Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1971. január 16 XXVII. évfolyam, 13. szám Az igények változásában A kereskedelem, a fogyasztás szerkezetében elkezdődött új tendenciák, amelyekről előző cikkünkben szóltunk, csak a következő esztendőkben teljesednek ki, néhány azonban már most is érezteti hatását. A kereskedelem megnőtt feladatát jelzi: nemcsak ennek az igényváltozásnak kell megfelelnie, de emellett mennyiségileg is — a terv szerinti tíz százalékkal több terméket kell értékesítenie a kereskedelemnek, mint tavaly — kielégítő, jó ellátást vár a lakosság. A közgazdasági elemzések kimutatják: ha emelkedik a lakosság jövedelme, illetve a jövedelemnek az a része, amelyet már nem az alapvető közszükségleti cikkekre kell fordítani, akkor azzal párhuzamosan fokozódik a kereslet a ruházati cikkek iránt. Megnő az igény a divatos holmikra — a kalaptól a cipőig —, nemcsak az ifjúság, de más korosztály körében is. A könnyűipari, a belkereskedelmi szakemberek felfigyeltek például arra a világtendenciára is, hogy a női és a férfi ruházaton belül egyaránt az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben nő a felső kötöttáruk iránti kereslet. Mivel ez tartós tendenciának tekinthető, a hozott intézkedések már az idén, de főleg a következő években éreztetik majd kedvező hatásukat: 1971—75 között mintegy 50 százalékkal nő a kötöttáruk értékesítése. Megkülönböztetett figyelmet kell hogy fordítson az ipar és a kereskedelem mind az idei, mind a következő évek lakásprogramjából eredő szükségletekre is. Gondolunk itt a jobb építőanyag-ellátásra, a cementtől a különböző szerelvényekig, ajtókig, ablakokig. Ma már például elég pontosan megállapítható, hogy az új, modern városi lakásokhoz 50— 60 százalékkal több asztalosipari termék kell, mint az eddig épült, hagyományosnak mondott lakásokhoz. Városban és faluhelyen egyaránt nő az igény a kis szériában vagy egyedi megrendelésre gyártott ablakok, ajtók, beépített bútorok, falburkolatok és más korszerű belsőépítészeti megoldások iránt. Ehhez azonban az ipari háttért nagyrészt még ezután kell biztosítani. A nagyobb ütemű lakásépítés, valamint az életszínvonal emelkedésével előtérbe kerülő lakáskultúra a bútorellátásban, a lakberendezési cikkek gyártásában is előrelépést sürget. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos bútorok, lakberendezési cikkek divatárukká is váltak, vásárlóikat már nem szolgálják ki életük végéig — mint az elmúlt évtizedekben — mivel öt-tizenöt év után az emberek nagy része igyekszik egyes bútordarabokat, vagy garnitúrákat újakra felcserélni. A szakemberek már most jelzik és sürgetik: a kereskedelem készüljön fel és lásson hozzá a régi bútorok, korszerűtlenné vált lakberendezési tárgyak folyamatos cseréjéhez. A tervek mindenesetre biztatóak: a következő öt évben a bútorforgalom volumene mintegy 65 százalékkal emelkedik. Gyorsan változnak az igények falun is: a vidéki lakosság egyre nagyobb hányada szerzi ma már be élelmiszer-szükségletét üzletben és szeretné mielőbb megkapni azokat a szolgáltatásokat is, amelyek a városban már tért hódítottak. A munkaidő rövidülésével, a személygépkocsik számának az emelkedésével, a belső turizmus is tovább fokozódik, vagyis — az idegenforgalom érdekei mellett — a vendéglátóhelyek, szállodák építésének, korszerűsítésének, jelenlegi elég jónak mondható ütemét ezután is tartani kell. Várható az idén is, hogy a korábbi éveknél 200—300 ezerrel több rádió talál majd gazdára a hazai üzletekben, mivel sok család most jutott olyan anyagi helyzetbe, hogy az ósdi, elavult készülékét újjal cserélje fel. Az ez évi és a következő esztendő fogyasztási szerkezetében jelentkező tendenciákat még sorolni lehetne. A fő tendenciák mellett és azokon belül azonban továbbra is nagy figyelmet követel az ipartól és a kereskedelemtől, hogy ár és választék tekintetében is képesek legyenek az igényeket kielégíteni. Az elmúlt esztendő áruellátását például csaknem egyértelműen jónak mondhatnánk, ha a kiskeresetű emberek számára nélkülözhetetlen olcsó áruféleségből is kielégítő lett volna a választék — a pamutárutól a heverőkig —, ha nem lennének még fontos termékek a hiánycikklistán az olajkályhától a különböző szerelvényekig, alkatrészekig. Az áruellátás szempontjából igen pozitív szerepet tölthet be az import is. Ma már a hazai kiskereskedelmi forgalom 16 százalékát a külföldről behozott termék képezi, és ez elősegíti a nagyobb áruválasztékot. Még jobban kellene azonban arra törekedni, hogy az olcsóbb cikkeknél is megfelelő arányú legyen az import, ne csak a luxuscikkek választékát növeljük ily módon. A tapasztalatok szerint ugyanis, amennyire az import versenyre készteti a hazai vállalatokat, annyira árfelhajtó szerepet is betölt. A hazai gyárak igyekeznek a behozott cikkek árán, vagy ahhoz közeli áron értékesíteni termékeiket akkor is, ha azok minőségben, kivitelben, jóval silányabbak. A kereskedelemnek — és ez jelzi a vele szemben támasztott nagy követelményt — úgy kell biztosítani a zökkenőmentes ellátást az idén is, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya megmaradjon. Ehhez megalapozott árpolitika is kell, amely viszont feltételezi, sőt, megköveteli, hogy a kereskedelem jobban éljen a beszerzési árak befolyásolásának lehetőségével. Ha olcsóbban szerzik be a cikkeket az ipartól, olcsóbban is tudják továbbadni a lakosságnak. Az árszínvonal alakulása pedig közismerten az életszínvonal alakulásának az egyik legfőbb meghatározója. Keserű Ernő Az EAK életének nagy eseménye Felavatták az asszuáni gátat A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELET eseményei emelkedtek ki mind fontosságban, mind számban a nap hívei közül. Asszuánban Podgornij és Szadat elnök jelenlétében ünnepélyesen felavatták az elkészült asszuáni gátrendszert, miközben a világszervezet székhelyén folytatódtak a diplomáciai tárgyalások. Ezúttal El Zajjat, Kairó megbízottja tanácskozott U Thant főtitkárral és Jarring nagykövettel. A hírügynökségek szerint El Zajjat nem adott hivatalos választ Jarringnak azokra az izraeli elgondolásokra, amelyeket a közelmúlt napokban ismertettek a közvetítővel jeruzsálemi tartózkodása idején. Az egyiptomi megbízott csupán azt fejtette ki, hogy kormánya ragaszkodik az izraeli csapatok teljes kivonásához, és helyeselné, ha a közel-keleti határokat a négy nagyhatalom szavatolná. New Yorkban egyébként több diplomata úgy véli, hogy január végén összeül a Biztonsági Tanács a közel-keleti problémák megvitatására. Egyes értesülések szerint a tanács azt javasolja majd az érdekelt feleknek, hogy hosszabbítsák meg a február 5-én lejáró tűzszünetet. Ezzel az üggyel Rogers amerikai külügyminiszter is foglalkozott sajtóértekezletén, és igyekezett minél derűlátóbbnak mutatkozni. Valószínűleg azzal függ ez össze, hogy a közel-keleti válsággal kapcsolatban az elmúlt napokban érezhetően romlott a szovjet—amerikai viszony. A két szuperhatalom diplomatái az ENSZ-megbízottak négyes testületében homlokegyenest ellenkező álláspontot vallottak arról, hogy célszerű-e jelenleg ajánlásokat tenni Jarringnak, miközben folytatja közvetítői tevékenységét. Az amerikai tagadást az angolok támogatták, míg a franciák a szovjet fölfogással értettek egyet. Döntésre a következő találkozóig nem jutottak, viszont a szovjet—amerikai viszonyt tovább terhelték az Egyesült Államokban szervezett szovjetellenes cionista tüntetések. Úgy tűnik, Washington el akarja kerülni a további feszültséget, és ez motiválhatta Rogers viszonylag enyhe kijelentéseit. A State Department főnöke sajtóértekezletén Indokínával is foglalkozott, és azt a benyomást igyekezett kelteni, mintha a közeljövőre bejelentett csapatkivonásokkal az Egyesült Államok számára „befejeződnék” a vietnami háború, és az csupán a szabadságharcosok és a bábrendszerek dolga lesz. Függetlenül attól, hogy a tények ellentmondanak ennek az érvelésnek, a Le Monde egyik cikkéből világosan kitűnik, mi az amerikai politikai stratégia háttere. Az Egyesült Államok eddig buzgón tagadta, mintha Délkelet-Ázsiában bármiféle imperialista gazdasági érdek állna a háborús politika mögött. Jacques Decornoy, a francia lap hírmagyarázója viszont részletesen kifejti, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobbszabású amerikai olajüzletét készítik elő. Tíz amerikai társaság 1969-ben kutatófúrásokat kezdett, és az eddigi eredmények mindent meghaladó vállalkozást sejtetnek. Az érdekelt monopóliumok a Le Monde szerint akkor kezdték el a kutatást, amikor Nixon elnök „vietnamizálási” programját meghirdette. Néhány héten belül, februárban az érdekelt amerikai üzletemberek értekezletre ülnek össze. A Le Monde cikke mindvégig amerikai forrásokat idéz. Az Egyesült Államok bangkoki nagykövete szerint az olajmezők Thaiföldtől Dél-Vietnamon át, Malaysián keresztül, Indonéziáig húzódnak, míg a Fortune azt írta, hogy a legnagyobb amerikai cégek eddig kétmillió dollárt fektettek be a kutatásokba. A Weltwoche úgy értesült, hogy a délkelet-ázsiai olajforrások napi 400 millió barrel termelést ígérnek (1 tonna körülbelül hét barrel), ami több mint a teljes nyugati termelés együttvéve. A ,,vietnamizálás” és a „khmerizálás” — jegyezte meg Decornoy — ma igen sokba kerül az amerikai költségvetésnek. Ki tudja — tette hozzá —, vajon mindez holnap nem térül-e meg petróleum jövedelmek formájában. Föltéve, hogy addig nem omlanak-e össze a jelenlegi „baráti rendszerek”. Podgornij és Szadat felavatta az asszuáni gátrendszert Asszuánból jelenti a TASZSZ. Pénteken Asszuánban ünnepélyesen felavatták az asszuáni vízierőmű komplexumot, amely a Szovjetunió gazdasági és műszaki segítségével épült. Az ünnepségen jelen volt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Anvar Szadat és Nyikolaj Podgornij ünnepélyesen leleplezte a Nasszer nevét viselő asszuáni gát építésének tiszteletére elhelyezett emléktáblát. Ezt követően a szovjet és az egyiptomi államfő ismertetőt hallgatott meg az asszuáni gát jelentőségéről. A nagyszabású mérnöki létesítmény lehetővé teszi, az egyiptomiak átlagéletszínvonalának emelését és jelentősen meggyorsítja az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági fejlődését. Asszuán villanyáramot ad, védi az egyiptomi városokat és falvakat az árvíztől, vizet szolgáltat a mezők öntözéséhez, lehetővé teszi újabb földek művelhetővé tételét és a terméshozam emelését, hozzájárul az egyiptomi nemzeti ipar fejlődéséhez. Péntek délután Asszuánban, abban a szállodában, ahol Nyikolaj Podgornij és Anvar Szadat szállása van, aláírták a szovjet—egyiptomi deklarációt az asszuáni hidroenergetikai rendszer építésének sikeres befejezéséről és üzembe helyezéséről. A deklaráció egyebek között hangoztatja, hogy az asszuáni gát és a vele összefüggő objektumok építése idején még jobban megszilárdultak a baráti kapcsolatok a Szovjetunió ás az EAK népei között. Az asszuáni hidroenergetikai rendszer mindenkor a megbonthatatlan szovjet—arab barátság jelképe lesz. Az asszuáni vízierőmű-komplexum üzembe helyezése alkalmából pénteken Asszuánban ünnepi nagygyűlést tartottak. Podgornij szovjet államfőnek átnyújtották a vízierőműkomplexum felavatásának emlékére alapított obeliszk mását. Ugyanezt az ajándékot kapta Nasszer fia, Khaled, aki részt vett az ünnepségeken. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot küldött az Egyesült Arab Köztársaság vezetőihez az asszuáni gátrendszer üzembe helyezése alkalmából. A szovjet vezetők üzenetükben ismét megerősítették, hogy változatlan a Szovjetunió és az EAK barátságának és együttműködésének minden eszközzel való megerősítésére irányuló szovjet politika. Izraeli támadás a palesztinai gerillák libanoni tábora ellen Jordániában helyreáll a rend Bejrútból jelenti az AFP és a Reuter. Izraeli rohamcsapatok péntekre virradóra megtámadták Libanont, és 40 kilométer mélységben az országba hatoltak. A helikopterekkel támogatott izraeli csapatok elérték Szarafand városát, ahol lőni kezdték a város térségében levő Palesztinai menekülttáborokat. A harcokról hivatalos jelentést nem adtak ki, de jól értesült források úgy tudják, hogy az újabb izraeli támadás legalább 10 halálos és több tucatnyi sebesült áldozatot követelt. Az AFP szerint péntek hajnalban Bejrút repülőterét lezárták. Ez az intézkedés — hangoztatja a hírügynökség — a fővárostól mintegy 50 kilométer távolságban folyó harcokkal függ össze. Hivatalos bejrúti jelentés Frangié libanoni elnököt Éliás Szaba hadügyminiszter percről percre tájékoztatja az izraeli támadás fejleményeiről. Közben az ország hadseregének vezetői rendkívüli ülésen vitatták meg a helyzetet. A libanoni kormány pénteken reggel hivatalosan is bejelentette, hogy helikoptereken és hadihajókon szállított izraeli rohamosztagok a Libanon területén fekvő Szarafand környékén támadást intéztek Palesztinai menekülttáborok ellen. A harcok éjfél után kezdődtek és négy óra hosszat tartottak. A közlemény szerint a támadóknak két halálos és hét sebesült áldozata van. A támadó izraeli csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A kormányközlemény nem tett említést arról, hogy a harcokban részt vettek-e a libanoni hadsereg egységei. Az egyik délelőtt megjelenő bejrúti lap azonban úgy tudja, hogy az ütközetben libanoni szárazföldi egységek is bekapcsolódtak. A jordániai hatóságok és a Palesztinai ellenállók között szerdán aláírt egyezményt követően a legfelső arabközi ellenőrző bizottság Jordániában ismét folytatja tevékenységét — jelentette be Ahmed Helmi tábornok, a bizottság katonai megfigyelő csoportjának vezetője. A két fél a katonai megfigyelő csoport felügyelete alatt hozzálátott az egyezmény előírásainak végrehajtásához. Jordániában az élet mindinkább visszatér normális medrébe — mondotta a tábornok —, de hozzáfűzte, hogy az üzletek és iskolák többsége még mindig zárva van. Ammanban egyelőre nem tudják, hogy Ladgham, a legfelső arabközi ellenőrző bizottság tunéziai elnöke mikor tér vissza a jordániai fővárosba. A jordániai egészségügyi minisztérium pénteken közölte, hogy a Palesztinai ellenállók és a jordániai hadsereg legutóbbi összetűzéseinek 60 halálos és sebesült áldozata van. Arafat a CIA-t vádolja Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője kijelentette, hogy a legújabb ammani egyezmény tartóssága a jordániai csapatok magatartásától függ. Arafat Dzseras közelében fogadta a külföldi sajtó képviselőit és kérdéseikre válaszolva hangoztatta: a történtekért a másik felet, a jordániai hatóságokat terheli a felelősség. Tőlük függ az is, hogy az újabb egyezmény ideiglenes, vagy állandó békét hoz. A Palesztinai ellenállóknak az a szándékuk, hogy ragaszkodjanak a szerződés előírásaihoz, ugyanúgy, mint ahogyan a korábbi szerződésekkel kapcsolatban eddig is tették. Arafat azzal vádolta a CIA amerikai titkosszolgálatot, hogy szerepe volt a legutóbbi jordániai eseményekben, ugyanúgy, mint a szeptemberi polgárháborúban. Rogers szerint a Jarring-missziónak esélye van a sikerre Az amerikai külügyminiszter a Közel-Keletről és Indokínáról Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: William Rogers külügyminiszter pénteken reggel a közelkeleti helyzetről és az indokínai háborúról nyilatkozott a CBS televízió washingtoni stúdiójában. Arra a kérdésre, hogy „van-e bizalma a Szovjetunió közel-keleti békéltető szerepe iránt”, Rogers ezt válaszolta: „Félrevezető dolog a bizalomról, mint olyanról beszélni. Vannak helyzetek — ilyen véleményem szerint a közel-keleti helyzet—,amelyben minden érdekelt számára előnyös a békés rendezés. Az USA nem a bizalom alapján közelíti meg ezt a problémát, hanem azon az alapon, hogy mindenkinek érdeke a békés rendezés elérése.” Rogers úgy vélte, hogy a Jorrino-missziónak „van bizonyos esélye a sikerre”. Eredményként könyvelte el, hogy öt hónap óta a tűzszünet van. Az indokínai háborúról szólva, Rogers nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy amerikai „légi hidat" létesítsenek további saigoni kormánycsapatok Kambodzsába szállítására. Kijelentette, hogy az USA „nem fog szárazföldi csapatokat küldeni Kambodzsába’, mivel megítélése szerint „erre nincs szükség”. Elismerte, hogy Kambodzsában „veszélyes a helyzet”, de nem fogadta el valósnak azokat a helyszíni jelentéseket, amelyek szerint gyorsan romlik a Lor-Nol rezsim katonai helyzete. Nixon elnöknek azt az ismételt kijelentését, amely szerint „a vietnami háború a végéhez közeledik”, Rogers úgy értelmezte, hogy elsősorban „az USA részvételét illetően közeledik a háború vége”.