Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1971. január 16 XXVII. évfolyam, 13. szám Az igények változásában A kereskedelem, a fo­gyasztás szerkezetében el­kezdődött új tendenciák, amelyekről előző cikkünk­ben szóltunk, csak a követ­kező esztendőkben teljesed­nek ki, néhány azonban már most is érezteti hatását. A kereskedelem megnőtt fel­adatát jelzi: nemcsak ennek az igényváltozásnak kell megfelelnie, de emellett mennyiségileg is — a terv szerinti tíz százalékkal több terméket kell értékesítenie a kereskedelemnek, mint ta­­­­valy — kielégítő, jó ellátást vár a lakosság. A közgazdasági elemzések kimutatják: ha emelkedik a lakosság jövedelme, illetve a jövedelemnek az a része, amelyet már nem az alapve­tő közszükségleti cikkekre kell fordítani, akkor azzal párhuzamosan fokozódik a kereslet a ruházati cikkek iránt. Megnő az igény a di­vatos holmikra — a kalap­tól a cipőig —, nemcsak az ifjúság, de más korosztály körében is. A könnyűipari, a belkereskedelmi szakem­berek felfigyeltek például arra a világtendenciára is, hogy a női és a férfi ruháza­ton belül egyaránt az átla­gosnál sokkal nagyobb mér­tékben nő a felső kötöttáruk iránti kereslet. Mivel ez tar­tós tendenciának tekinthető, a hozott intézkedések már az idén, de főleg a követke­ző években éreztetik majd kedvező hatásukat: 1971—75 között mintegy 50 százalék­kal nő a kötöttáruk értéke­sítése. Megkülönböztetett figyel­met kell hogy fordítson az ipar és a kereskedelem mind az idei, mind a következő évek lakásprogramjából ere­dő szükségletekre is. Gon­dolunk itt a jobb építő­anyag-ellátásra, a cementtől a különböző szerelvényekig, ajtókig, ablakokig. Ma már például elég pontosan meg­állapítható, hogy az új, mo­dern városi lakásokhoz 50— 60 százalékkal több aszta­losipari termék kell, mint az eddig épült, hagyományos­nak mondott lakásokhoz. Városban és faluhelyen egy­aránt nő az igény a kis szé­riában vagy egyedi megren­delésre gyártott ablakok, aj­tók, beépített bútorok, fal­burkolatok és más korszerű belsőépítészeti megoldások iránt. Ehhez azonban az ipa­ri háttért nagyrészt még ez­után kell biztosítani. A nagyobb ütemű lakás­építés, valamint az életszín­vonal emelkedésével előtér­be kerülő lakáskultúra a bú­torellátásban, a lakberende­zési cikkek gyártásában is előrelépést sürget. Tudomá­sul kell venni, hogy bizo­nyos bútorok, lakberendezé­si cikkek divatárukká is vál­tak, vásárlóikat már nem szolgálják ki életük végéig — mint az elmúlt évtizedek­ben — mivel öt-tizenöt év után az emberek nagy része igyekszik egyes bútordara­bokat, vagy garnitúrákat újakra felcserélni. A szak­emberek már most jelzik és sürgetik: a kereskedelem ké­szülj­ön fel és lásson hozzá a régi bútorok, korszerűtlen­né vált lakberendezési tár­gyak folyamatos cseréjéhez. A tervek mindenesetre biz­tatóak: a következő öt év­ben a bútorforgalom volu­mene mintegy 65 százalék­kal emelkedik. Gyorsan változnak az igé­nyek falun is: a vidéki la­kosság egyre nagyobb há­nyada szerzi ma már be élel­miszer-szükségletét üzletben és szeretné mielőbb meg­kapni azokat a szolgáltatá­sokat is, amelyek a város­ban már tért hódítottak. A munkaidő rövidülésével, a személygépkocsik számának az emelkedésével, a belső turizmus is tovább fokozó­dik, vagyis — az idegenfor­galom érdekei mellett — a vendéglátóhelyek, szállodák építésének, korszerűsítésé­nek, jelenlegi elég jónak mondható ütemét ezután is tartani kell. Várható az idén is, hogy a korábbi éveknél 200—300 ezerrel több rádió talál majd gazdára a hazai üzletekben, mivel sok csa­lád most jutott olyan anya­gi helyzetbe, hogy az ósdi, elavult készülékét újjal cse­rélje fel. Az ez évi és a következő esztendő fogyasztási szerke­zetében jelentkező tenden­ciákat még sorolni lehetne. A fő tendenciák mellett és azokon belül azonban to­vábbra is nagy figyelmet kö­vetel az ipartól és a keres­kedelemtől, hogy ár és vá­laszték tekintetében is képe­sek legyenek az igényeket kielégíteni. Az elmúlt esz­tendő áruellátását például csaknem egyértelműen jó­nak mondhatnánk, ha a kis­keresetű emberek számára nélkülözhetetlen olcsó áru­féleségből is kielégítő lett volna a választék — a pa­mutárutól a heverőkig —, ha nem lennének még fon­tos termékek a hiánycikk­listán az olaj­kályhától a kü­lönböző szerelvényekig, al­katrészekig. Az áruellátás szempontjá­ból igen pozitív szerepet tölthet be az import is. Ma már a hazai kiskereskedelmi forgalom 16 százalékát a külföldről behozott termék képezi, és ez elősegíti a na­gyobb áruválasztékot. Még jobban kellene azonban ar­ra törekedni, hogy az ol­csóbb cikkeknél is megfele­lő arányú legyen az import, ne csak a luxuscikkek vá­lasztékát növeljük ily mó­don. A tapasztalatok szerint ugyanis, amennyire az im­port versenyre készteti a ha­zai vállalatokat, annyira ár­felhajtó szerepet is betölt. A hazai gyárak igyekeznek a behozott cikkek árán, vagy ahhoz közeli áron értékesí­teni termékeiket akkor is, ha azok minőségben, kivitel­ben, jóval silányabbak. A kereskedelemnek — és ez jelzi a vele szemben tá­masztott nagy követelményt — úgy kell biztosítani a zök­kenőmentes ellátást az idén is, hogy a kereslet és a kí­nálat egyensúlya megmarad­jon. Ehhez megalapozott ár­politika is kell, amely vi­szont feltételezi, sőt, megkö­veteli, hogy a kereskedelem jobban éljen a beszerzési árak befolyásolásának lehe­tőségével. Ha olcsóbban szerzik be a cikkeket az ipartól, olcsóbban is tudják továbbadni a lakosságnak. Az árszínvonal alakulása pe­dig közismerten az életszín­vonal alakulásának az egyik legfőbb meghatározója. Keserű Ernő Az EAK életének nagy eseménye Felavatták az asszuáni gátat A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELET eseményei emelkedtek ki mind fontosság­ban, mind számban a nap hívei közül. Asszuánban Podgornij és Szadat elnök jelenlétében ünnepélyesen felavatták az elké­szült asszuáni gátrendszert, miközben a világszervezet székhe­lyén folytatódtak a diplomáciai tárgyalások. Ezúttal El Zajjat, Kairó megbízottja tanácskozott U Thant főtitkárral és Jarring nagykövettel. A hírügynökségek szerint El Zajjat nem adott hivatalos választ Jarringnak azokra az izraeli elgondolásokra, amelyeket a közelmúlt napokban ismertettek a közvetítővel jeruzsálemi tartózkodása idején. Az egyiptomi megbízott csu­pán azt fejtette ki, hogy kormánya ragaszkodik az izraeli csa­patok teljes kivonásához, és helyeselné, ha a közel-keleti hatá­rokat a négy nagyhatalom szavatolná. New Yorkban egyébként több diplomata úgy véli, hogy január végén összeül a Biztonsági Tanács a közel-keleti prob­lémák megvitatására. Egyes értesülések szerint a tanács azt javasolja majd az érdekelt feleknek, hogy hosszabbítsák meg a február 5-én lejáró tűzszünetet. Ezzel az üggyel Rogers ame­rikai külügyminiszter is foglalkozott sajtóértekezletén, és igye­kezett minél derűlátóbbnak mutatkozni. Valószínűleg azzal függ ez össze, hogy a közel-keleti válsággal kapcsolatban az elmúlt napokban érezhetően romlott a szovjet—amerikai vi­szony. A két szuperhatalom diplomatái az ENSZ-megbízottak négyes testületében homlokegyenest ellenkező álláspontot val­lottak arról, hogy célszerű-e jelenleg ajánlásokat tenni Jarring­nak, miközben folytatja közvetítői tevékenységét. Az amerikai tagadást az angolok támogatták, míg a franciák a szovjet föl­fogással értettek egyet. Döntésre a következő találkozóig nem jutottak, viszont a szovjet—amerikai viszonyt tovább terhelték az Egyesült Államokban szervezett szovjetellenes cionista tün­tetések. Úgy tűnik, Washington el akarja kerülni a további feszültséget, és ez motiválhatta Rogers viszonylag enyhe kije­lentéseit. A State Department főnöke sajtóértekezletén Indokínával is foglalkozott, és azt a benyomást igyekezett kelteni, mintha a közeljövőre bejelentett csapatkivonásokkal az Egyesült Álla­mok számára „befejeződnék” a vietnami háború, és az csupán a szabadságharcosok és a bábrendszerek dolga lesz. Függetle­nül attól, hogy a tények ellentmondanak ennek az érvelésnek, a Le Monde egyik cikkéből világosan kitűnik, mi az amerikai politikai stratégia háttere. Az Egyesült Államok eddig buzgón tagadta, mintha Délkelet-Ázsiában bármiféle imperialista gazdasági érdek állna a háborús politika mögött. Jacques Decornoy, a francia lap hírmagyarázója viszont részletesen ki­fejti, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobbszabású amerikai olajüzletét készítik elő. Tíz amerikai társaság 1969-ben kutató­fúrásokat kezdett, és az eddigi eredmények mindent meghaladó vállalkozást sejtetnek. Az érdekelt monopóliumok a Le Monde szerint akkor kezdték el a kutatást, amikor Nixon elnök „viet­­namizálási” programját meghirdette. Néhány héten belül, feb­ruárban az érdekelt amerikai üzletemberek értekezletre ülnek össze. A Le Monde cikke mindvégig amerikai forrásokat idéz. Az Egyesült Államok bangkoki nagykövete szerint az olajmezők Thaiföldtől Dél-Vietnamon át, Malaysián keresztül, Indonéziáig húzódnak, míg a Fortune azt írta, hogy a legnagyobb amerikai cégek eddig kétmillió dollárt fektettek be a kutatásokba. A Weltwoche úgy értesült, hogy a délkelet-ázsiai olajforrások napi 400 millió barrel termelést ígérnek (1 tonna körülbelül hét barrel), ami több mint a teljes nyugati termelés együttvéve. A ,,vietnamizálás” és a „khmerizálás” — jegyezte meg Decor­noy — ma igen sokba kerül az amerikai költségvetésnek. Ki tudja — tette hozzá —, vajon mindez holnap nem térül-e meg petróleum jövedelmek formájában. Föltéve, hogy addig nem omlanak-e össze a jelenlegi „baráti rendszerek”. Podgornij és Szadat felavatta az asszuáni gátrendszert Asszuánból jelenti a TASZSZ. Pénteken Asszuánban ünnepé­lyesen felavatták az asszuáni vízierőmű komplexumot, amely a Szovjetunió gazdasági és műszaki segítségével épült. Az ünnepségen jelen volt Nyikolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke és Anvar Sza­dat, az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke. Anvar Szadat és Nyikolaj Podgornij ünnepélyesen lelep­lezte a Nasszer nevét viselő asszuáni gát építésének tiszte­letére elhelyezett emléktáblát. Ezt követően a szovjet és az egyiptomi államfő ismertetőt hallgatott meg az asszuáni gát jelentőségéről. A nagyszabású mérnöki létesítmény lehetővé teszi, az egyiptomiak átlag­életszínvonalának emelését és jelentősen meggyorsítja az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági fejlődését. Asszuán villanyáramot ad, védi az egyiptomi városokat és falva­kat az árvíztől, vizet szolgáltat a mezők öntözéséhez, lehetővé teszi újabb földek művelhető­­vé tételét és a terméshozam emelését, hozzájárul az egyip­tomi nemzeti ipar fejlődésé­hez. Péntek délután Asszuánban, abban a szállodában, ahol Nyikolaj Podgornij és Anvar Szadat szállása van, aláírták a szovjet—egyiptomi deklarációt az asszuáni hidroenergetikai rendszer építésének sikeres be­fejezéséről és üzembe helyezé­séről. A deklaráció egyebek között hangoztatja, hogy az asszuáni gát és a vele összefüggő ob­jektumok építése idején még jobban megszilárdultak a ba­ráti kapcsolatok a Szovjetunió ás az EAK népei között. Az asszuáni hidroenergetikai rendszer mindenkor a meg­bonthatatlan szovjet—arab ba­rátság jelképe lesz. Az asszuáni vízierőmű-komp­­lexum üzembe helyezése alkal­mából pénteken Asszuánban ünnepi nagygyűlést tartottak. Podgornij szovjet államfőnek átnyújtották a vízierőmű­­komplexum felavatásának em­lékére alapított obeliszk mását. Ugyanezt az ajándékot kapta Nasszer fia, Khaled, aki részt vett az ünnepségeken. Leonyid Brezsnyev, Nyiko­laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin üdvözlő táviratot kül­dött az Egyesült Arab Köztár­saság vezetőihez az asszuáni gátrendszer üzembe helyezése alkalmából. A szovjet vezetők üzenetükben ismét megerősí­tették, hogy változatlan a Szovjetunió és az EAK barát­ságának és együttműködésének minden eszközzel való meg­erősítésére irányuló szovjet politika. Izraeli támadás a palesztinai gerillák libanoni tábora ellen Jordániában helyreáll a rend Bejrútból jelenti az AFP és a Reuter. Izraeli rohamcsapa­tok péntekre virradóra megtá­madták Libanont, és 40 kilo­méter mélységben az országba hatoltak. A helikopterekkel tá­mogatott izraeli csapatok elér­ték Szarafand városát, ahol lőni kezdték a város térségé­ben levő Palesztinai menekült­­táborokat. A harcokról hivatalos jelen­tést nem adtak ki, de jól érte­sült források úgy tudják, hogy az újabb izraeli támadás leg­alább 10 halálos és több tucat­nyi sebesült áldozatot követelt. Az AFP szerint péntek haj­nalban Bejrút repülőterét le­zárták. Ez az intézkedés — hangoztatja a hírügynökség — a fővárostól mintegy 50 kilo­méter távolságban folyó har­cokkal függ össze. Hivatalos bejrúti jelentés Frangié libanoni elnököt Éliás Szaba hadügyminiszter percről percre tájékoztatja az izraeli támadás fejleményeiről. Közben az ország hadseregé­nek vezetői rendkívüli ülésen vitatták meg a helyzetet. A libanoni kormány pénte­ken reggel hivatalosan is be­jelentette, hogy helikoptereken és hadihajókon szállított izrae­li rohamosztagok a Libanon területén fekvő Szarafand kör­nyékén támadást intéztek Pa­lesztinai menekülttáborok el­len. A harcok éjfél után kez­dődtek és négy óra hosszat tar­tottak. A közlemény szerint a támadóknak két halálos és hét sebesült áldozata van. A táma­dó izraeli csapatok súlyos vesz­teségeket szenvedtek. A kormányközlemény nem tett említést arról, hogy a har­cokban részt vettek-e a liba­noni hadsereg egységei. Az egyik délelőtt megjelenő bejrúti lap azonban úgy tudja, hogy az ütközetben libanoni száraz­földi egységek is bekapcsolód­tak. A jordániai hatóságok és a Palesztinai ellenállók között szerdán aláírt egyezményt kö­vetően a legfelső arabközi el­lenőrző bizottság Jordániában ismét folytatja tevékenységét — jelentette be Ahmed Helmi tábornok, a bizottság katonai megfigyelő csoportjának veze­tője. A két fél a katonai megfi­gyelő csoport felügyelete alatt hozzálátott az egyezmény elő­írásainak végrehajtásához. Jordániában az élet mindin­kább visszatér normális med­rébe — mondotta a tábornok —, de hozzáfűzte, hogy az üz­letek és iskolák többsége még mindig zárva van. Ammanban egyelőre nem tudják, hogy Ladgham, a legfelső arabközi ellenőrző bizottság tunéziai el­nöke mikor tér vissza a jordá­niai fővárosba. A jordániai egészségügyi mi­nisztérium pénteken közölte, hogy a Palesztinai ellenállók és a jordániai hadsereg leg­utóbbi összetűzéseinek 60 ha­lálos és sebesült áldozata van. Arafat a CI­A-t vádolja Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője kijelentette, hogy a legújabb ammani egyezmény tartóssága a jordániai csapa­tok magatartásától függ. Arafat Dzseras közelében fogadta a külföldi sajtó képvi­selőit és kérdéseikre válaszol­va hangoztatta: a történtekért a másik felet, a jordániai ha­tóságokat terheli a felelősség. Tőlük függ az is, hogy az újabb egyezmény ideiglenes, vagy állandó békét hoz. A Pa­lesztinai ellenállóknak az a szándékuk, hogy ragaszkodja­nak a szerződés előírásaihoz, ugyanúgy, mint ahogyan a ko­rábbi szerződésekkel kapcso­latban eddig is tették. Arafat azzal vádolta a CIA amerikai titkosszolgálatot, hogy szerepe volt a legutóbbi jordá­niai eseményekben, ugyanúgy, mint a szeptemberi polgárhá­borúban. Rogers szerint a Jarring-missziónak esélye van a sikerre Az amerikai külügyminiszter a Közel-Keletről és Indokínáról Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: William Rogers külügyminisz­ter pénteken reggel a közel­­keleti helyzetről és az indo­kínai háborúról nyilatkozott a CBS televízió washingtoni stú­diójában. Arra a kérdésre, hogy „van-e bizalma a Szovjetunió közel-keleti békéltető szerepe iránt”, Rogers ezt válaszolta: „Félrevezető dolog a bizalom­ról, mint olyanról beszélni. Vannak helyzetek — ilyen vé­leményem szerint a közel-ke­leti helyzet—,amelyben min­den érdekelt számára előnyös a békés rendezés. Az USA nem a bizalom alapján köze­líti meg ezt a problémát, ha­nem azon az alapon, hogy mindenkinek érdeke a békés rendezés elérése.” Rogers úgy vélte, hogy a Jorrino-missziónak „van bizo­nyos esélye a sikerre”. Ered­ményként könyvelte el, hogy öt hónap óta a tűzszünet van. Az indokínai háborúról szól­va, Rogers nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy amerikai „légi hidat" létesítsenek továb­bi saigoni kormánycsapatok Kambodzsába szállítására. Ki­jelentette, hogy az USA „nem fog szárazföldi csapatokat kül­deni Kambodzsába’­, mivel megítélése szerint „erre nincs szükség”. Elismerte, hogy Kambodzsában „veszélyes a helyzet”, de nem fogadta el valósnak azokat a helyszíni jelentéseket, amelyek szerint gyorsan romlik a Lor­-Nol re­zsim katonai helyzete. Nixon elnöknek azt az is­mételt kijelentését, amely sze­rint „a vietnami háború a vé­géhez közeledik”, Rogers úgy értelmezte, hogy elsősorban „az USA részvételét illetően közeledik a háború vége”.

Next