Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Péntek, 1977. április 1. A bonni koalíció megr de nem süllyed SCHMIDT CSILLAGA elhalványult. „A kormány szomorú képet mutat.” „A német márka kikezdhetetlennek látszik, de a kormány nem.” „A leváltás esedékes.” „A kormánynak túl kell élnie a nehézségeket, de a túlélés nem elég.” Ilyen idézetek, szellemes vagy annak szánt mondások légiója jelenik meg ezekben a napokban azNSZK kormányáról a nyugatnémet és a nemzetközi sajtóban. Aggodalom, sajnálat és káröröm vegyül bennük, de valamenynyiből kitűnik, hogy baj van a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalícióval. Csekély negyedévvel hivatalba lépése után az új kormány meglepően elnyűttnek, cselekvésképtelennek látszik. Az őszi választásokból a két párt együttese kissé megtépázottan ugyan, de győztesen került ki — azóta mintha gyengült volna összetartásuk és mindkét párton belül is ellentéteket, zavart látni. A kommentátorok nyíltan megkérdezik: állja-e a sarat, fennmarad-e a koalíció? Drámai vagy dramatizált kérdés? A helyzet hazai elemzői az 1972-es válságot és az 1974-es kancellárváltozást emlegetik, mondván: akkor drámai események késztették a pártokat nagy horderejű döntésekre, ma nincsenek drámai fejlemények , mégis válsághangulat van. Egy nyugatnémet lap meg is fogalmazta a bon mot-t: néhány évvel ezelőtt a nagy feszültségek okoztak rossz hangulatot, ma a rossz hangulat okoz feszültségeket. A KORMÁNYT valóban bajok egész sora gyötri. Különkülön egyik se rendítené meg a kabinetet, de a jelen helyzetet éppen az jellemzi, hogy a gondok együtt, sorozatos egymásutánjukban már nagyon kellemetlenek. Schmidt kancellár szavaival „valóban lehet csalódottsági hullámról beszélni”. A balfogások sorozata már a hivatalba lépéskor elkezdődött. A szociáldemokrata választási program nyugdíjemelésről beszélt, de kiderült, hogy ez az ígéret érthetetlenül hiányos pénzügyi információkra támaszkodott. Követte ezt az atomerőművek építése elleni polgári ellenállási mozgalom fellángolása, rendőrök és tüntetők csaptak össze, sebesülteket szállítottak kórházba s közben a mozgalomnak sikerült megkérdőjeleznie a kormány egész energiafejlesztési politikáját. Nagy hullámokat vert fel a Traubebotrány: az atomtudós lakásában titkos lehallgató készüléket helyeztek el azzal a (később nyilvánosságra hozott) indokolással, hogy terroristákkal tartott kapcsolatot. E parlamenti vita hatására a sajtó egy sor más hasonló alkotmányellenes lehallgatást leplezett le. A bajok sorozatára a szociáldemokraták Hessen tartományi veresége tette fel a koronát. A Süddeutsche Zeitung megkérdezte Helmut Schmidttől: miért romlott el a helyzet? A kancellár azt mondta, hogy ennek két oka van. Az egyik a párt tévedései és hibái, a másik a világgazdasági válság, amelynek legyűrése nehezebb, mintsem várták. Lám — mondta Schmidt — a szomszéd országokban is mindenütt a kormány ellen fordult a választók többsége: Franciaországban a jobboldali hatalom a vesztes, az NSZK- ban pedig a koalíció issza en- nek levét. A hidak és a tévedés SEK miatt azonban nemcsak a választók növekvő hányada i csalódottságot, a parla-menti képviselők is igyekez- nek alkalomadtán elhatárolnimagukat a miniszterektől. A ■lehallgatási botrány miatt egy ■sor szociáldemokrata és szabaddemokrata képviselő bírálta a belügyminisztert. De — lgalábbis ami a szociáldemokratákat illeti a mélyebbel jövő elégedetlenség is lángot kap. Ahogy nő a Bosszúság ,,a bázison”, vagyis a bérből és a fizetésből élők körében, úgy válik türelmetlenebbé a párt egy része a liberális koalíciós partnerrel semben. A vállalkozói érdekeket képviselő szabaddemokaták ugyanis leállítanak bizonyos szociális és gazdasági intézkedéseket. A kancellár is érzi, hogy háttere meggyengült és ezt a napokban, a szociáldemokrata parlamenti képviselők előtt mondott beszédében szemükre is hányta. A lehallgatási botrány fölötti hosszú vitát „önkasztrálásnak” nevezte: „Fölösleges és politikailag értelmetlen ez ügyben a saját kormány ellen újra és újra vádak láncolatát fölhozni. Különben keressetek magatoknak más kormányt — ha egyáltalán akad más!” A kormány vezetői szemmel láthatóan aggódva foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy a koalíció zsákutcába kerül. Schmidt említett beszédében kijelentette: ha a kormány nem tud kilábalni a nehézségekből és át kell adnia a helyét a jobboldalnak, úgy hasonló „szociális nyugtalansággal” kell számolni az NSZK- ban, mint a közös piaci szomszédoknál. „Amíg a világgazdasági válság tart, egy bonni kormányválság fölülről megindított osztályharc veszélyét idézheti föl.” Más szavakkal: a jobboldal intézkedései súlyos szociális elégedetlenséget válthatnak ki. Ami pedig az esetleges váltás nemzetközi hatását illeti, Helmut Schmidt véleménye szerint „megszűnne az a létfontosságú munka a Kelet és a Nyugat között (Bonnban), amelynek célja az ország külső békéjének biztosítása.” A kancellár ezzel kétségtelenül dramatizálta a helyzetet, de hogy túldramatizálta-e, vagy reális veszélyeket festett föl, azt csak egy kormányváltozás mutathatná meg. Ezt azonban a mai jelek szerint sem a szociáldemokraták, sem a szabaddemokraták nem akarják kipróbálni. S mi több, még az ellenzéknél sem tapasztalható olyan támadó és hatalomátvevő kedv, mint a választások idején. Az ellenzék bágyadtsága a kormánypártok erősségévé lett. Bonnban különböző pletykák terjedtek el arról, hogy a szociáldemokraták nagy öregje, Herbert Wehner — aki állítólag 1974-ben Willy Brandtot megbuktatta és Helmut Schmidtet segítette a kancellári székbe — most Schmidtet szándékszik eltávolítani, esetleg magát a pártot is ellenzékbe vonni. Ezeket a híreszteléseket azonban ő is, és hitelt érdemlő kommentátorok is cáfolják. Nem is lenne tanácsos egy hullámvölgyben levő pártnak önként viszszavonulnia, nem tudná bebizonyítani, hogy képes kijavítani a hibákat. A szabaddemokraták sem szándékoznak most partnert váltani, az ilyen döntés nagy ellenállást váltana ki pártjukban. EZ A KOALÍCIÓ nem szerelmi házasság. A kisebbik partner gyakran rákényszeríti akaratát a sokkal nagyobbra, éppen azért, mert csak ketten együtt kormányképesek. Herbert Wehner a szociáldemokraták egyáltalán nem szürke eminenciája éppen azért lett most oly aktív, s teszi nyilatkozatok egész sorát, hogy figyelmeztesse a partnereket: a szociáldemokraták ne adják fel a harcot, a szabaddemokraták pedig ne feszítsék túl követeléseikkel a húrt. Az NSZK politikai élete már többször szolgált meglepetésekkel. Elvileg elképzelhető, hogy a kereszténydemokraták és a szabaddemokraták két választás között is koalíciót alkossanak; létrejöhet ismét — bár ez korántsem valószínű , a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták nagykoalíciója; az embernek óhatatlanul eszébe jutnak azok az esetek, amikor egy-két képviselő, a parlamenti titkos szavazások leple alatt átsettenkedett a másik táborba és így válságot robbantott ki. A papírforma szerint azonban a kormánykoalíciót ma nem fenyegeti a bukás veszélye. A parlamentben biztos a többsége, minden külső körülmény megvan, hogy túlélje e válságot. Ami a kancellár személyét illeti, egyelőre nem látni más, nála megfelelőbb jelöltet. Egyet lehet azonban érteni Schmidt szavaival: az első negyedév nem volt elragadó. Tatár Imre Magyar Nemzet Elutazott Oldrich Svestka Oldrich Svestka, a CSKP Központi Bizottsága titkárságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője, aki március 28-tól 31-ig a Népszabadság szerkesztő bizottságának vendégeként hazánkban tartózkodott, csütörtökön befejezte látogatását. Tárgyalásokat folytatott a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőivel, a két lap közötti kölcsönös tapasztalatcsere és együttműködés további szélesítéséről. Beszélgetést folytatott Győri Imrével, a Központi Bizottság titkárával. Ellátogatott a Csepel Vas- és Fémművekbe, ahol Ernst Antal, a pártbizottság első titkára tájékoztatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny eredményeiről, a gyár dolgozóinak életéről, munkájáról. Fogadta őt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Csütörtökön Oldrich Svestka elutazott hazánkból. A Ferihegyi repülőtéren búcsúztatására megjelent Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, és dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Aczél György fogadta az Egyházak Világtanácsának vezetőit Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta dr. Edward Scott kanadai érseket, az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának elnökét és dr. Philip Pottert, az Egyházak Világtanácsának főtitkárát, akik a szocialista országok egyházi vezetőivel tanácskoztak Budapesten. A szívélyes, nyílt légkörű találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és dr. Tóth Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára. Elutazott az Osztrák Nemzeti Bank elnöke Csütörtökön elutazott hazánkból dr. Hans Kloss, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke, aki megbeszéléseket folytatott Tímár Mátyással, a Magyar Nemzeti Bank elnökével, valamint a bank más vezető munkatársaival. A vendéget fogadta dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is. A találkozáson a két bank kapcsolatáról és nemzetközi pénzügyi kérdésekről tárgyaltak. Koszorúzási ünnepség Kállai Éva sírjánál Kállai Éva, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 60. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepséget tartottak a Kerepesi temető munkásmozgalmii panteonjánál levő sírjánál. A budapesti pártbizottság képviseletében Somogyi Sándor titkár és Bakó Ágnes, a pártbizottság tagja helyezte el a megemlékezés koszorúját. A KISZ központi bizottsága részéről Hámori Csaba osztályvezető és Csata Ferencné, a KISZ KB tagja koszorúzott. A VIII. kerületi pártbizottság nevében Szabó István első titkár és dr. Suhajda József, a pártbizottság tagja helyezett el koszorút. A IX. kerületi pártbizottság koszorúját Gál Lászlóné első titkár, és Gulyás László, a pártbizottság tagja helyezte el. Virágokkal borították Kállai Éva sírját a hozzátartozók, valamint a nevét viselő szocialista brigádok, iskolák és úttörőcsapatok képviselői. A kegyeletes megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. * Pécs újmecsekaljai városrészében csütörtök délután emléktáblát avattak Kállai Éva tiszteletére, a róla elnevezett tér egyik tízemeletes házánál. Kiállítás a magyarországi munkásmozgalom történetéről a Budavári Palotában Hazánk felszabadulásának közelgő 32. évfordulója alkalmából a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi előtt is tisztelegve nyitották meg csütörtökön A magyarországi munkásmozgalom története 1919—1975 című kiállítást a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Részt vett az ünnepségen Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja megnyitó beszédében többek között elmondta, hogy a bemutató a két évvel ezelőtt megnyílt munkásmozgalom-történeti állandó kiállítás folytatásaként felidézi azt a nehéz küzdelmet, amelynek során az illegális kommunista párt munkáját végezte, a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt szervezetei tevékenykedtek; azt a harcot, amelyben Korvin Ottó, és Somogyi Béla, Sallai Imre és Fürst Sándor, Rózsa Ferenc és Kilián György, Ságvári Endre és Költői Anna, s oly sokan mások áldozták életüket a nép felszabadulásáért. Érzékelteti az ország felszabadulásával bekövetkezett sorsfordulót, s azt a hatalmas munkát, amelyet népünk a szocializmus alapjainak lerakásában, majd a fejlett szocialista társadalom építésében végzett. Bonyhád város lett Megszépítve fogadta vendégeit a Tolna megyei Völgységben elterülő Bonyhád csütörtökön, várossá avatása napján. Az ünnepi tanácsülés díszelnökségében helyet foglalt Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, K. Papp József, a Tolnai megyei pártbizottság első titkára, és dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei tanács elnöke. A Himnusz elhangzása után dr. Hegedűs János, a már szerdán megalakult új városi tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Cseterki Lajos mondott beszédet, s adta át a városalapító díszoklevelet. Ezután — a megyei tanács és a megyei pártbizottság nevében — K. Papp József első titkár köszöntötte az új város lakóit. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára a járás és az országgyűlési képviselők megyei csoportja, dr. Nedek Pál, a Szekszárdi Városi Tanács elnöke pedig a megyeszékhely képviseletében üdvözölte Tolna megye harmadik városát. Az úttörő- és KISZ-fiatalok versekkel, zenével és virágokkal köszöntötték a vendégsereget. Ismertették az ország több részéből érkezett üdvözlő táviratokat is. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. A kereskedelem szocialista brigádvezetőinek tanácskozása Csütörtökön a KPVDSZ Jókai utcai székházának nagytermében tanácskozásra gyűltek össze a Belkereskedelem szocialista brigádvezetői. A vitaindítót dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter tartotta. Elmondotta: javult a boltok és raktárak technikai felszereltsége. Ezt nagymértékben előmozdította az eltelt ötéves tervidőszakban folyósított 450 milliós központi támogatás. Az elmúlt tervidőszakban a fogyasztásicikk-kereskedelemben 3,9 millió forintot fordítottak szociális ellátásra, és az e célra fordítandó összeg ebben a tervidőszakban 5,6 millióra emelkedik. A kereskedelemben dolgozó női alkalmazottak gyermekgondozási segélyét több mint 40 ezren veszik igénybe. A szakmai továbbképzés során a mostani ötéves terv időszakában 65 ezren tesznek különböző szakvizsgát. A kereskedelmi dolgozók megtartása érdekében rendkívül fontos élet- és munkakörülményeik, kereseti arányaik javítása. Mindenkinek többet kell vállalnia a feladatokból. Ebben fokozottan számítanak a szocialista brigádokra. Fontos a szocialista brigádok példamutatása a tervfeladatok teljesítésében, a munkafegyelem megszilárdításában, a szocialista munkaerkölcs érvényre juttatásában. 3 Endéki ünnepség Makón A Márciusi Front magában hordozta a szocializmus gondolatát Csütörtökön Makó város polgárai ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg az 1937-es Márciusi Front megszületéséről, harcairól. Az antifasizmus s a magyar társadalmi haladás legnemesebb erőit, írókat, művészeket, az egyetemi ifjúság demokratikus csoportjait, az illegális KMP kommunistáit összefogó, a majdani széles társadalmi alapon nyugvó harcos népfront gondolatát hordozó Márciusi Front első nevezetes megmozdulása, mint arról lapunkban megemlékeztünk, 1937. március 15-én a Múzeum-kertben tartott nagygyűlés volt. E nagy jelentőségű ünnepség után — bár a mind nyíltabban fasizálódó hivatalos hatalom nyomban terrorral, börtönnel lépett fel, a márciusi „másik Magyarország” ellen — a Front eszméi útjukra indultak. Bejárták az országot, vidéki városaink egész sorát, s az igaz hazafiak nem késlekedtek, tettekkel válaszolni a budapesti demonstráció mozgósító erejű üzenetére. Makót, Erdei Ferencnek, a Márciusi Front egyik legharcosabb szervezőjének szülővárosát a Front történetében különleges megtisztelő rang illeti meg. — Itt, e városka régi Korona szállójában, a fővárost megelőzve, 1937. február végén rendezett irodalmi estünkön mondottuk ki először, hogy elindulunk a forradalmi hagyomány márciusának útján — így szólt az emlékülésen a történelem élő tanúja, a Márciusi Front egyik megalapítója, Féja Géza. A makói ünnepség elnökségében helyet foglalt Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta: Magyarország mély forradalmi hagyományait az egész világ ismeri és tiszteli, 1843-ban és 1919-ben az egész haladó emberiség rokonszenve kísérte a magyar nép forradalmi küzdelmét. A továbbiakban kifejtette: forradalmi helyzet alakult ki akkor is, amidőn a fasizmustól és osztályelnyomástól vészterhes időben a nemzet legjobbjai a Márciusi Frontban tömörítették erőiket. A látszólag spontán szerveződő Márciusi Front előkészítésében döntő szerepük volt az illegálisan tevékenykedő kommunistáknak. A szónok méltatta azokat a népi írókat — Veres Pétert, Erdei Ferencet, Sárközi Györgyöt, Féja Gézát, Darvas Józsefet és társaikat —, akik kezet nyújtottak egymásnak, s egymásra találtak a Márciusi Front nagy megmozdulásában. Ezután S. Hegedűs László azt fejtegette, hogy a mai népfrontmozgalom büszkén tekint vissza a négy évtizeddel ezelőtti megmozdulásra, s elődjének, a bátor, jövőbe mutató példaképnek tekinti a Márciusi Frontot. A nemzeti önismeret, a jogos nemzeti büszkeség társadalmi fejlődésünk nélkülözhetetlen feltétele, ami igényli azt is, hogy felidézzük a múltat, tisztelegjünk a haladás és a forradalom egykori kezdeményezői előtt. Ez mai munkánkat is szolgálja, segíti. Ünnepi ülésünknek is e visszatekintő, értékelő, felmérő megemlékezés az igazi célja. A továbbiakban Csatári Dániel, a szegedi József Attila Tudományegyetem professzora részletes történelmi elemzésben méltatta a Márciusi Front szerepét a magyar haladó mozgalomban. Hangsúlyozta, hogy a negyven évvel ezelőtt megindult mozgalomban eszmeileg benne rejlik a szocializmus számos gondolata. A Márciusi Front felfogta és megértette, hogy hazai gondjainkat, belső nemzeti elnyomatásunkat csak nemzetközi összefogással tudjuk megoldani, s eljutottak a Duna menti népek barátságeszményéig. Sőt, a Front leghaladóbb elméi már megpillantják a történelmi távlatban a nemzetiszínű lobogó és a proletár internacionalizmus vörös zászlajának együttes fellobogását. Dr. Korom Mihály profeszszor, az Új Magyar Központi Levéltár főigazgatója hozzászólásában elemezte a Márciusi Front további sorsát. Nagy történelmi ismeretről tanúskodó kritikus szavakkal fejtette ki, hogy az erősödő fasiszta nyomás, s a háború éveiben megszilárduló szélsőjobboldali terror időszakában a Márciusi Front szép eszményei miért nem tudtak továbbra is erőteljesen hatni. Rámutatott arra, hogy bár a Márciusi Front eszméi tovább éltek a Történelmi Emlékbizottság és a Magyar Front küzdelmében, maga a Márciusi Front szükségképpen adta át helyét egy történelmileg magasabb rendűnek. Féja Géza idős korát meghazudtoló tűzzel, áradó szép szavakkal emlékezett vissza a Márciusi Front alapítóira. Szólt azokról a kísérletekről, amelyek a növekvő fasiszta terror éveiben megpróbálták átmenteni e mozgalom igazi értékeit. Végezetül Tamasi Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője Erdei Ferencnek, Makó város szülöttjének és a Márciusi Front egykori élharcosának életművét, munkásságát ismertette. Az emlékünnepség után a makói Kereskedelmi Szakközépiskola és Kollégium ünnepség keretében felvette Erdei Ferenc nevét, ugyanakkor az iskolában Erdei Ferenc-emlékkiállítás nyílt meg. A névadó ünnepségen dr. Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára beszédében méltatta a névadó politikus, tudós, író munkásságát. (szász) Magyar—jugoszláv szerződés földgázszállításra A Külkereskedelmi Minisztériumban tegnap 20 évre szóló magyar—jugoszláv gáz-tranzitszállítási magánjogi szerződést írtak alá. A megállapodás lehetővé teszi, hogy hazánkon keresztül szovjet földgáz jusson Jugoszláviába. Jugoszlávia nagy mennyiségű földgázt vásárol a Szovjetuniótól, tekintve azonban, hogy a két ország között nincs földgázvezeték, a szállítás eddig megoldatlan volt. Ezért jött létre a mostani megállapodás, amely szerint hazánk veszi át a Szovjetuniótól a Jugoszláviának szánt földgázmennyiséget, s helyette a Szeged környéki gázmezőkről hasonló mennyiségű energiahordozót szállít Jugoszláviának.