Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
3 VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC vmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiiiiimitniinttiiniiiiimiimitiiiiiiiiiiiimitiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiismiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiiHiiiiKiimi iiiiiíiuiiíiiiiiiiiíiiííij iiimimiiiiiiitstKiimcíniiiiinHiiiiniuiuiiiiiiniinniiiiiiiminiiiimMmimiiimumHiiiattmHitiimiiiuiiiiniiiuiiiiiiniiifniiiiiiiiiiiimmn IKARUSZ FIAI Ungvári Tamás esszéi E Éppenségge! Mm könnyű és nem hálás feladat olyasvalakinek a könyvét recenzeálni, aki e sorok írójánál régebben és gyakrabban ír ugyanezeken a hasábokon. Kivált nem, ha az illető könyve olyan jó könyv, mint Ungvári Tamás esszéinek gyűjteménye, az Ikarusz fia. Az olvasó óhatatlanul azt hiszi: az elismerésnek legalábbis egy része merő kollegialitásból fakad. Ungvári azonban nem szorul rá erre — nem is szenvedhetné: éppen ő, aki ebben a könyvben közreadott tanulmányaiban is olyan szigorúan szól egyes kritikusok , kritikátlanságáról. Eleinte úgy tűnik, Ungvári mindent tud: esszét, irodalomtörténeti tanulmányt, portrét, önéletrajzi vonatkozású tárcát, majdnem -novellát írni. Aztán szerencsére kiderül, hogy a helyzet nem ilyen súlyos; az összképből magasan kiemelkednek az esszék és az esszéisztikus portrék. Minden okét szolgálja. A néhány oldalas, egyébként roppant szórakoztató karcolatok éppúgy, mint az aprólékos filológiai gonddal készített tanulmányok. És néhány közepesen sikerült részletelemzés természetes köreibe hozza az egész gyűjteményt, igazi értékei ebben iss összefüggésbe® bontakoznak ki. Ebben a természetes közeiben és közegben, ebben a jó értelmű elfogultságot valósággalmegkövetelő irodalmi, közéleti szférában igazán virulensek Ungvári esszéi, só szellem szabad ötletei”. Ám amennyire szabadak szellemiségükben, amennyire szerteágazóak témájukban és gazdagok bizonyítóanyagukban, annyira szigorúak logikájukben, abban, hogy egypontosan meghatározható vezérelv szolgálatában születtek. Ezek a könyvön áthúzódó vezérmotívumok is emberközelségükkel igazán meggyőzőek. Például, mindaz, amire a gyűjtemény címe — Ikarusz fiai — is utal, mindaz ami a modern tudományok humanizálásával, eredményeinek a hétköznapi életbe, a mindennapok költészetébe való beépítésével kapcsolatos. „A laikus és a természettudomány" című esszében, amely a kötet egyik legjobb darabja, novellisztikus tehetséggel és tudós elemzéssel tárja fel egy fontos tudománytörténeti tény, a kettős hélix golyós pálicikás modelljének Crick és Watson angol tudósok által történt fontos felfedezésével kapcsolatosan, hogy milyen ritka és szenzációs ennek a nóvumnak az egyik szerző önéletrajzi, írásában található költői megfogalmazása. .. Amit Watson felfedezett — írja Ungvári — az csakugyan az élet, nemcsak a DNS alakjában, hanem abban is, hogy egy regényíró bátorságával visszalopta a tudományba, amit a szédületes fejlődés elűzni kényszerült. A szemléletességet, az érzékszerv üzenetét, a látást, a tapintást, a szaglást, ahogy a kezével hajlítja a DNS drótjait, s ahogy a DNS hipotézisét éppúgy tulajdonítja a csigalépcsőnek, a lányoknak, a bornak, mint Charnraff és társai fontos hozzájárulásának .. .* Ezzel az ellenpéldával világít rá találóan Ungvári, hogy milyen kor: korunk természettudományos felfedezéseinek többségében egymás mellett él a tudomány és a költészet A klasszikus és az ókor e tekintetben megvalósított ideális, állapotát tudomány és költészet együttélését, áhítja, követeli és bontaná ki abban azÉs az idő nem áll meg..című tanulmányban, amelyet 1969-ben Cambridge-ben olvasott fel, s amelynek befejezésében az előbbiekkel összehangzóan ezt írja: az időnek mint objektív kategóriának a felfogása elvezethet minket az anyagi világ egységének gondolatához, és ebben az egységes világban a tudományok és a művészetek közös diszciplínájának. Mielőségében is.* A természettudományok művelőivel és önmagával szemben támasztott magas követelmények feljogosítják Ungvárit arra, hogy (némi önkritikával fűszerezve) magasra állítsa a mércét korunk kritikája és kritikusai előtt. Amikor „A kritika tévedései” című sorozatban össztűz alá veszi a recenzensek közhelyeit, a reprezentatív fogalmát, a mindig eleven hagyományokat, a merev és zárt periódusfogalmakat, logikusan jut arra a következtetésre, hogy az így önmagát kalodába záró bíráló természetszerűleg veti el a tehetséget, a mindenkoron alapvető tényezőt Ungvárinak, akárcsak egyik kritikus ideáljának. George Stein ennek az adott fogalmak felülvizsgálata a legfőbb szenvedélye. Inkább deduktív típus, aki az általános jelenségekből) indulva jut el, az egyes esethez. A már említett csészéken kívül ezt példázza többek között „A hétköznap mítoszai”, ,és csak metafizikája" a „Trágárság és irodalom” című tanulmány is. Jóllehet az egyesből az általános felé mutató, induktív módszerű,, tehát jellegzetesen filológiai dolgozataiban (Babits, Móricz, Karinthy, Füst, Laczkó Géza) is számos részletértést található, és Gelléri tanulmánya, különösen az elemzés, a beleélés kitűnő ötvözete, mégsem , ezt érezzük a szerzó igazi műfajának. Úgy is mondhatnánk: átfogó kérdéseket tárgyaló értekezéseivel szántó önmagát tromfólja le. Megint csak ezemében van azonban a kortárs írók portréinál. A személyesség, a mértéket tartó szubjektivitás neo csak közte és az adott író, hanem az író és a közönsége között is szilárd hidat épít Ungvári (akárcsak az éltele méltatott George Steimner) „kérdezi ha a válaszokat nem is találja meg, kíváncsisága, helyzetjelentése pontos” s a műveket a helyükre teszi, az írókat, közelebb hozza. Mint például Déry Tiborról, Zenk Zoltánról, Vas Istvánról, Bóka Lászlóról, Kolozsvári Grandpierre Emilről írott tanulmányaiban, de főként a kiemelkedő értékű Örkény-elemzésében, ahol nemcsak azt világítja meg, hogy a Lila tinta írója egy ironikus szituáció révén egy kis komédiában miként tükrözi a történelem nagy drámáját, hanem a Macskajáték kapcsán az irónia felemás érzéseket bemutató szerepét , szenvedélyt és konvenciót, érzést és reflexet megkülönböztető jellegét, kvalitatív eszközvoltát, a dolgok és emberek minőségét mérő tulajdonságát is felfedi. Ennek az írásnak a zárószakaszában, amikor a novellaformálás előkészítő szakaszának nehézségeiről, és Musilt idézve, a megragadás hirtelen erejéről, az előkészített fordulatot váratlannak feltüntető gyors írói mozdulatról beszél Ungvári és azt írja, hogy „a két ellentétes erőt csak a jó művész jelkép teremtő látomása foghatja egybe”, ami idézetekkel magyarázható ugyan, de laboratóriumban nem állítható elő —, akkor nemcsak arról tesz tanúságot, hogy a rokonlélek-író műhelyében mozog a legotthonosabbai. Hanem egyszersmind elárul sok mindent a maga esszéiről módszeréből; továbbá mintha csak azt is feltárná ami az Ikarusz fiai repesszenseiek, ismertetőjének-magyarázói árak- munkáját megnehezíti. Már bevezetőben gyertük, hogy éppenséggel a«« hálás és nés® kököstyű feladat egyik újságírótársunk könyvét recenzeálni. Kivált ha olyan jó műről van szó, mint Ungvári Tamás eszszégyűjteménye, az Ikarusz fiai. Az olvasó azt hiheti, merő kollegialitásból kapott a könyv dicséretet. Ám csak, az hiheti, aki magát a tanulmánykötetet nem olvasta (Szépirodalmi Kiadó.) Baris András Héber László illusztrációja F. Uszpenszkij Krokodil klub cumi meséjéhez, amely a Móra Könyvkiadó és az uzsgorodi Kárpáti Kiadó közös gondozásában jelent meg. Külső körön Baráth Lajos regénye Baráth Lajos könyvéből megtudhatjuk, hogy a futók élete sem fenékig tejföl. Nemcsak a fárasztó tréning, az önmegtartóztató életmód miatt nem az, hanem a vetélytársak, a szó szerinti értelemben vett konkurrencia — az együttfutás — miatt sem. Egy csöndes, szerény, inkább gátlásos, mint öntelt fiú — tehát nem a gondolati sémáinkból előugró tipikus élsportoló .— Akáczos Béla, például roppant nagy szorgalommal rója a köröket. Útközben már víziókat lát, szeme káprázik, lába összecsuklani készül, de nem adja fel a küzdelmet. Pontosabban: mégis meghátrál azon a versenyen, amelyen a „nagymenők” is indulnak, és ahol trénerének előzetes utasítása szerint nem szabad még megmutatnia igazi oroszlánkörmeit. Egy újabb, versenyen azonban nem képes már fegyelmezni magát, benyomul a belső körbe, a nagyok, az erősek közé — aztán hirtelen kitántorul a külső körbe és összecsuklik. Lehet, hogy sohasem lesz többé futó belőle. Az eset világos, a kiváltságukat féltő ügyesebbek végleg lerúgták a futópályáról Akáczos Bélát Talán a történetnek ebből a rövid összefoglalásából is kitűnik, hogy Baráth Lajos nem kizárólag sportregényt írt, noha a kisváros sporttársadalmának remek rajza önmagában is találó és plasztikus. A könyv példázata azonban ennél jóval szélesebb: azokról is szól, akik tehetségük, rátermettségük ellenére sem juthatnak be a bolyba, az élmezőnybe, mert könyökök és lábak sürgetően kitaszítják őket az élet külső köreibe. Félreérthetetlen indulat feszíti Baráthot, amikor a vidéki lapszerkesztő fiát, vagy a többi nagyhangú futót, ökölvivőt veszi tollával célba, ugyanakkor a tehetséges b író ebben az érdekes, okos könyvben egyértelműen a jogtalanul mellőzöttek, a tehetségükkel élni nem hagyott emberek oldalára áll. Van a könyvnek még egy síkja, amely erősíti a sportpéldázat hatását: biblikus történetet sző Baráth Lajos Akáczos Béla sikereinek, kudarcainak lapjai közé. Dávid és Absolon tragikus végű harcát. Ott mai és egykorú fiúk, itt apa és fia ősi küzdelme mutatja, hogy külső és belső körök között az utat néha nem könnyű megtalálni. Erőteljes, tömör regény a külső körön: egy gondolkodó és tapasztalt író vallomása azokról, akik megérdemelnék, hogy rövid- és hosszútávon is győztesek legyenek, és hogy ne szoruljanak ki a küzdőtérről. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) (S- J.) JAMES NGUGT Búcsú az éjtől Gyáva-e csakugyan Njoroge, James Ngugikenyai író Búcsú az éjtől című regényének szánni való hőse? Ez a tehetséges fekete fiú tehet-e arról, hogy a kenyaiak szabadságmozgalmát tipró fehér önkény kettétöri a tanulmányait, elszakítja szerelmesétől, megritkítja a családját, megannyi szenvedést zúdít az emberekre, küzdeni kényszeríti őket, némelyeket árulóvá tesz, másokat hőssé, megint másokat gyávává , vagy talán óvatossá, félrehúzódóvá, zárkózottá? A könyv szinte tőmondatokkal jellemez, mégis igen finom árnyalatokat érzékeltet. Az európai olvasó számára különösen érdekes fölfedezni ismerős vonásokat és fölfigyelni eltérő mozzanatokra, így a könyvben is sok mindent meghatároz a háború, mégis menynyire más, ahogyan a fehérek háborújából hazatért kenyaiak emlékeiket, idézik,. Az eltérő vonásokkal együtt, részben éppen azokból fakadóan az, ember szabadságvágyának s föl- falé törekvésének egysége bontakozik ki Nyugi kitűnő könyvéből. „Mert a fehér az fehér” — mondja egy ízben Njoroge. .— „De ha a fekete a fehér ember módjára viselkedik, az rossz és durva dolog” Ebben az értelemben mindnyájan lehetünk fehérek és feketék. Az ember akkor hű emberségéhez, ha bátram teszi, amire hivatott, s ■ nem szegül ellene ■ az övéinek. (Európai Könyvkiadó) VASZILTJ ARDAMATSZKI 3 Grant hívja Moszkvát Ardamatszki népszerű kalandregényíró a Szovjetunióban. A Grant hívja Moszkvát a Honvédő Háború egy egyszerű hőséről szól, a frontvonal mögött felderítő és ellenálló munkát végző tisztről, őszinte és hiteles a kép, amit megrajzol. (Kozmosz Könyvek.) KŐSZEGI IMRE Összkomfortos Robinson Sajátos humorú írás Kőszegi Imre fantasztikus regénye, az összkomfortos Robinson. Egy furcsa feltaláló még furcsább kalandjait meséli el a könyv, viaskodását a gépekkel, menekülését előlük, s végül, játékosan, hogy mindez csak képzelet, álom, talán éppen rémálom, hogy rádöbbenjünk, a legfontosabb az ember. Harsány ez a történet, olykor rikító is, szórakoztató és mulatságos, meggyőző érvelése azonban csekélyebb, mint groteszk humora (Móra Ferenc Könyvkiadó.) TASNÁDI KUBACSKR ANDRÁS Óriások birodalma Az őskori óriásállatok világáról szól, és az ősikor kutatóiról Tasnádi Kubacska András könyve, az Óriások birodalma. A szerző maga is tett kutatóutatkat, és személyesen ismert más kutatókat, de nemcsak azok a részei élményszerűek a könyvnek, amelyekben a maga tapasztalatáiól szól Tizenkét éven felülieknek érdekes, izgalmas és tanulságos olvasmány, minden kalandregénynél jobbez a könyv. (Móra Könyvkiadó) Kutak földje Új magyar versantológia Finnországban Az első érzés, amely Anna- Maija Raittila finn költőnő mai magyar antológiájának (Kaivojen maa — Kutak földje, Kirjayhtyma, Helsinki 1970) olvastán hatalmába kerített, a meglepetés öröme volt. Nem a megjelenés ténye okozta ezt, jó ideje tudtam már, hogy kiadják, hanem az a kép, ahogyan mai költészetünk megjelent előttem, milyen nagyszerű vonulatai vannak háború utáni költészetünknek, micsoda csúcsai! Ezt éreztem finnül olvasva most az ismert verseket, túlzás nélkül állíthatom: kongeniális átültetésben. Anna- Maija Raittila méltó köntösben nyújtotta át a finn olvasóközönségnek újabb verstermésünk javát: huszonöt századunkbeli magyar költő 197 versét. A magyar líra finnországi útja nem volt túlságosan szerencsés. Néhány múlt századi próbálkozás után költészetünk ismeretlen maradt rokonaink között és csak a húszas-harmincas évekbe® fedezte fel Ottó Manninen s fordított előbb Petőfi-verseket, majd lefordította (tegyük hozzá: kitűnően) a Toldit és a Toldi estéjét. 1952-ig ismét nagy szünet következett, ekkor vékonyka antológia látott napvilágot Arvo Turtiainen szerkesztésében: a Vapauden tület (A szabadság lángjai), ebbe a kötetbe azonban csak Petőfi Arany, Ady, József Attila néhány verse került. Költészetünk bővebb bemutatása még váratott magára A hatvanas évek végén azonban (alighanem az 1968- ban Stockholmban megjelent Sex ungerska poeter című, Thinsz Géza szerkesztette kötet hatására) a finn irodalmi élet egyszerre érdeklődni kezdett irántunk. Hannu Iiaunonen és jómagam Parnassobeli fordításai is ezt bizonyítják (Taunonen fordította például Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című versét, kitűnően). Ilyen előzmények után, 1970 ben két magyar antológia is napvilágot látott. Az első: a Madách-fordító Toivo Lyy Unkarin lyyra (Magyar líra) című könyve. Noha Lyy antológiája terjedelmében meglehetősen nagy, mintegy 400 oldal, a súlyt klasszikus líránkra helyezte s a közölt 227 versből élő költészetünket mindössze 29 vers képviseli Ezt a hiányt pótolja a Kutak földje, a Kaivojen maa, Raittila modern válogatása. Anna- Maija Raittila vérbeli lírikus. Érzékenysége, nagy mesterségbeli tudása avatta jeles műfordítóvá s ennek köszönhető, hogy szinte a könyv teljes anyaga egyenletesen magas színvonalú. Ha csúcsokat próbálnék kiemelni, ezt főként Illyés-, Csoóri-, Juhász-, Nagy-, Szécsi-fordításaival tenném. Véleményem szerint ezek a legsikerültebbek, majdnem hibátlanok. Néhány nagy Illyés-vers (Anyánk, Nem menekülhetsz, Bartók, Alvó aszszony, Látogatók) mellett Nagy László (Tájkép magammal, Ki viszi át a Szerelmet, Bartók és a ragadozók, Menyegző), Szécsi Margit három remeke (November, Karnevál, Levél a kórházba), Csoóri-versek (Rejtsétek el a csodát. Aztán, Késői sírfelirat, Ki akarom hagyni) tündökölnek. Raiztila fordítói kvalitásait mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megbirkózott a talán legnagyobb feladattal is és szinte hiánytalanul mentette át finnre Juhász Ferenc olyan verseit, mint a Történelem, vagy a Babonák napja, csütörtök, amikor e legnehezebb. Mert ez az, ami talán legközelebb áll a finn költői lélekhez, ez a Juhász—Csoóri— Nagy—Szécsi-típusú költészet az, amely minden valószínűség szerint sikert arat, s talán hátat is fog a finn líra életére. E költők alapvető előnye, hogy az ebben az antológiában közölt legtöbb versük rímtelen, vagy laza rímelésű és így a hagyományos, kötött verseiétől elszokott finn olvasót könnyebben meghódítja. Egy fordító módszerével ellentétben Raittila -elsősorban a gondolat, a kép pontos interpretálására, átmentésére törekszik. Ahogy Hannu Lamnonen Lyy antológiájáról a Parnassába írt bírálatában észrevételezte, Lyy fordítói világa a forma szentélye. A szöveghűség terhére is hajlandó pontos, szép rímeket, azonos metrumokat keresni. Baszula elgondolása, törekvése láthatóan eltér ettől: fordításai épp ezért pontosabbak s mert igazán éli, átéli a verset, nemes izzásunk is. Csoóri fordításaiban egyáltalán nem. Juhász fordításaiban elvétve találunk (akkor is laza) nmeket. És mindez egy csöppet sem zavaró. Még csak az sem mondható, hogy zavarja, vagy megbontja a hangulatot. Mindez nem jelenti azt persze, hogy Baszula szűkölködne formai eszközökben, hiszen egyik remeklése éppen 111 gős Gyula Bartókja és ebben a versben a szerző méltó társaként kongeniális élményt nyújt, a hatalmas víziót bírja átlényegítő erőve. Verselésének egyik fontos tényezője, hogy eredetiből fordít — szemben Manninennel és Lyyvel akik nyers fordításból dolgoztak —, s így közvetlenebbül kapcsolódik be a magyar vers áramába. A kutak földje esete bizonyítja, hogy olykor szerencsés gondolat ha egy műfordító mutatja be egy másik nép költészetét. Hiszen a Kutak földje esetében Raittila könnyebb helyzetben volt, mint Lyy. Neki huszonöt—harminc év verstermését kellett megszólaltatnia hét évszázad hangjai helyett És mert életkorával, modern szemléletével és költői eszközeiben tökéletesen azonosulni tudott e huszonöt költő világával, szándéka hiánytalanul sikerült Egyetlen hiányt érzünk Raittila magyar versei után: vajon mikor születik meg könyvének magyar megfelelője a modern finn líra hazai antológiája? Jávorszky Béla A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ: Juhász Gyula Összes Művei. I CORVINA KIADÓ: Henri Perruche*: Manet élete KOSSUTH KIADÓ: Borsányi György: „Munkáit! Ke nyelhet!** Mauric* Choury: Vive la Communel Csató István: A kibernetika. — A/. Információ forradalma V. I. Venin összes Művei. 28 A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának jegyzőkönyve Magyar szemtanúk a Párizsi Kommünről Nemes Károly: a nyugati filmmővészet konfliktusa A. X. Puskás: Magyarország a II. világháborúban KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, Demográfiai Évkönyv, 1969. Az állami iparban foglalkoztatott munkások létszámösszetétele, munkakörülményei és bérarányai MAGVETŐ KIADÓ: Almán Miklós: A látszat valósága Max von der sírün: Két levél Hajnal Gábor: Kalandozások. (Műfordítások) Pákolyz latván: Jeá MŰSZAKI KIADÓ: R. P. Peynman—R. B. Leighton- M. Sanda: Mai fizika. 8. Dr. Léczfalvy Sándor: Kútépítés Sz. V. Szerenczev: Méretezés kifáradásra, statisztikai módszer?ei SZÉPIRODATALT KIADÓ Csontos Gábor*: Kishágom, Na£ne~ tét?? csurk* István ■ Hét tonna dohár Devecseri Gábor Kalauz Homéroszhoz Galambos Lajos: Azok az álmok Karinthy Ferenc: Három huszár Kónya Lajos: Kicsi a világ Móricz Zsigmond: Pillangó Petri György: Magyarázatok M. számára Radnóti Miklós: Próza Szauder József: Az eetve és az TÁNCSICS KIADÓ: Norman Garr: Vissza a vadonba Palást Lászlót !v naplóval a Föld körül