ártalmatlanná tettek számos Phantom típusú izrae­­■­­i gépet.” Nasszer a továbbiakban hangsúlyozta, a közel-keleti helyzet rendezésének legfon­tosabb feltétele, hogy az iz­raeli megszálló csapatokat ki­vonják az összes arab terüle­tekről. A Reuter ammani jelenté­se szerint vasárnap a késő éj­jeli órákban ismét lövöldözé­sek zaja verte fel a jordániai fővárost. Három órán keresz­tül kelepeltek a gépfegyve­rek az Ammant övező hét dombon; megszakadt a tele­fonösszeköttetés a főváros és a külvilág között, szünetelt az áramszolgáltatás. Az El Fatah és a Paleszti­nai Népi Felszabadítási Front szerint a jordániai hadsereg „általános offenzívát” indított a gerillatámaszpontok ellen. Az El Fatah bejrúti szóvivője azt mondotta, hogy a táma­dásban harckocsik és tüzérsé­gi egységek is részt vettek. A jordániai kormány ál­tal közreadott kommüniké szerint viszont a rendőrség és a hadsereg főhadiszállását, valamint a biztonsági szol­gálat központját „ismeretlen fegyveresek” tűz alá vették. Hétfőn reggel ismét szórvá­nyos lövöldözés folyt Amman­­ban. Egyelőre sem a jordániai kormány, sem a Palesztinai gerillák nem kommentálták az új fejleményeket. Ammanban közölték, hogy Mohammed El-Farra, Jordá­nia állandó ENSZ-képviselő­­je s egyúttal a jordániai kor­mány megbízottja a Jarring vezette tárgyalásokon, vasár­nap New Yorkba repült. El- Farra hat napig tanácskozott kormánya illetékeseivel. Nixon ma megbeszélést tart tanácsadóival A Reuter washingtoni je­lentése szerint Nixon elnök Rogers külügyminiszterrel, Helms CIA-főnökkel, vala­mint politikai és katonai ta­nácsadóival ma áttekinti a közel-keleti helyzetet. Nixon amerikai elnök a CBS tévéhálózatnak adott in­terjújában hétfőn visszatán­colt a szovjet—amerikai kö­zös közel-keleti békefenntar­tó erő gondolatától. Az ilyen javaslatok — jelentette ki Ni­xon —, mégha a legjobb szán­­dékúak is, véleményem sze­rint nem különösebben hasz­nosak egy olyan időpontban, amikor Jarring tárgyalásokat folytat. Befejeződött a miniszteri tanács fd­éig Ma kezdődik az AESZ csúcsértekezlete Addisz Abebából jelenti a TASZSZ és az AFP. Az Af­rikai Egységszervezet minisz­teri tanácsának 15. ülésszaka hétfőn a hajnali órákban ért véget A szombati nap a határoza­ti javaslat egyik pontjával kapcsolatos élénk vitával telt el, amelynek lezárása után határozatot hoztak: „A portu­gál rendszer kizárólag a NATO-tagállamok — különö­sen az Egyesült Államok, Nyugat-Németország, Francia­­ország és az Egyesült Király­ság — folytatólagos és hat­hatós segítségével folytathatja és fokozhatja gyilkos gyarma­ti háborúját”. Az említett ha­tározatot 17 ország „fenntar­tásaival” fogadták el. Az AESZ miniszteri tanácsa határozatot fogadott el a Dél- Afrikába irányuló fegyverszál­lításokról is. A határozat név szerint elítéli Franciaországot, Nagy-Britanniát és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyolc ország tartózkodott a szavazástól. A miniszteri tanács úgy döntött, hogy Namíbia — a délkelet-afrikai igazgatás alatt álló Délnyugat-Afrika — problémáját nyolctagú bizott­ság elé utalja, amely az ügy­ben emlékiratot intéz a há­gai nemzetközi bírósághoz. A miniszteri tanács döntését jó­váhagyás céljából az afrikai egységszervezet kedden, szin­tén Addisz Abebában össze­ülő csúcsértekezlete elé kell terjeszteni. A ma k­ezdődő csúcsértekez­letre sorban érkeznek a rész­vevők. Már az etióp főváros­ban tartózkodik Milton Obote ugandai, Ammadou Ahidjo kameruni, Hubert Maga­daho­­meyi, Francois Tombalbaye csádi, és Francisco Macias Nguema Egyenlítői Guinea-i köztársasági elnök, továbbá Kenneth Kaunda zambiai el­nök, aki néhány nappal ez­előtt Hailé Szelasszié meghí­vására hivatalos látogatásra érkezett Addisz Abebába. U Thant elutazott Jugoszláviából Az ENSZ-fő­titkár részt vesz az AESZ értekezletének megnyitásán Belgrádból jelenti a Tanjug. U Thant, az ENSZ főtitkára, aki hivatalos látogatáson Ju­goszláviában tartózkodott, hét­főn Belgrádból Rómába uta­zott, onnan pedig folytatja út­ját Addisz Abebába, hogy részt vegyen az Afrikai Egységszer­vezet tagországai állam- és kormányfői értekezletének megnyitásán. U Thant televíziónyilatkoza­tában „nagyon érdekesnek és hasznosnak” mondotta Tito el­nökkel Brioniban folytatott eszmecseréjét. U Thant el­mondotta: „megbeszélést foly­tattunk a Jugoszláviát és az ENSZ-et kölcsönösen érintő kérdésekről, főként az ENSZ- közgyűlés 25. ülésszakának na­pirendjén szereplő egyes főbb témákról. E kérdéseket az el nem kötelezett országok kü­szöbönálló lusakai csúcsérte­kezletének fényében vitattuk meg”. U Thant vasárnap egyébként Szkopjéba látoga­tott, ahol az ENSZ-ben kifej­tett tevékenységéért, valamint azért a kezdeményezésért, amelyet 1963-ban a földrengés sújtotta Szkopje lakosságáért tett, a város díszpolgárává vá­lasztották. Három algériai eltérített egy repülőgépet A merénylők Jugoszláviában kértek menedékjogot Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint vasárnap éjjel három fegyveres férfi Olasz­ország, majd Albánia felé té­rítette el az algériai légitársa­ság helyi járatát. A három férfi, akinek nem­zetiségi hovatartozásáról nincs hiteles adat, röviddel a fel­szállás után benyomult a pi­lótafülkébe, egyikük kést sze­gezett a pilóta nyakának, majd elhangzott a parancs­ irány Albánia. A pilóta közölte, hogy ke­vés az üzemanyag. A kétmo­­toros Convair 640-es az olasz­­országi Cagliariban szállt le. Cagliari repülőterén három­órás kényszerpihenő követke­zett. A merénylők szabadon bocsátottak 11 utast — a fe­délzeten tartózkodó nőket, va­lamint két, magát betegnek mondó férfit — és útnak in­dultak. Tirana helyett azonban az olaszországi Brindisi kikötőjé­ben szállt le az algériai légi­­társaság eltérített gépe, mert — a pilóta szerint — az albán főváros repülőtere a rossz időjárásra hivatkozva nem adott leszállási engedélyt. A Dél-Európa fölött „bo­lyongó” algériai repülőgép sor­sa a jugoszláviai Dubrovnik­­ban oldódott meg. A három géprabló politikai menedékjo­got kért Jugoszláviában, és a gép — mint a dubrovniki ha­tóságok közölték — hamaro­san visszaindul Algériába. Fény derült a merénylők személyazonosságára is: mind­hárman algériai állampolgá­rok. 0 (Hanoi, AFP) A VDK nemzetgyűlésének állandó bi­zottsága úgy határozott, hogy az ország függetlenségének 25. évfordulója alkalmából am­nesztiát ad egyes foglyoknak. Madar Nemzet Egy nappal Saharto látogatása előtt Indonéz szeparatisták elfoglalták a hágai nagykövetséget Hágából jelenti a Reuter és az AP. Hétfőn kora reggel pisztolyokkal felfegyverzett in­donéz fiatalok megszállták ha­zájuk hollandiai nagykövetsé­gét és e­közben agyonlőtték az egyik őrt álló rendőrt. A tá­madásra közvetlenül Suharto indonéz elnök hollandiai láto­gatása előtt került sor, és a hatóságok attól tartanak, hogy további tiltakozó akciókra is lehet számítani. Hollandiában élő indonézek már jó előre azzal fenyege­tőztek, hogy tüntetni fognak Suharto látogatása ellen, akit több százezer baloldali és kommunista fizikai megsem­misítéséért és az Új-Guineá­­nak függetlenséget óhajtó sza­bad pápua mozgalom elnyo­másáért tartanak felelősnek. A nagykövetségre betört fia­talok túszként fogva tartanak egy rendőrt, valamint a nagy­követ családját és a nagykö­vetség több munkatársát. Na­­'tadiningrat nagykövet a táma­dás idején nem tartózkodott az épületben. A holland rend­őrség elit alakulata két pán­célkocsival sietett a helyszín­re. A nagykövetség épülete kö­rül délig nem változott a hely­zet. A rendőrség kordont vont az épület köré, amelynek parkjában a bokrok közé rej­tőzve a megszállók minden gyanús mozgásra tüzeltek. A helyzet komolyságára való tekintettel Piet de Jong mi­niszterelnök is a helyszínre sietett és az egyik közeli vil­lában tartózkodott a város pol­gármesterével együtt, hogy mi­nél közelebbről irányíthassák a nagykövetség visszafoglalá­sát célzó manővereket. A kö­vetséget megszálló fiatalok egy indonéz szeparatista mozgalom képviselői — jelentette az AP. Amboin szigetéről valók, amelynek lakossága Indonézia függetlenné válása óta küzd a központi kormány uralma el­len. Jelenleg mintegy har­mincezren„éln­ek,"... . önkéntes száműzetésben Hollandiában, nem hajlandók felvenni sem a holland, sem az indonéz ál­lampolgárságot. Hágába érkezett Manusana, az amboini szeparatisták veze­tője, aki rövid eszmecserét folytatott a holland miniszter­­elnökkel, majd két testőre vé­delme alatt átment a meg­szállt nagykövetségre. A holland kormányfő és L­uns külügyminiszter végül bejutott egy villába, amely a nagykövetség épületével szem­ben helyezkedik el. Ennek az erkélyéről szóltak tolmács és megafon segítségével a nagy­­követséget megszállva tartó fiatal fegyveres indonéziaiak­hoz, mialatt egy repülőgép kö­rözött a színhely fölött és a drámai hatást fokozta a mi­nisztereket kísérő néhány rendőr is, akik lövésre készen tartott fegyverrel igyekeztek biztosítani a két minisztert. Djakartában érthető zavart keltett a Hágából érkező hír, egy nappal azelőtt, hogy a 25 éve független Indonézia törté­netében először az elnök az egykori gyarmatosító országba, Hollandiába készül látogatni. Az elnöki palota szóvivője egy órával Suharto különgépének tervezett indulása előtt beje­lentette, hogy az elnök elha­lasztotta indulását, mivel „fe­lelőtlen cselekmények követ­keztében” nem látja biztosí­tottnak személyi biztonságát Hollandiában. Adam Malik külügyminiszter, a 46­ főnyi el­nöki kíséret tagja közölte az újságírókkal, hogy legjobb esetben kedden indul útnak az elnök, de csak akkor, ha a nagykövet családját addig si­kerül biztonságba helyezni. Az esti órákban de Jong holland miniszterelnöknek si­került megegyeznie az indo­néz nagykövetség épületét el­foglaló harci különítmény tagjaival: a szeparatista moz­galomhoz tartozó fegyveres fiatalok megadták magukat. Hajlandók voltak átadni fegy­vereiket, majd fegyvertelenül egyenként beszálltak a rend­őrség gépkocsijába. Pham Van Dong nyilatkozata Megélénkült a harci tevékenység Dél-Vietnamban Hanoiból jelenti a TASZSZ. Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke a köztársaság ki­kiáltásának szeptember 2-án esedékes 25. évfordulója alkal­mából nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Hang­súlyozta, hogy az elmúlt 25 esztendőt a népnek a nemzeti függetlenségért és a szocializ­mus építéséért vívott küzdel­me jellemezte. Ennek során a szocializmus építésében min­den vonalon fontos eredmé­nyeket értek el. Ezek erősítik a szocialista Északot, amely maradéktalanul teljesíti azt a kötelességét, hogy a Dél hát­országa legyen a jelenlegi há­borúban, amely az Egyesült Államok agressziója ellen, a nemzet megmentéséért folyik — fűzte hozzá. — Népünket szilárd elhatá­rozás tölti el, hogy teljesíti Ho Si Minh elnök szent ha­gyatékát, állhatatosan folytat­ja és erősíti az ellenállást az Egyesült Államok agressziójá­val szemben, folytatja a har­cot a nemzet megmentéséért a teljes győzelemig. Pham Van Dong a vietnami nép háláját fejezte ki a szov­jet nép iránt, amely a prole­tár internacionalizmus szelle­mében lelkesíti és támogatja a vietnami nép harcát a függet­lenségért, a szabadságért és a szocializmusért. A UPI saigoni jelentése sze­rint vasárnap, a dél-vietnami szenátusi választások napján megélénkült a dél-vietnami szabadságharcosok harci tevé­kenysége. Dél-Vietnam terüle­tén szombat éjjel és vasárnap 60 kisebb-nagyobb támadást intéztek különböző célpontok ellen. A támadások következ­tében 42 személy életét vesz­tette, 97-en pedig megsebesül­tek. Az amerikai főhadiszállás statisztikája szerint június 4-e óta vasárnap került sor a sza­badságharcosok legtöbb és leg­intenzívebb támadására. Agnew ma visszaérkezik körútjáról az Egyesült Államokba Honoluluból jelenti az UPI. Spiro Agnew amerikai alelnök vasárnap öt országot érintő ázsiai körútjának utolsó állo­másáról, Bangkokból Hawaii szigetére érkezett. Agnew két napot töltött Honoluluban, el­sősorban pihenéssel, majd ma a kaliforniai San Clementé­be utazik, ahol tájékoztatja Ni­­xon elnököt ázsiai tárgyalásai­nak eredményéről. A honolu­lui repülőtéren újságírókkal beszélgetve kijelentette: „Az amerikai csapatok nem vesz­nek részt a kambodzsai har­cokban, hacsak Abrams tábor­nok és természetesen a töb­biek, akik ezekben a kérdé­sekben döntenek, nem jutnak olyan következtetésre, hogy az amerikai csapatok biztonságát veszély fenyegeti.” Agnew Ho­noluluban nem folytat hivata­los tárgyalásokat. Servan-Sch­reiber is indul a bordeaux-i nemzetgyűlési pótválasztáson Lehel Miklós, az MTI pári­zsi tudósítója jelenti: Nem si­került Jean-Jacques Servan- Schreibernek, a radikális párt főtitkárának megfelelő jelöltet indulásra bírnia Chaban-Del­­mos miniszterelnökkel szem­ben a szeptember 20-i bor­­deaux-i nemzetgyűlési pótvá­lasztásra. Ezért önmagát jelöl­te néhány perccel a jelölések hivatalos lezárása előtt, noha ő már Nancy megválasztott nemzetgyűlési képviselője. A francia alkotmány előírá­sai lehetővé teszik, hogy egy aktív nemzetgyűlési képvselő egy másik választókerületben is elinduljon. Megválasztása esetén azonban egyik mandá­tumáról le kell mondania és ebben az esetben az illető ke­rületben újból választást kell tartani. Servan­ Schreiber nyi­latkozatában máris kijelentet­te, hogy mindenképpen nan­­cyi mandátumát tartja meg. A jelölések lezárásig Bor­­deaux-ban tízen jelentették be indulásukat. -Kedd, 1970. szeptember 1. ) VILÁGGAZDASÁG Szovjet—indonéz megállapodás Harmadszor járt az idén Moszkvában Malik indonéz külügyminiszter. Februárban és most, a múlt héten a meg­beszélések középpontjában a két ország gazdasági kapcso­latai álltak, noha egy külügy­miniszter látogatása mindig alkalom egyéb, adott esetben az ázsiai térség problémáinak megtárgyalására is. Ezenkívül májusban volt még a szovjet főváros vendége az indonéz külügyminiszter: akkor hasz­talan küldetésben járt, hiszen a djakartai „ázsiai” értekezlet egyértelműen amerikai ihleté­sű indokínai elképzeléseivel házalt Mali­kot aki tizenhárom éven át volt Indonézia moszk­vai nagykövete (1950—63), el­kísérte Djakarta egyik vezető közgazdásza, Nitisustro, az ál­lami tervtanács elnöke. S a múlt hét csütörtökjén szovjet részről Novikov miniszterel­nök-helyettes, Indonézia nevé­ben Malik megállapodást írt alá az adósságok törlesztéséről. A majdnem 800 millió ameri­kai dollár értékű tartozását Djakarta a jövő évtől kezdi visszafizetni a Szovjetuniónak, de harminc évre meghosszab­bított törlesztési határidővel. Ezzel módosult az 1968-ban kötött szovjet—indonéz egyez­ség az adósságok 12 év alatt történő megfizetéséről. A módosítási kérelmet ter­mészetesen Djakarta terjesz­tette elő, még a februári Malik-utazás alkalmából. Meg­állapodásra az akkori tárgya­lásokon nem jutottak, de az elmúlt hónapokban bizonyos jelek arra mutattak, hogy las­san rendeződik Indonézia és az európai szocialista országok merő diplomáciai formalitássá fagyott viszonya. Az egyik ilyen jel volt a februári bolgár—indonéz kereskedelmi egyezmény, amely meglehető­sen széles körű együttműkö­désre terjedt ki — hosszú táv­ra.­ Bulgária Közép-Jáván olajalapanyag-feldolgozó üze­met épít, segítséget nyújt a szakemberképzésben, és fej­leszti gép- és berendezés­­exportját. Időnként egy-egy kisebb újsághír, látogatások, sport- és kulturális együttesek utazásai jelzi a különböző szo­cialista országok és Indonézia kapcsolatainak normalizálá­sát. A szocialista országok véle­ménye az indonéz ellenforra­dalomról, a baloldal elleni ter­rorról természetesen mit sem változott. S Malik májusi kül­detése, majd utána Suharto washingtoni útja jelezte a mai indonéz külpolitika alap­vető jellegét. De éppen ez a két esemény is felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a Nixon­­kormány távlati ázsiai elkép­zelései fontos szerepet szán­nak Japánnak és Indonéziá­inak, amelyek nem véletlenül voltak a Kambodzsáról tárgya­ló djakartai konferencia irányí­tói, mint ahogy nem véletlen éppen Tokió szoros együttmű­ködése Djakartával. Az indo­néz belső állapotokról alkotott véleményünktől függetlenül, a délkelet-ázsiai helyzet realista megítélése szükségessé teszi a külpolitikában tanúsított djakartai aktivitás számbavételét. Egy hamarosan másfél százmilliós, ásványkin­cseiben hihetetlenül gazdag ország külpolitikájának figye­lembevétele egyúttal — távla­tilag — az el nem kötelezett­ségnek megfelelő belpolitikai viszonyok kialakulását is be­folyásolhatja. Az indonéz külpolitika ugyanis egyelőre nem adta fel az el nem kötelezettség ma­radványait, visszautasította például a SEATO-hoz való csatlakozást. Emellett különö­sen a szűkebben vett térség többi nacionalista rendszeré­vel épít ki szilárduló kapcso­latokat. Az antikommunizmus szélsőségeibe torkolt naciona­lizmus ma is meghatározó erő az indonéz politikában, s ez nyilvánvalóan befolyásolja az állam világpolitikai szerep­lését is. Szó sincs arról, hogy bármi illúziónk lehetne az in­donéz belpolitika fordulatait illetően, de a nacionalizmust (amely szükségszerűen jelent­kezik az ország méreteinél fogva, meg a so­k ezer sziget egyetlen összetartó erejeként is­ útját állhatja az imperia­lizmushoz való teljes csatlako­zásnak, s ekként végső soron módosíthatja a belső fejlődést. Ennyit a szovjet—indonéz tár­gyalások és a távlati politikai fejlődés elengedhetetlen fi­gyelembevételéről. Természetesen a szorosan vett gazdasági feltételek sem mellékesek. Hiszen nemcsak a djakartai rezsim örökölt adós­ságairól volt szó, hanem több félbehagyott, szovjet segítség­gel megkezdett létesítmény sorsáról is. A törlesztés ren­dezése nyilvánvalóan lehetővé teszi az ezekről való megálla­podást; hazatérve Malik alig­ha véletlenül nyilatkozott op­timistán a kapcsolatok javulá­sáról. Jelentékeny építkezé­sekről van szó: egy acélmű Közép-Jáván, egy nagy kapa­citású műtrágyagyár, atom­reaktor és több más, tehát az indonéz állami szektor szem­pontjából lényeges létesítmé­nyekről. Az 1967 óta zöld utat kapott nyugati tőkeberuházók nem tanúsítanak érdeklődést az effajta ügyek iránt Az áp­rilis óta megkezdett indonéz ötéves terv szemszögéből sem közömbös e művek befejezése. Bár a moszkvai közlemény nem említ erről semmit fel­tételezhetjük, hogy a gazdasá­gi és kereskedelmi kapcsola­tok általános megjelölése ma­gában foglalja az e berende­zések ügyének megfontolását is. Továbbá nemcsak a Japán és Kína „érdekszférájában” nacionalizmusra berendezke­dő Indonézia távlatai játszot­tak befolyásoló szerepet, ha­nem Djakarta idén kötött egyezményei nyugati hitelezőivel. Tavaly terjesztette elő Abi, a nyugatnémet bankélet egyik vezéralakja a javaslatát a fel­gyülemlett indonéz adósságok törlesztési idejének harminc évre való meghosszabbítására Abi­ djakartai tárgyalásai után­ az indonéz kormány sietett magáévá tenni a halasztás és a fokozatosan emelkedő, de kezdetben az ország fizetési lehetőségeinek megfelelő tör­lesztési és kamatfizetési prog­ramot. Amikor Malik először ment Moszkvába, még javá­ban vitatták az Abs-tervet a nyugati hitelezők; több állam­nak, így Franciaországnak és Angliának nem fűlött a foga a harmadik világban kínos precedenst teremtő nagylelkű­séghez. .. Amerikai és japán nyomásra azonban az áprilisi párizsi tanácskozáson az Abs­­zerv alig módosított változatát fogadták el a vezető nyugati hitelezők. A jelenlegi körülmények alapvonása Indonézia gazdasá­gi helyzete és gyakorlatilag létező fizetésképtelensége. Az ország csak most kezd olyan exportjövedelmekre szert tenni, amelyek távlatilag lehe­tővé teszik a törlesztést. A bel­ső gazdasági egyensúly meg­teremtése, az infláció megállí­tása nagy árat követelt: lefé­keződött a fejlődés, s láthatók annak kísérőjelenségei, így a tetemes munkanélküliség. Nyilvánvalóan nemcsak az in­donéz kényszerhelyzetet kell ilyen adottságok mellett figye­lembe venni, hanem azt is, hogy az állam gazdasági tevé­kenységének támogatása mi­lyen hatással lehet Indonézia jövőjére. Avar János Befejeződött a helsinki ifjúsági konferencia Helsinkiből jelenti a TASZSZ: Helsinkiben befejeződött az európai fiatalok négynapos biztonsági konferenciája. A konferencia munkáját ösz­­szegező záróközlemény szerint a részvevők aktivitása bizon­y­nyitotta, hogy a fiatalok több- k­ás rége érdekelt a béke további nd megszilárdításában, a bizton-­taló­ság megerősítésében és a szó­­úft­ciális haladásban. A fiatalos­okra egységesen úgy vélték, hogy európai feszültség enyhít érdekében határozott és kif­­kezetes erőfeszítésekre elég szükség. Ezeknek az erőttr ,­ie­e­­téseknek végső soron biztosí­­taniuk kell a tartós békét és a konfliktusok békés rendezé­sének lehetőségét, a jelenlegi határok, valamint az önrendel­kezési jog elismerését.

Next