Magyar Nemzet, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
Kedd, 1975. december 2., II szocialista országok Htelyorsítják a nemzetközi autópálya-hálózat kiépítésé Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése A szocialista országok közlekedésének fontos nemzetközi szervezete, a KGST közlekedési állandó bizottsága december 1—6. között Budapesten tartja 50. ülését. A jubileumi tanácskozást hétfőn dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepélyesen nyitotta meg a Gellért-szállóban. A kormány nevében köszöntötte az ülés részvevőit, majd arról szólt, hogy a következő tervidőszak növekvő feladatai a közlekedésre is nagyobb terheket rónak, végrehajtásukhoz a tagországok összehangolt intézkedéseire, a közlekedési integráció fejlesztésére van szükség. A bizottság munkájában részt vesznek a tagállamok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint Jugoszlávia delegációi. Jelen vannak a tanácskozáson a KGST titkárságának, valamint a közlekedési együttműködés nemzetközi szervezeteinek a képviselői. Az egyhetes ülésen a tagországok delegációi együttesen és szakértői bizottságokban foglalkoznak egyebek között a KGST komplex programjából a bizottságra háruló feladatok végrehajtásával, a közlekedés integrációjának fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb tennivalókkal. Az ülés napirendjén szerepel a tagállamok közlekedési együttműködésének fejlesztése 1980-ig és az azt követő időszakra. Az első napon a plenáris ülésen két jelentős, egymással összefüggő témával foglalkoztak. Megtárgyalták a tagállamok nemzetközi főútvonal-hálózatának komplex fejlesztésével és rekonstrukciójával kapcsolatos együttműködés teendőit és a tagállamok nemzetközi autópálya-hálózatának kialakítására készült javaslatot A KGST komplex programja keretében az állandó bizottság 1971—75 között intézkedéseket dolgozott ki a tagországok nemzetközi autóúthálózatának fejlesztésére, a mostani ülésen a végrehajtás teendőit beszélték meg. Az előterjesztés megállapította, hogy a KGST-országok mintegy 26 500 kilométer hosszúságú nemzetközi jelentőségű autóút-hálózatának egy része nem felel meg a korszerű járműforgalom követelményeinek, s a KGST szabványajánlásaiban rögzített normáknak. Az utak alacsony műszaki színvonala nehezíti a nemzetközi közúti fuvarozás fejlesztését. Az utak többsége hét méter széles, csak két forgalmi sávos, s olyan alapvető nemzetközi útvonalakon, mint például Berlin—Prága—Budapest—Bukarest, Berlin—Varsó—Moszkva, Varsó—Prága, Kijev—Budapest, amelyeken nagy raksúlyú szerelvények is közlekednek, akadnak ennél keskenyebb szakaszok is, sok rajtuk az egyszintes vasúti kereszteződés stb. A közös hosszú távú fejlesztési program az 1976—1990 közötti időszakra összesen 24 000 kilométer hoszszúságú — ezen belül 1976— 80 között 5500 kilométernyi — nemzetközi autóút átalakítását, komplex fejlesztését és rekonstrukcióját irányozza elő. A nagyarányú munka eredményeként az 1990-re korszerűsített utak 45 százaléka első osztályú lesz, a hálózat 85 százalékán pedig nagy raksúlyú, 10 tonna tengelynyomású járművek is közlekedhetnek. A rekonstrukcióból — amelynek során nemcsak az utakat korszerűsítik, hanem megépítik az utasok és a járművek kiszolgálásához szükséges létesítményeket, kiegészítik a biztonságot és a kényelmet szolgáló berendezéseikkel, az utak teljes hosszában telefon-összeköttetést teremtenek — hazánkra 1980-ig 744 kilométer út korszerűsítése hárul. A nemzetközi autópálya-hálózat programjának témafelelőse Magyarország, ezért a KPM szakemberei foglalták össze, egyeztették a fejlesztési igényeket és készítettek végrehajtásukra ajánlásokat. A javaslat a KGST-tagországok között növekvő személy- és áruszállítás biztosítása érdekében négy fő autópálya-vonalat — Marienborn—Berlin— Varsó—Moszkva, Rostock— Berlin—Prága—Budapest—Bukarest—Konstanca, Gdansk— Varsó—Pozsony—Budapest, Moszkva—Bukarest—Szófia — jelöl meg. A program végrehajtására — amely már 1976-ban megkezdődik — meghatározták a szükséges intézkedéseket és megállapodtak abban, hogy jövőre az érdekelt hét ország szakértői ugyancsak hazánkban, értekezleten beszélik meg az egyes útszakaszok közös építéséből az országokra háruló munkákat. Az autópályák tervezésének, építésének, üzemeltetésének tanulmányozására, a műszaki dokumentációk átadására tapasztalatcsere programot dolgoztak ki a szakemberek számára. A nemzetközi autópálya-összeköttetés megteremtéséhez a hazai program már az ajánlásnak megfelelően készül. A tervek szerint 1976— 1980 között épül meg Budapest—Tatabánya, Győr—Komárom, 1981—85 között pedig Tatabánya—Komárom és Győr —Mosonmagyaróvár között az M1-es autópálya, amelyhez hasonlót létesítenek majd Budapest—Kecskemét—Szeged között is. A KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése kedden plenáris és szekcióülésekkel folytatódik. A napi munka végeztével a jubileumi ülés alkalmából Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter a delegációik vezetőit vacsorán látta vendégül a Duna Intercontinental szállóban. Magyar Nemzet Az országgyűlés tisztségviselőinek tanácskozása Hétfőn a Parlamentben értekezletet tartottak az országgyűlés tisztségviselői, állandó bizottságainak elnökei, a fővárosi és a megyei képviselőcsoportok vezetői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint Péter János. Inokai János és Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke , elsőként Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a parlament következő, téli ülésszakának előkészítéséről, s az abból adódó feladatokról. Ezután Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke vázolta az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslat főbb vonásait, majd Madarász Attila pénzügyi államtitkár számolt be az államháztartás jövő évi költségvetésének tervezetéről, illetve a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről. Az előadásokat követő vitában felszólalt dr. Posta László, dr. Ortutay Gyula, dr. Vida Miklós, dr. Lakatos Pál, Rujsz Lászlóné, dr. Gonda György, Juratovics Aladár, Nagy Miklós, Gócza József, dr. Szabó József és Sándor József országgyűlési képviselő. Az értekezlet Apró Antal zárszavával ért véget. Mély részvéttel temették el Benedikt Ottót Hétfőn a Mező Imre úti temetőben családtagjai, barátai, elvtársai, egykori harcostársai, eredményekben gazdag tudományos munkásságának ismerői mély részvéttel vettek végső búcsút Benedikt Ottó akadémikustól, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségétől, a párt és a tudományos közélet fáradhatatlan harcosától. Koszorúkkal borított ravatalánál díszőrséget állva rótta le kegyeletét a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság, a kormány több tagja, a kulturális és tudományos élet sok ismert képviselője. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Márta Ferenc, az MTA főtitkára búcsúzott az elhunyttól. — Benedikt Ottó következetes, kommunista elveihez hű forradalmár, igazi internacionalista volt. A gyakorlati politiikai munka mellett nőtt tudóssá, generációknak volt oktatója és nevelője, s maradandó eredmények fémjelzik tudományszervező tevékenységét is. Azok közé a kiemelkedő tudós egyéniségek közé tartozott, akiknek életében az elmélet és a gyakorlat szoros egységbe tartozott, élete a tudóseszmény megvalósításának szép példája — mondotta. A Budapesti Műszaki Egyetem tanácsa, pártbizottsága, dolgozói és hallgatói képviseletében Meisel János rektor emlékezett Benedikt Ottóra. Családtagjai, elvtársai, harcostársai gyászát Szerényi Sándor, a Központi Ellenőrző Bizottság titkárságának tagja tolmácsolta. Benedikt Ottót az Internacionálé hangjai mellett helyezték végső nyugovóra. Sírját elborították a tisztelet, az emlékező kegyelet virágai. Épül a földi űrtávközlő állomás „Szovjet segítséggel épül hazánkban a földi űrtávközlő állomás” — november 6-i számunkban ezzel a címmel adtunk hírt arról, hogy Magyarországon is megvalósul az 1971-ben megkötött Inter- Szputnyik egyezmény. A postavezérigazgatóság hétfőn helyszíni tájékoztatón, az építkezés színhelyén, Taliándörögdön mutatta be a beruházás megvalósulását. Az űrtávközlési rendszer célja az, hogy a szocialista integráció keretében hozzájáruljon a kilenc tagország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — között hírközlés fejlesztéséhez. Az Elektroimpex és a Prommasexport 1974 elején kötötte meg a szovjet gyártmányú híradástechnikai berendezések szállításáról és a magyar földi állomás tervezésében való szovjet közreműködésről szóló külkereskedelmi szerződést. Az épület terveit a szovjet fél már leszállította: a híradástechnikai berendezéseket magába foglaló műszaki épületet a szovjet GSZPI tervezőintézet tervezte. A kivitelezési munkák már folyamatban vannak: részben elkészült a községtől az állomásig vezető két kilométeres betonút, a napokban fejeződött be az adóépület alapozása és már folyik az acél váz szerelése is. A két generálkivitelező: a győri Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, a technikai szerelési munkálatokat a Finommechanikai Vállalat fogja elvégezni, az adóberendezés és az antennairányítás szerelése pedig az Elektromechanikai Vállalat feladata. A földi űrtávközlő állomás átadási határideje: 1977. december 31. így.) Kádár János fogadta Werner Lambertet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta a hazánkban tartózkodó Werner Lambertet, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a kíséretében levő Kurt Tiedkét és Rudolf Singert, a KB tagjait A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Győri Imre, a Központi Bizottság titkára és Grósz Károly, a KB osztályvezetője. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete is. Diplomáciai kapcsolat a Malgas Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Malgas Köztársaság kormánya az országaik között fennálló baráti kapcsolatok megerősítése végett elhatározták, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. ülést tartott a budapesti pártbizottság Hétfőn kibővített ülést tartott a budapesti pártbizottság. Az ülés napirendjén az MSZMP KB 1975. november 26—27-i üléséről szóló tájékoztató szerepelt. A napirend előadója Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Ezt követően a pártbizottság Somogyi Sándor, az MSZMP KB tagja, a pártbizottság titkára előterjesztésében megvitatta a pártbizottság 1976 első féléves munkatervét. Tanácskozott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn megtartotta a magyar szakszervezetek december 8-án kezdődő 23. kongresszusa előtti utolsó ülését, amelyen megjelent Karakas László munkaügyi miniszter és dr. Markója Imre igazságügy-minisztériumi államtitkár is. Az elnökség Herczeg Károly szóbeli kiegészítője után megvitatta és jóváhagyta a szakszervezeti jogsegélyszolgálat tapasztalatait összefoglaló jelentést Dr. Simon Pál Belgrádba utazott Dusan Ilijevicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság energetikai és ipari bizottsága elnökének meghívására dr. Simon Pál nehézipari miniszter hétfőn Belgrádba utazott. A találkozón áttekintik a két ország energetikai, kőolajipari és vegyipari együttműködésének eddigi eredményeit és újabb kooperációs javaslatokat vizsgálnak meg........——I—— Asa Hazánk részvétele Kuvait iparfejlesztésében A kuvaiti—magyar kereskedelmi kapcsolatok dinamikus fejlődése eredményeként az idén mintegy 20 millió dolláros exportot bonyolítanak le a közel-keleti országgal a magyar vállalatok. A magyar exportstruktúrában hagyományosan jelentős — az idén mintegy 40 százalék — a gépipar részaránya, amely főleg erősáramú berendezéseket gépjárműveket szállít Kuvaitba. Magyarország szerepet vállal a Kuvait iparfejlesztési terveinek realizálásában is. Tárgyalások folynak izzólámpagyár és kábelgyár magyar közreműködéssel való létesítéséről. Magyar konzultáns működik közre a kuvaiti baromfitenyésztés, valamint egy helyi gyógyszergyár terveinek kidolgozásában és azok kivitelezésében is. A kuvaiti piacon még nagy kihasználatlan lehetőségek kínálkoznak Magyarország számára. A gazdasági együttműködési kérdésekről és pénzügyi kapcsolataink bővítéséről megbeszéléseket folytatott Kuvaitban november 29—30-án Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és dr. Szalai Béla külkereskedelmi minisztériumi államtitkár a kuvaiti pénzügyminiszterrel, valamint a kereskedelem- és iparügyi miniszterrel. Az új tantervek előkészületei A készülő új tantervekről adtak tájékoztatást az Oktatási Minisztériumban. A közoktatáspolitikai párthatározat után megindult tantervkészítési munka az irányelvek és egyéb fontos állásfoglalások kidolgozásával kezdődött meg. Az 1974—75-ös tanévben elkészítették a tantervek tervezetét, és ezeket az előzetes tanterveket vitára bocsátják. A Magyar Tudományos Akadémia bizottságai már 1973-tól kezdve tevékenyen részt vesznek a tantervek tudományos korszerűsítésében. Mielőtt az új tanterveket, tankönyveket és egyéb oktatási dokumentumokat országosan bevezetnék, előbb 1000—2000 példányban kinyomtatják és gondosan kiválasztott osztályokban kipróbálják. Némely tantárgy bevezetésénél nem várnak az évtized végéig, például az új általános iskolai matematikai tantervet már korábban alkalmazzák. Kiterjedt kutatásokat végeznek az anyanyelvi kultúra korszerűsítésével, valamint az állampolgári ismeretek általános iskolai oktatásával kapcsolatban. Az idei tanévben az általános és középiskolák felében bevezették a családi életre nevelés oktatását. Folynak a kísérleteik a fakultatív tantárgyakkal is, az általános iskolákban szűkebb, a gimnáziumokban immár negyedik éve szélesebb körben. 3 Fények és árnyak a művelődési házakban Hetvennégy művelődési házat és ötven klubot látogatott meg Budapesten ez idén tavasszal egy szombati és egy keddi napon a Népművelési Intézet csaknem százötven tagú munkatársi gárdája, legtöbbjük népművelés szakos egyetemista. Kirajzásnak nevezték a vizsgálatot amelyről több publikáció jelent már meg. Ezek az írások azonban jobbára csak a ,,kirajzás” friss élményeiről adtak hírt. A Népművelési Intézet folyóiratának legújabb számában alaposabb elemzés olvasható Koncz Gábor cikkében. KINT A kérdések között az is szerepelt, hogy a környék lakossága ismeri-e a közeli művelődési házat, tudja-e egyáltalán, hol van, és hogy mi a véleménye róla. A kulturális otthonok közvetlen környékén megkérdezettek 31 százaléka, a klubok környékén a járókelők fele nem tudott ezeknek az intézményeknek a létéről. Azoknak pedig, akik útbaigazítást adtak, meglehetősen rossz véleményük volt a művelődési házról vagy klubról. Körülbelül egyharmaduk úgy vélte, hogy a művelődési házaknak rossz a megvilágítása, a megkérdezettek fele rendezetlennek, ápolatlannak tartotta a környéket. Ez a „kirajzók” tapasztalata is: huszonhárom művelődési ház és tíz klub közvetlen környéke valóban piszkos volt, tizenhat művelődési ház megvilágítása pedig igen gyenge. A szombat este meglátogatott hetvennégy művelődési házból huszonhat, az ötven klubból ugyancsak huszonhat nem volt nyitva. A szombaton nyitva talált negyvennyolc művelődési házból tizennyolcban, a huszonnégy klub közül nyolcban senki sem fogadta a látogatókat, következésképpen az, aki véletlenül betéved ezekre a helyekre, kedvezegetten vissza is fordul. S talán olyan helyet keres, amelyről tudni, hol van, és mit kapni ott BENT Ez a hely sok esetben a kocsma. És nemcsak a vendéglátóipar kiterjedt hálózatában önállóan működő „intézmény”, hanem a művelődési házakban található büfé, söntés, talponálló is. Úgy látszik, ehhez nem kell olyan propaganda, mint a napi programokhoz, amelyek egy sor művelődési házban és klubban még ki sem voltak írva. Nem is kell keresgélni, könnyű meglelni a kocsmázás lehetőségét. A megvizsgáltak közül csupán tizenegy művelődési háznak és kilenc klubnak nincs büféje. Tizenkilenc művelődési ház büféje a kérdéses napon kocsmajellegű, tizenháromé pedig piszkos, kulturálatlan volt. Persze nem a büfé léte kifogásolható, sőt a kulturált étterem vagy presszó a társas együttlét egyik feltétele, és a művelődési intézménynek is elengedhetetlen része. De nemcsak kifogásolható, hanem megoldandó probléma, amit a vizsgálatokról szóló beszámoló így foglal össze: „Van egy kocsmaszerű része a büfének, a szeszesital-kínálatuk teljes. A büfék és a művelődési ház között gyakori az összezördülés. Ennek oka, hogy a büfébe sokan járnak olyanok is, akik egyébként a művelődési házba nem jönnek. Gyakori a részeg, kötözködő ember...” A népművelők az említett estéken természetesen nemcsak hibákat láttak, hanem kedvező tapasztalatokra is szert tettek. Mert noha a szombati rendezvények sorában érthetően a tánc van az első helyen, utána már a valóban közművelődési célokat szolgáló foglalkozások következtek, és a keddi választék még gazdagabbnak mutatkozott, különösen, ami a nyelvtanfolyamokat illeti. De ezek is látogatottabbak lehetnének, ha megfelelő írásos propaganda népszerűsítené őket. Kiderült azonban, hogy negyven művelődési háznak a „kirajzás” napján nem volt hazavihető, otthon is átböngészhető műsorfüzete vagy lapja. BENNÜNK A Kultúra és közösség című folyóiratban Vitányi Iván a kulturális élet egyik problémájának látja „a művelődés frontjának bizonyos fokú megmerevedését”. Közelebbről azt érti ezen, hogy az érdeklődésben „az arányok olyannyira kialakultak, hogy szinte véglegesnek látszanak ...” Ez azért is hiba, mert a megmerevedésben több a szubjektív, mint az objektív elem. Nem kétséges, a közművelődésre nem fordíthatók óriási összegek, de épp ezért feltűnő, hogy a meglevő pénzzel is milyen rosszul gazdálkodnak némely művelődési intézményben. A művelődési ház környékének rendbehozatala, a vendégek szívélyes fogadása a bejáratnál — ez különben is nem elsősorban pénzkérdés. Sok fiatal ember találhatna alkalmat az aktivitásra a művelődési házban, a klubban épp az ilyesmiben. A társadalmi munka bizonyára hasznosan egészíthetné ki a hazai művelődési házak és klubok tevékenységét is. Ugyancsak Vitányi Iván vitába száll azokkal, akik hajlamosak egyoldalúan értékelni a népművelést. Azt írja Vitányi, hogy ezeknek legnagyobb hibája nem is a népművelés rózsaszínű szemlélete, hanem inkább az, hogy a népművelést olyanféle kertnek képzelik el, amelyben szinte magától fejlődik minden, csak gyönyörködni kell benne. Pedig a közművelődés kemény munkát kíván. Felelősek érte azok is, akik jól dolgoznak benne, akik személyes példájukkal, tanácsaikkal segíthetik a gyöngébbeket. Még inkább felelősek azok, akik hanyagul vagy fásultan túlságosan elnézőek munkájukkal, s munkájuk közművelődési hatásával szemben. A művelődés ugyanis közügy, közös ügy, nemcsak a népművelők dolga, hanem mindannyiunké is. Hadd ragyogjon a tudás, a műveltség, az emberség szép fénye a művelődési házak környékén is, a művelődési házakban is, s legfőképpen az emberekben. Gábor István