Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

Szerda, 1973. szeptember 26.. Ma temetik Péter Ernőt Ma délután három órakor a Farkasréti temetőben búcsúz­tatják Péter Ernőt, a SZOT elnökségének tagját, a Peda­gógusok Szakszervezetének fő­titkárát.­ Néhány nappal tragikus hir­telenséggel bekövetkezett ha­lála előtt kitüntetést adott át egy kilencvenéves­­pedagó­gusnak; Bihari Mór, a magyar tanítómozgalomnak e pátriár­kás korú veteránja, a Tanács­­köztársaság oktatásügyének egyik megszervezője és veze­tője, a forradalmasodó tanítók lapjának egykori szerkesztője Péter Ernőnek, a Pedagógus Szakszervezet főtitkárának ke­zéből vette át a Munka Ér­demrend arany fokozatát. Rö­vid időre rá a szakszervezet vezetője, Bihari Mór és kom­munista társai harcainak, te­vékenységének méltó folytató­ja több szívinfarktus­ után munka közben elhunyt. Halá­la azért is oly váratlan és szo­morú, mert a felszabadulás utáni pedagógustársadalom azt az embert veszítette el benne, aki az óvónők, tanítók, tanárok, professzorok, oktatás­ügyi alkalmazottak ügyét lan­kadatlan szorgalommal karolta föl, és csatázott is értük, ha erre volt­ szükség. Másfél év­tizeden át állt a szakszervezet élén, és ez megbecsülést ér­demlő nagy idő. De az igazi megbecsülést Péter Ernő nem elsősorban tisztségviselésének e hosszú ideje miatt érdemel­te ki, hanem azért, mert nagy elődökhöz, szép hagyomá­nyokhoz igazodva töltötte be ezt a tisztséget. Halálának az ad külön tragikus színezetet, hogy a szakszervezet éppen az utóbbi években erősödött meg, és kezdett mind határozottab­ban foglalkozni a pedagógu­sok társadalmi és anyagi meg­becsülésével, munkakörülmé­nyeik megjavításával. Aki kö­zelebbről ismerte ezt a mun­kát, tanúsíthatja, abban a két­ségtelen tényben, hogy a pe­dagógusok iránt mostanában egyre növekedett a tisztelet és a bizalom, hogy munkájukban mind nagyobb jelentőséget ka­pott az önállóság, az egyéni­ség, ebben elvitathatatlan sze­repe volt egy roppant szerény, közvetlen modorú, becsületes és egyenes gondolkodású pe­dagógusnak, a másokért szíve­sen csatázó, de önmagával oly sajnálatosan keveset törődő kommunista forradalmárnak, Péter Ernőnek. (g. i.) Október 7—december 15. Lakóbizottsági választások Budapesten Október 5-én megkezdődnek a fővárosban a lakóbizottsági választások. Budapesten de­cember 15-ig mintegy 14 ezer lakóbizottságot választanak 45—50 ezer taggal. A szerve­zeti előkészítés már javában tart, valamennyi kerületben intézkedési tervet állítanak össze. A lakóbizottságok meg­választásának és működésének jogi alapját, szervezeti kere­teit a közelmúltban alkotott tanácsrendelet határozza meg, míg a nagyobb lehetőségek tartalommal való­­ megtöltését, azok az irányelvek segítik, amelyeket a Hazafias Népfront és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala jelentetett, meg. A lakóbizottságok tagjainak száma, a korábbi 3—9 helyett 3—5 fő lesz. A bizottság ható­sági teendői megszűnnek; a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának igazgatási osztá­lya gondoskodik arról, hogy a különböző szervek ne is zak­lassák igazolásokért a lakóbi­zottságokat. Új vonás lesz a lakóbizottságok munkájában az is, hogy az elnök a főbb feladatköröket felosztja a ta­gok között érdekvédelmi, szer­vező, tájékoztató, egészségügyi és szociális feladatokra. A lakóbizottságok megvá­lasztását követő 15 napon be­lül a tanácstagi választókerü­let lakóbizottsági elnökei fe­lelősöket választanak, ők pedig megválasztják a kerületi ve­zetőséget, amelynek tagja lesz; a kerületi tanács végrehajtó bizottságának a lakóbizottsági ügyek intézésével megbízott dolgozója is, aki egyben a ve­zetőség titkári teendőit is el­látja. Magyar Nemzet Október 31-re elkészül a Fehérvári út Jó ütemben halad a Kerepesi út építése is A főváros egyik legforgal­masabb dél-budai útvonala, a Fehérvári út az eredeti határ­időnél tíz hónappal korábban, október 31-re készül el — mondták az illetékesek, akik a legfontosabb útépítésekről adtak tájékoztatást. A Fehér­vári út átépítésében érintett vállalatok kollektívái szocia­lista szerződésben vállalták a munkálatok meggyorsítását. Sokat segített, hogy a vágá­nyok középre helyezésével a tervezett augusztus 10 helyett július 25-re végeztek. A villa­mosok azóta zavartalanul köz­lekednek, a forgalom gyorsabb és biztonságosabb lett. A Fehérvári út átépítésében részt vevő vállalatok kollektí­vái „nyújtott műszakban”, szükség esetén szombaton és vasárnap is dolgoznak. Javít­ják a közvilágítást is, a na­gyobb útkereszteződéseken pe­dig jelzőlámpák irányítják majd a forgalmat. A Fehérvá­ri úton a járművek október 31-től kétszer két nyomsávon közlekedhetnek. Az útépítők tervszerűen váltják egymást a Kerepesi úton is. Az új bal oldali pályát a Hungária körúti csomó­pontig még az idén átadják a forgalomnak, s közben meg­kezdődik a jobb oldali pálya építése is. A Kerepesi út építése 1974- ben folytatódik és teljes át­építésével a jövő év decem­berében végeznek az építők. Napos Part-i fogadtatás Az alábbi történet két mun­katársunk kelet-európai útjá­nak egyik epizódját eleveníti fel. Személygépkocsijaikkal több mint 1500 kilométert tet­tek meg Romániában és Bul­gáriában, így érkeztek el a Napos Partra, az egyik leg­szebb, legkorszerűbb bolgár üdülőhelyre. Leállítottuk a gépkocsik mo­torját, bezártuk az ajtókat és elindultunk a fák között a tenger felé. Elegáns, rendezett, bujasá­gában a mediterrán felé hajló növényzet keretezte az utakat, hűvös szél támadt, arcunkba sodorta a tenger sós szagát. Az ősfák árnyékában, színes, erkélyes, üvegtől és fémtől ra­gyogó épületek álltak, az egész vidéknek volt valami különös építészeti ritmusa, amely egy­szerre ébresztette fel az ott­honosság és a luxus hangula­tát — a színek és formák vál­tozatosságával, a hófehértől a mélyvörösig, a kétszintes zeg­zugosan tagolt pagodától a felhőkarcolóig a legkülönbö­zőbb épületek váltakoztak, modernség és rafinált hagyo­mány ötvöződött csodálatos egésszé. Gömbölydedség és szögletesség, merészség és szo­lidság egymás mellett békes­ségben, belesimulva a gyönyö­rű tájba, amely mögött hol ak­­vamarin kékséggel, hol elsöté­tülve feketén, az ég felé tor­nyosulva zengett a tenger. Furcsa érzés volt ebben a környezetben izzadtan és fá­radtan lépkedni az otthonta­lanok bizonytalanságával, akiknek sejtelmük sincs, hogy ez az idegen, csábító hely egy­általán befogadja-e őket. Bi­zony, beértük volna már egy­­egy garderobszekrénnyel is, ahol álomra hajthatjuk a fe­jünket a molyirtó szagától el­­szenderülve. — Bármelyik épületben él­laknék — mondta útitársam, akit immár ezernégyszáz ki­lométeren keresztül követtem. — Te, hogy vagy ezzel? — Ilyen luxusról nem is ál­modom. Vajon szállodák ezek? — Vagy szállodáit, vagy üdülők — felelte. — Próbáljuk meg — mond­tam —, a te fellépéseddel és nyelvtudásokkal. Biztosan szó­ba állnak velünk. Ott van mindjárt az a hófehér bunga­lószerű, harminc méterre a tengerparttól... — Jó — mondta elbizonyta­lanodott Ciceróném, és meg­indult a fényes porta felé. Követtem, szívemben titkos reménnyel, olyan hűségesen, mint Sancho Pancha Don Quijotét. Ragyogó szépségű bolgár portáshölgy fogadott bennün­ket, gyöngyfogú mosollyal. — Nem rendelkezünk szo­báink felett — válaszolta kér­désünkre. — A Csinár Hotel­ben van a központi szobaelosz­tó, oda forduljanak. — Merre találjuk a Csinár Hotelt? — A húszemeletes Kubán mellett, azt az épülettömböt akárhonnan látni lehet. Elindultunk hát a Kubán Hotel irányába, amelynek fe­hér, különös törésű erkély­vonalakkal tagolt tömbje a tá­volban a fák fölé magasodott. Végig a tengerparton — több mint három kilométer hosszban, egy kilométeres mélységben — szálloda állt szálloda mellett. Az aranyló fövenyt színes napernyők bo­rították. Hatalmas, merész íve­lésű üveg-beton tetőzettel bo­rított gömb alakú színházterem mellett haladtunk el. A pla­kátok az indiai népi együttes felléptét hirdették. Aztán fák­kal övezett, árnyékos tenisz­pályák következtek. Feliratok figyelmeztettek, hogy a közel­ben van a minigolf- és a teke­pálya. És ismét szállodák egy­más mellett a tengerre néző erkélyekkel. — Európa számos vidékén jártam — szólalt meg kollé­gám —, szavamra mondom, ez szebb a francia vagy az olasz Riviéránál. — Szebbnek látnám én is — mondtam —, ha legalább egy mosókonyha biztos lenne éjszakára. — Ne csüggedj. Nem léte­zik, hogy ennyi szállodában ne akadna nekünk is szoba. — Próbálkoztál már a Bala­tonon mondjuk az Annabellá­ban? — Nem — fekete. — Sosem volt dollárom. — Most van? Hiszen végső soron, bizonyos szempontból otthon vagyunk. Nem gondo­lod? Kétkedő hallgatás volt a vá­lasz. A parkolóhelyeken angol, francia, olasz rendszámú ko­csik álltak. Fiatok, Volvók, Mercedesek. Talán két fáradt Zsiguli is elférne itt. Irigykedve néztem az embe­rek napbarnított arcát. Micso­da tömeg!? És ezek mind lak­nak valahol. Kissé lankadtan érkeztünk meg a Csinár Hotelbe. A szo­bafoglalás feliratú ablak előtt tömör embersor állt. Kevély digók, feszes nyakú nyugatné­metek, hűvös angolok — akik tapasztalataim szerint min­denhová úgy érkeznek meg kemény valutájukkal, mintha hazamennének. Barátom beállt a magabiz­tos sor kunkor­ végére. Arcát bánat felhőzte, testtartása bi­zonyos reménytelenséget feje­zett ki. — A csuda vigye — mond­tam magamban. — Mégiscsak és elsősorban a KGST-n belül vagyunk. Itt minket, két ma­gyar zsurnalisztát örömmel kell hogy fogadjanak, mond­hatnám, kitárt karokkal. De az ablak előtti sor nem moccant. Odabent a szobafog­lalás feliratú íróasztal mellett senki sem ült. — Mintha otthon lennénk — gondoltam. A keményvalutások arcán nem tükröződött nyugtalan­ság. A hátsó ajtón kiballagtam a folyosóra. Elhaladtam a tele­fonközpont előtt, aztán meg­torpantam egy párnázott ajtó­nál. Itt székel a vezetőség — fészkelt a fejembe a gondolat. És a magasabb szintű vezető­ség szemében a KGST-tagság olykor felér a kemény valu­tával. Visszatértem kollégámhoz. Intettem neki. A sor még min­dig nem moccant. — Gyere velem — mond­tam. Jött. Bekopogtunk a párná­zott ajtón. Három ember fo­gadott bennünket. Két nő és egy férfi. Bemutatkoztunk.. Megmond­tuk, hogy magyarok vagyunk. És azt is, hogy fáradt, re­ménytelen magyarok. — Petrov vagyok — mutat­kozott be a férfi. — Egyszóval szóba kellene? És bal kezével a telefon után nyúlt. Döbbentem figyeltük. — Fáradjanak át a Kubán Hotelbe — mondta két perccel később. — Minden a legtel­jesebb rendben van. — Köszönjük — szóltunk el­fulladva. — Szót sem érdemel — fe­lelte. Ott, kint az ablak előtt a keményvalutások sora éppen moccant egyet. — Idegenek — gondoltam dölyfösen —, fo­galmuk sincs a KGST-ről. A portán megkaptuk a kul­csainkat, s mikor egymás mel­letti szobáinkat kinyitottuk a 19. emeleten, és a beözönlő napfény gyönyörű összkomfor­tos lakrészeket világított meg, hallottam, hogy odaát a szom­szédban barátom vidám dalra fakadt, valahogy így. ..Kis Pet­­rovom, remélem megbocsát­ja ...” Kristóf Attila Köszönetnyilvánítás Köszönetü­nket fejezzük ki mindazon magyar és külföldi párt- és állami szerveknek, társadalmi és tömegszerveze­teknek, elvtársaknak, munka­társaknak, barátoknak és tiszte­lőknek, akik felejthetetlen fér­jem, apám, fiam, illetve bá­tyánk, Vályi Péter elhunyta al­kalmából részvétük kifejezésé­vel, illetőleg a temetésen való részvételükkel mélységes fáj­dalmunkat enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló család. Ankét a nőtanácsban Hazánk 3,3 millió háztartásá­ban több száz millió forint ér­tékű vegyszert használnak fel. A figyelemre méltó adatra dr. Ritter Tiborné, a KERMI fő­osztályvezetője mutatott rá kedden a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának székházában rendezett ankéton. Vitaindító előadásában tájékoztatót adott arról, hogyan alakul a KGST- országok együttműködése a háztartásvegyipari termékek gyártásában. Az ankéton a részvevők arra kerestek választ, hogy milyen módon segítheti a háztartás­vegyipar a házimunkák köny­­nyítését. A felszólalók hangsú­lyozták: rendkívül fontos a termékek iránti igény felkel­tése, s egyben maradéktalan kielégítése, a minőség egyenle­tessége is. Szó volt a tanácskozáson ar­ról az együttműködésről, amely az elmúlt két esztendőben a KGST-országok háztartás­vegyipari állandó bizottsága és az egyes országok nőszerveze­tei között kialakult. Magas mongol kitüntetések magyar szakembereknek A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökségé­nek határozata alapján a Ma­gyar Népköztársaság technikai segítségével épült szonginói biokombinát építkezési és be­­rendezkedési munkáiban szor­galommal és eredményesen dolgozott, ahhoz értékes segít­séget nyújtott magyar szakem­,­bereket, szakmunkásokat züh­í­tettek ki. Csaknem százan ré­szesültek különböző kitünteté­sekben. A szakemberek egy csoportjának kedden a buda­pesti mongol nagykövetségen P. Sagdarszuren nagykövet adott át magas kitüntetéseket. Gádor János építőmunkás és Fegyverneki Sándor tervező a munka Vörös Zászló érdemren­det kapta. Egyidejűleg öten vették át a Sarkcsillag-rendet. Többen részesültek Munka ér­demérem. Barátság érem, a Mongol Népi Forradalom 50 éve érdemérem kitüntetésben, mások a kormány oklevelét kapták meg példamutató mun­kájuk elismeréseként. A kitüntetések átadásakor Sagdarszuren nagykövet ki­emelte, hogy Mongólia és ha­zánk között a gazdasági, tudo­mányos, kulturális, technikai kapcsolatok évről évre gazda­godnak, fejlődnek. Tájékoztató a telefonról : Lassan javul a budapesti távbeszélőhelyzet — Három témát sorolhatok fel, amelyek ma elsősorban érdeklik a budapestieket: a la­káskérdés, a gépkocsi és a te­lefon — kezdte keddi sajtó­tájékoztatóját Horváth Fe­renc, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság vezetője. A számadatokkal bőségesen illusztrált tájékoztató szerint ez év augusztus végén a buda­pesti távbeszélő-központok ka­pacitása 300 083 állomás volt és a beszélőhelyek száma meg­haladta a félmilliót. Ugyanak­kor a posta Budapesten 117 825 telefonigénylőt tart nyilván. A várakozók száma tehát válto­zatlanul magas, a fejlesztés ellenére sem csökken. Budapest centenáriumának alkalmából fejlesztették az ut­cai nyilvános telefonállomáso­kat. Felszereltek 350 új állo­mást, a legtöbbet a XI. és XII. kerületben, a Metró meg­állóhelyein, az új lakótelepe­ken. Felújítottak 338 telefon­­fülkét, 525 készüléket. Sikerült megfékezni a telefonrongáló­­kat. Míg 1970-ben 475 utcai telefonkészülékből lopták el a perselyeket, ez évben már csak 10 ilyen bűncselekmény tör­tént, mert sikerült ártalmat­lanná tenni a fosztogató gale­riket. Az eredmények mellett azonban vannak árnyai is a telefonhálózat fejlesztési prog­ramnak. Eredetileg ez évben Óbudán 8000, Zuglóban 4000, az Erzsébet-központban szin­tén 4000 állomáshellyel tervez­tek új központot létesíteni, il­letve bővíteni. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, amely­­ivel érvényes szerződést kö­töttek e berendezések szállítá­sára, közölte, hogy nem tudja teljesíteni vállalt feladatát és ezért az ez évre tervezett 16 ezer központkapacitás bővítés elmarad. Ez az amúgy is nehéz budapesti távbeszélőhelyzetet tovább rontja. A jövő évben végzik el a lágymányosi crossbarközpont 10 01­0-es bővítését, a Lipót­­központ 8000-es bővítését, ezenkívül 10 PAM-központot terveznek az új lakótelepeken. 1975-ben helyezik üzembe a Belváros 24 000-es számkapa­citású, modern crossbarköz­pontját, amelynek építkezése folyamatban van. A Teréz­­központban 20 000-es, a Fe­renc- és Lágymányos közpon­tokban 10—10 000-es állomá­­sú bővítésre kerül sor. A PAM-központokból ebben az évben is 10-et kívánnak üzem­be helyezni. Felszólalt az értekezleten Zoltán Oszkár, a BHG keres­kedelmi igazgatója, aki a vál­lalat késedelmes szerződéstel­jesítéseit igyekezett megma­gyarázni. Arra hivatkozott, hogy a nemzetközi kooperáció­ból kifolyóan hibás alkatré­szeket kaptak egyes szállító­­partnereiktől és most a gyár kapacitásának egy jelenté­keny részét veszi igénybe ezek­nek a hibás alkatrészeknek a kijavítása. A gyár évente 200 ezer vonalnyi telefonközpontot szerel és kötelességének tartja, hogy a budapesti igényeket el­ső helyre sorolják. Végül Horváth Ferenc igaz­gató arról adott felvilágosítást, hogy a IV. ötéves terv idősza­kára 1,6 milliárd forint értékű beruházást és 1 milliárdos fel­újítást irányoztak elő. Buda­pesten ma naponta 1 millió telefonbeszélgetést kezdemé­nyeznek. G. J. Állami kölcsön a lakóházak és a lakások korszerűsítésére Az állam az Országos Taka­rékpénztár útján kölcsönnel is segíti a háztulajdonosokat ab­ban, hogy lakóházuk, lakásuk karbantartásáról gondoskod­hassanak. Bár a kölcsönigény­lők száma növekszik, a tata­rozások üteme mégsem kielé­gítő. Ennek oka az lehet, hogy a lakosság nem ismeri eléggé a számára előnyös kölcsön feltételeit és lehetőségeit. Az OTP tájékoztatása sze­rint a személyi tulajdonban levő lakóházak, lakások tata­rozására, felújítására is igé­nyelhető kölcsön, minden olyan munkára, amely a ház, a lakás állagának megóvását szolgálja. Ez esetben a költség 75 százalékáig, de maximáli­san 45 ezer forintig terjedő hitelt nyújthat az OTP. A visszafizetés időtartama leg­feljebb 15 év. Az építési hatóságok által elrendelt tatarozás, felújítás esetén — illetve, ha a kölcsön­igénylő szociális helyzete és jövedelme ezt indokolja — a kölcsön 90 százalék lehet, míg a bauxitbetonházak felújítása esetében kivételesen 100 szá­zalékos kölcsön is nyújtható. A hitel összege azonban ez esetben is legfeljebb 45 ezer forint. Az állami tulajdonban levő lakások bérlői — az ingatlan­­kezelő szerv hozzájárulása ese­tén — 1971. július 1. óta ugyancsak kérhetnek kölcsönt, hasonló feltételek alapján. Víz, levegő, élet 73 Az utolsó rendezvénysorozat zajlik le ezekben a napokban a városligeti BNV területén. Ennek befejeztével már nem lesz több kiállítás a Városli­getben, hanem feladatát átve­szi a kőbányai Budapesti Nemzetközi Vásárközpont. A Petőfi-csarnokban, amely szintén lebontásra vár, ked­den Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter megnyitotta a Víz—levegő— élet ’73 és a Klimatherm ’73 elnevezésű, környezetvédelmi kiállítást, amely egy hétig te­kinthető meg. Ezzel párhuza­mosan szeptember 26—29-ig a Technika Házában rendezik Környezetvédelmi Szakmai Napok elnevezéssel az első or­szágos műszaki-tudományos konferenciát, amelyen a hazai szakemberek áttekintik és megvitatják környezetvédel­münk teljes témakörét. A Víz—levegő—élet kiállítás a nagyközönségnek szól, sok képpel, rajzzal és más doku­mentatív anyaggal bemutatja az ember természeti környeze­tének leromlásában, a víz a levegő, a táj és a települések szennyeződésében közrejátszó okokat. A kiállítás gyártmány­bemutató része, továbbá a Klimatherm kiállítás a korsze­rű eljárások és berendezések révén azt dokumentálja, hogy az úgynevezett „makrokörnye­­zet”-ben, a külső térben meg lehet szüntetni, vagy egészsé­ges fokon lehet tartani a víz-, a levegőszennyeződést, a zajo­kat ártalmatlanná lehet tenni, hasznossá lehet átalakítani a növekvő hulladéktömeget. A két kiállításon a hazaia­kon kívül 18 országból 34 kül­földi cég mutatja be termé­keit. A négynapos környezet­­védelmi konferencián száz előadás hangzik majd el. Az első napon Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, Szilágyi Lajos minisz­terhelyettes, Madas András mezőgazdasági és építésügyi miniszterhelyettes tart elő­adást. Olaj került a Balatonba Sikeresen elhárították a veszélyt Siófoknál az elmúlt napoké­ban bravúros gyorsasággal és körültekintő gondossággal há­rították el a Balatont fenyege­tő olajveszélyt a Közép-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei. A siófoki partoknál az egyik nagy üdülő olajtüzelésű ka­zánjából számottevő mennyi­ségű olaj került a tó vizébe. Szerencsére hamar észlelték a víz elszíneződését és az elhárí­tó egység azonnal munkához láthatott. A befolyó csatornát hamarosan beton gáttal re­kesztették el, a víz felszínén úszó olajat pedig körülhatá­rolták és perlittel felitatták. A partközeli területeken az olaj­jal szennyezett felső talajréte­get is eltávolítják. 5

Next