Magyar Nemzet, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-15 / 243. szám

Szombat, 1977. október 15.) Magyar internacionalisták a szovjet hatalomért Jubileumi kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Világtörténelmi eseménye­ket rekonstruál a képzelet, az emlékezés. Sok, apró mozaik­ból az emberiség népünk sors­fordulójának tablóját állítja össze a Hadtörténeti Múzeum­ban pénteken megnyílt kiállí­tás, felidézve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kibon­takozását, a győzelemért vívott hősi harcot, amely forradal­masította Középkelet-Európát, sok nemzet fiait késztette cse­lekvésre, harcra. A­ hiteles tu­dósítások dokumentumok lát­tán ki-ki újra meggyőződhet: a magyar hadifoglyok tömegei fegyverrel védelmezték a szov­­jethatalmat, a világ első szo­cialista államát.. A kiállítás rendezői, a had­történeti és a magyar munkás­­mozgalmi múzeum, a Szovjet­unió állami forradalmi és fegyveres erői központi mú­zeumának közreműködésével a nemzetköziség szép példáját, a szovjet, és a magyar nép ba­rátságát domborították ki a szocialista forradalom és ha­tásának szemléltetésekor. Mú­zeumi eszközökkel első ízben fogalmazták meg a címben is kifejezett gondolatot: magyar internacionalisták a szovjet­­hatalomért a bolsevikok a magyar tanácsköztársaságért. A négy múzeum gyűjteményé­ből válogatott mintegy 700 fotó, plakát, röplap és más korabeli kiadvány, tárgyi em­lék egyharmada első alkalom­mal kerül nyilvánosságra. A megnyitó ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­nöke, az MSZBT elnöke, Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP néphadseregi bizottságának el­ső titkára, Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyet­­tese és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Ott voltak a szocia­lista országok diplomáciai tes­tületének katonai attaséi és más képviselői, Vlagyimir Ja­­kovlevics Pavlovval, a Szov­jetunió budapesti nagyköveté­vel az élen. Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára meg­nyitó beszédében hangsúlyoz­ta: a magyar internacionalis­­ták oroszországi tevékenysége, s az orosz hadifoglyok hazai szerepe élő fejezete népeink történelmének. A jubileumi kiállítást fél évig tekinthetik meg az érdek­lődők. Három társulatával január elsején megnyílik a Népszínház Több mint fél évvel ezelőtt született meg a döntés a Dé­ryné Színház és a 25. Színház összevonásáról. A váratlan be­jelentés találgatásokra adott okot, és a „jólértesültek” hírei elterjedtek országszerte. Pén­teken azonban a hivatalos in­doklást is hallhattuk végre Gyurkó Lászlótól, az új szín­ház igazgatójától. Népszínház lesz a neve az 1978. január 1-én megnyíló színháznak, amely név alatt nem a két előd puszta össze­vonását kell értenünk, hanem egy igazán új színházat. A március óta eltelt időben a Kulturális Minisztérium utasí­tására kidolgozott terveket egyeztették és kialakították az új intézmény működésének koncepcióját. Ez idő alatt mindkét színház folytatta mun­káját és teszi ezt továbbra is január 1-ig. A Déryné Színház most is bemutató előtt áll. Illyés Gyulát köszöntik pre­­­mierükkel 75. születésnapján­. A 25. Színház Zalában nyitotta meg az ötödik évadját és most készül a várbéli előadásokra. A két színház megszünteté­sének okairól a következőket mondta Gyurkó László: — Mindkét intézmény a ma­ga sajátosságaival a két leg­­periferikusabb színházunk volt. Az új igazgató véleménye szerint a Déryné Színház rossz helyzetének legfőbb oka az az illúzió volt, hogy a színház egymaga képes és köteles egész Magyarországot színházzal el­látni. Tíz társulatuk volt, mindegyik tíz emberből állt és a belső szerkezet szerint nem állt módjában egyik társulat­nak a másik színészére számí­tani. Tehát tíznél több színészt igénylő darabokat nem játsz­hattak, ha valaki megbetege­dett, el kellett halasztani az előadást, amelyeknek száma — évente 1800 — négyszerese volt a többi színházénak. A színészek óriási terhelését súlyosbította az is, hogy a tár­­sulatoknak nem volt öltözője, ügyelője, súgója, még díszlete­­zője is alig, és ha voltak is idők a magyar színjátszás tör­ténetében, amikor ezeket a dolgokat a lelkes helyi közön­ség boldogan elvégezte, ezek az idők már elmúltak. A 25. Színház munkatársait a helyszűke állította egyre ne­hezebb helyzet elé. A szűk le­hetőségek megölték a fantá­ziát, lassan elszürkí­tetteik az embereket, és a MUOSZ szék­házában menedéket kapott társulat objektív körülményei is tarthatatlanok voltak már. A színpad és a nézőtér közötti 10 fok hőmérsékletkülönbség folytonos ízületi megbetegedé­seket okozott a színpadiaknak, és ez állandó szerepcserékre, beugrásokra kényszerítette a társulatot. Volt olyan darab, amit háromszor próbáltak el. Ezek a problémák indították arra a Kulturális Minisztériu­mot, hogy a két vergődő szín­házból egy életerős harmadikat hozzon létre. A Népszínház szervezésekor a színészek túl­terheltségének csökkentése és a változatos, színvonalas dara­bok színpadraállításának igé­nye volt a cél. Az új színház­nak három társulata lesz: pró­zai, opera és tánc. Az utóbbi csak 1978 őszén kezdi előadá­sait. A meglevő operatársulat kibővül, s így magasabb értékű produkciók születhetnek. A prózai társulat négy csoportra oszlik, az új Várszínházból ál­landó repertoárszínház lesz, itt játszik az egyik csoport. A három másik állandóan utazni fog. Ezekből kettő felnőtt- egy pedig gyermekelőadásokat tart. A leglényegesebb változást a Déryné Színház struktúrájához képest az jelenti, hogy mind a négy csoport egyszerre kezd majd játszani és ugyanazon a napon kezd majd el új dara­bot tanulni, így az új bemuta­tókra a színészeket az egész társulatból válogathatják a rendezők, a műveknek és az elképzeléseknek megfelelően. Az új színház a közművelődés feladatainak is eleget kíván tenni azzal, hogy irodalmi esteket, rendhagyó irodalomórákat, író-olvasó találkozóval egy­bekötött előadásokat is szer­vez. A magyar kardiológusok ünnepi ülése A Magyar Kardiológusok Társasága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére pén­teken ünnepi tudományos ülést tartott Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Az ülésen részt vett Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. Zsögön Éva egész­ségügyi államtitkár, jelen volt Szergej Burenkov, a Szovjet­unió egészségügyi miniszteré­nek első helyettese. Gábor György profeszor, a társaság elnöke méltatta azt a fejlődést, amelyet a szovjet tudomány az elmúlt évtizedekben elért, majd Nyikolaj Mazur, a Szov­jetunió össz-szövetségi kardio­lógiai központjának főigazgató­­helyettese tartott előadást a szovjet kardiológiai kutatások legújabb eredményeiről. Gábor György bejelentette, hogy a Magyar Kardiológiai Társaság neves szovjet szak­embereket választott tagjai so­rába. A társaság tiszteletbeli tagja lett Jevgenyij Csazov, a Szovjetunió egészségügyi mi­niszterének helyettese, a Szov­jetunió össz-szövetségi kardio­lógiai központjának főigazga­tója, valamint Shvacabaja moszkvai és Kipsidze tbiliszi kardiológus professzor. Magyar Nemzet A SZOT titkársága a Hazai Fésűsfonóban Az üzemi demokrácia és a szakszervezeti jogsegélyszol­gálat tapasztalatait tekintette át pénteken a SZOT titkársá­ga a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban. Délelőtt Gás­pár Sándornak, a SZOT fő­titkárának vezetésével fölke­resték a gyár több üzemré­szét, délután pedig a válla­latnál tartották meg a SZOT- titkárság ülését. A SZOT titkársága megál­lapította, hogy a Hazai Fésűs­fonó jó úton halad az üzemi demokrácia kibontakoztatásá­ban és a szakszervezeti jog­segélyszolgálat működésének fejlesztésében. Borbély Sándor hazaérkezett Berlinből Pénteken hazaérkezett Ber­linből az MSZMP küldöttsé­ge, amely az NSZEP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára Borbély Sándornak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével október 10—14. között látogatást tett az NDK-ban. A küldöttség megbeszélést folytatott az NSZEP Központi Bizottságának tárgyalócso­portjával, amelyet Horst Dah­­lus, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság titkára vezetett. A nyílt, szí­vélyes és elvtársi légkörű megbeszéléseken tájékoztatták egymást az MSZMP XI. és az NSZEP IX. kongresszusán ho­zott határozatok végrehajtá­sáról, tapasztalatcserét foly­tattak a párt szervező, irányí­tó és ellenőrző tevékenységé­ről, a kádermunkáról, vala­mint a partélet időszerű kér­­seiről. Hetvenöt éves az IBUSZ Az IBUSZ, megalakulásának 75. évfordulója alkalmából, pénteken jubileumi ünnepsé­get tartott az Állatorvostudo­­mányi Egyetem aulájában. Az ünnepségen a hazai társválla­latok vezetői és 44 ország uta­zási irodáinak képviselői vet­tek részt. Jelen volt az esemé­nyen Szekér Gyula miniszter­­elnökhelyettes is. Só­ihy Vilmos belkereske­delmi miniszter beszédében rámutatott a legnagyobb ha­zai utazási irodának idegen­­forgalmunkban betöltött fon­tos szerepére. Svéd és brit professzor kapta a közgazdasági Nobel-díjat A Svéd Királyi Tudomá­nyos Akadémia Bertil Ohlin (Svédország) és James Meade (Nagy-Britannia) professzo­roknak ítélte oda — megoszt­va — az 1977. évi közgazda­­sági Nobel-díjat. Az akadémia indokolása szerint a két tudós munkásságával „úttörő mó­don járult hozzá a nemzet­közi kereskedelem és a nem­zetközi tőkemozgás elméleté­nek fejlesztéséhez”. Bertil Ohlin 1899-ben szü­letett, a stockholmi közgaz­dasági egyetem nyugalma­zott professzora. 1944—45-ben Svédország kereskedelmi mi­nisztere volt. James Meade 70 éves, 1968-ig a cambridge-i egyetem közgazdasági tanszékének professzora volt. Súlyos üzemzavar után ismét fejleszt áramot a bánhidai erőmű Csaknem másfél hónapos kényszerszünet után ismét be­kapcsolták az országos ener­giahálózatba a tatabányai Hő­erőmű Vállalat bánhidai te­lepén a 100 megawattos ener­giafejlesztő blokkot. Váratlan üzemzavar bénította meg a nagy teljesítményű egység működését. Technológiai hiba következtében megromlott a kazánrendszerben cirkuláló víz minősége, s emiatt szün­tették meg az áramfejlesztést. Az erőmű valamennyi üzem­részeinek dolgozói bekapcso­lódtak a súlyos üzemzavar el­hárításába. Megerősített lét­számmal — éjjel-nappal —, példás szervezéssel és pontos­sággal dolgoztak a brigádok. Valamennyien tisztában vol­tak azzal, hogy minden óra­­­előny 100 000 kilowatt több­­­­letenergiát jelent. Az előfizetők kazettái A kábelekkel az emeleten találkoztunk újra, de itt már egészen karcsúak lettek. A rendezőteremben szétosztják — rendezik — a nagy- és kis­forgalmú kábeleket, s eszerint párosítják őket. Bölcs dolog, hiszen, ha csupa nagy forgal­mú állomás kerülne egy hely­re, szinte lehetetlenné válna a hívás. A rendezőterem falán egy tábla: a kábelkimutatás. En­nek adataiból pillanatok alatt meg lehet állapítani, melyik kábelköteg milyen irányba to­vábbítja a beszélgetést, egyál­talán mit „tud” az illető ká­belköteg, hol található. Ha hi­ba történik, nem­­kell keres­gélni, pillanatok alatt ponto­san megállapítható, melyik kábelkötegben szorul valami orvoslásra. A terem másik végében ha­talmas zöld szekrényszerű al­kotmány. A szakemberek úgy hívják: számláló jelfogó ke­ret. A számok sorrendjében minden belvárosi előfizetőnek kis „kazettája” van, s itt min­den kétséget kizáróan szem­mel is látni lehet, hányat hí­vott, mennyi időt beszélt az illető. Valahogy úgy működik, mint a villanyóra ... A kis ablakocskákban látható szá­mokat havonta — körülbelül a hónap közepén — lefényké­pezik, s ezt az előző havi ! Milyen is valójában egy te­lefonközpont, arról elég hal­vány fogalmaim voltak; állan­dó zörgéssel, kattogással kép­zeltem el ezeket a termeket. Lehet, hogy a régiek ilyenek is voltak. A jövő modellje, amely a Petőfi Sándor utcá­ban működik, egészen más. A Belvárosi Telefonközpont kapujánál szigorú az ellenőr­zés, illetéktelen semmilyen módon nem juthat be az épü­letbe. Igazolványaink rendben találtatnak, szabad az út. Elénk tárulnak a közönség­­szolgálat termei. Az ügyfelek kényelmes fotelekben vára­koznak, írnak, névsort bön­gésznek, s ha valakinek „be­fut” a távhívás, hangosbemon­dón hívja fel figyelmét egy ud­varias női hang. A szürke színt száműzték innen; min­den élénk, piros, narancssár­ga, fehér, zöld. A tájékozta­tásra hivatott tisztviselők — valamennyien postatisztek, fiatalok, elegánsak és több nyelvet beszélnek — egy­mástól alig elválasztott kis bokszokban ülnek, mint aho­gyan kulturált utazási irodák­ban, repülőtereken szokás. A központ tavaly augusztus óta működik. Hozzá hasonló Euró­pában csak Stockholmban van. A központ szíve­ s színek világából kanyar­gós lépcsősoron zordonabb helyre megyünk. Lent, a fel­szín alatt betonteknőben va­gyunk, itt kezd dobogni a tu­lajdonképpeni központ szíve. Egy ajtón felirat: Kábelistoly. Várunk, amíg az ajtó kulcsá­nak őrzője megérkezik. Tá­gas terembe jutunk. Három irányból érkeznek ide a ká­belkötegek, s itt kezdődik meg szétosztásuk. Mint a nap­fény felé törő borostyán, a kábelcsomók is felfelé igye­keznek, szaknyelven, pekszi­­bilis módon mennek fel a rendező állványra. Itt már m­e­vet is kapnak: az egyik köteg a Teréz I„ a másik a Kriszti­na II., de van Dózsa és Biró is közöttük .. . Levegőtúlnyo­másos módszerrel óvják, vé­dik valamennyit. Az áramszünet minden vil­lamos energiával működő lé-­ tesítmény réme. Itt nem okoz-­ hat gondot, üzemzavart. A föld alatt egy másik teremben — ajtaját szintén külön kulcs­felügyelő nyitja — vezérlő­automata áll, és középen, mint valami modern szoborkompo­zíció, egy Diesel-gép. Ha meg­nyomják az átkapcsolóberen­dezés gombját, a Diesel mun­kába kezd, s annyi áramot fejleszt, mint egy kisebb erő­mű. A vendéglő tiszteletére be is kapcsolják a 2700 Ampert szolgáltató berendezést, fényképhez viszonyítva állít­ják ki a telefonszámlát. Ha egy-egy előfizető gyakrabban reklamál, „számlálóját" külön­leges berendezéssel ellenőrzik. Egy nagy kerek órához ha­sonló műszer jelzi a központ foglaltsági szintjét. Az itt dol­gozók már tudják: déli 12 óra körül szinte „zuhan” a for­galom, a munkahelyeken ebé­delni mennek. S azután dél­után 2 körül kezdődik a „csúcs”. Most fél három van, nézzük az „órát”: több mint 1500 Ampert mutat, ez 90 szá­zalékos kihasználtságot jelent. A Belvárosi Központ bekap­csolásának első időszakában mértek 1900 Amperes maxi­mumot, akkor úgy látszott, mindenki mindenkit hívott... A harmadik szinten búcsút veszünk a kábelektől. Ide fut­nak, itt a végük a Crossbar gépeken. Egy gépen 200 előfi­zető társaloghat. Halkan züm­mögnek a jelfogók, minden apró kattanás egy forintot je­lent valakinek. Ablak sehol sincs, klímaberendezés szabá­lyozza az állandó hőmérsékle­tet és páratartalmat. Kevesebb a panasz De hogyan dolgoznak itt azok az emberek, akire két nap nap után beszélünk, akiktől felvilágosítást kérünk? Akik­re néha bosszúsan mozgunk, vagy éppen panaszkodunk, mert elromlott egy vonal, egy készülék ? A 03 — a hibabejelentő — dolgozószobája. Négyen telje­sítenek szolgálatot egyszerre, váltott műszakban ügyelnek reggel 7-től este 9-ig. Jövőre azt tervezik, itt alakítják ki az úgynevezett „koncentrált hibaosztályt”, vagyis vala­mennyi budapesti központ hi­babejelentése itt fut össze. Sok a panasz? — kérdem az egyik csinos fiatal lánytól, aki már percek óta néma készü­lék mellett ül. — Nem. "Na­ponta körülbelül 380 bejelen­tés érkezik, az a réginek egy­harmada s a legtöbb bejelen­tés nem valódi hibát takar — hangzik a válasz. Az „ébresztők” egy másik szobában, hosszú asztal mel­lett ülnek. A belvárosi köz­pontnak mintegy kétezer „ál-­­landó” páciense van, aki éb­resztést kér, őket már szinte ismerősként hívják. A többi sok ezret is udvariasan, a megadott időponttól mindössze öt perc eltérés lehetséges . .. A laikus szemlélődőnek a legérdekesebb a tudakozó. A „múlt”, amely még nincs is időben távol, egy asztalon he­ver, rongyossá lapozott, ösz­­szesen 27 kilót nyomó telefon­könyvek halmaza tonnájá- I bán. A jelen: a lányok, asz­­szonyok egy-egy diavetítő képernyő előtt foglalnak he­lyet, az asztal sarkára ragaszt­va a filmek megkülönböztető jelzése, kódszáma. Akinek a munkáját figyelem, ő a név szerinti tudakozó... A kért név filmjének kódszámát meg­nézi — az összes magánelő­fizető egyébként 11 filmkockán van rajta —, beteszi a vetítő­be, felnagyítja, s mondja a te­lefonszámot. A pihenőszoba A mikrofilmek az új tele­fonkönyvek alapjai is. E kü­lönleges eljárással negyedany­­nyi idő alatt, s körülbelül 11 millió forinttal kevesebb költ­séggel állíthatják elő „házon belül” az új telefon­könyvek alapadatát jelentő kéziratot. A legutóbbi 13 hónapig ké­szült, ha valamennyi közületi és magánelőfizető adatai mik­rofilmre kerülnek, gyakorlati­lag hat-nyolc hét alatt utcá­ra kerülhet egy új előfizetői névsor. A tudakozások, ébresztősök, hibabejelentésök napi 7 órát dolgoznak. Minden óra végén tíz percre kötelező felállni és átmenni­ a pihenőszobába — ahol az éjszakásoknak saját ágyneművel vetett ágyuk is van —, s kötelező kikapcso­lódni ... Bírálták, bírálták, sőt szid­ták az új belvárosi közpon­tot. Biztosan volt emögött rea­litás. Most láthattam egy olyan hírközlő berendezést — hisz itt nemcsak a központ­ról van szó —, amely szinte óramű pontossággal tel­jesíti feladatát és megismerkedhet­tem olyan szakemberekkel, akik hivatásként végzik mun­kájukat. Ez a biztosítéka, hogy a jó szolgáltatás jó is marad. Rácz Judit Bemutatjuk a Belvárosit A jövő telefonközpontjának modellje Magyar—jugoszláv közlekedési tárgyalások A magyar—jugoszláv köz­lekedési és hírközlési albi­zottság Újvidéken tartotta X. ülését, amelyről a magyar küldöttség Urbán Lajos közle­kedés- és postaügyi államtit­kár vezetésével pénteken visz­­szaérkezett Budapestre. Az ülésen megtárgyalták a vasúti, a közúti és a légi sze­mélyszállítás kulturáltságá­nak, az utaskiszolgálás szín­vonalának növeléséhez, vala­mint a két ország közötti áru­forgalom zavartalan teljesíté­séhez szükséges intézkedése­ket. Volán 1. sz. Vállalat B., C. E. kategóriájú jogosítvány megszerzésére kiképez gépjárművezetőket A vállalat a tanfolyam idejére munkabért fizet és fedezi a tanfolyam költségeit Kiképzés feltételei: büntetlen előélet, 8 általános iskolai végzettség, betöltött 18. életév Felvételre jelentkezés: munkanapokon 8—15 óra között az alábbi címeken a személyzeti vezetőnél: Budapest, XIV., Pillangó u. 13 a. Budapest, XIV., Mogyoródi u. 32. Budapest, III., Zay u. 24. Budapest, IX., Táblás u. 36—38. Budapest, XV., Bogáncs u. 1—3. Budapest, XIII., Hegedűs Gyula u. 45. Cegléd, Külső-Körösi út 12035 hrsz. Gödöllő, Dózsa Gy. u. 65. Felvilágosítás kérhető továbbá: Budafok, Kövirágsor 15—17. Budaörs, Rákóczi út 40. Százhalombatta, Erőmű u. 3. Érd. Diósdi út 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Szentendre, Dózsa Gy. út 8. Kiskunlacháza, Rákóczi u. 20. Dabas. Vasútsor Nagykőrös, Szurdok dúló 3. . Nagykáta, Jászberényi út 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Vác, Deákvári fasor Aszód, Pesti út 25.

Next