Magyar Nemzet, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

Szerda, 1975. április 9 Francia stratégia ELHAMVADTAK A FAHA­SÁBOK Giscard d’Estaing kandallójában, amelynek hun­cutul kergetőző lángjait már ismeri csaknem az egész Franciaország. E ropogó, szik­rázó tűz mellől magyarázta az államfő a téli hónapokban a gazdasági helyzetet, az inflációnak kétségtelenül las­suló folyamatát, és a munka­­nélküliség megállíthatatlan növekedését. Legközelebb, áp­rilis végén, a kandalló mint kellék nyugalomba vonul, a förgeteges hófúvások után ta­lán beköszönt a tavasz. Ha az elkésett fecskék nem is jel­zik ezt, biztos politikai jel, hogy április 2-án, szerdán, ismét összeül a nemzetgyűlés. Ellentmondásokkal teli és feszült légkörben. A Figaro legutóbbi közvélemény-kuta­tása kimutatta, hogy a fran­ciák 43 százaléka fél tőle, az elkövetkező két-három hónap­ban megismétlődhet az 1968-as májusi robbanás. A 43 száza­lék kétségtelenül a kisebbség, de februárban a válságtól borzongók aránya még csupán 36 százalék volt. A félelem tehát lavinaként terjed, újabb százezreket görget magával. Mi az oka e­ rettegésnek? Kusza és bonyolult aggodal­mak összessége. Hiába féke­ződött valamelyest néhány hónapja az infláció, újabb nekiiramodástól tartanak, ta­lán rosszabbtól is a tavalyi évi 15 százaléknál. A vásárló­erő akkor fogy rohamosan, amikor hetenként százezrek kerülnek az üzemek kapuin innen, és arányos bércsökken­téssel lefaragják a munkaidőt A gengszterizmus félelmetes arányokat ölt, a gyilkosságok, lövöldözések mindennaposak a nagyvárosok utcáin. Két ízben egymás után fordult elő, hogy észak-afrikai vendégmunkást szó nélkül megöltek, mert túlságosan hangosnak találták a szomszédban szórakozó fia­tal magnójának üvöltő beat­zenéjét. A nyugtalanító faj­üldözési hullám akkor is lé­lekbe markoló lenne, ha a gyarmati háború óta első ízben­­francia államfőként nem a jövő héten indulna Giscard d’Estaing Algériába. A biztonság mindenekelőtt. De milyen biztonság? Az el­nök három témát választott a múlt héten télutói kandalló melletti csevegésének tár­gyául. Másodikként az alkal­maztatás biztonságát, harma­dikként az egyén sorsát, míg első helyen és a legtöbbet Franciaország katonai bizton­ságáról beszélt. A politikai köröket fölöttébb érdekelte a téma. A tömegeket nem biztos. Hiszen munkabérként nem miniatombombákat visznek haza, katonai stratégiával nem küzdhetnek­ az áremelke­dés és az elbocsátás réme el­len. NYOLC HÓNAPON ÁT el­mélkedett az elnök arról, hogy a mai viharos világban Fran­ciaországnak milyen katonai stratégiát válasszon, és most, eljutván a következtetésre, közölte állampolgáraival. Meg­hallgatott tábornokokat, poli­tikusokat, újságírókat és 240 nap után jelentette ki, hogy a de gaulle-i eszmét kívánja folytatni, önálló, független Franciaország, önálló és füg­getlen haderővel, ahogyan eddig, megfelelő nemzeti nuk­leáris védőpajzzsal. Udvarias finomsággal fogalmazott sza­vaiban háromszor sértette meg a baloldalt, háromszor ismé­telve a megfogalmazást: ,,aki független Franciaországot mond atomerő nélkül, az os­toba”. A precíz, tanáros magyará­zat vihart kavart. Csak a de gaulle-isták voltak elégedet­tek. Végre — sóhajtott föl Michel Debré — az hangzott el, amit vártak, az 1966-os doktrína érinthetetlen. Maga mint miniszterelnök vagy hadügyminiszter sem fogal­mazott volna másképpen. A száznyolcvan tagú UDR-kép­­­viselőtábor szerdán elégedet­ten vonul be a parlamenti padsorokba, ez a derékhad nem okoz majd gondot a kor­mánynak. Azt hallotta, ami a fülének kedves, és a jó szóért kedvező magatartással vála­szol. Alighanem ez is volt az elnök célja. A viszontagságos téli politikai hónapok után szilárd kormánytábor álljon mögötte, a gazdasági hevült­­ség légkörében legalább a parlamenti többség nyelje le fegyelmezetten a bírálatokat. Még akkor is, ha ezzel esetleg megcáfolja a közelmúltban fölelevenített jelszavát. „Fran­ciaországot a középről kell kormányozni” ismételte meg Giscard, de a katonai stratégia kifejtése után éppen ez a kö­zép szisszent föl, keserűn em­legetve cserbenhagyottságát. Hol maradt azt atlanti for­dulat? — kérdezték a centris­ták, akik abban reményked­tek, hogy lassan, de fokozato­san az Elysée-palota megkez­di a de gaulle-isták elszigetelé­sét és visszaszorítását. Csak egy mondat a NATO-ról, és az is csak úgy, mintegy mel­lékesen odavetve! És hol ma­radt a Közös Piac hitvallás, az „európaiság”, még egyetlen szó sem róla, amikor ezt vár­ták, ebben bíztak? Az atlan­­tista és közös piacos jobbkö­zép kétségtelenül csalódott, holott bízott az elnökben, csak parlamenti taktikája tü­relmetlen, és éppen ezért nem célravezető. A BALOLDAL sem örült a giscardi szavaknak, jóllehet annak idején hallgatólagosan támogatta de Gaulle eredeti stratégiájának általa pozitív­nak ítélt részleteit. A kommu­nisták és a szocialisták ugyanis csalafintaságnak tartják Gis­card d’Estaing hivatkozását de Gaulle-ra. Folyamatosság a nemzetvédelmi elvekben? Hová tűnt már 1966, amikor a tábornok faképnél hagyta a NATO katonai szervezetét, kiköltöztette Franciaországból az atlanti vezérkart és a tá­maszpontokat? Formailag Pá­rizs csakugyan nem tért vissza az integrációba, a brüsszeli úgynevezett Euró­­pa-csoport azóta is a fran­cia képviselő távollétében tanácskozik. De a kisajtók lassan és észrevétlen csak kinyíltak — mondta Jean Kanapa, az FKP Politikai Bi­zottságának külpolitikai fele­lőse —, a kormánymegbízot­tak visszasompolyognak a NATO-ba. Franciaország is­mét részt vesz a tengeri had­gyakorlatokon, és legfőképpen Jacques Chirac miniszterelnök aláírta az ottawai nyilatkoza­tot, amely Kissinger elképze­lése szerint rendezi újjá az atlanti kapcsolatokat. Mitter­­rand, a Szocialista Párt első titkára is „sötét foltnak” mi­nősítette, hogy Giscard d’Es­taing hallgatott Párizs és a NATO szervezeti összefüggé­seiről, az „Európa-csoportról”. „Mindenki tudja — fejtette ki —, hogy a­­francia erők már beilleszkedtek az atlanti rend­szerbe. A többi regény, vagy belpolitikai érvelés”. Michel Jobert pedig, aki a de­­gaulle-ista Szent Johanna páncélzatát öltötte magára, és aki rendkívül finoman, ár­nyalatgazdagon fogalmaz, a köztársasági elnök hitvallását „szótárbeli haladásnak” fogta föl. A szavakon túl — fűzte hozzá — a realitások, a nem­közi gyakorlat meghatározóbb. A KATONAPOLITIKA vissz­hangja töltötte ki a húsvét előtti hetet, de mindenkit iga­zán a gazdasági stratégia fog­lalkoztatott. A világpolitikai hullámzás — a Közel-Kelet és a Távol-Kelet — igazolta, hogy Giscard d’Estaing a védelmet választotta témájául, mégis, az infláció és a munkanélküliség közelebb van a franciákhoz. A kormányra kettős nyomás ne­hezedik. A szakszervezetek az alkalmaztatás biztonságáért küzdenek, különösen, hogy ősszel 300 000 iskolát végzett fiatal kopogtat majd az üze­mek és vállalatok kapuin. Mi lesz velük, ha senkinek sem kellenek, hiszen a régi, szak­képzett dolgozókat is szélnek eresztik. A gyáriparosok a be­ruházás föllendítését sürgetik, mert a bekövetkezett „nulla növekedés” (évtizedek óta elő­ször topog egy helyben a fran­cia termelés) későbbi kataszt­rófákat sejtet velük. A kor­mány mindkét noszogatásra azt feleli, hogy „majd”. Ki kell várni néhány hónapot — vallja —, és a mélyből kezdik el a fölkapaszkodást. De ad­dig? Mennyi emberi tragédia! Alighanem igaza van a balol­dalnak, amikor azt hangoztat­ja: a nemzetvédelem az egész­séges gazdasági élettel kezdő­dik. Válságos ország költhet a fegyverkezésre, de ezzel a belső konfliktusokat szapo­rítja. Várkonyi Tibor Magvar Nemzet-------------------------------------------------------------------------------1 Kádár János interjút adott a szovjet televíziónak és rádiónak Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára in­terjút adott A. Kaverznyev­­nek, a szovjet televízió és rá­dió tudósítójának. Az interjút a szovjet tele­vízió és rádió április 2-án sugározza. A felvételt a ma­gyar televízió április 2-án 18.30 órakor közvetíti, a ma­gyar rádió pedig a Kossuth adón 21.25 órakor sugározza. Az SZMBT küldöttsége és szovjet veteránok Budapesten J. F. Karpovának, az SZKP Központi Bizottsága póttagjá­nak, az OSZSZSZK miniszter­­tanácsa elnökhelyettesének, a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság alelnökének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az SZMBT küldöttsége. A delegá­ció — amelynek tagjai között van G. Ty. Beregovoj űrhajós vezérőrnagy is — részt vesz a felszabadulásunk 30. évfordu­lóját köszöntő ünnepségeken. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Nagy Mária, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, az MSZMP KB tagja, Grósz Ká­roly, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője és Stock János vezérőrnagy fo­gadta. Ott volt a Külügymi­nisztérium több magas beosz­tású képviselője, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Az MSZBT meghívására I. F. Kuc nyugalmazott vezérőr­nagynak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége tag­jának vezetésével hazánkba ér­kezett az egykori felszabadító szovjet veteránok 40 tagú kül­döttsége is. A delegációt, amelynek 21 tagja a Szovjetunió hőse, a Ke­leti pályaudvaron Kovács Pál vezérőrnagy, az MSZBT Or­szágos Elnökségének tagja és Sebestyén Jenő, a Külügymi­nisztérium főosztályvezető-he­lyettese fogadta. Ott volt D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, szovjet katonai és légügyi attasé. Szovjet katonavendégek Kedden Sz. P. Ivanov had­seregtábornok, a szovjet had­sereg felügyelője vezetésével katonai küldöttség érkezett ha­zánkba, amely részt vesz fel­­szabadulásunk 30. évfordulójá­nak ünnepségein. Fogadásuk­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Csémi Károly altá­bornagy, honvédelmi államtit­kár, valamint a magyar nép­hadsereg több tábornoka és tisztje. Ott volt V. K. Andrjus­­csenko altábornagy, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoká­nak magyarországi képviselője, J. A. Gugnyak altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport képviselője, D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének katonai és légügyi at­taséja. Ünnepségek a kerületekben Kedden több ezer angyalföl­di dolgozó helyezte el a meg­emlékezés virágait a Béke té­ren álló Béke és Barátság szov­jet emlékműnél. Az ezt követő kerületi felszabadulási ünnep­ségen átadták a városrészben kiemelkedő munkát végzett párt- és társadalmi aktvisták­­nak, szocialista brigádoknak a XIII. kerületi tanács által ala­pított Angyalföldért emlékér­met. Csillaghegyen a Martos Flóra sétányon kedden felszabadulási emlékművet avattak. Az em­lékmű ifjú Szabó István Mun­­kácsy-díjas szobrászművész al­kotása. A Szegedi Orvostudományi Egyetem ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére ünnepi tudományos ülést ren­dez a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem. A szemészeti klinika előadótermében ked­den kezdődtek meg az előadá­sok, két nap alatt az intéz­mény neves professzorai 11 referátumot tartanak. Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát A Munka Vörös Zászló Érdemrendje a miskolci vasutasok és a Tisza Cipőgyár szocialista brigádjának Negyedszázados kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, a néphatalom, a szocialista épí­tőmunka fegyveres védelmé­ből ráháruló kötelezettségek eredményes teljesítéséért a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Vörös Zászló ér­­demrenddel tüntette ki a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadé­miát. A magas kitüntetést kedden katonai ünnepségen vette át az Akadémia állománya. Az ünnepségen részt vett Bor­­bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Molnár Endre, az MSZMP budapesti bizottsá­gának titkára, Trombitás De­zső miniszterhelyettes, a kor­mány honvédelmi bizottságá­nak titkára, Papp Dezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezető-helyettese, s ott volt a magyar néphadsereg tábornoki karának több tagja, a társ fegyveres erők számos vezetője. Jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideig­lenesen Magyarországon állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoka, és V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnok­ságának magyarországi kép­viselője. Az ünnepségen a Himnusz hangjai után meghajtották az Akadémia csapatzászlaját, amelynek vörös selymére Bor­bányi János tűzte fel a kitün­tetést. Ezt követően a Miniszterta­nács elnökhelyettese tolmá­csolta az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisz­tertanács jókívánságait. Be­szédében hangsúlyozta: " Pártunk és kormányunk a szocializmus építését és vé­delmét egymástól elválaszt­hatatlannak tartja. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a haza védelmét az egész társadalom ügyének tekintjük: minél szi­lárdabb és fejlettebb álla­munk politikai és társadalmi rendje, gazdasága, minél ma­gasabb színvonalú a tudomány és a technika, annál erősebb honvédelmi képessége is. Pár­tunk és kormányunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított függetlenségünk, szo­cialista államrendünk, társa­dalmi és gazdasági vívmá­nyaink védelmére. Nem kis anyagi áldozattal létrehoztuk fegyveres erőinket, elláttuk a kor színvonalán álló, fejlett haditechnikai eszközökkel. Ez a munka összhangban áll a Varsói Szerződésben tömörült testvéri szocialista országok tevékenységével, hiszen vala­mennyiünk közös célja, és ér­deke a tartós béke oltama­­zása. — Néphadseregünk meg­szervezésének, szüntelen fej­lesztésének nélkülözhetetlen feltétele volt a szocialista rendszerhez hű, munkás-pa­raszt származású tisztikar fel­készítése. Ebben szerzett ki­magasló érdemeket az 1950- ben létrehozott honvédakadé­mia és a katonapolitikai aka­démia, amelynek összevonásá­val 1957-ben megalakult a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia. Az Akadémia fennál­lásának negyedszázada alatt sok száz felsőfokú katonai, politikai képesítéssel rendel­kező tisztet bocsátott ki, s je­lentős részt vállalt hazánk honvédelmi képességének fej­lesztésében. A Minisztertanács elnökhe­lyettesének szavai után Rab Sándor, az Akadémia csapat­­zászlaját adományozó Telefon­gyár pártbizottságának titkára mondott üdvözlő szavakat. Ezt követően dr. Lantódi József vezérőrnagy, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsno­ka mondott köszönetet a jó­kívánságokért és a magas ki­tüntetésekért. Az ünnepség az Internacio­­nálé hangjaival zárult, majd az Akadémia állománya dísz­menetben vonult el a meghí­vott vendégek előtt. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével tüntették ki a MÁV miskolci vontatási fő­nökségének „November 7.” elnevezésű szocialista brigád­ját. A brigád a vasútvillamo­­sítás megkezdésével egy idő­ben, 13 éve alakult meg. Tag­jai évente több mint 1 mil­lió kilométert utaznak. Az ő kezdeményezésükre vezették be a mozdonyok csökkentett személyzettel — egy dolgozó­val — történő kiszolgálását. Ennek eredményeképp csak­nem száz dolgozót lehetett más munkahelyre irányítani. Kiváló munkasikereikért, a szocialista brigádmozgalom­ban elért eredményeikért a kollektíva most elnyerte a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjét. A magas kitüntetést kedden Miskolcon ünnepélyes külsőségek között dr. Ábra­hám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár adta át. Kiemelkedő munkájuk elis­meréseként ugyancsak a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­jével tüntették ki a martfűi Tisza Cipőgyár „Április 4.” szocialista brigádját. A 13 tagú kollektíva több mint egy évtizeddel ezelőtt alakult és azóta mind a ter­melőmunkában, mind társa­dalmi tevékenységükben egy­aránt kitűntek. Különösen nagy munkát végeztek a mi­nőség javítására kötött szocia­lista szerződések keretében. A brigádnak komoly érdemei vannak abban, hogy műhelyük jelentékeny értékes import­anyagot tudott az utóbbi idő­ben megtakarítani. A brigád munkavállalását túlteljesítve több mint 240 órát dolgozott különféle társadalmi munká­kon.­­ Kitüntetésüket kedden a ci­pőgyár művelődési házában Keserű Jánosné könnyűipari miniszter adta át a kiemelke­dő munkát végzett szocialista brigádnak. Hazánk felszabadulását ünneplk •magyar küldöttség Moszkvában Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének vezetésé­vel hivatalos delegáció érke­zett kedden Moszkvába a ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójával kapcsolatos szovjetunióbeli ünnepségekre. A delegációval utazott Marjai József külügyminisztériumi államiikár, valamint számos más magyar közéleti szemé­lyiség, író, művész. Dr. Orbán László kulturális miniszter, a kulturális napokra érkezett küldöttség vezetője már hétfő óta Moszkvában tartózkodik. A seremetyevói repülőtéren Apró Antalt és a magyar kül­döttség tagjait Pjotr Gyemi­­csev, az SZKP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Szov­jetunió kulturális minisztere, Nyikolaj Rogyionov szov­jet külügyminiszter-helyettes, Nyina Popova, a Szovjet Ba­ráti Társaságok Szövetsége elnökségének elnöke, Pjotr F­edoszejev, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnöke és több más hivatalos szemé­lyiség fogadta. Pjotr Gyemicsev kedd dél­után fogadta Apró Antalt, va­lamint a magyar küldöttség tagjait. Az MSZBT és a kul­turális delegáció vezetői és tagjai meleg hangulatú, baráti beszélgetést folytattak a szov­jet kulturális minisztérium­ban. A repülőtéri fogadtatáson, valamint a­ Pjotr Gyemicsev irodájában folytatott baráti eszmecserén jelen volt Pápai Gyula, hazánk moszkvai nagy­követe. Moszkvai tudósítónk jelentése A magyar kultúra napjai a Szovjetunióban Felszabadulásunk 30. év­fordulója alkalmából a Szov­jetunióban megrendezendő szerteágazó eseménysorozat nyitányaként kedden Moszk­vában sajtóértekezleten is­mertették a mától április 11- ig tartó magyar kulturális na­pok programját. A sajtóértekezletet Vlagyi­mir Popov szovjet művelődés­­ügyi miniszterhelyettes nyi­totta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy szovjet részről igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ünnepség­­sorozatnak. A szovjet—magyar barátság és együttműködés méltó de­monstrációja lesz a magyar kultúra napjainak megren­dezése. Mintegy száz magyar vendégművész ad majd képet kulturális életünk fejlődésé­ről, Szovjetunió-szerte, vala­mennyi köztársaságban, tehát olyan helyeken is, ahová a magyar művészek ritkán jut­nak el. A változatos program keretében magyar tematikájú kiállításokra, színházi bemu­tatókra, magyar zeneszerzők műveiből összeállított koncer­tekre kerül sor. Orbán László kulturális mi­niszter megállapította beszé­dében: — Nagy várakozással te­kintünk a magyar kultúra napjai eseménysorozata elé. őszinte örömmel tölt el ben­nünket, hogy felszabadulásunk 30. évfordulóján szovjet bará­taink elé tárhatjuk kulturális fejlődésünk eredményeit, bi­zonyítékait. A magyar kultúra ilyen méretű seregszemléjére még soha sehol sem került sor hazánk határain kívül. _ — A magyar kultúra nap­jai most kezdődő rendezvé­nyein — fejezte ki reményét Orbán László — a két szocia­lista ország kulturális kapcso­latainak erősödését és népeink barátságát szolgálja majd. Kulturális miniszterünk utalt a két ország közötti kap­csolatokra, s mint megállapí­totta, felszabadulásunk óta a magyar kultúra fejlődése el­képzelhetetlen a két ország kulturális kapcsolatainak ki­bontakozása nélkül 1945 óta mintegy 11 ezer orosz és szov­jet irodalmi és tudományos mű jelent meg hazánkban. Most az évforduló, április 4-e alkalmából jelenik meg a Szovjet Irodalom című folyó­irat magyar nyelvű kiadása. A sajátértekezleten Orbán László kitért a kulturális na­pok néhány kiemelkedő ese­ményére, így megemlítette, hogy a programok során fel­lép az Állami Népi Együttes, az Állami Hangversenyzene­kar, a Vígszínház társulata, a KISZ Központi Művészegyüt­tesének kórusa. Megrendezik a magyar filmek hetét, fotó­dokumentációs, iparművészeti, képzőművészeti és könyvkiál­lítás is nyílik. A szovjet ven­déglátók bizonyára nagy ér­deklődéssel tekintik majd meg a magyar múzeumok remek­műveiből összeállított bemu­tatót. A magyar kultúra napjai iránt igen nagy az érdeklődés a­ szovjet fővárosban. A Szov­­jetszkaja Kultúra múlt hét végi számában részletesen ki­tért az eseménysorozatra, s ezen belül is a Vígszínház társulatának két bemutatójá­ra. Kedden egyébként a Lenin Könyvtárban már sor került az első magyar vonatkozású eseményre: a könyvtár rend­kívül gazdag tematikájú anya­gából rendeztek kiállítást. A magyar kultúra napjait hiva­talosan ma nyitják meg a Kreml kongresszusi termében, ahol hazánk­­,a szabadulása 30. évfordulójának tiszteletére nagyszabású ünnepi estet tar­tanak. L. Gy.

Next