Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

|--' mm zM É mm IZM B* lik tffi i|| B gT 1970. október so 80 'fillér W H Igj ifjP W Éji H ^_VI. évfolyam, A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fi Segítenek, ahol lehet A képviselőház legutóbbi ülésszakán, két alkalommal, a legilletékesebb helyről hangzott el fontos bejelen­tés a nyugdíjasokra vonat­kozólag. Párai Imre, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, a negyedik ötéves terv tör­vényjavaslatát indokló be­szédében közölte, hogy gaz­dasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyermekek, betegek eltartá­sához az állami hozzájárulás növelésével számolunk. Hoz­zátette, hogy egyes kategó­riákban nyugdíj­korrekció­kat hajtanak majd végre. Ugyanebben az értelemben szólt Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke is. Javíta­ni fogjuk a nyugdíjasok helyzetét.” Az érdekeltek nyilván örömmel fogadják ezeket az ígéreteket, már csak azért is, mert tapasztalhatták, hogy az ilyen bejelentéseket cselekedetek követik. Egyik rokkant járadékos olvasónk írta a nyugdíjasokkal fog­lalkozó legutóbbi cikkeink­re küldött megjegyzéseiben: „Remélni merjük, hogy kor­mányzatunk, mint eddig, a jövőben is kinyújtja segítő kezét és igyekszik a nyug­díjasok gondjait enyhíteni, életüket könnyebbé tenni.” Hasonló szellemben írt le­velek egész sora fekszik előttünk. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a kérdés bonyolult, meg­oldása tehát nem könnyű és sohasem lehet teljes. Első­sorban azért, mert mint minden állami kiadás terve­zésénél, itt is figyelembe kell venni a népgazdaság teherviselő képességét, a rendelkezésünkre álló lehe­tőségeket. Ezen kívül azon­ban nehézséget okoz az, hogy természetszerű eltérés jelentkezik a különböző időkben, más-más szabályok alapján nyugalomba vonul­tak járandóságánál. Ezek az eltérések egyes kategóriá­kat súlyosan, itt-ott igaz­ságtalanul érintenek. Nem vitás, hogy mindenekelőtt ezeknél kell majd megtalál­ni az orvoslás módját. Már csak azért is, mert az eb­ben a kérdésben érdekeltek igen idősek, számuk pedig egyre csökken. Vannak azonban egyéb olyan, a múltból fennma­radt intézkedések is, ame­lyek ugyancsak megértek arra, hogy szemügyre ve­gyük őket, vajon nem érke­zett-e el a változtatás ide­je. A sok közül ezúttal mindössze kettőről ejtünk szót. Az első az úgynevezett kettős nyugdíjak kérdése. Elvben talán megindokol­ható, hogy mindenkinek csak egyféle nyugdíja lehet, a gyakorlat azonban külö­nös eseteket vet fel. Meghal a férj, dolgozó idős felesé­ge megkapja utána az öz­vegyi nyugdíjat. Múlnak az évek, az asszony is nyuga­lomba megy. Ebben a pilla­natban az előbb említett elv értelmében megvonják tőle az özvegyi nyugdíjat. Vajon­­aza kellene-e valamilyen címen nyugdíjpótlékot adni neki a férje jogán akkor, amikor jövedelme lényegé­ben lecsökkent. Ez a problé­ma annál inkább megoldás­ra vár, mert az éremnek másik oldala is van. Az olyan asszony, aki maga so­hasem dolgozott, mert jól kereső férje gond nélkül el­tartotta, esetleg nagyobb nyugdíjat kap, mint azok, akik évtizedekig szolgáltak különböző munkahelyeken, emellett ellátták háztartá­sukat, nevelték gyermekei­ket, tehát bőven teljesítették ama bizonyos kettős műsza­kot. Ha nem is lehet két tel­jes nyugdíjat engedélyezni, mindenképpen méltányos­nak látszik a mai nyolcszáz forintos „plafon” felemelé­se, megfelelő összegre. A legnagyobb probléma azonban, amelyben a nyug­díjasok tömege az illetéke­sektől segítséget vár, az a rendelkezés, amely a nyug­díj melletti kereset legma­gasabb összegét évi hatezer forintban állapítja meg. Érthető volt ez a megszorí­tás, amikor életbe léptették, hiszen akkor attól lehetett tartani, hogy a tömegével jelentkező, állást kereső fia­talok nem tudnak elhelyez­kedni. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. A legtöbb szakmában nagy­arányú munkaerőhiány mu­tatkozik, és ezt bizony csak igen nehezen tudják áthi­dalni. Ezzel az igénnyel szokták indokolni a másod­­állásúak számának ugrás­szerű növekedését­­ is. Van­nak esetek, amikor a betöl­tendő állás olyan különleges szakképzettséget igényel, hogy azt valóban csak fő­állásban másutt dolgozó szakemberre lehet bízni. Ezek azonban a kivételek. Ilyenkor pedig sokkal he­lyesebb volna, ha az idős szakembereknek adnának alkalmat keresetük megja­vítására, mint hogy mester­ségesen szaporítsák azoknak a számát, akik egyik mun­kahelyükről a másikra ro­hannak, sok esetben nem is tudnak teljes munkaértéket nyújtani a két, nem ritkán három helyről húzott fize­tésért. Komoly szociális probléma ez, nem ártana alaposan szembenézni vele. A nyugdíj melletti kere­set összegének felemelését a hozzánk érkezett levelek egyébként konkrét példák­kal is alátámasztják. Ezek a példák két irányúak. Egy­részt nyugdíjas dolgozóktól származnak, és elmondják, hogy munkájukat a legna­gyobb megelégedésre vé­gezték, szükség volna reá­juk továbbra is, ámde elér­ték az évi hatezer forintot, tovább nem alkalmazhatják őket. De előttünk vannak vállalatok és szövetkezetek hozzászólásai is: sürgetik a kérdés mielőbbi megoldását, hogy ne kelljen szélnek ereszteniük azokat az idős szakembereket, akik a pil­lanatnyilag másként ki nem küszöbölhető munkaerő­hiányt pótolják. Mindenkép­pen közügyről van hát szó. A lényeg azonban az, amit az országgyűlésen elhang­zott bejelentések tartalmaz­tak. Ezek megvalósulását bi­zakodással várják a még munkaképes nyugdíjasok tízezrei . Kemény István Az ottawai parlament döntése: Rendkívüli állapot Kanadában A külpolitikai helyzet­ ­ A KÖZEL-KELET TÖBB PONTJÁRA irányult a figyelem az elmúlt 48 órában: Kairóra, ahol az új kormányfő és a kabinet kijelölését várják Szadat elnöktől; Szíriára, ahol bel­politikai válság robbant­­ki; és Jordániára, amelynek északi részén ismét harcok dúltak a gerillák és a kormánycsapatok között. Anvar Szadat kedden mutatja be miniszterelnök-jelöltjét az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. Az Al Ahram hétfői értesülései szerint az elnök olyan „prominens személyi­séget” választott ki, aki „nagy tekintélynek örvend országos és nemzetközi szinten egyaránt”. Damaszkuszban állítólag napok óta éleződött a feszültség, a hírügynökségek szerint főként a Hafez Asszad hadügyminiszter és Musztafa Tiasz vezérkari főnök irányította hadsereg, vala­mint a Baath-pártnak főleg az Al Szaika partizánszervezet kö­rül tömörült csoportja között. Emlékezetes, hogy a másfél évvel ezelőtti válság során ezt a Dzsadid és Zuajen vezette baath-párti szárnyat a kormánypozíciókról leváltották. A hír­­ügynökségek azt állítják, hogy a hadsereg ellenőrzése alá he­lyezte az országot, bezáratta a Szaika damaszkuszi főhadiszál­lását, továbbá a Jordániából visszatérő gerillákat a határon lefegyverezte és őrizetbe vette. Hír szerint vezető baath-párti politikusok házi őrizetben vagy menekülőben vannak. Állító­lag a két csoport közötti közvetítő szerepet betöltő Atasszi elnök már a múlt héten bezárkózott otthonába és távol tartotta magát az eseményektől. Október 26-ra egybehívták a Baath országos kongresszusát, hogy mint tavaly februárban, ezúttal is megvitassa a két szárny közötti viszály ügyét. Az észak-jordániai harcok állítólag átterjedtek Ammanra, a fővárosra is, ám az arabközi békéltető bizottság nyilatkoza­tában nem minősítette válságosnak a helyzetet, s kifejezte reményét a korábban kötött megállapodások megtartására. Alighanem ezt támasztja alá, hogy hétfőn már nem jött hír harcokról. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter egy amerikai tévé­interjúban visszautasította azt az amerikai követelést, hogy az EAK vonja ki a Szuezi-csatorna övezetéből légvédelmi fegyve­reit. Megismételte a közgyűlésen elhangzott szavait arról, hogy az EAK a tűzszünet idején egyetlen további rakétát sem vitt a kérdéses övezetbe; hangoztatta, hogy az amerikai légi felvé­telek semmit sem bizonyítanak, mivel az ütegek számára alternatív kilövőállásokat létesítettek, s a rakéták elhelyezését éppen az ellenséges felderítés dolgának megnehezítése végett gyakorta változtatták. Továbbá — mondotta —, hasonló okok­ból számos rakétafegyvert utánzó makettet is elhelyeztek a tűz­­szüneti övezetben és a légi felderítés ezeket nem tudta meg­különböztetni az igazi ütegektől. Riad végül emlékeztetett az izraeli légitámadások következtében hontalanná vált, vagy életét vesztett egyiptomiak félmilliós számára. Kapcsolódik a témakörhöz a washingtoni Star jelentése, miszerint az utóbbi három hétben titokban — és a nyilvánosságra hozott kontin­gensen felül — az Egyesült Államok vadonatúj­a—­ Phantom sugárhajtású repülőgépeket szállított Izraelbe. A tudósítás sze­rint az amerikai légierő tartalékos pilótái a cég és a katonai hatóságok együttműködésével különleges útvonalon repítik át a gépeket az óceánon.­­ A KANADAI EMBERRABLÁSOK és az egyik túsznak a meggyilkolása egyöntetűen elítélő kommentárokat vál­tott ki a francia sajtóban. Több polgári lap azonban arra is rámutat, hogy a letartóztatási hullám és az egyéb intézkedések hatására elmélyül majd az ellentét Kanada angol és francia nyelvű lakossága között. A Les Echos azt hangsúlyozza, hogy az elítélés, sem pedig az az elnyomás, amelyet most a szövet­­a lakosságnak az érzelmeit testesíti meg, amely saját útját keresi az angolszász többségű közösségben. Ezeket az érzelme­ket nem fogja megszüntetni sem egy bizonyos cselekedetnek az elítélése, sem pedig az az elnyomás, amelyet most a szövet­ségi kormány elindított.”. Folytatódik az ENSZ-ülésszak Péter János New York-i tárgyalásai Hétfő délelőtt Péter János, az ENSZ-közgyűlés 25. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New York­ban találkozott Rogers ameri­kai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsola­tait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szo­cialista Köztársaság Államta­nácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára magyar idő szerint kedden, a hajnali órákban találkozott Péter János magyar külügy­miniszterrel. Az ENSZ tíznapos jubileumi emlékülésének ötödik napján, hétfő délelőtt első ízben telt meg a közgyűlés ülésterme, amikor elsőként dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársa­ság elnöke emelkedett szólás­ra. Éles szavakkal bélyegezte meg Nagy-Britannia új kon­zervatív kormányának azt a döntését, hogy felújítja a fegy­verszállításokat Dél-Afriká­­nak. Zambia államfője ki­emelte az ENSZ felelősségét az afrikai kontinens déli ré­szében kialakult súlyos hely­zetért, és felhívta a tagálla­mokat, hogy sürgős és haté­kony gyakorlati intézkedések­kel biztosítsák az ENSZ ide­vonatkozó határozatainak vég­rehajtását. Ezután Ceausescu szólalt fel. A román államtanács el­nöke kijelentette, hogy a DNAF javaslatai ésszerű ala­pot nyújtanak az indokínai konfliktus politikai rendezésé­re. A továbbiakban állást fog­lalt amellett, hogy az arab— izraeli konfliktust a Biztonsá­gi Tanács 1967-es határozata alapján rendezzék, figyelembe véve a Palesztinai nép kíván­ságait és nemzeti törekvéseit. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilárdítása megkívánja a második világ­ háború óta végbement törté­nelmi változások tudomásul vételét. Éppen ezért — mon­dotta — minden államnak el kellene ismernie az NDK-t, és biztosítani kellene mindkét német állam részvételét a nemzetközi ügyekben, az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetek munkájában is. Manescu román külügymi­niszter New Yorkban találko­zott Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel, s a két or­szág kapcsolatainak kérdését és az ENSZ-közgyűlés 25. ju­bileumi ülésszakának napiren­di pontjait vitatta meg vele. Manescu tárgyalt Abba Eban izraeli külügyminiszterrel is. * Kaunda zambiai elnök, aki a hét végén Londonban járt, összeveszett Heath miniszter­elnökkel, s a búcsúvacsorán Kaunda faképnél hagyta ven­déglátóját. A zambiai államfő londoni látogatását tudvalevőleg an­nak szentelte, hogy megpró­bálja lebeszélni az angol kor­mány fejét a dél-afrikai fegy­verszállítások felújításáról. Hogy mi történt a Heath ál­tal adott búcsúvacsorán, ezt egészen pontosan nem lehet tudni. Zambiai kormánytiszt­viselők a vasárnapi angol la­pok szerint azt állítják, hogy Heath magatartása „arrogáns, kihívó volt”, és „süket minden érvvel szemben”. Kijelentette például — az AP szerint elég­gé éles hangnemben —, hogy „nem tűr semmiféle kiokta­tást”. Mire Kaunda azonnal a kocsiját kérette, Heath egyébként hétfőn in­dult az ENSZ székhelyére. Nasszev jellemében Anvar Szadat üzenete az EAK népéhez Kairóból jelenti az MTI. Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság újonnan beiktatott államelnöke vasár­nap este rövid, hét perces rádióbeszédet mondott. Be­szédében, amelyet az összes egyiptomi adóállomás közvetí­tett, Anvar Szadat ígéretet tett, hogy új tisztségében a nép óhajának megfelelően, a Nasszer elnök által meghatá­rozott eszmék szellemében fog munkálkodni. Szadat felszólította az Egye­sült Arab Köztársaság népét, haladjon tovább a Nasszer elnök által kijelölt úton. Anvar Szadat kitért arra is, hogy a népszavazáskor 700 000 ember ellene adta voksát. Ezt egészséges jelen­ségnek könyvelte el, s kijelen­tette: úgy tekinti ezeket, mint a személye ellen leadott sza­vazatokat, nem pedig mint a forradalom elleni voksokat. Mint a MENA hírügynökség jelenti, Mohamed Hasszán el Heikal, az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztatásügyi minisztere, aki egyébként az Al Ahram című lap főszer­kesztője is, lemondott minisz­teri tárcájáról. Anvar Szadat köztársasági elnök a lemon­dást elfogadta. A MENA sze­rint Mohamed Fajek veszi át a tájékoztatásügyi tárcát Hei­­kaltól Bejrúiti jelen­tésést­zerint lemondott Atasszi szíriai elnök Jelentések szerint Nureddin Atasszi szíriai államelnök és kormányfő benyújtotta le­mondását az uralkodó Baath­­párt vezetőségén belül tá­madt nézeteltérések miatt — írja bejrúti keltezésű jelenté­sében a MENA közel-keleti hírügynökség. A szíriai Baath­­párt október 26-án országos kongresszuson vitatja meg az Atasszi lemondásával kapcso­latos kérdéseket. Atasszi a múlt héten egy­folytában otthonában tartóz­kodott és nem kívánt talál­kozni senkivel. A Baath-párt Vezetősége pénteken elfogad­ta lemondását, rábírta azon­ban Atasszit arra, hogy tart­sa meg a párt főtitkári tisz­tét, tekintve, hogy mindig döntőbíró szerepet töltött be a párt szembenálló irányzatai között támadt nézeteltérések­ben. A kanadai dráma ú­j fordulata A szeparatisták meggyilkolták Laporte minisztert A québeci szeparatisták meggyilkolták egyik túszu­kat, La­porte tartományi munkaügyi minisztert. Elő­ször a brit diplomatának, Crossnak is halálhírét köl­tötték, később azonban leve­let juttatott el a hatóságok­hoz. A kanadai parlament a nagy felháborodással foga­dott hírt követően jóváhagy­ta a kormány meghirdette rendkívüli állapotot. Laporte holttestét vasárnap­ra virradóra találták meg egy zöld gépkocsiban a Montreal St. Hubert-i repülőtér polgári részének egyik hangárjában. Eltérőek a jelentéseik, hogy el­rablói lövésekkel vagy erei­nek felvágásával végezték-e ki Laporte-ot. Mint ismeretes, Pierre Tru­­deau kanadai miniszterelnök az egész ország területére ki­hirdette a rendkívüli állapo­tot, törvényen kívül helyezte a szeparatista felszabadítási frontot és nagyszabású kuta­tást rendelt el az elraboltak felkutatására. A rendkívüli ál­lapotot azt követően hirdették ki, hogy a front elutasította a kanadai kormány végleges ajánlatát A kormány felaján­lotta, hogy a túszok szabadon bocsátása ellenében hajlandó szabadlábra helyezni öt politi­kai foglyot és kész biztosítani az emberrablók szabad távo­zását az általuk választott bármely országba. A „front” kommünikéje „ki­végzésről” beszélt és közölte, hogy ezt 18.18 órakor hajtot­ták végre, vagyis pontosan egy héttel és három perccel Laporte elrablása után. Rossz­hiszeműséggel vádolja a kor­­mányt és Laporte kivégzéséért a szövetségi hatóságokra pró­bálta hárítani a felelősséget. „A québeci nép kizsákmányo­­lói jobban teszik, ha most job­ban vigyáznak magukra” — írják a szeparatisták. Óriási felháborodás Laporte kivégzésének híré­ről cédulát küldtek be az ép­pen ülésező alsóházba, ahol éppen Robert Borrie parla­menti képviselő beszélt. A tör­vényhozó megszakította beszé­dét és szenvedélyesen kiáltott fel: „Most már tudjuk, hogy kikkel állunk szemben!” Par­lamenti képviselők, kabinet­­tagok és közétett személyisév

Next