Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

4 AÜFeleWízió műsoráról HuiuimiimiuiumiiiiiiiiiiuiuuiiuumuuiuiiuiiiimiiimiimmmmmuiHiuiiuummuumu* Egy óra múlva itt vagyok... Egy óra múlva itt vagyok — biztat valaki valakit valamennyi film végén Pintér József és Wiedermann Károly kalandfilmsorozatában. A néző pedig tudja: több lesz ez egy óránál. Még egy évnél is. Láng Vincét otthagytuk a büntetőszolgálatban. Ki tudja, meddig marad. Ki tudná pontosan megmondani... Láng Vince sorsát a felszabadulásig követik majd a filmek. De ezeket előbb még be kell fejezni. Ne türelmetlenkedjen hát a néző. Láng Vince kiszabadul a munkaszolgálatból is, ha előbb nem, egykét év múlva. Addig is lehet tippelni, mi lesz vele és társaival, barátaival meg ellenfeleivel, bájos feleségével, Verácskával, apósával, a kereskedőnek álcázott kommunistával, Brennerrel, a főnyomozóval, Katica úrral, az alnyomozóval, Zotovics gyáros kémszervezetével, a német és a magyar kémelhárítókkal, meg a munkás, a paraszt és az értelmiségi ellenállókkal, magyar és jugoszláv partizánokkal, s így tovább, a film tengernyi szereplőjével. A szereplők létszámában Pintér József és Wiedermann Károly alighanem rekordot javított. Talán egy filmben sem játszott még nálunk annyi színész, mint ebben a tekintélyes terjedelmű sorozatban. S noha mind jól játszanak, a felsorolásból egyikük-másikuk mégis biztosan kimarad. Ezért mellőzzük a felsorolást. Csak egy színészt említünk, a legfontosabbat, a hőst, Láng Vincét, azaz Harsányi Gábort, akire lehet, sőt érdemes kalandfilmsorozatot építeni. Tehetségével nemcsak a daliás Ben Quick-et körözi le, hanem sok társát is, kifényesített daliákat, vasöklű szépfiúkat, lóhátra termett marcona legényeket. Ez a Láng Vince határozottan kedvesebb mindazoknál. A sorozat elején még túlságosan ügyefogyott ugyan. Ekkora naivitással nehéz olyan bonyolult helyzetekben helytállni, mint amilyenek Láng Vincének kijutnak. Hosszú utat kell azonban megtennie a fiatalembernek az öntudat teljes kibontakozásáig. Nagyon mélyről indítja őt a szerző meg a rendező. Érdemes tehát kalandsorozatot kerekíteni Láng Vince köré. A filmekben akad is kaland bőven. Jóformán minden lehetséges kaland megtalálható bennük, s megtalálható valamennyi társadalmi réteg képviselője, aki ama vészterhes időkben egyáltalán tevékenykedett. A sorozat készítői a szerkesztés nehezebb módját választották. Az ilyen sorozatokban a forgatókönyv többnyire csak a főszereplők sorsát kíséri végig valamennyi filmen. Pintér József sokszólamú forgatókönyvet írt, a cselekményt sok szálon viszi tovább filmről filmre. Nagyon sok szereplőt követ. Az írónak a műfaj szabályaira is gondolnia kell, no meg a hazai közönség szigorára a hazai kalandfilmek megítélésében. Kettős szorításban dolgoztak tehát a film készítői: számon kérhetik tőlük az izgalmat, a kalandot, a váratlan fordulatokat, de szigorúan vizsgáztathatják a történet valósághűségét, egy-egy mozzanat valószínűségét is. S e kettős szorításban párhuzamosan sok cselekményszál bonyolódik, sok sorsra kell folyton figyelni. Nem csoda, ha a rokonszenves filmesek fejszéje olykor kicsorbul a nehéz fán, amelybe vágták. A monumentálisra tervezett kalandfilmsorozatnak vannak jobb és gyengébb részei, vannak ötletei és vannak nehézkes, megoldásai. A tempót olykor visszatartja a nélkülözhetetlen magyarázat. Másként a néző nem igazodhatna el a sok szereplő között, akik nemcsak jól, de jó atmoszférában is játszanak. A rendező, Nagy József operatőr segítségével, meg tudja idézni Láng Vince korának légkörét, s nem is csupán kalandfilmszinten. De nem szabadíthat meg a rendezés a cselekményben meg-megmutatkozó nehézkességtől, görcsösségtől, ami leginkább alighanem a „mindenről legyen szó” igényének és a kalandfilm műfaji tulaj- donságainak ütközéséből ered. Nem szabadíthat meg a rendezés a történet bizonyos naivitásától sem. Ezt viszont nem is kérhetjük rajta számon. Ha így tennénk, mit szólhatnánk jó néhány külföldi filmsorozathoz, Ben Quick és Clara kisasszony hosszan bimbózó szerelméhez például, pedig annak a szerzője Faulkner tekintélyére hivatkozott. Röviden Más oldaláról is bemutatkozott a héten Wiedermann Károly, lírai filmet rendezett Sípos Tamás forgatókönyvéből Jurij Nagibin novellája alapján A visszhang titka címmel. A novella Bornyi Gyula képzeletet és költészetet sugalló felvételei nyomán megindító filmmé alakult. Az író szellemében a képek nyelvén közvetítette egy fájdalmas gyermekkori emlék drámáját, egy kisfiú első megalkuvásának és bűnhődésének szép, szomorú történetét. A Könyvhétre a szokásos és sikeres módon készült műsor. Az illusztrációk, versek, minijátékok, nyilatkozatok jól szolgálták a célt, a könyvheti könyvek népszerűsítését. Jó célt szolgált és jól Bánki Szilárd rendező és Koós Tamás rendező riportfilmje, a Mozgok, tehát vagyok. Arday László forgatókönyve nyomán a riport sorra vette az egészséges mozgás lehetőségeit és akadályait a csecsemőkortól az érett felnőttkorig. A tájékoztató riport készítői nem törekedtek különösebb művészi finomságokra. A film azért lett érdekes, mert jól tömörítették, dinamikusan fejtették ki a mondanivalót , s mert volt is mondanivalója. v. a. Alba Regia oratórium Ősbemutató Székesfehérvárott Székesfehérvárott befejeződtek az Alba Regia napok ünnepi eseményei. Tizedik éve rendezik ezt a szép fesztivált, amelyen — történettudományi és különféle műszaki konferenciákon, valamint kiállításokon kívül — több hangversenyt is tartanak. Az idén az egyik kiemelkedő esemény volt az Alba Regia oratórium ősbemutatója a Vörösmarty Színházban. A Székesfehérvár millenniumára készült művet Móra Magda szép szövegére Borlai Rudolf, a székesfehérvári zeneiskola igazgatója komponálta. A nagy sikerű ősbemutatón a művet a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar a szerző vezényletével adta elő, a pécsi Liszt Ferenc Kamarakórus és Bende Zsolt, az Operaház tagja közreműködésével. Részt vett az ősbemutatón Bárdos Lajos és zeneirodalmunknak erről az új alkotásáról ezt mondta: — Az aránylag igen szűkös magyar oratóriumirodalomban nagy örömmel kell üdvözölni az Alba Regia oratóriumot. Tárgyánál fogva túlnő egy város helyi érdeklődésén és országos nemzeti jelentőséggel bír, zenei megoldása pedig méltó a nagyszabású témához. Sokoldalú színessége, a nyelvezet eredeti, modern, mégis a nagyközönség megnyerésére is alkalmas stílusa, a nagyszabású koncepció mellett a részletek gondos és differenciált kidolgozottsága, mindenképpen megérdemli nemcsak az egyszeri bemutatót, hanem az állandó műsoron tartást is. A mű nyeresége nemcsak a nemzeti, hanem a nemzetközi zeneirodalomnak is — mondta Bárdos Lajos. (k-i) Borbás Tibor szobrai a Műcsarnok Kamaratermében Tanulságos dolog egy gyűjteményes kiállítás. Még akkor is, ha — túlzással, persze — semmi újat se mond, ha szinte minden darabja ismerős egyegy régebbi bemutatóról, ha a munkák többségét meghitt ismerősként köszönti a rendszeres tárlatlátogató. Sőt, éppen ilyen esetben igazán tanulságos, mint ezt most Borbás Tibor kiállítása bizonyítja a Műcsarnok Kamaratermében. Ilyenkor ugyanis amolyan szembesítésfére tanúi lehetünk. S némelykor furcsa dolgok derülnek ki az ilyen higgadt egymás mellé állításból. Borbás Tibor szobrai például sokkal egyformábbak, mint a külön-külön bemutatott munkák egymásra rakódó emlékképeit felidézve bárki is gondolná. Egy-egy plasztikai „poén” (mint például a behorpadt mellkas figyelemterelő leleménye) háromszor-négyszer is visszatér — látjuk a Radnótin, a Kodály-portrén, a Pár (torzó) című munkán, valamint a Petőfin, itt avval a kiegészítéssel, hogy a test kevéssé reális megformálása, s a köpönyeg felleghajtó sárkánynyá mintázása már túl is lép ezen a figyelemterelő funkción és új, bár még kevésbé szobrászi megoldássá válik. Azután sokkal inkább kötődnek ezek a művek szobrászatunk hagyományaihoz, amint ahogyan ezt Borbás és méltatói elismerik. Ami persze nem baj, hiszen jó mintaképeket választott ez a fiatal művész, csak éppen kevesebbet kellene az önállóságról beszélni addig, amíg valósággá nem válik. • Nem Borbás szobrászi kvalitásait vonják kétségbe az iménti megjegyzések, hiszen tehetsége már több ízben bizonyított valóság. S ha mégis szóvá kell tenni „poén”-jait és önismétléseit, éppen tehetségének kibomlása előtt kívánja az tisztogatni az utat. Egyszerűen azért, mert nincs szüksége az efféle mesterkedésre, tehát minél hamarabb szabadul tőlük, annál jobb. Pontosabban: felesleges dolog remekül mintázott, szellemileg és mesterségbelileg kiegyensúlyozott, tehetséggel karakterizált fejeit további megoldásokkal „dúsítani” — megállnak azok magukban is, mint az Áprilyportré, a Ferenczy Béni-arcmás, vagy a Sztravinszkij-variációk bizonyítják. És kár a „negatív” terek erejét fölösleges ismételgetésükkel lerontani. Mert ami a helyén van a Dózsán, az már mesterkélt — mondjuk— a Páron, s a Kodály-portrén; nem irányítja, de zavarja a mű testét kutató tekintetek útját. (Bár meglehet, közrejátszik ebben a műcsarnoki egyen-posztamens is: az egyenlő magasság alighanem sokat árt Borbás szobrainak — egyiket följebb viszi, a másikat lejjebb ejti a szükségesnél.) Végezetül: külön említést érdemelnek Borbás érmei. Egyenletes szakmai minőségük és egyforma erővel ható szellemi vonzóerejük ismét Borbás Tibor szobrászi kvalitásairól győz meg mindenkit. És tiszta örömet szerez. Jó nézni őket, a Szerkezet, a Festő és modellje, a Szobrász, a Hosszúhajú portré és az Ivó ember azt bizonyítja, hogy mintájájuk tisztában van mindavval, amit a magyar éremművészet az utóbbi évtizedben — hosszú időszak lezárásaként, s remélhetően egy új korszak kezdete gyanánt — elért, sőt továbbfejlesztésére is képes. Nem udvariaskodó túlzás hát, de őszinte várakozás, ha — a Tévé Galériája nézőivel együtt — várjuk Borbás további munkáit. .. Mamar Nemzet Ma délután a 25. Színház stúdiójának műsora nem fél hatkor, hanem már negyed hatkor kezdődik. A szófiai zenei heteken harmadik, utolsó fordulójához érkezett a fiatal operaénekesek nemzetközi versenye. A döntőbe hét ország tizennyolc versenyzője jutott, közöttük eddigi eredményeinek megfelelően — a negyedik helyen a magyar Sas Szilvia. A döntőbe jutott Rohonyi Anikó is. Sas Szilvia máris díjat kapott, a bolgár Zeneművészek Szövetségének díját, a kamaraművek tolmácsolásában elért sikereiért. A szófiai zenei hetek más eseményein is szép sikerrel szerepelnek a magyar előadóművészek: Kalmár Magda operaénekesnő május 29-én adott hangversenyt. A hónap közepén kerül sor a Tátraivonósnégyes és Ránki Dezső zongoraművész hangversenyére. A huszadik évad után új zeneértő nemzedék nevelődött Az ifjú zenebarátok jubileumi — huszadik — zenei évada fejeződik be ebben a tanévben. Az Országos Filharmónia 1953 óta rendezi meg az ifjúsági koncertsorozatokat. Az első évben ötszáz általános iskolást és középiskolást tudtak megnyerni a rendszeres zenehallgatásra. Ma százezernél több az ifjúsági bérlettulajdonos. A bérletrendszerű koncertsorozatokat vidéken is megrendezik 1961 óta. Az Országos Filharmónia a legjobb magyar zenekarokat és szólistákat viszi vidékre is, zenepedagógiailag is meggondolt, évről évre egymásra épülő tematikájú remekművekkel. Az ifjúság a klasszikusokkal és a mai zene legjobbjaival ismerkedik meg. A harmincas években már volt hasonló kezdeményezés, de gazdasági nehézségek és a háború miatt elakadt. A „kis Filharmónia” gondolata azonban most újjászületett és nemzetközi összehasonlításban is kitűnő szervezéssel, az iskolai ének- és zenetanítás hathatós segítségével felnevelődött a koncertező ifjúság. Nyilvánvaló, hogy Kodály Zoltán zenepedagógiájának érvényesülése a konzervatóriumokban és az iskolákban ennek a nagy zenei érdeklődésnek a természetes háttere. A nem zenei általános iskolások bérleti előadásain éppolyan „szakértő” közönség tapsol s a játékos zenei versenyeken éppolyan találékonyan vetélkedik, a spontán közös éneklésekben éppen úgy énekel kottáról, mint a zenei általános iskolák tanulói. Felnevelődött a koncertező ifjúság, húsz év alatt felnőtt egy fiatal magyar zeneértő és hangversenylátogató közönség. Megtelnek a magyar hangversenytermek fiatalokkal, akik megalapozottan, és most már egy életre lekötötten rajongói a zenének. Hazánkban már nem lesz olyan probléma, hogy a hangversenyek kongó termek*!!, vagy gyér közönség előtt zajlanak le. De az is bizonyos, hogy a zenei selejtet már nem lehet „eladni” ennek a hangversenyeken nevelt ifjúságnak, új zenei nemzedéknek. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy igényes közönség, tehát nagy zenei követelmények jellemzik hazánkat, amit már külföldön is tudnak. A koncertbérletrendszer fejlődésével kapcsolatban két gondot emlegetnek a mai szervezők. Budapesten nincs elég terem, vidéken pedig nem mindig alkalmasak akusztikailag a termek és megdöbbentően rosszul van ellátva a vidék zongorával. A budapesti probléma nagyobb — sok milliós —, de megoldása ugyancsak kikerülhetetlen. Ez a hangversenyrendszer az iskolán kívüli nevelés egyik legfontosabb mozzanata. Nem áll azonban egyedül. Ma már érezhető tudatossággal és rendszerességgel kapcsolódik egybe az iskolai énektanítás, az iskolán kívüli hangszeres zeneoktatás, az ifjúsági hangversenysorozat és az Ifjú Zenebarát Klubok hálózata. Vezető tanárok, elsőrangú zenepedagógusok, s egyik-másik ilyen zenei klub a jövendő nagy szólistákat készíti elő hivatására. A „Jeunesse csoportok”, nemzetközi háttérrel, ezek között is újabb lendületet képviselnek. Kitűnőek a kórusaik és különösen az Ifjú Zenebarát Klubokból állandóan feltöltődő központi kórus, Ugrin Gábor vezetésével, amely megnyerte a BBC nemzetközi kórusversenyét, az arezzói kórusverseny második díját, és aranydíjat nyert a debreceni kórusversenyen is. Egy „felmérés” során sok fiatal írta meg zenei élményeit és véleményét a zene szerepéről saját életében. Lester Erzsébet a Fővárosi Művelődési Ház klubjának tagja, néhány sora mindegyikért beszél: „Egészen megváltozott az egyéniségem. Zárkózott lányból egy állandóan lelkesedő, boldog, sőt rajongó emberré váltam. A kórusban csodálatosan szép műveket énekelünk és mindig az az érzésem, hogy szétfeszíti a szívemet a zene nagysága, gazdagsága. És kötelességemnek érzem, hogy a sok szépet és jót nálamnál kisebbeknek is átadjam. Borzasztó lenne, ha ez az összegyűlt, felhalmozódott, elraktározódott gazdagság kárba veszne.” A jubileumi hangversenyévad két nagyszerű hangversennyel fejeződött be. Ezeket egy-egy bérletsorozat befejező koncertjeként rendezték meg az ifjúságnak. Az egyik bérletben hétszer játszották és így 8400 gyermek hallgatta Watton brácsaversenyét, a MÁV Szimfonikusokkal, akiket Bobritz Tamás vezényelt. A brácsaversenyt Erdélyi Csaba — Lukács Pál növendéke — játszotta, aki ezzel 1972-ben Londonban megnyerte a brácsaversenyt, majd az Albert Hallban 8000 ember előtt mutatkozott be. A hangverseny második számaként a gyerekek Muszorgszkij—Ravel: Egy kiállítás képei című művét kapták. Megjegyzendő, hogy ez a csoport az évad során Sztravinszkij-, Haydn-, Bartók-, Bach-, Rossini-, Handel-, Mozart- és Prokofjev-, Szabó Ferenc-műveket hallgatott. A második bérletben Gershwin : Rhapsody in blue és Szokolay Sándor: Néger kantáta című művét adták, és itt Szokolay számolt be műve keletkezéséről és szándékáról. Ez a hangverseny is hatalmas, tomboló sikert jelentett. Ezzel a bérlettel egyébként az évad során Händel-, Cimarosa-, Tartini-, Kodály-, Bach-, Mozart-, Beethoven-, Richard Straussműveket hallgattak a gyermekek. Az évad másik záró eseménye az Ifjú Zenebarát Klubok hangszerszólistáak hangversenye volt a központi ifjúsági zeneklubban, a Vigadóban. Lukács Pál brácsaművész elnökletével a zsür egyhangúan egy tízéves gyereknek adta az első díjat, s ezen belül a hegedűverseny első díját. Stuller Gyula, a XII. kerület klubjának versenyzője, ötödik osztályos általános iskolás, az idén ő képviseli a salzburgi Mozartversenyen amagyar ifjúsági zenei klubokat. A zongoristák között Misch József lett az első, a XXI. kerület versenyzője, az egyéb hangszereken folyó versenyt pedig Káfer György nyerte klarinéttal. Az ifjúság zenei életének fejlődésével egyidőben megszaporodtak az elvi jelentőségű szociológiai, pszichológiai tanulmányok a zenéről, a zene és az ifjúság viszonyáról. Temesvári Judit például kérdőíves és kikérdező módszerrel felmérést végzett beatklubok tagjai között arról, hogy a beatrajongók érdeklődése egyoldalú-e a beat iránt, vagy vannak egyéb művészetitudományos-szórakozási igényeik is? A Valóságban, Önismereti kör egy fővárosi beatklubban címmel azt vallja, hogy alkalmazkodni kell a fiatalok igényeihez és kimutatja, hogy ezek nemcsak a gitárzene iránt érdeklődnek, igényük van, lenne másra is. A megjelenő ifjúsági tömegeket azonban a rendezők „bevételi lehetőségnek” tekintik, és nem gondolnak arra, hogy ezt a már létrejött formát egy újfajta művelődési módszer kialakítására használják fel”. Nincsenek kulturális szakadékok, neveléssel szerves kultúra építhető. Ami szakadéknak látszik, mintha az ifjúság zeneileg két táborban volna, valójában egy feladat elhanyagoltsága. Dezséry László — Szerda, 1973. június 1 A szovjet Mojszejev együttes befejezte tizenegy napos belgiumi vendégjátékát. A brüszszeli lapok nagy elismeréssel írnak az együttes nagy sikerű fellépéseiről. oo A csehországi Jablonec nad .Nisouban június 7-én megnyitják az üveg- és porcelánipari termékek nagyszabású nemzetközi kiállítását. Magyar vállalatok is bemutatják gyártmányaik széles skálájét. A Buenos Aires híres színháza, a Teatro Colon fennállása óta most első ízben indul európai turnéra.* A Vidám Színpad társulata Szabadkán, Bácstopolyán és Zentán vendégszerepei Gádor Béla—Görgey Gábor—Fényes Szabolcs „Részeg éjszaka” című zenés vígjátékával, amelynek egyébként — már majd újra Budapesten — június 22-én lesz a 100. előadása. Gobbi Hilda kitüntetése Az Elnöki Tanácsroól Hilda Kossuth-díjas kivál művésznek, a Nemzeti Színhá tagjának kiemelkedő művész munkássága elismeréséül, 6 születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes adta át. * Még fiatal volt, az mikor türdökletesen megformált őres asszonyokat játszott, példái Karnyónét, Csokonai pipeski deepekedő hősnőjét. Mi nem volt egészen fiatal, amkor az ifjúság erejével hozta elénk Shaw Szent Johanniját, és a parasztlányból le hadvezér mögött a jó ügyi vetett hit csodáját. Szavalást bánt azóta, hogy előszi szavalta egy régi könyvnap, József Attila Munkásokját ■ pátosz és keserűség, lendült és irónia elegyedett. Ma is se és sokféle arcot rajzol meg színpadon, a filmeken, a dióban Gobbi Hilda, a „ Szabó néni, aki nyájasan zsafolódik házanépével, és akikt „Kedves Szabó néni” megszólítással címezik leveleiket hallgatók. Ő Vássza Zselenova, Gorkij zord hősnője Párizs bölcs bolondja, vai fergetegesen mulatságos század eleji pesti mama egy Szímory-vígjátékban. És karvezítő Dajka antik görög — és klasszikusokat modernizáló ■ tragédiákban. Annak idején egyik szépes keze volt Aase anyó szerei Ibsen Peer Gyntjében. Ők látták, nem feledhetik, hogy ő repült az akkor még fiat színésznő által megformt „anyó” Peer meséinek varázlatára föl, mind magasabb. A hozzá hasonló formátum színészek azonban egy kidt bennünket varázsolnak „Az anyók”-ká. Vagyis igazat modó meséikkel, mesélve kézi igazságaikkal bennünket emenek álmok és tervek, céh szépségei és szépségek célj felé. A könyvhét eseményei Az ünnepi könyvhét első napjának budapesti forgala másfélszerese az elmúlt évnek. Különösen élénk az édeklődés az Ady-szobor elő reprezentatív sátornál, a Biha Lujza téren, a Vígszín előtt, a Váci utcai szín könyvsátraknál. Legjobban ünnepi alkalomból féláron ársított antológiák fogynak. Körkép, a Rivalda, a Szép vesék, valamint a Tengeri is című szovjet novelláskör Népszerűek az új sorozatok a Remekírók és a Szovjet Irdalom Könyvtára. A Climica Hungarorum példáni majdnem teljesen elfogytak. A szombathelyi Kanizs Dorottya Gimnáziumban iskoai könyvtárat avattak. Az ünepségén jelen volt Garai Gbor költő. Veszprémben, az Eötvös Kroly megyei könyvtárban a Pőfi Színház felolvasó színpad emlékműsort adott a nagy könyvnyomtatás 500 éves jbileuma alkalmából. Az ír ördöge című műsort Neme László drámáiból állította össze. Az ünnepi könyvhét alkumából szlovák íródelegáció ltogatott a Nógrád megyei P£varc községbe. Dr. Emil Bolelav Lukac költő, dr. Csam Sándor pozsonyi egyetemi tnár és dr. Rudolf Brtan, Szlovák Akadémia munkatára a nemzetiségi község klu könyvtárában baráti beszélgést folytatott az olvasókkal. A könyvheti könyvek szer közül ma a Liszt Ferenc tér délután Déry Tibor, Hegedűs Cza, Móricz Lili, Hajnal Anna Rákos Sándor, a Miklós téren Ikó Ágnes, a Vígszínház előtt (kény István és Móricz Lili, a Bea Lujza téren Déry Tibor, Aba Béla, Kertész Ákos, Fodor Andr Nemes László és László Anna ciikál, a Váci utcában a Csók Iván Galéria előtt Móricz Lili Örkény István, a Váci utcai di bolt előtt Paul Kunsberg és Ju Korolkov, a Váci utcai FENYSZI előtt Erdődy János és Tótfali István, a Váci utcai Muska presszó előtt Somlyó György, Pesti Színház előtt László Anna Gondolat Könyvesboltban Aba Béla, dr. Grétsy László, a Szeszámgépipari Gyárban Szilvási Iós, a Minőségi Cipőgyárban Patai Boris, a pesterzsébeti Művedési Házban, a „Csiliben” pec délután négytől Fehér Klára Nemes László dedikál. A M1 igazgatóságon ugyancsak délut négy órától Sánta Ferenc találkzik olvasóival.