Magyar Nemzet, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

K­ailt, 1978. november 1. Önmagát kereső neogaulle-izmus Párizs, október 31. A francia kormány keddi ü­lésén a legalacsonyabb mun­kabéreket 5,8 százalékkal fel­emelte, az eddigi 4,30 frankos órabért 4,55 frankra Ezzel egy esztendőn belül a minimális bérek 18,18 százalékkal emel­kedtek, míg az infláció mérté­ke — hivatalos kimutatás sze­rint — 6,3 százalékos volt. A két legnagyobb szakszervezeti szövetség (a CGT és a CFDT) elégedetlen a béremelés ará­nyával, mert a minimális meg­élhetési határt a havi ezer frank jövedelemben látja és a keddi kormánydöntéssel is csupán 892 frankot értek el. A szociális ügyek minisztere az­zal érvel, hogy a jövő héten a minisztertanács megvizsgálja az áttérést a heti bérezésről a havi kifizetésre, ilyen értelmű törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé és ez majd újabb vizsgálatra ad alkalmat. A szociális front mindig izgalmasan alakult. A munkásmozgalomnak a politi­kai küzdelem mellett fontos harci terepe. Most azonban alighanem többről van szó. Néhány hónapon belül válasz­tások lesznek. Nem lehet min­dent a választási zsákba bele­­varrni és valamennyi lépés mögött csak a szavazók ke­gyeinek keresését kutatni, mégis ez a politikai időpont döntő tényező olyannyira, hogy áthatja az egész francia köz­életet. A szavazók előtt — csak a fő frontokat fölrajzolva — hár­mas választás áll. A kommu­nisták és a szocialisták közös baloldali kormányprogramja, amelynek alapvető tartalma a Szociális változások, a kiáltó igazságtalanságok gyors eltün­tetése, de ezenkívül fontos in­tézményi és politikai megúju­lás is; a jelenlegi kormány­­program bizonyos enyhe ká­véskanalanként adagolt refor­mokkal; végül a jobboldali centrum felkínálta változás, amely alig különböznék a mos­tani politikától, csak nyíltab­ban konzervatív és reformer lenne egyszerre. A kormány­zatra tehát kettős nyomás ne­hezedik: a tömegek megnye­réséért átfogó harcba indult a baloldal küzdelme és a cent­rista kísértés; ha már ez a centrum nem tud frontáttörést elérni, szövetkezésre akarja kényszeríteni a de gaulle-istá­­kat:­ hígítsák fel programjuk­kal és embereikkel a kormány­zatot. A közelmúltig úgy állt a kérdés, hogy Pompidou elnök számítva a jövő tavasszal óha­tatlanul bekövetkező kormány­­párti mandátumveszteségekre, esetleg a jobboldali centrum­mal kiszélesíti a mögötte álló tábort. A múlt héten nyilvá­nosságra hozott közvélemény­kutatási eredmény azonban olyan nagy veszteséget nem jósolt a jelenlegi kormánynak (mindössze néhány százalékos elcsúszást), és ez úgy látszik új taktikát helyezett előtérbe, amely bizo­nyára készenlétben is volt, de alkalmazása most vált idősze­rűvé. A kormánypárti UDR vasárnapi versailles-i tanács­kozása adott alkalmat az új irányzat jelentkezésére. Az el­ső jelekből arra lehet követ­keztetni, hogy a gaulle-izmus — amennyire ez lehetséges — a centrista jobboldallal való kényszerszövetkezést elkerülni igyekszik és megpróbálja be­lülről megújítani önmagát. Mindez persze nem megy könnyen, még kevésbé belső összecsapások nélkül. Az álla­mi funkcionáriusokra támasz­kodó gaulle-ista apparátus ra­gaszkodik a „régi és tiszta esz­mékhez”, az ő álláspontjukat fejezte ki ismételten Michel Debré nemzetvédelmi állam­miniszter, a tábornok eszmei örökének letéteményese és Pierre Messmer miniszterel­nök, a „kemény vonal” híve. „Szövetkezés — mondják —, mert bizonyos koalíció elke­rülhetetlen, de az eredetiség megőrzése és főként nem en­gedmény.” Messmer addig ment — mint a Le Mondle ír­ta —, hogy azt a de Gaulle-t állította mindenben példaké­pül, aki egész életében és csa­ládi környezetében is szigorú szabályokhoz tartotta magát. Ugyanezen a versailles-i ta­nácskozáson és vele párhuza­mosan a lapok hasábjain már hangot kapott a megújító moz­galom is, amely mögött főként fiatal de gaulle-isták állnak; nem az úgynevezett történelmi ellenállási harcok részvevői, hanem az új, életkorban har­minc éves nemzedék. Támoga­tóra leltek Alain Peyrefitte­­ben, a francia kormánypártnak néhán hete megválasztott fő­titkárában, aki tekintettel a közelgő választásokra, „távlati tervező csoportot” szervezett maga körül és e csoport vala­mennyi tagját az ifjakból választotta ki. öt ilyen „ifjú török” (vala­mennyien parlamenti képvise­lők) egyúttal tanulmányt tett közzé, amelynek fő témája, hogy az eddigi jobbára elnöki rendszert elnöki-parlamentivé kell átalakítani, lényegesen na­gyobb szerepet biztosítva a törvényhozásnak. Egy eszten­deje körülbelül hasonló nyilat­kozat jelent meg öt parlamenti bizottsági elnök aláírásával — ugyancsak valamennyien de­gaulle-isták — és köztük volt Peyrefitte mostafai főtitkár is. A tanulmányban nem annyi­ra az érvelés az érdekes — ki­dolgoztak már ennél mélyeb­bet és alaposabbat is­—, mint inkább a hivatkozás. A szerzők kifejtik: tudják, hogy de Gaul­le-t annak idején, 1958 után nem mindenben ugyanazok a cselekedetek vezették, mint amelyeket most ők számon kérnek, de — hangsúlyozzák — akkor drámai körülmények voltak (az algériai válság), rendkívüli viszonyok, amelyek új politikai érzékenységet ala­kítottak ki. E jelenség törté­nelmi okai nyilvánvalóak — írják —, és nem is lehetett el­kerülni őket. A szokások hát­ránya viszont abban van, hogy természetes állapotnak veszik azt, ami már nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. A tanul­mány végül a de gaulle-i „rész­vételi eszme” (a munkások be­leszólási joga az üzemek igaz­gatásába) kiteljesedését igény­li, a tábornok eredeti gondola­tát, csakhogy az új körülmé­nyekhez alkalmazottam Külön érdekessége a vezér­motívum felelevenítésének, hogy de Gaulle-t 1969 áprili­sában éppen a francia nagy­tőke buktatta meg — vagy já­rult hozzá megbuktatásához — az úgynevezett részvételi eszme kidolgozása és végrehajtási szándéka miatt. Az UDR „ifjú törökjei” így „partizánharcot” vívnak, vagy áll valami mö­göttük? Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy az új párizsi politikai hetilap, a Le Point, amelyet a kormánnyal sok szállal összekötődött Ha­­chette-tröszt ad ki, részlete­sebben elmélkedett a munkál­tatók „új magatartásáról”. A gyáripari szövetség vezető tagjai a múlt héten Marseilles-ben ültek össze ta­nulmányi értekezletre és azon egyöntetűen a „részvétel” ér­vényesítése mellett foglaltak állást. Vajon megérintette az ihlet a maradinak minősített francia munkáltatókat? — tet­te fel a kérdést a lap. — Nem, válaszolt rá, csak egyszerűen „intelligensek lettek”. Rádöb­bentek, hogy a profitot így le­het nyugalmasabban biztosíta­ni. „A kapitalizmus óriási al­kalmazkodó képességéről van szó” — hivatkozott a Le Point Marxra és a megjegyzés egy­általán nem frivol mivoltában érdekes. Inkább abból a szem­pontból, hogyha az ítélkezés nem elhamarkodott, Pompidou elnök, aki három éve „részvé­­tel-ellenességével” szerezte meg egyebek között az Elysée-pa­­lotát, esetleg egy „új” neogaul­­le-izmussal indul a tavaszi parl­­­amenti választási csatában. Új neogaulle-izmussal, még ha a szóösszetétel pleonazmus is, hiszen már eddig annyi volt belőlük... Várkonyi Tibor Diplomáciai kapcsolat a Csád Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Csád Köztár­saság kormánya az országaik közötti kapcsolatok erősítés­e érdekében elhatározták, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. ~ Maga Nemzet _ Magyar—NDK számítástechnikai együttműködés Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Otfried Steger, az NDK elektrotechni­kai és elektronikai minisztere kedden este Budapesten jegy­zőkönyvet írt alá, amely tár­gyalásaik eredményeit össze­gezte. Mindenekelőtt arról folytat­tak eszmecserét, hogy a két ország — az integrációs prog­ram jegyében — hogyan mű­ködhet együtt számítástechni­kai rendszerek kialakításában. Elhatározták, hogy a munkát összehangolva fejleszt és gyárt a két ország olyan berendezé­seket, amelyek a KGST-orszá­gok számítógéprendszerébe il­leszkednek. Az együttműködés kiterjed számítógépcsaládok távadatfeldolgozó és adatátvi­teli berendezések közös fej­lesztésére. Kubai-magyar együttműködés Havannában véget ért a ku­bai—magyar műszaki-tudomá­nyos együttműködés albizott­ság ötödik ülésszaka. A ta­nácskozáson aláírták az új együttműködésről szóló jegy­zőkönyvet, amelyet magyar részről Székács Imre, a TES­­CO vezérigazgatója, kubai részről Manuel Garcia, a köz­lekedésügyi miniszter fejlesz­tésügyi helyettese látott el kézjegyével. A magyar kül­döttség tárgyalásai során meg­vizsgálta az együttműködés le­hetőségeit, a távközlés, a kor­rózióval szembeni védelem, a tropizálás, az állategészség­ügy, az élelmiszeripar és az ipari automatizálás terén. Az SZKP pártmunkásküldöttségének látogatása a MÉM-ben A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának mezőgazdasági pártmunkás­­küldöttsége , amely J. I. Szi­­renko, a moszkvai területi pártbizottság titkárának veze­tésével tartózkodik hazánkban, kedden a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­ban találkozott a mezőgaz­daságban dolgozó párt-, ál­lami és szövetkezeti veze­tőkkel. J. I. Szirenko elő­adást tartott a Szovjetunió mezőgazdasága helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, to­vábbá a mezőgazdasági párt­­szervezetek tevékenységéről, munkamódszereiről. Részlete­sen ismertette azokat az újabb feladatokat, amelyeket a szov­jet nép életszínvonala növelé­se érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártja tűzött a mezőgazdaság elé. A nagy ér­deklődéssel fogadott előadást követően J. I. Szirenko vála­szolt a részvevők kérdéseire. Ülést tartott a TÓT elnöksége A TÓT elnöksége kedden Szabó István elnökletével ülést tartott. Az értekezleten részt vett dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első he­lyettese, Hont János, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese és Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes. Az elnökség megtárgyalta „A mezőgazdasági termékek és a felhasználásra kerülő ipari termelő eszközök árainak ha­tása a termelőszövetkezetek­ben” című jelentést. Az ülésen foglalkoztak a TDT nemzetközi kapcsolatai­nak alakulásával és meghatá­rozták a kapcsolatok 1973. évi tervét. A TDT jelenleg nyolc szocialista ország, kilenc fej­lett tőkésország és számos fej­lődő ország összesen 30 szerve­zetével tart fenn rendszeres kapcsolatot. Fejér Lipót emléktábla A XI. kerületben a Fejér Li­pót utca 12. számú lakóházon kedden Fejér Lipót Kossuth - díjas egyetemi tanár, a világ­hírű matematikus emlékének megörökítésére a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kerü­leti bizottsága, a kerületi ta­nács végrehajtó bizottsága, a Bolyai János Matematikai Tár­sulat, valamint a kerületi tár­sadalmi szervek emléktábla­­avató ünnepséget rendeztek. Az emlékbeszédet dr. Turán Pál egyetemi tanár, akadé­mikus tartotta. Javult Budapest egészségügyi helyzete, emelkedett az átlagkorhatár A tanácsülés jóváhagyta a Hazafias Népfront és a tanács között létrejött új megállapodást Ülést tartott kedden a fővá­rosi tanács az Újvárosháza nagytermében Szépvölgyi Zol­tán elnökletével. A napirend előtt dr. Farkas Aladárné vb­­titkár tett jelentést a tanács határozatainak végrehajtásá­ról. Ezt követően a Hazafias Népfront budapesti bizottsága elnökségével és a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa el­nökségével kötendő együttmű­ködési megállapodás jóváha­gyására került sor. Szépvölgyi Zoltán tanácsel­nök írásbeli jelentése megálla­pítja, hogy a népfront és a ta­nács között a négy esztendővel ezelőtt kötött megállapodás óta a kapcsolat az együttmű­ködés több területén, de első­sorban a várospolitikai kérdé­sekben sokat fejlődött. A taná­csi feladatok kialakításában és megvalósításában a Haza­fias Népfront a tanácsok hasz­nos partnere. A népfront véle­ményét mindenkor figyelembe veszik a rendeletek alkotása­kor. A Hazafias Népfront köz­vélemény-alakító tevékenysé­ge konkrétabbá vált. A nép­frontmozgalom több fontos kérdés napirend­re tűzését kez­deményezte, így a Római-part felújítását, a Margitsziget és a hajógyári sziget fejlesztési programjának kidolgozását, a helytörténeti konferencia meg­rendezését. Korlátlanok a lehetőségek Különösen említésre méltó­nak tartja a jelentés az 1970 óta a népfront keretében mű­ködő szülői munkaközösségek körében végzett együttes mun­kát. Szorosabbá vált a tanács és a népfront vezetőinek sze­mélyes együttmunkálk­odása. Többet kell azonban tenni az együttműködés fokozásáért, a közös cselekvés jobb összhang­­jának megteremtéséért, mert szinte korlátlanok a lehetősé­gek az együttmunkálkodásban a tanácsi munka minden terü­letén. Ezért is szükséges né­hány új megállapítást tenni az együttműködés tapasztalatai és az elmúlt években alkotott néhány törvény alapján, s ez­zel kiegészíteni, még szilár­dabbá tenni az együttműkö­dési megállapodást. A tanácsok nagyobb önálló­sága nagyobb felelősséggel és a kötelezettségek szélesedésé­vel jár, s ezért szükséges, hogy a tanácsok a jövőben fo­kozottabban támaszkodjanak a Hazafias Népfrontra, hogy a népfront mindinkább a taná­csok tömegpolitikai bázisává váljék. Az együttműködés so­rán különös gondot kell fordí­tani azoknak a jelentős dönté­seknek az előkészítésére, ame­lyek a lakosság széles rétegeit érintik. Közös feladatnak tartja az új megállapodás az egészséges lokálpatriotizmuson alapuló egységes Budapest szemléleté­nek továbbfejlesztését. Együt­tesen kell törekedni­ olyan fó­rumok keresésére és szélesíté­sére, amelyek tájékoztatják a lakosságot a közügyekről. Melyek az együttműködés fő területei? Elsősorban a válasz­tások előkészítése, ahol a leg­szorosabb együttműködésre kell törekedni. Ezzel kapcso­latban közös feladat a válasz­tás lebonyolítását végzők meg­felelő tájékoztatása. Közösen kell kialakítani a tanácstagok tájékoztatási rendszerét is, s elő kell segíteni a tanácstagok aktívabb lakóterületi tevé­kenységét, sainak megoldásában, az egész­ségpolitikai kérdések megvita­tásánál, a növekvő szabad idő kulturáltabb eltöltésének ki­alakításában, szervezésében, ünnepségek előkészítésében, zöldövezeti természeti értékek megvédésében. Intézkedik a megállapodás az együttműködés formáiról és módszereiről is. A javaslatot a tanácsülés elfogadta. Ha­sonló együttműködési megál­lapodást kötött a tanács a szakszervezetek budapesti ta­nácsa elnökségével Kedvezőtlen népmozgalmi mutatók Ezután került sor a fővárosi lakosság egészségügyi helyze­téről szóló jelentés megtárgya­lásáról. Eszerint általánosság­ban javult a lakosság egész­ségügyi helyzete a felszabadu­lás óta, s ennek következtében lényegesen emelkedett az át­lag korhatár. Különösen ki­emelkedő eredmények szület­tek a betegségek megelőzésére irányuló tevékenységben. Egyes járványos megbetegedéseket csaknem teljesen sikerült visz­­szaszorítani. Az utolsó évtized­ben megszűnt a járványos gyermekbénulás. Jelentősek az eredmények a népbetegségek leküzdésének terén. A főváros lakosságának egészségére kedvezőtlenül hat­nak a nagyvárosi ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a közlekedés és a levegőszennyezettség. Bu­dapesten, az országoshoz vi­szonyítva, kedvezőtlenek a népmozgalmi mutatók, ala­csony a születések száma, ma­gas a koraszülések aránya és az újszülöttkori halálozás. Ma­gas az idős korúakra jellemző megbetegedések aránya, nö­vekszik az ipari és közlekedési balesetek száma. Különösen kedvezőtlenek a serdülőkorúak egészségügyi helyzetére jel­lemző egyes mutatók. A jelentés részletesen fog­lalkozott az anyák és gyerme­kek egészségügyi helyzetével, a felnőtt és az öregkorú lakos­ság helyzetével és a közegész­ségüggyel általában. Felhívja a jelentés a figyelmet az alko­holfogyasztás és a dohányzás gyors terjedésére a fiatalság körében. A hatvanas évek ele­jén a 18—20 éves nők 15—20 százaléka dohányzott rendsze­resen a fővárosban, ma ennek a korosztálynak 74 százaléka dohányzik. A kórházi ellátásban nagy feszültséget jelent az idősek magas száma. A legtöbb kór­házi osztályon a 60 évnél idő­sebbek aránya eléri a 40—50 százalékot, helyenként azon­ban ennél még magasabb is. Különösően a belgyógyászati és urológiai szakterületen tapasz­talható az időskorúak maga­sabb aránya. A közegészségügyi helyzetet a jelentés kielégítőnek tartja. Évről évre csökken a foglal­kozási megbetegedések száma, viszont állandó gondként je­lentkezett a levegőszennyezett­ség és a zajártalom. Gondot okoz a lakosság korszerűtlen táplálkozása is. Társadalmi feladattá tenni az egészségvédelmet A jelentéshez 11-en szóltak hozzá: dr. Bakách Tibor, dr. Bene Zoltán, Balla Károlyné, Berkes László, Igaz Sándor, dr. Kamarás Ilona, Korach Marcel, Kása Erzsébet, Ortu­­tay Zsuzsa és dr. Tóth Béla tanácstagok, valamint dr. Sár­kány Jenő, a Heim Pál gyer­mekkórház igazgatója. A fel­szólalók hangoztatták a többi között, hogy nemcsak egész­ségvédelmi tevékenységre van szükség, nélkülözhetetlen Bu­dapest egészségügyi helyzeté­nek megjavításához a konkrét és hatékony intézkedések meg­hozatala. Szükséges tovább­fejleszteni a szakhálózatot, az öregeikkel a kórházon kívüli törődést és társadalmi feladat­tá kell tenni az egészségvédel­met. A fiatalok alig kapnak egészségügyi ismereteket, sok­kal többet foglalkoznak mate­matikával, mint egészségvéde­lemmel. Felvetették a felszólalók az orvosetikai gondokat is és azt, hogy jelenleg az egészségügyi ellátásban még vannak bürok­ratikus vonások. Hangoztatták annak szükségességét, hogy az orvosi hivatás legyen elsődle­ges feladat és úgy gondoskod­junk öregjeinkről, hogy az a mi bizonyítványunk. Dr. Sár­kány Jenő igazgató-főorvos el­mondotta, hogy a kórházak je­lenlegi helyzetét Budapesten­ nem lehet eléggé súlyosnak minősíteni. A felszólalásokra Hantos Já­nos tanácselnök válaszolt, majd a tanácsülés elfogadta az egészségügyi helyzetről beter­jesztet jelentést azzal, hogy a végrehajtó bizottság vegye fi­gyelembe az abban foglalt kö­telezettségeket és készítse el a főváros egészségügyi hálóza­tának távlati fejlesztési tervét. A fővárosi tanácsülés ezután napi ügyeket tárgyalt, majd Szépvölgyi Zoltán beszámolt az európai fővárosok vezetői­nek budapesti találkozójáról.­­ A tanácsülés a délutáni órák- I­bán ért véget. Az urbanizációs ártalmak ellen A várospolitikai munkában különösen, hatékonnyá kell ten­ni az együttműködést a terv­előkészítésben, a beruházási szemlélet fejlesztésére irányu­ló munkában, az általános ren­dezési tervek kialakításában, a nyílt várospolitika alakításá­ban, az urbanizációs ártalmak elleni fokozottabb védekezés­ben és a környezetvédelemben, a főváros üdülő- és zöldterü­letének fejlesztésében, termé­szeti értékek védelmében, a kommunális szolgáltatások fej­lesztésében és a közlekedés te­rületén. Hatékonyabbá kell tenni az együttműködést a közoktatás korszerűsítésével kapcsolatos tapasztalatok összegyűjtésében, a fiatalok pályaválasztási gond­ __3 A fővárosi távfűtésről tájékozódtak a budapesti képviselők A Fővárosi Távfűtő Műve­ket és a Kelenföldi Hőerőmű Vállalatot keresték fel kedden dr. Vida Miklós vezetésével a budapesti képviselők. Egész na­pos programot állított össze ré­szükre a Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága. Délelőtt az újpalotai hőközpontban járt a képviselőcsoport, majd Újpes­ten megtekintette a Pozsonyi úti lakótelep kazánházát, Bu­dán pedig a Vár távfűtését is ellátó Attila úti hőközpontot. Délben érkeztek a képviselők a Kelenföldi Hőerőműbe, ahol előbb szemügyre vették az el­ső olyan magyarországi gáz­turbina szerelését, amely táv­fűtésre szolgál majd, s utána a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója, Koncz Ferenc tájé­koztatóját hallgatták meg ar­ról, hogy mi a helyzet jelenleg a budapesti távfűtéssel, mi­lyen fejlesztéseket terveznek­. Jelenleg 69 820 lakás, 224 ipari üzem és 1083 közintéz­mény (167 iskola, óvoda, böl­csőde, meg több száz üzlet­­helyiség) távhőellátásáról gon­doskodik a Fővárosi Távfűtő Művek. Az év végére várha­tóan 74 000 lakás fűtését kell biztosítani, a mostani idény végére (1973. április 15-ére) pedig 78 000 lakásét. A Kelenföldi Hőerőmű az ország legn­­ívebb fűtőerőmű­ve, teljesítőképessége jelen­leg 540 millió kalória óránként, e e­bb­ől egyelőre 450 millió ka­lóriára van szükség az innen ellátott 20 000 lakás, 160 gyár és 350 középület fűtéséhez. Távlati elgondolás, hogy a ke­lenföldi erőmű kapacitását 1990-ig a mainak kétszeresére növelik. Néhány nap múlva, november 7-ére itt állítják üzembe az ország első távfű­tési rendeltetésű gázturbináját, amely 32 megawattos, Ganz— Fiat kooperációban készül. A látottakról elismerően nyi­latkoztak a képviselőcsoport tagjai,­­ a­­ tájékoztatókból — mint mondták — sok értékes, hasznosítható tapasztalatot sze­reztek. Egyben megismerték a távfűtés fejlesztésének gondjait is. Például azt, hogy a tervek­ben elfogadott, megjelölt be­ruházások kivitelezési költsége általában 30 százalékkal na­gyobb, mint amekkora összeg­re tervezték. A legsürgősebb beruházásokhoz nemegyszer saját erőből kell a Fővárosi Távfűtő Műveknek előteremte­nie az anyagiakat. Magyar—szovjet barátsági gyűlés Kiskunfélegyházán A szovjet államszövetség megalakulásának 50. évfordu­lója alkalmából kedden ma­gyar—szovjet barátsági gyűlést rendezett a Hazafias Népfront az Alföldi Cipőgyár kiskunfél­egyházi üzemében.

Next