Magyar Nemzet, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
Szerda, 1975. április 9 Francia stratégia ELHAMVADTAK A FAHASÁBOK Giscard d’Estaing kandallójában, amelynek huncutul kergetőző lángjait már ismeri csaknem az egész Franciaország. E ropogó, szikrázó tűz mellől magyarázta az államfő a téli hónapokban a gazdasági helyzetet, az inflációnak kétségtelenül lassuló folyamatát, és a munkanélküliség megállíthatatlan növekedését. Legközelebb, április végén, a kandalló mint kellék nyugalomba vonul, a förgeteges hófúvások után talán beköszönt a tavasz. Ha az elkésett fecskék nem is jelzik ezt, biztos politikai jel, hogy április 2-án, szerdán, ismét összeül a nemzetgyűlés. Ellentmondásokkal teli és feszült légkörben. A Figaro legutóbbi közvélemény-kutatása kimutatta, hogy a franciák 43 százaléka fél tőle, az elkövetkező két-három hónapban megismétlődhet az 1968-as májusi robbanás. A 43 százalék kétségtelenül a kisebbség, de februárban a válságtól borzongók aránya még csupán 36 százalék volt. A félelem tehát lavinaként terjed, újabb százezreket görget magával. Mi az oka e rettegésnek? Kusza és bonyolult aggodalmak összessége. Hiába fékeződött valamelyest néhány hónapja az infláció, újabb nekiiramodástól tartanak, talán rosszabbtól is a tavalyi évi 15 százaléknál. A vásárlóerő akkor fogy rohamosan, amikor hetenként százezrek kerülnek az üzemek kapuin innen, és arányos bércsökkentéssel lefaragják a munkaidőt A gengszterizmus félelmetes arányokat ölt, a gyilkosságok, lövöldözések mindennaposak a nagyvárosok utcáin. Két ízben egymás után fordult elő, hogy észak-afrikai vendégmunkást szó nélkül megöltek, mert túlságosan hangosnak találták a szomszédban szórakozó fiatal magnójának üvöltő beatzenéjét. A nyugtalanító fajüldözési hullám akkor is lélekbe markoló lenne, ha a gyarmati háború óta első ízbenfrancia államfőként nem a jövő héten indulna Giscard d’Estaing Algériába. A biztonság mindenekelőtt. De milyen biztonság? Az elnök három témát választott a múlt héten télutói kandalló melletti csevegésének tárgyául. Másodikként az alkalmaztatás biztonságát, harmadikként az egyén sorsát, míg első helyen és a legtöbbet Franciaország katonai biztonságáról beszélt. A politikai köröket fölöttébb érdekelte a téma. A tömegeket nem biztos. Hiszen munkabérként nem miniatombombákat visznek haza, katonai stratégiával nem küzdhetnek az áremelkedés és az elbocsátás réme ellen. NYOLC HÓNAPON ÁT elmélkedett az elnök arról, hogy a mai viharos világban Franciaországnak milyen katonai stratégiát válasszon, és most, eljutván a következtetésre, közölte állampolgáraival. Meghallgatott tábornokokat, politikusokat, újságírókat és 240 nap után jelentette ki, hogy a de gaulle-i eszmét kívánja folytatni, önálló, független Franciaország, önálló és független haderővel, ahogyan eddig, megfelelő nemzeti nukleáris védőpajzzsal. Udvarias finomsággal fogalmazott szavaiban háromszor sértette meg a baloldalt, háromszor ismételve a megfogalmazást: ,,aki független Franciaországot mond atomerő nélkül, az ostoba”. A precíz, tanáros magyarázat vihart kavart. Csak a de gaulle-isták voltak elégedettek. Végre — sóhajtott föl Michel Debré — az hangzott el, amit vártak, az 1966-os doktrína érinthetetlen. Maga mint miniszterelnök vagy hadügyminiszter sem fogalmazott volna másképpen. A száznyolcvan tagú UDR-képviselőtábor szerdán elégedetten vonul be a parlamenti padsorokba, ez a derékhad nem okoz majd gondot a kormánynak. Azt hallotta, ami a fülének kedves, és a jó szóért kedvező magatartással válaszol. Alighanem ez is volt az elnök célja. A viszontagságos téli politikai hónapok után szilárd kormánytábor álljon mögötte, a gazdasági hevültség légkörében legalább a parlamenti többség nyelje le fegyelmezetten a bírálatokat. Még akkor is, ha ezzel esetleg megcáfolja a közelmúltban fölelevenített jelszavát. „Franciaországot a középről kell kormányozni” ismételte meg Giscard, de a katonai stratégia kifejtése után éppen ez a közép szisszent föl, keserűn emlegetve cserbenhagyottságát. Hol maradt azt atlanti fordulat? — kérdezték a centristák, akik abban reménykedtek, hogy lassan, de fokozatosan az Elysée-palota megkezdi a de gaulle-isták elszigetelését és visszaszorítását. Csak egy mondat a NATO-ról, és az is csak úgy, mintegy mellékesen odavetve! És hol maradt a Közös Piac hitvallás, az „európaiság”, még egyetlen szó sem róla, amikor ezt várták, ebben bíztak? Az atlantista és közös piacos jobbközép kétségtelenül csalódott, holott bízott az elnökben, csak parlamenti taktikája türelmetlen, és éppen ezért nem célravezető. A BALOLDAL sem örült a giscardi szavaknak, jóllehet annak idején hallgatólagosan támogatta de Gaulle eredeti stratégiájának általa pozitívnak ítélt részleteit. A kommunisták és a szocialisták ugyanis csalafintaságnak tartják Giscard d’Estaing hivatkozását de Gaulle-ra. Folyamatosság a nemzetvédelmi elvekben? Hová tűnt már 1966, amikor a tábornok faképnél hagyta a NATO katonai szervezetét, kiköltöztette Franciaországból az atlanti vezérkart és a támaszpontokat? Formailag Párizs csakugyan nem tért vissza az integrációba, a brüsszeli úgynevezett Európa-csoport azóta is a francia képviselő távollétében tanácskozik. De a kisajtók lassan és észrevétlen csak kinyíltak — mondta Jean Kanapa, az FKP Politikai Bizottságának külpolitikai felelőse —, a kormánymegbízottak visszasompolyognak a NATO-ba. Franciaország ismét részt vesz a tengeri hadgyakorlatokon, és legfőképpen Jacques Chirac miniszterelnök aláírta az ottawai nyilatkozatot, amely Kissinger elképzelése szerint rendezi újjá az atlanti kapcsolatokat. Mitterrand, a Szocialista Párt első titkára is „sötét foltnak” minősítette, hogy Giscard d’Estaing hallgatott Párizs és a NATO szervezeti összefüggéseiről, az „Európa-csoportról”. „Mindenki tudja — fejtette ki —, hogy afrancia erők már beilleszkedtek az atlanti rendszerbe. A többi regény, vagy belpolitikai érvelés”. Michel Jobert pedig, aki a degaulle-ista Szent Johanna páncélzatát öltötte magára, és aki rendkívül finoman, árnyalatgazdagon fogalmaz, a köztársasági elnök hitvallását „szótárbeli haladásnak” fogta föl. A szavakon túl — fűzte hozzá — a realitások, a nemközi gyakorlat meghatározóbb. A KATONAPOLITIKA visszhangja töltötte ki a húsvét előtti hetet, de mindenkit igazán a gazdasági stratégia foglalkoztatott. A világpolitikai hullámzás — a Közel-Kelet és a Távol-Kelet — igazolta, hogy Giscard d’Estaing a védelmet választotta témájául, mégis, az infláció és a munkanélküliség közelebb van a franciákhoz. A kormányra kettős nyomás nehezedik. A szakszervezetek az alkalmaztatás biztonságáért küzdenek, különösen, hogy ősszel 300 000 iskolát végzett fiatal kopogtat majd az üzemek és vállalatok kapuin. Mi lesz velük, ha senkinek sem kellenek, hiszen a régi, szakképzett dolgozókat is szélnek eresztik. A gyáriparosok a beruházás föllendítését sürgetik, mert a bekövetkezett „nulla növekedés” (évtizedek óta először topog egy helyben a francia termelés) későbbi katasztrófákat sejtet velük. A kormány mindkét noszogatásra azt feleli, hogy „majd”. Ki kell várni néhány hónapot — vallja —, és a mélyből kezdik el a fölkapaszkodást. De addig? Mennyi emberi tragédia! Alighanem igaza van a baloldalnak, amikor azt hangoztatja: a nemzetvédelem az egészséges gazdasági élettel kezdődik. Válságos ország költhet a fegyverkezésre, de ezzel a belső konfliktusokat szaporítja. Várkonyi Tibor Magvar Nemzet-------------------------------------------------------------------------------1 Kádár János interjút adott a szovjet televíziónak és rádiónak Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára interjút adott A. Kaverznyevnek, a szovjet televízió és rádió tudósítójának. Az interjút a szovjet televízió és rádió április 2-án sugározza. A felvételt a magyar televízió április 2-án 18.30 órakor közvetíti, a magyar rádió pedig a Kossuth adón 21.25 órakor sugározza. Az SZMBT küldöttsége és szovjet veteránok Budapesten J. F. Karpovának, az SZKP Központi Bizottsága póttagjának, az OSZSZSZK minisztertanácsa elnökhelyettesének, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnökének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az SZMBT küldöttsége. A delegáció — amelynek tagjai között van G. Ty. Beregovoj űrhajós vezérőrnagy is — részt vesz a felszabadulásunk 30. évfordulóját köszöntő ünnepségeken. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, az MSZMP KB tagja, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Stock János vezérőrnagy fogadta. Ott volt a Külügyminisztérium több magas beosztású képviselője, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az MSZBT meghívására I. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagynak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége tagjának vezetésével hazánkba érkezett az egykori felszabadító szovjet veteránok 40 tagú küldöttsége is. A delegációt, amelynek 21 tagja a Szovjetunió hőse, a Keleti pályaudvaron Kovács Pál vezérőrnagy, az MSZBT Országos Elnökségének tagja és Sebestyén Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese fogadta. Ott volt D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, szovjet katonai és légügyi attasé. Szovjet katonavendégek Kedden Sz. P. Ivanov hadseregtábornok, a szovjet hadsereg felügyelője vezetésével katonai küldöttség érkezett hazánkba, amely részt vesz felszabadulásunk 30. évfordulójának ünnepségein. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Csémi Károly altábornagy, honvédelmi államtitkár, valamint a magyar néphadsereg több tábornoka és tisztje. Ott volt V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője, J. A. Gugnyak altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselője, D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. Ünnepségek a kerületekben Kedden több ezer angyalföldi dolgozó helyezte el a megemlékezés virágait a Béke téren álló Béke és Barátság szovjet emlékműnél. Az ezt követő kerületi felszabadulási ünnepségen átadták a városrészben kiemelkedő munkát végzett párt- és társadalmi aktvistáknak, szocialista brigádoknak a XIII. kerületi tanács által alapított Angyalföldért emlékérmet. Csillaghegyen a Martos Flóra sétányon kedden felszabadulási emlékművet avattak. Az emlékmű ifjú Szabó István Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A Szegedi Orvostudományi Egyetem ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére ünnepi tudományos ülést rendez a Szegedi Orvostudományi Egyetem. A szemészeti klinika előadótermében kedden kezdődtek meg az előadások, két nap alatt az intézmény neves professzorai 11 referátumot tartanak. Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát A Munka Vörös Zászló Érdemrendje a miskolci vasutasok és a Tisza Cipőgyár szocialista brigádjának Negyedszázados kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, a néphatalom, a szocialista építőmunka fegyveres védelméből ráháruló kötelezettségek eredményes teljesítéséért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vörös Zászló érdemrenddel tüntette ki a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. A magas kitüntetést kedden katonai ünnepségen vette át az Akadémia állománya. Az ünnepségen részt vett Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Molnár Endre, az MSZMP budapesti bizottságának titkára, Trombitás Dezső miniszterhelyettes, a kormány honvédelmi bizottságának titkára, Papp Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, s ott volt a magyar néphadsereg tábornoki karának több tagja, a társ fegyveres erők számos vezetője. Jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, és V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője. Az ünnepségen a Himnusz hangjai után meghajtották az Akadémia csapatzászlaját, amelynek vörös selymére Borbányi János tűzte fel a kitüntetést. Ezt követően a Minisztertanács elnökhelyettese tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács jókívánságait. Beszédében hangsúlyozta: " Pártunk és kormányunk a szocializmus építését és védelmét egymástól elválaszthatatlannak tartja. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a haza védelmét az egész társadalom ügyének tekintjük: minél szilárdabb és fejlettebb államunk politikai és társadalmi rendje, gazdasága, minél magasabb színvonalú a tudomány és a technika, annál erősebb honvédelmi képessége is. Pártunk és kormányunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított függetlenségünk, szocialista államrendünk, társadalmi és gazdasági vívmányaink védelmére. Nem kis anyagi áldozattal létrehoztuk fegyveres erőinket, elláttuk a kor színvonalán álló, fejlett haditechnikai eszközökkel. Ez a munka összhangban áll a Varsói Szerződésben tömörült testvéri szocialista országok tevékenységével, hiszen valamennyiünk közös célja, és érdeke a tartós béke oltamazása. — Néphadseregünk megszervezésének, szüntelen fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele volt a szocialista rendszerhez hű, munkás-paraszt származású tisztikar felkészítése. Ebben szerzett kimagasló érdemeket az 1950- ben létrehozott honvédakadémia és a katonapolitikai akadémia, amelynek összevonásával 1957-ben megalakult a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia. Az Akadémia fennállásának negyedszázada alatt sok száz felsőfokú katonai, politikai képesítéssel rendelkező tisztet bocsátott ki, s jelentős részt vállalt hazánk honvédelmi képességének fejlesztésében. A Minisztertanács elnökhelyettesének szavai után Rab Sándor, az Akadémia csapatzászlaját adományozó Telefongyár pártbizottságának titkára mondott üdvözlő szavakat. Ezt követően dr. Lantódi József vezérőrnagy, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka mondott köszönetet a jókívánságokért és a magas kitüntetésekért. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival zárult, majd az Akadémia állománya díszmenetben vonult el a meghívott vendégek előtt. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a MÁV miskolci vontatási főnökségének „November 7.” elnevezésű szocialista brigádját. A brigád a vasútvillamosítás megkezdésével egy időben, 13 éve alakult meg. Tagjai évente több mint 1 millió kilométert utaznak. Az ő kezdeményezésükre vezették be a mozdonyok csökkentett személyzettel — egy dolgozóval — történő kiszolgálását. Ennek eredményeképp csaknem száz dolgozót lehetett más munkahelyre irányítani. Kiváló munkasikereikért, a szocialista brigádmozgalomban elért eredményeikért a kollektíva most elnyerte a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A magas kitüntetést kedden Miskolcon ünnepélyes külsőségek között dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár adta át. Kiemelkedő munkájuk elismeréseként ugyancsak a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a martfűi Tisza Cipőgyár „Április 4.” szocialista brigádját. A 13 tagú kollektíva több mint egy évtizeddel ezelőtt alakult és azóta mind a termelőmunkában, mind társadalmi tevékenységükben egyaránt kitűntek. Különösen nagy munkát végeztek a minőség javítására kötött szocialista szerződések keretében. A brigádnak komoly érdemei vannak abban, hogy műhelyük jelentékeny értékes importanyagot tudott az utóbbi időben megtakarítani. A brigád munkavállalását túlteljesítve több mint 240 órát dolgozott különféle társadalmi munkákon. Kitüntetésüket kedden a cipőgyár művelődési házában Keserű Jánosné könnyűipari miniszter adta át a kiemelkedő munkát végzett szocialista brigádnak. Hazánk felszabadulását ünneplk •magyar küldöttség Moszkvában Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének vezetésével hivatalos delegáció érkezett kedden Moszkvába a hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával kapcsolatos szovjetunióbeli ünnepségekre. A delegációval utazott Marjai József külügyminisztériumi államiikár, valamint számos más magyar közéleti személyiség, író, művész. Dr. Orbán László kulturális miniszter, a kulturális napokra érkezett küldöttség vezetője már hétfő óta Moszkvában tartózkodik. A seremetyevói repülőtéren Apró Antalt és a magyar küldöttség tagjait Pjotr Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere, Nyikolaj Rogyionov szovjet külügyminiszter-helyettes, Nyina Popova, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének elnöke, Pjotr Fedoszejev, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke és több más hivatalos személyiség fogadta. Pjotr Gyemicsev kedd délután fogadta Apró Antalt, valamint a magyar küldöttség tagjait. Az MSZBT és a kulturális delegáció vezetői és tagjai meleg hangulatú, baráti beszélgetést folytattak a szovjet kulturális minisztériumban. A repülőtéri fogadtatáson, valamint a Pjotr Gyemicsev irodájában folytatott baráti eszmecserén jelen volt Pápai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Moszkvai tudósítónk jelentése A magyar kultúra napjai a Szovjetunióban Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a Szovjetunióban megrendezendő szerteágazó eseménysorozat nyitányaként kedden Moszkvában sajtóértekezleten ismertették a mától április 11- ig tartó magyar kulturális napok programját. A sajtóértekezletet Vlagyimir Popov szovjet művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy szovjet részről igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ünnepségsorozatnak. A szovjet—magyar barátság és együttműködés méltó demonstrációja lesz a magyar kultúra napjainak megrendezése. Mintegy száz magyar vendégművész ad majd képet kulturális életünk fejlődéséről, Szovjetunió-szerte, valamennyi köztársaságban, tehát olyan helyeken is, ahová a magyar művészek ritkán jutnak el. A változatos program keretében magyar tematikájú kiállításokra, színházi bemutatókra, magyar zeneszerzők műveiből összeállított koncertekre kerül sor. Orbán László kulturális miniszter megállapította beszédében: — Nagy várakozással tekintünk a magyar kultúra napjai eseménysorozata elé. őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy felszabadulásunk 30. évfordulóján szovjet barátaink elé tárhatjuk kulturális fejlődésünk eredményeit, bizonyítékait. A magyar kultúra ilyen méretű seregszemléjére még soha sehol sem került sor hazánk határain kívül. _ — A magyar kultúra napjai most kezdődő rendezvényein — fejezte ki reményét Orbán László — a két szocialista ország kulturális kapcsolatainak erősödését és népeink barátságát szolgálja majd. Kulturális miniszterünk utalt a két ország közötti kapcsolatokra, s mint megállapította, felszabadulásunk óta a magyar kultúra fejlődése elképzelhetetlen a két ország kulturális kapcsolatainak kibontakozása nélkül 1945 óta mintegy 11 ezer orosz és szovjet irodalmi és tudományos mű jelent meg hazánkban. Most az évforduló, április 4-e alkalmából jelenik meg a Szovjet Irodalom című folyóirat magyar nyelvű kiadása. A sajátértekezleten Orbán László kitért a kulturális napok néhány kiemelkedő eseményére, így megemlítette, hogy a programok során fellép az Állami Népi Együttes, az Állami Hangversenyzenekar, a Vígszínház társulata, a KISZ Központi Művészegyüttesének kórusa. Megrendezik a magyar filmek hetét, fotódokumentációs, iparművészeti, képzőművészeti és könyvkiállítás is nyílik. A szovjet vendéglátók bizonyára nagy érdeklődéssel tekintik majd meg a magyar múzeumok remekműveiből összeállított bemutatót. A magyar kultúra napjai iránt igen nagy az érdeklődés a szovjet fővárosban. A Szovjetszkaja Kultúra múlt hét végi számában részletesen kitért az eseménysorozatra, s ezen belül is a Vígszínház társulatának két bemutatójára. Kedden egyébként a Lenin Könyvtárban már sor került az első magyar vonatkozású eseményre: a könyvtár rendkívül gazdag tematikájú anyagából rendeztek kiállítást. A magyar kultúra napjait hivatalosan ma nyitják meg a Kreml kongresszusi termében, ahol hazánk,a szabadulása 30. évfordulójának tiszteletére nagyszabású ünnepi estet tartanak. L. Gy.