Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-02 / 206. szám
Péntek, 1977. szeptember 2.. A próbatétel KIKIÁLTÁSÁNAK harminckettedik évfordulóját ünnepli a vietnami köztársasági államforma. Annak idején, 1945. szeptember másodikén a hanoi Ba Dinh téren a legendás Ho Si Minh még a demokratikus köztársaságot hirdette ki a francia gyarmati uralom megrendültével, most már az ország újraegyesítésének történelmi műve után szocialista köztársaságban él Délkelet- Ázsia egyik legnagyobb államának a lakossága. Zaklatottabb történeti utat a XX. század második felében egyetlen országa a világnak sem tett meg. Aligha túloznánk, ha a második világháború befejeztétől eltelt három évtizedet vietnami korszaknak neveznénk: két gyarmatosító hatalommal kellett szembenéznie ebben a harminc évben Vietnam népének, két, sokszoros túlerőben levő jól képzett hadsereget kellett legyőznie. A hazafiságnak, a nemzeti érzés erejének, a bátorságnak és a diplomáciai, készségnek olyan példáját nyújtotta, amely méltán váltott ki nemzetközi elismerést. Ami ugyanis külön példamutató erejűvé tette a vietnami szabadságküzdelmet, az az volt, hogy a nemzeti törekvést párosította a szocialista társadalom fölépítésének az igényével. Ázsia voltaképpen ezzel ébredt antikolonialista tudatára. Számottevő történelmi tény, hogy Vietnam négy esztendővel megelőzte a kínai forradalom győzelmét is, a hanoi példa hatott később a kontinens más államaiban. Ami tehát alapvető fordulatot hozott Ázsiában, és , minden bizonnyal egyebütt is, az az volt, hogy Vietnam küzdelmét még az 1960-as években a Ho Si Minh alapította Indokínai Kommunista Párt indította el, egyszerre adott nemzeti és társadalmi tudatot a harcnak. A RUGALMASSÁGNAK, a marxista dialektika alkalmazásának ugyancsak jeles példája a vietnami küzdelem. Mégpedig egyszerre a katonai vezetésben, a politikához alkalmazkodásában és a diplomácia érvényesítésében. A harminc év két jól megkülönböztethető szakaszra osztható föl. A franciák ellen 1946-ban a párizsi hitszegés, a megkötött szerződés fölrúgása után kezdődött a háború. A győzelem kulcspontja köztudottan 1954-ben Dien Bien Phu volt, ahol a történelemtanárból szükségből táborosok lett Vo Nguyen Giap mesteri stratégiája valósággal megsemmisítette a francia hadsereget. Olyan armadát, amelynek élén Saint Cyrt végzett generálisok álltak, esztendőkön át gyakorolták terepasztalokon a hadművészet rejtett titkait, mégis fehér zászlót kellett kitűzniük a hegyoldalról lezúduló néphadsereg alakulatai előtt. Giap tábornoknak vallották magabiztosan — soha nem sikerülhet tüzérséget fölvinnie ezekre a sziklákra. És mennyire megdöbbentek, pánikba estek, amidőn odaföntről megszólaltak a lövegek. Nem számoltak a leleménnyel, bármennyire különös is ez a szó a katonai tudományokban, a népi furfanggal, amely fölibe kerekedett a Pétain tanította finomságoknak. Valami hasonlót, de egészen más körülmények között ismerhetett meg az 1960-as évek második felében az amerikai hadvezetés. Csaknem tíz év választotta el egymástól a két vietnami háborút, de a katonai technikában szinte két különböző világ. Az Egyesült Államok a nukleáris fegyver kivételével minden újat kipróbált Vietnamban. Elektronikus „mintahadviselést” vezetett, szuperbombázókat alkalmazott, mégis meg kellett hátrálnia. Vezető politikusai buktak bele, tesrnoki karrierek törtek *••■■■ -i társadalma meghasonlott, fiatalságának egy részét tette a kábítószer rabjává, kétszáz éves történelmében talán először ismerte meg a vereséget. Kevés ilyen néppel, ritka ilyen elszántsággal kerültek szembe az elmúlt évezredek hódítói, mint a vietnamival. Harminc év roppant hosszú megpróbáltató idő, az áldozatok is csak ehhez mérhetők voltak, de kivívta a nagy célját: az ország egyesítését, az idegenek távozását, a jogot a békés ország- és nemzetépítésre. Igen, nemzetépítésre is, mégpedig két értelemben. Egységes szocialista nemzetté kell tenni az országnak azt a két részét, amelyet a háborús közjáték két különböző úton indított el. Föl kell számolni viszonylag rövid idő alatt a szakadatlanul szocialista célokat követő Észak, és a gyarmati kapitalizmust megismert Dél alapvető különbségét. Hallatlanul bonyolult feladat. Viszonylag kisebb a gond a déli falvakban, amelyeket a korrupt saigoni diktátori rendszer a gyarmati megszálló hadsereg és a városi komprádor burzsoázia éléstárának tekintett, a parasztjait kizsákmányolta. Ezeknek a térdig vízben gázoló nincstelen parasztoknak valóságos társadalmi fölszabadulást hoz, hogy szövetkezetekbe tömörülhetnek, a lehetőségekhez mérten fokozatosan megismerhetik a nagyüzemi mezőgazdasági technika vívmányait. BONYOLLTABB a helyzet a déli nagyvárosokban. A háborús állapot, az amerikai megszállás erőszakkal elplántált itt egy olyan életformát, amely merőben idegen a nemzeti habitustól. Kitermelte a hadiszállítók, a hadisikkasztók, és az ebből fényűzően élt polgárok, tisztségviselők rétegét. Ezt a fajta parazita életmódot az egységes szocialista Vietnam társadalmi rendszere nem tudja, de nem is akarja biztosítani, mindenkinek a két kezével, tehetségével, a köz és a maga javára kell boldogulnia. Nivellált életszínvonalat kíván megteremteni mindenütt, és ez Északon és Délen egyaránt áldozatokat kíván. A volt déli funkcionáriusok kificamított tudatának a megváltoztatására átnevelő táborokat nyitottak, de éppen a gyors haladás körülményeit mutatja, hogy a köztársaság kikiáltásának az évfordulójára az államvezetés széles körű amnesztiával élt. A háború vége az idegfeszültségeket oldja föl; nem kell többé rettegni az életért, nem hullanak bombák, nem ürítenek ki falvakat, és nem ostromolnak városokat. De a béke csatája nem kevésbé küzdelem. Az ütemes termelést, a tervszerűséget ugyanúgy meg kell tanulni, mint a fegyverforgatást. A megszervezett és önzetlenül biztosított baráti segítség nem pótolhatja az építő munkát. Ha a háború történelmi korszakot zárt le, nem kevésbé történelmi az az új feladat, amelyet az ötvenmilliós országban kellett elkezdeni. A politikai-katonai ellenség húzásai, szándékai kiszámíthatók voltak. A természeté kevésbé. Árvizek, tájfunok következményeit kellett elhárítani, a nyomukban terjedő betegségeket visszaszorítani, járványokat körülhatárolni. A béke áldás, de néha újabb megpróbáltatásokkal, köszönt be. A POLITIKAI környezet ugyancsak leckéket ad. Laosz a maga háborújának a befejezése után megvívta a társadalmi forradalmát, megteremtette népi rendszerét. Délnyugaton Vietnammal baráti ország szomszédos, rokonszálak fűzik össze őket, példáik hatnak egymásra. Északon Kína baráti érzelmeit hangoztatja ugyan, de korántsem nézi rokonszenvvel Hanoi nemzetközi munkásmozgalmi és politikai elkötelezettségeit, közvetetten serkenti azokat az amerikai oltalmat kereső ázsiai országokat, amelyek a legszívesebben elszigetelnék a vietnami szocializmust. Peking rendezetlennek tekinti néhány kétségtelenül vietnami sziget hovatartozását, magának igényli őket. Végül Délen ott van a világtól egyelőre elzárt, Kínára tekintő, és az ottani modellt túlhajszoltan alkalmazó Kambodzsa, amelynek katonai tervei ugyancsak kifürkészhetetlenek. Harminckét éves friss történelmének megint új szakaszához érkezett el tehát a ma ünneplő Vietnam. A nagy próbatétel, amelyet a háborúk jelentettek, és amelyet győzelmesen állt ki, most további feladatokat állítanak eléje. A múlt küzdelme, vezetőinek sokszorosan helytállt képessége, pártjának tapasztalata, és mindenekelőtt népének az akaratereje a biztosíték rá, hogy ezt a próbatételt is sikeresen állja ki. Várkonyi Tibor Mai Nemzet _ Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Apró Antal, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke a következő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Tan Dúc Thangnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének, Truong Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése és egész népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, és önökön keresztül a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának, nemzetgyűlésének és az egész vietnami népnek. Népünk nagy figyelemmel kíséri a vietnami nép országépítő munkáját és vele együtt örül a Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határozatok végrehajtásában elért sikereknek. Biztosak vagyunk abban, hogy a vietnami nép harcedzett marxista—leninista élcsapata, a Vietnami Kommunista Párt vezetésével — a történelmi jelentőségű győzelem kivívása, hazájának újraegyesítése után — sikerrel fogja valóra váltani az egész társadalom szocialista átalakítását, a népgazdaság sokoldalú fejlesztését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó nagyszabású programot. Pártunk és népünk nagyra értékeli és támogatja a Vietnami Kommunista Pártnak és a vietnami népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítésére, a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés sokoldalú fejlesztésére, az imperializmus elleni harcban kikovácsolódott testvéri szolidaritás elmélyítésére, a szocialista Vietnam nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és kormányaink együttes, céltudatos tevékenysége nyomán továbbfejlődik és mélyül az élet minden területén a fegyveres felszabadító harc nehéz időszakában született és megerősödött barátságunk és együttműködésünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy kapcsolataink sokoldalú fejlesztése jól szolgálja közös ügyünket, a szocializmus és a béke győzelmét az egész világon. Biztosíthatjuk önöket, hogy békés építőmunkájukhoz a jövőben is minden tőlünk telhető, támogatást megadunk. Nemzeti ünnepük alkalmából további kiemelkedő sikereket kívánunk önöknek és az egész vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében végzett tevékenységben.* A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmából ugyancsak táviratban köszöntötte vietnami testvérszervezetét. Borbándi János látogatása Komárom megyében Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese a csütörtöki napot Komárom megyében töltötte. Esztergomban Makri Pál, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és dr. Kiss István, a megyei tanács elnöke fogadta. Társaságukban felkereste a Labor Műszeripari Műveket, majd a megye egyik legnagyobb gazdaságának, a sárisápi Új Élet Tsz-nek a munkájával ismerkedett. Itt megtekintette a sertéstelepet és a takarmánykeverő üzemet. Ezután ellátogatott a magyar néphadsereg egyik magasabb egységéhez, majd Tatán tájékozódott a környék komplex környezet- és tájvédelmi munkájáról. Látogatása végén Tatabányán megbeszélést folytatott a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőivel. A Csepel Művek sikeres vendégszereplése az NDK-ban Sikerrel zárult csütörtökön a Csepel Vas- és Fémművek nagyszabású kiállítása a Német Demokratikus Köztársaság 300 ezer lakosú ipari-tudományos központjában, a Karl- Marx-Stadtban. A Csepel Művek termékeit bemutató kiállításnak, s a „Vörös Csepel” történetét és mai életét ábrázoló fotóbemutatónak sok ezer látogatója volt, köztük nagyszámban szakemberek. A kiállítás nyolc napja alatt számos szakmai tapasztalatcserét és baráti találkozót is tartottak, így többek között sor került csepeli szocialista brigádvezetők és NDK-beli kollégáik öszszejövetelére, Csepel és a Mansfeld kombinát szakembereinek találkozójára, a csepeli és a drezdai transzformátorgyár küldötteinek tanácskozására. A szakmai napok keretében 24 előadás hangzott el. Az elmúlt napokban Karl- Marx-Stadtban több üzleti megállapodást írtak alá a Csepel Vas- és Fémművek, illetve a Pannónia Külkereskedelmi vállalat, valamint NDK-vállalatok között. Megállapodás jött létre különböző típusú csövek kölcsönös szállítására, a Csepel Művek által gyártott magyar, kohászati berendezések NDK- beli exportjára, NDK komplett hidraulikus berendezések vételére a Csepel által exportra gyártott peremesztergagépekhez, valamint textilgépek export-importjára. A szerződések összértéke meghaladja a 11 millió rubelt. Az NDK sajtója számos beszámolót közölt a Csepel Művek karl-marx-stadti vendégszerepléséről s a Neues Deutschland nagy terjedelmű képes riportot is megjelentetett Csepelről. Megkezdődött a balatoni utószezon Csütörtökön, a meteorológiai ősz első napján megkezdődött az utószezon a Balatonnál. A tó partján, a főidény befejeztével nem szűnt meg a tömeges idegenforgalom, a vendéglátó szervezetek az idény meghosszabbítására törekednek. Az idegenforgalmi hivatalok még felerészben nyitva tartják kempingjeiket és a faházakban, valamint a luxus nyaralókban is átlagosan 20 százalék kedvezményt kínálnak. A főidény második felében további árkedvezményeket adnak. A tó mindkét partján gazdag kirándulóprogramot állítottak össze. Megszervezik az őszi szüreti kirándulásokat is. A jó strandidővel kezdődött autószezont a Balatoni Intéző Bizottság azzal is kellemesebbé kívánja tenni, hogy augusztus utolsó két napján, idén sorrendben ötödször megszervezte a helikopteres szúnyogirtást. Együtt a világ haladó erőivel A Szolidaritási Bizottság kibővített ülése A Magyar Szolidaritási Bizottság a tagszervezetekkel együttműködve ez évben is meghirdeti és megszervezi az őszi szolidaritási akciót, 1977. szeptember 1. és november 7. között. Az akció politikai célja: kifejezésre juttatni népünk szolidaritását, támogatását azokkal a társadalmi erőkkel és mozgalmakkal, amelyek küzdenek az imperializmus ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért Európában, Afrikában Ázsiában és Latin-Amerikában. Ez a felhívás volt a központi témája a Magyar Szolidaritási Bizottság kibővített ülésének, amelyet csütörtökön tartottak a Parlament Vadásztermében. A tanácskozáson —amelyen Harmati Sándor elnökölt — részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, Kiss Károly, a SZOT, valamint a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára is. Harmati Sándor megnyitója után Göbölyös Gábor, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkárságának tagja terjesztette elő az akcióprogramot. Hangsúlyozta: ami az őszi szolidaritási akciók politikai tartalmát illeti, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójával kapcsolatos megemlékezéseket az internacionalista szolidaritás erősítésének és elmélyítésének szolgálatába állítjuk. Cselekvő kiállásunkkal továbbra is támogatást nyújtunk az egységes szocialista vietnami népnek, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság és a demokratikus Kambodzsa népének. Számos olyan rendezvényre kerül sor, amelyen kifejezésre jut, hogy támogatjuk a KNDK törekvését az ország békés, demokratikus, külső beavatkozástól mentes újraegyesítésére. Az őszi politikai rendezvényeken sokféle formában jut kifejezésre szolidaritásunk, a latin-amerikai népekkel, elítéljük a Chilében dúló fasiszta terrort, támogatjuk az igazságos közel-keleti rendezést, a palesztin nép törvényes jogainak biztosítását, a Ciprusi Köztársaság szuverenitását. A program szerint szeptemberben a szolidaritási bizottság chilei akcióbizottsága megkoszorúzza Salvador Allende szobrát a főváros róla elnevezett parkjában. Óbudán és Újpalotán az iskolákban hiei akciónapokat szerveznek a HNF közreműködésével. Szeptember 12-én az akcióbizottság, az Országos Béketanács és a Pedagógusok Szakszervezetének rendezésére, szolidaritási gyűlésre kerül sor Budapesten. Az elkövetkező hetekben a nemzetközi diákklubban baráti találkozó lesz a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság hazánkban tanuló ösztöndíjasaival, a fővárosiban ifjúsági szolidaritási fesztiválra kerül sor, Pécsett pedig a Magyarországon tanuló külföldi ösztöndíjasok részvételével tartják meg az apartheid elleni nemzetközi tiltakozás napját. A Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság a közel-keleti igazságos béke gondolata jegyében Pest megyében szervez szolidaritási gyűlést. Novemberben az Angolai Népi Köztársaság megalakulásának 2. évfordulója alkalmából a főváros lakossága fejezi ki szolidaritását Afrika szabadságért küzdő népeivel. A szolidaritási bizottság kibővített ülésén kifejezésre jutott, hogy a magyar szolidaritási mozgalom magáévá tette a lagosi apartheidellenes világkonferencia határozatát, amely az 1978-as évet az apartheid elleni küzdelem évévé nyilvánítja. A Magyar Szolidaritási Bizottság ennek megfelelően részletes akciótervet dolgoz ki 1978-ra, amely magában foglalja népünk és közvéleményünk állásfoglalását mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon, és mindazokat az akciókat amelyeket a faji megkülönböztetés szégyenteljes politikája ellen indítunk. Ugyancsak egyetértett a szolidaritási bizottság kibővített ülése azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek a magyar szolidaritási mozgalom anyagi alapjának megerősítését szolgálják. A vitában felszólalt L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Beszámolt az ENSZ apartheidellenes különbizottsága lagosi ülésének tapasztalatairól, amelyen a Hazafias Népfront küldöttségének vezetőjeként vett részt. Szila István, a Budapesti Zöldért Vállalat Allende szocialista brigádjának vezetője tájékoztatta a tanácskozást arról, hogy kollektívája anyagilag és erkölcsileg egyaránt fáradhatatlanul támogatja a szabadságukért küzdő országok népeit. Kemenes Egon, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főmunkatársa a tudósok megnövekedett felelősségéről szólt. Krizsán Andrásné, a galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet dolgozóinak cselekvő szolidaritásáról biztosította a részvevőket. A tanácskozás Harmati Sándor zárszavával ért véget. Alapozzák az új diósgyőri acélművet Megkezdődtek a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben a tízmilliárd forintos költséggel épül új acélmű alapozási mun ■ kái. Diósgyőrben két szakaszban 1982 végéig egy nyolcvantonnás új konverteres acélmű, egy üstmetallurgiai berendezés, egy nyolcvantonnás ívfényes kemence, valamint egy folyamatos acélöntőmű épül. A nagyberuházás első szakaszában elkészülő konverteres acélmű üzemcsarnokának alapozásához az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat hozzáfogott. A konverteres üzemi betonalapok a tervek szerint hat hónap alatt készülnek el és a jövő év első negyedében megkezdődhet az összesen mintegy harmincnégyezer négyzetméter alapterületű csarnokok vasszerkezetének összeszerelése is. Közgyűlést tartott a Duna-melléki Református Egyházkerület A Duna-melléki Református Egyházkerület csütörtökön tartott közgyűlésén elfogadta Szamosközi István püspök — egészségi állapota miatti — nyugállományba vonulási kérelmét, amihez a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az előzetes hozzájárulást megadta. A közgyűlésen részt vett és felszólalt Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, aki méltatta Szamosközi Istvánnak az állam és az egyház jó viszonya, és a békemozgalom terén kifejtett több évtizedes eredményes tevékenységét. Udvardi Sándor luandai megbeszélései Udvari Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes, a néhány napja Luandában tartózkodó magyar kormányküldöttség vezetője eddig tárgyalásokat folytatott a Magyarország és az Angolai Népi Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok helyzetéről, valamint a kétoldalú kooperáció továbbfejlesztéséről Bervindo Rafael Pitra angolai külkereskedelmi miniszterrel. Megbeszélést folytatott továbbá Mario Alfonso De Almeida egészségügyi és szociális miniszterrel és Julio De Almeida szállításügyi miniszterhelyettessel a két ország között egészségügyi területen fennálló együttműködés időszerű kérdéseiről és a fejlesztés lehetőségeiről. 3