Magyar Nemzet, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
z Az agresszorokat bombavetó repülőgépek és harckocsik támogatják. A mozambiki hadsereg egységei visszaverték a támadásokat. A hírt a mozambiki hírügynökség közölte hétfőn. Gaza mozambiki tartomány területén a rhodesiai csapatok egy másik oszlopa megkísérelte előrenyomulni Mapai város felé. A támadók 19 embert, köztük nőket és gyermekeket öltek meg. Az ENSZ-körsrtvulés politikai bizottsága megkezdte a leszerelési vitáit Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága hétfőn megkezdte a fegyverkezési hajsza beszüntetésének és a leszerelés problémáinak megvitatását. Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese a bizottság ülésén hangsúlyozta: a Szovjetunió szilárdan és következetesen állást foglalt amellett, hogy szüntessék be a fegyverkezési hajszát és gyökeres fordulat történjék a leszerelés kérdéseiben. A Szovjetunió elsődleges fontosságot tulajdonít olyan konkrét intézkedések kidolgozásának, amelyek lehetővé tennék a leszereléshez vezető úton a reális előrehaladást. A Szovjetunió a legfontosabb feladatnak az általános és teljes leszerelés szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés melletti megvalósítását tekinti. A Szovjetunió javasolja: kössenek szerződést az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról. Kuznyecov végezetül külön hangsúlyozta, hogy óriási jelentősége lenne a leszerelés problémái megvitatásának a lehető legszélesebb, tekintélyes nemzetközi fórumon. Ennek a követelménynek felelne meg a leszerelési világértekezlet öszszehívása. A Szovjetunió megértéssel viszonyul ahhoz az elgondoláshoz, hogy hívják öszsze az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakát a leszerelés megvitatására és a rendkívüli ülésszak megtartását közbeeső szakasznak tekintené. Internáló táborok Thaiföldön A katonákból és jobboldali polgári politikusokból álló új thaiföldi kormány a belügyminisztérium javaslatára határozatot hagyott jóvá, amelynek énelmében öt koncentrációs tábort létesítenek az ország különböző tartományaiban. Az ,,internáló központoknak” elkeresztelt táborokban gyűjtik össze a katonai rezsim által letartóztatott politikusokat, értelmiségieket, diákokat, szakszervezeti aktivistákat és munkásokat, hogy úgymond ,,átneveljék” őket. Más hírügynökségi jelentések szerint fokozódik a baloldali erők nyomása Thaiföldön. Az ország két tartományában vasárnap baloldaliak több rendőrőrs ellen indítottak támadást. Az ellenzéki akciók következtében 15 rendőr vesztette életét. Mint a UPI rámutat: egyelőre nem világos, vajon az ellenzéki erők a véres jobboldali katonai államcsíny óta most először léptek akcióba, vagy a hatóságok mindeddig titokban tartották az ilyen jellegű megmozdulásokat. Túlparanccsal ellátott rendőri egységekkel körülvéve hétfőn ismét megnyíltak a thaiföldi iskolák és egyetemek, a Thammaszat-egyetemet kivéve, amely az államcsínyt megelőző, véres összetűzések színhelye volt. Hivatalos közlés szerint a rendőri sortűz okozta károkat az épületben még nem sikerült teljes mértékben helyreállítani. Megváltozott az oktatás tartalma is, a noptikával foglalkozó valamennyi tárgy tanítását betiltották. Pikins közvetve cáfol Sanghajban megjelent falragaszok új kinevezéseket jeleznek nosa, Aczél Endre, az MTI pekingi tudósítója jelenti: Sanghajban, Kína legnagyobb városában tacepaok jelentek meg, amelyek üdvözlik Li Hszienmien miniszterelnök-helyettest abból az alkalomból, hogy minszterelnöknek — hivatalosan: az államtanács elnökének — nevezték ki. Ugyanezek a feliratok üdvözlik Je Csien-jinget, a KKP KB alelnökét honvédelmi minisztert abból az alkalomból, hogy ő lett az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke. A kínai külügyminisztérium sajtóosztálya a Yi Hszien-nien miniszterelnökké, Je Csienjing parlamenti elnökké és Csen Hszi-lien honvédelmi miniszterré való kinevezéséről elterjedt hírekre válaszolva hétfő este közölte: A Kínai Népköztársaság miniszterelnöke Hua Kuo-feng, honvédelmi minisztere Je Csien-jing, a parlament elnökének tiszte pedig betöltetlen. A közlést pekingi diplomáciai' körökben a sanshaji faluság-információk cáfolatának tekintik, akadnak olyan vélemények is, hogy a hírt hivatalos utasítás híján nem erősítik meg. A TASZÍT pekingi jelentése szerint a tömeges felvonulások és nagygyűlések után, amelyeken támogatták Hua Ko-fengnek a KKP KB elnöki tisztébe lépését és bírálták „a négyek csoportját” — Vang Hung-vent, Csang Csun-csiaót, Csiang Csinget és Jao Venjüant — most Kínában a vállalatoknál, a hivatalokban, az oktatási intézményekben és a népi kommunákban tartanak gyűléseiket, s ezek központi helyet kapnak a sajtóban. A Tacsung Zsipao, Santung tartomány forradalmi bizottságának lapja szerkesztőségi cikkében olyan részleteket közölt az összeesküvésről, amelyeket eddig hivatalosan még nem tettek közzé. Egyebek között megállapította, hogy Vang Hung-ven és Csiang Csing a KKP Központi Bizottságának egyik ülésén,és az Országos Népi gyűlés ülésszakán megkísérelte saját ,,kabinet” megalakítását. Csou Kn-laj halála után ellenezték azt a javaslatot, hogy Hua Kuo-fenget nevezzék ki ügyvivő miniszterelnökké. ..Rendkívül elégedetlenek” voltak azzal az indítvánnyal is ,hogy Teng Hsziaoping áprilisi leváltása után Huát kinevezzék a párt első alelnökévé. Amikor Mao halálán volt — mint a lap állítja — ,,legújabb” Mao ce-tung végrendeletet hamisítottak, hogy annaksegítségével magukhoz ragarják a hatalmat. A kínai sajtóban megjelent számos írás — írja végezetül a TABZBZ — még mindig szovjetellenes kirohanásokat ismétel meg, a belpolitikai tárgú cikkek pedig keves olyan jelszavakat, amelyeket az utóbbi évek folyamán propagáltak. Envir Hodxna beszámolója az albán pártkongresszuson Hétfőn Tiranában megkezdte munkáját az Albán Munkapárt hetedik kongresszusa. A küldöttek az alábbi napirendet hagyták jóvá: jelentés a Központi Bizottság tevékenységéről a két kongresszus között eltelt időszakban; a központi revíziós és ellenőrző bizottság jelentése; a hatodik ötéves terv (1976—80) irányelvei; a Párt központi szerveinek megválasztása. A KB beszámolóját Enver frodzsa első titkár terjesztette elő. Kifejtette, hogy az ország külső és belső helyzete tovább szilárdult: a gazdasági stabilitás a szocialista rend felsőbbrendűségét bizonyítja. Bejelentette, hogy az ország mezőgazdasága — az idén első ízben — biztosítani tudta a belső szükségleteknek megfelelő kenyérgabona-mennyiséget. Az első titkár méltatta az új alkotmány tervezetét, amely — megfogalmazása szerint — megszilárdítja a proletár csik- , tatárát Albániában. Hodzsa rendkívül fontosnak minősí- tette azt az alkotmányterve- zetben is rögzített tételt, mi- j szerint Albánia nem fogadhat el külföldi gazdasági és pénzügyi segélyeket. Nyugati hírügynökségek a beszéd ismertetésekor ezt a megállapítást emelik ki, utalva arra, hogy a kongresszuson jelen levő delegációk sorából hiányzik a kínai párt küldöttsége. Mayar Nemzet Az ADK kormányellnkének pr«firán»beeszéde Berlinből jelenti az MTI. Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának pénteken megválasztott új elnöke, a törvényhozás hétfői ülésén több mint egyórás beszédében terjesztette elő a kormány munkaprogramját. Az NDK miniszterelnöke a népi kamara ülésén — amelyen jelen volt Erich Honekker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke is — az alkotmány előírásainak megfelelően bemutatta kormányának tagjait. Az összetétel lényegében megegyezik az eddigi kormányéval. Az NDK minisztertanácsának első elnökhelyettesei: Werner Krolikowski és Alfred Neumann, az NSZEP PB tagjai. Külügyminiszter továbbra is Oskar Fischer, külkereskedelmi miniszter Horst Sülle, nemzetvédelmi miniszter Heinz Hoffmann harberegtábornok. Günter Mittag, aki eddig a kormány első elnökhelyettese volt, az NSZEP KB titkára lett. Az NDK — jelentette ki Stoph beszéde külpolitikai részében — a szocialista közösség államai összehangolt külpolitikai tevékenységének keretében, együtt a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagországaként elő kívánja segíteni a békét és a társadalmi haladást. Ezután kifejtette: az NDK kormánya „következetesen abból indul ki, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének nincs alternatívája” és „ebben az értelemben munkálkodik a nemzetközi problémák konstruktív megoldásán és kétoldalú kapcsolatainak fejlesztésén a tőkés országokkal”. Stoph ezután visszautasított minden beavatkozási kísérletet az NDK belügyeibe, majd kijelentette: ..az NDK nem érdekelt a helyzet semmiféle kiéleződésében. Minden olyan lépés az NSZK részéről, amely béketörekvést és az NDK iránti reálpolitikai magatartást fejez ki, pozitív visszhangra fog találni.” Francia vízmanti estviezsere Sephemien a sja/clalniji kapcsolat és az ázsiai helyzet Párizsból jelenti az MTI. A francia kormány meghívására a hétfőn Párizsba érkezett Nguyen Da Thach vietnami külügyminiszter-helyettes és Maiián Bo, a hanoi külügyminisztérium nyugat-európai osztályának vezetője, a VDK 1 volt párizsi nagykövete. 1945 szeptembere óta ez az első al- Ikálom, hogy a törvényes viet- 1 rami kormány két tagja fran-cia meghívásra tesz hivatalos , látogatást Párizsban. (A Vietnam sorsáról tanácskozó párizsi értekezlet idején több magas rangú hivatalos személyiség utazott a VDR-ből a francia fővárosba, de nem a kétoldalú kapcsolatok keretében.) A két vietnami politikus szerdán kezdi meg hivatalos tárgyalásait a francia partnerekkel. Francia részről Louis de Guiringaud külügyminiszter és Francois de Kaboulaye, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője vezeti majd a tárgyalásokat. Tavaly decemberben a francia külügyminisztérium akkori főtitkára, Geoffroy de Courcel járt Hanoiban, így a mostani tárgyalások egy megbeszéléssorozat részét képezik, s a dialógus célja a két ország kapcsolatainak újbóli meghatározása a Vietnami Szocivilista Köztársaság létrejötte után. A napirenden első helyen a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kérdése szerepel. Áttekintik az ázsiai helyzeteit is. A látogatás és a megbeszélések sikere megnyitná az utat Pham Van Dong miniszterelnök párizsi látogatása előtt. lo HiálMironiá.s .1 u nos.laviában Eddig ismeretlen tettesek partizánéin lökniűvet robbantottak Karintiában Bécsből jelenti az MTI. Az osztrák belügyminisztérium harmincezer schilling jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek a karintiai partizánemlékmű felrobbantásával kapcsolatban. Bleiberg közelében, ötszáz méternyire az osztrák—jugoszláv határtól, eddig ismeretlen tetetesek vasárnap levegőbe röpítették a hitleri fasiszták ellen harcolt partizánok tiszteletére emelt emlékművet A másfél méter magas emlékmű darabjai százméteres körzetiben szóródtak szét. A rendőrség — szakértők bevonásával — széles körű nyomozást indított. Az első megállapítások szerint a robbanószerkezet házi készítésű volt. Belgrádi MTI-jelentés szerint Jugoszláviában nagy felháborodással fogadták a robbantás hírét. A partizánemlékművet három évvel ezelőtt egyszer már ledöntötték, majd újra felállítva egy héttel ezelőtt avatták fel ismét. A provokációval kapcsolatban a jugoszláv sajtó közli dr. Zwitternek, a karintiai szlovénok szövetsége elnökének nyilatkozatát. Zwitter egyebek között kijelentette: ,,A partizánemlékművek ledöntése, az antifasiszta harc emlékének meggyalázása a neonáci terror régi eszköze, hiszen mindig szálka volt a szemükben a harc a felszabadításért és a nagynémet törekvések ellen.” A külpolitika hírei • (London, TASZSZ) Az SZKP küldöttsége, amely Borisz Ponomarjovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével az angol Munkáspárt meghívására tartózkodik Nagy- Britanniában, befejezte háromnapos skóciai látogatását. A szovjet delegáció hétfőn visszatért Londonba, ahol folytatódnak hivatalos találkozói és tárgyalásai. o (Addisz Abeba, ADN) Több dokumentum elfogadásával véget ért az a rendkívüli nemzetközi szolidaritási konferencia, amelyet a dél-afrikai népek felszabadítási mozgalma támogatásának jegyében hívtak össze. (Washington, TASZSZ) Az amerikai rendőrség letartóztatta annak a fegyveres banditatámadásnak egyik résztvevőjét, amelyet Szergej Sztyepanov, a washingtoni szovjet nagykövetség munkatársa ellen hajtottak végre október elején. Sztyepanov súlyos sérüléseibe október 25-én belehalt. Az őrizetbe vett José Mitchellt november 10-én állítják bíróság elé. További letartóztatások várhatók. (Johannesburg, AFP) Dél- Afrika legnagyobb ipari központja, Johannesburg elővárosaiban az afrikai munkások és diákok hétfőn ötnapos általános sztrájkba kezdtek. (Lisszabon, UPI) Mário Soares főtitkár újraválasztásával hétfőn este Lisszabonban véget ért a portugál Szocialista Párt kongresszusa. Meglepetés, hogy kimaradt a pártvezetőségből Lopes Cardoso mező- i gazdasági miniszter, akit álta Iában a szocialisták balszár- I nyáriak vezetőjeként tartanak számon. O (Frankfurt, TASZSZ) Befejeződött a ciprusi szolidaritási világkonferencia. A részvevők azonos nézetet vallottak arról, hogy fokozni kell a nemzetközi szolidaritást Ciprus népével. O (London, UPI) Az Egyesült Államok haditengerészeti egységei a skóciai Orkney-szigetektől északra a tenger mélyéről kiemeltek egy Phoenix típusú amerikai rakétát. A titkos kategóriába tartozó fegyver szeptember 14-én zuhant a tengerbe egy F—14-es vadászgéppel együtt. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a rakétát egy atommeghajtású kutató tengeralattjáró hozta a felszínre. 0 (Bonn, MTI) Tüntetések és heves összecsapások színhelye volt a hét végén az NSZK- beli Brokdorf. Az Elba alsó szakaszán fekvő település közelében atomerőmű épül. A környék lakossága emiatt tiltakozik. Ket.il, 1976. november 2. f/Wagtoni tudósítónk hintagyarázata Még csak nem is a hegyek vajúdtak... Washington, november 1. MINDEN ÚT Rumana vezet a mondás szerint, az ameriai politikában pedig minden útnak a Fehér Ház a végcélja. De micsoda út ez! Nem rózsán szegélyezik, hanem — képletesen mondva — tetemek. Azoknak a tetemei, akik elhulltak az öldöklő harcban. A főhatalomért vívott küzdelemről szinte senkinek sincs egyetlen jó szava sem, mindenfelé csak átkozzák, gúnyolják gyermeteg visszásságait, szidják nevetséges szélsőségeit. Persze, volt azért haszna is a kampánynak — jegyezte meg nagy adag akasztófahumorral James Reston — hiszen általa szabadultunk meg néhány „gonosz törpétől”. Wallace-tól, meg Reagantól például, akik ha rajtuk múlt volna, rászabadították volna elvakultságuk poklát az egész világra és nem is csupán Amerikára. De azt az állítást senki meg nem kockáztatja. Reston a legkevésbé, hogy akik a finisig versenyben maradtak, a legjobbak lennének a mezőnyben. A két „bajnok”, aki ádáz tusáját vívja a Fehér Ház birtoklásáért, kétségtelenül sokban különbözik egymástól. De van valami, ami túlnő ezeken a különbségeken és egyaránt jellemzi mindkettőjüket. Ez a „legkisebb közös nevező”, amint David Broder írta a minap a Washington Postban — nem egyéb, mint az, hogy egyikül iránt sincsenek bizalommal az emberek. A kételyeknek mindkettőjük esetében más és más a tárgya, de a kétkedés ténye mindkettőjük iránt fennáll. Ha megbízhatunk Broder ítéletében, akkor Fordnak a teljesítménye, Carternek viszont az egyénisége az, ami az emberekben kiábrándulást kelt. Az elnök kétéves működését kívánja igazoltatni és további négy évre akar felhatalmazást kapni november első keddjén, s toborzójának a fő témája, hogy országlása eredményes volt eddig, ez pedig jogcím arra, hogy az ország kormánya az ő kezében maradjon továbbra is. Az Egyesült Államok békében él a világban, a földkerekségnek egyetlen pontján sem háborúznak fiai, soha annyi embert nem foglalkoztattak a gazdaság különböző ágaiban, mint most, az elnöki hivatal méltóságát helyreállították — hallhattuk a republikánus szájakból. Mindez annak a bizonysága, hogy ha a republikánusok kormányoznak, ha Ford kormányoz, akkor hozzáértő kezekbe kerül az amerikaiak sorsa. CARTER ÉS DEMOKRATA! pontosan ezt vonják kétségbe. A jelenlegi elnökkel szemben fellépő jelölt éppen azt a kérdést állította érvelésének a középpontjába, hogy jól vezetik-e, illetve egyáltalán vezetik-e az országot. Ellentétben vetélytársával, ő arról beszélt mindenütt és szenvedélyesen, hogy a lidérces világgazdasági válság éveit leszámítva soha annyian nem voltak munka nélkül, mint manapság, hogy a pénzromlás „kirabol” mindenkit, elértékteleníti a kereseteket és a megtakarításokat, hogy nincs közbiztonság sem az utcán, sem a lakásokban, hogy rettentően nagy és növekvő mértékű a létbizonytalanság, s mindez csakis és kizárólag a republikánusok számlájára írható. Azt állította magáról Carter, hogy ő az és csakis ő, aki ismeri az emberek gondjait, bajait, hogy míg ellenlábasa közömbös, ő és csak ő viseli a szívén az egyszerű emberek sorsát, s nemcsak akar, de tud is segíteni rajtuk. Carter profetikus messianizmusa eleinte újdonságként hatott, és valósággal égi mannaként hullott abba a társadalomba, amelyet megténázott a szörnyűséges indokínai háború és súlyos lelkiismereti válságba, már-már végső önmeghasonlásba kergeted a közerkölcsöknek a Watergatebotrányban, illetve azelnöklemondatáshím összesűrűsödött hanyatlása. A közvéleménykutatások hónapokon keresztül olyan adatsorokat produkáltak, hogy ebből csak párfajta következtetés adódott: a demokraták lehengerlik ellenfeleiket, Carter fölényesen legyőzi Fordot. Még néhány hete az volt az általános vélekedés, hogy haa jelenlegi elnök diadalmaskodnék, az a világ kilencedik csodája lenne, s a kérdést legtöbben így tették föl: egyáltalán veszíthet-e Carter? Az őszi esőzések és a szokatlan hideghullámok azonban mintha ezt a hangulatot is elsodorták volna a hulló falevelekkel együtt: az utóbbi napokban egyre-másra láttak napvilágot olyan tárgyú eszmefuttatások, amelyek szinte már előre eltemettek Cartert. HA ÍGY ÁLL A DOLOG, márpedig a közvéleménykutatók szerint ez a helyzet, akkor nem érdektelen feltenni a kérdést: hol történt a kisiklás? Hol és milyen hibát követett el Carter, elkövetett-e ilyesmit egyáltalán? Mindenesetre tagadhatatlan, hogy a demokrata kampány időnek előtte kiégett, miként az üstökös, amely túljutott pályájának a zenitjén. Nem azt jelenti ez, hogy Cartert máris vesztesnek kell tekinteni, de azt igen, hogy semmiképpen sem szabad ellenfelét biztos vesztesnek látni. Carter, mint afélé Messiás, nagy változások és változtatások hírnökeként toppant be honfitársainak a Házába, s a Ford által képviselt bizonyossággal szemben a bizonytalanság érzését keltette föl mindenkiben. Az ismert ellenében az ismeretlen egyszerre vonzó és taszító távlatát nyitotta meg. Azt hirdette magáról, hogy más és különb, mint az összes lobbi politikus, s ezzel egyidejűen villanyozott föl és riasztott meg százezreket, milliókat. De miként Evans és Novak mutatott rá a minap, az utolsó hetek eseményei nyilvánvalóvá tette, hogy lényegében ő sem másmilyen, mint azok, akiknél jobbnak akart mutatkozni, de nem tudott. Pedig az elgondolás, amivel a porondra lépett, igen kecsegtetőnek ígérkezett. Arról szerette volna meggyőzni az ország lakosságának lehetőleg minél nagyobb részét, hogy az Egyesült Államok helyzete alig valamivel jobb, mint volt a harmincas évek elején, a világgazdasági válság idején, s ugyanazt az „osztályszövetséget” remélte ismét életre kelthetni, amelyjó egy emberöltővel ezelőtt Franklin Rooseveltet segítette az elnöki székbe, és amely hosszú-hosszú évekre biztosította a politikai főhatalmat a demokratáknak. Csakhogy azóta sok minden megváltozott. A többi között százezrek és milliók, egész társadalmi rétegek indultak meg a felemelkedés útján. Az a bizonyos „másik Amerika”, amelynek létezésére az ötvenes évek végén Michiel Harrington döbbentette rá szociális lelkiismerettel rendelkező honfitársait, ma is megvan és ma sem elhanyagolható menynyiség, csak éppen politikai szempontból ..artikulációképtelen'’, hogy ezzel az itt divatos kifejezéssel éljünk. A Demokrata Párt sem fáradságot, sem pénzt nem sajnált, hogy ezekhez a „néma”, „bujdokló” milliókhoz eljusson, kimozdítsa őket közönyükből. Az idevágó felmérések szerint körülbelül 3,5 millióval több ember vétette föl magát az idén a választói névjegyzékbe, mint 1972-ben, de a regisztráltak számának növekedése még így is messze elmaradt a választásra jogosultak számának a növekedésétől. A Demokrata Párt jól tudja, hogy minél többen szavaznak ma, annál jobbak az esélyei a győzelemre, de az előzetes becslések szerint a részvételi arány nemigen, fogja meghaladni az ötven százalékot. A TÖMEGES ÉRDEKTELENSÉG arra mutat, hogy egyik elnökjelölt, egyik párt sem tudta megragadni a tömegek képzeletét. Már a jó öreg rómaiak is tudták, hogy születhetnek nevetséges egerek a hegyek vajúdásából. Az elnökválasztási küzdelemről pedig sok mindent el lehet mondani, de ki merné azt állítani, hogy hegyek vajúdtak itt... Zala Tamás