Magyar Nemzet, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-14 / 267. szám
Tudományos Figyelő Előtérben a mikrobiológiai ipar Szovjet kutatók és a termelés Korunk egyik legégetőbb problémája az emberi és állati táplálkozásra alkalmas fehérje előállítása. Moszkvában tartózkodva felkerestem G. G. Szkrjabint, a Szovjet Tudományos Akadémia megbízott főtitkárát, a biokémia nemzetközileg elismert tudósát és megkérdeztem: — Hol tartanak a szovjet tudósok és személy szerint ön a fehérjék előállításának kutatásában. Táptalaj a paraffin — A mikrobiológia és a technika fejlődése lehetővé tette, hogy a mikrobák világát az emberi táplálék és az állati takarmány új forrásának tekintsék. A növényektől és állatoktól eltérően a mikroorganizmusokat ipari úton is lehet tenyészteni a legkülönbözőbb táptalajokon, beleértve a táplálkozásra alkalmatlan anyagokat is. Kutatásainkban jelentős szerepet játszottak a szénhidrogének, mint az egyik lehetséges táptalajféleség. A mikroorganizmusok szénhidrogén-táptalajon való tenyésztésének sok különleges vonása van. Ezek kutatása arra a megállapításra vezetett bennünket, hogy az ásványi olaj lepárlásakor nyert paraffinokat táptalajként fel lehet használni takarmányélesztő gyártásához. A feladat megoldásába a Szovjetunió sok kutató közössége kapcsolódott be, mérnökiés orvosi kutatócsoportok egyaránt részt vesznek a munkában. A probléma komplex feldolgozása tette lehetővé, hogy a Szovjetunióban megteremtsék az első olyan üzemet, amely ipari méretekben állít elő takarmányélesztőt, szénhidrogének felhasználásával. Ez a termelési ág nagy ütemben fejlődik. — Mivel foglalkoznak jelenleg? — Azoknak a mikroorganizmusoknak a kutatásával, amelyek fejlődésükhöz az alacsonyabb rendű alkoholokat és savakat használják fel, s amelyek könnyen nyerhetők kémiai módszerekkel a különböző gáznemű szénhidrogénekből. Feltételezzük, hogy munkánk eredményeképpen nemcsak takarmányok, hanem élelmiszerek újfajta előállítási technológiáinak bevezetésére is sor kerül majd. — Például? — Például a közönséges sütőélesztő kitűnően fejlődik a mesterséges etilalkohol-táptalajon. Ha ilyen élesztőt csupán kis mennyiségben is hozzáadunk azokhoz az emberi élelmiszerekhez, amelyeket gabonafélékből nyerünk, nagymértékben megnövekszik a kenyér- és a különböző kásafélék fehérjéinek biológiai értéke. Hangsúlyozom azonban, hogy az e téren elért eredményeinket csupán első lépéseknek tekintjük. Feltételezzük, hogy a jövőben a mikrobiológiai élelmiszergyártás szerepe vetekedni fog a növénytermesztésével és az állattenyésztésével. — De vajon — vetettem közbe — alkalmassá tehetők-e a mesterséges úton nyert fehérjék az emberi táplálkozásra is? Alapanyagok A mesterséges fehérje előállítása jelenleg növényekből és mikroorganizmusokból való kinyerés révén történik. Mindkét esetben a termék természetesnek, tisztítottnak tekinthető. Az alapanyagok: levelek, füvek, gabona és szója. Különböző technikai eljárásokkal a fehérjének különböző forma adható, ily módon felhasználható a hús és a tejtermékek helyettesítésére stb. Itt nincsenek problémák. Más a helyzet azonban, ha a mikroorganizmusokból állítunk elő fehérjéket. Itt az átalakítás nehezebb és e módszer széles körű felhasználása egyelőre vitatott. A múlt évben tartott római Élelmezési Világkonferencián megállapították, hogy semmiféle egészségügyi szempont sem indokolja az ily módon előállított fehérje kirekesztését a táplálkozásból. A fehérjék szintetikus előállítása szerintem azonban nem gazdaságos és a közeljövőben sem lesz az. Megjegyzem azonban: mesterségesen előállítható egy aminosavelegy, amely teljes mértékben helyettesíti a fehérjét, és széleskörűen alkalmazzák is a betegek táplálásában. A természetes fehérjék hidrolízisével nyert hasonló aminosav-elegyek szintén alkalmasak a táplálkozásra. G. G. Szkrjabin ezután elmondotta, hogy a tudósok jelenleg a mikroorganizmusokból nyert fehérjék orvosi és biológiai vizsgálatával, a szintetikus aminosavak előállítási költségeinek csökkentésével és ezek orvosi és biológiai vizsgálatával foglalkoznak. Beszélgetésünk elején említette, hogy a Szovjetunióban már megteremtették az első olyan üzemet, amely ipari méretekben állít elő takarmányélesztőt szénhidrogének felhasználásával. Most melyek a szovjet mikrobiológiai ipar legújabb eredményei? Száz készítmény — A népgazdaság igényei a mikrobiológiai szintézis termékei iránt és a tudomány, valamint az ipar jelentős eredményei megteremtették a feltételeit annak, hogy a mikrobiológiai ipar önálló termelési ággá váljon. Az egyik legfontosabb feladat, amely az iparszerű mikrobiológiai termelés előtt áll, az, hogy ellássa a mezőgazdaságot olyan készítményekkel, amelyek növelik az állattenyésztés és a növénytermesztés termelékenységét. Legalább ilyen fontos a biológiai aktív anyagok tömeges előállítása avégett, hogy intenzívebbé tegyük az élelmiszeripar és a könnyűipar több gyártásfolyamatát, de lényeges e termékek szerepe a gyógyászatban, a gyógyszeriparban és a háztartási vegyi iparban is. A mikrobiológiai termékeket előállító vállalatok egyesítése önálló iparrá, ennek műszaki átszervezése és felszerelése kiváló minőségű, nagy teljesítményű hazai gyártmányú berendezésekkel jó eredményekre vezetett. 1971—74 között a mikrobiológiai ipar teljesítménye az 1970-es évihez viszonyítva 82 százalékkal növekedett, ezen belül a takarmányélesztő termelése 2,3-szeresére nőtt, a takarmány-antibiotikumoké 1,8- szeresére, az enzimkészítményeké 6-szorosára, a növényvédő szerek előállítása pedig csaknem ötszörösére. A mikrobiológiai ipar ma már mintegy 100 készítményt avart, amelyek mind nagy szerepet játszanak a népgazdaságban. A mikrobiológiai szintézis tudományos alapjainak kidolgozásával és a mikrobiológiai termelési folyamatok belterjesítésével kutatóintézeteink tucatjai foglalkoznak. A szovjet mikrobiológiai ipar a világon az elsők között oldotta meg a takarmányélesztők folyékony tisztított ásványolaj-paraffin-táptalajon való tenyésztésének problémáját, s megoldották az olyan nagy jelentőségű termékek gyártásának kérdését is, mint a takarmány antibiotikumok, enzimek, aminosavak, nagy hatású növényvédő és hozamnövelő szerek. A mikrobiológiai ipar gyors fejlődésének meghatározó tényezői: az alapkutatás, az alkalmazott tudományos kutatások és a tervezési munkák további fejlesztése és kiszélesítése. az új mikroorganizmus törzsek biológiai lehetőségeinek maximális kihasználása. a mikrobiológiai folyamatok, valamint a vezérlés és ellenőrzés komplex gépesítése a számítástechnika segítségével. (r. f. k.) Óriási miniprés A tudósok véleménye szerint Alekszandr Szilicsov leningrádi mérnök találmánya valóságos forradalom a préselő berendezések történetében. Működési elve roppant egyszerű. Ha egy bélyegzőt ráütünk egy papírlapra, a lenyomat gyengén látszik, de ha a papírra nyomott bélyegzőt meghintáztatjuk, máris élesen látszik a lenyomat. Hintázó mozdulatokat végző présfej alkalmazása igen nagy dinamikus erőkifejtést tesz lehetővé, a présgép viszonylag kis méretei mellett, a gép körkörös hintázó mozgás segítségével adja meg a megmunkálandó anyagnak a kívánt formát. A feszült állapotban levő fém a hullámzó nyomás hatására szinte folyékonnyá válik, így mintegy tizedannyi erőkifejtésre van szükség, mint a hagyományos prések esetében. Míg a régi rendszerű 35, 50 és 75 ezer tonnás prések, melyeket a Szovjetunióban és az USA-ban állítanak elő, gigantikus méretűek, a Szilicsovféle elven alapuló hasonló prések jóval kisebbek — írja az APN; például egy 2 ezer tonnás új rendszerű prés mindössze embermagasságú. Bioritmus és közlekedés A Grúz SZSZK fővárosában, Tbilisziben már egy éve elektronikus számítógép engedélye alapján indulnak el útvonalaikon az autóbuszvezetők. Az új módszer eredményeképpen több mint 25 százalékkal csökkent a balesetek száma. Az utazási engedély (vagy tiltás) kiadása során a komputer a biológiai ritmusok elméletének figyelembevételével dönt E szerint az elmélet szerint minden ember élete már születésétől kezdve bizonyos ciklusszabályoknak van alávetve. Ezek a ciklusok: a fizikai, amely 23 napot, az emocionális, amely 28 és az intellektuális, amely 33 napot tesz ki. Mindhárom ciklus két részre osztható: az első rész a pozitív, a második a negatív periódus. A két időszak közti átmenet napját egyszerűen nullás, illetve „kritikus” napnak nevezik. Ezen a napon — a biológiai ritmusok elmélete szerint — az emberek különösen érzékenyek. Előfordulhat, hogy két, esetleg három ciklus kritikus napja egybeesik, azaz kettős, illetve hármas nullás nap esete áll fenn, ilyenkor az érzékenység még fokozottabb. Két kritikus nap évente legfeljebb hatszor, három legfeljebb egyszer esik egybe. A grúziai közúti szállítási minisztérium a biológiai ritmusok elméletének alapján bevezette a gépkocsivezetők előzetes figyelmeztetésének rendszerét, melynek keretében a köztársaság 27 személyszállító vállalatánál az orvosi rendelőkben vizsgálják meg a vezetők fizikai és pszichofizikai állapotát. Minden gépkocsivezetőről kartont állítanak ki, melyet a minisztériumban egy Minszk—32 elektronikus számítógép segítségével pillanatok alatt kiértékelnek. Az egyszerű nullás kritikus napokon a vezetőket előzetesen figyelmeztetik, a kétszeresen és háromszorosan kritikus napokon pedig felmentik őket a vezetés alól. A gépkocsik technikai ellenőrzésének és javításának napjait úgy állapítják meg, hogy egybeessenek a kritikus napokkal. A közúti szállítási vállalatok irányító központjai minden gépkocsivezetőnek hivatalos iratot adnak kritikus napjairól, melyet kötelesek állandóan maguknál tartani. A kísérletet ebben az évben — az APN tudósítója, David Imedasvili szerint — kiterjesztik a grúz főváros taxivállalatainak gépkocsivezetőire is. A minisztérium úgy tervezi, hogy a módszert a későbbiek folyamán a személyi tulajdonban levő autók vezetőinél is alkalmazni fogják. Egy gyümölcsöző kooperáció eredményei Új utakon a számítógép-programozás A számítógépek alkalmazásának legfontosabb, és nemcsak munka-, de ráfordításigényes oldala is a programkészítés. Egy új számítógéprendszer beállításánál például a gépi és berendezési, valamint építési infrastrukturális költségek teszik ki az egész beruházás összegének 20 százalékát, a szervezési és egyéb munkák szintén 20 százalékát, míg a programkészítés az egész beruházás 60 százalékát „viszi el”. Aki nem ismeri a számítógépek „belső világát”, az csak annyit láthalt, hogy a gép fantasztikus gyorsasággal végez el olyan feladatokat, amelyekhez matematikusok légiójának sokrétű, hosszú munkája kellene. Ezt azonban előzetesen hosszú, nehéz munkával kidolgozott programok segítségével lehet csak elvégezni. A számítógépeknél kétféle programtípus létezik: van a gép saját, belső vezérlőprogramozása és a munka során alkalmazott programok. Mindkettő egyformán fontos, értékük is megközelítően egybevág. A Számítástechnikai Koordinációs Intézet szakemberei is foglalkoznak az említett feladatokkal, amit az is bizonyít, hogy az ismert NSZK- beli elektronikai világcéggel, a Siemensszel sikerült olyan kétoldalú kooperációba lépni, amelyben a Siemens az SZKI-t egyenjogú partnerének tekinti. Minderről Binder László, az intézet műszaki titkárságának vezetője adott tájékoztatást. A Siemens-cég első ízben 1972-ben tett ajánlatot az együttműködésre. Intézetünk, az SZKI vállalta, hogy a Siemensnél még ki nem dolgozott programok egy részét elkészíti. A német cégnél ez egyébként gyakorlat: feleslegesen nem épít ki kapacitásokat, bizonyos típusú feladatokat Európa számos programkészítő intézetével dolgoztat ki. Az első, 1973 májusában 3 éves időtartamra kötött, 1,9 millió nyugatnémet márka értékű keretszerződésben (amelyet az SZKI egyébként másfél év alatt teljesített) is voltak már igen érdekes feladatok. Ilyen például a régebbi számítógépre írt programnak újabb típusra való automatikus átírása. A 4004-es típusú Siemens gépcsalád, amikor a felhasználóhoz kerül, a vásárlás időpontjának megfelelő legfejlettebb szintű vezérlő programmal rendelkezik. De a technika szüntelen fejlődése révén ez gyorsan módosul. Nálunk például a gép vásárlásakor még a 14-es sorszámú programverzióval működött, de már a 18-asig jutottak azóta, sőt, a 19—20-as sorszámú programverzióknál már maga a program minősége is magasabb rendűre, új típusúra változott. Ettől függetlenül, előfordulhat, hogy a gép egy használója továbbra is a 14-es programmal dolgozik. Ami addig nem is baj, amíg nem keletkezik valami üzemzavar, mert akkor nehéz a helyzet. Például, ha sürgős a munka, és más, hasonló gépen folytatni kell, nem érnek rá a kijavítást megvárni. Viszont az országban levő hasonló gépek már magasabb sorszámú programmal dolgoznak. A költséges, új program készítése alól mentesít a program automatikus átírása. És ezzel a feladattal a Siemens az SZKI-t bízta meg. A bizalom odáig terjedt, az első évek kedvező tapasztalata nyomán, hogy a Siemens az ilyen, és hasonló feladatokra saját, biztonsági tartalékkapacitást nem is tart fenn. A munka első részét a magyar fejlesztők 1975 júliusában, készen át is adták a Siemensnek, de a korszerűsítést is folyamatosan oldják meg, azaz az automatikus programátírás feladatát is folyamatosan igazítják a legújabb eredményekhez. Az SZKI illetékesei úgy fogalmaznak: nem lépést akarnak tartani a világszínvonallal, hanem azzal együtt, sőt, annak élvonalában fejlődni! Ennek megfelelően elfogadták és be is vezették a pogramírás Siemensnél bevált bizonyos szabványait, pl. az úgynevezett strukturált programozást. Hétköznapi példával élve: miként a gyorsíróknak, úgy a programíróknak is megvan a saját, egyéni jelrendszerük. És ahogy sokszor még egy gyakorlott gyorsíró sem tudja a másik, gyakorlott gyorsíró jegyzetét elolvasni, annak egyéni gyorsírásjegyei miatt, az egyik programozó által készített program sem alkalmazható ma még automatikusan a teljesen hasonló típusú és fejlettségi szintű másik gépre sem, ha azt másik ember programozza. Ezzel foglalkoznak most a magyar kutatók: a Siemensnél már alkalmazott új módszer segítségével az akárki által készített program minden programozó számára „olvashatóvá” válik. Ennek népgazdasági hatékonysága és takarékossága is van: például egymillió forint értékű programozói munkából 700 ezer értékű „átmenthető” egy másik munkához, és ezt már nem kell újra elvégezni... — A másik kutatási vonal: kipróbálás előtt áll a nyugati típusú import számítógépekhez kapcsolható VIDEOTON- végegységek (terminálok) alkalmazása, például a display Századunk egyik legnevesebb, nemzetközileg is elismert meteorológusa, klímatológusa volt a polihisztor tudós, Réthly Antal. A világ számos tudományos társaságának és akadémiájának megbecsült tagja lett, ugyanakkor nem volt az MTA tagja. 1879. május 3-án született Budapesten. Az itteni tudományegyetemen , végezte felsőfokú tanulmányait, ahol Eötvös, Kövesligethy, Cholnoky, Lóczy, Koch és más neves gondolkodók tanítványa volt. Már a századfordulón Konkoly Thege Miklós jóvoltából az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet munkatársa lett. 1903-tól Ógyallán dolgozott, majd ismét Budapestre került az intézet éghajlatkutató osztályára, közben pedig a földrengések kutatásával foglalkozó intézet is külső munkatársává fogadta. 1912-ben Kolozsvárott szerezte meg a bölcsészdoktori diplomát, 1923-ban pedig a Közgazdasági Egyetem magántanára lett. Két évvel később a török kormány meghívására beutazta Törökországot, Ankarában obszervatóriumot létesített, s munkálkodása nyomán szerkesztésében jelent meg az első török időjárási évkönyv 1926-ban. 1933-ban a M. K. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatóhelyettese lett, két évre rá pedig igazgatója, és körülbelül másfél évtizedig töltötte be e tisztséget. 1934 és 1948 között ő képviselte hazánkat a Nemzetközi Meteorológiai Szervezetben is. 1943-ben a Műegyetem mezőgazdasági karának tanára lett. 1948-ban nyugalomba vonult, ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy tudományos munkáját abbahagyta volna, hiszen 85 éves koráig az MTA Geofizikai Főbizottságának tagja volt, s idős korában is hatalmas monográfiákat publikált. Tanítványai és tisztelői 95. születésnapjára Emlékkönyvet állítottak össze (mely csak a napokban kerül az olvasókhoz), de ennek megjelenését az idős tudós már nem érte meg, életének 97. évében, 1975. szeptember 21-én elhunyt. Tudományos publikációi közül a korábbiakban a földrengések vizsgálatával foglalkozott, s 1913-ban megszerkesztette Magyarország földrengési térképét. Első nagyobb tankönyve, az Időjárás és Éghajlat 1921-ben jelent meg, 1938- ban pedig ezt tette teljesebbé a Bacsó Nándorral együtt (képernyős megjelenítő) berendezéseké. Ez a munka importcsökkentő hatású, mert ha a számítógépet magát importálják is, a hasonlóan költséges tartozékegységeket hazai gyártásból lehet biztosítani.Hasonló kutatómunka az R 10-es számítógépek újabb funkcióinak kipróbálása, nagy számítógépekkel való kapcsolatban. A szocialista országok egységes számítógép-rendszeréhez (ESZR) is hozzájárulnak a Siemens-kooperációban végzett munkák: például az eredetileg Siemens-berendezéseken való felhasználásra írt programok a bemutatott módszerek segítségével konvertálhatók minimális ráfordítással ESZR-rendszerű gépekre is. Itt is sok-sok millió forint takarítható meg, a teljesen új programok készítésének kiküszöbölésével. Ilyen formán az SZKI egyébként jelentős összegű valutát is hozó szellemi exportja a magyar számítástechnikában is lehetővé teszi, hogy „első kézből” a világélvonal legújabb eredményei a másoktól való átvétel fáziskésését kiiktatva, szinte azonnal alkalmazhatóak legyenek. Sz. J. L összeállított munkájában, 1934-ben készült el szerkesztésében az első nemzetközi Éghajlat Atlasz. Debrecen csapadékviszonyairól szóló munkája 1945-ben, Budapest éghajlatát tárgyaló műve pedig két évvel később jelent meg. 1952-ben monográfiát írt a Kárpátmedencék földrengéseiről. Két időskori munkája, mely a hazai időjárási eseményeket és elemi csapásokat tárja elénk kronologikus sorrendben 1800-ig, a forrásfeltáró és forráskritikai művelődés- és tudománytörténetírás mintaképének tekinthető. Réthly Antal polihisztor alkata e két kötet nyomán vált teljessé előttünk. Az 1920-as években meteorológiai tanszék létesítését javasolta, de ez csak 1945-ben alakulhatott meg. Másik javaslata hamarabb realizálódott, aktív közreműködésével ugyanis 1925-ben megalakult a Magyar Meteorológiai Társulat, amely szerkesztésében megindította Az időjárás című folyóiratot. Emellett 1929— 1933-ig a Földrajzi Közlemények szerkesztője is volt. Intézetében kitűnő vezetőnek tartották, aki a fiatalokat tudományos eredményeik publikálására serkentette, s aki számos intézkedéssel tette teljesebbé meteorológiai és földmágnességi kutatásainkat. Bevezette a műszeres napsugárzásméréseket, obszervatóriumot létesített Budakeszin, megkezdte fővárosunkban a levegőszennyezettség mérését. Elsők között mutatott rá, hogy országunkban igen nagy mértékű a levegő szennyezettsége. Nemcsak kutató tudós volt, hanem részt vett a természettudományos ismeretterjesztésben is mint a Természettudományi Társulat választmányi tagja. Részükre csillagászati-meteorológiai lexikont szerkesztett, s összeállította a hatalmas A természet világa sorozat Légkör című kötetét. Réthly Antal hazánk klímájának egyik legkiválóbb szakértője volt, aki Róna Zsigmondot vallotta tanítómesterének. Munkájával nemzetközileg is elismertté tette hazai kutatásainkat, ugyanakkor teljesebbé formálta hazánk művelődéstörténetére vonatkozó körképünket. Életművével a sok minden iránt mélyen érdeklődő, igazán nagy műveltségű, szerény és mégis nagy tekintélyű tudós példaképét állította elénk. Ifj. Gazda István Réthly Antal, a polihisztor