Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
2 nyan kibontakoztassa békepolitikáját. A jelenlegi nemzetközi helyzet kedvező feltételeket és lehetőségeket nyújt, ahhoz, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján, tárgyalások útján oldják meg a még oly bonyolult államközi, problémákat is. Meggyőző példa erre — hangsúlyozta Winter , a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása a nukleáris háború veszélyének elhárításáról. Az NDK külügyminisztere emlékeztetett arra, hogy a két , német állam ENSZ-be történő bebocsátását nemzetközi jogi szerződések előzték meg, amelyek elismerik az európai határok és az európai területi status csum sérthetetlenségét. E szerződéseket a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és aNémet Demokratikus Köztársaság kötötte a Német Szövetségi Köztársasággal. Az államok nemzetközi kapcsolatai csak akkor szolgálják az enyhülést, a békés együttműködést, ha az ENSZ alapokmányában rögzített, mindenkire kötelező elveken nyugszanak. Vonatkozik ez az NDK és az NSZK kapcsolataira is. — Negyed évszázada két egymástól független, szuverén, különböző társadalmi rendszerű német állam létezik — mondotta. — A társadalmi és politikai rendszer különbözőségéből szükségszerűen adódik a végkövetkeztetés, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között sohasem lesz lehetséges az egyesülés — hangsúlyozta a külügyminiszter. — Az ENSZ alapokmánya értelmében azonban lehetségesek és szükségesek a békés egymás mellett élésen alapuló jószomszédi kapcsolatok az NDK és az NSZK között — hangsúlyozta az NDK külügyminisztere. Az MTI jelentése szerint Péter János hétfőn Szarka Károly nagykövettel, hazánk állandó ENSZ-képviselőjével részt vett a Bayülken török külügyminiszter által a közgyűlési delegációk tiszteletére adott ebéden. A tervezett egyiptomi-líbiai unióról Kairóban megtartotta első ülését az alkotmányozó gyűlés Kairóból jelenti az MTI. Vasárnap Kairóban megtartotta első ülését Egyiptom és Líbia száztagú alkotmányozó gyűlése, amelyet azzal a feladattal hoztak létre, hogy kidolgozza a tervezett unió alkotmányát és javaslatot tegyen a közös államfő személyére! Az alkotmány jóváhagyása és az elnök megválasztásanépszavazás útján történik. Bár a vasárnapi ülést az unió kiépítésének első gyakorlati lépéseként értékelik, az alkotmányozó gyűlés kénytelen volt későbbre, csütörtökre halasztani az ötven egyiptomi és a ötven líbiai képviselőből álló testület elnökének, alelnökének, szűkebb vezető szervének megválasztását. AZ első ülésen csupán annyi történt, hogy egy háromtagú bizottságot alakítottak az alkotmányozó gyűlés munkarendjének kidolgozásárra, amelyről egyébként szerdán döntenek. Az egyiptomi fővárosban ál-, talános meglepetést keltett a hír, hogy Kadhafi líbiai elnök, aki pénteken érkezett Kairóba, szombaton váratlanul visz■azatért Tripoliba. Az itteni sajtójelentések szerint ugyanis eredetileg azt tervezték,hogy egyrészt tárgyalásokat folytat Szadat egyiptomi elnökkel az unió soron következő feladatairól, másrészt vele együtt bekapcsolódik az alkotmányozó gyűlés munkájába. Az AP szerint az egyiptomi kormány úgy döntött, hogy a Szueztől Alexandriáig tervezett olajvezeték megépítésével az amerikai Bechtel társaságot bízza meg. Ahmed Halil egyiptomi olajügyi miniszter közölte, hogy az amerikai társaság megfelelő és viszonylag olcsó , kereken 345 millió dolláros ajánlatot tett az olajvezeték megépítésére. Az AFP bejrúti jelentése szerint Irak belügyminisztere egy libanoni napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Bagdadban a múlt héten azért rendeltek el kijárási tilalmat és zárták be a repülőteret, mert egy sor bűntényt követtek el, minden bizonnyal politikai okokból. A Bagdadban elkövetett gyilkosságokkal Irak belső biztonságát akarták veszélybe sodorni — mondta Szadun Ghaidan. A belügyminiszter elutasította azokat a feltevéseket, amelyek szerint puccsot készítettek volna elő az iraki rendszer megdöntésére. A tábornok elmondta, hogy a gyilkosok kézrekerítéséért péntek reggel megkezdett hajsza sikerrel járt és őrizetbe vettek néhány gyanúsítottat. Nemzetközi összefogás Luis Corvalan életéért Allende asszony nyilatkozata Hírügynökségi jelentések szerint a chilei katonai junta véres leszámolásra készül ahét végén letartóztatott Luis Corvalan ellen. A Chilei Kommunista Párt főtitkárát Santiago egyik elővárosában, a katonai akadémián különleges • .cellában tartják, és „hadbíró.vság” elé állítják, hogy — mint .. az AFP írja — halálos ítéletet mondjanak ki rá. Folytatódik a hajtóvadászat s a Népi Egység vezetői és a velük rokonszenvezők ellen. Mintha köztörvényes bűnözők lennének, vérdíjat tűztek ki a .■. korábbi politikai és szakszervezeti vezetők fejére. A vérdíj 500 ezer escudo, egy munkás havi keresetének százszorosa. Jelentések szerint a junta elbocsátotta valamennyi egyetem rektorát és helyükre a puccsistákhoz hű embereket nevezett ki, azzal az indoklás- sal, hogy „az egyetemek nem lehetnek a marxista oktatás központjai”. A valódi ok az, hogy az egyetemisták és a tanárok körében komoly ellenállás bontakozott ki.„„. Mint az AFP jelenti, Helsinki bent véget ért a nemzetközi chilei szolidaritási konferencia. Az 53 országot és 16 nemzetközi szervezetet képviselő küldöttek táviratban felszólították Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát és az ENSZ emberi jogok bizottságát, vesse latba befolyását Luis Corvas annak szabadon bocsátása érdekében. Az MTI jelenti Havannából: „Egy pillanatra sem nyitották fel a koporsót. Nem engedték, , hogy megnézzük, kit temetnek". Ha 5 volt, szégyenletes temetést rendeztek neki. Úgy hantolták el, mint egy névtelen embert — mondotta Hortensia Bussi de Allende, a meggyilkolt elnök özvegye havannai sajtótájékoztatóján. Allende asszony, aki részt vett a havannai egymilliós szolidaritási nagygyűlésen, a kubai fővárosban találkozott a sajtó képviselőivel. Allende asszony elmondotta: „Számtalan meghívást kaptam a világ minden tájáról, többek között Bulgáriából, a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból. Minden valószínűség szerint részt veszek a béke erőinek moszkvai vlágkongreszszusán. Az én feladatom most az, hogy elmondjam a világnak, mi történik Chilében, hogy leleplezzem a fasiszta junta rémtetteit és beszéljek arról, milyen ember volt Allende elnök, aki az eszméért halt meg.” Mint a TASZSZ jelenti, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 1517 képviselője erélyesen tiltakozik a chilei katonai junta által a demokratákkal szemben elkövetett tör-' vénytelen, erőszakos megtorlásokmiatt. A Reuter szerint Kanada hivatalosan elismerte a chilei juntát. Az AFP Vatikánvárosból szerzett értesülése szerint a szentszék — korábban elterjedt híresztelésekkel ellentétben — nem ismerte el a chilei katonai kormányt. Október 5-én az ENSZ-be utazik Ismael Huerta Diaz ellentengernagy, a chilei katonai junta külügyminisztere — közölték Santiago de Chilében. Huerta október 8-i felszólalásában ki akarja fejteni kormányának a jövőre vonatkozó nemzetközi politikai elképzeléseit. - Maow Netzet Magyar államférfiak táviratai a Kínai Népköztársaság megalakulásának 24. évfordulója alkalmából Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táv- iratot küldte Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Álllamtanácsa elnökének: Nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 24. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a proletár nemzetköziség elve alapján fejlődjenek a szocializmus, a béke és a haladás közös ügye javára. Péter János, külügyminiszter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Csi Pengfejt, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét. Moszkvai üdvözlet A Szovjetunió síkraszáll a jószomszédi kapcsolatok helyreállításáért Pekingből jelenti az Új-Kína: Kínában hétfőn ünnepelték meg a népköztársaság kikiáltásának 24. évfordulóját. Idén — akárcsak az előző két évben — elmaradt a pekingi katonai parádé és a tömegfelvonulás. A fővárosban és az ország nagyvárosaiban népünnepélyeken emlékeztek meg az évfordulóról. Az MTI moszkvai jelentése szerint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács üdvözölte a kínai népet a KNK kikiáltásának 24. évfordulója alkalmából. A Kínai Népköztársaság elnökéhez és legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveihez intézett szovjet távirat hangoztatja, hogy a szovjet nép mindig sokoldalú és széles körű támogatásban részesítette a kínai népnek az Októberi Szocialista Forradalom hatására kibontakozott felszabadító mozgalmát, a szocialista építőmunkát. „A szovjet és a kínai nép alapvető hosszú távú érdekeinek egybeeséséből kiindulva a Szovjetunió, következetesen síkraszáll a Kínai Népköztársasághoz fűződő jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés helyreállításáért a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján.” A szovjet lapok hétfőn első oldalukon közölték az üdvözlő távirat szövegét. A Pravda „A KNK 24. évfordulójára” című írásában hosszan méltatja azokat az eredményeket, amelyeket a kínai nép a köztársaság megalakulását követő években a szocialista társadalom felépítéséhez vezető úton ért el. Ugyanakkor az SZKP lapja megállapítja, hogy ha összehasonlítást teszünk a KNK megalakulásakor hirdetett elvek, és Kína jelenlegi kül- és belpolitikai cselekedetei között, nyilvánvalóvá válik, hogy Mao Cetung saját irányvonalát kényszerítette rá az országra, ami a kínai forradalom eszméinek elárulását, a korábbi kínai pártdokumentumok, az 1954-es alkotmány revízióját jelenti. Krusinszkij, a Pravda cikkírója áttekinti azokat a károkat, amelyeket a maoista politika a kínai gazdaságban és Kínának a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő viszonyában okozott. Rámutat, hogy a világban végbemenő pozitív folyamatokkal szembeszegülő maoista vezetés saját nagyhatalmi soviniszta törekvéseiből kiindulva elvtelen szövetségre' lép 'a' legagresszívebb imperialista erőkkel’, dühödten harcol a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen. A nyugati reakciós propagandával együttműködésben hirdeti az „északi veszélyről” szóló rágalmakat a Szovjetunió ellen. Genfben a koordinációs bizottság értékelte a második szakasz eddigi munkáját Genfből jelenti az MTI. Genfben hétfőn ülést tartott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet koordinációs bizottsága, hogy áttekintse a konferencia második szakaszának eddigi tevékenységét, és megszabja az értekezlet további munkarendjét. A három főbizottság elnöke beszámolt az ülésen arról, hogy az albizottságok megkezdték a napirendi pontok megvitatását a helsinki ajánlások alapján és az elmúlt héten már részletekbe menő, konkrét eszmecseréket folytattak számos ülésen. A 35 részt vevő ország képviselői ezután rövid általános vitát folytattak az értekezlet eddigi tapasztalatairól, majd bizottságot jelöltek ki a további munkarend kidolgozására. A konferencia köreiből származó értesülések szerint több nyugati ország képviselői a konferencia ütemének csökkentését, naponta kevesebb albizottság ülésezését javasolták. Megvitatták a koordinációs bizottság ülésén a nemzetközi szervezetekkel, így elsősorban az ENSZ európai gazdasági bizottságával való konzultáció kérdését is. A biztonsági értekezlet koordinációs bizottsága ma folytatja ülését. A francia járási választásokon előretört a baloldal Párizsból jelenti az MTI. Vasárnap tartották meg a járási választások második fordulóját Franciaországban. A két fordulóban a megyei tanácsok tagjainak felét választották újra. Mivel a legutóbbi választások óta több mint 300 új járást alakítottak, csaknem valamennyi párt több mandátumot szerzett, mint az előző választáson, a baloldali pártok mandátumnyeresége azonban jóval meghaladta a kormánykoalíciót. A választás két fordulójában a közös kormányprogram alapján szövetkezett baloldali pártok 717 mandátumot szereztek, 216-tal többet, mint az előző választáson, a kormánykoalíció pártjai pedig összesen 847 mandátumot, 144-gyel többet, mint korábban. A baloldalon belül a szocialisták 123, a kommunisták 82, a baloldali radikálisok 11 új mandátumot szereztek. A kormánykoalíción belül az UDR 45-tel, a független köztársaságiak 11-gyel, a CDP pedig 13-mal növelte mandátumai számát. (Moszkva, TASZSZ) A Pravda méltatja Leonyid Brezsnyevnek Moszkvában megjelent könyvét, amely „Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájáról” címmel tartalmazza a főtitkár 1964 és 1973 között elmondott beszédeit, valamint cikkeit. (Szófia, TASZSZ) Berlinguer, az OKP főtitkára Todor Zsivkov meghívására Szófiába érkezett. (Bécs, MTI) Hétfőn elutazott Bécsből az a szovjet parlamenti küldöttség, amelyet Sityikov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke vezetett. (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió és az NSZK közötti gázvezeték hétfőn megkezdte működését — közölte Szabit Orudzsev, a Szovjetunió gázipari minisztere. Kedd, 1973. október2. Amig a hi||fc mögött van TANAKA KÖRÚTJA Tanaka Kakuei miniszterelnök megkezdte azt a kéthetes tanácskozás sorozatot, amelynek Japán új gazdasági és politikai érdeklődésével egybevágóan tovább kellene tisztáznia, hol áll Nippon, a Tokióban is kedvelt megfogalmazás szerinti „ötszögű” világban. A miniszterelnök erre próbált választ kapni múlt évben Pekingben, idén júliusban Washingtonban, mint ahogy ez a kérdés kerül a középpontba az Európai Gazdasági Közösség három legerősebb tagjának fővárosaiban, Párizsban, Londonban, Bonnban teendő mostani látogatásán, majd a jelenlegi utat lezáró moszkvai megbeszéléseken is. A megélénkült japán diplomáciának magyarázata és részben oka Tokió csalódott ébredése abból a „Csipkerózsika” álomból, amelyben az ország a második világháborút követően az amerikai „nukleáris ernyő” alatt szendergett. Washington indokínai és délkelet-ázsiai jelenléte, s a hidegháború fenntartása Japán közvetlen szomszédaival Tokióban a teljes biztonság érzetét hintette el, s bár ezáltal bizonyos mértékben elszigetelődött, nem tartotta szükségesnek önálló utak keresését. A külpolitikát Japán esetében az exportforgalom helyettesítette, s gondtalanul fejleszthették a hazai ipart, mert cikkeiket a legnagyobb felvevőpiac, az Egyesült Államok hosszú ideig minden mennyiségben befogadta. A gépezetbe az első homokszemek akkor kerültek, amikor Nixon új ázsiai politikába kezdett, Peking irányában nyitott, majd Washington csökkentette délkelet-ázsiai katonai jelenlétét. A második figyelmeztetést Tokió azoknak a sorompóknak a felállításával kapta, amelyekkel az Egyesült Államok megkísérelte eltorlaszolni a japán áruk útját. Az amerikai piacokról kiszorult áruk Nyugat-Európa felé kerestek rést, mindenekelőtt azokban az országokban, amelyekben valamiféle hiányt pótolhatnak a japán luxuscikkek. Ennek megfelelően 1972- ben Dániában 84, Angliában 65, Franciaországban 46, az NSZK-ban 43 százalékkal nőtt a japán áruk forgalma. A múlt évi, hozzávetőlegesen 4 milliárd dolláros üzlet Nyugat- Európa költségvetésének csekély hányada. A Közös Piac országait jóval inkább az az üzem rémísztette meg, amelylyel Japán tért hódított a kontinensen. A gazdasági közösség megelőzésként már szankciókat helyezett kilátásba, s Tanakának oka van, hogy a mostani látogatásain jó benyomást keltsen nyugat-európai partnereiben. Jórészt gazdasági érdeklődés motiválja Tanaka szovjetunióbeli útját is. A japán miniszterelnök 17 évi szünet után elevenítette fel a két ország csúcsdiplomáciáját, s Tokióban nem is leplezik, hogy ez már az önállóbb külpolitika keresésének jegyében történik. Természetszerűen Japán most is mások által tört csapáson halad, a szovjet—amerikai szemben állás átfordulása az érintkezés keresésbe és a hidegháborús légkör oldódása megkönnyítette Tokió közeledését Moszkvához. Az iparilag magasan fejlett Japánt az amerikai,, közömbösség” minden korábbinál jobban tudatára ébresztette, hogy földrajzilag viszonylag elszigetelt, népessége korlátozottan fejlődhet, nyersanyagban kiszolgáltatott. Tokiónak ugyan az amerikai nukleáris jelenlét továbbra is biztonságérzetet kölcsönöz, de gazdasági életét veszélyeztetve látja az új nagypolitikai áramlatokban, és alkalmazkodóbb magatartással kísérli meg elkerülni a megrázkódtatást. Mi több, új befolyási övezetek kiépítésével igyekszik pótolni amerikai veszteségeit. Mindenekelőtt a szomszédi kapcsolatokat szeretné rendezni. Kínával legalább annyi szál fűzi össze Japánt, mint ahány ok a távolságtartásra készteti. A hidegháborús buborék szétpattanásával Tanaka nemcsak Nixon lépését másolva sietett Pekingbe, hanem belpolitikai nyomás is erre késztette. Érzelmi hatások mellett Tokió és Peking viszonyában érvényesül az a törekvés, hogy figyelemmel kísérjék és lehetőleg befolyásolják egymás kezdeményezéseit Kína hivatalos kormánya nyitotta a sort, a szigetország megnyerése érdekében jelentős engedményeket tett, elfelejtette azt a követelést, hogy Tokió szakítson Tajvannal és elengedje a háborús jóvátételt, egyben pedig a japán tőke előtt kilátásokat nyitott meg új exportpiacok szerzésére. Csou En-laj japán közgazdászoknak csaknem egy évtizeddel ezelőtt már azt fejtegette, Tokiónak nincs más választása, minthogy Pekinggel együttműködjön a harmadik világ „meghódításában”. Eszerint a kínai vezetés hajlandó lenne a világ területének felét alkotó ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban latba vetni befolyását a japán tőke érdekében, cserében viszont elvárnának bizonyos politikai együttműködést. Mint egyedüli elfogadható alternatívát jelölte meg ezt az utat a kínai miniszterelnök, mondván: az amerikai monopoltőke saját igényeinek, és mindenekelőtt katonai érdekeinek megfelelően használja fel Japánt, s azzal érvelt, hogy a Közös Piac igyekszik majd bezárni kapuit a távol-keleti beáramlás előtt. 1973-ra Japán is úgy érzi, új lehetőségeket kell felkutatnia, s legkézenfekvőbb lenne az ázsiai együttműködés. Tokióban máris foglalkoznak egyféle ázsiai gazdasági közösség kialakításával, s Tanaka hasonló meggondolásból tervez még ebben az évben délkeletázsiai körutat. Japán viszont földrajzi helyzete miatt is valamelyest rá van utalva Kínára. Hiszen az olajat és a nyersanyagokat Tokió tengeri úton kénytelen a szigetországba juttatni. A nyersanyag szükségletének 85 —90 százalékát Közel-Keletről, a nemesfémek nagy részét Délkelet-Ázsiából fedezi, és a Perzsa-öböltől az Indiai-óceánon és a dél-kínai tengeren keresztül szállítja, olyan szakaszon is, amelyet Kína ellenőriz. Tokió ezért kénytelen bizonyos mértékben figyelembe venni a pekingi „figyelmeztetéseket”. A hazai tőkés körök egy része is hasonlóan ebbe az irányba tolja el a belpolitikai színtéren nagyon is ingatag helyzetű Tanakát, az ország józanabb fele azonban semmiképpen sem szeretné felidézni azt a veszélyt, amely egy megerősödő és esetleg magára maradó kínai—japán szövetségben rejlik. Az általános japán tájékozódásba így illeszkedik bele a kapcsolatok rendezése a Szovjetunióval. A két ország között ma sincs békeszerződés. Ennek magyarázata nem kevéssé a korábbi amerikai magatartásban rejlik, s Tokiónak időről időre kéznél volt a japán—orosz háború idején japán fennhatóság alá került, majd a jaltai egyezménnyel visszacsatolt dél-szahalini és a Kuril-szigetek követelése. A szigetek fölötti vita ébren tartása ma sokkal inkább Peking érdeke, Japánnak ellenben rendkívül fontos lenne, hogy aláírják a szerződést, amelyet Tanaka még szakminiszterként készített elő, s a szibériai nyersolaj és földgázkincs kiaknázásában való részvételről rendelkezne. Eszerint Japán több mint egymilliárd dolláros hitellel részt vállalna a tyumeni olajmezőktől a Csendes-óceánig vezető csőrendszer kiépítésében, s ennek fejében 1978-tól 25 évig 25—40 millió tonna nyersolajat kapna. A még mindig erősen amerikai szemléletű Tokió döntését minden bizonnyal befolyásolja, hogy Washington is részesült a szibériai olajkincs feltárásában. Ezekről az alapokról kiindulva a mostani megbeszélések Moszkvában esetleg új szakaszt nyithatnak a szovjet—japán viszonyban. ■ Zsigovits Edit