Magyar Nemzet, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

2 zetközi kapcsolatokban, visz­­szafordíthatatlan jelleget elc­­sertek. Ebben a keretben eme­li ki a moszkvai lap a szovjet —amerikai kapcsolatok fontos­ságát. A Krím félszigeti találkozó­ról hétfőn reggel utazott visz­­sza Moszkvába Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára, Gro­­miko és Kissinger külügymi­niszterek társaságában, Nixon elnök pedig Minszkbe látoga­tott Sajtókörökben fontos ese­ménynek tartják, hogy az ame­rikai elnök programjába beik­tatták a belorusz főváros fel­keresését. Minszk ugyanis fel­szabadulásának 30. évforduló­ja alkalmából néhány napja kapta meg a Hős város kitün­tető címet. S Nixon látogatása most emlékeztet a két nagyha­talom szövetségi viszonyára a második világháború idején. Az amerikai elnököt Minszk repülőterén Kiszeljov, a belo­rusz Minisztertanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. Nixon elnök hétfőn a késő esti órákban érkezett vissza Moszkvába A csúcstár­­gyalások ma, kedden — szóvi­vői közlés szerint — délelőtt folytatódnak. L­ovass Gyula ­i­on beszéde a belorusz f óvárosban Minszkből jelenti a TASZSZ: Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke Minszkben pohárköszöntőt mondott azon az ebéden, amelyet Belorusz­­szia Legfelső Tanácsának El­nöksége és kormánya adott a tiszteletére. Mint hangsúlyozta: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és munkatársai csakúgy, mint az amerikai küldöttség, a tárgya­lások egész ideje alatt egy nagy cél elérésének szentelik a figyelmüket: biztosítani az olyan helyzetet, amelyben a két leghatalmasabb ország, a világ két legerősebb népe erőit nem a háborúra fordítja, ha­nem együttesen munkálkodik az egész világ békéjének ja­vára. „Itt Belorussziában, amely átélte a háború­ minden bor­zalmát, a béke minden időkre való megszilárdításáról beszé­lünk — mondotta Nixon. — Minden bizonnyal az lesz a legméltóbb emlékmű Belorusz­­szia lakossága egynegyedének, akik életüket vesztették a múlt háborúban, ha létrejön a béke épülete, amely megbont­hatatlan.” Az Egyesült Államok elnö­kének beszédére Fjodor Szur­­ganov, a Belorusz Legfelső Tanács Elnökségének elnöke válaszolt. „Ma azokra a nehéz napok­ra emlékezünk, amikor a Szov­jetunió és a Hitler-ellenes koalíció más országainak né­pei hősies harcot vívtak közös ellenségünk, a nácizmus ellen, amely magát a civilizációt fe­nyegette” — mondotta Szurga­­nov, majd rámutatott: a köz­társaság nemcsak hogy helyre­állította a lerombolt népgaz­daságot, hanem lényegesen túl is haladta a háború előtti szín­vonalat. Elhunyt Juan Perón Életének 78. évében súlyos betegség után hétfőn elhunyt Juan Domingo Perón ar­gentin köztársasági elnök. Perón halálhírét az elhunyt özvegye, Isabel Perón alelnök jelentette be rádió- és tévé­üzenetében. Az alkotmány ér­telmében egyébként Isabel Perón automatikusan Argen­tína köztársasági elnökévé lé­pett elő. Juan Domingo Perón 1895. októberében született jómódú közép­birtokos családból. Elvé­gezte a Buenos Aires-i katonai akadémiát, 1930-ban részt vett ab­ban a katonai összeeskü­vésben, amely végül is meg­döntötte Irigayen elnök pol­gári kormányát. Még abban az évben őrnaggyá léptették elő. 1935-ben már alezredesi rang­ban katonai attaséként kép­viselte Argentínát Chilében. Perónt 1939-ben Olaszor­szágba küldték az alpesi hegyi­­vadász-alakulatok tanulmá­nyozására. Megragadta az al­kalmat, hogy egyúttal tanul­mányozza Mussolini rendsze­rét is. Mint írja, „a Duce le­nyűgöző hatást” gyakorolt rá. Perón európai tartózkodása idején egyébként felkereste Magyarországot, Albániát, Franciaországot és Németor­szágot is. Hazatérése után lét­rehozta az „egységes tisztek csoportját”, amely hamarosan „az ezredesek klikkje” néven vált ismertté. Életében újabb fontos dátu­mot jelent 1943. június 4-e. Ekkor döntötték meg Ramon Castillo népszerűtlen, korrupt rendszerét. Perón hadügyi ál­lamtitkár, a következő évben, 1944-ben pedig hadügyminisz­ter lett. Ekkoriban már két komoly politikai erőre támasz­kodhatott, a hadseregre és a szakszervezetekre. 1944-ben megválasztották alelnöknek. 1945-ben ellenfelei börtönbe vetették. A már akkor nép­szerű alelnök mellett tünteté­sek robbantak ki, s Perón 12 napos fogság után ki is sza­badult. Egy év múltán törvé­nyes körülmények között köz­­társasági elnöknek választot­ták meg. Juan Perón hatalma csúcs­pontján a 18 milliós Argentína korlátlan ura volt. Feleségé­vel, a népszerű Evitával telj­hatalommal irányította az or­szágot. A munkásoknak na­gyobb béreket és társadalmi biztosítást adott. Számos intézkedése azonban megbénította az argentin gaz­dasági életet, elidegenítette tőle a középosztályt, az egyhá­zat és részben a hadsereget is. Bukásához hozzájárult felesé­ge halála is (1952), aki mind­végig nagy népszerűségnek örvendett az országban. 1955- ben a haditengerészet, a had­sereg leginkább amerikai be­folyás alatt álló fegyverneme, fellázadt és elűzte Perónt az állam éléről. Tizennyolc évig emigrációban élt Spanyolor­szágban, hatása azonban to­vábbra is érződött Argentíná­ban, s a peronista mozgalom az ország legjelentősebb szer­vezete volt. 1973 szeptemberében több mint 60 százalékos többséggel ismét köztársasági elnöknek választották meg. Második fe­lesége, Isabel személyében elő­ször lett nő Argentína alel­­nöke. Az új rendelkezéseit szerint rugalmasabban követi az igényeket az NDK könnyűipara Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztár­saságban a minisztertanács el­nöksége igen fontos direktívá­kat adott ki a könnyűipar, el­sősorban a fogyasztási javakat gyártó üzemek szükséglet sze­rinti termeléséről. E direktívák kidolgozásában javaslatokkal, gondolatokkal százezrek vet­tek részt. Már a direktíváknak a ki­indulása is rendkívül lénye­ges: azt hangsúlyozza, hogy a fogyasztási javakat gyártó ipar nem egyetlen állami szükség­lettel, hanem a fogyasztók mil­lióinak állandóan mozgásban levő változó szükségleteivel áll szemben. Természetes tehát, hogy ezekhez a szükségletek­hez kell igazodnia. Azaz: diva­tos, időszerű termékekkel kell előállnia, mégpedig továbbra is szilárd fogyasztói árakon, s az összes árcsoportokban. A direktívák újra rendezik a kereskedelem és az ipar vi­szonyát, s a kereskedelemtől megkövetelik, hogy kritikusan, a vevők szemszögéből nézze az ipar tevékenységét. Újra rendezték a kereskedelem és az ipar szerződéses kapcsola­tait is: ezután megvan rá a lehetőség, hogy az előző évben megkötött szerződést a folyó év során február végéig (az első félévre vonatkozóan), il­letve augusztus végéig (a má­sodik félévre érvényesen) fel­mondják, s új szerződést kös­senek, amely szerint az áruk termelése sokkal gyorsabban alkalmazkodik a szükséglethez. Megjavítják a belső piacku­tatást, s tüzetesebben foglal­koznak a nemzetközi divat­­irányzatokkal is. Az ósdi nézetekkel szembe­­szállva a direktívák arra is rámutatnak, hogy a mozgé­konyság egyáltalában nincs ellentétben az állami tervezés alapvető elveivel. Az illetékes minisztereket felhatalmazták, hogy indokolt esetekben me­netközben változtatást enge­délyezzenek az üzemi terve­ken. A leértékelt vagy teljesen törölt áruk arányát — ugyan­csak indokolt esetben — egy százalékról másfél százalékra lehet felemelni. Magyar Nemzet Koszigin és Cedenbal találkozója a Kremlben Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet Miniszterta­nács elnöke hétfőn a Kreml­ben találkozott Jumzsagij­ Cedenballal, a Mongol­­ Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottsága első titkárával, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökével és Zsambin Bat­­mönh-nyel, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagjával, a mongol Mi­nisztertanács elnökével. A baráti légkörű eszmecse­rén megvitatták a két ország együttműködésének továbbfej­lesztésével és elmélyítésével kapcsolatos kérdéseket és vé­leménycserét folytattak a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának gya­korlati megvalósításáról. Alekszej Koszigin és Zsam­bin Batmond egyezményt írt alá a két ország gazdasági, kulturális és oktatási­ együtt­működésének továbbfejleszté­séről. Hétfőn Moszkvából hazauta­zott a mongol párt- és kor­mányküldöttség, amely Jum­zsagij­ Cedenbalnak a vezeté­sével látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Walter Scheelt beiktatták az NSZK elnöki tisztségébe Bonnból jelenti a DPA: Wal­ter Scheel volt külügyminisz­tert hétfőn délelőtt a bonni parlament két házának, a szö­vetségi gyűlésnek és a szövet­ségi tanácsnak együttes ülé­sén ünnepélyesen beiktatták az NSZK elnökének tisztségé­be. Az NSZK negyedik állam­elnöke Annemarie Rengarnak, a Bundestag elnöke előtt tette le a hivatali esküt. Scheel hi­vatali ideje öt év. Az új elnök beiktatási be­szédében főleg az ország gaz­dasági helyzetéről és a kö­zös cselekvés szükségességéről szólt. „Társadalmi békére" és együttműködésre szólította fel a tőkéseket és a munkaválla­lókat az új feladatok sikeres megoldása érdekében. A társa­dalmi béke egyik alapjaként a munkavállalóknak a beleszó­lásra való jogát jelölte meg. Az új elnök beiktatásakor alig szólt az NSZK külpoliti­kájáról, de a bonni hagyomá­nyoknak megfelelően ő is le­szögezte, hogy a megszilárduló európai béke körülményei kö­zött helyre akarják állítani a német egységet. Az elnök ezzel kapcsolatban közölte, hogy rö­videsen ellátogat Nyugat-Ber­­linbe, mert elődeihez hason­lóan, fejleszteni akarja az NSZK és a város kapcsolatait. Előzőleg Gustav Heinemann, a lelépő elnök búcsúbeszédé­ben azt emelte ki, hogy az elmúlt negyedszázadban a de­mokratikus eszme mély gyö­kereket eresztett az NSZK- ban. A lelépő és az új elnök érdemeit Annemarie Renger asszony, a Bundestag elnöke méltatta. Ru­nor a szenátorban ismertette kormánya programját Magyar Péter, az MTI római tudósítója jelenti. Az olasz fő­város politikai köreiben meg­könnyebbülten nyugtázzák: Washingtonban és Brüsszelben megelégedést keltett a Rumor­­kormány gazdasági program­ja és az, hogy Rómában meg­oldódott a kormányválság, s a kereszténydemokrata—szo­cialista szövetség újabb komp­romisszum révén folytatódik. A Kumer-kormány a képvi­selőház által már jóváhagyott programjának 1975 végére a nem kőolajból származó mér­­leghiány­ megszüntetését ígérte (és ebben az esetben a kőolaj­ból származó hiány fedezésére számíthat külföldi kölcsönök­re). Rumor a képviselőházi szavazás után, hétfőn a sze­nátusban is vázolta program­ját. Közben már készülnek a kormány új adórendeletei és egyéb intézkedései a program életbe léptetésére. Az egyetlen homályos pont a szakszervezetek magatartá­sa. Rumor és gazdasági mi­niszterei a tervek szerint csü­törtökön találkoznak a szak­­szervezeti vezetőkkel. A szak­­szervezetek elutasították, nem megfelelőnek minősítették a kormány gazdasági program­ját, kérdéses azonban, vállal­ják-e azt a felelősséget, hogy általános sztrájkmozgalom formájában mozgósítják elle­ne az olasz dolgozókat. A je­lenlegi kritikus helyzetben az általános sztrájk kiszámítha­tatlan következményekkel jár­hatna. A szakszervezetek egy­előre — a találkozót várva — csak négyórás tartományi sztrájkokat hirdettek meg. A Szocialista Internacionálé tanácskozása A Reuter jelenti: A Szocia­lista Internacionálénak a Lon­don melletti Chequersben megrendezett konferenciáján felszólaló Wilson brit minisz­terelnök főként világgazdasági problémákkal foglalkozott. A Munkáspárt vezetője arra kér­te a kőolajtermelő országokat, hogy mielőtt termékeik árát megemelnék, konzultáljanak a kőolaj fogyasztó államokkal. Wilson brit miniszterelnök a Szocialista Internacionálé ér­tekezletének befejeztével saj­tókonferencián ismertette a ta­lálkozó lefolyását. Közölte: a konferencia küldöttei egyet­értettek abban, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­­­­dési értekezletnek tovább kell­­ lépnie. Ezzel kapcsolatban több nyugat-európai kormányfő, így például Ausztria, Finnország és Norvégia miniszterelnöke állást foglalt az össz-európai tanácskozás zárószakaszának mielőbbi megtartása mellett legfelső szinten. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a csapatszétválasztásokat az általános rendezésnek kell követnie. Ugyanakkor Rabin izraeli miniszterelnök sajtó­­konferenciáján újabb fenyege­téseket intézett a szomszédos arab országok, elsősorban Li­banon ellen, s értésre adta, hogy Izrael a jövőben is foly­tatja majd Libanon elleni ka­tonai akcióit. n A külpolitika hírei­ ­­ (Moszkva, TASZSZ) Pod­­gornij, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke táviratban köszöntötte Rudolf Kirchschager osztrák szövetségi elnököt megválasz­tása alkalmából.­­ (Hága, Reuter) Olszews­­ki lengyel külügyminiszter hétfőn háromnapos látogatás­ra Hágába érkezett. (Bonn, MTI) A Bundes­­rat hétfőn a CDU—CSU ellen­zéki tömörülés képviselőinek szavazataival elvetette a cseh­szlovák—nyugatnémet kapcso­latok rendezéséről szóló szer­ződés ratifikációs törvényter­vezetét. A szociáldemokrata— szabad demokrata kormány­­koalíció képviselői megszavaz­ták a szerződés ratifikálását. O (Genf, UPI) Az NSZK hétfőn felvételét kérte az ENSZ leszerelési bizottságába, amely Genfben ülésezik. O (Peking, Reuter) Jackson amerikai szenátor hatnapos látogatásra Pekingbe érkezett.­­O (Szófia, BT­A) Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke hétfőn újabb megbeszélést tartott a Bulgáriában tartóz­kodó Anvar Szadat egyiptomi köztársasági elnökkel.­­ (Belgrád, MTI) Hétfőn Belgrádban megkezdődött a Minics, a jugoszláv kormány alelnöke, külügyminiszter és a négynapos hivatalos látogatás­ra Jugoszláviába érkezett Adam Malik indonéz külügy­miniszter tárgyalásai. O (Berlin, MTI) Horst Lin­­dermann, az NDK miniszter­­tanácsának elnöke hétfőn be­mutatkozó látogatáson fogad­ta Günter Gaust, az NSZK­ berlini állandó képviseletének vezetőjét. O (Santiago, AFP) A chilei kormány hétfőn testületileg lemondott, hogy biztosítsa a „cselekvési szabadságot” Pi­nochet tábornoknak, aki csü­törtökön a „nemzet vezérévé” nevezte ki önmagát. á­si Letartóztatások Etiópiában A UPI jelenti: Az etiópiai fegyveres erők hétfőn újabb prominens vezetőket tartóztat­tak le, közöttük Zevde Gebre Hivodot, a szenátus elnökét. Ugyancsak őrizetbe vették az etióp távközlési társaság ve­zérigazgatóját és az útügyi ha­tóságok volt vezetőjét. Egyes források szerint ko­rábban a hadsereg letartóztat­ta Rasz Aszrate Kasszát, az etióp koronatanács elnökét, az ország második személyiségét. A 60 éves Kassza letartóztatá­sával Etiópiában a hadsereg először emelt kezet a császár­ság intézményére. Helyszíni megfegyők véle­ménye szerint a h­ereg ed­digi letartóztatási akcióinak főként a vezető etikai és gazdasági körök bunyós tag­jai estek áldozatul a vád el­lenük általában korrupció, vagy a kormány unkájának „veszélyeztetése, ilve aka­dályozása”. A TASZSZ a letórtatások kapcsán utal a segeres erők egy korábbi nyilozatára, amely hangoztatta, gy „egyes politikusok összees­ést szőt­tek az új kormán normális tevékenységének s­zavazá­­sára”. Kedd, 19 7 4, Július 2. Dimitrov C­zázadunk forradalmi moz­­galmának kétségtelenül egyik legnagyobb és legtisztább alakja távozott huszonöt éve: Georgi Dimitrov. Az a lenini típusú harcos és államférfi, aki elveiben nem ismert alkut és kompromisszumot, de haj­lékony volt a gyakorlatban, a taktikát mesterien tudta ki­dolgozni a nagy stratégiai cé­lok elérésére. A „nagy nem­zedéknek”, az alapot lerakók­nak abba a kategóriájába tar­tozott, mint Antonio Gramsci és a hozzájuk hasonló egy fá­ból faragottak: jeles elméleti kutató és gyakorlati államfér­fi. Mindenképpen nehéz kor­ban élt, de azt mindvégig fér­fias helytállással vállalta. Életének vázlatosan három nagy szakasza volt: a bátorság az üldöztetésben, az antifa­siszta küzdelem taktikájának kidolgozása, és az alapok lera­kása a szocialista építésben. A történelmi állomások: a híres Reichstag-per, a hitleri hatal­mi téboly első nagy színjáté­­ka; a Komintern nevezetes VII. kongresszusa; és végül Bulgária vezetőjeként a pro­letár internacionalizmus és a nemzeti feladatok egyeztetése. Dimitrov mindháromban fő­szereplő, valamennyiben a helyállás példaképe. Úgy halt meg óriásként, azzal az elége­dettséggel, amelyet csak azok érezhetnek teljesen, akik befe­jezett életművet tudhatnak maguk mögött. Befejezettet? Hiszen a nem­zetközi kommunista mozgalom akkor veszítette el Georgi Di­­mitrovot, amikor talán a leg­nagyobb szükség lett volna rá. Ezért emlékezik élően reá ha­lálának huszonötödik évfor­dulóján mindenekelőtt hazája, Bulgária, de az egész szocia­lista világ is, mint olyan pél­damutatóra, akinek eszmei és gyakorlati serkentésére mindig szükség van, aki éppen ezért mindvégig közöttünk levő marad. Megölték Martin Luther Kint­ édesanyját Vasárnap megölték Martin Luther King lelkész édesany­ját. Az 1968-ban meggyilkolt amerikai polgárjogi harcos édesanyja Atlantában, abban a templomban, ahol fia van el­temetve istentiszteleten vett részt, amikor egy néger fiatal­ember pisztolyból lövéseket adott le reá és a mellette ál­lókra. A gyilkosságot Marcus Wayne Chenault 23 éves val­lási tébolyban szenvedő néger fiatalember követte el. Mint a UPI jelenti, az atlan­tai baptista templomban — en­nek lelkésze az idősebb King — a gyülekezet éppen a Mi­­atyánkot kezdte énekelni, és King asszony ült az orgonánál, amikor a gyilkos felugrott, mindkét kezével pisztolyt rán­tott és éktelen káromkodás kö­zepette tüzet nyitott. King asz­­szony volt hozzá a legköze­lebb, és már az első golyótól halálos sebet kapott. Rajta kí­vül belehalt sérüléseibe egy segédlelkész, egy asszonyt pe­dig egyelőre kórházban kezel­nek. Amikor a gyilkos pisztolyai­ból kifogytak a töltények és a kijárat felé menekült, elfogták. A rendőri őrizet alatt tartott merénylő olyasmiket mondott, hogy „istentől kapott paran­csot” az idősebb Martin Luther King lelkész és más személyek meggyilkolására. Chenault az ohiói állami egyetem pedagógiai szakos hallgatója szomszédai vallo­mása szerint gyakran állt ki szobája ablakába és hangszó­rón prédikált a járókelőknek. A rendőrségi házkutatás során megtalálták azt a ta­névből álló jegyzéket, akiket meg akart gyilkolni, a listán szere­pelnek. Ralph Aberndhy, Jes­­se Jackson és Hosea Williams néger lelkészek, a plgárjogi mozgalom ismert szímélyisé­­gei, mindhárman kijelentették, hogy véleményük szeint ösz­­szeesküvésről van szó. Az at­lantai rendőrség szóvivője sze­rint eddig nem bukkantak ösz­­szeesküvés nyomaira. Amikor Abemathy elkész, a polgárjogi mozgalom gyik ve­zető személyisége, kikereste zárkájában a gyilkost a fiatal­ember felismerte és nyíltan ” megmondta neki, hogy veszély­ben forog az élete, mert „van egy csoport, amelyik ikaphat­­ja”. Az AP jelentése szerint Nixon elnök Minszken érte­sült a gyilkosságról ,azt „tra­gikus és esztelen cseekmény­­nek” nevezte. Részvéit fejezte ki a családnak Rose Kennedy, a meggyilkolt John­s Robert Kennedy édesanyja is May­­nard Jackson, Atlara város első néger polgármesere is. Bejrúti bejelentés A Palesztin Felszabadítás­ Szeretet felfüggeszti katonai tevékenéséét Az AFP jelenti: Abdel Ha­­lim Khaddam szíriai miniszter­elnök-helyettes és külügymi­niszter egynapos ammani láto­gatásának befejeztével vissza­tért Damaszkuszba. A politi­kus Asszad szíriai államfő üzenetét tolmácsolta Husszein jordániai uralkodónak. Az An Nahar című libanoni lap hétfői jelentése szerint a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet vezetősége úgy határo­zott, hogy befagyaszt minden­nemű katonai tevékenységet, amely ürügyként szolgálhatna Izrael számára a dél-libanoni területek elleni támadásokhoz. Szolh libanoni miniszterelnök Bejrútban megbeszélést foly­tatott a palesztinok küldöttsé­gével, és ekkor hozták nyil­vánosságra a döntést. A lépést előkészületnek szánták az Arab Védelmi Tanács szer­dán Kairóban megkezdődő konferenciára. Az Al Ahram című félhiva­talos kairói lap szerint Egyip­tom és a Palesztin Felszaba­dítási Szervezet képviselői kö­zös lépéseket határoztak el a dél-libanoni palesztin mene­külttáboroknak az izraeli tá­madások elleni védelmi ké­pessége fokozására. A döntés Iszmail egyiptomi büügymi­­niszternek és Khad Hasz­­szannak, az Al Fah egyik vezetőjének megeszélésén született. Mint a MEN­A hal­adja, Abdel Husszein kvaiti ál­lamminiszter a ka­det ülése után bejelentette, hogy or­szága kész korlátlan sgítséget nyújtani Libanonná Damaszkuszban ejelentet­ték, hogy Sabah Kobanit ne­vezték ki Szíria ushingtoni nagykövetének. Háta szüne­teltetése után a kétrszág jú­nius közepén, Nicor elnök da­maszkuszi látogatókor állí­totta helyre kapcsolni­­. A TASZSZ jelenti Aziz Mo­­hammedet, az Irak Kommu­­nista Párt Központ Bizottsá­­gának első titkárát 10. szüle­tésnapja alkalmából Népek Barátsága szovjet temérem­­mel tüntették ki. A Reuter jelenté szerint az Egyesült Állami és Irán tíz évre szóló mellapodást írt alá, amelynek keretében Washington azoerőművek működtetéséhez szötéges dú­sított uránnal látja el Tehe­ránt. A radioaktív­­emanyag segítségével Irán 20 mega­watt elektromos orgiát lesz képes előállítani.

Next