Magyar Nemzet, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Kedd, 1975. december 2., II szocialista országok Htelyorsítják a nemzetközi autópálya-hálózat kiépítésé Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése A szocialista országok közle­kedésének fontos nemzetközi szervezete, a KGST közlekedé­si állandó bizottsága december 1—6. között Budapesten tartja 50. ülését. A jubileumi tanácskozást hétfőn dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese ünnepélyesen nyitotta meg a Gellért-szállóban. A kormány nevében köszöntötte az ülés részvevőit, majd arról szólt, hogy a következő tervidőszak növekvő feladatai a közleke­désre is nagyobb terheket ró­nak, végrehajtásukhoz a tag­országok összehangolt intéz­kedéseire, a közlekedési integ­ráció fejlesztésére van szük­ség. A bizottság munkájában részt vesznek a tagállamok — Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió —, va­lamint Jugoszlávia delegációi. Jelen vannak a tanácskozáson a KGST titkárságának, vala­mint a közlekedési együttmű­ködés nemzetközi szervezetei­nek a képviselői. Az egyhetes ülésen a tagor­szágok delegációi együttesen és szakértői bizottságokban fog­lalkoznak egyebek között a KGST komplex programjából a bizottságra háruló feladatok végrehajtásával, a közlekedés integrációjának fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb tenni­valókkal. Az ülés napirend­jén szerepel a tagállamok köz­lekedési együttműködésének fejlesztése 1980-ig és az azt követő időszakra. Az első napon a plenáris ülé­sen két jelentős, egymással összefüggő témával foglalkoz­tak. Megtárgyalták a tagálla­mok nemzetközi főútvonal-há­lózatának komplex fejlesztésé­vel és rekonstrukciójával kap­csolatos együttműködés teen­dőit és a tagállamok nemzet­közi autópálya-hálózatának ki­alakítására készült javaslatot A KGST komplex program­ja keretében az állandó bi­zottság 1971—75 között intéz­kedéseket dolgozott ki a tag­országok nemzetközi autóút­hálózatának fejlesztésére, a mostani ülésen a végrehajtás teendőit beszélték meg. Az előterjesztés megállapította, hogy a KGST-országok mint­egy 26 500 kilométer hosszúsá­gú nemzetközi jelentőségű autóút-hálózatának egy része nem felel meg a korszerű jár­műforgalom követelményeinek, s a KGST szabványajánlásai­ban rögzített normáknak. Az utak alacsony műszaki színvo­nala nehezíti a nemzetközi közúti fuvarozás fejlesztését. Az utak többsége hét méter széles, csak két forgalmi sávos, s olyan alapvető nemzetközi útvonalakon, mint például Berlin—Prága—Budapest—Bu­karest, Berlin—Varsó—Moszk­va, Varsó—Prága, Kijev—Bu­dapest, amelyeken nagy rak­súlyú szerelvények is közle­kednek,­ akadnak ennél keske­nyebb szakaszok is, sok raj­tuk az egyszintes vasúti keresz­teződés stb. A közös hosszú távú fejlesztési program az 1976—1990 közötti időszakra összesen 24 000 kilométer hosz­­szúságú — ezen belül 1976— 80 között 5500 kilométernyi — nemzetközi autóút átalakítását, komplex fejlesztését és re­konstrukcióját irányozza elő. A nagyarányú munka eredmé­nyeként az 1990-re korszerű­sített utak 45 százaléka első osztályú lesz, a hálózat 85 szá­zalékán pedig nagy raksúlyú, 10 tonna tengelynyomású jár­művek is közlekedhetnek. A rekonstrukcióból — amelynek során nemcsak az utakat kor­szerűsítik, hanem megépítik az utasok és a járművek kiszol­gálásához szükséges létesítmé­nyeket, kiegészítik a bizton­ságot és a kényelmet szolgáló berendezéseikkel, az utak tel­­jes hosszában telefon-összeköt­tetést teremtenek — hazánkra 1980-ig 744 kilométer út kor­szerűsítése hárul. A nemzetközi autópálya-há­lózat programjának témafele­lőse Magyarország, ezért a KPM szakemberei foglalták össze, egyeztették a fejleszté­si igényeket és készítettek vég­rehajtásukra ajánlásokat. A javaslat a KGST-tagországok között növekvő személy- és áruszállítás biztosítása érde­kében négy fő autópálya-vo­nalat — Marienborn—Berlin— Varsó—Moszkva, Rostock— Berlin—Prága—Budapest—Bu­karest—Konstanca, Gdansk— Varsó—Pozsony—Budapest, Moszkva—Bukarest—Szófia — jelöl meg. A program végrehajtására — amely már 1976-ban meg­kezdődik — meghatározták a szükséges intézkedéseket és megállapodtak abban, hogy jö­vőre az érdekelt hét ország szakértői ugyancsak hazánk­ban, értekezleten beszélik meg az egyes útszakaszok közös épí­téséből az országokra háruló munkákat. Az autópályák ter­vezésének, építésének, üzemel­tetésének tanulmányozására, a műszaki dokumentációk át­adására tapasztalatcsere prog­ramot dolgoztak ki a szakem­berek számára. A nemzetközi au­tópálya-összeköttetés meg­teremtéséhez a hazai program már az ajánlásnak megfelelően készül. A tervek szerint 1976— 1980 között épül meg Buda­pest—Tatabánya, Győr—Ko­márom, 1981—85 között pedig Tatabánya—Komárom és Győr —Mosonmagyaróvár között az M1-es autópálya, amelyhez hasonlót létesítenek majd Bu­dapest—Kecskemét—Szeged között is. A KGST közlekedési állan­dó bizottságának jubileumi ülése kedden plenáris és szek­cióülésekkel folytatódik. A napi munka végeztével a jubileumi ülés alkalmából Rö­­dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter a delegá­cióik vezetőit vacsorán látta vendégül a Duna Interconti­nental szállóban. Magyar Nemzet Az országgyűlés tisztségviselőinek tanácskozása Hétfőn a Parlamentben ér­tekezletet tartottak az ország­­gyűlés tisztségviselői, állandó bizottságainak elnökei, a fő­városi é­s a megyei képviselő­­csoportok vezetői. A tanácsko­záson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, vala­mint Péter János. Inokai Já­nos és Raffai Sarolta, az or­szággyűlés alelnöke , első­ként Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke tájé­koztatta a képviselőket a par­lament következő, téli ülés­szakának előkészítéséről, s az abból adódó feladatokról. Ezután Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke vázolta az V. ötéves tervről szóló tör­vényjavaslat főbb vonásait, majd Madarász Attila pénz­ügyi államtitkár számolt be az államháztartás jövő évi költségvetésének tervezetéről, illetve a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről. Az előadásokat követő vitá­ban felszólalt dr. Posta László, dr. Ortutay Gyula, dr. Vida Miklós, dr. Lakatos Pál, Rujsz Lászlóné, dr. Gonda György, Juratovics Aladár, Nagy Mik­lós, Gócza József, dr. Szabó József és Sándor József or­szággyűlési képviselő. Az érte­kezlet Apró Antal zárszavával ért véget. Mély részvéttel temették el Benedikt Ottót Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben családtagjai, barátai, elvtársai, egykori harcostársai, eredményekben gazdag tudo­mányos munkásságának isme­rői mély részvéttel vettek végső búcsút Benedikt Ottó akadémikustól, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségétől, a párt és a tudományos közélet fáradhatatlan harcosától. Ko­szorúkkal borított ravatalánál díszőrséget állva rótta le ke­gyeletét a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság, a kor­mány több tagja, a kulturális és tudományos élet sok ismert képviselője. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Magyar Tudo­mányos Akadémia nevében Márta Ferenc, az MTA főtit­kára búcsúzott az elhunyttól. — Benedikt Ottó következe­tes, kommunista elveihez hű forradalmár, igazi internacio­nalista volt. A gyakorlati po­litiikai munka mellett nőtt tu­dóssá, generációknak volt ok­tatója és nevelője, s mara­dandó eredmények fémjelzik tudományszervező tevékeny­ségét is. Azok közé a kiemel­kedő tudós egyéniségek közé tartozott, akiknek életében az elmélet és a gyakorlat szoros egységbe tartozott, élete a tu­dóseszmény megvalósításának szép példája — mondotta. A Budapesti Műszaki Egye­tem tanácsa, pártbizottsága, dolgozói és hallgatói képvise­letében Meisel János rektor emlékezett Benedikt Ottóra. Családtagjai, elvtársai, har­costársai gyászát Szerényi Sándor, a Központi Ellenőrző Bizottság titkárságának tagja tolmácsolta. Benedikt Ottót az Internacionálé hangjai mellett helyezték végső nyu­govóra. Sírját elborították a tisztelet, az emlékező kegye­let virágai. Épül a földi űrtávközlő állomás „Szovjet segítséggel épül ha­zánkban a földi űrtávközlő ál­lomás” — november 6-i szá­munkban ezzel a címmel ad­tunk hírt arról, hogy Magyar­­országon is megvalósul az 1971-ben megkötött Inter- Szputnyik egyezmény. A posta­vezérigazgatóság hétfőn hely­színi tájékoztatón, az építke­zés színhelyén, Taliándörög­­dön mutatta be a beruházás megvalósulását. Az űrtávköz­lési rendszer célja az, hogy a szocialista integráció kereté­ben hozzájáruljon a kilenc tagország — Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongó­lia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — között hírközlés fejlesztéséhez. Az Elektroimpex és a Prom­­masexport 1974 elején kötötte meg a szovjet gyártmányú híradástechnikai berendezések szállításáról és a magyar földi állomás tervezésében való szovjet közreműködésről szóló külkereskedelmi szerződést. Az épület terveit a szovjet fél már leszállította: a híradás­­technikai berendezéseket ma­gába foglaló műszaki épületet a szovjet GSZPI tervezőinté­zet tervezte. A kivitelezési munkák már folyamatban vannak: részben elkészült a községtől az állomásig vezető két kilométeres betonút, a na­pokban fejeződött be az adó­épület alapozása és már folyik az acél váz szerelése is. A két generálkivitelező: a győri Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a Zala megyei Állami Építőipa­ri Vállalat, a technikai szere­lési munkálatokat a Finom­­mechanikai Vállalat fogja el­végezni, az adóberendezés és az antennai­rányítás szerelése pedig az Elektromechanikai Vállalat feladata. A földi űr­távközlő állomás átadási ha­tárideje: 1977. december 31. így.) Kádár János fogadta Werner Lambertet Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hét­főn fogadta a hazánkban tar­tózkodó Werner Lambertet, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a kíséreté­ben levő Kurt Tiedkét és Ru­dolf Singert, a KB tagjait A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Győ­ri Imre, a Központi Bizottság titkára és Grósz Károly, a KB osztályvezetője. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK bu­dapesti nagykövete is. Diplomáciai kapcsolat a Malgas Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Malgas Köztár­saság kormánya az országaik között fennálló baráti kapcso­latok megerősítése végett el­határozták, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsola­tot létesítenek. ülést tartott a budapesti pártbizottság Hétfőn kibővített ülést tar­tott a budapesti pártbizottság. Az ülés napirendjén az MSZMP KB 1975. november 26—27-i üléséről szóló tájékoz­tató szerepelt. A napirend elő­adója Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára volt. Ezt követően a pártbizottság Somo­gyi Sándor, az MSZMP KB tag­ja, a pártbizottság titkára elő­terjesztésében megvitatta a pártbizottság 1976 első féléves munkatervét. Tanácskozott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn megtartotta a magyar szak­­szervezetek december 8-án kezdődő 23. kongresszusa előt­ti utolsó ülését, amelyen meg­jelent Karakas László munka­ügyi miniszter és dr. Markója Imre igazságügy-minisztériumi államtitkár is. Az elnökség Herczeg Károly szóbeli kiegé­szítője után megvitatta és jó­váhagyta a szakszervezeti jog­segélyszolgálat tapasztalatait összefoglaló jelentést Dr. Simon Pál Belgrádb­a utazott Dusan Ilijevicsnek, a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaság energetikai és ipari bizottsága elnökének meghívására dr. Si­mon Pál nehézipari miniszter hétfőn Belgrádba utazott. A találkozón áttekintik a két or­szág energetikai, kőolajipari és vegyipari együttműködésének eddigi eredményeit és újabb kooperációs javaslatokat vizs­gálnak meg.­­.......——I—— Asa Hazánk részvétele Kuvait iparfejlesztésében A kuvaiti—magyar kereske­delmi kapcsolatok dinamikus fejlődése eredményeként az idén mintegy 20 millió dollá­ros exportot bonyolítanak le a közel-keleti országgal a ma­gyar vállalatok. A magyar ex­portstruktúrában hagyomá­nyosan jelentős — az idén mintegy 40 százalék — a gép­ipar részaránya, amely főleg erősáramú berendezéseket gépjárműveket szállít Kuvait­­ba. Magyarország szerepet vállal a Kuvait iparfejlesztési tervei­nek realizálásában is. Tárgya­lások folynak izzólámpagyár és kábelgyár magyar közreműkö­déssel való létesítéséről. Ma­gyar konzultáns működik köz­re a kuvaiti baromfitenyésztés, valamint egy helyi gyógyszer­­gyár terveinek kidolgozásában és azok kivitelezésében is. A kuvaiti piacon még nagy kihasználatlan lehetőségek kí­nálkoznak Magyarország szá­mára. A gazdasági együttmű­ködési kérdésekről és pénzügyi kapcsolataink bővítéséről meg­beszéléseket folytatott Kuvait­­ban november 29—30-án Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter és dr. Szalai Béla külkeres­kedelmi minisztériumi állam­titkár a kuvaiti pénzügyminisz­terrel, valamint a kereskede­lem- és iparügyi miniszterrel. Az új tantervek előkészületei A készülő új tantervekről adtak tájékoztatást az Oktatási Minisztériumban. A közokta­táspolitikai párthatározat után megindult tantervkészítési munka az irányelvek és egyéb fontos állásfoglalások kidolgo­zásával kezdődött meg. Az 1974—75-ös tanévben elkészí­tették a tantervek tervezetét, és ezeket az előzetes tanterve­ket vitára bocsátják. A Magyar Tudományos Akadémia bizott­ságai már 1973-tól kezdve te­vékenyen részt vesznek a tan­­tervek tudományos korszerű­sítésében. Mielőtt az új tan­terveket, tankönyveket és egyéb oktatási dokumentumo­kat országosan bevezetnék, előbb 1000—2000 példányban kinyomtatják­ és gondosan ki­választott osztályokban kipró­bálják. Némely tantárgy bevezetésé­nél nem várnak az évtized vé­géig, például az új általános iskolai matematikai tantervet már korábban alkalmazzák. Kiterjedt kutatásokat végez­nek az anyanyelvi kultúra korszerűsítésével, valamint az állampolgári ismeretek általá­nos iskolai oktatásával kapcso­latban. Az idei tanévben az ál­talános és középiskolák felé­ben bevezették a családi életre nevelés oktatását. Folynak a kísérleteik a fakultatív tantár­gyakkal is, az általános isko­lákban szűkebb, a gimnáziu­mokban immár negyedik éve szélesebb körben. 3 Fények és árnyak a művelődési házakban Hetvennégy művelődési há­zat és ötven klubot látogatott meg Budapesten ez idén ta­vasszal egy szombati és egy keddi napon a Népművelési Intézet csaknem százötven ta­gú munkatársi gárdája, leg­többjük népművelés szakos egyetemista. Kirajzásnak ne­vezték a vizsgálatot amelyről több publikáció jelent már meg. Ezek az írások azonban jobbára csak a ,,kirajzás” friss élményeiről adtak hírt. A Nép­művelési Intézet folyóiratának legújabb számában alaposabb elemzés olvasható Koncz Gá­bor ci­kkében. KINT A kérdések között az is sze­repelt, hogy a környék lakos­sága ismeri-e a közeli művelő­dési házat, tudja-e egyáltalán, hol van, és hogy mi a vélemé­nye róla. A kulturális ottho­nok közvetlen környékén megkérdezettek 31 százaléka, a klubok környékén a járóke­lők fele nem tudott ezeknek az intézményeknek a létéről. Azoknak pedig, akik útbaiga­zítást adtak, meglehetősen rossz véleményük volt a műve­lődési házról vagy klubról. Kö­rülbelül egyharmaduk úgy vél­te, hogy a művelődési házak­nak rossz a megvilágítása, a megkérdezettek fele rendezet­lennek, ápolatlannak tartotta a környéket. Ez a „kirajzók” ta­pasztalata is: huszonhárom művelődési ház és tíz klub köz­vetlen környéke valóban pisz­kos volt, tizenhat művelődési ház megvilágítása pedig igen gyenge. A szombat este meglátoga­tott hetvennégy művelődési házból huszonhat, az ötven klubból ugyancsak huszonhat nem volt nyitva. A szombaton nyitva talált negyvennyolc művelődési házból tizennyolc­ban, a huszonnégy klub közül nyolcban senki sem fogadta a látogatókat, következésképpen az, aki véletlenül betéved ezekre a helyekre, kedvezeget­ten vissza is fordul. S talán olyan helyet keres, amelyről tudni, hol van, és mit kapni ott BENT Ez a hely sok esetben a kocsma. És nemcsak a ven­déglátóipar kiterjedt hálózatá­ban önállóan működő „intéz­mény”, hanem a művelődési házakban található büfé, sön­­tés, talponálló is. Úgy látszik, ehhez nem kell olyan propa­ganda, mint a napi progra­mokhoz, amelyek egy sor mű­velődési házban és klubban még ki sem voltak írva. Nem is kell keresgélni, könnyű meglelni a k­ocs­mázás lehető­ségét. A megvizsgáltak közül csupán tizenegy művelődési háznak és kilenc klubnak nincs büféje. Tizenkilenc művelődé­si ház büféje a kérdéses na­pon kocsmajellegű, tizenháro­mé pedig piszkos, kulturálat­lan volt. Persze nem a büfé léte kifogásolható, sőt a kul­turált étterem vagy presszó a társas együttlét egyik feltétele, és a művelődési intézménynek is elengedhetetlen része. De nemcsak kifogásolható, hanem megoldandó probléma, amit a vizsgálatokról szóló beszámoló így foglal össze: „Van egy kocsmaszerű része a büfének, a szeszesital-kínálatuk teljes. A büfék és a művelődési ház között gyakori az összezördü­lés. Ennek oka, hogy a büfé­be sokan járnak olyanok is, akik egyébként a művelődési házba nem jönnek. Gyakori a részeg, kötözködő ember...” A népművelők az említett estéken természetesen nemcsak hibákat láttak, hanem kedvező tapasztalatokra is szert tettek. Mert noha a szombati rendez­vények sorában érthetően a tánc van az első helyen, utána már a valóban közművelődési célokat szolgáló foglalkozások következtek, és a keddi válasz­ték még gazdagabbnak mutat­kozott, különösen, ami a nyelv­­tanfolyamokat illeti. De ezek is látogatottabbak lehetnének, ha megfelelő írásos propagan­da népszerűsítené őket. Kide­rült azonban, hogy negyven művelődési háznak a „kiraj­zás” napján­ nem volt hazavi­hető, otthon is átböngészhető műsorfüzete vagy lapja. BENNÜNK A Kultúra és közösség cí­mű folyóiratban Vitányi Iván a kulturális élet egyik prob­lémájának látja „a művelődés frontjának bizonyos fokú meg­merevedését”. Közelebbről azt érti ezen, hogy az érdeklő­désben „az arányok olyannyira kialakultak, hogy szinte vég­legesnek látszanak ...” Ez azért is hiba, mert a megme­revedésben több a szubjektív, mint az objektív elem. Nem kétséges, a közművelődésre nem fordíthatók óriási össze­gek, de épp ezért feltűnő, hogy a meglevő pénzzel is milyen rosszul gazdálkodnak némely művelődési intézményben. A művelődési ház környékének rendbehozatala, a vendégek szívélyes fogadása a bejárat­nál — ez különben is nem el­sősorban pénzkérdés. Sok fia­tal ember találhatna alkalmat az aktivitásra a művelődési házban, a klubban épp az ilyesmiben. A társadalmi mun­ka bizonyára hasznosan egé­szíthetné ki a hazai művelő­dési házak és klubok tevékeny­ségét is. Ugyancsak Vitányi Iván vi­tába száll azokkal, akik hajla­mosak egyoldalúan értékelni a népművelést. Azt írja Vitányi, hogy ezeknek legnagyobb hibá­ja nem is a népművelés rózsa­színű szemlélete, hanem in­kább az, hogy a népművelést olyanféle kertnek képzelik el, amelyben szinte magától fejlődik minden, csak gyönyör­ködni kell benne. Pedig a köz­­művelődés kemény munkát kíván. Felelősek érte azok is, akik jól dolgoznak benne, akik személyes példájukkal, taná­csaikkal segíthetik a gyöngéb­beket. Még inkább felelősek azok, akik hanyagul vagy fá­sultan túlságosan elnézőek munkájukkal, s munkájuk köz­­művelődési hatásával szemben. A művelődés ugyanis köz­ügy, közös ügy, nemcsak a népművelők dolga, hanem mindannyiunké is. Hadd ra­gyogjon a tudás, a műveltség, az emberség szép fénye a mű­velődési házak környékén is, a művelődési házakban is, s leg­főképpen az emberekben. Gábor István

Next