Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
4 A HÉT FILMJEI A színész és a vadak Egy híján negyven évvel veszt vissza az időben A színész és a vadak című kétrészes román film. A második világháború előtti korszakot idézi fel, amikor a náci Harmadik Birodalom agresszivitásának növekedésével itt is, ott is mind jobban nekieresztették hangjukat a szélsőséges nacionalista mozgalmak. Azt a kort, amikor — a németek támogatását élvezve — előléptek a homályból és terrorakciókkal intézték el a velük szembeszállókat. A film meséje — író: Titus Popovici — egy ilyen „szembeszálló” sorsát követi. Caratase, a színész és színházigazgató nem tudatosan, nem világnézeti alapon hirdet harcot a Romániát Hitler kezére játszani akaró vasgárdisták ellen. Az egészséges emberek morális érzése és hazafisága munkál benne akkor, amikor készülő új műsorában a vasgárdistákat akarja kigúnyodni. A tervről, a készülő műsorról természetesen a megcélozottak is tudomást szereznek, és fenyegetéssel, erőszakkal, sőt fegyverrel is „jobb belátásra” akarják bírni a színészt és szövegíróját. Az egyenlőtlen párharc végső kimenetelét botorság volna fölfedni, hiszen a küzdelmet Manólé Marcus rendező nagy rutinnal krimivé alakította. A két rész pedig elegendő időt és alkalmat ad arra, hogy a cselekményt sok fordulaton át vezesse el — gyakran bizony meglehetős lassúsággal — a végkifejletig. A kor, amelyért, ebben a filmben háttérként elénk vetít a rendező, szinte azonos azzal, amelyet a Christopher Isherwood kitűnő novellái alapján forgatott Kabaré is bemutat. (A jobboldal radikalizálódása Romániában természetesen néhány évvel később ment végbe, az idő eltolódása ebből fakad.) A két film összevetése azonban rámutat A színész és a vadak egynémely hiányosságára. Manólé Marcus filmje — úgy tűnik fel — megelégszik azzal, hogy az események mozgató rugójaként bemutassa a vasgárdisták mozgalmát, de aztán a cselekmény tovább már többé-kevésbé bűnügyi történetként bonyolódik. Jó lett volna többet megtudni a kor más társadalmi mozgásairól, szélesebb horizontot kapást a háború előtti Romániáról, mert a filmben a társadalomábrázolás megreked a színház és az egyetem életének villanásszerű illusztrálásánál. Manole Marcus kitűnő színészekkel dolgozik. Caratase szerepében Toma Caragiu ragyogóan játssza el az öregedő, öntelt, hiú „művészt”, akit a körülmények és saját emberi normái hőssé lenni kényszerítenek. v. p. Pavlinka Virág a leány, napsugár a mosolya, harmat a könnye. A táncos léptű, büszke tartású, aranyszőke Pavlinka gyöngyöt fűz — pirosat, kéket, zöldet, sárgát — szivárványszín füzérbe. Szivárványszín füzérbe fűz ősi és új metaforákat ez a csehszlovák film, amelyet Karel Kachyna rendezett Alfréd Technik regényéből, Iván Úrban forgatókönyvéből. Pavlínína életét a hegyek, az erdők. Só rétek ringatják. Örömét és fájdalmát a kenderike-madár dalolja. Szerelme együtt zsendül a csipkebokorral. Szerető szülők árnya, titkokat tudó nagyanya, játékos gyermekpajtások vigyázzák könnyed lépteit, amelyek az ifjú takács mellé szegődtek. Meghallja már a megaláztatásait éneklő öregembert, meglátja a kiszolgált, rokkant katonát, ellöki a hintó, elesik a leány. A mese burka megpattan, a képzelet megretten. Az időtlent fölváltja a történelem. 1870-ben az elbocsátások és a bércsökkentés miatt sztrájkban áll a svarovi szövőgyár. A szerelem és a küzdelem, a falu és az üzem, az ösztönös és a tudatos erkölcs, a népi és a munkáshagyományok egyetlen dallamban csendülnek meg Karel Kachyna lírai, szimbolikus, szép filmjében — Josef Pavek felvételein a rebbenő múlt és jövendő, a sugaraktólpáráktól lebegő tájak, a nyílt tekintetek, a görgeteg sodrú tömeg hangjegyeivel, melyekhez képest monoton Zdenek Liska zenéje. A sorssal néz farkasszemet Maria Brozova szikár öregasszonya. Gobbi Hilda higgadtabb szinkronhangjával. A földön jár Marian Klein Pavele. Nagy Gáboré olykor a föld felett is. A tartózkodás, a tisztaság, a tökéletesség fényeivel csiszolta szilárd gyémánttá Pavlinkát Brigitta Hausnerová, Jani Ildikó lágyabb szavával. Letört a virág. A táncos léptű, büszke tartású, aranyszőke Pavlinka kezéből lepergett a gyöngy. A stadion őrültjei A nevetés illékony, mégis maradandó a burleszk, ha magatartások, sőt gondolatok bontakoznak ki a képtelen félreértésekből és mulatságos hajszákból. Múlandó lesz bizonnyal A stadion őrültjei, mert a négy Charlot csetléselotlása nem érlelt négy egyéniséget, képlékeny ötleteik pedig ismét gyenge matériához idomultak. Holott a sportvilág fonákságain verhették volna el a port az egykori muskétások, a jelenkori sorkatonák és spanyolhoni turisták, a mindenkori Charlot-k. Nemcsak súlytalan, de pongyola is Jacques Fausten és Gaude Zidi forgatókönyve, Claude Zidi rendezése. A lelkes, de kétbalkezes fiatalemberek akaratlanul csöppennek a Nemzetközi Játékok délfrancia ünnepi és sporteseményeibe, történetük azonban kettétörik. Az első rész számtalanszor és ügyetlenül másolja Jacques Táti Kisvárosi ünnep című filmjét, a második részben pedig csupán a versenyszámokból jó előre sejthető, egyre erőtlenebb poénok bukkannak fel. Felületesek Paul Boras felvételei, színezésük indokolatlanul, csaknem beállításonként változik. Gyakran nem egyezik a francia színészek és magyar szinkrontolmácsolók karaktere séta. Magyar kulturális hetet rendeznek Grazban Május 8—15. között magyar kulturális hetet rendeznek Grazban — jelentette be dr. Gonda György, a Vas megyei tanács elnöke szerdán, szombathelyi tájékoztatóján. A magyar és az osztrák sajtó képviselői előtt elmondotta, hogy a stájer tartomány fővárosában először lezajló hét főszereplője Vas megye lesz, amely évek óta jó kapcsolatokat tart fenn a szomszédos osztrák területtel. A Kulturális Kapcsolatok Intézete, a bécsi Collegium Hungaricum, a Magyar Rádió több budapesti tudományos kutató és a Pécsi Balett is közreműködik a magyar héten. A szombathelyi szimfonikus zenekar Petró János vezényletével, Szabó Csilla közreműködésével Erkel- és Kodályművet játszik. A Szombathelyi Madrigálkórus magyar és külföldi szerzők műveit adja elő. A május 8-i megnyitó után nyitik meg Bartha László festőművész önálló tárlata. Egy másik tárlat Magyarország 30 éves műemlékvédelmét ismerteti. Magyar könyvkiállítás is lesz Grazban. A május 12-i magyar irodalmi esten magyar verseket adnak elő, osztrák vendégművészek közreműködésével. A Schubert filmszínházban magyar játékfilmeket vetítenek. Jövőre viszonzásképpen grazi kulturális hét lesz Szombathelyen. Masar Nemzet Mikor jár jogdíj kölcsönkönyvek után? A nemzetközi szerzői jogiéletben hosszú idő óta erős küzdelem folyik a nyugati országokban élő írók és zeneszerzők részéről annak érdekében, hogy a könyvtárakból kikölcsönzött könyvek és zeneművek után az írók, illetve zeneszerzők jogdíjban részesüljenek. E törekvések alapja elsősorban az, hogy különösen az utóbbi években — az úgynevezett bestsellerek kivételével — az irodalmi művek vásárlóinak száma a legtöbb országban megcsappant. Ugyanakkor erősen megnőtt azoknak a száma, akik szépirodalmi, ismeretterjesztő vagy tudományos műveket könyvtárakból kölcsönöznek ki. A közkönyvtárak fenntartása a kapitalista országokban sem nyereséges üzlet, így az állami szervek vagy egyes alapítványok jelentős támogatást nyújtanak a könyvtárak fenntartásához. Az írók és zeneszerzők nyomtatásban megjelent műveik után a jogdíjat a nyugati országokban az eladott példányszámokhoz igazodóan, vagyis a befolyt eladási ár arányában kapják. Tehát, valóban méltánytalannak látszik, hogy ha egy könyvtár valamelyik műből öt-hat példányt vásárol, úgy a szerző ugyanúgy csak az öt-hat példány eladási árához igazodóan kapja meg a jogdíjat, mintha ezeket a példányokat magánszemélyek vásárolták volna meg. Pedig a könyvtárak ezeket a könyveket hosszú éveken át sok ezer embernek kölcsönzik, de ebből a szerzőknek semmiféle anyagi haszna nincsen. Holott nyilvánvaló, hogy a kölcsönzési lehetőség hiányában, legalábbis az olvasóközönség egy része, megvásárolná a könyvet vagy a kottát. Ez a küzdelem egyes nyugati országokban, így elsősorban Svédországban eredményre vezetett. Most az teszi aktuálissá a kérdést, hogy néhány napon belül Angliában is meghozzák a kérdés rendezését szolgáló törvényt. A törvénytervezetet márciusban tárgyalta első ízben a parlament és most újra a parlament elé került. Az előzetes hírek szerint a Lordok Házában sem fognak akadályt gördíteni a javaslat törvényerőre emelése ellen. Dönteni kell abban a nemzetközi szempontból fontos kérdésben is, hogy a törvényt csak az angol állampolgár írókra és zeneszerzőkre vagy külföldiekre is alkalmazni kell-e. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az angol könyvtárak sok-sok szerzői jogilag védett, külföldi szerzőtől származó irodalmi művet és zeneművet is kölcsönöznek. A nemzetközi szerzői jogi egyezmények alapvető elvi tétele, hogy a külföldi szerzőket a belföldiekkel azonos elbírálásban kell részesíteni, így ha az angol törvényhozó szervek eleget kívánnak tenni e nemzetközi kötelezettségnek, a döntésnek úgy kell szólnia, hogy a kölcsönzött művek jogdíjaira rendelkezésre bocsátott összegből a külföldi művek szerzőit is részesíteni kell Az angol törvényjavaslat konstrukciója az, hogy a kormány évi egymillió font öszszegét kitevő alapot bocsát a közkönyvtárak rendelkezésére abból a célból, hogy ezt az összeget osszák fel a szerzői jogvédelemben részesülő irodalmi alkotások és zeneművek szerzői között, akiknek a műveit kölcsönvették. A becslések szerint évente hatmillió könyvet kérnek ki Anglia 6500 közkönyvtárából és ugyancsak becslések szerint az angolok a megjelent könyvekből átlagban tíz példányból egyet vásárolnak meg, kilencet pedig kölcsönvesznek a könyvtárakból. Az új rendszer szerint a szerzők egy pennynek a tizedrészét fogják kapni minden olyan esetben, ha valamelyik könyvüket közkönyvtártól veszik kölcsön. Az angol újságok szerint annak ellenére, hogy a törvény minden különösebb akadály nélkül egészen rövid időn belül hatályba fog lépni, bevezetése annyi bonyolult problémát okoz, hogy előreláthatólag csak 1978 végén kerül első ízben sor arra hogy a szerzőknek kifizessék a könyvtárakból kölcsönvett művek után az új törvény alapján őket megillető jogdíjakat. Nem kétséges, hogy az angol szerzői érdekképviseleti szervek részéről immár negyedszázada folytatott küzdelem sikeres befejezése más országokban is arra fogja ösztönözni a szerzőket és az érdekeiket védő szerveket, hogy ugyancsak szorgalmazzák ennek a szerzői jogdíj kategóriának a bevezetését. Dr. Tímár István NAPLÓ Le*mi A II. kerületben lakó képzőművészek tavaszi tárlatát április 10-én, a II. kerületi tanács helyiségében (II., Keleti Károly u. 22.) dr. Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitja meg. Szimfonikus zenekarok és előadóművészek cseréjéről szól az a kulturális együttműködési szerződés, amelyet Havannában kötött meg a kubai országos kulturális tanáccsal a Magyar Interkoncert képviselője. Az egyezmény 1980-ig érvényes.• A Nemzetközi Bábművész Szövetség, az Unima magyar központja szerdán a Fáklya Klubban tartotta közgyűlését. Délután és este a legjobb együttesek bemutatón adtak számot tudásukról. A közgyűlés színhelyén bábművészeti kiállítás nyitt meg. Megválasztották a magyar központ új vezetőségét, amelynek elnöke dr. Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház igazgatója lett, titkára Hollós Róbertné, a Népművelési Intézet munkatársa. ♦ Az év legszebb kottája címet kapta Durkó Zsolt Halotti beszéd című oratóriumának partitúrája. A különdíjat Sárai Tibor főtitkár adta át a kottát tervező grafikusnak, Richter Andreának, de Garai Gábor költői estjét pénteken este rendezik meg a Fészek Klubban. A műsor bevezetőjét Mezei András mondja, közreműködik a műsorban Bánffy György, Bodor Tibor, Dévai Nagy Kamilla, Géczy Dorottya, Jancsó Adrienné, Keres Emil, Sütő Irén és Szensen Gyula. Tokióban megnyílt a magyar klasszikus festészeti kiállítás. A tárlatról elismerően írnak a japán lapok, a Jomiuri Simbun, a Mainicsi Simbun és a Heibon Punchi című újság. Az irodalomkritikusok nemzetközi szövetsége március 28. és április 3. között Lisszabonban tartotta közgyűlését, amelyen a Humanizmus — humántudományok — kritika témakörről tanácskoztak. A közgyűlés Szabolcsi Miklóst az alelnökök sorába választotta. A Trattler Gábor orgonaestje ma, csütörtökön este fél nyolckor kezdődik a Zeneakadémián a J. S. Bach Összes orgonaművei sorozatban. Hetvenötmillió kötet könyv jelent meg tavaly Hét és fél kötet jut az ország minden lakosára a statisztikai átlag szerint: 1975-ben 7726 könyv jelent meg 74 és fél millió példányban. Legnagyobbrészt szakkönyvek, kereken 3000. A tankönyvek száma 1255, az ismeretterjesztő irodalomé százzal több, a tudományos műveké kereken ezer. Megjelent hétszáz szépirodalmi mű és majdnem háromszáz könyv gyermekeknek, fiataloknak. Csaknem másfél milliárd forintért vásároltak könyvet tavaly, ehhez jön még 340 millió közületi könyvvásárlás, örvendetesen emelkedik a munkások könyvvásárlása; tavaly már az összes könyvvásárlás negyedrészénél több a munkásoké, s a falusi könyvvásárlás is valamivel több, mint az összes negyedrésze. A könyvesboltok száma 421, harmadrészük budapesti. .Csütörtök, 1976. április 8. Tavaszi tárlat Ajkán Veszprém megye művészeinek munkáiból Munkásvárosaink kultúrájáról, s e fogalomkörben a műpártolás helyzetéről és feladatáról kell megemlékeznie annak, aki e tavaszi hónapjaink fordulóján rendezett, s megnyitott tárlatról a maga helye és jelentősége szerint szeretne beszélni. Ajka városa ugyanis nem csak művelődési központját adta ennek a tárlatnak, nem is csak udvarias vendégszeretet. A figyelmét is. A kapcsolatkeresés kétoldalú igyekezetét, kiállítótársakat a megye más tájairól érkező művészeknek és érdeklődő közönséget műveiknek. Mindazt tehát, ami nélkül a művészet önnön körébe zárttá, s így értelmét veszítővé válik, azt, amivel táplálni, virágoztatni, gyümölcsöztetni lehet. A kapcsolatteremtés azonban, természetesen, nem egyoldalú dolog. Sikere nem csupán a fogadón múlik. Az érkezőn is. Ajkán most ebben sem volt hiba, pontosan érezték a maguk felelősségét és tudták a maguk feladatát a kiállítók, Veszprém megye művészei is: a felhívásra tizenöten festményeiket, heten grafikai lapjaikat, nyolcan akvarelljeiket, ketten textilkompozícióikat küldték, egy művész pedig szoborportréit juttatta el a kiállításra. S természetesen, kivétel nélkül műhelyük termésének javát, sorukban nem egy, országos tárlatokon is bemutatott, széles körben ismert és „jegyzett” művet. E munkákat, s méltó társaikat keresve ki mindenekelőtt a tárlat anyagából, elsőül Udvardi Erzsébet képeiről kell megemlékeznünk. Fehérarany ragyogású kompozíciói mindig megállásra kényszerítik a szemlélődőket, s nem is elsősorban dekoratív pompájukkal (habár, kétségtelen, a megállapításban ennek is van némi szerepe), hanem belső igazságukkal. Udvardi képein ugyanis — már régóta, de az utóbbi években különösen — olyan átható szuggesztivitással jelenik meg a táj (most ezen a kiállításon, mint képei címéről is leolvasható: a Badacsony és a Balaton), amilyennel már nagyon régen nem találkoztunk e környék vizuális krónikájában. S persze nemcsak a táj megidézésére alkalmas ez a remek festői nyelv. Mint Udvardi kollekciójának harmadik képe, a Requiem az űrhajózásért mutatja, fogalmak és érzések pontos kifejtésére is. Tovább folytatva a sort, s egyelőre még a festészet műfajánál maradva, Udvardi képei után Presik József, Heitler László és Csizmadia Zoltán munkái kínálkoznak említésre. Az általuk feltérképezett fizikai és szellemi térség valamivel szűkebb az imént szemügyre vettnél: otthonuktól, a hazai tájról csak kisebb kirándulásokra vállalkoznak. Mégis, képeik —tresik Szentkirályszabadja- tája, Heitler Borháza és Ablaka, illetve Csizmadia Bakonyi tája. — a maguk helyén és módján feltétlen figyelemre méltóak, hisz tartalmaik adekvát kifejezésekkel jelennek meg, s pontos kapcsolatot találnak a velük találkozó szemlélőkkel. E művek említésével azonban, természetesen még nem értünk el a sor végére, hisz számos érdekes munka sorakozott elénk az ajkai művelődési központ kiállítótermében. Valamennyiükről érdemük szerint beszélni — túlmenne terjedelmi lehetőségeinken. Meg kell hát elégednünk Szelestey László, A. Kovács Béla és A. Tóth Sándor képeinek említésével, s ama megjegyzéssel, hogy reméljük, lesz még alkalom a műveikkel való találkozásra. A grafikai és az akvarelltechnikával készült lapok között valami oknál fogva kevesebb erős egyéniséget találhatott a tárlatra látogató, mint a festők sorában, habár Kéri Imre két kompozíciója és Decsi Ilona lapjai — Tenger, Egy rossz álom — kétségkívül figyelemkeltőek, egyelőre mégis inkább ígéretek. Kováts Gábor, A. Kovács Béla és Hódosi Piroska jó felkészültséggel, de — talán — a szükségesnél több elfogódottsággal nyúl az akvarellhez. Pedig ez a mostanság újra feljövőben levő műfaj sokat ígér a kezükön. Ha egyéniségük teljesen ki tud bomlani munkáikban, vízfestményeik érzékeny műszere a teljes élet hullámzását is képes lehet átvenni. A szobrászok közül ezúttal csak Sigmond Olivér munkáival találkozhattunk az ajkai Tavaszi Tárlaton; a megyében tevékenykedők közül egyedül ő küldte be munkáit. Portréi — Déry Tibor és Veress Ferenc arcmása — azonban helytállnak műfajuk nevében, s jól képviselik beküldőjüket is, híven tájékoztatnak munkálkodásának eredményeiről. Két iparművésznő textilkompozíciója zárja a kiállított munkák sorát, s beszámolónkat: Cs. Török Mária Articsókák címet viselő kárpitja és Maria Gargan szabad formálású, fantáziadús Lepke című munkája, — habár ugyancsak ízelítője a műfaj törekvéseinek és eredményeinek — vidám, színes részlete az ajkai művelődési ház tavaszi tárlatának. —b— Bánffy György előadóestje a magyar nyelv hetén Már vagy háromszázszor hangzott el nagy- és kisvárosokban, kőszínházak és művelődési otthonok pódiumain, falvak és tanyák csöppnyi színpadain Bánffy György korábbi műsora, Édes-érdes anyanyelvünk címmel. A magyar nyelv hetét új összeállítással üdvözli, ismét hitet téve nyelvünk, hagyományaink, kultúrkincsünk ereje mellett A távoli XVI. századból, a méltatlanul elfeledettségből szólaltat meg szerelmes énekeket, kesergőket, gúnydalokat, históriás énekeket rádöbbentve mai hallgatóit nyelvünk erejére, formáinak, szerkezeteinek hűvös méltóságára, fegyelmére. A régi költőket: Ilosvai Selymes Pétert, Tinódit Kecskeméti Végh Mihályt, Balassit a XIX. és a XX. század nagyjaihoz, Aranyhoz, Vörösmartyhoz, Radnótihoz, Kosztolányihoz kapcsolja, felmutatva a továbblendítő erőt és az összekötő szálakat. Az est önálló része a nyelv eredetét kutató, egymásnak ellentmondó vélemények csokra, amelyben a higgadt, tudományos értekezés részletétől a gyermetegebb nyelvészeti csodabogarakig nézetek és találgatások bőséges tárháza nyílik meg szemünk előtt, iróniával fűszerezetten. A vélemények és ellenvélekedések kavargásában biztos irányt mutatnak Bánffy hangsúlyai, apró gesztusai, a szövegrészletek tudatos szembeállítása. A Fáklya-klubban bemutatott est zárórésze mai, beszélt — és írott — nyelvünk apróbb-nagyobb pongyolaságait pellengérezi ki kedves humorral, hogy aztán magasabb rétegek felé lendülve rávezesse hallgatóit a nyelv erőteljes, rejtelmes és izgalmas, még sokunk előtt feltáratlan világának szépségeire. „Anyád nyelvét bízták rád a századok’’ című új műsorával Bánffy György ismét hitet tesz szívesen és kedvvel vállalt munkája, a szó nemes értelmében vett nyelv- és népművelés mellett Az estet az Irodalmi Színpad szerkesztette, Gáspár János rendezte. V. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház: Borisz Godunov (C. bér. 7.) (fél 7) — Erkel Színház: Leonyid Kogan zenekari hegedűestje (közr.: a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, vez.: Erdélyi Miklós) (Tavaszi bék. A/I—A/II.) (Május 10-től előrehozva!) (fél 8) — Nemzeti Színház: Bánk bán (7) — Madách Színház: Királyidillek (7) — Madách Kamara Színház: Egy, kettő, három (7) — Vígszínház: Vidám kísértet (7) — Pesti Színház: Szerelem és halál játéka (7) — Fővárosi Operettszínház: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (Komb. 3. ber. 6.) (7) — Thália Színház: Fecsegő ékszerek (7) — József Attila Színház: Nálunk, nálatok, náluk (7) — Vidám Színpad: Aki mer, az nyer! (fél 8) — Huszonötödik Színház: Kőmíves Kelemenné balladája (fél 8) — Zeneakadémia: Trajtler Gábor orgonaestje (J. s. Bach összes orgonaművei 0.) (fél 8) — Állami Bábszínház: Misi mókus vándori úton (de. 10) — Kamara Varieté® Őfelsége a női (fél 6 és 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Trolie Rodins (svéd vízicirkusz) (fél 8). 1