Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

2 ját letartóztatta. Hafez Aszszad altábornagy miniszterelnök állítólag azért rendelte el az említett vezetők letartóztatását, mert arra szólították híveiket, hogy akadályozzák az új kormány politikájának végrehajtását a pártszervekben és a kormányhivatalokban. A letartóztatottak közt van Mohammed Rabah Tavil volt belügyminiszter, több minisztertársával együtt. Bejrútból jelenti az AP. Az El Fatah csütörtökön elrendelte a Palesztina felszabadításáért küzdő akciószervezet felszámolását. Az El Fatah szerint az akciószervezet Bejrútban gengszterstílusú rablásokat és gyilkosságokat követett el. Az akciószervezet bejrúti irodáit lezárták, a fegyvereket elkobozták és a vezetőket letartóztatták. Az El Fatah szerint várható, hogy az akciószervezet vezetőit kiszolgáltatják a libanoni hatóságoknak. New Yorkból jelenti a WPI. Az ENSZ szóvivőjének közlése szerint Jarring ENSZ-megbízott New Yorkba való viszszatérése után a közvetett béketárgyalások felújítására január 4-én kerül sor. Izrael ENSZ-képviselete a Biztonsági Tanácsnál tett libanoni panaszra intézett válaszában nem tagadta az e hét elején Jatir dél-libanoni település ellen végrehajtott izraeli támadás tényét, az akciót azonban „megtorló intézkedésnek” minősítette, amelyet azzal próbált indokolni, hogy e térségből „számos terrorista támadást” intéztek a libanoni területen állomásozó gerillák Izrael ellen. Újévi tűzszünet Dél-Vietnamban Fogoly amerikai pilóták nyilatkozata Csütörtökön helyi idő szerint 0.00 órakor, életbe lépett Dél-Vietnamban a DNFF által meghirdetett, háromnapos újévi tűzszünet. Az amerikai csaigoni fél csak 24 órás újévi fegyvernyugvást ajánlott, és ez csütörtökön 18 órakor kezdődött. A dél-vietnami népi erők rádiója, a Giai-phong csütörtöki adásában felajánlottaa dél-vietnami zsoldos hadseregtagjainak, hogy látogassák meg újév napján a felszabadított területeken élő családtagjaikat. Az ilyen látogatások feltétele: a katonái? nem vihetnél? magukkal fegyvert. A tűzszünet első óráiból érkezett saigoni beszámolók szerint Dél-Vietnamban valóban elcsitult a csatazaj, a helyzet — mint egy amerikai szóvivő közölte — „nagyon csendes”. Kambodzsában fegyvernyugvási nyilatkozatot nem adott ki egyik fél sem, de — mint az AP jelentette — a harcok szintje ott is mérsékelt volt. A Reuter iroda tudósítója ugyanakkor arról számol be, hogy csütörtökön, reggel — tehát a DNFF tűzszünetének életbe léptetése után, de az amerikaiak és a saigoniak fegyvernyugvásának beállta előtt — ausztráliai katonák a dél-vietnami Nui Dat falu környékén megütköztek a népi erőik egységeivel. Algírból érkezett jelentés szerint az algériai rádió és televízió szerdán riportfilmet sugárzott a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, az egyik olyan táborból, ahol amerikai pilótákat őriznek. A riportfilmben megszólalt két amerikai tiszt: Roger Dean Ingwalson és Paul Gordon. Elmondották, hogy emberien bánnak velük, s hogy sajnálják, amiért kormányuk folytatja az indokínai háborút. Pekingben az Új Kína hírügynökség csütörtökön év végi áttekintést közölt az indokínai harcokról. Többek között kifejtette a hírügynökség, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei forradalmi háborúval szétzúzták az amerikai imperialista haditerveket, és nagy győzelmeket arattak. Az Új Kína azután kifejti: „A laoszi és a kambodzsai nép szilárdan áll a vietnami nép oldalán, s az az eltökélt szándékuk, hogy teljesen legyőzik az amerikai imperializmust és kiűzik Indokínából.” (Caracas, MTI) Aristides Bohton, a venezuelai Keresztényszocialista Párt főtitkára, egy caracasi sajtókonferencián felhívta az Amerikai Államok Szervezetének tagállamait, hogy állítsák helyre diplomáciai kapcsolataikat Kubával. (Róma, TASZSZ) 102 502 taggal gyarapodott 1970-ben az Olasz Kommunista Párt. Az OKP taglétszáma 1 507 047. Szovjet üdvözlet Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözölték Fidel Castrót és Osvaldo Dorticost, Kuba nemzeti ünnepe, a felszabadulás 12. évfordulója alkalmából. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Raul Roa kubai külügyminisztert üdvözölte táviratban. Péntek, 1971. január 1. Mór Nemzet Fizetésemelés Lengyelországban Varsóból jelenti az MTI. A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöksége együttes ülésen határozatot hozott a legalacsonyabb fizetések felemeléséről, a dolgozók néhány csoportja fizetésnek kiegészítéséről, a családi pótlékok, bizonyos nyugdíjak, öregségi és rokkantsági segélyek emeléséről. A határozat életbe lépteti a LEMP Központi Bizotsága 6. plénumának határozatait és Edward dereknek, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának nyilatkozataiban foglaltakat. A határozat az alacsony jövedelmű dolgozók és nyugdíjasok anyagi helyzetének megjavítását célozza, akik a legnagyobb mértékben érzik meg az árváltoztatások hatását A kormány erre a célra 7,4 milliárd zlotyt irányzott elő. A legalacsonyabb havi fizetést, amely jelenleg 850 zloty, és azokat a fizetéseket, amelyek ennél az összegnél valamivel nagyobbak, havi 1000 zlotyra emelik. A 1100—1500 zloty keresettel rendelkező dolgozók havi 80 zloty, és az 1501—1950 zloty fizetéssel rendelkező dolgozók 50 zloty fizetéskiegészítést kapnak. Az 1950 zlotyt meghaladó fizetéseket 2000 zlotyra emelik. A viszonylag alacsony jövedelemmel rendelkező családok anyagi helyzetének javítására a határozat előirányozza a családi pótlékok növelését. Lengyelország és a kínai magatartás Pravda-cikk a ferdítésekről A Pravda december 31-én szerkesztőségi cikkben foglalkozik a lengyelországi eseménnyel kapcsolatos kínai magatartással és párhuzamot von az imperialista és a pekingi propaganda ilyen irányú tevékenysége között. A lengyelországi eseményekről szólva a Szovjetunió Kommunista Pártja központi sajtóorgánuma rámutat: az ország dolgozóinál támogatásra talált a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának az a felhívása, hogy józan gyakorlatiassággal a népi Lengyelország érdekeinek megfelelően oldják meg a nehézségeket. A lengyel dolgozók kifejezik, hogy hűek a szocializmus építésének nagy ügyéhez, készek erejüket a haza további fejlesztésénél, a Szovjetunió és más szocialista országok testvéri népeivel való barátság és összefogás erősítésének szentelni. Az imperialisták táborában — mint várható volt — a lengyelországi eseményeket a szocializmus lejáratására, vonzerejének csökkentésére, a szocializmus eszméi terjedésének megakadályozására akarták felhasználni. Nem hagyták figyelmen kívül a lengyelországi eseményeket Pekingben sem. A Zsenmin Zsivao és az Új Kína hírügynökség foglalkozott ezzel a kérdéssel. De vajon mi az oka annak, hogy spekulációk, a tények elferdítése és a tudatos hazugság úgy hasonlít az imperialista propagandához?! A Zsenmin Zsivao — mutat rá a Pravda — fehéren, feketén a népi Lengyelország „revizionista” rendszeréről beszél és szavai szerint Lengyelországban állítólag „restaurálták a kapitalizmust”. Mi több, a pekingi propagandisták — nyilvánvalóan számítva a szocialista rendszerrel szemben ellenséges erőkre — harcra bujtogatnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt új vezetősége ellen, sürgetik, hogy Kelet- Európa más országaiban is „belülről aknázzák alá” a szocialista rendet. Az Új Kína hírügynökség üdvözli, hogy Gdanskban a provokátorok épületeket gyújtottak fel és nyíltan állást foglal az eseményeknek az imperializmus számára kedvező „fejlesztése” mellett. Itt korántsem „ideológiai nézeteltérésekről” van szó, amelyekkel a pekingi propagandisták leplezni szokták a szocialista országok elleni támadásaikat. Arról van szó, hogy Peking irgalmatlanul beavatkozik a szuverén Lengyel Népköztársaság ügyeibe, amellyel diplomáciai kapcsolatokat tart fenn — állapítja meg a Pravda, majd rámutat: Pekingben különös bosszúságot keltett Edward dereknek, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának az a kijelentése, hogy a lengyel nép hű a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való barátságához. A lengyel nép demonstrálja, hogy támogatja a LEMP-nek ezt az irányvonalát, önfeláldozó munkájával támassza alá hűségét a szocializmus eszméjei, a proletár internacionalizmus elvei iránt — írja a Pravda. Választójog buktatókkal A tornászok rendszerint úgy fejezik be gyakorlatukat, hogy poén gyanánt csinálnak valami látványos figurát. Ha a pontozókat nem is mindig hatják meg vele, de a közönség tapsát többnyire sikerül kiprovokálniuk. Az amerikai politikára alkalmazva ezt a hasonlatot, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a mai washingtoni vezetés is szolgált némi és nem is kellemetlen meglepetéssel közönségének. Igaz, hogy a republikánus adminisztráció nem érkezett el ,,gyakorlata” végéhez, de minden valószínűség szerint ott lebeg lelki szemei előtt a két év múlva esedékes „nagy nap”, amikor egy egész ország teszi mérlegre a kormányzat tevékenységét, s az a produkció, amelyre Nixonék most vállalkoztak, a lehető legszorosabb kapcsolatban van azzal a törekvésükkel, hogy közönségsikert biztosítsanak maguknak. Nem mernénk rá megesküdni, hogy ez sikerül-e nekik, de a történelemnek, mint pontozóbírának a helybenhagyó ítélete ebben az egy dologban nem látszik kétségesnek. A republikánus adminisztrációnak ehhez a produkcióhoz a Legfelsőbb Bíróság sietett a segítségére. A tekintélyes jogászokból álló nagyhatalmú testület egy olyan formulát tudott találni, amely tiszteletben tartja a szövetségi államokszuverenitását, és ugyanakkor kezére játszik Nixonéknak, kedvében látszik járni a republikánus választási stratégiáknak. Döntése 1971. január 1-vel lép életbe, s ennek értelmében az 1972. évi elnökválasztások alkalmával mindazok az amerikaiak az urnák elé járulhatnak, akik elérték a 18. életévüket. A választói korhatárról a szövetségi államok alkotmányai rendelkeznek, de az össz-szövetségi törvényhozás alsóházának összetétele és az elnök személyének kiválasztása olyan feladat, amely túlnő az egyes föderatív államok hatáskörén. Ezen az alapon utasította el a Legfelsőbb Bíróság a szövetségi államok egy csoportja részéről benyújtott alkotmánysértési panaszokat, és hagyta jóvá a kongresszusnak azt a törvényét, amelynek értelmében 1972 novemberében tizenegymillió fiatal élhet választói jogával. Tipikus példája ez a döntés annak a klasszikus marxista tételnek, mely szerint az emberek teleologikusan gondolkoznak és cselekszenek, minden tettükben eleve meghatározott konkrét cél vezérli őket, de céltudatos tettük sok százezer, sok millió más ember szintén teleologikus cselekedetének mágneses erőterében játszódik le, s így a végeredmény a legritkább esetben egyezik meg pontosan a kigondolt vagy megtervezett céllal. Íme, itt van az alapvető és objektív oka annak, hogy a tervezés, akár egyetlen ember végzi a maga konkrét érdekei képviseletében, akár egy vezető testület, avagy egy egész társadalom, soha nem lehet tökéletes, és még a legoptimálisabb esetben is bizonyos hibaszázalékot rejt magában. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ezen az elvi alapon kérdőjelezik meg világhírű marxista tudósok, egyebek között Lukács György és Ernst Bloch a matematikai módszerekkel készített közgazdasági prognosztika vagy társadalmi futurológia megbízhatóságát. A Legfelsőbb Bíróság döntése beleillik abba a történelmi folyamatba, amelynek során az Egyesült Államokban fokozatosan kiszélesítették a politikai demokráciát. Más kérdés persze, hogy a választásra jogosultak aránya az egyedüli vagy akár az egyetlen lényeges kritériuma-e a „nép uralmának” a politikában? S egy további kérdés az, amelyre a választásra jogosultak körének első nagyobb szabású kitágítása idején, a múlt század harmincas éveinek elején, a híres francia Amerika-utazó, Alexis de Tocqueville figyelmeztetett, amikor a „többség diktatúrájában” rejlő veszélyekre, e diktatúrának uniformizáló, a szellemi önállóságot megölő árnyoldalára mutatott rá. Mindezekre a problémákra most nem térhetünk ki, s meg kell elégednünk annak a ténynek a leszögezésével, hogy az amerikai politikai demokrácia történelmileg nézve a választójog kiszélesítésének útján fejlődik, és a korhatár leszállítása újabb lépés ezen az úton. Hiányos volna értékéértünk ha rögtön nem tennék hozzá, hogy az általános választójog, még ha nélkülözhetetlen is, de csak egyik feltétele a „népuralomnak”, olyan keret tehát, amelynek minősítése a belső tartalomtól függ. Sajátságos ellentmondása korunknak, hogy az a republikánus adminisztráció, amely hivatalba lépése óta a „rend és törvényesség” elvére történő hivatkozással, vaskövetkezetességgel szűkíti és csorbítja az alkotmányban, illetőleg a Bill of Rightsban rögzített polgári szabadságjogokat, amelyekre az amerikaiak mindig is legbüszkébbek voltak, most egész eddigi tevékenységével ellentétes szellemben volt kénytelen cselekedni, és legalábbis formálisan alkalmazkodni kényszerült a politikai demokrácia fejlesztésének régi és szívósan élő hagyományához. Ne gondolja senki azonban, hogy Nixonokban a hamu alatt parázsló demokratikus ösztön szólalt meg, s végzetes hiba lenne arra következtetni, hogy az adminisztráció a választói korhatár leszállításának kezdeményezésével pozitív irányban teendő fordulat küszöbére érkezett el. Erről szó sincs. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a kormányzat a társadalmi bázisát folyamatosan b-szűt-pő, vehemensen reakc!*s. a közt’szt'1^*,'en álló jormkrt és erkölcsi értékeket devalváló belpolitikáidnak ellensúlyozása végett próbál újabb rétegeket bevonni a politikába, persze csak a választásokban való meglehetősen passzív részvételig terjedő hatállyal, abban a reményben, hogy itt nyerheti vissza voksokban azt, amit másutt időközben elveszített, értemben tehát válaszsébon tán’bb értelemben s°m mehetünk messzebb annál, hogy Nixonék társadalmi bázisukat szeretnék kibővíteni, részint a korhatár leszállítása útján, részint pedig az egy helyben lakási feltétel enyhítésével és az írni-olyasmi tudás kötelező minimumának leszállításával. Az utóbbi két könnyítés folytán körülbelül tízmillió ember jut választójoghoz, s a fiatalok — mint már említettük — mintegy tizenegymilliónyian vannak. Roppant nehéz lenne megjósolni, hogy Nixonék híveik vagy ellenfeleik táborának létszámát szaporították-e. A vélemények — mint erre a különböző kommentárok rámutatnak — erősen megoszlanak. A Harris-féle közvéleménykutatás adatai szerint a fiatalok 49 százaléka a demokrata párti Muskie szenátorral rokonszenvez és csak 22 százalékuknak szimpatikus a jelenlegi elnök. Megdöbbentő szám, hogy az e korosztályból megkérdezettek 19 százalékának George Wallace az embere. Ebből világosan látható, hogy az amerikai politika „ügyeletes” fasiszta vezérének patetikus szólamaira, fajvédő, antikommunista, értelmiségellenes, antiszemita tirádáira, jellegzetesen „völkisch” megnyilatkozásaira milyen mértékig rezonál még a fiatalság is. Korántsem következik ezekből az adatokból, hogy a fiatalok pontosan ugyanúgy szavaznának, amiképpen a közvéleménykutató ívekre feleltek. Más eredményt hoznak már például a más módon feltett kérdések is. Ismerünk olyan felmérést amelyben Muskie az ifjúság körében a második helyre szorult, igaz viszont, hogy nem a Fterris által említett két másik politikus mögött, hanem Edward Kennedy az, aki megelőzte őt. A Neue Zilicher Zeitung egyetlenegy dolgot vesz biztosra. Azt, hogy a pártok és a jelöltek ezután az eddigieknél intenzívebben fognak a fiatalságra apellálni, hiszen a K-21 évesek korosztálya olyan szavazótömböt alkot, amely befolyásolhatja akár az elnökválasztások kimenetelét is. A lap washingtoni tudósítója ezúttal sem titkolja el, hogy nincs valami nagy véleménnyel az amerikai politikai pártokról. Erre vall az a meglehetősen rezignált megjegyzése, hogy a fiatalokat minden bizonnyal, „Image making” útján, vagyis csalóka látszatokkal próbál - ,ják megnyerni, nem pedig úgy, hogy a pártok programjait és főként gyakorlati tevékenységét összhangba hoznánk az ifjabb korosztály eszményeivel és konkrét követeléseivel. Röviden tehát valóban arról lehet szó, amit a zürichi lap nagyon plasztikusan úgy fogalmaz meg, hogy a választójogi reformmal a republikánusok és demokraták egyaránt megkísérlik ..a fiatalok politikai aktivitását a rendszer iránti komformizmus medrébe terelni”. Az amerikai diktát heves megmozdulásaira, szövezkedéseire gondolva és arra a diagnózisra, amelyet az egyetemi campusokon rendezett vérfürdő kapcsán az úgynevezett Scronton-jelentésben olvashatni, bizony erősen kell kételkedni abban, hogy ez a „kanalizáció” sikerül-e. Az viszont mindenképpen tény, hogy az Egyesült Államok uralkodó elitje fel tudta ismerni a veszélyt, amelyet a Frankfurter Allgemeine a Scranton-jelentést ismertetve abba a kérdésbe foglalt bele: elveszíti-e Amerika ifjúságát? S még inkább elgondolkoztató tény, hogy ez az uralkodóosztály egyidejűleg harcol a rézid őrsortűzzel saját ifjúsága ellen és érte, jogainak, lehetőségeinek kibővítésével. Zala Tamás Chilében államosítják a bankokat Santiagóból jelenti az AP. Salvador Allende chilei elnök szerdán este elhangzott rádió- és tv-beszédében bejelentette, hogy a kormány haladó programjának megfelelően, államosítják a chilei magánbankokat. Az erről szóló törvényjavaslat a jövő héten kerül a kongresszus elé. A bejelentés szerint a kor,mányzat felajánlja a magánbankok részvényeinek megvásárlását. Január 11 és február 31 között a részvényeik egy részét bármikor beváltható állami kötvényekért veszik meg, valamennyi részvény megvásárlására kettőtől tizenöt évig terjedő időszak alatt kerül sor. Az államosítási intézkedések nem vonatkoznak a külföldi bankok chilei leányvállalataira, amelyekkel a kormányzat „az ország és e bankok jogainak figyelembevételével közvetlen megállapodásokat” kíván kötni. új A bankok államosításánal szóló bejelentés kilenc nappE® azután hangzott el, hogy a kormány alkotmányjogi reformtervezetet terjesztett a kongresszus elé az amerikai kézen levő rézbányáik államosításáról. A Legfelsőbb Bíróság szabadságvesztésre változtatta a leningrádi ítéletet Moszkvából jelenti a TASZSZ. A leningrádi városi bíróság büntető kollégiuma a napokban nyilvános ülésen megvizsgálta annak a 11 személynek a bűnügyét, akik ellen egy szovjet polgári repülőgép eltérítésének kísérlete miatt emeltek vádat. A bíróság az ügy, a tárgyi bizonyítékok, a vádlottak és a tanúk vallomásai, a szakértői megállapítások gondos megvizsgálásának eredményeképpen megállapította, hogy E. Kuznyecov és M. Dimsic, a bűntény szervezői 1969 végétől tevékenyen foglalkoztak egy bűnöző csoport megalakításával és a repülőgép elrablásának előkészítésével, hogy hazaárulást elkövetve külföldre távozzanak. A bűnösök kitervelték a személyzet elleni támadást, a pilóták meggyilkolását és a gép elrablását. A tervezett bűntényt a Leningrád melletti repülőtéren, a gép indulása előtt a szovjet biztonsági szervek akadályozták meg. A leningrádi városi bíróság büntető kollégiuma bebizonyítottnak ismerve el a vádlottak bűnét, a különlegesen veszélyes államellenes bűncselekmény szervezőit, Dimsicet és Kuznyecovot halálra ítélte. A többi vádlottat különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélték Az OSZSZSZK Legfelsőbb Bírósága, amely semmisségi panasz alapján vizsgálta meg az ügyet, figyelembe véve, hogy a géprablási kísérletet idejekorán megakadályozták és a szovjet törvénykezés szerint a halálos ítélet rendkívüli büntetőintézkedés, lehetőséget talált arra, hogy Dimsic és Kuznyecov halálos ítéletét 15 évig szabadságvesztésre változtassa. A leningrádi per megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak. Ez év november 25-én az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszaka határozatokat hozott a gépeltérítések elleni harc érdekében. E határozatokban felhívják az államokat, „tegyenek meg minden szükséges intézkedést saját törvénykezésük keretei között, hogy visszatartsanak az ilyen cselekmények elkövetésétől, megakadályozzák, vagy elfojtsák az ilyen akciókat,megvalósításuk bármely szakaszában és irányozzanak elő bírósági vizsgálatot és büntetést az ilyen cselekményeket elkövető személyek ellen...” Egyes nyugati országokban akadtakolyan személyek, akik szovjetellenes propagandát szítottak azzal az ítélettel kapcsolatban. Ilyenek a cionista bújtogatók, akik felhasználják azt a tényt, hogy a vádlottak között vannak zsidó nemzetiségű személyek. A rágalmazóik olyan benyomást akarnak kelteni a hiszékeny emberekben, hogy a szovjet bíróság nem az elkövetett bűncselekmények, hanem nemzetiségi hovatartozásuk miatt ítélték el a bűnösöket. A kampány célja nyilvánvaló: a cionisták, Izrael nyílt politikai támogatásával, el akarják vonni a világ közvéleményének a figyelmét arról a bűnös politikáról, amelyet az amerikai imperialista körök által inspirált is/izraeli szélsőségesek folytatnak a Közel-Keleten. "0 (Buenos Aires, AFP) ötvenezer pesóval távoztak szerdán egy cordobai bankból az argentin montenano-gerillák. Két napon belül ez már a második bankrablás a városban, mivel kedden tízezer nesót zsákmányolt hét ismeretlen.