Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
Szerda, 1973. október 10., Magyar Nemzet Szolnokot számosan üdvözlik Földdel egyenlővé tett területek és vadonatúj magasépületek között autóbuszozunk már jó ideje, amikor váratlanul megszólal egyik kísérőnk és házigazdánk, Kukli Béla, Szolnok város tanácsának elnökhelyettese. A monda szerint a város tizenhatszor pusztult el történelme folyamán. Az emberek most tréfásan azt mondják, mi pusztítjuk el tizenhetedszer. Több ezer lakás . Jóféle „vandalizmus” ez. A fogalmazás jóllehet bizarr, mégis így igaz. Szolnok — közelgő 900 éves születésnapjára — megújhodik. De a születő új teret követel magának. A régi Szolnokot jellemző vízszintes terjeszkedésnek megálljt parancsolnak korunk meghatározói: az urbanizációs áramlat, a technokrácia diadala és a kettővel együtt növekvő igények, a tudat változásai, az emberi élet fogalmáról alkotott elképzelések 180 fokos fordulata. Fürdőszoba, parketta, mosógép, televízió —, hogy csak a nagyját említsük. Ilyen lakások, házak mellett visz el a városnéző autóbusz. Ezeregyszáz lakás épül jelenleg évente Szolnokon. Kevésnek bizonyul. Négyezerkilencszázötven lakásigénylőt tartanak nyilván a városi tanács illetékes osztályán. A jelszó — a tények ismeretében — aligha lehet más: gyorsítani! Miközben a város belterületén javában folyik a régi, elavult épületek szanálása — olykor a jobbaké is, az új Szolnok egységes városképének érdekében —, a Zagyva-parti lakótelepen 1402 új lakás épült, illetve épül. Kilencszáz lakás építését kezdik most a József Attiláról elnevezett út menti lakótelepen és az — úgynevezett — Kisgyebin 5000 a terv. Azaz csak annyi volt. Új tervet kértek ugyanis a LAKÓTERV-től. Az ésszerűen ügyes tervezés 6500-ra módosította az eredeti elképzelést ugyanazon a területen. Ezek a számok azonban még csak a távolabbi jövő reménységei. A mai gond viszont, hogy még ezekben a hetekben lakást kell biztosítani 194 — öreg házból — elköltöző családnak. Ezekben, és az elkövetkező hónapokban — egészen 1975-ig — a nevezetes jubileum figyelmeztető árnyéka is megszabja a városért felelős vezetők napi teendőit, a város és a hozzá tartozó létesítmények megfelelő ütemét. Szolnok múltja — a kilenc évszázad — kötelez is, figyelmeztet is sok mindenre. A város ritka szerencsés földrajzi fekvése közismert. Szárazföldi és vízi utak adnak itt ,,randevút” egymásnak. Nem véletlen tehát, hogy régi írások már 1046-ban megemlékeznek a Tisza és a Zagyva összefolyásánál létező telepüésről. 1075-ben pedig már a nevét is rögzítik. Ezért számítják a kései utódok innen Szolnok eredetét. Amennyi hasznot hozott azonban, legalább annyi balsorsot is jelentett a város középponti fekvése. Százharminchárom éves török hódoltság. Az első híd a Tiszán 1562-ben mégis felépült. Sószállítás, tutajozás, kereskedelem az akkori lakosság főfoglalkozása. Az ipar kezdetei csak a XVIII. században jelentkeznek. Afa a legfontosabb nyersanyag. Paradox helyzet. Erdő ugyanis nincs. De van Tisza, amelyen leúszik a fa. 1835-től már akár gőzhajón is. Tizenkét év múlva — 1847-ben — ünnepük a pest —szolnoki vasútvonal elkészültét. A régi indóház még ma is áll! Az ipar akkor: vasútjavító műhely, téglagyár, fűrésztelepek és malmok. És ennyiben is marad az ügy sokáig. Nagyon sokáig. Az ipar ma: Tiszamenti Vegyiművek (az ország kénsavszükségletének 74 százalékát, a porított szuperfoszfátnak 43 százalékát termeli), cukorgyár (napi termelése 500 vagon), itt van az alföldi kőolajipar központja, és a vasúti pályaudvar most folyó rekonstrukciója után — 1975-re — itt lesz Közép-Európa legkorszerűbb személypályaudvara. Alvásról szó sincs A város címerében a pelikán nagy jelkép. A gyermekeit saját vérével tápláló madár illik Szolnok sorsához, történelméhez. A Tanácsköztársaság idején 77 napig volt frontváros. És a MÁV-műhelyi, fűrésztelepi munkásokból, kőművesekből, nyomdászokból lett vöröskatonák egy nappal tovább tartottak ki itt, mint az ország többi részén. (Darvas József a város jubileumára már írja a drámát ennek az utolsó, egyetlen napnak történetéről). A második Világháború után négyezer ember lézengett a rommá vert városban, amelyet a háborút megelőző években — elnéző, legyintő jóindulattal — így jellemeztek: „Szerény, alvó, alföldi kisváros.” Ma 65 ezren lakják. És naponta 15—18 ezren járnak be üzemeibe dolgozni. A növekedés dinamizmusával igyekeznek lépést tartani a jövő tervei. Akárhová — az élet bármely területére — tekint a vezetés, azt látja, hogy cselekednie kell. Dehogy is lehet szó „alvásról” többé! A meglevő — különböző fokozatú — iskolák nagy részében például még mindig több műszakosokNéhány hónappal ezelőtt a Magyar Nemzetben megírtuk, hogy a budai várpalota északi előudvarain a régészeti ásatások során dr. Zolnay László, a Budapesti Történeti Múzeum középkori régésze feltárta a vár régi erődrendszerének néhány jelentős szakaszát. Ekkor került feltárásra a budai vár legkorábbi várfala, nyugati szakaszainak mintegy száz méter hosszú szelvénye, amelyet a XIV. század első felére datál a feltáró régész. Ez a két méter széles, legrégibb várfal délen egy félkör alaprajzú régi bástyában végződik. A kutatások során megállapították, hogy ez a XIV. század elején épített várfal egy korábbi, igen népes, falusias jellegű települést semmisített meg. Ezt bizonyították az előkerült XII—XIV. századi maradványok: agyagba rakott kőfalazatú házmaradványok, sziklába vájt vermek, pincék, szemétgödrök. Egy kőből épített és jól szigetelt — XII—XIII. századi leletekkel meghatározott kori — vízvezető csatorna a helyi szőlőművelés maradványa. A budai várhegy déli oldalán elhelyezkedő korai telep, falu mezőgazdasági jellegét mutatják a nagy tömegben előkerült háztartási edényeken, világító eszközökön, szerszámokon kívül a tömegesen előkerült gabonaőrlő kőkézimalmok és kőmozsarak is. A feltáró régész véleménye szerint feltehető, hogy ez a Szent György tér, a királyi palota térsége, sőt a Tabán alatt is elhelyezkedő korai település nem más, mint a Kelenföldnek, másnéven Kispestnek (Minor Pest) nevezett ' * Árpád-kori egykori falu, amelyet oklevelekből jól ismerünk. Ennek a településnek egyházi központja a XI—XII. században épült Szent Gellért plébánia volt, a mai tabáni templom helyén. Kis-Pest a mocsarakkal körülvett és termő talajban szűkölködő régi bal parti Pest város függvényeként jött létre. Ennek a megszüntetett településnek egy részére épült a XIV. század első felében a budai királyi palota. Károly Róbert 1302- ben — még mint ellenkirály — ostrommal támadta meg Budát, ekkor semmisítették meg Kis-Pest szőlőit és települőit. Ezután kezdték meg a királyi palota építését. A Szent György tér nyugati, a Krisztina városra tekintő oldalán lebontásra került az 1900 körül épített Udvarlaki őrség és az úgynevezett Ybllépcső épülete. Ennek helyén mintegy ötven méter hosszúságban kibontották, az újkori falköpenyektől megszabadították a felső várudvarnak Zsigmond király korában épített fal- és támpillér rendszerét. Atatásra kényszerülnek. Ugyanakkor a helyi és a környező fiatalság már felsőfokú oktatási intézmény jelenlétét is óhajtja Szolnokon. Az óvodákban 145, a bölcsődékben 132 százalékos a telítettség. Van megyei és MÁV-kórház, tüdőkórház — de még ez is kevés. Iskolák, áruházak épülnek szünet nélkül, szinte nonstop tempóban. Kormányunk Szolnokot felsőfokú központnak nyilvánította. Nem hiába. Még az olyan embert is, mint a krónikás, aki napi penzumként járja az országot, lenyűgözi a változás látványa, a szüntelenül jelenlevő dinamizmus mértéke. Szolnok nemrégen még az ország kilenc leggyorsabban fejlődő városa közé tartozott. Jelenleg a harmadik-ötödik helyen áll. Gazdag gondok Áruházak és mozik tervei, fedett sportcsarnok, Touring Hotel, úttörőtábor a — már most is — hívogatón gyönyörű betömött középkori szárazároknak az ehhez a várfalhoz tartozó szakaszán további értékes gótikus és reneszánsz kőfaragványok kerültek felszínre. Amennyiben megszüntetik a felső nyugati várfalat áttörő, múlt században épült keskeny utat — a lebontott Lovarda és a lebontott istállók között —, akkor ennek helyén, mintegy kétszáz méter hosszan kibonthatóvá nálik ez a városképi szempontból is látványos középkori gótikus erődfal. A feltárások legutóbbi nagy eredménye, a a várpalota Zsigmond-kori erődrendszere északi főkapujának részleges feltárása. Ez a nagyméretű kaputorony, amelyet valaha farkasverem, csapórács, felvonóhíd védett, az újkori palotafüzér legészakibb szárnya előtt a Szent György téren helyezkedik el a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak szolgáló palotaszárny homlokzata előtt. Ebben a gótikus toronyban, amelynek eddig csak déli részét tárták fel, hatalmas gótikus pincék és folyosók helyezkedtek el. Ezeknek megtisztítását a törmelékektől most folyamatosan végzik. Megkérdeztük dr. Zolnay László régészt, aki a várudvarok feltárási munkálatait irányítja, milyen tervek vetődtek fel a várostörténeti szempontból is számottevő középkori épületmaradványokkal kapcsolatban. , — Munkámat — mondotta — már annak jegyében folytatom, hogy a várpalota újjáépítéséhez és a Szent György tér kialakításához minél több felhasználható középkori építészettörténeti emléket hozzak felszínre. A vár újjáépítéseinek tervezőmérnökeivel, dr. Kiss Györggyel és Jánossy Györggyel igyekszem munkámat szorosan egyeztetni. Az a vélemény alakult ki, hogy mind a legkorábbi várfalat, mind az ahhoz délen csatlakozó körbástyát belekomponálják a helyreállítandó palota képébe. Ugyanez a helyzet a monumentális támpillérekkel ellátott nyugati felsővárfal esetében is. Ennek kibontása és bemutassa a Nap-hegy, a Gellérthegy és a Krisztinaváros felől nagy térélményt ad a várpalotát délnyugat felől szemlélőnek. A helyrehozás során hangsúlyosan kívánjuk bemutatni azt a hatalmas várfalat, amely a budaivárnegyedet a királyi palota térségétől már a középkorban elválasztotta. Ez a két és fél méter vastag erődfal a Szent György tér déli végét metszi át és lenyúlik a Krisztinaváros felett álló, úgynevezett Karakaspasa tornyáig. Ennek a falnak tartozéka a most feltárás alatt álló északi kaputorony, amelyTiszaligeten. Az új személypályaudvar előtt Dísztér, amelyen emlékmű emelkedik majd. Eddig hat pályaművet javasolt a zsűri díjazásra. Alkotóik jogosultak a most következő második fordulóra. Változtatással valamelyikük műve hirdeti majd Szolnok 900 évét. Új autóbusz-pályaudvar és új autóbuszok, a rádióstúdió és a (már megépült) fedett piac mellett. Gyalogos aluljáró a villanyrendőrnél, felüljáró a 4-es műúton. (Elkészült.) A műút kitelepítése a városból. Van mit sorolni, csak győzzük tintával. Régi német közmondás pestire igazított változata jut az ember eszébe: „Az ő gondjaikat szeretném magamnak”. A mondás azokról szól, akik jó dolgukban panaszkodnak. A szolnokiak — becsületükre szóljon — nem panaszkodnak. Bár gondjuk szép számmal akad. De — szerencsére ők is tudják — nagyon gazdag, jóféle gondok ezek. Amelyeken ha túljutottak, ők élvezik a gyümölcsöt, a belőle származó valamennyi örömet. Amely alkalomból Szolnokot számosan üdvözük. Csillag Istvánnek maradványait — ha jelzésszerűen is, de építészeti eszközökkel — bemutatni kívánatosnak tartjuk. Az északi partfal bemutatása azért is szükséges, mert ez jelzi a várlátogatónak azt, hogy elhagyta a város területét és egy zárt térbe, a hajdani palota térségébe érkezett. — A régészeti feltárások — mondotta a továbbiakban dr. Zolnay László— új, ismeretlen és a helyreállítás számára is kötelező építészettörténeti eredményeket hoztak, amelyeknek figyelembevétele nélkül az újjáépítési tervezést lezárni nem lehet. Éppen ezért bizonyos tervmódosításokra van szükség. A Budapesti Történeti Múzeumnak tett előterjesztésem alapján,az Országos Műemléki Felügyelőség ez ügyben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz fordult. A várpalota udvarán történő helyreállítási munkák befejezése után ez a terület idegenforgalmi szempontból az ország egyik leginkább látogatott térsége lesz. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Budapesti TörténetiMúzeum, a Várszínház egyaránt nagy vonzóerőt gyakorol majd, mind a magyar, mind a külföldi látogatókra. Ez természetesen nagy közlekedéstechnikai feladatokat is ró a szakemberekre. Úgy kell tervezni a palota térségének megközelítését, hogy fel se vetődjék ennek az elsődleges műemléki területnek, a várpalota udvarainak autóparkoló térként való felhasználása. Célszerű lenne a sikló tervezett újjáépítésének mielőbbi megkezdése is. A nyitott várudvarokon lenne a helye a közép- és újkori palota monumentális kőemlékei, kőfaragványai bemutatásának. De ezeken az udvarokon kellene bemutatni szabadtéri szobormúzeumként azokat a kimagasló szobrászati alkotásokat is, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria raktáraiban őriz. Úgy tudjuk, hogy dr. Pogány G. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ilyen irányban kezdeményező lépéseket tett., Ezeket a szabad előudvarokat természetesen parkosítani is kellene, padokkal, pihenőhelyekkel, szökőkutakkal otthonossá tenni azok számára, akik a múzeumokat látogatják és a város, valamint a környék innen egyedülállóan szép panorámájában gyönyörködni kívánnak. (környei) Helyzetjelentés a budai várpalota előudvarairól Újabb építészettörténet emlékeket tártak fel a középkorból Munkatársunk telefonjelentése Novoszibirszkből Magyar gazdasági napok a szovjet tudomány fellegvárában Moszkva után Szibériában folytatódik a Szovjetunióban megrendezett magyar gazdasági napok eseménysorozata. A szibériai események színhelye a világhírű szovjet akadémiai város, a Tajgában 15 éve épült, jelenleg 60 ezer lakosú Akagyemgorodok, a szovjet tudomány fellegvára, ahol a lakosság 40 százaléka kizárólag tudományos kutatómunkával és speciális felsőfokú oktatással foglalkozik. Ez a helyszín a magyar gazdasági napok itteni eseménysorozatának külön jelentőséget ad. ■ A Novoszibirszk melletti akadémiai város tudósai részéről rendkívüli az érdeklődés az ide érkezett neves magyar szakemberek előadásai iránt. Hétfőn a gazdasági napok ünnepélyes megnyitóján a Tudósok Házának nagytermében Novoszibirszk és az akadémiai város 60 vezető tudósa vett részt. A novoszibirszki magyar gazdasági napokat dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter nyitotta meg és előadást tartott hazánk gazdasági helyzetéről, a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jelentőségéről. A megnyitóünnepségen megjelent és felszólalt Mihail Lavrentyev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, az akadémia szibériai tagozatának elnöke, a szibériai akadémiai város megalapítója is. Felszólalásában hangsúlyozta a Szovjetunióban megrendezett gazdasági napok rendkívüli jelentőségét. Kijelentette: „az eseménysorozat hozzájárulás ahhoz, hogy meggyorsíthassuk egymás tudományosgazdasági eredményeinek jobb megismerését, még jobban elmélyíthessük a mindkét ország számára előnyös együttműködést”. A szibériai akadémiai városba érkezett vezető magyar szakemberek négy napon keresztül — figyelembe véve Novoszibirszk iparának jellegzetességét és az akadémiai város tudósainak szakterületeit — elsősorban a vegyipar, a műszeripar, az elektromosipar, valamint a számítástechnika legújabb eredményeiről tartanak előadásokat. Az előadásokat minden esetben konzultáció követi a szovjet szakemberek vezetésével, szovjet tudósok közreműködésével. A szibériai napilapok máris nagy terjedelemben foglalkoznak a magyar gazdasági napok itteni eseményeivel. A sajtókonferenciáról a Vecsernij Novoszibirszk háromhasábos beszámolót közölt, a Szovjetszkijt Szibir című napilap pedig már az első napon teljes oldalas beszámolót szentelt az eseményeknek. A Szovjet Szibéria című lap közölte Vályi Péternek, a Minisztertanács volt elnökhelyettesének erre az alkalomra írt cikkét. A Szovjetunióban megrendezett magyar gazdasági napok ötnapos szibériai rendezvénysorozata után a gazdasági napok eseménysorozata október 15-től az üzbég fővárosban, Taskentban folytatódik. (h. barta) Nemzetközi kooperációk, távlati tervek • Dinamikusan fejlődik a járműipar Dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes kedden sajtótájékoztatót tartott a közúti járműfejlesztési kormányprogram helyzetéről, az abban részt vevő vállalatok nemzetközi kapcsolatairól, a program távlati fejlesztési terveiről. A miniszterhelyettes a tájékoztató második részében foglalkozott a kormány által kijelölt, a KGM-hez tartozó öt vállalat — a Csepel Autógyár, a Ganz-MÁVAG, a Hajtómű és Festőberendezések Gyára, a Magyar Hajó- és Darugyár és a Vörös Csillag Gépgyár — helyzetével. A miniszterhelyettes a többi között elmondotta, hogy a járműgyártás 1950—1960 között a gépipar termelésének 6—8 százalékát, exportjának 4—5 százalékát tette ki. 1973 első nyolc hónapjában ez az arány 21,4, illetve 28,8 százalék. A közúti járműprogramra fordítandó tervezett fejlesztési öszszeget — különböző okok miatt — 1976—77-re 400 millió forinttal megemelték. Az értékesítés 1966-tól 1972-ig szocialista viszonylatban több mint kétszeresére nőtt — a termeléssel arányosan —, a tőkés export 1970—72 között megnégyszereződött és további kivitel-növekedésre lehet számítani. A termelésben több szocialista országgal jelentősen fejlődnek a kapcsolatok. A kivitt termékek értéke 1971—75 között 270 millió rubel, a behozatal ugyanakkor 120 millió rubelt értékű. A személygépkocsi kooperációkról szólva a miniszterhelyettes elmondotta, hogy a Zsiguli-program keretében magyar vállalatok 18 komplettizáló alkatrészt szállítanak, fajtánként évi 300 000 darabot. 1975 után öt fajtából évi 400 ezer darabra emelkedik a szállítás, így 13 ezer kocsi helyett 15 ezer 400-at kapunk évente cserébe az alkatrészekért. A kooperáció bővülésének eredményeként rövidesen megjelennek a magyar utakon az új 2103-as Zsigulik is. 1974-től hatféle alkatrészt kezdenek szállítani magyar vállalatok Lengyelországba a Polski Fiat 126-os, 600 köbcentis kiskocsihoz. 1978-tól évente 150 ezer alkatrészért 5600 kocsit kapunk. A távlati fejlesztésről szólva, a miniszterhelyettes számokkal illusztrálta a járműipar dinamikus fejlődését. 1970—75 között a gépipar 44 százaléig kat, a járműipar 80 százalékkal növeli termelését. A gépipar exportja 69, a járműiparé a szocialista országokba 90,1 dollár viszonylatban 93 százalékkal nő. Az óriási fejlődést csaknem teljes mértékben a termelés hatékonyságának növelése eredményezi. 1980-ra az árbevétel a jelenlegi 39 milliárd forintról 64 milliárdra nő, ezen belül a szocialista export 14-ről 20 milliárdra, a tőkés kivitel 2-ről 5 milliárdra növekszik. Ezt az árbevételt elsősorban 13—15 ezer autóbusz, 70—80 ezer hátsó híd és 20—22 ezer szervokormány adja. A járműipar helyzetének ismertetése után dr. Betler Sándor beszélt arról az öt vállalatról, amelyeknek a termelését termékszerkezet-változtatással kell gazdaságossá tenni. E vállalatok termékstruktúrájának megváltoztatása, gazdaságosságának javítása 2-3 év türelmet igényel a szakemberektől és az érintett dolgozóktól is. Országos közművesítési konferencia Hazai és külföldi szakemberek részvételével országos közművesítési konferencia kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozáson Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tartott bevezető előadást. Elmondotta, hogy közműellátottságunkkal az európai ranglista második felére állunk, pedig a közműszolgáltatás szintje nemcsak a lakosság életkörülményeinek egyik döntő jellemzője, hanem a népgazdaság arányos fejlesztésének fontos alkotóeleme is. A negyedik ötéves terv idején nagyarányú fejlesztési munka indult, ennek eredményeként egymillióval növekszik a közműves vízellátásban részesülő lakosok száma. A villamosenergia-ellátásban a vidéki és a városi felhasználás közötti különbséget kell kiegyenlíteni. Aminiszterhelyettes hangsúlyozta, hogy az építőipar komplexen felkészült egy nagyobb közműprogram megvalósítására. A közműépítés várhatóanaz ötödik ötéves tervidőszakban is gyorsabban nő, mint ,az összes építési tevékenység. 5