Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-28 / 100. szám

4 Madar Nemzet A 200 éves Nagyszínház a Moszkvai csillagok fesztivál középpontjában A Moszkvai csillagok elne­vezésű művészeti fesztivált május 5. és 13. között rendezik meg ebben az esztendőben — jelentették be a szovjet fővá­rosban. Az idei, tizenharmadik fesztivál rendezvényeinek kö­zéppontjában a moszkvai Nagyszínház alapításának két­­századik évfordulójára való ünnepélyes megemlékezés áll. Ez alkalomból a Nagyszínház a legjobb szereposztásban mu­­tatja be az orosz, a szovjet és a külföldi operairodalom leg­szebb darabj­at , a Borisz Godunovot, a Ruszlán és Lud­millát, az I­gor herceget, a Rettegett Ivánt, az Aidát és a Bohéméletet. Az előadásokon olyan szólisták lépnek majd színre, mint Irina Arhivova. Béla Jingyenko. Jelena Obraz­­cova. Jevgenyij Nyeszti­erenko. Vlagyirtor Atlantov. Bemutat­ták majd a Nagyszínház ba­lett repertoárjának legszebb darabjait is. A táncesteken feh­én Maia Pliszeckaia, Na­tália Besszmertnova, Máriusz Liepa és Mihail Lavrovszkij. ‘g­.prm-vel természetesen a Moszkvai csillagok programjén a spo'’t.vál többi hagyományos rendezvénye is. AlFeleWízió műsoráról ■tmiimiiiiiiuimiimiuiiiiimiuiiuiiiiiiiiiumiimiiiiiiiiiMiHiHiuMiiimiimHimiHimmmmn Lehetünk őszinték? A peleskei nótárius Remélhetőleg a peleskei nó­táriusról forgatott tévéjátékot nem sorolja senki a Televízió Magyar klasszikusok a kép­ernyőn című sorozatába, noha a filmet és a forgatókönyv ..eredetijét'’, Gvadányi József művét akkora hírverés előzte meg, amekkora egy klasszikus adaptációnak is ritkán jut osz­tályrészéül. Gvadányi jó ideig örökifjú írásának azonban nincs helye a klasszikus mű­vek között. Sem Arany János, sem Petőfi Sándor elismerésé­vel felvértezetten, sem az ú­jabb kori átdolgozások ered­ményeként. Mert a kedvesen ósdi Peleskei nótárius nem­igen mond már nekünk sem­mit, amire érdemes volna oda­figyelni, márpedig az örök ér­vényű műveknél ez alapvetően fontos követelmény. Bajuszos, sujtásos magyarkodása volta­képpen formális és retrográd hazafiaskodás volt már Gva­­dányi életében is, a nemesi el­lenállás külsőségekbe kapasz­kodó hangossága. A regényt pótló olvasmányossága — ma nehezen megfejthető irodalom­­történeti föladvány. Humora lábjegyzeteket igényel, hogy kacaghassunk rajta. Bele kell nyugodni, az egykori hatalmas siker­mű, amelynek annyi folytatása és átirata keletke­zett a népies irodalmat, szín­házat áhítozó XIX. században, nem támasztható fel az irodal­mi közérdeklődés számára. Nem is érdemli meg igazán, hogy az újraélesztést hossza­san megkísérelje valaki. Vagy ha igen, hát azokért az érdemeiért Gvadányi popu­láris művészetének, amelyeket a tévéváltozat dramaturgja, Zahora Mária is felfedezett és közre bocsátott a tévéjáték érthetősége kedvéért a Rádió­újságban: „Szinte útikalauzt, korképet tár elénk, a kecsegés Szamos mellől vezeti hősét hortobágyi pásztorok közé, a debreceni kenyérsorra, az egri diáktanyára. Megannyi apró életkép, remekül megfigyelt jelenség. Ez teszi máig is él­vezetessé, szemléletessé a fél országot bejáró utazás leírá­sát.” Nem a Lukácsy Sándor Gva­­dányi-tanulmányának ismere­tében lelkesen fogalmazó dra­maturg vétke, hanem a forga­­tókönyvíróé, Méhes Györgyé, és legfőképp a rendezőé, Kal­már Andrásé, ha a megannyi apró életképből, a remekül megfigyelt jelenségekből sem útikalauzként, sem korkép gyanánt mit sem láthatott a tévénéző. Azok az érdemei nem kerültek tehát képernyő­re Gvadányi Józsefnek és nó­táriusának, amelyekért — a dramaturggal egyetértésben — talán-talán valóban érdemes lett volna előásni a feledésből. Közrejátszott ebben az is, hogy a televízióváltozat munkatár­sai önálló kutatás és próbál­kozás helyett kényelmesen el­fogadták a nótárius kalandjai­nak egyik hajdan népszerű népszínművesített, operettesí­­tett színi változatát, a Gaál József-féle átiratot, és azt for­gatták le rutinmunkával, stú­diójátékként , majd azt ad­ták el tévéjáték címen a néző­nek. A közvetve már idézett Lukácsy Sándor-féle Gvadá­­nyival foglalkozó tanulmány részletesen foglalkozik többek között azokkal a filológiai egyezésekkel, amelyek arra engednek következtetni, Petőfi Sándor a János vitézben és a Helység kalapácsában, Arany János a Toldiban és más epi­kus költeményében egyaránt felhasználta — átköltött, átlé­­nyegített változatokban termé­szetesen — Gvadányi poézisé­­nek értékes mozzanatait, élet­ből vett hasonlatait, népies fordulatait. Gvadányi József és költészete tehát a nagy író­utódok átörökítő hatására je­len van az irodalomban, és az sem volna baj, ha „útika­lauzként”, „korképként” jelen lehetne, ha nem is teljes terje­delmében, de arra érdemes részleteivel A peleskei nótá­rius utazása is. Ehhez azonban értő írók, irodalomtörténészek segítő munkájára lett volna szükség, akik akár egy televí­zióváltozat számára is képesek kihámozni a XVIII. század végén írt szövegből azt, ami csaknem kétszáz év múltán is mulattató és tanulságos. A peleskei nótárius — a té­véjáték — a Televízió kriti­kában irodalompártolásának és irodalomtörténeti búvárko­dásának egyik példája. Voltak, vannak, akik a nehezen egy­máshoz illeszthető nótárius­kalandokat összefércelt mun­kának tartják. Nos, a tévéjá­ték készítői a fércet­­alkalmaz­ták képernyőre. Amit a férc összefogott, az valahol forga­tás közben elkallódott, s talán nem is a szerzők akarata elle­nére. Fércből persze nem könnyű figurákat teremteni, Páger Antalt és partnereit nem kis próba elé állította ez­által a rendező. A tévéjáték­nak volt azonban egyetlen ,,gvadányisan” televíziószerű jó ötlete: a sokarcú, ám min­dig ugyanegy Fatermörder je­lenete. Egyetlen kiváló jelenet azonban nem szokott megtar­tani egy egész órás filmet, még akkor sem, ha Garas De­zső sziporkázóan szellemes ala­kításával emlékezetes marad is az a képsor. Röviden Már három epizódot láthat­tak a nézők a lengyel—magyar koprodukcióban készült Har­madik határ című kalandfilm-, kémfilmsorozatból, de aligha­nem még sokak számára két­séges, vajon nem egy és ugyanazt a történetet mutat­ják-e csütörtök esténként, egy kevés változtatással ? A téma­­választás miatt méltán nagy érdeklődésre számító második világháborús történet egyelőre monotóniájával és semmit­­mondásával tartja a képernyő előtt a nézőket: ennyi ese­mény­telen fordulat után csak kell történnie valami izgal­masnak, kalandosnak, hősies­nek! Még hátra van öt rész a Harmadik határból. Az Irodalmi Színpad Zalka Máté-műsorát sugározta a Te­levízió a Zalka-évforduló tisz­teletére. A gondos irodalmi és dokumentumválogatás való­ban a tévé nyilvánossága elé kívánkozott, de a műsor is, és a lelkes előadói gárda is több figyelmet érdemelt volna, mint amennyi az éjszakai órá­ban e televízióközvetítésnek jutott. Lőcsei Gabriella Kiosztották a győri színműpályázat díjait Új színház épül Győrben. A Kisfaludy Színház társulatának új otthonát két év múlva, 1978-ban adják át rendelteté­sének. A megyei tanács azon­ban jó előre gondoskodni akart az új színház méltó avatásáról, ezért meghívásos pályázatot írt ki a nyitó darab megírásá­ra. A felhívásra hat szerző küldte el művét. Keresztury Dezső elnökletével a zsűri úgy döntött, hogy nem ad ki első második és harmadik díjat, hanem az elfogadott öt darab szerzőit egyenlően, ezrenként tizenötezer forint értékű díjjal jutalmazza. A nyertes írók — Cserhalmi Imre, Galgóczi Er­zsébet, Marón­ Lajos, Páskándi Géza és Vészt Endre. Az új színházat Páskándi művével fogják megnyitni, később pe­dig színre kerül valamennyi cinazott darab. A gyulai Várszínház idei műsora Szabadtéri színháznak csak ott van igazi létjogosultsága, ahol a környezet szinte kény­szerít a helynek megfelelő stílus és műfaj megjeleníté­sére. Ezt fölismerve, 1963-ban szabadtéri színpadot rendez­tek be Magyarország egyetlen téglavárában, Gyulán. Az ala­pítók azt tartották — és jog­gal —, hogy a várban bemu­tathatók azok a magyar drá­mák, amelyeknek tárgya a magyar történelem, történel­münk sorsfordulói. Gyula város vezetői, szín­padi szerzők és rendezők tar­tottak tájékoztatót­ a Vár­színház idei programjáról. — A színielőadások részei a Gyulai Nyár ’76 kulturá­lis rendezvénysorozatnak — mondta Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese. — A Várszínházat ma már saját­jának érzi Gyula, nélküle szegényebb lenne a város kul­turális élete. Az idén két bemutatót tar­tanak a gyulai várban. Színre kerül Keresztury Dezső: Ne­ttés méltóság című drámája Marton Endre rendezésében, és Illyés Gyula komédiája, a Dániel az övéi között. Ezt Sík Ferenc állítja színpadra. — A Nehéz méltóság fő­hőse Zrínyi Miklós, a XVII század kiemelkedő magyar politikusa — mondta Marton Endre. —­ Személye, sorsa hű tükörképe a korabeli magya­­rörténelemnek. Egyénisége arra tanít mindannyiunkat, hogy sorozatos csalódások után is meg kell őriznünk emberi tartásunkat, méltósá­gunkat. Czimer József, az Illyés­­darab dramaturgja szerint a Dániel az övéi között legfőbb értéke­ a régmúltban játszó­dik, mégis, szereplői közül hiányoznak a kiemelkedő tör­ténelmi személyiségek. A ko­média a nyugati egyetemek­ről hazatért protestáns refor­mátorok megfeszített küzdel­méről szól, a három részre szakadt ország jobbágyságá­nak fölemelkedéséért. A Keresztury-drámát július 2-től, az Illyés-komédiát jú­lius 17-től játssza a gyulai Várszínház. A két ősbemutató mellett éjszakai kamaraelőadásokat is rendeznek. Ilyen produkció lesz Lászlóffy Csaba Jókai és Bajza bujdosásáról írt darab­ja, a sepsiszentgyörgyi szín­ház Magyarországon már ját­szott Dózsa-monodrámája, va­lamint Sinkovits Imre, Gom­bos Kati és Vitai Ildikó kö­zös műsora. Az előadások színhelye igazodik majd a té­mához: a vár lovagterme, és a múzeum udvara nyújt ott­hont a fellépő művészeknek. SZÍNHÁZAK MAI MÜSSI.A Magyar Állami Operaház: Háry János (béri. szünet) (7) — Erkel Színház: Porgy és Bess (Főisk. béri. XI. sor. 5.) (7) — Nemzeti Színház: Csongor és Tünde (Ifj. béri. V. sor. 10.) (7) — Madách Színház: Warrenné mestersége (C. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: A Napsugár-fiúk (7) — Vígszínház: Harmincéves vagyok (7) — Pesti Színház: Kreutzer szo­náta (7) — Fővárosi Operettszín­­ház: Nebánts virág (7) — Thália Színház: Fecsegő ékszerek (7) — József Attila Színház: Magyar Médeia (7) — Vidám Színpad: Lehetünk őszinték? (fél 3) — Déryné Színház: Elkárhozottak (7) — Mikroszkóp Színpad: Fehér hajó (7) — Egyetemi Színpad: Renée Zosso tekerőlant-estje (7) — Zeneakadémia: a Postás Szim­fonikus Zenekarának hangverse­nye (vez.: dr. Vasady-Balogh La­jos) (Remekművek 10.) (fél 8). kisterem: Hevesi Judit kamara­estje (fél 8) — Budapesti Gyer­­mekszínház: Varázslatos muzsika. II. Rákóczi Ferenc (du. 3, ill. 7) — Állami Bábszínház: Csongor és Tünde, Hencidai csetepaté (de. to. ill. du. 3) — Kamara Varieté: Őfelsége a nő (fél 6 és 8) — Fő­városi Nagycirkusz: Trolié Rodin (vízicirkusz) (fél 1). Jubileumi kabaréműsor a V­idám Színpadon Szellemesen „lőtte ki“ Kel­lér Dezső a kabaré recenzensei elől a műsorok címeivel való élcelődést. Szerencsére a hu­szonöt esztendős fennállását ünneplő Vidám Színpad hosz­­szú szünet után ismét színre lépő konferansziéjával komo­lyan lehetünk őszinték. Kellér az maradt, aki mindig is volt: a fanyar, ám valóban jó, va­lóban hasznos ügyekért lelke­sedni is tudó, a mindenféle, akár rejtett bizalmatlansággal szemben bizalmatlan, de az igazi őszinteséget igenis ked­velő, a gunyoros kedvű, de el­sősorban saját magát ironizáló, pesti kisember képviselője. Akár arról szól, hogy miért van annyi mindenféle a bol­tokban, ha éppen csak az nincs, amit keresünk, akár arról, hogy miért ballagunk ny­ugodtan tovább a járdán, ha azt olvassuk. ..a tetőn dolgoz­nak”, a csip-csup jelenségek mögött most is valami többről vall. A különböző kishírek se­gítségével szociológiai kézi­könyvek címszavait fejti ki; persze, egy olyanét, amit ő írt. Kellér — de hát ez már köz­hely —■ a nemegyszer igazság­talanul lefitymált pesti kaba­ré legjobb hagyományainak folytatója. Ez a kiváló konferanszié hiányzott nekünk. Éreztük ed­dig is, de most újra tudjuk: Kellér Dezső ki tud tölteni akár egy teljes kabaréműsort. És ha az ünnepi műsor több jeleneténél, főleg sanzonfélé­jénél, kívántuk is, hogy bár inkább őt hallhatnánk-láthat­­nánk. Kellér jelenléte a mű­sorban mintha felvillanyozta volna a szerzők és a színészek egy részét is. Őnélküle nyilván nehezebben fogadtuk volna el a Vidám Színpad társalgójá­nak, intim, belső életének, ha úgy tetszik, műhelymunkájá­nak színre vitelét, Kellér azon­ban szerényen, gunyorosan vagy líraian, mindenesetre: „kellékesen” hitelesíteni tudta ezt a nem minden részletében sikerült „arte della comme­­diá’ -t. Amit azonban még ő sem tudott kellően elegánssá finomítani, az a szövegnek az a vonulata volt, amely a Vi­dám Színpad előző, a kabarét nem túlságosan kedvelő igaz­gatójának nem mindig szelle­mes, utólagos és közvetett kri­tikája. Legyünk őszinték — de lehetőleg időben ... Ami a műsor többi részét il­leti, abban több olyan tréfa van, amelyen jót mulathat­tunk — és egy kicsit még el is gondolkodhattunk. A Vendég a Bulcsu utcában, a Négylaká­sos társasház és főleg a De ki mondja meg? című jelenetek tulajdonképpen mind arról szólnak, hogy azért mégsem olyan nagyon, könnyű igazán őszintének lenni. Kedves volt a Női sofőr című tréfa, fősze­repben a Vidám Színpadon szintén hosszú idő után feltű­nő, kedvesen játszó Turay Idá­val. (A Mary, a vendég című régi jelenet már kevésbé tetsz­hetett. A pesti kabarénak csak a jó hagyományait érdemes és szükséges védelmezni.) A san­zonok, az előadók minden erő­feszítése ellenére, általában banálisak voltak. Pedig a pesti kabaré, és benne a negyed­­százada fennálló Vidám Szín­pad, érdemes tradícióihoz a sanzon (vagy akár a kuplé) nagyon is hozzátartozik. Már­mint e műfaj könnyed, ötletes, sikerült termékei. A Zsudi József által rende­zett műsorban Kazal László, Kabos László, Csata Zsuzsa, Horváth Tivadar, Balogh Er­zsi, Dobránszky Zoltán és a színház több más kitűnő tagja hol jobb, hol kevésbé jó al­kalmat kapott tehetsége bizo­nyítására. Említsük meg For­gács Lászlót is, aki egy vi­dám színpadi tévéfórum bolgár vendégét játszotta, meg a por­tást, akivel Kellér Dezső be­szélget. Ám igazán elemében akkor volt, amikor — Forgács Lászlót alakította. Pontosab­ban: azt a Harsányi Béla és G. Dénes György szövegét mondó Vidám Színpad-tagot, aki mindenkit megkérdez: em­lékeznek-e vajon arra, amikor ő egy bizonyos házmestert ját­szott? De senki sem emlék­szik ... Egyik konferanszában Kellér Dezső arról beszél, hogy igen­csak elterjedt szó, gyakran használt válasz lett a magyar nyelvben a „nincs”, így: egy­­tagúan, felkiáltásszerűen, vagy akár mosolyogva, de minden „körítés” nélkül .. Ha meg­kérdeznének bennünket, min­den benne van-e, amit bele­képzeltünk a Vidám Színpad jubiláris műsorába, nem felel­hetnénk ilyen kurtán. Mert ha ugyan nincs is benne minden, de sok minden jó benne van. A. G. Prokofjev három pesti koncertje a harmincas években A nyolcvanöt évvel ezelőtt született Szergej Prokofjev az egyetlen szovjet művész volt, aki a két háború közötti idő­szakban fellépett Budapesten. Chicagóban 1921-ben mu­tatták be A három narancs szerelmét, Prokofjev első ope­ráját. Amikor 1931-ben először jár nálunk , már világhírű komponista. A budapesti kö­zönség azonban nem ismerte eléggé, bár két műve már a nagy nyilvánosság elé került. Az Operaházban a Filharmó­niai Zenekar hangversenyén Dohnányi Ernő vezényletével előadták A három narancs szerelméből készült szvitet, Szigeti József pedig bemutat­ta hegedűversenyét. 1931. március 21-én azon­ban Szergej Prokofjev a buda­pesti Zeneakadémia dobogójá­ra lépett. Zongoravirtuózként ünnepelték. Lányi Viktor a másnapi Pesti Hírlapban Mu­szorgszkij—Ravel Egy kiállítás képei című művének virtuóz előadását tartotta az est ese­ményének. Tóth Aladár vi­szont azon a véleményen volt, hogy Prokofjev saját művei voltak legnagyobb hatással a közönségre, nevezetesen a Toc­cata és a Prélude. Tóth Ala­dár kimondta: ..Prokofjev a mai zenének Sztravinszkij mel­lett kétségtelenül legkimagas­lóbb alakja. A közönség élménynek érez­te az estét és lelkes tapssal búcsúztatta a rokonszenves muzsikust. 1935. január 7-én zsúfolásig megtelt az Operaház nézőtere. Prokofjev a Filharmonikusok, az operai zenekar kíséretével saját k­isen jól hangzó Harma­dik C-dúr zongoraversenyét adta elő. Rékai Nándor kar­mester-zeneszerző, A nagy­­idai cigányok című opera szerzője vezényelt. A második részben azonban Prokofjev ál­lott a karmesteri emelvényre és Chout című balettszvitjét vezényelte. A filharmóniai bér­lőközönség tüntető ovációval ünnepelte. Lányi Viktor ezt írta: „Pro­kofjev virtuóz, ha zongorázik, ha vezényel és virtuóz akkor is, ha komponál”. 1936-ban Prokofjev ismét eljött és ezúttal kamaramu­zsikusként ismerhettük meg. A hangverseny február 26-án zajlott le a Vigadóban Országh Tivadar és Kerpely Jenő köz­reműködésével. Elhangzott az öt melódia hegedűre és zon­gorára Prokofjev és Országh Tivadar előadásában. Kerpely­­lyel gordonka—zongora szoná­táját mutatta be. Koncert után vacsora volt a Dunapalota Szállóban, itt francia nyelvű köszöntők hangzottak el. Országh Tiva­dar, az azóta elhunyt kitűnő hegedűművész és kamaramu­zsikus kijelentette:"­ Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy Prokofjev bennünket kért fel a hangversenyen való köz­reműködésre. Mindhárom koncert rende­zője Kun Imre volt. Somogyi Vilmos Belgiumba, a neerpelti nem­zetközi kórusfesztiválra utazott kedden a Pécsi Tanárképző Főiskola vegyes kara. A fesz­tivál programján kívül fellép több belga városban, koncer­tet ad a leuveni egyetemen és a műsort rögzíteni f­ogja a rádió és a televízió is. ,S * e r d a, 1976. április 28. Május 10-15. tévéfesztivál Miskolcon A borsodi megyeszékhely immár évek óta a fesztiválok városa. Az idén május 10. és 15­ . között a televíziós filmek seregszemléjének ad otthont a város, azoknak, amelyeket 1973 januárja és 1975 decem­bere között láthattunk a kép­ernyőn. A híradó-, a dokumentum-, az animációs, az elektronikus, a riportfilmek, a filmpubli­­cisztikák hét kategóriában ver­sengenek majd a d­íjakért. A televízió hatalmas, több ezerre rúgó filmterméséből 337-et ne­veztek be, ezekből a három előzsűrizés után 67-et láthat majd a közönség a miskolci Rónai Sándor Művelődési Ház­ban. A fesztiválpalotán kívül Ózdon, Leninvárosban, két miskolci üzemben és a gyer­mekvárosban is lesznek vetí­tések. A fesztivál ideje alatt két szakmai ankét ad majd alkal­mat a filmek alkotóinak az eszmecserére: május 11-én a dokumentum és a riport mű­faji és formai kérdéseiről lesz szó. 14-én pedig Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője tart előadást Napjaink politi­kája a képernyőn címmel. A 15 tagú, neves művészek­ből, filmszakemberekből, új­ságírókból álló zsűri 13 díj sorsa fölött ítél majd, a díja­kat május 15-én, szombaton, a záróünnepélyen adják át. Magyar könyvek német kiadásban A Kultúra Könyvkülkeres­kedelmi Vállalat és az NDK- beli könyvkiadók között Lip­csében megállapodás jött létre magyar, illetve az NDK-ban megjelent német nyelvű köny­vek közös kiadása ügyében. A listán szereplő magyar szerzők műveit német fordításban ma­gyar nyomdákban állítják majd elő. Ugyanakkor a Kul­túra Külkereskedelmi Vállalat jelentős példány­számban im­portál német nyelvű könyveket és több művet magyar fordí­tásban adnak közre a magyar kiadóvállalatok. A német nyel­ven megjelenő magyar köny­veket a Corvina, a Gondolat, az Akadémia adta ki, ugyan­ezeknek a könyveknek német kiadó partnerei a Henschel,­­ az Uránia, a Fischer, az Auf­­bau kiadó. Még ebben az évben megje­lennek német nyelven a kö­vetkező magyar könyvek: Ho­­fer János—Pél Edit: Magyar népművészet; Tarr László: Kocsik története; Fehér Klára: Oxygenia; Kormos István: A zsiráfnyakú cica; Kéki Béla: Az írás története; Zoltán Já­nos: Cicatrix Optima; Köpe­­czi Béla: Ideológia, történe­lem, irodalom; Nagy Elemér: Le Corbussier; Kós Zoltán: Kenzo Tange; Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékkalauz; Gen­­thon István: A modern francia festészet; Mojzer Miklós: Né­met és osztrák festmények a XVII—XVIII. századból; Cio­­honyi Katalin: Budapesti sé­ták; Supka Magdolna: Életké­pek a Magyar Nemzeti Galé­riában; Szigethi Ágnes: Fran­cia festmények a XVII—XVIII. századból; Haraszti Takács Marianne: Menierizmus meste­rei; Tasnádiné, Marik Klára: Bécsi porcelán; Zákonyi Fe­renc: Balatoni útikönyv. NAPLÓ Kiss István szobrászművész munkáit bemutató kamaraki­állítás nyílt meg kedden a Csepel Galériában. A tárlaton főként Kiss István köztéri szobrainak vázlatai szerepel­nek. ♦ Nívódíjjal tüntették ki a Medicina kiadóvállalat Pano­ráma útikönyveinek szerkesz­tőségében Szombathy Viktor Szlovákiai utazások és Zá­­vodszky Ferenc Svédország cí­mű munkáját. oo Sikerrel szerepelt a svájci Montreux-ben rendezett nem­zetközi kórusfesztiválon a veszprémi Liszt Ferenc kama­rakórus: három díjat nyert el, közte az egyik fődíjat, ame­lyet a közönség szavazatai alapján ítéltek oda a legjobb részvevőnek. Az együttes ked­den érkezett haza Veszprémből. Április 2.

Next