Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

Péntek, 1977. szeptember 2.. ­ A próbatétel KIKIÁLTÁSÁNAK har­­­m­inckettedik évfordulóját ün­­­nepli a vietnami köztársasági államforma. Annak idején, 1945. szeptember másodikén a hanoi Ba Dinh téren a legendás Ho Si Minh még a demokratikus köztársaságot hirdette ki a francia gyarmati uralom meg­rendültével, most már az or­szág újraegyesítésének törté­nelmi műve után szocialista köztársaságban él Délkelet- Ázsia egyik legnagyobb álla­mának a lakossága. Zaklatottabb történeti utat a XX. század második felében egyetlen országa a világnak sem tett meg. Aligha túloz­nánk, ha a második világhábo­rú befejez­­tétől eltelt három évtizedet vietnami korszaknak­ neveznénk: két gyarmatosító hatalommal kellett szembe­néznie ebben a harminc évben Vietnam népének, két, sokszo­ros túlerőben levő jól képzett hadsereget kellett legyőznie. A hazafiságnak, a nemzeti érzés erejének, a bátorságnak és a diplomáciai, készségnek olyan példáját nyújtotta, amely mél­tán váltott ki nemzetközi elis­merést. Ami ugyanis külön példamu­tató erejűvé tette a vietnami szabadságküzdelmet, az az volt, hogy a nemzeti törekvést pá­rosította a szocialista társada­lom fölépítésének az igényével. Ázsia voltaképpen ezzel ébredt antikolonialista­ tudatára. Szá­mottevő történelmi tény, hogy Vietnam négy esztendővel megelőzte a kínai forradalom győzelmét is, a hanoi példa ha­tott később a kontinens más államaiban. Ami tehát alap­vető fordulatot hozott Ázsiá­ban, és , minden bizonnyal egyebütt is, az az volt, hogy Vietnam küzdelmét még az 1960-as években a Ho Si Minh alapította Indokínai Kommu­nista Párt indította el, egy­szerre adott nemzeti és társa­dalmi tudatot a harcnak. A RUGALMASSÁGNAK, a marxista dialektika alkalmazá­sának ugyancsak jeles példája a vietnami küzdelem. Mégpe­dig egyszerre a katonai veze­tésben, a politikához alkal­mazkodásában és a diplomácia érvényesítésében. A harminc év két jól megkülönböztethető szakaszra osztható föl. A fran­ciák ellen 1946-ban a párizsi hitszegés, a megkötött szerző­dés fölrúgása után kezdődött a háború. A győzelem kulcspont­ja köztudottan 1954-ben Dien Bien Phu volt, ahol a történe­lemtanárból szükségből tábor­­osok lett Vo Nguyen Giap mes­teri stratégiája valósággal megsemmisítette a francia hadsereget. Olyan armadát, amelynek élén Saint Cyrt vég­zett generálisok álltak, eszten­dőkön át gyakorolták terepasz­talokon a hadművészet rejtett titkait, mégis fehér zászlót kel­lett kitűzniük a hegyoldalról lezúduló néphadsereg alakula­tai előtt. Giap tábornoknak­­ vallották magabiztosan — soha nem sikerülhet tüzérséget föl­vinnie ezekre a sziklákra. És mennyire megdöbbentek, pá­nikba estek, amidőn odaföntről megszólaltak a lövegek. Nem számoltak a leleménnyel, bár­mennyire különös is ez a szó a katonai tudományokban, a né­pi furfanggal, amely fölibe ke­rekedett a Pétain tanította fi­nomságoknak. Valami hasonlót, de egészen más körülmények között is­merhetett meg az 1960-as évek második felében az amerikai hadvezetés. Csaknem tíz év vá­lasztotta el egymástól a két vietnami háborút, de a katonai technikában szinte két külön­böző világ. Az Egyesült Álla­mok a nukleáris fegyver kivé­telével minden újat kipróbált Vietnamban. Elektronikus „mintahadviselést” vezetett, szuperbombázókat alkalmazott, mégis meg kellett hátrálnia. Vezető politikusai buktak bele, tesr­noki karrierek törtek *••■■■ -i társadalma meghason­­lott, fiatalságának egy részét tette a kábítószer rabjává, két­száz éves történelmében talán először ismerte meg a veresé­get. Kevés ilyen néppel, ritka ilyen elszántsággal kerültek szembe az elmúlt évezredek hódítói, mint a vietnamival. Harminc év roppant hosszú megpróbáltató idő, az áldoza­tok is csak ehhez mérhetők voltak, de kivívta a nagy cél­ját: az ország egyesítését, az idegenek távozását, a jogot a békés ország- és nemzetépí­­tésre. Igen, nemzetépítésre is, még­pedig két értelemben. Egysé­ges szocialista nemzetté kell tenni az országnak azt a két részét, amelyet a háborús köz­játék két különböző úton indí­tott el. Föl kell számolni vi­szonylag rövid idő alatt a sza­kadatlanul szocialista célokat követő Észak, és a gyarmati kapitalizmust megismert Dél alapvető különbségét. Hallat­lanul bonyolult feladat. Vi­szonylag kisebb a gond a déli falvakban, amelyeket a kor­rupt saigoni diktátori rendszer a gyarmati megszálló hadsereg és a városi komprádor bur­zsoázia éléstárának tekintett, a parasztjait kizsákmányolta. Ezeknek a térdig vízben gázoló nincstelen parasztoknak való­ságos társadalmi fölszabadu­lást hoz, hogy szövetkezetekbe tömörülhetnek, a lehetőségek­hez mérten fokozatosan megis­merhetik a nagyüzemi mező­­gazdasági technika vívmá­nyait. BONYOL­­LTABB a helyzet a déli nagyvárosokban. A há­borús állapot, az amerikai megszállás erőszakkal elplán­tált itt egy olyan életformát, amely merőben idegen a nem­zeti habitustól. Kitermelte a hadiszállítók, a hadisikkasztók, és az ebből fényűzően élt pol­gárok, tisztségviselők rétegét. Ezt a fajta parazita életmódot az egységes szocialista Viet­nam társadalmi rendszere nem tudja, de nem is akarja bizto­sítani, mindenkinek a két ke­zével, tehetségével, a köz és a maga javára kell boldogulnia. Nivellált életszínvonalat kíván megteremteni mindenütt, és ez Északon és Délen egyaránt ál­dozatokat kíván. A volt déli funkcionáriusok kificamított tudatának a megváltoztatására átnevelő táborokat nyitottak, de éppen a gyors haladás kö­rülményeit mutatja, hogy a köztársaság kikiáltásának az évfordulójára az államvezetés széles körű amnesztiával élt. A háború vége az idegfe­szültségeket oldja föl; nem kell többé rettegni az életért, nem hullanak bombák, nem üríte­nek ki falvakat, és nem ostro­molnak városokat. De a béke csatája nem kevésbé küzde­lem. Az ütemes termelést, a tervszerűséget ugyanúgy meg kell tanulni, mint a fegyver­forgatást. A megszervezett és önzetlenül biztosított baráti segítség nem pótolhatja az építő munkát. Ha a háború történelmi korszakot zárt le, nem kevésbé történelmi az az új feladat, amelyet az ötven­­milliós országban kellett el­kezdeni. A politikai-katonai ellenség húzásai, szándékai ki­számíthatók voltak. A termé­szeté kevésbé. Árvizek, tájfu­nok következményeit kellett elhárítani, a nyomukban ter­jedő betegségeket visszaszorí­tani, járványokat körülhatá­rolni. A béke áldás, de néha újabb megpróbáltatásokkal, köszönt be. A POLITIKAI környezet ugyancsak leckéket ad. Laosz a maga háborújának a befeje­zése után megvívta a társadal­mi forradalmát, megteremtette népi rendszerét. Délnyugaton Vietnammal baráti ország szomszédos, rokonszálak fűzik össze őket, példáik hatnak egy­másra. Északon Kína baráti érzelmeit hangoztatja ugyan, de korántsem nézi rokonszenv­­vel Hanoi nemzetközi munkás­­mozgalmi és politikai elkötele­zettségeit, közvetetten serkenti azokat az amerikai oltalmat kereső ázsiai országokat, ame­lyek a legszívesebben elszige­telnék a vietnami szocializ­must. Peking rendezetlennek tekinti néhány kétségtelenül vietnami sziget hovatartozását, magának igényli őket. Végül Délen ott van a világtól egye­lőre elzárt, Kínára tekintő, és az ottani modellt túlhajszoltan alkalmazó Kambodzsa, amely­nek katonai tervei ugyancsak kifürkészhetetlenek. Harminckét éves friss törté­nelmének megint új szakaszá­hoz érkezett el tehát a ma ün­neplő Vietnam. A nagy próba­tétel, amelyet a háborúk jelen­tettek, és amelyet győzelmesen állt ki, most további feladato­kat állítanak eléje. A múlt küzdelme, vezetőinek sokszo­r­osan helytállt képessége, párt­jának tapasztalata, és minde­nekelőtt népének az akaratere­je a biztosíték rá, hogy ezt a próbatételt is sikeresen állja ki. Várkonyi Tibor Ma­i Nemzet _ Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo­­sonczi Pál, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke és Apró Antal, a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének elnöke a kö­vetkező táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bizott­sága főtitkárának, Tan Dúc Thangnak, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság elnökének, Truong Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság nem­zetgyűlése állandó bizottsága elnökének és Pham Van Dong­nak, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya elnöké­nek. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a füg­getlen és demokratikus vietnami állam megalakulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése és egész népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, és önökön keresztül a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Viet­nami Szocialista Köztársaság kormányának, nemzetgyűlésének és az egész vietnami népnek. Népünk nagy figyelemmel kíséri a vietnami nép országépítő munkáját és vele együtt örül a Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határozatok végre­hajtásában elért sikereknek. Biztosak vagyunk abban, hogy a vietnami nép harcedzett marxista—leninista élcsapata, a Viet­nami Kommunista Párt vezetésével — a történelmi jelentőségű győzelem kivívása, hazájának újraegyesítése után — sikerrel fogja valóra váltani az egész társadalom szocialista átalakítá­sát, a népgazdaság sokoldalú fejlesztését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó nagyszabású progra­mot. Pártunk és népünk nagyra értékeli és támogatja a Vietnami Kommunista Pártnak és a vietnami népnek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységének erősítésére, a test­véri szocialista országokkal folytatott együttműködés sokoldalú fejlesztésére, az imperializmus elleni harcban kikovácsolódott testvéri szolidaritás elmélyítésére, a szocialista Vietnam nem­zetközi kapcsolatainak kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és kormányaink együttes, céltudatos tevékenysége nyomán továbbfejlődik és mélyül az élet minden területén a fegyveres felszabadító harc nehéz időszakában született és megerősödött barátságunk és együttműködésünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy kapcsolataink sokoldalú fejlesztése jól szolgálja közös ügyünket, a szocializ­mus és a béke győzelmét az egész világon. Biztosíthatjuk önöket, hogy békés építőmunkájukhoz a jövő­ben is minden tőlünk telhető, támogatást megadunk. Nemzeti ünnepük alkalmából további kiemelkedő sikereket kívánunk önöknek és az egész vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében végzett tevé­kenységben.* A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, az Országos Bé­ketanács, a Szolidaritási Bi­zottság, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmából ugyan­csak táviratban köszöntötte vietnami testvérszervezetét. Borbándi János látogatása Komárom megyében Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese a csütörtöki napot Komárom megyében töltötte. Esztergom­ban Makri Pál, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára és dr. Kiss István, a me­gyei tanács elnöke fogadta. Társaságukban felkereste a Labor Műszeripari Műveket, majd a megye egyik legna­gyobb gazdaságának, a sárisápi Új Élet Tsz-nek a munkájával ismerkedett. Itt megtekintette a sertéstelepet és a takarmány­keverő üzemet. Ezután elláto­gatott a magyar néphadsereg egyik magasabb egységéhez, majd Tatán tájékozódott a kör­nyék komplex környezet- és tájvédelmi munkájáról. Látogatása végén Tatabá­nyán megbeszélést folytatott a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács vezetőivel. A Csepel Művek sikeres vendégszereplése az NDK-ban Sikerrel zárult csütörtökön a Csepel Vas- és Fémművek nagyszabású kiállítása a Né­met Demokratikus Köztársa­ság 300 ezer lakosú ipari-tudo­mányos központjában, a Karl- Marx-Stadtban. A Csepel Mű­vek termékeit bemutató kiál­lításnak, s a „Vörös Csepel” történetét és mai életét ábrá­zoló fotóbemutatónak sok ezer látogatója volt, köztük nagy­számban szakemberek. A kiál­lítás nyolc napja alatt számos szakmai tapasztalatcserét és baráti találkozót is tartottak, így többek között sor került csepeli szocialista brigádveze­tők és NDK-beli kollégáik ösz­­szejövetelére, Csepel és a Mansfeld kombinát szakembe­reinek találkozójára, a csepeli és a drezdai transzformátor­gyár küldötteinek tanácskozá­sára. A szakmai napok kereté­ben 24 előadás hangzott el. Az elmúlt napokban Karl- Marx-Stadtban több üzleti megállapodást írtak alá a Cse­pel Vas- és Fémművek, illetve a Pannónia Külkereskedelmi vállalat, valamint NDK-válla­­latok között. Megállapodás jött létre különböző típusú csövek kölcsönös szállítására, a Csepel Művek által gyártott magyar, kohászati berendezések NDK- beli exportjára, NDK komplett hidraulikus berendezések vé­telére a Csepel által exportra gyártott peremesztergagépek­hez, valamint textilgépek ex­port-importjára. A szerződések összértéke meghaladja a 11 millió rubelt. Az NDK sajtója számos be­számolót közölt a Csepel Mű­vek karl-marx-stadti vendég­­szerepléséről s a Neues Deutschland nagy terjedelmű képes riportot is megjelente­tett Csepelről. Megkezdődött a balatoni utószezon Csütörtökön, a meteoroló­giai ősz első napján megkez­dődött az utószezon a Bala­tonnál. A tó partján, a főidény be­fejeztével nem szűnt meg a tömeges idegenforgalom, a vendéglátó szervezetek az idény meghosszabbítására tö­rekednek. Az idegenforgalmi hivatalok még felerészben nyitva tartják kempingjeiket és a faházakban, valamint a luxus nyaralókban is átlago­san 20 százalék kedvezményt kínálnak. A főidény második felében további árkedvezmé­nyeket adnak. A tó mindkét partján gaz­dag kirándulóprogramot állí­tottak össze. Megszervezik az őszi szüreti kirándulásokat is. A jó strandidővel kezdődött a­utószezont a Balatoni Intéző Bizottság azzal is kellemeseb­bé kívánja tenni, hogy augusztus utolsó két napján, idén sorrendben ötödször megszervezte a helikopteres szúnyogirtást. Együtt a világ haladó erőivel A Szolidaritási Bizottság kibővített ülése A Magyar Szolidaritási Bi­zottság a tagszervezetekkel együttműködve ez évben is meghirdeti és megszervezi az őszi szolidaritási akciót, 1977. szeptember 1. és november 7. között. Az akció politikai cél­ja: kifejezésre juttatni né­pünk szolidaritását, támogatá­sát azokkal a­ társadalmi erők­kel és mozgalmakkal, ame­lyek küzdenek az imperializ­mus ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért Európában, Afrikában Ázsiá­ban és Latin-Amerikában. Ez a felhívás volt a központi té­mája a Magyar Szolidaritási Bizottság kibővített ülésének, amelyet csütörtökön tartottak a Parlament Vadász­termé­ben. A tanácskozáson —ame­lyen Harmati Sándor elnökölt — részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese, Kiss Károly, a SZOT, valamint a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnö­­ke, Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára és Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára is. Harmati Sándor megnyitója után Göbölyös Gábor, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság titkárságának tagja terjesztet­te elő az akcióprogramot. Hangsúlyozta: ami az őszi szolidaritási akciók politikai tartalmát illeti, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójával kapcsolatos megemlékezéseket az interna­cionalista szolidaritás erősíté­sének és elmélyítésének szol­gálatába állítjuk. Cselekvő ki­állásunkkal továbbra is tá­mogatást nyújtunk az egysé­ges szocialista vietnami nép­nek, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság és a de­mokratikus Kambodzsa népé­nek. Számos olyan rendez­vényre kerül sor, amelyen ki­fejezésre jut, hogy támogatjuk a KNDK törekvését az ország békés, demokratikus, külső beavatkozástól mentes újra­egyesítésére. Az őszi politikai rendezvé­nyeken sokféle formában jut kifejezésre szolidaritásunk, a latin-amerikai népekkel, el­ítéljük a Chilében dúló fasisz­ta terrort, támogatjuk az igaz­ságos közel-keleti rendezést, a palesztin nép törvényes jo­gainak biztosítását, a Ciprusi Köztársaság szuverenitását. A program szerint szeptem­berben a szolidaritási bizott­ság chilei akcióbizottsága megkoszorúzza Salvador Al­­lende szobrát a főváros róla elnevezett parkjában. Óbudán és Újpalotán az iskolákban h­iei akciónapokat szervez­nek a HNF közreműködésével. Szeptember 12-én az akcióbi­zottság, az Országos Béketa­nács és a Pedagógusok Szak­szervezetének rendezésére, szolidaritási gyűlésre kerül sor Budapesten. Az elkövetkező hetekben a nemzetközi diákklubban ba­ráti találkozó lesz a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság hazánkban tanuló ösztön­díjasaival, a fővárosiban ifjú­sági szolidaritási fesztiválra kerül sor, Pécsett pedig a Ma­gyarországon tanuló külföldi ösztöndíjasok részvételével tartják meg az apartheid el­leni nemzetközi tiltakozás napját. A Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság a közel-keleti igazságos b­éke gondolata jegyében Pest me­gyében szervez szolidaritási gyűlést. Novemberben az An­golai Népi Köztársaság meg­alakulásának 2. évfordulója alkalmából a főváros lakossá­ga fejezi ki szolidaritását Af­rika szabadságért küzdő né­peivel. A szolidaritási bizottság ki­bővített ülésén kifejezésre ju­tott, hogy a magyar szolida­ritási mozgalom magáévá tet­te a lagosi apartheidellenes világkonferencia határozatát, amely az 1978-as évet az apartheid elleni küzdelem évévé nyilvánítja. A Magyar Szolidaritási Bizottság ennek megfelelően részletes akció­tervet dolgoz ki 1978-ra, amely magában foglalja népünk és közvéleményünk állásfoglalá­sát mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon, és mindazokat az akciókat ame­lyeket a faji megkülönbözte­tés szégyenteljes politikája el­len indítunk. Ugyancsak egyetértett a szolidaritási bi­zottság kibővített ülése azok­kal a kezdeményezésekkel, amelyek a magyar szolidari­tási mozgalom anyagi alapjá­nak megerősítését szolgálják. A vitában felszólalt L. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára. Beszámolt az ENSZ apartheidellenes különbizott­sága lagosi ülésének tapaszta­latairól, amelyen a Hazafias Népfront küldöttségének ve­zetőjeként vett részt. Szil­a István, a Budapesti Zöldért Vállalat Allende szocialista brigádjának vezető­je tájékoz­tatta a tanácskozást arról, hogy kollektívája anyagilag és erkölcsileg egyaránt fáradha­tatlanul támogatja a szabad­ságukért küzdő országok né­peit. Kemenes Egon, az MTA Világgazdasági Kutatóintéze­tének főmunkatársa a tudó­sok megnövekedett felelőssé­géről szólt. Krizsán András­né, a galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet dolgozói­nak cselekvő szolidaritásáról biztosította a részvevőket. A tanácskozás Harmati Sándor zárszavával ért véget. Alapozzák az új diósgyőri acélművet Megkezdődtek a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben a tízmilliárd forintos költséggel épül új acélmű alapozási mun­ ■ kái. Diósgyőrben két szakasz­ban 1982 végéig egy nyolcvan­tonnás új konverteres acélmű, egy üstmetallurgiai berendezés, egy nyolcvantonnás ívfényes kemence, valamint egy folya­matos acélöntőmű épül. A nagyberuházás első szaka­szában elkészülő konverteres acélmű üzemcsarnokának ala­pozásához az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat hozzáfogott. A kon­­verteres üzemi betonalapok a tervek szerint hat hónap alatt készülnek el és a jövő év első negyedében megkezdődhet az összesen mintegy harminc­négyezer négyzetméter alap­­területű csarnokok vasszerke­zetének összeszerelése is. Közgyűlést tartott a Duna-melléki Református Egyházkerület A Duna-melléki Református Egyházkerület csütörtökön tar­tott közgyűlésén elfogadta Szamosközi István püspök — egészségi állapota miatti — nyugállományba vonulási ké­relmét, amihez a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az előzetes hozzájárulást megadta. A közgyűlésen részt vett és felszólalt Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese, aki méltatta Szamosközi Istvánnak az ál­lam és az egyház jó viszonya, és a békemozgalom terén ki­fejtett több évtizedes eredmé­nyes tevékenységét. Udvardi Sándor luandai megbeszélései Udvari Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes, a né­hány napja Luandában tartóz­kodó magyar kormányküldött­ség vezetője eddig tárgyaláso­kat folytatott a Magyarország és az Angolai Népi Köztársa­ság közötti gazdasági kapcso­latok helyzetéről, valamint a kétoldalú kooperáció tovább­fejlesztéséről Bervindo Rafael Pitra angolai külkereskedelmi miniszterrel. Megbeszélést folytatott to­vábbá Mario Alfonso De Al­­meida egészségügyi és szociá­lis miniszterrel és Julio De Al­­meida szállításügyi miniszter­­helyettessel a két ország kö­zött egészségügyi területen fennálló együttműködés idő­szerű kérdéseiről és a fejlesz­tés lehetőségeiről. 3

Next