Magyar Nemzet, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
népi erők által csaknem egy évvel ezelőtt felszabadított Kőedény-síkságot. Az AFP tudósításából kitűnik, hogy a királyi kormány néhány nap óta jelentős alakulatokat — a többi között három thaiföldi zászlóaljat — vezényelt e térségbe, elsősorban a Vientiane fővárostól 130 kilométerrel északkeletre levő Long Cheng környékére. Mint a Reuter jelentette, Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettese pénteken a késő esti órákban Saigonba utazott, hogy a vietnami háborúról és a párizsi béketárgyalásokról folytat majd eszmecserét Thieu elnökkel. Washingtoni értesülések szerint dr. Roger Shields amerikai hadügyi államtitkár-helyettes közölte, hogy a VDR hatóságai által nemrég szabadon bocsátott három amerikai pilótatiszt kitűnő egészségnek örvend és ,,hamarosan” alkalma lesz találkozni a sajtó képviselőivel. Azt állította, hogy a három pilóta „önszántából” vonult be kivizsgálásra a katonai kórházakba. Ezzel akarta menteni azt a tényt, hogy a három pilótatisztet megfosztották a nyilatkozás lehetőségétől. Az AFP jelentése szerint a Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában közelálló körökben pénteken állást foglaltak az amerikai szenátusnak a vietnami „hadifoglyok” kérdésében megszavazott határozatával kapcsolatban. Rámutattak, hogy az 1949. évi genfi egyezmények az ellenségeskedések beszüntetése után írják elő a hadifoglyok hazatelepítését. Az egyezmények alkalmazása egyedül az aláíró államok hatáskörébe tartozik. A VDK kormánya 1957-ben írta alá a genfi egyezményeket, de a 85. cikkellyel kapcsolatban fenntartotta magának a jogot, hogy a foglyokat esetleg ne hadifoglyoknak, hanem háborús bűnözőknek tekintse. E fenntartás nem kifejezetten az amerikai pilótákra vonatkozik, hanem általában az Észak-Vietnamban ejtett foglyokra. Tanaka bejelentette: Tokió és Peking hamarosan nagykövetet cserél Japán még az ősszel folytatni kívánja a tárgyalásokat a Szovjetunióval Tokióból jelenti az MTI. Tanaka japán miniszterelnök és kísérete ötnapos pekingi látogatás után szombaton visszaérkezett Tokióba és a pekingi csúcstalálkozóról sajtóértekezletet tartott. A japán—kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele — mondotta — az első lépés a két ország között fennálló problémák realisztikus megoldásához. Japán és Kína a lehető legrövidebb időn belül nagyköveteket cserél. Ami viszont a megkötendő béke- és barátsági szerződést illeti, ehhez nem szabtak határidőt. Tanaka hangoztatta, hogy véleménye szerint a japán—kínai kapcsolatok rendezése előmozdítja a béke és a stabilitás ügyét Ázsiában, s hogy a két ország közti kapcsoltok hiánya a bizonytalanság forrása volt a kontinensen. Kijelentette, hogy Janin és Kína tartja nyagát a békés együttélés öt alan°lvéhez és sohasem folyamodik „nagy nemzeti sovinizmushoz”. A janin—kínai öregbávál is nem termt katonai veszélyt egyetlen ázsiai országra nézve sem — tette hozzá a miniszterelnök. Tanaka hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során Kína és Japán egyaránt megértéssel fogadta egymás álláspontját Tajvan kérdésében. Nem hiszi — mondotta —, hogy az Egyesült Államok, Kína vagy Tajvan erőszak alkalmazásához folyamodna Tajvan térségében. Éppen ezért nem lehet a kérdést úgy felvetni, hogy a japán—amerikai biztonsági szerződés összeegyeztethetetlen a japán—amerikai kapcsolatok normalizálásával. Mint mondotta, Kína a most megtartott csúcstalálkozó tárgyalásain „nem csinált problémát” a japán—amerikai biztonsági szerződés kérdéséből, ami abból is lemérhető, hogy a kérdés nem szerepel a japán—kínai közös nyilatkozatban. A miniszterelnök közölte nincs szándékában parlamenti hozzájárulást kérni a pekingi megállapodásokhoz, minthogy a közös nyilatkozat nem szerződés és a diplomáciai kapcsolat már létrejött Japán és Kína között Ugyancsak elutasította azt a feltételezést, hogy a közeljövőben szándékában állna a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Elmondotta, hogy kormánya az ősz folyamán folytatni kívánja a tárgyalásokat a Szovjetunióval az úgynevezett északi területek kérdésének megoldásáról. Végül elképzelhetetlennek mondotta a Japán jen újabb felértékelésének lehetőségét. Peking felajánlítta a tajvaniaknak, látogassák meg az anyaországot Mint Baracs Dénes, az MTI pekingi tudósítója jelentette, közvetlen azután, hogy a kínai-japán diplomáciai kapcsolatok felvételével tovább fokozta a csangkajsekisták elszigetelését, a kínai vezetés nagy fontosságú új lépést tett a tajvani kérdésben: rugalmas új politikát hirdetve a sziget lakói iránt, arra hívta fel őket, hogy látogassák meg az anyaországot. A bejelentésre azon a banketten került sor, amelyet a kínai államtanács hivatala rendezett pénteken este a Hongkongi, macaói és — első ízben — tajvani kínaiak, valamint a külföldi országokban élő más kínaiak számára október 1., a KNK nemzeti ünnepe alkalmából. Je Csien-king, aki a kínai hierarchiában közvetlenül Csou En-laj után következik, a banketten bejelentette, hogy Tajvanról már az idén is „nem kevés honfitárs” látogatott az anyaországba. A bankett 700 vendége között is voltak — az Új Kína hírügynökség jelentése szerint — tajvaniak, bár személyazonosságukat nem határozták meg. Je Csien-jing ugyanakkor a megbocsátás politikáját hirdetett azokkal szemben, akik „rosszat követtek el a múltban, de most a szocialista haza mellett állnak”. Je Csien-jing szavai, amelyek a tajvani kínai lakosság számára jelentenek ígéretet a hazához való visszatérés esetére, azután hangzottak el, hogy Kína az ázsiai asztalitenisz-bajnokságra meghívta a „tajvani kormány” csapatát (amit a csangkajsekisták nem fogadtak el), és ezzel már világosan jelezte, hogy egy békés megegyezés keretében különleges státusa lehet a szigetnek. Véget ért a csehszlovák ifjúság kongresszusa Prágából jelenti az MTI. A prágai Julius Fucik park kongresszusi palotájában szombaton befejezte négynapos munkáját a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség első országos kongresszusa. A szövetség Központi Bizottságának elnökévé ismét Juraj Varholikot választották. Megválasztották ezenkívül a Központi Bizottság 19 tagú elnökségét és 13 tagú titkárságát Az úttörőszervezet központi tanácsa elnökének funkciójában megerősítették Jan Kohoutot. A küldöttek a záróülésen, amelyen részt vett Gustáv Husik, a CSKP KB főtitkára, jóváhagyták a kongresszusi beszámolót, valamint a többi előterjesztett dokumentumot az ifjúsági szervezet jövendőbeli tevékenységéről O (Bukarest, MTI) Pénteken Bukarestben Nicolae Ceausescu főtitkár elnökletével ülést tartott a Román KP Végrehajtó Bizottsága és úgy döntött, hogy 1972. november elsejétől havi 200 lejes támogatásban részesíti a 8 9 gyermekes anyákat, míg a kilencnél több gyermekkel rendelkező családanyák háromszáz lejes segélyt kapnak. (Kairó, MENA) A Kínai Népköztársaság 35 millió egyiptomi font értékű beruházással vesz részt Egyiptom következő tízéves tervében. - Magyar Nemzet A Biztonsági Tanác ülésénNagy-Britannia megvétózta a Smith-rezsim eltávolításáról benyújtott javaslatot New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács pénteki ülésén az angol küldöttség megakadályozta azoknak a javaslatoknak elfogadását, amelyek a rhodesiai fajüldöző Smith-rendszer eltávolítását és a hatalomnak az afrikaiak törvényes képviselői számára való átadását sürgették. Az erről szóló határozati javaslat, amelyet Guinea, Szomália és Szudán küldöttsége terjesztett elő, felszólította Nagy-Britanniát, hogy semmi körülmények között se ismerje el a rhodesiai törvénytelen Smith-rendszer szuverenitását és hívjon össze alkotmányozó értekezletet, amelyen a nép igazi képviselői kidolgoznák jövőbeli politikai berendezkedésük alapelveit. A határozati javaslat azt is hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen Rhodesia függetlenségének elismerése mindaddig, amíg az országban nem valósul meg a többségi kormányzás elve. Crow angol delegátus először a határozati javaslat leglényegesebb pontjaival szemben jelentett be külön-külön ellenszavazatot, majd egészében megvétózta a határozati javaslatot. Négy nyugati hatalom — az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és Olaszország — tartózkodott a szavazástól, a Biztonsági Tanács tíz tagtja a javaslat mellett szavazott. A rhodesiai kérdés másik vonatkozását érintő határozati javaslatot amely a Smithrendszer elleni gazdasági szankciók fenntartását tartalmazta, a Biztonsági Tanács megszavazta, kivéve az Egyesült Államokat és Angliát, amelynek küldöttségei tartózkodtak a szavazástól. A határozati javaslat külön felszólította az Egyesült Államokat, amely rhodesiai króm importjával megsértette a korábban kimondott szankciókat, hogy a jövőben működjék együtt az ENSZ-szel a szankciók kérdésében. A határozat megbízta a szankciós bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg azoknak a lépéseknek megvitatását, amelyeket a szankciókról szóló határozatok szabotálása miatt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával szemben alkalmazhatnának. Szudán, Szomália, a Szovjetunió és más országok képviselői felháborodásukat fejezték ki Anglia álláspontja miatt. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője kijelentette: a szavazás megmutatta, kik az afrikai nép barátai és kik az ellenségei. A Biztonsági Tanácsban előterjesztett határozati javaslat megvétózásával Nagy-Britannia a fajüldözők csoportjának hatalmon tartása és diktatúrája mellett a demokratikus elvek ellen, Zimbabwe népének elidegeníthetetlen jogai ellen szavazott. Nixon aláírta a támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai egyezményt Washingtonból jelenti az AP. Nixon elnök szombaton a Fehér Házban aláírta a támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai egyezményt jóváhagyó kongresszusi határozatot. Az aláírás után az amerikai elnök óriási jelentőségű folyamat kezdetének nevezte az eseményt. Mint mondotta, „ez az egyezmény még nem biztosíték arra, hogy nem lesz háború, de korlátozza a fegyverkezés terhét, és ezéel csökkenti a háború veszélyét”. A kongresszusi határozat aláírásának ünnepélyes eseményén , szenátorok és képviselők, valamint a kormány tagja vettek részt. Megjelent Mike Mansfield és Hugh Scott, a szenátus demokrata párti, illetőleg köztársaságpárti csoportjának vezetői, William Rogers külügyminiszter és Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Nixon az esemény jelentősége miatt a Treato Rocamot, a szerződések termét választotta ki az aláírás színhelyéül. Ez volt valamikor Abraham Tancoln dolgozószobája, és 75 évvel ezelőtt ebben a teremben írták alá a spanyol—amerikai háború befejezéséről szóló szerződést. Az Izvesztyija a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az egész világon nagy megelégedéssel fogadták a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés ratifikálását, írja szombati vezércikkében az Izvesztyija. A szerződés, valamint a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötött ideiglenes megállapodás a nemzetközi helyzet javítására irányuló fontos lépés. A szovjet emberek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ebben a kérdésben létrejött megállapodásokat a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának nagy sikereként értékelik — állapítja meg a szovjet lap. A szovjet—amerikai SALT- megállapodásokban a népek jogosan látják a jövő jó előjelét, de természetesen azzal a feltétellel, hogy az elért megállapodást betartják minden „fenntartás” és „módosítás” nélkül, amelyek a vállalt kötelezettségek megszegéséhez vezetnének. A külpolitika hírei é 1. (Belgrád, Tanjug) Bijedics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, szombaton Belgrádban fogadta Mohamed Ahmed Szadek egyiptomi miniszterelnök-helyettest és kíséretét. 100 (La Valletta, Reuter) Mintoff máltai miniszterelnök szombaton Tripoliba repült, hogy tárgyaljon Kadhafi líbiai elnökkel a nemzetközi helyzetnek a Földközi-tengert érintő kérdéseiről. (Nairobi, UPI) Kenya északi részén véres összetűzésre került sor a szudáni eredetű tapéta és turkana törzs tagjai között. A harcban huszonketten vesztették életüket. Szovjet vezetők távirata Nigéria ünnepén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratot intézett Yakubu Gowon vezérőrnagyhoz, a nigériai államszövetség legfelsőbb katonai tanácsának elnökéhez. A táviratban a nigériai államszövetség nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának 12. évfordulója alkalmából jókívánságaikat fejezték ki a nigériai kormánynak és népnek. (Bukarest, Agerpres) Ceausescu pénteken fogadta Pjotr Selesztet, a szovjet Minisztertanács elnökhelyettesét, aki az RKP KB meghívására Romániában tölti szabadságát.jo (Peking, AFP) A kínai újságírószervezet meghívására pénteken huszonkét amerikai újságíróból álló küldöttség érkezett Pekingbe. O (Peking, Új Kína) Kuo Mo-zso, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke, szombaton Pekingben baráti megbeszélést folytatott Joseph Smallwooddal, a kanadai New Foundland tartomány volt miniszterelnökével. Berlini püspökség Berlinből jelenti az MTI. Bengsch bíboros, berlini püspök az NDK fővárosában is, Nyugat-Berlinben is nyilvánosságra hozta a római püspöki kongregációnak azt a dekrétumát, amely a berlini püspökséget azonnali hatállyal kivette a wroclawi érsekség irányítása alól, és azt közvetlenül a Vatikán alá helyezte. Egyházkormányzási szempontból Berlin és környéke 1821 óta a wroclawi (az akkori breslaui) érsek irányítása alá tartozott. .Vasárnap, 1972. október 1. Tudósítónk kommentárja New Yorkból: Az ENSZ -vita első hete New York, szeptember 30. Folyik az ENSZ-közgyűlés általános vitája, s az impozáns üvegpalota folyosóin teljes működésben a szokásos diplomáciai nagyüzem, amelybe bekapcsolódott a szerdán New Yorkba érkezett Péter János is. Amíg az ülésteremben menetrend szerint követik egymást az egyes államoknak, többnyire külügyminiszterük által előadott, állásfoglaló beszédei, a miniszterek és diplomaták reggeltől éjszakáig tárgyalások, ebédek és munkavacsorák sorozatát bonyolítják le. Bizonyára véletlen, de éppen ezen a héten a szokásosnál is élénkebb a tevékenység — az ENSZ-en kívül. Elég csak Kissinger párizsi, vagy Tanaka pekingi tárgyalásaira gondolni. S ezt aztán egybe lehet vetni egyes hatalmaknak azzal a szándékával, hogy sorsdöntő világpolitikai témák „kezeléséből” ki akarják rekeszteni a világszervezetet. Ironikus módon jelzi ezt a „koreai kérdés”, amelynek egyedül értelmes lezárására kiváló alkalom nyílott volna ezen az ülésszakon, ám a nyugati hatalmak éppen az ENSZ-en kívüli eszmecserére hivatkozva tették kihasználhatatlanná a lehetőséget S voltaképpen az egyes kormány állásfoglalások is jelzik: mely fővárosban gondolnak több kétkedéssel, mint bizakodással a világszervezet tevékenységére, s hol töretlen a szándék e fórum potenciális lehetőségeinek kihasználására. A hét végével kétségtelenül megvonhatjuk az ENSZ-uva egy szakaszának a mérlegét, végtére is tagadhatatlan, hogy különleges figyelem kísérte a nagyhatalmak képviselőinek beszédeit. A japán és a brit felszólalással öt nagyhatalom kifejtette elképzeléseit a világpolitikáról és az ENSZ előtt álló konkrét feladatokról. Kína nyilvánvaló szándékossággal határolta el magát a nagyhatalmaktól, s küldötte csak a jövő keddre kért szót. •• Örvendetes hangnem E fogyatékossággal tehát megvonható a nagyhatalmi mérleg. Mindjárt meg kell mondani: a vita eddig nem hozott különösebb politikai meglepetést, hangnemét viszont — felettébb örvendetes módon — a nemzetközi légkört enyhítő világpolitikai eredmények kedvezően befolyásolták. Ha az ember hallgatja e felsorolásokat, a berlinitől a simlai megállapodásig a moszkvai csúcstól a koreai tárgyalásokig, szinte meglepődik azon, hogy mi minden történt a tavalyi közgyűlés óta, s csak egyetérthet Schumann szónoki felkiáltásával: talán a vietnami tárgyalások lehetősége sem marad újból kihasználatlan. Egy nem lényegtelen apróság a hangnemről: a folyosói kommentátorok figyelemre méltónak tartják, hogy Gromiko beszédében elkerülte Kína és a pekingi vezetők politikájának közvetlen bírálatát: szovjet részről láthatóan rá akarnak cáfolni a nyugati sajtó jóslásaira a közgyűlést beárnyékoló szovjet—kínai „szópárbajokról”. (Csak remélni lehet, hogy Kína nem fogja felkínálni e kétes szenzációt a polgári sajtónak, noha a tavalyi tapasztalatok a kínai magatartásról nem sok okot adnak a reménykedésre.) Másfelől az sem kerülte el a figyelmet, hogy ismét a brit külügyminiszter hangsúlyozta nyíltan a nyugati fenntartásokat az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban, jóval szkeptikusabban ítélve meg a tárgyalási távlatokat, mint óvatosan fogalmazó amerikai kollégája. S Douglas Home mondataiban ezúttal, is bennmaradtak olyan, a hidegháború szóhasználatára emlékeztető megfogalmazások, amelyek ma már idegenül hatnak a kelet-nyugati eszmecserében, amint azt a vita eddigi menete tanúsította. Még hihetőbb biztonság Különben feltűnően nagy hangsúlyt kapnak az európai kérdések, és a tárgyalások mind kedvezőbben megítélt távlatai. Gromiko az európai értekezlet „előestéjének” minősítette a mostani szakaszt, Schumann pedig kiemelte, hogy az Európán belüli együttműködés immár „nem csupán nagy álom”. S a szovjet külügyminiszter hivatalos magyarázatát adta az újabb és újabb tárgyalási formáktól idegenkedők számára Moszkva nem lankadó kezdeményezőkészségének: az enyhülésben soha sincs megállás, s ha nem fokozzuk az erőfeszítéseket, amit elértünk, azt is elveszíthetjük. Kifejtve az erőszakról való lemondásra vonatkozó szovjet javaslatot és tárgyalási elképzeléseket, Gromiko ekként válaszolt közvetve a „minek újabb deklaráció és tárgyalás” nézetét terjesztőknek: a szovjet javaslatok megvalósítása nyomán a biztonság még hihetőbbé válik, ellentétben a mai helyzettel az előnyszerzés kölcsönös lesz, és senki sem veszít semmit, csak nyerhet S a szocialista enyhülési elképzelések jó jellemzését adta, amikor kiemelte: a Szovjetunió és szövetségesei nem tekintik magukat „monopolistáknak” a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítéseikben. S ugyancsak figyelemre méltónak tekintik megfigyelők annak hangsúlyozását, hogy a szovjet—amerikai viszony javulása semmiképpen sem történhet mások rovására. Gromiko tüstént példáját is adta ennek a megközelítésnek, amikor határozottan bírálta Washington indokínai agresszióját és a tárgyalási ígéreteket nem követő tetteket kérte számon. Jellegzetessége a vitának a közvetett válaszok rendszere. Az amerikai sajtó például kiemelte Gromiko beszédéből a terrorizmusra vonatkozó fejtegetést, a kétes palesztin elemek elítélését, jeleként annak, hogy a Szovjetunió korántsem foglal el elutasító álláspontot Washington fő témája, a terrorizmus ügyében. Ám kétségkívül jóval árnyaltabban, az okokat is figyelembe véve közelíti meg a nemzetközi erőszak problémakörét. Hiszen az amerikai „csináljon végre az ENSZ valamit” dramatizáló? nemcsak egyetlen kérdésre összpontosítaná a világszervezet figyelmét, hanem szinte saját „alszervezeteinek” egyikévé fokozná le az ENSZ-et, e „különleges megbízatással”. Vietnam és Közel-Kelet Ugyancsak választ találhattunk a japán beszédben, rögtön kettőt is. Nakagawa japán képviselő sokszorosított beszédét az utolsó pillanatban ,,megtoldottak”: az ojraragasztott beszúrás szerint Tokió Moszkvához hasonlóan óhajtja a szovjet—japán tárgyalások sikerét, s a megoldatlan, kérdések említésekor kimaradt a „területi” jelző... Csak remélhető, hogy a vita mértetében gyakoriak lesznek az effajta pozitív reflexiók. Tokió különben gyorsan válaszolt Washington kezdeményezésére és Japán Biztonsági Tanács tagságáról: az ENSZ anyagi problémáinak vetületében emelte ki a japán küldött kormánya készségét a világszervezet fokozottabb támogatására. Természetesen nem lehet kitérni az átfogó beszédek valamennyi részletére. Az azonban a nagyhatalmak állásafoglalásaiból kitűnt, hogy a világpolitikai központok közti kedvező fejlemények nyomán a „tárgyalásokból kinövő új eszmecserék” és feltehetően az újabb megállapodások távlatai ma korántsem irreálisak, mivel az enyhülésben valóban nincs „helybenjárás”. Mindehhez persze, alapfeltétel, hogy egy nagyhatalom valóban levonja Gromiko következtetését: a vietnami népet nem lehet megverni. Továbbá már ezen a közgyűlésen is konkréttá tenné a vitát, ha a Közel- Keletet illető nagyhatalmi egyetértés a Biztonsági Tanácshatározatról politikai tetté változna (s itt megint kérdéssel várhatjuk a „lemaradt” hatalom, Kína állásfoglalását). Kétségtelenül egyoldalű mérleg lenne az általam"*A vita százhúsz felszólalásából csupán öt „fajsúlyosat” kiemelni, de némely télzágokot mégis kiolvashattunk belőlük, s ezek alighanem hatással lesznek az ülésszak egész menetére. Avar Janffis.