Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
4 Madar Nemzet A 200 éves Nagyszínház a Moszkvai csillagok fesztivál középpontjában A Moszkvai csillagok elnevezésű művészeti fesztivált május 5. és 13. között rendezik meg ebben az esztendőben — jelentették be a szovjet fővárosban. Az idei, tizenharmadik fesztivál rendezvényeinek középpontjában a moszkvai Nagyszínház alapításának kétszázadik évfordulójára való ünnepélyes megemlékezés áll. Ez alkalomból a Nagyszínház a legjobb szereposztásban mutatja be az orosz, a szovjet és a külföldi operairodalom legszebb darabjat , a Borisz Godunovot, a Ruszlán és Ludmillát, az Igor herceget, a Rettegett Ivánt, az Aidát és a Bohéméletet. Az előadásokon olyan szólisták lépnek majd színre, mint Irina Arhivova. Béla Jingyenko. Jelena Obrazcova. Jevgenyij Nyesztierenko. Vlagyirtor Atlantov. Bemutatták majd a Nagyszínház balett repertoárjának legszebb darabjait is. A táncesteken fehén Maia Pliszeckaia, Natália Besszmertnova, Máriusz Liepa és Mihail Lavrovszkij. ‘g.prm-vel természetesen a Moszkvai csillagok programjén a spo'’t.vál többi hagyományos rendezvénye is. AlFeleWízió műsoráról ■tmiimiiiiiiuimiimiuiiiiimiuiiuiiiiiiiiiumiimiiiiiiiiiMiHiHiuMiiimiimHimiHimmmmn Lehetünk őszinték? A peleskei nótárius Remélhetőleg a peleskei nótáriusról forgatott tévéjátékot nem sorolja senki a Televízió Magyar klasszikusok a képernyőn című sorozatába, noha a filmet és a forgatókönyv ..eredetijét'’, Gvadányi József művét akkora hírverés előzte meg, amekkora egy klasszikus adaptációnak is ritkán jut osztályrészéül. Gvadányi jó ideig örökifjú írásának azonban nincs helye a klasszikus művek között. Sem Arany János, sem Petőfi Sándor elismerésével felvértezetten, sem az újabb kori átdolgozások eredményeként. Mert a kedvesen ósdi Peleskei nótárius nemigen mond már nekünk semmit, amire érdemes volna odafigyelni, márpedig az örök érvényű műveknél ez alapvetően fontos követelmény. Bajuszos, sujtásos magyarkodása voltaképpen formális és retrográd hazafiaskodás volt már Gvadányi életében is, a nemesi ellenállás külsőségekbe kapaszkodó hangossága. A regényt pótló olvasmányossága — ma nehezen megfejthető irodalomtörténeti föladvány. Humora lábjegyzeteket igényel, hogy kacaghassunk rajta. Bele kell nyugodni, az egykori hatalmas sikermű, amelynek annyi folytatása és átirata keletkezett a népies irodalmat, színházat áhítozó XIX. században, nem támasztható fel az irodalmi közérdeklődés számára. Nem is érdemli meg igazán, hogy az újraélesztést hosszasan megkísérelje valaki. Vagy ha igen, hát azokért az érdemeiért Gvadányi populáris művészetének, amelyeket a tévéváltozat dramaturgja, Zahora Mária is felfedezett és közre bocsátott a tévéjáték érthetősége kedvéért a Rádióújságban: „Szinte útikalauzt, korképet tár elénk, a kecsegés Szamos mellől vezeti hősét hortobágyi pásztorok közé, a debreceni kenyérsorra, az egri diáktanyára. Megannyi apró életkép, remekül megfigyelt jelenség. Ez teszi máig is élvezetessé, szemléletessé a fél országot bejáró utazás leírását.” Nem a Lukácsy Sándor Gvadányi-tanulmányának ismeretében lelkesen fogalmazó dramaturg vétke, hanem a forgatókönyvíróé, Méhes Györgyé, és legfőképp a rendezőé, Kalmár Andrásé, ha a megannyi apró életképből, a remekül megfigyelt jelenségekből sem útikalauzként, sem korkép gyanánt mit sem láthatott a tévénéző. Azok az érdemei nem kerültek tehát képernyőre Gvadányi Józsefnek és nótáriusának, amelyekért — a dramaturggal egyetértésben — talán-talán valóban érdemes lett volna előásni a feledésből. Közrejátszott ebben az is, hogy a televízióváltozat munkatársai önálló kutatás és próbálkozás helyett kényelmesen elfogadták a nótárius kalandjainak egyik hajdan népszerű népszínművesített, operettesített színi változatát, a Gaál József-féle átiratot, és azt forgatták le rutinmunkával, stúdiójátékként , majd azt adták el tévéjáték címen a nézőnek. A közvetve már idézett Lukácsy Sándor-féle Gvadányival foglalkozó tanulmány részletesen foglalkozik többek között azokkal a filológiai egyezésekkel, amelyek arra engednek következtetni, Petőfi Sándor a János vitézben és a Helység kalapácsában, Arany János a Toldiban és más epikus költeményében egyaránt felhasználta — átköltött, átlényegített változatokban természetesen — Gvadányi poézisének értékes mozzanatait, életből vett hasonlatait, népies fordulatait. Gvadányi József és költészete tehát a nagy íróutódok átörökítő hatására jelen van az irodalomban, és az sem volna baj, ha „útikalauzként”, „korképként” jelen lehetne, ha nem is teljes terjedelmében, de arra érdemes részleteivel A peleskei nótárius utazása is. Ehhez azonban értő írók, irodalomtörténészek segítő munkájára lett volna szükség, akik akár egy televízióváltozat számára is képesek kihámozni a XVIII. század végén írt szövegből azt, ami csaknem kétszáz év múltán is mulattató és tanulságos. A peleskei nótárius — a tévéjáték — a Televízió kritikában irodalompártolásának és irodalomtörténeti búvárkodásának egyik példája. Voltak, vannak, akik a nehezen egymáshoz illeszthető nótáriuskalandokat összefércelt munkának tartják. Nos, a tévéjáték készítői a fércetalkalmazták képernyőre. Amit a férc összefogott, az valahol forgatás közben elkallódott, s talán nem is a szerzők akarata ellenére. Fércből persze nem könnyű figurákat teremteni, Páger Antalt és partnereit nem kis próba elé állította ezáltal a rendező. A tévéjátéknak volt azonban egyetlen ,,gvadányisan” televíziószerű jó ötlete: a sokarcú, ám mindig ugyanegy Fatermörder jelenete. Egyetlen kiváló jelenet azonban nem szokott megtartani egy egész órás filmet, még akkor sem, ha Garas Dezső sziporkázóan szellemes alakításával emlékezetes marad is az a képsor. Röviden Már három epizódot láthattak a nézők a lengyel—magyar koprodukcióban készült Harmadik határ című kalandfilm-, kémfilmsorozatból, de alighanem még sokak számára kétséges, vajon nem egy és ugyanazt a történetet mutatják-e csütörtök esténként, egy kevés változtatással ? A témaválasztás miatt méltán nagy érdeklődésre számító második világháborús történet egyelőre monotóniájával és semmitmondásával tartja a képernyő előtt a nézőket: ennyi eseménytelen fordulat után csak kell történnie valami izgalmasnak, kalandosnak, hősiesnek! Még hátra van öt rész a Harmadik határból. Az Irodalmi Színpad Zalka Máté-műsorát sugározta a Televízió a Zalka-évforduló tiszteletére. A gondos irodalmi és dokumentumválogatás valóban a tévé nyilvánossága elé kívánkozott, de a műsor is, és a lelkes előadói gárda is több figyelmet érdemelt volna, mint amennyi az éjszakai órában e televízióközvetítésnek jutott. Lőcsei Gabriella Kiosztották a győri színműpályázat díjait Új színház épül Győrben. A Kisfaludy Színház társulatának új otthonát két év múlva, 1978-ban adják át rendeltetésének. A megyei tanács azonban jó előre gondoskodni akart az új színház méltó avatásáról, ezért meghívásos pályázatot írt ki a nyitó darab megírására. A felhívásra hat szerző küldte el művét. Keresztury Dezső elnökletével a zsűri úgy döntött, hogy nem ad ki első második és harmadik díjat, hanem az elfogadott öt darab szerzőit egyenlően, ezrenként tizenötezer forint értékű díjjal jutalmazza. A nyertes írók — Cserhalmi Imre, Galgóczi Erzsébet, Marón Lajos, Páskándi Géza és Vészt Endre. Az új színházat Páskándi művével fogják megnyitni, később pedig színre kerül valamennyi cinazott darab. A gyulai Várszínház idei műsora Szabadtéri színháznak csak ott van igazi létjogosultsága, ahol a környezet szinte kényszerít a helynek megfelelő stílus és műfaj megjelenítésére. Ezt fölismerve, 1963-ban szabadtéri színpadot rendeztek be Magyarország egyetlen téglavárában, Gyulán. Az alapítók azt tartották — és joggal —, hogy a várban bemutathatók azok a magyar drámák, amelyeknek tárgya a magyar történelem, történelmünk sorsfordulói. Gyula város vezetői, színpadi szerzők és rendezők tartottak tájékoztatót a Várszínház idei programjáról. — A színielőadások részei a Gyulai Nyár ’76 kulturális rendezvénysorozatnak — mondta Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese. — A Várszínházat ma már sajátjának érzi Gyula, nélküle szegényebb lenne a város kulturális élete. Az idén két bemutatót tartanak a gyulai várban. Színre kerül Keresztury Dezső: Nettés méltóság című drámája Marton Endre rendezésében, és Illyés Gyula komédiája, a Dániel az övéi között. Ezt Sík Ferenc állítja színpadra. — A Nehéz méltóság főhőse Zrínyi Miklós, a XVII század kiemelkedő magyar politikusa — mondta Marton Endre. — Személye, sorsa hű tükörképe a korabeli magyarörténelemnek. Egyénisége arra tanít mindannyiunkat, hogy sorozatos csalódások után is meg kell őriznünk emberi tartásunkat, méltóságunkat. Czimer József, az Illyésdarab dramaturgja szerint a Dániel az övéi között legfőbb értéke a régmúltban játszódik, mégis, szereplői közül hiányoznak a kiemelkedő történelmi személyiségek. A komédia a nyugati egyetemekről hazatért protestáns reformátorok megfeszített küzdelméről szól, a három részre szakadt ország jobbágyságának fölemelkedéséért. A Keresztury-drámát július 2-től, az Illyés-komédiát július 17-től játssza a gyulai Várszínház. A két ősbemutató mellett éjszakai kamaraelőadásokat is rendeznek. Ilyen produkció lesz Lászlóffy Csaba Jókai és Bajza bujdosásáról írt darabja, a sepsiszentgyörgyi színház Magyarországon már játszott Dózsa-monodrámája, valamint Sinkovits Imre, Gombos Kati és Vitai Ildikó közös műsora. Az előadások színhelye igazodik majd a témához: a vár lovagterme, és a múzeum udvara nyújt otthont a fellépő művészeknek. SZÍNHÁZAK MAI MÜSSI.A Magyar Állami Operaház: Háry János (béri. szünet) (7) — Erkel Színház: Porgy és Bess (Főisk. béri. XI. sor. 5.) (7) — Nemzeti Színház: Csongor és Tünde (Ifj. béri. V. sor. 10.) (7) — Madách Színház: Warrenné mestersége (C. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: A Napsugár-fiúk (7) — Vígszínház: Harmincéves vagyok (7) — Pesti Színház: Kreutzer szonáta (7) — Fővárosi Operettszínház: Nebánts virág (7) — Thália Színház: Fecsegő ékszerek (7) — József Attila Színház: Magyar Médeia (7) — Vidám Színpad: Lehetünk őszinték? (fél 3) — Déryné Színház: Elkárhozottak (7) — Mikroszkóp Színpad: Fehér hajó (7) — Egyetemi Színpad: Renée Zosso tekerőlant-estje (7) — Zeneakadémia: a Postás Szimfonikus Zenekarának hangversenye (vez.: dr. Vasady-Balogh Lajos) (Remekművek 10.) (fél 8). kisterem: Hevesi Judit kamaraestje (fél 8) — Budapesti Gyermekszínház: Varázslatos muzsika. II. Rákóczi Ferenc (du. 3, ill. 7) — Állami Bábszínház: Csongor és Tünde, Hencidai csetepaté (de. to. ill. du. 3) — Kamara Varieté: Őfelsége a nő (fél 6 és 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Trolié Rodin (vízicirkusz) (fél 1). Jubileumi kabaréműsor a Vidám Színpadon Szellemesen „lőtte ki“ Kellér Dezső a kabaré recenzensei elől a műsorok címeivel való élcelődést. Szerencsére a huszonöt esztendős fennállását ünneplő Vidám Színpad hoszszú szünet után ismét színre lépő konferansziéjával komolyan lehetünk őszinték. Kellér az maradt, aki mindig is volt: a fanyar, ám valóban jó, valóban hasznos ügyekért lelkesedni is tudó, a mindenféle, akár rejtett bizalmatlansággal szemben bizalmatlan, de az igazi őszinteséget igenis kedvelő, a gunyoros kedvű, de elsősorban saját magát ironizáló, pesti kisember képviselője. Akár arról szól, hogy miért van annyi mindenféle a boltokban, ha éppen csak az nincs, amit keresünk, akár arról, hogy miért ballagunk nyugodtan tovább a járdán, ha azt olvassuk. ..a tetőn dolgoznak”, a csip-csup jelenségek mögött most is valami többről vall. A különböző kishírek segítségével szociológiai kézikönyvek címszavait fejti ki; persze, egy olyanét, amit ő írt. Kellér — de hát ez már közhely —■ a nemegyszer igazságtalanul lefitymált pesti kabaré legjobb hagyományainak folytatója. Ez a kiváló konferanszié hiányzott nekünk. Éreztük eddig is, de most újra tudjuk: Kellér Dezső ki tud tölteni akár egy teljes kabaréműsort. És ha az ünnepi műsor több jeleneténél, főleg sanzonféléjénél, kívántuk is, hogy bár inkább őt hallhatnánk-láthatnánk. Kellér jelenléte a műsorban mintha felvillanyozta volna a szerzők és a színészek egy részét is. Őnélküle nyilván nehezebben fogadtuk volna el a Vidám Színpad társalgójának, intim, belső életének, ha úgy tetszik, műhelymunkájának színre vitelét, Kellér azonban szerényen, gunyorosan vagy líraian, mindenesetre: „kellékesen” hitelesíteni tudta ezt a nem minden részletében sikerült „arte della commediá’ -t. Amit azonban még ő sem tudott kellően elegánssá finomítani, az a szövegnek az a vonulata volt, amely a Vidám Színpad előző, a kabarét nem túlságosan kedvelő igazgatójának nem mindig szellemes, utólagos és közvetett kritikája. Legyünk őszinték — de lehetőleg időben ... Ami a műsor többi részét illeti, abban több olyan tréfa van, amelyen jót mulathattunk — és egy kicsit még el is gondolkodhattunk. A Vendég a Bulcsu utcában, a Négylakásos társasház és főleg a De ki mondja meg? című jelenetek tulajdonképpen mind arról szólnak, hogy azért mégsem olyan nagyon, könnyű igazán őszintének lenni. Kedves volt a Női sofőr című tréfa, főszerepben a Vidám Színpadon szintén hosszú idő után feltűnő, kedvesen játszó Turay Idával. (A Mary, a vendég című régi jelenet már kevésbé tetszhetett. A pesti kabarénak csak a jó hagyományait érdemes és szükséges védelmezni.) A sanzonok, az előadók minden erőfeszítése ellenére, általában banálisak voltak. Pedig a pesti kabaré, és benne a negyedszázada fennálló Vidám Színpad, érdemes tradícióihoz a sanzon (vagy akár a kuplé) nagyon is hozzátartozik. Mármint e műfaj könnyed, ötletes, sikerült termékei. A Zsudi József által rendezett műsorban Kazal László, Kabos László, Csata Zsuzsa, Horváth Tivadar, Balogh Erzsi, Dobránszky Zoltán és a színház több más kitűnő tagja hol jobb, hol kevésbé jó alkalmat kapott tehetsége bizonyítására. Említsük meg Forgács Lászlót is, aki egy vidám színpadi tévéfórum bolgár vendégét játszotta, meg a portást, akivel Kellér Dezső beszélget. Ám igazán elemében akkor volt, amikor — Forgács Lászlót alakította. Pontosabban: azt a Harsányi Béla és G. Dénes György szövegét mondó Vidám Színpad-tagot, aki mindenkit megkérdez: emlékeznek-e vajon arra, amikor ő egy bizonyos házmestert játszott? De senki sem emlékszik ... Egyik konferanszában Kellér Dezső arról beszél, hogy igencsak elterjedt szó, gyakran használt válasz lett a magyar nyelvben a „nincs”, így: egytagúan, felkiáltásszerűen, vagy akár mosolyogva, de minden „körítés” nélkül .. Ha megkérdeznének bennünket, minden benne van-e, amit beleképzeltünk a Vidám Színpad jubiláris műsorába, nem felelhetnénk ilyen kurtán. Mert ha ugyan nincs is benne minden, de sok minden jó benne van. A. G. Prokofjev három pesti koncertje a harmincas években A nyolcvanöt évvel ezelőtt született Szergej Prokofjev az egyetlen szovjet művész volt, aki a két háború közötti időszakban fellépett Budapesten. Chicagóban 1921-ben mutatták be A három narancs szerelmét, Prokofjev első operáját. Amikor 1931-ben először jár nálunk , már világhírű komponista. A budapesti közönség azonban nem ismerte eléggé, bár két műve már a nagy nyilvánosság elé került. Az Operaházban a Filharmóniai Zenekar hangversenyén Dohnányi Ernő vezényletével előadták A három narancs szerelméből készült szvitet, Szigeti József pedig bemutatta hegedűversenyét. 1931. március 21-én azonban Szergej Prokofjev a budapesti Zeneakadémia dobogójára lépett. Zongoravirtuózként ünnepelték. Lányi Viktor a másnapi Pesti Hírlapban Muszorgszkij—Ravel Egy kiállítás képei című művének virtuóz előadását tartotta az est eseményének. Tóth Aladár viszont azon a véleményen volt, hogy Prokofjev saját művei voltak legnagyobb hatással a közönségre, nevezetesen a Toccata és a Prélude. Tóth Aladár kimondta: ..Prokofjev a mai zenének Sztravinszkij mellett kétségtelenül legkimagaslóbb alakja. A közönség élménynek érezte az estét és lelkes tapssal búcsúztatta a rokonszenves muzsikust. 1935. január 7-én zsúfolásig megtelt az Operaház nézőtere. Prokofjev a Filharmonikusok, az operai zenekar kíséretével saját kisen jól hangzó Harmadik C-dúr zongoraversenyét adta elő. Rékai Nándor karmester-zeneszerző, A nagyidai cigányok című opera szerzője vezényelt. A második részben azonban Prokofjev állott a karmesteri emelvényre és Chout című balettszvitjét vezényelte. A filharmóniai bérlőközönség tüntető ovációval ünnepelte. Lányi Viktor ezt írta: „Prokofjev virtuóz, ha zongorázik, ha vezényel és virtuóz akkor is, ha komponál”. 1936-ban Prokofjev ismét eljött és ezúttal kamaramuzsikusként ismerhettük meg. A hangverseny február 26-án zajlott le a Vigadóban Országh Tivadar és Kerpely Jenő közreműködésével. Elhangzott az öt melódia hegedűre és zongorára Prokofjev és Országh Tivadar előadásában. Kerpelylyel gordonka—zongora szonátáját mutatta be. Koncert után vacsora volt a Dunapalota Szállóban, itt francia nyelvű köszöntők hangzottak el. Országh Tivadar, az azóta elhunyt kitűnő hegedűművész és kamaramuzsikus kijelentette:" Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy Prokofjev bennünket kért fel a hangversenyen való közreműködésre. Mindhárom koncert rendezője Kun Imre volt. Somogyi Vilmos Belgiumba, a neerpelti nemzetközi kórusfesztiválra utazott kedden a Pécsi Tanárképző Főiskola vegyes kara. A fesztivál programján kívül fellép több belga városban, koncertet ad a leuveni egyetemen és a műsort rögzíteni fogja a rádió és a televízió is. ,S * e r d a, 1976. április 28. Május 10-15. tévéfesztivál Miskolcon A borsodi megyeszékhely immár évek óta a fesztiválok városa. Az idén május 10. és 15 . között a televíziós filmek seregszemléjének ad otthont a város, azoknak, amelyeket 1973 januárja és 1975 decembere között láthattunk a képernyőn. A híradó-, a dokumentum-, az animációs, az elektronikus, a riportfilmek, a filmpublicisztikák hét kategóriában versengenek majd a díjakért. A televízió hatalmas, több ezerre rúgó filmterméséből 337-et neveztek be, ezekből a három előzsűrizés után 67-et láthat majd a közönség a miskolci Rónai Sándor Művelődési Házban. A fesztiválpalotán kívül Ózdon, Leninvárosban, két miskolci üzemben és a gyermekvárosban is lesznek vetítések. A fesztivál ideje alatt két szakmai ankét ad majd alkalmat a filmek alkotóinak az eszmecserére: május 11-én a dokumentum és a riport műfaji és formai kérdéseiről lesz szó. 14-én pedig Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője tart előadást Napjaink politikája a képernyőn címmel. A 15 tagú, neves művészekből, filmszakemberekből, újságírókból álló zsűri 13 díj sorsa fölött ítél majd, a díjakat május 15-én, szombaton, a záróünnepélyen adják át. Magyar könyvek német kiadásban A Kultúra Könyvkülkereskedelmi Vállalat és az NDK- beli könyvkiadók között Lipcsében megállapodás jött létre magyar, illetve az NDK-ban megjelent német nyelvű könyvek közös kiadása ügyében. A listán szereplő magyar szerzők műveit német fordításban magyar nyomdákban állítják majd elő. Ugyanakkor a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat jelentős példányszámban importál német nyelvű könyveket és több művet magyar fordításban adnak közre a magyar kiadóvállalatok. A német nyelven megjelenő magyar könyveket a Corvina, a Gondolat, az Akadémia adta ki, ugyanezeknek a könyveknek német kiadó partnerei a Henschel, az Uránia, a Fischer, az Aufbau kiadó. Még ebben az évben megjelennek német nyelven a következő magyar könyvek: Hofer János—Pél Edit: Magyar népművészet; Tarr László: Kocsik története; Fehér Klára: Oxygenia; Kormos István: A zsiráfnyakú cica; Kéki Béla: Az írás története; Zoltán János: Cicatrix Optima; Köpeczi Béla: Ideológia, történelem, irodalom; Nagy Elemér: Le Corbussier; Kós Zoltán: Kenzo Tange; Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékkalauz; Genthon István: A modern francia festészet; Mojzer Miklós: Német és osztrák festmények a XVII—XVIII. századból; Ciohonyi Katalin: Budapesti séták; Supka Magdolna: Életképek a Magyar Nemzeti Galériában; Szigethi Ágnes: Francia festmények a XVII—XVIII. századból; Haraszti Takács Marianne: Menierizmus mesterei; Tasnádiné, Marik Klára: Bécsi porcelán; Zákonyi Ferenc: Balatoni útikönyv. NAPLÓ Kiss István szobrászművész munkáit bemutató kamarakiállítás nyílt meg kedden a Csepel Galériában. A tárlaton főként Kiss István köztéri szobrainak vázlatai szerepelnek. ♦ Nívódíjjal tüntették ki a Medicina kiadóvállalat Panoráma útikönyveinek szerkesztőségében Szombathy Viktor Szlovákiai utazások és Závodszky Ferenc Svédország című munkáját. oo Sikerrel szerepelt a svájci Montreux-ben rendezett nemzetközi kórusfesztiválon a veszprémi Liszt Ferenc kamarakórus: három díjat nyert el, közte az egyik fődíjat, amelyet a közönség szavazatai alapján ítéltek oda a legjobb részvevőnek. Az együttes kedden érkezett haza Veszprémből. Április 2.