Magyar Nemzet, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

népi erők által csaknem egy évvel ezelőtt felszabadított Kő­edény-síkságot. Az AFP tudósításából kitű­nik, hogy a királyi kormány néhány nap óta jelentős alaku­latokat — a többi között há­rom thaiföldi zászlóaljat — ve­zényelt e térségbe, elsősorban a Vientiane fővárostól 130 ki­lométerrel északkeletre levő Long Cheng környékére. Mint a Reuter jelentette, Alexander Haig tábornok, Kis­­singer amerikai nemzetbizton­sági főtanácsadó helyettese pénteken a késő esti órákban Saigonba utazott, hogy a viet­nami háb­orúról és a párizsi bé­ketárgyalásokról folytat majd eszmecserét Thieu elnökkel. Washingtoni értesülések sze­rint dr. Roger Shields amerikai hadügyi államtitkár-helyettes közölte, hogy a VDR hatóságai által nemrég szabadon bocsá­tott három amerikai pilóta­tiszt kitűnő egészségnek örvend és ,,hamarosan” alkalma lesz találkozni a sajtó képviselői­vel. Azt állította, hogy a há­rom pilóta „önszántából” vo­nult be kivizsgálásra a katonai kórházakba. Ezzel akarta men­teni azt a tényt, hogy a három pilótatisztet megfosztották a nyilatkozás lehetőségétől. Az AFP jelentése szerint a Nemzetközi Vöröskereszt gen­fi központjában közelálló kö­rökben pénteken állást foglal­tak az amerikai szenátusnak a vietnami „hadifoglyok” kérdé­sében megszavazott határoza­tával kapcsolatban. Rámutat­tak, hogy az 1949. évi genfi egyezmények az ellenségeske­dések beszüntetése után írják elő a hadifoglyok hazatelepíté­sét. Az egyezmények alkalma­zása egyedül az aláíró államok hatáskörébe tartozik. A VDK kormánya 1957-ben írta alá a genfi egyezményeket, de a 85. cikkellyel kapcsolatban fenn­tartotta magának a jogot, hogy a foglyokat esetleg ne hadifog­lyoknak, hanem háborús bűnö­zőknek tekintse. E fenntartás nem kifejezetten az amerikai pilótákra vonatkozik, hanem általában az Észak-Vietnam­ban ejtett foglyokra. Tanaka bejelentette: Tokió és Peking hamarosan nagykövetet cserél Japán még az ősszel folytatni kívánja a tárgyalásokat a Szovjetunióval Tokióból jelenti az MTI. Ta­­naka japán miniszterelnök és kísérete ötnapos pekingi láto­gatás után szombaton vissza­érkezett Tokióba és a pekingi csúcstalálkozóról sajtóértekez­­letet tartott. A japán—kínai diplomáciai kapcsolatok felvé­tele — mondotta — az első lé­pés a két ország között fennálló problémák realisztikus megol­dásához. Japán és Kína a lehe­tő legrövidebb időn belül nagy­követeket cserél. Ami viszont a megkötendő béke- és barátsági szerződést illeti, ehhez nem szabtak határidőt. Tanaka hangoztatta, hogy véleménye szerint a japán—kí­nai kapcsolatok rendezése elő­mozdítj­a a béke és a stabilitás ügyét Ázsiában, s hogy a két ország közti kapcsoltok hiá­nya a bizonytalanság forrása volt a kontinensen. Kijelentet­te, hogy Janin és Kína tartja nyagát a békés együttélés öt alan°lvéhez és sohasem folya­modik „nagy nemzeti soviniz­mushoz”. A janin—kínai ör­eg­­bávál is nem termt katonai ve­szélyt egyetlen ázsiai országra nézve sem — tette hozzá a mi­niszterelnök. Tanaka hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során Kína és Ja­­pán egyaránt megértéssel fo­gadta egymás álláspontját Tajvan kérdésében. Nem hiszi — mondotta —, hogy az Egye­sült Államok, Kína vagy Taj­van erőszak alkalmazásához folyamodna Tajvan térségében. Éppen ezért nem lehet a kér­dést úgy felvetni, hogy a ja­pán—amerikai biztonsági szer­ződés összeegyeztethetetlen a japán—amerikai kapcsolatok normalizálásával. Mint mon­dotta, Kína a most megtartott csúcstalálkozó tárgyalásain „nem csinált problémát” a ja­pán—amerikai biztonsági szer­ződés kérdéséből, ami abból is lemérhető, hogy a kérdés nem szerepel a japán—kínai közös nyilatkozatban. A miniszterelnök közölte nincs szándékában parlamenti hozzájárulást kérni a pekingi megállapodásokhoz, minthogy a közös nyilatkozat nem szer­ződés és a diplomáciai kapcso­lat már létrejött Japán és Kí­na között Ugyancsak elutasí­­totta azt a feltételezést, hogy a közelj­övőben szándékában áll­na a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Elmon­dotta, hogy kormánya az ősz folyamán folytatni kívánja a tárgyalásokat a Szovjetunióval az úgynevezett északi területek kérdésének megoldásáról. Vé­gül elképzelhetetlennek mon­dotta a Japán jen újabb felér­tékelésének lehetőségét. Pe­king felajánlítta a tajvaniaknak, látogassák meg az anyaországot Mint Baracs Dénes, az MTI pekingi tudósítója jelentette, közvetlen azután, hogy a kí­nai-japán diplomáciai kapcso­latok felvételével tovább fokoz­ta a csangkajsekisták elszige­telését, a kínai vezetés nagy fontosságú új lépést tett a taj­vani kérdésben: rugalmas új politikát hirdetve a sziget lakói iránt, arra hívta fel őket, hogy látogassák meg az anyaorszá­got. A bejelentésre azon a ban­ketten került sor, amelyet a kínai államtanács hivatala ren­dezett pénteken este a Hong­kongi, macaói és — első ízben — tajvani kínaiak, valamint a külföldi országokban élő más kínaiak számára október 1., a KNK nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Je Csien-king, aki a kínai hierarchiában közvetlenül Csou En-laj után következik, a banketten bejelentette, hogy Tajvanról már az idén is „nem kevés honfitárs” látogatott az anyaországba. A bankett 700 vendége között is voltak — az Új Kína hírügynökség jelenté­se szerint — tajvaniak, bár sze­mélyazonosságukat nem hatá­rozták meg. Je Csien-jing ugyanakkor a megbocsátás politikáját hirde­tett azokkal szemben, akik „rosszat követtek el a múltban, de most a szocialista haza mel­lett állnak”. Je Csien-jing sza­vai, amelyek a tajvani kínai la­kosság számára jelentenek ígé­retet a hazához való visszaté­rés esetére, azután hangzottak el, hogy Kína az ázsiai asztali­tenisz-bajnokságra meghívta a „tajvani kormány” csapatát (amit a csangkajsekisták nem fogadtak el), és ezzel már vi­lágosan jelezte, hogy egy békés megegyezés keretében különle­ges státusa lehet a szigetnek. Véget ért a csehszlovák ifjúság kongresszusa Prágából jelenti az MTI. A prágai Julius Fucik park kong­resszusi palotájában szombaton befejezte négynapos munkáját a Csehszlovák Szocialista Ifjú­sági Szövetség első országos kongresszusa. A szövetség Központi Bizott­ságának elnökévé ismét Juraj Varholikot választották. Meg­választották ezenkívül a Köz­ponti Bizottság 19 tagú elnök­ségét és 13 tagú titkárságát Az úttörőszervezet központi taná­csa elnökének funkciójában megerősítették Jan Kohoutot. A küldöttek a záróülésen, amelyen részt vett Gustáv Hu­sik, a CSKP KB főtitkára, jóvá­hagyták a kongresszusi beszá­molót, valamint a többi elő­terjesztett dokumentumot az ifjúsági szervezet jövendőbeli tevékenységéről O (Bukarest, MTI) Pénteken Bukarestben Nicolae Ceauses­­cu főtitkár elnökletével ülést tartott a Román KP Végrehaj­tó Bizottsága és úgy döntött, hogy 1972. november elsejétől havi 200 lejes támogatásban ré­szesíti a 8­ 9 gyermekes anyá­kat, míg a kilencnél több gyer­mekkel rendelkező család­anyák háromszáz lejes segélyt kapnak.­­ (Kairó, MENA) A Kínai Népköztársaság 35 millió egyiptomi font értékű beruhá­zással vesz részt Egyiptom kö­vetkező tízéves tervében. - Magyar Nemzet A Biztonsági Tanác ülésén­­Nagy-Britannia megvétózta a Smith-rezsim eltávolításáról benyújtott javaslatot New Yorkból jelenti a TASZSZ. A Biztonsági Tanács pénteki ülésén az angol kül­döttség megakadályozta azok­nak a javaslatoknak elfogadá­sát, amelyek a rhodesiai faj­üldöző Smith-rendszer eltávo­lítását és a hatalomnak az afrikaiak törvényes képviselői számára való átadását sürget­ték. Az erről szóló határozati ja­vaslat, amelyet Guinea, Szo­mália és Szudán küldöttsége terjesztett elő, felszólította Nagy-Britanniát, hogy semmi körülmények között se ismerje el a rhodesiai törvénytelen Smith-rendszer szuverenitását és hívjon össze alkotmányozó értekezletet, amelyen a nép igazi képviselői kidolgoznák jövőbeli politikai berendezke­désük alapelveit. A határozati javaslat azt is hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen Rho­desia függetlenségének elis­merése mindaddig, amíg az országban nem valósul meg a többségi kormányzás elve. Crow angol delegátus elő­ször a határozati javaslat leg­lényegesebb pontjaival szem­ben jelentett be külön-külön ellenszavazatot, majd egészé­ben megvétózta a határozati javaslatot. Négy nyugati hata­lom — az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és Olaszország — tartózkodott a szavazástól, a Biztonsági Ta­nács tíz tagtja a javaslat mel­lett szavazott. A rhodesiai kérdés másik vonatkozását érintő határozati javaslatot amely a Smith­­rendszer elleni gazdasági szankciók fenntartását tartal­mazta, a Biztonsági Tanács megszavazta, kivéve az Egye­sült Államokat és Angliát, amelynek küldöttségei tartóz­kodtak a szavazástól. A hatá­rozati javaslat külön felszólí­totta az Egyesült Államokat, amely rhodesiai króm import­jával megsértette a korábban kimondott szankciókat, hogy a jövőben működjék együtt az ENSZ-szel a szankciók kérdé­sében. A határozat megbízta a szankciós bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg azoknak a lépéseknek megvi­tatását, amelyeket a szank­ciókról szóló határozatok sza­­botálása miatt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliá­val szemben alkalmazhatná­nak. Szudán, Szomália, a Szov­jetunió és más országok kép­viselői felháborodásukat fe­jezték ki Anglia álláspontja miatt. Jakov Malik, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képviselő­­je ki­jelentette: a szavazás megmutatta, kik az afrikai nép barátai és kik az ellenségei. A Biztonsági Tanácsban elő­terjesztett határozati javaslat megvétózásával Nagy-Britan­­nia a fajüldözők csoportjának hatalmon tartása és diktatú­rája mellett a demokratikus elvek ellen, Zimbabwe népé­nek elidegeníthetetlen jogai ellen szavazott. Nixon aláírta a támadó rakétafegy­verek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai egyezményt Washingtonból jelenti az AP. Nixon elnök szombaton a Fehér Házban aláírta a tá­madó rakétafegyverek korlá­tozásáról szóló szovjet—ameri­kai egyezményt jóváhagyó kongresszusi határozatot. Az aláírás után az amerikai elnök óriási jelentőségű folya­mat kezdetének nevezte az eseményt. Mint mondotta, „ez az egyezmény még nem bizto­síték arra, hogy nem lesz há­ború, de korlátozza a fegy­verkezés terhét, és ezéel csök­kenti a háború veszélyét”. A kongresszusi határozat aláírásának ünnepélyes ese­ményén , szenátorok és képvi­selők, valamint a kormány tagja vettek részt. Megjelent Mike Mansfield és Hugh Scott, a szenátus demokrata párti, illetőleg köztársaság­párti csoportjának vezetői, William Rogers külügyminisz­ter és Henry Kissinger, az el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója. Nixon az esemény jelentősé­ge miatt a Treato Rocamot, a szerződések termét választotta ki az aláírás színhelyéül. Ez volt valamikor Abraham Tancoln dolgozószo­bája, és 75 évvel ezelőtt ebben a terem­ben írták alá a spanyol—ame­rikai háború befejezéséről szó­ló szerződést. Az Izvesztyija a rakétaelh­árító rendszerek korlátozásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az egész világon nagy meg­elégedéssel fogadták a rakéta­elhárító rendszerek korlátozá­sáról szóló szovjet—amerikai szerződés ratifikálását­­, írja szombati vezércikkében az Iz­vesztyija.­­ A szerződés, va­lamint a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról kötött ideiglenes meg­állapodás a nemzetközi hely­zet javítására irányuló fontos lépés. A szovjet emberek a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között ebben a kérdésben létrejött megállapodásokat a Szovjetunió békeszerető külpo­litikájának nagy sikereként ér­tékelik — állapítja meg a szovjet lap. A szovjet—amerikai SALT- megállapodásokban a népek jogosan látják a jövő jó elő­jelét, de természetesen azzal a feltétellel, hogy az elért megállapodást betartják min­den „fenntartás” és „módosí­tás” nélkül, amelyek a vállalt kötelezettségek megszegéséhez vezetnének. A külpolitika hírei­ é 1. (Belgrád, Tanjug) Bije­­dics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, szombaton Belgrádban fogadta Mohamed Ahmed Szadek egyiptomi miniszterelnök-he­lyettest és kíséretét. 100 (La Valletta, Reuter) Mintoff máltai miniszterel­nök szombaton Tripoliba re­pült, hogy tárgyaljon Kadhafi líbiai elnökkel a nemzetközi helyzetnek a Földközi-tengert érintő kérdéseiről.­­­ (Nairobi, UPI) Kenya északi részén véres összetűzésre került sor a szudáni eredetű tapéta és turk­ana törzs tagjai között. A harcban huszonketten vesztették életüket. Szovjet vezetők távirata Nigéria ünnepén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratot intézett Yakubu Gowon vezér­őrnagyhoz, a nigériai államszö­vetség legfelsőbb katonai ta­nácsának elnökéhez. A távirat­ban a nigériai államszövetség nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának 12. évfordulója alkalmából jókívánságaikat fe­jezték ki a nigériai kormány­nak és népnek.­­ (Bukarest, Agerpres) Ceausescu pénteken fogadta Pjotr Selesztet, a szovjet Mi­nisztertanács elnökhelyettesét, aki az RKP KB meghívására Romániában tölti szabadsá­gát.­­jo (Peking, AFP) A kínai új­ságírószervezet meghívására pénteken huszonkét amerikai újságíróból álló küldöttség érkezett Pekingbe. O (Peking, Új Kína) Kuo Mo-zso, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke, szombaton Pekingben baráti megbeszélést folytatott Joseph Smallwooddal, a kana­dai New Foundland tartomány volt miniszterelnökével. Berlini püspökség Berlinből jelenti az MTI. Bengsch bíboros, berlini püs­pök az NDK fővárosában is, Nyugat-Berlinben is nyilvános­ságra hozta a római püspöki kongregációnak azt a dekré­tumát, amely a berlini püspök­séget azonnali hatállyal kivet­te a wroclawi érsekség irányí­tása alól, és azt közvetlenül a Vatikán alá helyezte. Egyház­kormányzási szempontból Ber­lin és környéke 1821 óta a wroclawi (az akkori breslaui) érsek irányítása alá tartozott. .Vasárnap, 1972. október 1. Tudósítónk kommentárja New Yorkból: Az ENSZ -vita első hete New York, szeptember 30. Folyik az ENSZ-közgyűlés általános vitája, s az impo­záns üvegpalota folyosóin tel­jes működésben a szokásos diplomáciai nagyüzem, amely­­be bekapcsolódott a szerdán New Yorkba érkezett Péter János is. Amíg az ülésterem­ben menetrend szerint követik egymást az egyes államoknak, többnyire külügyminiszterük által előadott, állásfoglaló be­szédei, a miniszterek és dip­lomaták reggeltől éjszakáig tárgyalások, ebédek és munka­vacsorák sorozatát bonyolítják le. Bizonyára véletlen, de éppen ezen a héten a szokásosnál is élénkebb a tevékenység — az ENSZ-en kívül. Elég csak Kissinger párizsi, vagy Tanaka pekingi tárgyalásaira gondolni. S ezt aztán egybe lehet vetni egyes hatalmaknak azzal a szándékával, hogy sorsdöntő világpolitikai témák „kezelésé­ből” ki akarják rekeszteni a világszervezetet. Ironikus mó­don jelzi ezt a „koreai kérdés”, amelynek egyedül értelmes le­zárására kiváló alkalom nyílott volna ezen az ülésszakon, ám a nyugati hatalmak éppen az ENSZ-en kívüli eszmecserére hivatkozva tették kihasználha­­tatlanná a lehetőséget S vol­taképpen az egyes kormány ál­lásfoglalások is jelzik: mely fővárosban gondolnak több kétkedéssel, mint bizakodás­sal a világszervezet tevékeny­ségére, s hol töretlen a szán­dék e fórum potenciális lehe­tőségeinek kihasználására. A hét végével kétségtelenül meg­vonhatjuk az ENSZ-u­va egy szakaszának a mérlegét, vég­tére is tagadhatatlan, hogy kü­lönleges figyelem kísérte a nagyhatalmak képviselőinek beszédeit. A japán és a brit felszólalással öt nagyhatalom kifejtette elképzeléseit a világ­­politikáról és az ENSZ előtt álló konkrét feladatokról. Kína nyilvánvaló szándékossággal határolta el magát­ a nagy­hatalmaktól, s küldötte csak a jövő keddre kért szót. •• Örvendetes hangnem E fogyatékossággal tehát megvonható a nagyhatalmi mérleg. Mindjárt meg kell mondani: a vita eddig nem ho­zott különösebb politikai meg­lepetést, hangnemét viszont — felettébb örvendetes módon — a nemzetközi légkört enyhí­tő világpolitikai eredmények kedvezően befolyásolták. Ha az ember hallgatja e felsorolá­sokat, a berlinitől a simlai megállapodásig a moszkvai csúcstól a koreai tárgyaláso­kig, szinte meglepődik azon, hogy mi minden történt a ta­valyi közgyűlés óta, s csak egyetérthet Schumann szónoki felkiáltásával: talán a vietna­mi tárgyalások lehetősége sem marad újból kihasználatlan. Egy nem lényegtelen apróság a hangnemről: a folyosói kommentátorok figyelemre méltónak tartják, hogy Gromi­­ko beszédében elkerülte Kína és a pekingi vezetők politiká­jának közvetlen bírálatát: szovjet részről láthatóan rá akarnak cáfolni a nyugati saj­tó jóslásaira a közgyűlést beár­nyékoló szovjet—kínai „szó­párbajokról”. (Csak remélni lehet, hogy Kína nem fogja felkínálni e kétes szenzációt a polgári sajtónak, noha a ta­valyi tapasztalatok a kínai magatartásról nem sok okot adnak a reménykedésre.) Más­felől az sem kerülte el a fi­gyelmet, hogy ismét a brit kül­ügyminiszter hangsúlyozta nyíltan a nyugati fenntartáso­kat az európai biztonsági ér­tekezlettel kapcsolatban, jóval szkeptikusabban ítélve meg a tárgyalási távlatokat, mint óvatosan fogalmazó amerikai kollégája. S Douglas­ Home mondataiban ezúttal, is benn­maradtak olyan, a hideghábo­rú szóhasználatára­ emlékezte­tő megfogalmazások, amelyek ma már idegenül hatnak a ke­let-nyugati eszmecserében, amint azt a vita eddigi menete tanúsította. Még hihetőbb biztonság Különben feltűnően nagy hangsúlyt kapnak az európai kérdések, és a tárgyalások mind kedvezőbben megítélt távlatai. Gromiko az európai értekezlet „előestéjének” minő­sítette a mostani szakaszt, Schumann pedig kiemelte,­­ hogy az Európán belüli együtt­működés immár „nem csupán nagy álom”. S a szovjet kül­ügyminiszter hivatalos magya­rázatát adta az újabb és újabb tárgyalási formáktól idegenk­e­­dők számára Moszkva nem lankadó kezdeményező­kész­ségének: az enyhülésben soha sincs megállás, s ha nem fo­kozzuk az erőfeszítéseket, amit elértünk, azt is elveszíthetjük. Kifejtve az erőszakról való le­mondásra vonatkozó szovjet javaslatot és tárgyalási elkép­zeléseket, Gromiko ekként vá­laszolt közvetve a „minek újabb deklaráció és tárgyalás” nézetét terjesztőknek: a szov­jet javaslatok megvalósítása nyomán a biztonság még hihe­tőbbé válik, ellentétben a mai helyzettel az előnyszerzés köl­csönös lesz, és senki sem ve­szít semmit, csak nyerhet S a szocialista enyhülési elképze­lések jó jellemzését adta, ami­kor kiemelte: a Szovjetunió és szövetségesei nem­ tekintik magukat „monopolistáknak” a béke megszilárdítására irányu­ló erőfeszítéseikben. S ugyan­csak figyelemre méltónak te­kintik megfigyelők annak hangsúlyozását, hogy a szov­jet—amerikai viszony javulá­sa semmiképpen sem történhet mások rovására. Gromiko tüs­tént példáját is adta ennek a megközelítésnek, amikor ha­tározottan bírálta Washington indokínai agresszióját és a tárgyalási ígéreteket nem kö­vető tetteket kérte számon. Jellegzetessége a vitának a közvetett válaszok rendszere. Az amerikai sajtó például ki­emelte Gromiko beszédéből a terrorizmusra vonatkozó fejte­getést, a kétes palesztin elemek elítélését, jeleként annak, hogy a Szovjetunió korántsem fog­lal el elutasító álláspontot Wa­shington fő témája, a terroriz­mus ügyében. Ám kétségkívül jóval árnyaltabban, az okokat is figyelembe véve közelíti meg a nemzetközi erőszak problé­makörét. Hiszen az amerikai „csináljon végre az ENSZ val­­amit” dramatizáló­? nemcsak egyetlen kérdésre összpontosí­taná a világszervezet figyel­mét, hanem szinte saját „al­­szervezeteinek” egyikévé fo­kozná le az ENSZ-et, e „külön­leges megbízatással”. Vietnam és Közel-Kelet Ugyancsak választ találhat­tunk a japán beszédben, rög­tön kettőt is. Nakagawa japán képviselő sokszorosított beszé­dét az utolsó pillanatban ,,megtoldottak”: az ojraragasz­­tott beszúrás szerint Tokió Moszkvához hasonlóan óhajt­ja a szovjet—japán tárgyalá­sok sikerét, s a megoldatlan, kérdések említésekor kimaradt a „területi” jelző... Csak re­mélhető, hogy a vita mérteté­ben gyakoriak lesznek az effaj­ta pozitív reflexiók. Tokió kü­lönben gyorsan válaszolt Wa­shington kezdeményezésére és Japán Biztonsági Tanács­ tag­ságáról: az ENSZ anyagi prob­lémáinak vetületében emelte ki a japán küldött kormánya készségét a világszervezet fo­kozottabb támogatására. Természetesen nem lehet ki­térni az átfogó beszédek vala­mennyi részletére. Az azonban a nagyhatalmak állásafoglalá­­saiból kitűnt, hogy a világpo­litikai központok közti kedve­ző fejlemények nyomán a „tárgyalásokból kinövő új esz­mecserék” és feltehetően az újabb megállapodások távlatai ma korántsem irreálisak, mi­vel az enyhülésben valóban nincs „helybenjárás”. Mind­ehhez persze, alapfeltétel, hogy egy nagyhatalom valóban le­vonja Gromiko következteté­sét: a vietnami népet nem le­het megverni. Továbbá már ezen a közgyűlésen is konkrét­tá tenné a vitát, ha a Közel- Keletet illető nagyhatalmi egyetértés a Biztonsági Tanács­határozatról politikai tetté vál­tozna (s itt megint kérdéssel várhatjuk a „lemaradt” ha­talom, Kína állásfoglalását). Kétségtelenül egyoldalű­ mérleg lenne az általam"*A vita száz­húsz felszólalásából csupán öt „fajsúlyosat” kiemelni, de né­mely télzágokot mégis kiolvas­hattunk belőlük, s ezek alig­hanem hatással lesznek az ülésszak egész menetére.­ ­ Avar Janffis.

Next