Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

2 a ciprusi köztársasági elnöki tisztébe Szpirosz Kiprianut Az új államfő 1932 októbe­rében született, képzettsége jo­gász. Ciprus függetlenségének kihirdetésétől, 1960-tól 1972-ig külügyminiszterként tevékeny­kedett. 1976 szeptemberében a ciprusi parlament elnökévé vá­lasztották. Makariosz érsek, ál­lamfő halála után az ország ügyvezető elnöki tisztét töltöt­te be. Kiprianut az elhunyt elnök politikai irányvonala kö­vetkezetes hívének tartják, aki a szigetország problémájának rendezésében az ENSZ Ciprus­sal kapcsolatos határozatainak megvalósításáért száll síkra. New Yorkból jelenti az AFP. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szerdán magyar idő szerint az esti órákban meg­kezdte a ciprusi problémával foglalkozó rendkívüli ülését A kérdés megtárgyalását a Cip­rusi Köztársaság kormánya kérte a szigetország politikai helyzetének kiéleződése miatt. Mint a nicosiai kormány hangsúlyozta, a ciprusi kérdés igazságos rendezéséért az ENSZ ismert határozatainak mielőbbi teljesítésére és min­denekelőtt a Ciprusi Köztársa­ság függetlenségének, szuvere­nitásának, területi egységének és el nem kötelezett politikája folytatásának támogatására van szükség. Az elsőként felszólaló Joan­­nisz Hrisztofidesz ciprusi kül­ügyminiszter a török hatósá­gok legújabb akciói nyomán súlyossá vált helyzetre muta­tott rá és felszólította a BT-t, hogy gyors és határozott in­tézkedésekkel „vessen véget Famagusta kikötőváros török gyarmatosítása tervének”. Vedat Celik, az egyoldalúan kikiáltott Ciprusi Török Szö­vetségi Állam külügyminiszte­re azt hangoztatta, hogy a cip­rusi görög kormány kérésére összehívott BT-ülés indokolat­lan és a nicosiai kormány bel­politikai megfontolásokból fo­lyamodott e lépéshez. Pekingben kiemelten foglalkoznak a Tito—Ilaa tárgyalásokkal Pekingből jelenti az MTI. A N­ua Kuo-feng vezette kí­nai és a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv küldöttség szerdán délelőtt két órán át tárgyalt egymással. A tárgya­láson kínai részről a többi között Teng Hsziao-ping és Li Hszein-nien, a KKP KB alelnökei, miniszterelnök-he­lyettesek is részt vettek, míg jugoszláv részről Tito mellett Sztane Dolanc, a JKSZ el­nöksége végrehajtó bizottsá­gának titkára, Minics minisz­terelnök-helyettes, külügymi­niszter és Grlicskov, a JKSZ elnökség VB osztálytitkára volt jelen. Noha a Tito-látogatás hang­súlyozottan állami jellegű, a kínai hivatalos hírügynökség a szerdai tárgyalásokról szóló anyagában a jugoszláv veze­tőt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökeként is megnevezte. Tito pekingi látogatásának második napján felkereste Mao Ce-tung plauzóleumát. A Tienanmen téren épült óriási emlékcsarnokot hivatalosan még nem avatták fel, és a vele kapcsolatos munkálatok is csak néhány nappal ezelőtt fejeződ­tek be. Ugyancsak alig 48 órá­ja, hogy a kínai sajtó hírt adott róla: a szakembereknek tíz­hónapos munkával sikerült végleg megoldaniuk a holttest konzerválásának problémáját. Tito az első külföldi állam­férfi, aki a nyilvánosság előtt még mindig zárt mauzóleumot felkereste. A jugoszláv elnök koszorút helyezett el Mao Ce­­tung kristály szarkofágjánál, amelyben az elhunyt földi ma­radványai nyugszanak. Egy jugoszláv szóvivő a szerdai eszmecserét „őszinté­nek, szívélyesnek és baráti­nak” minősítette. Az Új Kína hírügynökség hasonló jelzőt használt. Jugoszláv tájékozta­tás szerint Hua és Tito a két­oldalú kapcsolatok kérdését vitatta meg, de emellett szó­ba hoztak nemzetközi kérdé­seket is, különös tekintettel a „válsággócokra”. A kínai központi sajtó erő­teljesen hozzájárul ahhoz a jól megfigyelhető igyekezet­hez, amellyel a vendéglátók a Tito-látogatást, külsőségeit tekintve, egyedülállóvá pró­bálják tenni: a Zsenmin Zsi­­pao szerdai számában három teljes oldalt töltenek meg a látogatás első napjáról szóló közlemények, illetve fényké­pek. A Kína támogatta szeparatisták ellen készü­l­tségbe helyeztek indiai határőrcsapatokat Hírügynökségi jelentések szerint Ram indiai hadügymi­niszter kalkuttai beszédében elmondotta, hogy Kínában to­vábbra is katonai kiképzésben részesítik a kelet-indiai Na­­gaföld­ tartomány és Mizoram­­szövetségi terület szeparatis­ta lázadóit. A nyilatkozatot közölve a Dzsan Jung, az In­diai Kommunista Párt hindi nyelvű lapja rámutat: az új pekingi vezetés sem változta­tott Kína korábbi India-elle­­nes politikáján. A Delhiben megjelenő Na­tional Herald szerdai számá­ban közölte: az India keleti területein állomásozó határőr­csapatokat készültségbe he­lyezték, mivel egyes értesülé­sek szerint Kínában kiképzett fegyveres nagy bandák ké­szülnek átlépni az országha­tárt Sri Lankában feloldották a kijárási tilalmat Sri Lanka kormánya szer­dán feloldotta a két hete el­rendelt kijárási tilalmat, ame­lyet a szigetország tamil ki­sebbsége és a szingalézek kö­zötti összecsapások miatt ve­zettek be. A véres összetűzé­sek több mint másfél száz ha­lálos áldozatot követeltek, s az anyagi károk is jelentősek. A colombói rádió közlése szerint az egész országban ren­deződött a helyzet, de a kijá­rási tilalom feloldása ellenére a városokban, falvakban és az utakon katonai és rendőrjár­őrök cirkálnak. h­olland újságíró állítása szerint Ford elnököt titokban tájékoztatták a Kennedy-gyilkosság igazi tetteséről „Bizonyítékaim vannak ar­ról, hogy Gerald Ford részle­tes tájékoztatást kapott arról, ki ölte meg Kennedy elnököt és ki adta ki a parancsot a gyilkosságra” — jelentette ki kedden Washingtonban tartott sajtóértekezletén Willem Olt­­mans holland újságíró, aki szerint Lee Harvey Oswald, az elnök állítólagos gyilkosa csupán egy „áldozati bárány” volt. A hírügynökségek elmond­ták, hogy a holland újságíró az 1963-ban elkövetett Kenne­­dy-gyilkosság óta nyomozott az ügyben, s mostani bejelen­tésével újra felkeltette a köz­vélemény érdeklődését a me­rénylet iránt. Oltmans közölte, hogy tu­domása van arról, hogy léte­zik egy személy, aki a gyil­kosság egész történetét elme­sélte Gerald Fordnak. Ford akkoriban szenátorként vett részt a Warren-bizottság­ban­ teájában. Mint ismeretes, a hivatalos vizsgálat szerint Oswald „magányos gyilkos­ként” követte el tettét. Az önmagát megnevezni nem óhajtó személy, a hol­land újságíró szerint ismerte, sőt közvetlen kapcsolatot tar­tott fenn Franklin Roosevelt­­től Gerald Fordig minden amerikai elnökkel. O (Teherán, UPI) A Len­gyelországban és Csehszlová­kiában tett látogatása befejez­tével kedden este hazaérke­zett Teheránba Mohammed Re­­za Pahlavi sah, iráni állam­fő. O (New York, TASZSZ) Szerdán felújította munkáját az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának össze­hívását előkészítő bizottság, amelynek feladata: meghatá­rozni a rendkívüli ülésszak konkrét dátumát és időtarta­mát. Magyar Nemzet Elítélik Carter me­ghívóját Pinochetnek A Szocialista Internacionálé javasolja a chilei helyzet ENSZ-közgy­űlési vitáját Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti Rotterdamból. A Szocialista Internacionálé hét­főtől szerdáig tartó három­napos ülést rendezett Rotter­damban. A téma a chilei kér­dés volt. Az ülésre meghívták az Unidad Popular, a chilei Népi Egység minden pártjának képviselőjét. Jelen volt a töb­bi között Volodia Teitelboim, a Chilei Kommunista Párt po­litikai bizottságának tagja, Carlos Altamirano, a szocia­lista párt főtitkára és Ciodo­­miro Almeyda, a szocialista párt főtitkárhelyettese, az Uni­dad Popular külföldi végre­hajtó bizottságának titkára. Az ülésszakon megvizsgálták a chilei kérdés minden vonatko­zását, a többi között jelenté­seket hallgattak meg az em­beri jogok állandó megsérté­séről és megállapították, hogy a gazdasági helyzet Chilében állandóan romlik. Az ülésszak elhatározta, hogy sürgős feladatként a kö­vetkezőket jelöli meg: 1. A chilei kérdést az ENSZ-köz­­gyűlés legközelebbi ülésszaká­nak napirendjére kell tűzni. 2. Meg kell szüntetni minden olyan hitel folyósítását Chilé­nek, amelyet nemzetközi szer­vezetek adnak és fel kell kér­ni a magánvállalatokat is, hogy ne támogassák a chilei fasisztákat. 3. Fel kell kérni az ENSZ főtitkárát, kérjen infor­mációkat azokról a szemé­lyekről, akik eltűntek Chilé­ben. 4. Követelni kell a poli­tikai szabadságjogok visszaál­lítását és a politikai foglyok szabadon bocsátását. 5. Tanul­mányozni kell, hogyan lehet­ne elszigetelni a katonai juntát és milyen gazdasági szankció­kat lehetne ellene alkalmazni. 6. Fel kell kérni minden kor­mányt, hogy szüntessen be minden fegyverszállítást Chi­lének. 7. Fel kell kérni a kor­mányokat, hogy adjanak azon­nal vízumot a még bebörtön­zött chileieknek. 8. Meg kell kísérelni küldöttségek Chilébe küldését, amelyeknek az lenne a feladata, hogy megvizsgál­ják a helyzetet. 9. Azok a kor­mányok, amelyek diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn Chilével, állandóan követeljék a chilei kormánynál az embe­ri jogok helyreállítását. Az ülésszak megállapította, hogy az Egyesült Államok nagy felelősséggel tartozik a chilei helyzet alakulásáért. Az új kormányzat hivatalba lépé­se reményeket keltett. Az a tény, hogy Carter meghívta Pinochet tábornokot, hogy ve­gyen részt a panamai egyez­mény aláírásánál, ami a chi­lei fasiszta rezsim egyfajta tör­­vényesítését jelenti, visszalé­pést jelent az Egyesült Álla­moknak az emberi jogok kér­désében tanúsított magatartá­sában és nagy felháborodást keltett a konferencia résztve­vői között. Ha szerda, akkor Franciaország A spanyol kormányfő párizsi villámlátogatása Párizsból jelenti az MTI. Kedden este Párizsba érkezett Adolfo Suarez spanyol minisz­terelnök, aki Koppenhágából jövet — útban Róma felé — 24 órát tárgyal a francia főváros­ban. A madridi kormányfőt, aki nyugat-európai körútján Spanyolország közös piaci fel­vételének akadozó ügyéről kí­ván tárgyalni és ha lehet, új lendületet próbál adni a felvé­teli eljárásnak, szerdán előbb Giscard d'Estaing francia el­nök, majd Raymond Barre mi­niszterelnök fogadta. Adolfo Suarez szerdán este Rómába érkezett. Az agrártörvény alkotmányosságát vizsgálják Portugáliában fokozódik a feszültség Madridból jelenti az MTI. A spanyol fővárosba érkezett jelentések szerint 19 sebesült áldozata van a portugáliai Alentejóban mezőgazdasági dolgozók és a köztársasági nemzeti gárda (csendőrség) között kedden lezajlott, össze­csapásának, két sebesült álla­pota súlyos. Az incidens ak­kor robbant ki, amikor régi tulajdonosa birtokba akarta venni a alentejói Július 22. termelőszövetkezet használatá­ban levő és a korábbi törvé­nyek értelmében kisajátított földjét. A tulajdonos traktor­ral behatolt a szövetkezet te­rületére és megkezdte birto­ka határainak kijelölését. Az ott-tartózkodó 400 mezőgazda­sági munkás azonban a trak­tor elé feküdt és így akadá­lyozta meg a munka folytatá­sát. Ezután jelentek meg a helyszínen a karhatalmi erők és került sor a heves össze­csapásra. Éppen az incidens napján ült össze a portugál fővá­rosban a forradalmi tanács, hogy döntsön a parlamentben a szocialisták és szociálde­mokraták szavazataival elfo­gadott új agrártörvény sorsá­ról. Hosszú vita után olyan határozat született, hogy a Melo Antunes elnökletével működő alkotmányjogi bizott­ságtól kérnek véleményt ar­ról, vajon az új törvény meg­felel-e az alkotmány előírá­sainak. A Diario 16 című madridi lap tudósítása szerint a ked­di események fontos figyel­meztetést jelentenek, mert ha az új törvény életbelépése nyomán — amely lehetővé teszi sok volt nagybirtokos számára, hogy visszavegye szövetkezeti tulajdonba került földjét — általánossá válik a dolgozók ellenállása, olyan helyzet alakulhat ki, amely­ben a kormánynak, amennyi­ben kitart a törvény végre­hajtása mellett, nem marad más választása, mint az el­nyomás általános alkalmazá­sa. Amerikai beruházásokkal kecsegteti Füstért Carter békefelhívása az észak-írországi konfliktus részvevőihez Washingtonból jelenti az AP. Jimmy Carter, az Egye­sült Államok elnöke kedden felhívással fordult az észak­írországi konfliktusban szem­ben álló felekhez, hogy tegye­nek komoly erőfeszítéseket a válság rendezésére és a tartós béke megteremtésére. Carter szerint Washington pártatlan kíván maradni az ulsteri protestánsok és kato­likusok ellentéteinek kérdé­sében, de reméli, hogy ha­marosan véget ér az értelmet­len vérontás. Az­ elnök felszó­lította az amerikai cégek­et és magánszemélyeket, hogy szün­tessék meg a szembenálló fe­leknek juttatott pénzügyi tá­mogatás folyósítását. A békés rendezést köve­tően az amerikai kormány je­lentős beruházásokkal kíván hozzájárulni Észak-Írország gazdasági helyzetének fellen­dítéséhez, új munkaalkalmak teremtéséhez. Légihíd az óceán fölött Megkezdődött a NATO-hadgyakorlatok őszi sorozata Bonnból jelenti a TASZSZ. A NATO parancsnoksága megkezdte az újabb katonai demonstrációt a Német Szö­vetségi Köztársaság területén. A ramsteini légi támaszponton (Baden-Württemberg) leszáll­tak az első katonai szállító re­pülőgépek amerikai katonai egységekkel. Hamarosan az Egyesült Államokból az At­lanti-óceánon át vezető légi­­hídon körülbelül 15 000 ame­rikai katona és tiszt érkezik az NSZK, Belgium és Luxem­burg repülőtereire. Ezzel a művelettel veszi kezdetét a NATO katonai ma­nővereinek sorozata, amelyre már kilencedszer kerül sor „Reforger” fedőnévvel. Csütörtök, 1977. szeptember . Moszkvai tudósítónk hírmagyarázata Döntő szakasz a szovjet—amerikai kapcsolatokban Moszkva, augusztus 31. BONYOLULTAN ALAKUL­NAK Andrej Gromiko és Cy­­rus Vance újabb, sorrendben már a harmadik idei találko­zójának az előkészületei. Hír­­ügynökségi jelentések szerint az amerikaiak a Panama-csa­­torna-szerződés aláírására hi­vatkozva halasztást kértek. De ezenkívül is a Pravda né­hány napja nemzetközi ösz­­szefoglalójában sajnálatosnak minősítette, hogy „az utóbbi időben bonyolultabb lett a nemzetközi helyzet Lassult a fegyverkorlátozásról folyta­tott legfontosabb tárgyalások üteme. Meghatározott impe­rialista körök a szocialista országokkal ellenséges propa­gandakampányt bontakoztat­tak ki, amellyel a fegyverke­zési hajsza újabb spiráljának az elindítását próbálják lep­lezni”. A moszkvai hírmagyaráza­tok ezekkel az eseményekkel összefüggésben két körzet fej­leményeit elemzik. Így Af­rika szarváról van szó, ahol a Szovjetunió egyrészt határo­zott állásfoglalásával, más­részt gyakorlati lépésekkel is a békés rendezés útját egyen­geti Etiópia és Szomália konf­liktusában. S noha az Egye­sült Államok itt inkább csak közvetett módon, mindenek­előtt Szaúd-Arábia közbejöt­tével tevékenykedik, a szovjet hírmagyarázók imperialista összeesküvésnek minősítik a fejleményeket. Washington szerepét látszanak erősíteni azok a hírek, amelyek szerint a Carter-kormányzat segélyt, illetve fegyvereladásokat he­lyezett kilátásba Szudánnak és Szomáliának. Moszkvai megítélés szerint az akciónak az a célja, hogy a két haladó utat követő ország, Etiópia és Szomália konfliktusával meg­­gyengítsék a térségben a progresszív irányzatokat, és egyszersmind lazuljon a kap­csolatuk a Szovjetunióval, természetes szövetségesükkel. A Szovjetunió szerepének a leépítését szorgalmazza ugyan­csak Washington a közel-kele­ti rendezés ügyében — állapí­tották meg Moszkvában Vance legutóbbi körútja alkalmával. S ezt a nézetet vallotta mos­tani moszkvai látogatása ide­jén Jasszer Arafat is. A PFSZ vezetője ismételten nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy igazságos és tartós rendezés csak a Szovjetunió részvételé­vel valósítható meg. AZ ÚJABB TALÁLKOZÓT megelőző mérleg elkészítése­kor a kritikus kérdést az je­lentette a moszkvai hírmagya­rázók számára, hogy a több­kevesebb pontossággal körvo­nalazható negatív fejlemé­nyekkel egy időben mennyire lehet komolyan venni a leg­utóbbi hetek néhány olyan washingtoni megnyilatkozását, — például Carter elnökét —, amelyekből az új amerikai kormányzat fokozatos külpoli­tikai stílusváltására következ­tetnek világszerte. Moszkvában nem véleked­tek úgy kezdetben sem, hogy Carter külpolitikai vonalveze­tése kiforrott lenne. Sőt a szovjet fővárosban nyomaté­kosan mutattak rá, hogy az új amerikai elnök első hónap­jaiban meglepően sok volt a rögtönzés. Azt is „beszámítot­ták” — s ezt bizonyította a Carter első félévét értékelő szovjet hírmagyarázatok több­sége —, hogy az új kormány­zat a Ford-időszak utolsó hó­napjait meghatározó éles szovjetellenes légkört, az állí­tólagos szovjet katonai fenye­getés kampányát örökölte. Az „erő pozíciójára” törekvés je­gyében születtek meg az első SALT-indítványok, amelyeket márciusban terjesztett elő Moszkvában Vance külügymi­niszter. Az emberi jogok car­­teri kampánya miatt amúgy is feszültté vált viszonyban a szovjet válasz a leghatáro­zottabban elutasító volt. Gro­miko emlékezetes sajtóérte­kezlete szinte példa nélküli volt a szovjet diplomáciai gya­korlatban. A megfigyelők bi­zonyára nem alaptalanul tu­lajdonították ezt a kemény elutasító választ a kijózanítás céljával fogant lépésnek. A májusi genfi Gromiko—Vance találkozó, noha konkrét érde­mi eredményt nem hozott a külső szemlélők számára, mégis úgy került a világlapok címoldalaira, mint előrelépés, amennyiben az amerikai fél reálisabb álláspontot tanúsí­tott már. AZ ELSŐ, valóban kedve­zőnek értékelhető feladást Carter elnök július végi char­­lestoni beszéde hozta. Carter a korábbi, egyértelmű amerikai fölényt célzó SALT-javasla­tokkal szemben beszédében a vlagyivosztoki egyezmény meg­erősítésének a szükségességét hangsúlyozta. Tehát azt az 1974-es Brezsnyev—Ford meg­állapodást ismerte el, amelyet a szovjet fél azóta is irány­adóként kezel A több éve stagnáló kereskedelem foko­zásának a célszerűségét is hangoztatta az amerikai elnök. A válasz nem késett Moszk­vából. Leonyid Brezsnyev a Tito jugoszláv elnök tisztele­tére mondott pohárköszöntő­­jében állapította meg, hogy Carter legutóbbi nyilatkoza­tai az amerikai kormányzat korábbi lépéseihez képest po­zitívan csengenek, s ha gya­korlati lépések formáját öl­tik, a Szovjetunió „szívesen részt vesz a kölcsönösen elfo­gadható megoldások keresésé­ben”. Ugyancsak kedvezően rea­gáltak a szovjet fővárosban az amerikai­ kormányzatnak néhány olyan intézkedésére, amelyek a katonai költségve­tés csökkentésére irányultak. A Novoje Vremja egyik augusztusi számában üdvö­zölték így a B-1 bombázó­­gépek programjával kapcsola­tos határozatot. Ugyanakkor az alapvető dilemma változat­lan. A hetilap rámutat arra, hogy az öt bombázógép gyár­tásának leállítása, illetve a program eltolása későbbi idő­pontra, valójában jól megfon­tolt döntés következménye, a Pentagon célszerűbbnek látta az erőket a szárnyas rakéták fejlesztésére összpontosítani. A szovjet hírközlő szervek a szárnyas rakéták mellett a neutronbombával összefüggő tervek kapcsán teszik fel az alapvető kérdést: ténylegesen reálisabb alapra helyezkedik-e a Carter-kormányzat, avagy a legutóbbi nyiltkozatok csak a retorikai stílusváltás jegyében születtek. A neutronbombával ugyanis — írta a Novoje Vremja — ismét feléled a Pentagonnak az a dédelgetett álma, hogy ütőkártyát kapa­rint a kezébe a szocialista or­szágokkal szemben katonai fölényének a megszerzéséhez. A TERVEZETT Gromikov Vance találkozó kapcsán né­mi megnyugvást keltett a szovjet fővárosban, hogy a neutronbomba terve a nyu­gat-európai szövetségesek tá­borában nem váltott ki lelke­sedést, és az emberi jogok kampányával összefüggésben is vezető politikusok, Schmidt kancellár és Giscard d’Estaing figyelmeztette Cartert. Az el­lenvélemény bizonyára ezúttal is eljut a Fehér Házba. A szovjet fővárosban mind­ezek alapján úgy ítélik meg, hogy döntő szakasz köszön­tött be a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Októberben lejár a két ország ideiglenes egyezménye a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásáról. Folytatják Bécsben a közép­európai h­ad­erő csö­kken­t­és­i tárgyalásokat. S hamarosan megnyílik az ENSZ-közgyűlés ülésszaka. A tervezett és egy­előre bizonytalan időpontú újabb szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozónak te­hát igen sokat kellene tisz­táznia. Lovas Gyula O (Havanna, MTI) A Ha­vannában levő szovjet, ma­gyar, lengyel, csehszlovák, NDK-beli, bolgár és mongol nagykövetségek képviselőinek részvételével kedden este meg­kezdődött az a konferenciaso­rozat, amelyen az Októberi Forradalomnak a szocialista országok fejlődésére gyakorolt hatása témakörét vitatják meg. Az első konferencián „I. Ma­gyar Tanácsköztársaság és az októberi forradalom” címmel tartotta meg felszólalását ha­zánk havannai nagykövetségé­nek képviselője.

Next