Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-10 / 237. szám

Szerda, 1973. október 10., Magyar Nemzet Szolnokot számosan ü­dvözlik Földdel egyenlővé tett terü­letek és vadonatúj magas­épületek között autóbuszozunk már jó ideje, amikor váratla­nul megszólal egyik kísérőnk és házigazdánk, Kukli Béla, Szolnok város tanácsának el­nökhelyettese.­­ A monda szerint a város tizenhatszor pusztult el törté­nelme folyamán. Az emberek most tréfásan azt mondják, mi pusztítjuk el tizenhetedszer. Több ezer lakás . Jóféle „vandalizmus” ez. A fogalmazás jóllehet­ bizarr, mégis így igaz. Szolnok — kö­zelgő 900 éves születésnapjára — megújhodik. De a születő új teret követel magának. A régi Szolnokot jellemző víz­szintes terjeszkedésnek meg­álljt parancsolnak korunk meghatározói: az urbanizációs áramlat, a technokrácia diada­la és a kettővel együtt növekvő igények, a tudat változásai, az emberi élet fogalmáról alkotott elképzelések 180 fokos fordula­ta. Fürdőszoba, parketta, mo­sógép, televízió —, hogy csak a nagyját említsük. Ilyen laká­sok, házak mellett visz el a vá­rosnéző autóbusz. Ezeregyszáz lakás épül jelen­leg évente Szolnokon. Kevés­nek bizonyul. Négyezerkilenc­­százötven lakásigénylőt tarta­nak nyilván a városi tanács illetékes osztályán. A jelszó — a tények ismeretében — aligha lehet más: gyorsítani! Miköz­ben a város belterületén javá­ban folyik a régi, elavult épü­letek szanálása — olykor a jobbaké is, az új Szolnok egy­séges városképének érdeké­ben —, a Zagyva-parti lakó­telepen 1402 új lakás épült, il­letve épül. Kilencszáz lakás építését kezdik most a József Attiláról elnevezett út menti lakótelepen és az — úgyneve­zett — Kisgyebin 5000 a terv. Azaz csak annyi volt. Új ter­vet kértek ugyanis a LAKÓ­­TERV-től. Az ésszerűen ügyes tervezés 6500-ra módosította az eredeti elképzelést ugyan­azon a területen. Ezek a számok azonban még csak a távolabbi jövő remény­ségei. A­ mai gond viszont, hogy még ezekben a hetekben lakást kell biztosítani 194 — öreg házból — elköltöző csa­ládnak. Ezekben, és az elkövetkező hónapokban — egészen 1975-ig — a nevezetes jubileum figyel­meztető árnyéka is megszabja a városért felelős vezetők napi teendőit, a város és a hozzá tartozó létesítmények megfele­lő ütemét. Szolnok múltja — a kilenc évszázad — kötelez is, fi­gyelmeztet is sok mindenre. A város ritka szerencsés földraj­zi fekvése közismert. Száraz­földi és vízi utak adnak itt ,,randevút” egymásnak. Nem véletlen tehát, hogy régi írá­sok már 1046-ban megemlé­keznek a Tisza és a Zagyva összefolyásánál létező telepü­­­ésről. 1075-ben pedig már a nevét is rögzítik. Ezért számít­ják a kései utódok innen Szol­nok eredetét. Amennyi hasznot hozott azonban, legalább annyi bal­sorsot is jelentett a város kö­zépponti fekvése. Százharminc­három éves török hódoltság. Az első híd a Tiszán 1562-ben mégis felépült. Sószállítás, tu­tajozás, kereskedelem az ak­kori lakosság főfoglalkozása. Az ipar kezdetei csak a XVIII. században jelentkeznek. A­­fa a legfontosabb nyersanyag. Pa­radox helyzet. Erdő ugyanis nincs. De van Tisza, amelyen leúszik a fa. 1835-től már akár gőzhajón is. Tizenkét év múlva — 1847-ben — ünnepük a pest —szolnoki vasútvonal elkészül­tét. A régi indóház még ma is áll! Az ipar akkor: vasút­­javító műhely, téglagyár, fű­résztelepek és malmok. És ennyiben is marad az ügy so­káig. Nagyon sokáig. Az ipar ma: Tiszamenti Ve­gyiművek (az ország kénsav­­szükségletének 74 százalékát, a porított szuperfoszfátnak 43 százalékát termeli), cukorgyár (napi termelése 500 vagon), itt van az alföldi kőolajipar köz­pontja, és a­ vasúti pályaudvar most folyó rekonstrukciója után — 1975-re — itt lesz Kö­­zép-Európa legkorszerűbb sze­mélypályaudvara. Alvásról szó sincs A város címerében a pelikán nagy jelkép. A gyermekeit sa­ját vérével tápláló madár illik Szolnok sorsához, történelmé­hez. A Tanácsköztársaság ide­jén 77 napig volt frontváros. És a MÁV-műhelyi, fűrészte­lepi munkásokból, kőművesek­ből, nyomdászokból lett vö­röskatonák egy nappal tovább tartottak ki itt, mint az ország többi részén. (Darvas József a város jubileumára már írja a drámát ennek az utolsó, egyet­len napnak történetéről). A második Világháború után négyezer ember lézengett a rommá vert városban, amelyet a háborút megelőző években — elnéző, legyintő jóindulattal — így jellemeztek: „Szerény, alvó, alföldi kisváros.” Ma 65 ezren lakják. És na­ponta 15—18 ezren járnak be üzemeibe dolgozni. A növeke­dés dinamizmusával igyekez­nek lépést tartani a jövő ter­vei. Akárhová — az élet bár­mely területére — tekint a ve­zetés, azt látja, hogy cseleked­nie kell. Dehogy is lehet szó „alvásról” többé! A meglevő — különböző fokozatú — isko­lák nagy részében például még mindig több műszakos­ok­Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Nemzet­ben megírtuk, hogy a budai várpalota északi előudvarain a régészeti ásatá­sok során dr. Zolnay László, a Budapesti Történeti Mú­zeum középkori régésze fel­tárta a vár régi erődrendszeré­nek néhány jelentős szakaszát. Ekkor került feltárásra a bu­dai vár legkorábbi várfala, nyugati szakaszainak mintegy száz méter hosszú szelvénye, amelyet a XIV. század első felére datál a feltáró régész. Ez a két méter széles, legré­gibb várfal délen egy félkör alaprajzú régi­ bástyában vég­ződik. A kutatások során meg­állapították, hogy ez a XIV. század elején épített várfal egy korábbi, igen népes, falu­sias jellegű települést semmi­sített meg. Ezt bizonyították az előkerült XII—XIV. száza­di maradványok: agyagba ra­kott kőfalazatú házmaradvá­nyok, sziklába vájt vermek, pincék, szemétgödrök. Egy kő­ből épített és jól szigetelt — XII—XIII. századi leletekkel meghatározott kori — vízve­zető csatorna a helyi szőlőmű­velés maradványa. A budai várhegy déli oldalán elhelyez­kedő korai telep, falu mező­­gazdasági jellegét mutatják a nagy tömegben előkerült ház­tartási edényeken, világító esz­közökön, szerszámokon kívül a tömegesen előkerült gabona­őrlő kőkézimalmok és kőmo­zsarak is. A feltáró régész vé­leménye szerint feltehető, hogy ez a Szent György tér, a kirá­lyi palota térsége, sőt a Tabán alatt is elhelyezkedő korai te­lepülés nem más, mint a Ke­lenföldnek, másnéven Kis­pestnek (Minor Pest) nevezett ' * Árpád-kori egykori falu, amelyet oklevelekből jól is­merünk. Ennek a településnek egyházi központja a XI—XII. században épült Szent Gellért plébánia volt, a mai tabáni templom helyén. Kis-Pest a mocsarakkal körülvett és ter­mő talajban szűkölködő régi bal parti Pest város függvénye­ként jött létre. Ennek a meg­szüntetett településnek egy részére épült a XIV. század első felében a budai királyi palota. Károly Róbert 1302- ben — még mint ellenkirály — ostrommal támadta meg Budát, ekkor semmisítették meg Kis-Pest szőlőit és tele­pülőit. Ezután kezdték meg a királyi palota építését. A Szent György tér nyugati, a Krisztina városra tekintő ol­dalán lebontásra került az 1900 körül épített Udvarlaki őrség és az úgynevezett Ybl­­lépcső épülete. Ennek helyén mintegy ötven méter hosszú­ságban kibontották, az újkori falköpenyektől megszabadítot­ták a felső várudvarnak Zsig­­mond király korában épített fal- és támpillér rendszerét. A­tatásra kényszerülnek. Ugyan­akkor a helyi és a környező fiatalság már felsőfokú oktatá­si intézmény jelenlétét is óhajt­ja Szolnokon. Az óvodákban 145, a bölcsődékben 132 száza­lékos a telítettség. Van megyei és MÁV-kórház, tüdőkórház — de még ez is kevés. Iskolák, áru­házak épülnek szünet nélkül, szinte nonstop tempóban. Kormányunk Szolnokot felső­fokú központnak nyilvánítot­ta. Nem hiába. Még az olyan embert is, mint a krónikás, aki napi penzumként járja az or­szágot, lenyűgözi a változás látványa, a szüntelenül jelen­levő dinamizmus mértéke. Szolnok nemrégen még az or­szág kilenc leggyorsabban fej­lődő városa közé tartozott. Je­lenleg a harmadik-ötödik he­lyen áll. Gazdag gondok Áruházak és mozik tervei, fedett sportcsarnok, Touring Hotel, úttörőtábor a — már most is — hívogatón gyönyörű betömött középkori száraz­ároknak az ehhez a várfalhoz tartozó szakaszán további ér­tékes gótikus és reneszánsz kő­­faragványok kerültek felszín­re. Amennyiben megszüntetik a felső nyugati várfalat áttörő, múlt században épült keskeny utat — a lebontott Lovarda és a lebontott istállók között —, akkor ennek helyén, mintegy kétszáz méter hosszan kibont­­hatóvá n­álik ez a városképi szempontból is látványos kö­zépkori gótikus erődfal. A feltárások legutóbbi nagy eredménye, a a várpalota Zsig­­mond-kori erődrendszere észa­ki főkapujának részleges fel­tárása. Ez a nagyméretű kaputorony, amelyet valaha farkasverem, csapórács, felvonóhíd védett, az újkori palotafüzér legésza­kibb szárnya előtt a Szent György téren helyezkedik el a Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeumnak szolgáló palotaszárny homlokzata előtt. Ebben a gó­tikus toronyban, amelynek eddig csak déli részét tárták fel, hatalmas gótikus pincék és folyosók helyezkedtek el. Ezek­nek megtisztítását a törmelé­kektől most folyamatosan végzik. Megkérdeztük dr. Zolnay László régészt, aki a várudva­rok feltárási munkálatait irá­nyítja, milyen tervek vetőd­tek fel a várostörténeti szem­pontból is számottevő közép­kori épületmaradványokkal kapcsolatban. , — Munkámat — mondotta — már annak jegyében foly­tatom, hogy a várpalota újjá­építéséhez és a Szent György tér kialakításához minél több felhasználható középkori épí­tészettörténeti emléket hozzak felszínre. A vár újjáépítései­nek tervezőmérnökeivel, dr. Kiss Györggyel és Jánossy Györggyel igyekszem munká­mat szorosan egyeztetni. Az a vélemény alakult ki, hogy mind a legkorábbi várfalat, mind az ahhoz délen csatla­kozó körbástyát belekompo­nálják a helyreállítandó palota képébe. Ugyanez a helyzet a monumentális támpillérekkel ellátott nyugati felsővárfal esetében is. Ennek kibontása és bemutassa a Nap-hegy, a Gellérthegy és a Krisztinavá­ros felől nagy térélményt ad a várpalotát délnyugat felől szemlélőnek. A helyrehozás során hangsúlyosan kívánjuk bemutatni azt a hatalmas vár­falat, amely a budai­­várnegye­­det a királyi palota térségétől már a középkorban elválasz­totta. Ez a két és fél méter vastag erődfal a Szent György tér déli végét metszi át és le­nyúlik a Krisztinaváros fe­lett álló, úgynevezett Karakas­­pasa tornyáig. Ennek a falnak tartozéka a most feltárás alatt álló északi kaputorony, amely­Tiszaligeten. Az új személypá­lyaudvar előtt Dísztér, amelyen emlékmű emelkedik majd. Ed­dig hat pályaművet javasolt a zsűri díjazásra. Alkotóik jogo­sultak a most következő máso­dik fordulóra. Változtatással valamelyikük műve hirdeti majd Szolnok 900 évét. Új autóbusz-pályaudvar és új autóbuszok, a rádióstúdió és a (már megépült) fedett piac mellett. Gyalogos aluljáró a villanyrendőrnél, felüljáró a 4-es műúton. (Elkészült.) A műút kitelepítése a városból. Van mit sorolni, csak győzzük tintával. Régi német közmondás pes­tire igazított változata jut az ember eszébe: „Az ő gondjai­kat szeretném magamnak”. A mondás azokról szól, akik jó dolgukban panaszkodnak. A szolnokiak — becsületükre szóljon — nem panaszkodnak. Bár gondjuk szép számmal akad. De — szerencsére ők is tudják — nagyon gazdag, jóféle gondok ezek. Ame­lyeken ha túljutottak, ők élvezik a gyümölcsöt, a belőle származó valamennyi örömet. Amely alkalomból Szolnokot számosan üdvözük. Csillag István­nek maradványait — ha jel­zésszerűen is, de építészeti eszközökkel — bemutatni kí­vánatosnak tartjuk. Az északi partfal bemutatása azért is szükséges, mert ez jelzi a vár­látogatónak azt, hogy elhagy­ta a város területét és egy zárt térbe, a hajdani palota térségébe érkezett. — A régészeti feltárások — mondotta a továbbiakban dr. Zolnay László­— új, isme­retlen és a helyreállítás szá­mára is kötelező építészettörténeti eredményeket hoztak, amelyeknek figyelembevétele nélkül az újjáépítési tervezést lezárni nem lehet. Éppen ezért bizonyos tervmódosításokra van szükség. A Budapesti Történeti Múzeumnak tett elő­terjesztésem alapján,az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség ez ügyben az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériumhoz fordult. A várpalota udvarán törté­nő helyreállítási munkák befe­jezése után ez a terület ide­genforgalmi szempontból az ország egyik leginkább látoga­tott térsége lesz. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Budapesti Történeti­­Múzeum, a Várszínház egyaránt nagy vonzóerőt gyakorol majd, mind a magyar, mind a külföldi lá­togatókra. Ez természetesen nagy közlekedéstechnikai fel­adatokat is ró a szakemberek­re. Úgy kell tervezni a palota térségének megközelítését, hogy fel se vetődjék ennek az elsődleges műemléki terület­nek, a várpalota udvarainak autóparkoló térként való fel­­használása. Célszerű lenne a sikló tervezett újjáépítésének mielőbbi megkezdése is. A nyi­tott várudvarokon lenne a he­lye a közép- és újkori palota monumentális kőemlékei, kő­­faragványai bemutatásának. De ezeken az udvarokon kel­lene bemutatni szabadtéri szobormúzeumként azokat a kimagasló szobrászati alkotásokat is, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria rak­táraiban őriz. Úgy tudjuk, hogy dr. Pogány G. Gábor, a Ma­gyar Nemzeti Galéria főigaz­gatója ilyen irányban kezde­ményező lépéseket tett., Ezeket a szabad előudvarokat termé­szetesen parkosítani is kelle­ne, padokkal, pihenőhelyekkel, szökőkutakkal otthonossá ten­ni azok számára, akik­ a mú­zeumokat látogatják és a vá­ros, valamint a környék innen egyedülállóan szép panorámá­jában gyönyörködni kívánnak. (környei) Helyzetjelentés a budai várpalota előudvarairól Újabb építészettörténet emlékeket tártak fel a középkorból Munkatársunk telefonjelentése Novoszibirszkből Magyar gazdasági napok a szovjet tudomány fellegvárában Moszkva után Szibériában folytatódik a Szovjetunióban megrendezett magyar gazdasá­gi napok eseménysorozata. A szibériai események színhelye a világhírű szovjet akadémiai város, a Tajgában 15 éve épült, jelenleg 60 ezer lakosú Aka­­gyemgorodok, a szovjet tudo­mány fellegvára, ahol a lakos­ság 40 százaléka kizárólag tu­dományos kutatómunkával és speciális felsőfokú oktatással foglalkozik. Ez a helyszín a magyar gaz­dasági napok itteni esemény­­sorozatának külön jelentőséget ad. ■ A No­voszibirszk melletti akadémiai város tudósai részé­ről rendkívüli az érdeklődés az ide érkezett neves magyar szakemberek előadásai iránt. Hétfőn a gazdasági napok ün­nepélyes megnyitóján a Tudó­sok Házának nagytermében Novoszibirszk és az akadémiai város 60 vezető tudósa vett részt. A novoszibirszki magyar gazdasági napokat dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter nyitotta meg és előadást tartott hazánk gazdasági helyzetéről, a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jelentőségéről. A megnyitóünnepségen megje­lent és felszólalt Mihail Lav­­rentyev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alel­­nöke, az akadémia szibériai tagozatának elnöke, a szibériai akadémiai város megalapítója is. Felszólalásában hangsúlyoz­ta a Szovjetunióban megren­dezett gazdasági napok­ rend­kívüli jelentőségét. Kijelentet­te: „az eseménysorozat hozzá­járulás ahhoz, hogy meggyor­síthassuk egymás tudományos­gazdasági eredményeinek jobb megismerését, még jobban el­mélyíthessük a mindkét or­szág számára előnyös együtt­működést”. A szibériai akadémiai város­ba érkezett vezető magyar szakemberek négy napon ke­resztül — figyelembe véve No­voszibirszk iparának jellegze­tességét és az akadémiai város tudósainak szakterületeit — el­sősorban a vegyipar, a mű­szeripar, az elektromosipar, valamint a számítástechnika legújabb eredményeiről tarta­nak előadásokat. Az előadáso­kat minden esetben konzultá­ció követi a szovjet szakem­berek vezetésével, szovjet tu­dósok közreműködésével. A szibériai napilapok máris nagy terjedelemben foglalkoz­nak a magyar gazdasági napok itteni eseményeivel. A sajtó­­konferenciáról a Vecsernij No­voszibirszk háromhasábos be­számolót közölt, a Szovjetszkijt Szibir című napilap pedig már az első napon teljes oldalas beszámolót szentelt az esemé­nyeknek. A Szovjet Szibéria­­ című lap közölte Vályi Péter­nek, a Minisztertanács volt el­nökhelyettesének erre az alka­lomra írt cikkét. A Szovjetunióban megrende­zett magyar gazdasági napok ötnapos szibériai rendezvény­­sorozata után a gazdasági na­pok eseménysorozata október 15-től az üzbég fővárosban, Taskentban folytatódik.­ ­ (h. barta) Nemzetközi kooperációk, távlati tervek • Dinamikusan fejlődik a járműipar Dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes kedden sajtótájékoztatót tar­tott a közúti járműfejlesztési kormányprogram helyzetéről, az abban részt vevő vállalatok nemzetközi kapcsolatairól, a program távlati fejlesztési ter­veiről. A­ miniszterhelyettes a tájékoztató második részében foglalkozott a kormány által kijelölt, a KGM-hez tartozó öt vállalat — a Csepel Autógyár, a Ganz-MÁVAG, a Hajtómű és Festőberendezések Gyára, a Magyar Hajó- és Darugyár és a Vörös Csillag Gépgyár — helyzetével. A miniszterhelyettes a többi között elmondotta, hogy a járműgyártás 1950—1960 között a gépipar termelésének 6—8 százalékát, exportjának 4—5 százalékát tette ki. 1973 első nyolc hónapjában ez az arány 21,4, illetve 28,8 százalék. A közúti járműprogramra fordí­tandó tervezett fejlesztési ösz­­szeget — különböző okok miatt — 1976—77-re 400 millió fo­rinttal megemelték. Az érté­kesítés 1966-tól 1972-ig szocia­lista viszonylatban több mint kétszeresére nőtt — a terme­léssel arányosan —, a tőkés export 1970—72 között meg­négyszereződött és további kivitel-növekedésre lehet szá­mítani. A termelésben több szocialista országgal jelentősen fejlődnek a kapcsolatok. A ki­vitt termékek értéke 1971—75 között 270 millió rubel, a be­hozatal ugyanakkor 120 millió rubelt értékű. A személygépkocsi kooperá­ciókról szólva a miniszterhe­lyettes elmondotta, hogy a Zsiguli-program keretében ma­gyar vállalatok 18 kompletti­­záló alkatrészt szállítanak, faj­tánként évi 300 000 darabot. 1975 után öt fajtából évi 400 ezer darabra emelkedik a szál­lítás, így 13 ezer kocsi helyett 15 ezer 400-at kapunk éven­te cserébe az alkatrészekért. A kooperáció bővülésének ered­ményeként rövidesen megje­lennek a magyar utakon az új 2103-as Zsigulik is. 1974-től hatféle alkatrészt kezdenek szállítani magyar vállalatok Lengyelországba a Polski Fiat 126-os, 600 köbcentis kiskocsi­hoz. 1978-tól évente 150 ezer alkatrészért 5600 kocsit ka­punk. A távlati fejlesztésről szólva, a miniszterhelyettes számok­kal illusztrálta a járműipar dinamikus fejlődését. 1970—75 között a gépipar 44 százaléig kat, a járműipar 80 százalék­kal növeli termelését. A gép­ipar exportja 69, a járműiparé a szocialista országokba 90,1 dollár viszonylatban 93 száza­lékkal nő. Az óriási fejlődést csaknem teljes mértékben a termelés hatékonyságának nö­velése eredményezi. 1980-ra az árbevétel a jelenlegi 39 mil­liárd­ forintról 64 milliárdra nő, ezen belül a szocialista export 14-ről 20 milliárdra, a tőkés kivitel 2-ről 5 milliárd­­ra növekszik. Ezt az árbevételt elsősorban 13—15 ezer autó­busz, 70—80 ezer hátsó híd és 20—22 ezer szervokormány adja. A­ járműipar helyzetének is­mertetése után dr. Betler Sán­dor beszélt arról az öt vállalat­ról, amelyeknek a termelését termékszerkezet-változtatással kell gazdaságossá tenni. E vál­lalatok termékstruktúrájának megváltoztatása, gazdaságossá­gának javítása 2-3 év türel­met igényel a szakemberektől és az érintett dolgozóktól is. Országos közművesítési konferencia Hazai és külföldi szakembe­rek részvételével országos közművesítési konferencia kez­dődött kedden a Magyar Tu­dományos Akadémián. A tanácskozáson Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes tar­tott bevezető előadást. Elmon­dotta, hogy közműellátottsá­gunkkal az európai ranglista második felére állunk, pedig a közműszolgáltatás szintje nem­csak a lakosság életkörülmé­nyeinek egyik döntő jellemző­je, hanem a népgazdaság ará­nyos fejlesztésének fontos al­kotóeleme is. A negyedik öt­éves terv idején nagyarányú fejlesztési munka indult, en­nek eredményeként egymillió­val növekszik a közműves víz­ellátásban részesülő lakosok száma. A villamosenergia-ellá­­tásban a vidéki és a városi fel­­használás közötti különbséget kell kiegyenlíteni. A­­m­iniszterhelyettes hang­súlyozta, hogy az építőipar komplexen felkészült egy na­gyobb közműprogram megva­lósítására. A közműépítés vár­hatóan­­az ötödik ötéves terv­időszakban is gyorsabban nő, mint ,az összes építési tevé­kenység. 5

Next