Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
Kedd, 1970. szeptember 1. A bonyolult argentin képlet A hírügynökségek rövid jelentésben számoltak be múlt csütörtökön arról, hogy Buenos Airesben ismeretlen merénylők lelőtték Jose Alonso szakszervezeti vezetőt. Jose Alonso a kormányhű munkásunió vezetője, korábbam pedig a CGT, az összes szakszervezetet tömörítő központ főtitkára volt Ez az újabb gyilkosság — és a hangsúly az ismétlődő merényleteken van — ráirányítja a figyelmet az argentin belpolitikai életre. Tizennégy hónappal ezelőtt ugyanis szintén merénylet áldozata lett Augusto Vándor, a legjelentősebb argentin szakszervezet, a fémmunkások akkori vezetője. A tetteseket azóta sem tudta kézre keríteni a rendőrség, és ugyancsak felderítetlen maradt Aramburu volt elnök elrablásának, majd kivégzésének ügye. A politikus, illetve a két ismert szakszervezeti vezető elleni merényleteket nem lehet különválasztani. Nemcsak azért, mert azóta a „Mazza Montonero" szélsőbaloldali kommandó magára vállalta mind Aramburu, mind Jose Alonso kivégzését, hanem mert a szakszervezetek körüli huzavona a legszorosabban kapcsolódik az argentin belpolitikai harchoz. Lassú folyamat Ongania 1966-ban rendkívül labilis pártviszonyok között vette át puccsal a hatalmat. A politikai pártok feloszlatása, majd az ellenzék mindenféle megmozdulásának következetes megakadályozása miatt a katonai vezetésnek a fő problémát az jelentette, hogyan tudna jelentősebb bázist kiépíteni. Ongania nem az ismert politikai személyiségek megnyerésére helyezte a hangsúlyt, hanem egységes, a kormányt támogató szakszervezeti mozgalom létrehozását tűzte ki célul. Ez a folyamat csak nagyon lassan indult meg, ugyanis a peronista szervezetek — az úgynevezett „62 csoport” kezdetben egyértelműen elutasította a közeledést. Természetesen a peronista mozgalom nem volt annyira egységes, hogy következetesen szembe tudott volna szállni Ongaria egységesítő törekvésével. Az 1955-ben menesztett, s azóta Spanyolországban élő elnök visszatéréséről sem alakult ki közös nézet a peronisták soraiban. Sőt, egyre általánosabbá vált az, a politikai realitásoknak sokkal inkább megfelelő felfogás, hogy a peronizmus ma már Peron nélkül jelent erőt. A polarizáció az egykori elnök hívei között teljesen végbe ment. Ennek következménye volt, hogy miközben Ongania ha lassan is, de eredményre jutott az egységes szakszervezeti központ kiépítése útján, a szélsőséges peronista szervezetek a kompromisszumra hajlandó, s magukat szintén Peron utódjainak valló vezetők ellen indították támadásaikat Így kerülhetett sor Augusto Vándornak, a „peronismo sin Peron” jelszó fő képviselőjének a meggyilkolására, aki jelentős szerepet vállalt az Ongariával lefolytatott egységesítő tanácskozásokban. A katonai diktatúra negyedik évében már kezdett kirajzolódni az esetleges alkotmányos fordulatban szerepet vállaló politikusok köre is. Több alkalommal felmerült Frondizi volt elnök és Aramburu neve is, akik egy polgári kormányzatban vezető helyre kerülhettek volna. Ongania azonban programjában csak a gazdasági és a szociális „forradalom” befejezése után számolt azzal, hogy visszatérjenek az alkotmányos útra. A gazdasági és szociális „argentin forradalom” időszakában — mint említettük — a hangi súly a szakszervezetek meg- verésén volt. A különféle poltikai kombinációk nem férbele Ongania tervébe. Ez |s volt magyarázható, hogy Minburu májusi elrablását |King hírmagyarázó az által■ a elfogadott szélsőséges liba akció koncepciója IH(' — hiszen Aramburu | .terepet játszott Peron B 6-os megdöntésében megpróbálta kapcsolatba hozni Ongama „háttérbeni” mesterkedésével is. Ezek a találgatások később elvesztették jogosultságukat, minthogy a Montenero-kommandó vállalta magára az akciót, hangoztatva, hogy ezzel bosszút kívántak állni Peron menesztéséért, illetve Aramburu elnöksége idején kivégzett számos peronista életéért. Onganiának azonban a feszült belpolitikai helyzetben távoznia kellett, és utóda, Levingston elnök valamelyest változtatott az alapvető képleten. Ugyanis miközben folytatta Ongania „művét” a szakszervezetek megnyeréséért, egyben beszédeiben utalt a politikai liberalizáció lehetőségére is. Ami az első tényezőt illeti, hosszas tárgyalások után hajlandó volt felszámolni a lassan három éve követett bérbefagyasztások taktikáját és 7 százalékos általános béremelést jóváhagyni. Választások lehetősége Levingston kormányának névsora már jelezte a nyitás lehetőségét a liberalizáció, az alkotmányos út felé. Az egyes posztokra kinevezett politikusok személye viszont arra enged következtetni, hogy a katonai vezetők még nem dolgoztak ki egységes irányvonalat. Valószínűnek látszik, hogy azoknak a megfigyelőknek lesz igazuk, akik a különféle politikai árnyalatok bevonása alapján egy tömegpárt kialakítását tartják valószínűnek. Hiszen a kormányban megtalálhatók a „neoperonisták” képviselői, ugyanakkor Luis Maria del Pablo Pardo külügyminiszter és Francisco Manrique személyében kimondottan „antiperonista” került egy-egy tárca élére; mindketten szerepet játszottak már Aramburu idején. A Frondiziszárny előretöréséről tanúskodik az a tény, hogy Aldo Perrez építésügyi és Carlos Moyano Llerena gazdaságügyi miniszter mellett az egykori elnök párthívei jelentős tisztségeket kaptak a biztonsági és rendőrségi erőknél is. Sőt, a katonatiszti kinevezéseknél nemcsak Peron és Frondizi emberei, hanem Iliid elnök néhány híve is jelentős poszthoz jutott. (Illiát döntötte meg 1966-ban a hadsereg, s ekkor került hatalomra Ongaria.) Buenos Airesben egyre több szó esik a választások kiírásáról, még ha arra nem is kerülhet sor a közeljövőben. Nagy vonalakban mindenesetre világos, hogy változás történt a katonai vezetők taktikájában, újra napirendre került — négy év után — a politikai közélet felélesztése, és az új képletbe valamilyen formában be akarják vonni a kompromisszumokra hajlandó peronista csoportokat is. Hiszen ez lenne az egyetlen megoldása a most már negyedszázada tartó argentin belpolitikai válságnak, amelynek egyik oka éppen a peronisták nélküli, vagy fogalmazhatjuk úgy, a peronisták elleni politizálás volt. Bármennyire is megosztott ma ez a mozgalom, és akármennyire is eltávolodott már Peron egyébként is ellentmondásos politikájától, az argentin vezetőknek még mindig nem sikerült beépíteni a peronistákat a politikai életbe. Jogos követelések Nem véletlen, hogy amikor a kormány nyilvánvaló lépéseket tesz ennek érdekében, a szélsőséges peronista csoportok akciókat kezdenek a megváltozott politika megtorpedózására. „Peron ügyének elárulásával” vádolják azokat a szakszervezeti vezetőket, akik hajlandók a kompromisszumra. Ugyanakkor az argentin helyzet bonyolultságára utal, ha nem is ilyen indoklással ugyan, de részben jogos az a követelés, hogy a szakszervezetek ne adják fel ellenzéki álláspontjukat. Hiszen a kormánnyal történő kiegyezés egyet jelent azzal is, hogy jóváhagyják mindazokat az intézkedéseket, amelyek az infláció elleni harc jelszava mögött valójában az argentin munkások jogos követeléseinek az elutasítására irányulnak. A hároméves bérbefagyasztás után teljesen jelentéktelennek lehet tartani a 7 százalékos béremelést. A szakszervezetek többsége most mégis elfogadta ezt és lemondott a korábban egységesen követelt 26 százalékos javításról. Lovas Gyula Magyar Nemzet. Magyar—szovjet vasúti szállítási tárgyalások V. Sz. Cavrilov szovjet közlekedésügyi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn • küldöttség érkezett Budapestre, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság vasúti szállítási állandó munkacsoportjának ülésére. A tanácskozáson közös intézkedéseket dolgoznak ki a következő ötéves tervre a két ország szállítási igényeinek jobb kielégítésére. Georgikon tudományos ülésszak Keszthelyen A keszthelyi Agrártudományi Egyetemen hétfőn tartották meg a 12. Georgikon tudományos ülésszakot, amelynek központi témája az állattenyésztés volt. Dr. Bélák Sándor, az egyetem rektora köszöntötte a hazai és külföldi agrárszakembereket, majd többek között elmondotta, hogy ebben az évben megkezdik az agrárkémikusok képzését is. Dr. Kovács József, az egyetem állattenyésztési tanszéke vezetőjének előadása után hozzászólások következtek a korszerűbb állattenyésztő telepek irányításáról, amelyek megkövetelik a mérnökök biológiai és műszaki ismereteit. A külföldi szakemberek felszólalásaikban elismerőleg nyilatkoztak a magyar mezőgazdasági üzemekben szerzett tapasztalataikról. „Úttörők az árvízkárosult iskolákért” mozgalom indul Az árvízkárosultak megsegítésére indított, immár társadalmi üggyé vált mozgalomba ezúttal úttörőink, az ország több mint négyezer úttörőcsapatának pajtásai kapcsolódnak be. „Úttörők az árvízkárosultakért” elnevezéssel együttműködési megállapodás ünnepélyes aláírására került sor hétfőn délelőtt a MÉH Tröszt vezérigazgatóságán. A két hónapig, szeptember 15-től november 15-19-ig tartó segélyakció célja a tönkrement iskolai felszerelések pótlása, kiegészítése, az árvízkárosult iskolák úttörőcsapatait ért károk enyhítése. A mozgalomban részt vevő úttörők fokozott hulladékgyűjtési akcióba kezdenek, s felajánlják iskolai rendezvényeik bevételét, s különböző társadalmi munkájukért kapott pénzösszegeket is. Az ukrán művelődésügyi miniszter felszólalása Velencében Az UNESCO kulturális, politikai kérdésekkel foglalkozó velencei értekezletén R. Abiscsuk, az ukrán SZSZK művelődésügyi minisztere felszólalásában rámutatott, hogy az országok és népek kulturális kapcsolatai gazdagítják a nemzeti kultúrákat és elősegítik a különböző nemzetiségek kölcsönös megértését és barátságát. Az ukrán kormány e szellemben folytatott politikáját igazolja, hogy csupán 1969-ben 120 ország több mint 2700 küldöttsége látogatott el Szovjet- Ukrajnába, Ukrajna, Belorusszia és más országok határozattervezetet nyújtottak be a tanácskozáson „a kulturális és tájékoztatási szervezetek szerepe a béke és a biztonság megszilárdításában” címmel. Ebben követelik a háború, az erőszak, a fajüldözés, a más nemzetek kultúrája iránti lenéző magatartás elítélését, és az ilyen szellemben íródott művek betiltását. Szülők iskolája Pécsett Szabadiskola nyílt Pécsett az iskolás kort elért gyermekek szülei számára. Az előadók tanácsokat adnak a szülőknek: hogyan készítsék elő lelkileg gyermeküket az iskolai életre, milyen a gyermekek lélektani kapcsolata az iskolával, a nevelőkkel és a szülőkkel. Kállai Gyula elnökletével hétfőn a Parlament gobelintermében értekezletet tartottak a képviselőcsoportok vezetői, az állandó bizottságok elnökei és a parlament tisztségviselői. A tanácskozáson részt vett Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, valamint Drecin József, dr. Gadó Ottó és Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesei. Elsőként Bárdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke tájékoztatta a képviselőket a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatról. Egyebek között leszögezte: a gazdaságirányítás reformja számottevően hozzájárult a harmadik ötéves terv sikeres teljesítéséhez, ezért alapelveinek változatlanul hagyásával az új ötéves tervidőszakban folytatják a reform teljes kibontakoztatását. A kormány a törvényjavaslattal az Országgyűlés elé terjeszti a népgazdaság negyedik ötéves tervében a fejlesztés fő céljait, a fontosabb szerkezeti változásokat, a népgazdaság egyensúly-feltételeit és követelményeit s a gazdasági szabályozás fő irányát. Az Országos Tervhivatal elnöke részletes tájékoztatót adott a népgazdasági terv főbb vonásairól, az életszínvonal tervezett alakulásáról, s kiemelten foglalkozott a nemzetközi gazdasági együttműködéssel. Ezután dr. Korom Mihály igazságügyminiszter ismertette a választójogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet, mint ismeretes, a közeljövőben az országgyűlés elé terjesztenek. Elmondotta, hogy az Igazságügyminisztérium jogi formulákba öntötte a kormány és az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi határozatát a választójogi törvény módosításáról. Leszögezte: a jelenleg is érvényes választójogi törvény alapelvei megmaradnak, a szükséges változtatásokat a szocialista demokrácia további kibontakoztatása igényli. Végül Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke ismertette a következő, őszi ülésszak előkészítésének tennivalóit. A napirendek fölötti vitában kifejtette véleményét Galló Ernő, Kerkay Andarné, dr. Gonda György, Inokai János, dr. Varga Jenő, Pólyák János, Varga Péter, Vida Miklós, Gazsó Sándor, Báli Zoltán, Varga Zsigmond, Illés Dezső, Papp Lajos, dr. Révay Zoltán, Iván Istvánné, Jedlicska Gyula és Kovács István képviselő. Parlamenti tanácskozás a negyedik ötéves tervről, a választójogi törvény módosításáról N kaipárról, az illésről és a munkaversenyről tárgyalt a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége Hétfőin ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az első napirendi pont alapján megvitatta a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének jelentését a ruhaipar termelési és bérezési helyzetéről. Az iparág két évtized alatt megnyolcszorozta termelését, s tavaly már az 1949. évi 433 millió helyett 3500 millió forint értékű árut szállított a hazai vásárlóknak és külföldre. Az utóbbi években viszont lassult az iparág fejlődésének üteme, mert a belkereskedelem nagy készletei miatt csökkentette megrendeléseit, s jelentős gondot okoztak az anyagellátás zavarai is. Ez év első felében azonban már viszonylag kiegyensúlyozott piaci helyzet alakult ki. A múlt év azonos időszakához viszonyítva a ruhaipar termelése 13 százalékkal, a munka termelékenysége 6 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves tervben a népgazdasági átlagot meghaladó mértékben, 40—42 százalékkal kell növelni a ruhaipar termelését Ennek megfelelően jelentős gépi rekonstrukcióra kerül sor, a gépparknak mintegy 75 százalékát selejtezik ki, cserélik ki korszerű berendezésekkel. Az iparági szakszervezet elnökségének véleménye szerint megfelelő bérpolitikai intézkedésekkel és a munkakörülmények javításával kell gondoskodni a korszerűsített géppark teljes kihasználásáról. A szakmai szakszervezet elnökségének véleménye szerint központi támogatásra lenne szükség, hogy a ruhaipar dolgozóinak jövedelme megközelítse a könnyűipari átlagot A SZOT elnöksége támogatja ezt a javaslatot A SZOT elnöksége megvitatta a szakszervezeti üdültetés helyzetét és fejlesztési tervét. Eszerint a vállalatok, a hivatalok és a szakszervezetek üdülőiben 1965-ben 532 ezer ember, tehát a dolgozók 15 százaléka vett részt kedvezményes üdültetésben. Ebből a SZOT és a szakszervezetek összesen 212 ezer felnőttet, a szervezett dolgozók 7,3 százalékát üdültették kedvezményesen. Az idén előreláthatóan a dolgozóknak mintegy 10 százaléka vesz részt kedvezményes üdülésben. A SZOT elnökségének állásfoglalása szerint a negyedik ötéves tervben hasonló ütemben kell fejleszteni az üdülőket, mint a harmadik ötéves tervben. Távlatban pedig el kell érni, hogy 1980-ig a bérből és a fizetésből élő dolgozóknak legalább 30—35 százaléka részesüljön évente a kedvezményes üdültetés valamelyik formájában. A SZOT elnöksége megtárgyalta a népgazdaság első félévi helyzetéről és a kongreszszusi munkaverseny tapasztalatairól összeállított tájékoztató jelentést. Jelentősen javult a lakosság iparcikkellátása, némileg csökkent a hiánycikkek száma, bővült a választék és a központi intézkedéseknek megfelelően fokozódott az olcsóbb tömegfogyasztási cikkek gyártása is. Az ipari termelői árszínvonal az év kezdetéhez viszonyítva egy százalékkal emelkedett Az MSZMP X. kongresszusának tiszteletére az egész országban széles körű verseny bontakozott ki. A kongresszusi versenyben tovább szélesedett a szocialista brigádmozgalom és a munkahelyi kollektívák versenye a szocialista cím elnyeréséért További feladat: a szakszervezetek, a szakszervezetek megyei tanácsai és a vállalati szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetőkkel és irányító szervekkel együtt arra törekedjenek, hogy a kongresszusi verseny az év további részében még erőteljesebben segítse az eddig kibontakozott kedvező gazdasági tendenciák érvényesülését Megkezdődött az energetikai beruházások konferenciája Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében hétfőn délután nyílt meg — külföldi tudósok és szakemberek részvételével — az energetikai beruházások konferenciája a Technika Házában. A háromnapos tanácskozást Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes előadása vezette be. E konferencián több fontos témát kell megvitatnunk — mondotta. — Foglalkoznunk kell az energetikai prognózisok készítésével, az energetikai beruházások gazdaságosságára jellemző számértékek nemzetközi szintű összehasonlító elemzésével. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a hazai energiaigényeknek megközelítően 52 százalékát elégítjük ki szénnel és 42 százalékát szénhidrogénekkel. Magyarország növekvő energiaigényeinek ellátására nagy beruházások vannak folyamatban. Ezek közül jelentős a Gyöngyös körzetében épülő 800 MW teljesítőképességű hőerőmű, valamint az erőmű szénellátására a Visontai Külfejtés, amelynek termelése 1975-re előreláthatólag 7,5 millió tonna lesz évenként. Számottevő energetikai beruházásaink sorába tartozik a Dunai Kőolajipari Vállalat évi 3 millió tonna kapacitású kőolajfinomítójának évi 6 millió tonnára való bővítése. Hazánk energiafogyasztása a negyedik ötéves terv során előreláthatólag 20 százalékkal emelkedik és ezen belül a szénhidrogének részaránya 42 százalékról 54 százalékra nő. A jelenleg még tervezési fázisban levő — a negyedik ötéves terv időszakában megkezdődő — energetikai beruházásaink közül kiemelkedik a Tisza mentén létesülő 2000 MW teljesítőképességű hőerőmű és az évi 6 millió tonna kőolaj feldolgozására épülő új finomító. E beruházások népgazdasági jelentőségére jellemző, hogy együttes költségük meghaladja a 20 milliárd forintot. Ez az energetikai komplexum a Szovjetunióból importált kőolaj felhasználására létesül. A növekvő kőolajbehozatal átvételére a már üzemben levő Barátság kőolajvezetéken kívül újabb, a Szovjetuniót közvetlenül Magyarországgal összekötő olajtávvezeték épül Előadásának további részében Szili Géza hangsúlyozta, hogy az alapenergiahordozók között a jövőben a szénhidrogének kerülnek előtérbe. Azonban a hazai adottságok figyelembevételével az energiaszükséglet kielégítésében a gazdaságosan termelő szénbányáknak a jövőben is jelentős szerepük lesz. Illetve a szénbányászatban is jelentős beruházások valósulnak meg, amelyek közül kiemelkedik a már említett Visontai Külfejtés. Végül hangsúlyozta, hogy a hazai energetikai beruházásokban jelentős szerepe van a nemzetközi integráció kiszélesedésének. A plenáris ülés második előadója Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója volt, aki a szénhidrogének népgazdasági szerepével foglalkozott. Tamásy István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke előadásában a magyar szénbányászat fejlesztésének tendenciáit ismertette. Az általános közgazdasági témák előadója dr. Román Zoltán kandidátus, az MTA ipargazdaságtani kutatócsoportjának igazgatója volt Ezután dr. Ancsini Andor, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és a Magyar Beruházási Bank műszaki-gazdasági tanácsadója, az Energetikai Beruházási Bizottság elnöke tartotta meg vitaindító előadását: „Az energetikai beruházások gazdasági elemzése” címmel. A plenáris ülés további részében hazai és külföldi résztvevők hozzászólásai hangzottak el, amelyek sorában nagy érdeklődést keltett dr. G. B. Jakusi, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémia termelőerőket tanulmányozó tanácsa energetikai osztályvezetőjének előadása. G. B. Jakusi, az USZSZK energiagazdálkodása fejlesztésének távlati prognózisát ismertette.