Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-06 / 130. szám
Szerda, 1973. június 6., _ Magyar Nemzet - A budai várudvar régészeti feltárási munkáiról kibontották a Zsigmond—Mátyás közi palota északi kaputornyának alapfalait Negyedszázada tartanak már az 1944—45-ben elpusztított budai Várpalota újjáépítési munkálatai. E munkák előrehaladásával 1967-ben a palota újjáépített déli szárnyában kapott otthont a Budapesti Történeti Múzeum (Vármúzeum), jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria költözködik a Dunára tekintő középszárnyakba, ez év őszén pedig már átadják az északi palotaszárnyat is a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum rendeltetésének. Az újjáépítés során lebontották az egykori Habsburg József főherceg Szent Györgysén palotáját, attól délebbre a volt királyi istállókat és az udvarlaki őrség épületét, a csatlakozó Ybl-lépcsővel. Így lehetővé vált azoknak a régészeti kutatásoknak folytatása, amelyeket huszonöt évvel ezelőtt a palota délebbi területén Gerevich László kezdett meg. Az északi kaputorony Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Nemzetben beszámoltunk azokról a ritkaságszámba menő gótikus és reneszánsz kőemlékekről, amelyek a hajdani északi előudvar feltöltési rétegeiből előkerültek. Ezeknek a kiterjedt feltárási munkáknak az elpusztult középkori palota vonatkozásában újabb jelentős építészeti emlékei is felszínre kerültek, amelyekről eddig a barokk kori és a legújabb kori beépítések miatt nem volt tudomásunk. Az említett újkori épületek — istállók, udvarlaki őrség — homlokzati alakításai, falköpenyei eltakarták a jelentős részekben épen maradt középkori épületes várfalmaradványokat. A Szent György-tér déli oldalán, az egyidőben miniszterelnökségi palotának szolgált hajdani Sándor-palotával szemben kiásták a középkori királyi palota északi főkapuját, felvonóhidas, csapórácsos szárazállókkal — farkasveremmel— védett kaputornyát. Ennek a rendkívül nagy méretű toronynak a Zsigmond—Mátyás kori palota főbejáratának alapfalmaradványait utoljára az 1890-es években a Várpalota északi szárnyának építésekor Hauszmann Alajos bolygatta meg, azonban teljes kiterjedésére csak most derült fény. A Várpalotának ezt a betemetett hatalmas objektumát — ha csak jelzésszerűen is — érdemes volna csupán csekély részben is rekonstruálni. A gótikus északi várkapu rekonstruálása, részleges bemutatása annyival is inkább indokolt lenne, mert nyugat és délnyugat felé ehhez a kaputoronyhoz a Zsigmond—Mátyás kori nagy erődrendszernek két és fél méter magas falai több száz méter hosszúságban csatlakoznak. Nyugat felé a mai Krisztinaváros feletti Palota úti, úgynevezett Karakas pasa tornya, délnyugat felé pedig a Tabán fölé magasodó úgynevezett Buzogány-torony alkotják ennek a gótikus erődrendszernek ugyancsak rekonstruált további sarkpontját. Középkori erődmaradvány A Várudvar északnyugati szakaszán az udvarlaki őrség épületének lebontása után hatalmas, mintegy három emelet magas középkori várfal- és támpillér-rendszer bontakozott ki. A Krisztinaváros és a Naphegy felől látható, ágyúkilövő résekkel tagolt várfal-szakasz már most is a budai Vár legnagyobb méretű középkori egységes erődmaradványa. Amennyiben a várfal kibontásának ez a munkája észak felé is folytatható, akkor mintegy kétszáz méter hosszú szakaszon azt az állapotot lehet láttatni, amelyet a középkor és a török uralom hagyott reánk. Ez a vár amúgy elég monoton nyugati nézetét megtörné és hiteles városképi elemekkel gazdagítaná a vár műemlékegyüttesét az Alagút és a Dózsa-szobor közti részen. A Szent György-téri egykori istállók alatt végzett régészeti feltárások során, amelyeket 1972 márciusa óta Zolnay László, a Vármúzeum régésze irányít, a legkorábbi budai városfalnak mintegy száz méter hosszú, összefüggő szakasza került a felszínre a feltárás legalsó rétegeiben. Ez a falmaradvány, amelyet a tatárjárás utáni városalapítással egykorúnak tartanak, számos korábbi verem-, ház- és pincemaradványt vág át. Zolnay László feltevése szerint ezek a XIII. század első felére, részben a tatárjárás előtti időszakra datálható településmaradványok annak a települési hullámnak maradványai, amelyet az 1220-as években a pesti német lakosság indított meg, s amelyre 1241—1242-ben a tatárjárás tett pontot. Kis-Pest új rétegei Ez a Kis-Pest (Minor-Pest) a tabáni rév budai oldalán mint kereskedői telep alakult ki, a mai tabáni plébánia templom helyén gyanítják önálló egyházát. Lent a Tabánban, fent a királyi palota alatti rétegekben és a most feltárt település-maradványokban ennek a kereskedő telepnek kert- és szőlőművesei lakhattak. A település egyik korai borospincéje a királyi palota nagy udvara alatt 1949-ben került elő, egy másikra most akadtak rá. A majorsági jellegű településnek mintegy hetven szemétgödre is a királyi palota területe alatt, tizenhárom gödör pedig a palota északi előudvara alatt került elő. Ezekben a házakhoz csatlakozó szemétgödrökben tucatszámra kerültek elő tört és ép cserépedények, köztük a XIII. századi Ausztria-Magyarországon egyedülálló export kerámiái. Úgy látszik, hogy a késő középkori királyi palota megépítése előtti időszakban — ha rövid ideig is, 1225—1241 között — már népes agrártelepülés állt fenn a budai várhegy déli részén. (környei) Százötven új szabványajánlás Ülésezik a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága Népgazdaságunk gyors és hatékony műszaki-gazdasági fejlesztésének igen fontos eszközévé váltak a szabványok, amelyek segítséget adnak az ésszerű gazdaságos termeléshez, az egyre jobb minőség eléréséhez, az életbiztonság növeléséhez. A szabványok azonban nem állnak meg az országhatároknál. Az országok közötti gazdasági és műszaki együttműködés, és a kereskedelmi kapcsolatok hatalmas méretűvé válása szükségszerűen követeli a nemzeti szabványok nemzetközi egyeztetését, illetve a nemzetközi szabványok figyelembevételét a hazai szabványok elkészítésénél. A KGST XXV. ülésszakán, 1971 júliusában elfogadott komplex program a tagországok együttműködésének új szakaszát nyitotta meg. A komplex program 9. fejezete összefoglalja a fő feladatokat. A szabványosításnak különös aktualitást ad egy igen, jelentős nemzetközi szabványügyi esemény. Budapesten tartja ülését a KGST Szabványügyi Állandó Bizottság. A tanácskozás szünetében a Magyar Szabványügyi Kormánybizottság elnökét, a magyar delegáció vezetőjét, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökét, dr. Olajos Józsefet arra kértük, hogy adjon tájékoztatást a KGST szabványügyi tevékenységéről. — A Szabványügyi Állandó Bizottságnak — amely a Szabványügyi Intézettel együtt 11 évvel ezelőtt jött létre — kettős feladata van: egyfelől koordinálja a többi KGST- szervezetek szabványügyi együttműködését, másfelől kidolgoz ágazatközi szabványokat olyan témákra, amelyek töb ágazatot érintenek. A KGST munkaszervezetei közel 4000 szabványosítási ajánlást dolgoztak ki és hagytak jóvá. A magyar delegáció 890 téma kidolgozásában vesz részt, ebből a Magyar Szabványügyi Hivatal 706 témát dolgoz ki. A hivatal 50 téma témavezetője és 5 témában társkidolgozóként szerepel. — A budapesti ülésen 150 új szabványajánlás elfogadása szerepel — fejezte be nyilatkozatát dr. Olajos József, M. É. Egymilliárd forint anya- és csecsemővédelemre A népesedési helyzet további javítása — amely fontos társadalmi, nemzeti érdek — újabb hatékony intézkedéseket tesz szükségessé. A családezen belül az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem fejlesztése egyik kiemelt feladata az Egészségügyi Minisztériumnak. Ezzel kapcsolatban az illetékesek elmondották: az egészségügyi tárca ez idei költségvetésében is több mint egymilliárd forintot irányoz elő az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi feladatok ellátására. Tovább bővül a bölcsődei hálózat, az idén újabb 2400-zal növelik a helyek számát. A nővédelmi, családvédelmi tanácsadók működése — már több mint száz dolgozik az országban — elősegítheti a koraszülések csökkenését, illetve az élveszületések arányának növelését. Feladatuk a fiatalok, a házasulandók, az ifjúházasok egészségügyi felvilágosítása, ezenkívül tanácsokkal segítik elő a korszerű családtervezést. Ez aztán ajánlat! MEGHÍVJUK mémBALATONHOZ! Június 20-ig jelentős kedvezményt nyújtunk önnek délparti nyaralóházainkban, moteljainkban, fizetővendég-szobáinkban és kempingjeinkben! ÉLMÉNY! SZÓRAKOZÁS! KIKAPCSOLÓDÁS! A SIOTOUR KULCS A BALATONHOZ! AZ ÖN PIHENÉSÉNEK IS KULCSA TEHÁT A SIOTOUR! KÉRJE AJÁNLATUNKAT! Címünk: SIOTOUR 8601 Siófok, Szabadság tér 6. Telefon: 10—900. 1075 Budapest VII., Wesselényi utca 26. Telefon: 226—080.■v Kirgiziából jelentjük III. Interjú Csingiz Ajtmatovval H. Barta Lajos (Magyar Nemzet) és Alekszandr Naumenko (APN) közös riportsorozata I. Frunze. Teaház. Szemben kirgiz piac. A teaházban alacsony asztalok mellett földön ülünk, szőnyegen, és zöld teát iszunk szertartással. A tea felfrissít a mozdulatlan melegben. Plusz 25 fok a hőmérséklet. Repülőgépek zúgnak tízpercenként. A nagy üvegablakból látni fémtestük mozgását, vonulásukat a hegyek felé. A várost körülvevő, hatezer méter magas tien-sani hegyvonulatokon fénylik a hó. Ott ma mínusz 40 fok a hőmérséklet. A teaház előtt személyautók, lovak, és beszélgető, szűk szemű kirgiz emberek. Körülöttünk a hegyekből jött asszonyok és férfiak. A városi piacra jöttek, már túl vannak a termékek eladásán, vagy a vásárláson, s most maguk alá húzott lábakkal pihennek. Szemben csizmás hegyi pásztorok. Az egyik" pásztor öreg. Szürcsöli a teát. Nem szól. Néz maga elé. Arcok. Arcok sora. Mindegyik más. Mindegyik Csingiz Ajtmatov egy-egy regényének megelevenedett alakja. Mintha maga Tanabaj lenne, az öregember. Mintha most búcsúzott volna el lovától, Gülszáritól, és ide tért be gondolkodni. II. Csingiz Ajtmatov, a Magyarországon is ismert Lenin-díjas, világhírű kirgiz író, Az első tanító, a Dzsamila szerelme, A versenyló halála című művek szerzője az asztalra fekteti kezét, felnéz, és így szól: — Ünnep nekem, ha magyarokkal találkozom. Hiszem, hogy testvérek vagyunk. Népeink sorsában, jól tudjuk, igen sok az azonosság. (Kis szünetet tart.) Szívesen teszek eleget kérésüknek, boldogan adok Interjút, tessék, kérdezzenek. — Hány könyvet írt eddig? — Nem sokat. Mindössze tizenkét kisregényt. Valamint három filmforgatókönyvet és egy drámát. — Tudomása szerint hány nyelvre fordították le műveit? — Nem panaszkodhatom. Kisregényeimet szinte az egész világ ismeri, Magyarországon pedig, ahol sok barátom van, és ahol többször jártam már, ismét és ismét kiadják munkáimat. Tudomásom szerint eddig 72 nyelven jelentek meg írásaim. — Milyen nyelven ír? — Elsősorban oroszul. Kezdettől fogva orosz nyelvű iskolába jártam. De például a Dzsamila szerelme című kisregényemet először kirgiz nyelven írtam meg. Ennek az írásnak motívumai olyannyira népem sorsához kötődnek, hogy mindhiába harcoltam a belső kényszer ellen, kirgiz nyelven kellett megírnom. Aztán fordítottam oroszra. — Mi a véleménye, ha Kirgizia nem lenne szovjet köztársaság, önt mennyire ismerné a világ? — Akkor valószínű, hogy kirgizül még a nevemet sem tudnám leírni. A szovjethatalom előtt a kirgiz népnek nem volt saját írásbelisége. Esetleg akin, vándorénekes lehettem volna, aki a maga költötte történeteket pengetés hangszer kíséretében énekli el. III. Cigarettára gyújtunk. Kis szünet. Most Ajtmatov kérdez. Mi újság Magyarországon? Miért jöttünk Kirgiziába? Minden érdekli. Miután válaszoltunk, megint kérdezhetünk. — Eddig három kisregényéből, Az első tanító, a Dzsamila szerelme című műveiből, valamint az éppen most bemutatott az Én Tien-San címet viselő, a Piros kendős kis topolyám című elbeszéléséből készült film. Mi a véleménye, ma miért világjelenség, hogy nagyon sok film már meglevő irodalmi mű alapján készül? — Természetesnek és logikusnak tartom ezt a jelenséget. A filmművészet — a művészetek között — ezzel a törekvéssel a maga helyét keresi. A televízió korszakában a filmszínház már nemcsak a látvány, a szórakoztatás, az információ terme akar lenni, hanem a gondolat temploma. S hogy ez megvalósulhasson, ahhoz irodalmi alapanyag szükséges. Szerintem van annyi bölcsessége az emberiségnek, és megtalálja annak módját, hogy így, a két művészet, a televízió- és a filmművészet párhuzamosan fejlődhessen. — Feltűnő, hogy az ön művei alapján készülő filmek forgatókönyveinek megírására minden esetben önmaga vállalkozik, és ezt a munkát nem engedi át a szcenáriumíróknak. Miért? — Elsősorban: engem személy szerint mindig is nagyon érdekelt a filmművészet. Részt akarok venni ennek a művészeti ágnak munkájában is. A kirgiz filmművészeti szövetség elnöke vagyok. Másodszor: minden esetben arra törekszem, és azt hiszem, így elérhetem, hogy regényeim szereplői úgy jelenjenek meg a filmvásznon, ahogy megálmodtam őket, s nem megmásítva. — Néhány hete mutatta be a moszkvai Szovremennyik (Kortárs) Színház az ön első drámáját. Kisregények, filmforgatókönyvek sora után miért írt színpadi művet? — Eredetileg a témából kisregényt akartam írni. A téma: négy ember lelkiismeret-vizsgálata egy ötödik ember sora alapján. De egy kazah drámaíró barátom biztatására a kisregény drámává lett. Csak ennyi az előzmény. De újabb dráma írását egyelőre nem tervezem. — Ön tud-e arról, hogy Magyarországon, a Mikroszkóp Színpadon a közelmúltban bemutatták A versenyló halála című kisregényének színpadi változatát? Hirtelen, boldog tekintettel. — Igen. Értesítettek. Köszönöm, hogy közölték velem a hírt. Boldoggá és izgatottá tettek. Nagyon érdekelne az előadás. Feltétlenül megnézem. — A közelmúltban Gink Károly magyar fotóművész említést tett arról, hogy fotóskönyvet készít Kirgiziáról, a közeljövőben ide utazik, valamint elmondta azt is, hogy a könyv szövegének megírására önt kérte fel. Mi a véleménye erről a tervről? — Igen, megkaptam Gink Károly levelét. Tervét, remélem megvalósítja. De én egyelőre azon töprengek, hogy mit írok majd, és egyáltalán mikor írhatom meg ennek a könyvnek bevezető sorait. Most, sajnos, vagy szerencsére, elborít a sok munka. — Moszkvában azt hallottuk, hogy új regényt fejezett be. Igaz-e ez a hír? — Sajnos nem. Kínlódom. Nem megy. Még nem fejeztem be. A vége nincs készen ... Történelmi regényt írok. Ez lesz az első történelmi regényem. Tizenhetedik századi eseményeket elevenítek meg. Népem szabadságharcát a csongár hatalom ellen. — Tudomásom szerint már több ízben járt Magyarországon, mikor jön ismét? — Amint befejeztem a regényemet, máris megyek. Szeretek Magyarországon lenni. Ismerem az országot, engem is ismernek ott, így aztán mindig úgy érzem, hogy hazautazom. Mindkét ország népei nomád népek voltak, az elmúlt századokban sokat szenvedtek az idegen elnyomás alatt, mindkét ország most iparosodott az elmúlt négy-öt évtizedben, még a gondolkodásmódunk is azonos. Felnéz, az ablak felé. Az ablak a hegyekre néz. Szikrázó tükör a hó. — Köszönjük a beszélgetést. IV. A teaházban az öreg kirgiz az alacsony asztal mellett felhúzza csizmáját. A szőnyegről feláll. Olyan, mint Tanabaj, Csingiz Ajtmatov A versenyló halála című művének főszereplője. Lassan koppan a csizmája. Megnyikordul a teaház ajtaja, kilép. Talán a hegyekbe indul, ahol várja egy ló, akit nagyon szeret, s akit Gülszárinak hívnak. Gülszári azt jelenti magyarul: Sárga virág. Kirgiziában a sárga virág a legkedveltebb virág. Következik: Tokombajev, a kirgiz irodalom megalapítója. Átadták rendeltetésének a dömösi „turista-vasútállomást" Nyolc hónapja tartó szakadatlan munka árán, az új menetrend bevezetésének időpontjára, elkészült a korszerűsített dömösi átkelés vasúti megállóhely. A hátizsákos, bakancsos turistáknak, természetkedvelőknek a főváros és a Duna-kanyar közötti stációját kedden adta át rendeltetésének dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. A rövid ünnepségen, amelyet hazánk egyik legszebb természeti környezetében, a Duna két partjánál találkozó, egymásnak szembenéző Börzsöny és Pilis lábánál tartottak. Sáros András, Dömös község tanácselnöke köszöntötte a vendégeket, majd dr. Balassa Gyula, a DIB elnöke mondott köszönetet a kirándulók és Dömös lakossága nevében az építőknek, gyors és jó minőségű munkájukért. A megállóhely átadásával a természetbe vágyó és olcsó közlekedést óhajtó, kispénzű emberek kívánsága teljesült. S hogy ez a kérdés milyen régi, arra Eötvös Loránd levele a bizonyíték. 1901. június 10-én írta a nagy természettudós és természetbarát, Pulszky Garibaldinak: „Kedves Barátom! A magyar turistaegyesület, amelynek már nem vagyok elnöke, de amely iránt éppen ezért melegen érdeklődöm, arra kért, hassak oda hozzád intézett szavammal, hogy a dömösi állomásra vonatkozó s a mellékelt tervrajzban jelzett vágya teljesedésbe menjen. Dömös átkelés a Dobogókőre vezető úton fekszik, ezért fontos pont a Pest városi turistáknak.” Ma, amikor a nagyvárosi emberek tömegeit fenyegetik az urbanizáció ártalmai, talán fontosabb, mint bármikor ennek előtte a természettel való kapcsolat megteremtése. Ha pedig még messzebbre megyünk vissza hazánk történetében s az igazi hazafiságra való nevelésben a helytörténetet és honismeretet kívánjuk segítségül hívni, a dömösi átkelő vasúti megálló kiemelkedő fontosságú. A Pilis-hegység szívében évek óta keresi az egykori királyi központok emlékeit dr. Gerevich László professzor, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója, s a dömösi préposti templom maradványait, európai színvonalú kőemlékeit nemrégen tárta fel a kutatók ásója... Az Árpád-kori templomban kőtárat rendeznek be. Az összefogás erejét méltatta a Szőke-forrás völgyében megrendezett rövid kirándulás végén dr. Csanádi György miniszter, hangsúlyozva, hogy egy indokolt és jóváhagyott döntést változtattak meg, mivel a közösség érdekei úgy kívánták. Együtt keresve, megtalálták a korszerű áruszállítást és teherforgalmat, valamint a városból a természetbe kiránduló emberek javát egyaránt szolgáló megoldást. A dömösi tanács végrehajtó bizottsága által alapított emlékérem sok ezer ember köszönetét fejezi ki. Az első emlékérmet dr. Csanádi Györgynek nyújtotta át a községi tanács elnöke. s. m. 5