Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

Kedd, 1978. augusztus 1. Pekingi zsákutca MENTŐEXPEDÍCIÓRA várják a kínaiak fővárosukba Szonoda japán külügyminisztert, hogy az ő közreműködésével talán még megmenthető a harmadízben megfeneklett párbeszéd. Még korántsem biztos, hogy a magas rangú vendég megérkezik Pekingbe, és ha mégis, ez sem ad garanciát a nehézségek leküzdésére. Fukuda kormányfő szerdai tokiói sajtóértekezletén a korábbinál még valamivel határozottabban is elvetette azt a lehetőséget, hogy az új japán —kínai barátsági szerződés nyíltan szovjetellenes kitételt tartalmazzon. Hovatovább rétestésztává nyúlik ennek a paktumnak a megfogalmazása. Belpolitikai változások, hatalmi átcsoportosulások következhettek be Kínában, ma már viszont teljesen egyértelmű, hogy a diplomácia alapvető céljai ugyanazok maradtak. Még merészebb következtetések is megkockáztathatók. A Huan Teng kettős vezetés a korábbinál még valamivel expanzívabb is lett. Különösképpen ázsiai hatalmi befolyásának a kiterjesztésére törekszik, és valamilyen sajátos értékeléssel a maga javára kedvezőnek ítéli meg a helyzetet. Alighanem Zbigniew Brzezinski pekingi látogatása adta meg az amerikai biztatást ennek az irányvonalnak; számíthatnak rá a kínaiak — így a föltételezés —, hogy az Egyesült Államok párhuzamosan cselekszik majd, és minden támogatást megad a szovjetellenes offenzívának. Túlértékelték aztán a kínaiak minden valószínűség szerint a japán belső feszültséget. Úgy vélték, hogy a közeljövőben esedékes ázsiai szigetországi választások Fukuda Liberális Demokrata Pártját nehéz erőpróbák elé állítják, és a miniszterelnök pozíciójának a megmentésére készen állnak majd külpolitikai engedményekre. Szüksége van Fukudának a nemzetközi sikerre — vélekedhetett Hua Kuo-feng és Teng Hsziao-ping az elemzésében —, ezért aztán kész lesz elmenni az engedmények végső határáig. Amit mindeddig elutasított (a hegemóniaellenes záradék belefoglalását a japán—kínai szerződésbe, egyértelműen a Szovjetunióra célozva), most majd Tokió elfogadja, néhány kis simítás és az okmány aláírásra készen áll. KÉT TÉNYEZŐ hiányzott a józansághoz ezekben a számításokban. Az egyik az ázsiai körülmények higgadt fölmérése, a másik a nyugati világ gazdasági gondjainak a reális szemügyrevétele. Japán kétségtelenül az Egyesült Államok szövetségese a világpolitikában is és Ázsiában is. A védelmében az amerikai „nukleáris ernyőre” számít, komolyan veszi a katonai szerződéseit Washingtonnal. Még ha vannak is hírek az utóbbi időben, hogy fegyverkezési iparának a nyomása a kormányra eléggé erőteljes a nagyobb önállóság kivívására, hamarosan aligha várható változás. Mindazonáltal bármekkora is Japán hűsége az amerikai elkötelezettségekhez, nem várható tőle túlzott lelkesedés a kínai expanzív tervek támogatása iránt, ahogyan azt Washington elvárná a maga világstratégiai elképzeléseinek a jegyében. Befolyásának a kiterjesztésére Japán is törekszik, főképpen a Távol-Keleten. ■ Csakhogy más úton és más módszerekkel, mint a kínaiak. A gazdasági hatósugarát szeretné kiterjeszteni részint beruházásokkal, hitelekkel, részint kereskedelmi szállításokkal, vagy a kettőnek a kombinálásával. Eközben igyekszik túltenni magát a társadalmi és világnézeti különbségeken. Az érdeklődése — érthetően — kiterjed arra a gazdasági-politikai tömörülésre, az ASEAN-ra, amely eddig jobbára, amerikai serkentésre működött, de az ázsiai szocialista világra is. Úgyszólván még véget sem ért a vietnami háború, és a nagy japán világcégek hivatalos bátorításra máris érdeklődtek a hanoi üzletkötési lehetőségek iránt; egyes szerződések hamar létrejöttek és eredményesen alkalmazzák őket, másokról folyamatosan tárgyalnak. Japán mintegy a céljainak az előmozdítását látta abban is, hogy a győztes Vietnam ugyancsak érdeklődik az ASEAN iránt, jó politikai és gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekszik a tagállamaival. Vagyis valamiféle ésszerűség, alapos gazdasági érdek mozgatta a tokiói megfontolásokat. Annál nyugtalanabbul szemlélték a kormánykörök, és talán még inkább a japán gazdasági szervezetek az ennél sokkal nyersebb, a feszültségekre játszó kínai távol-keleti politikát. Háború kirobbantása Vietnammal Kambodzsa közbeiktatásával, aztán a kínai származású vietnamiak ügye egészen a diplomáciai-katonai fenyegetésekig, beékelődés az ASEAN-ba, hogy annak is Hanoi-ellenes, szovjetellenes színezetet adjanak. Japán ezzel nem előmozdítani látta a maga szándékait, inkább keresztezni. Legvégül az a makacs önfejűség, ahogyan téves értékelései nyomán Peking valósággal erőszakolni igyekezett a hegemóniaellenes tétel beiktatását a szerződésbe, talán a döntő pillanatban gondolkodásra késztette a Fukudakormányt. BELEJÁTSZOTT a megfontolásokba avilágpolitika és a világgazdaság alakulása is. A tőkésvilág válságának az újabb csúcspontján Japán lett a Nyugat „fekete báránya”. Minden partnere tőle követelt, és senki nem volt kész bármit is adni érte. A legutóbbi bonni csúcsértekezleten az Egyesült Államok és a Közös Piac egyaránt azt igényelte Fukudától, hogy mesterségesen fogja vissza a kivitelét, és bőkezűbben nyissa meg a belső piacait a partnerek termékei előtt. Egyebek között ettől is remélték a dollár mielőbbi talpra állását, a nyugati fizetési rendszer helyrebillentését, de néhány napon belül mindent fölkavart éppen a tokiói tőzsde újabb zűrzavara; a dollár értéke a mélypontjára zuhant, a jen pedig fölértékelődött. Következésképpen megint drágább lesz a japán export, a kierőszakolt megszorításokon kívül újabb akadályokon kell átvergődniük az ázsiai szigetországi termékeknek. Ha a Nyugaton szinte mindenki összefogva nehézségeket támaszt a kivitel elé, Japánnak csak valahol kárpótolnia kell magát. Ígéretesnek, megbízhatónak látszik a szocialista piac. Azon belül is a dinamikusan fejlődő, a korszerű technika befogadására mindig kész szovjet gazdaság. A lehetőségek Carter kétbalkezes intézkedései nyomán megnövekedtek. Politikai feltételekhez kötni a kereskedelmet, miképpen a hidegháború éveiben tették a washingtoni kormányok, ez lehet irányvonal az Egyesült Államokban, de semmiféleképpen nem kötelező a higgadtabb szövetségeseknek. A Fukuda-kormány és még inkább megint a gazdasági szervezetek úgy látják, hogy a Carter-döntés megnöveli a japán lehetőségeket, az alkalmon kapni kell. Mi sem volna rosszabb a tokiói politika számára, mint eleget tenni az önfejű kínai követeléseknek. ELJUTOTT tehát a japán kormányfő arra a következtetésre, hogy maga is ragaszkodik az eredeti elképzeléséhez, és minden félreértés eloszlatása végett bele kell venni az esetleges japán—kínai szerződésbe, nem irányul senki ellen. Értsd: nem a Szovjetunió ellen. A kínai követelés megfeneklett, a Pekingbe küldött japán szakértők nem jutottak dűlőre. Bizonyára szerepet játszott ebben az a megfontolás is, hogy jóllehet a Hua— Teng kettős most lendületes kínai gazdasági fejlődéssel kecsegteti a nyugati világot, ez még mindig nem annyira reális, és főképpen nem olyan közeli, mint a szocialista közösség kézzelfogható, mai gazdasági építőmunkája, annak a technológiai igénye. Úgy látszik — legalábbis pillanatnyilag, hiszen a diplomácia fordulatai néha váratlanok —, hogy Kína rosszul kiszámított magabiztosságában elvesztett egy csatát. Várkonyi Tibor Magyar Nemzet Elutazott az A. P. Sityikov vezette küldöttség Vasárnap elutazott Budapestről az Európai Biztonság és Együttműködés szovjet bizottságának küldöttsége, amely Alekszej Pavlovics Sityikovnak, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa, valamint az Európai Biztonság és Együttműködés szovjet bizottsága elnökének vezetésével járt hazánkban. A vendégeket Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Európai Biztonság és Együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A felek a szombaton befejeződött tárgyalások során véleményt cseréltek a szovjet és a magyar nemzeti bizottság munkájának tapasztalatairól, megvitatták a társadalmi szervezetek, a közvélemény szerepét a nemzetközi biztonságért és együttműködésért folytatott világméretű harcban Magyar-szovjet petrolkémiai megbeszélések Simon Pál nehézipari miniszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett Viktor Fjodorov, a Szovjetunió kőolaj-feldolgozó ipari és petrolkémiai minisztere. A két miniszter a budapesti tárgyalásokon áttekinti az eddigi együttműködés helyzetét és a kapcsolatok bővítésének további lehetőségeit. A szovjet vendég megtekint több kőolaj-feldolgozó és petrolkémiai üzemet is. Csúcsforgalom a nyári vásáron A tegnap kezdődött nyári ruházati vásáron már az első napon nagy volt a forgalom különösen a nyári ruhákat és strandcikkeket árusító osztályokon. A Centrum Áruházak első napi forgalma körülbelül harmincmillió forint volt, de a tavalyit meghaladó forgalmat bonyolítottak le a Divatcsarnokban, a Csepel Áruházban, valamint a Szivárvány Áruházakban is. Az eladók munkáját nyugdíjasok és ipari tanulók segítik. Átadták a 61-es út új kaposvári szakaszát Hétfőn átadták a forgalomnak a 61-es út Kaposvárt átszelő út 5600 méteres szakaszát. Az új út elsősorban a Dombóvár irányából érkező autósoknak jelent könnyebbséget, akik a vasúti átjárókat kikerülve juthatnak el a Mező Imre utcai csomópontig, ahol rákanyarodhatnak a kaposvár—szántódi útra. A Balatonlelle és Nagykanizsa felé tartók ugyancsak a Mező Imre utcai csomóponton át érhetnek céljukhoz. Az út, amelyet augusztus 1-től használhatnak a gépjárművek, tovább épül. Jövőre készül el, s akkor a város régi központját kikerülve tehermentesíti a mostani fő utcát, és az új városrészen a Kalinyin- és Békefüredi lakótelep mellett tér rá a Nagykanizsáig vezető 61-es útra. Munkatársunk jelenti a XI. VIT-ről A nap harminchat órából áll Havanna, július 31. Nem tévedés, nem is számtani csoda, hanem VIT-specialitás. Legalábbis úgy érzi az ember, hogy így igaz: a nap harminchat órából áll Havannában. Minden valószínűség szerint azért, mert oly sok a program, hogy ennyi esemény jószerével aligha férhet be huszonnégy órába. A hét vége nem hozott pihenőnapokat a fesztiválon. Sőt. A kezdeti döccenők után megindult a műsordömping: valaki kiszámította, hogy a találkozó kilenc napja alatt öszszesen több mint ezerkétszáz eseményre kerül sor Havannában és Kuba-szerte. A címben jelzett megállapítást mivel sem támaszthatnék alá jobban, mint tényszerű felsorolással, amely a magyar küldöttség tagjainak hétfői programját tartalmazza. A társaság egy része már korán reggel autóbuszra szállt, hogy részt vehessen a veraderói vízikarnelválon. Egy másik csoprt a Párizs-klubba kapott meghívást: a francia delegáció hívta meg a magyarokat baráti találkozóra. Ezen az összejövetelen — akárcsak a többi baráti találkozón — a kölcsönös üdvözléseket rögtönzött műsor követte, ezúttal a Tolcsvay-trió és Dévai Nagy Kamilla aratott nagy sikert. Kamilla dalait egyébként mármár kívülről tudják a magyar klub kubai alkalmazottai, akik szinte egyetlen percet sem mulasztanak el — természetesen munkájuk végzése közben —, hogy valamit ellessenek a magyaroktól. A vietnami nagygyűlésen az elnökségben foglalt helyet és föl is szólalt Kovács Jenő, a KISZ központi bizottságának titkára. A magyar nemzeti klubban kora délután magyar fórumot szerveztek, amelyen a delegáció szakértőcsoportjának néhány tagja válaszolt a külföldiek — elsősorban az Egyesült Államokból és Svédországból érkezett fiatalok — kérdéseire. A fő téma az emberi jogok kérdésköre volt. Még javában tartott a beszélgetés, amikor befutott a kubai úttörők csoportja, és a vendéglátók ezúttal kiegészültek néhány, a José Marti úttörőtáborban nyaraló úttörővel. Este magyar—csehszlovák baráti találkozó színhelye volt a klub, természetesen a szokásos kulturális műsorral. A Budapest klubban a szokásos programokra került sor: bemutatkozott a Sebő együttes, a klub mai vendége az utcán Berki Tamás, Németh József és Mail József, a VIT- küldöttség pap tagjai, a magyar egyházpolitikai kérdésekkel ismertették meg a kubaiakat a klub előadótermében. A ki tudja legyőzni a bajnokot címet viselő állandó sorozatműsorban ezúttal Verőczi Zsuzsa nemzetközi sakknagymester adott több táblás szimultánt. Eközben a városban is felléptek a magyar művészek, az 5. és 6. utca sarkán a Fonográfok és Koncz Zsuzsa, másutt pedig a Rajkó-zenekar és a KISZ Központi Művészegyüttesének tánckara szerepelt. A Lenin-part teaházában a Kormoránék zenéltek. A magyar fiatalok részt vettek többek között a nap időszerű jelszava jegyében megrendezett vitaközpontok munkájában. Tibor Tamás, a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának vezetője a sportolók tanácskozásán szólalt fel. A társaság egy része ott volt az európai diáktalálkozón. A csúcs: a Havanna lakossága fogadja a XI. VI. küldötteit. A magyar delegáció Kuba egy új negyedébe, az Alamar kerületbe látogatott el, ahol egy iskolában a forradalom védelmére alakult bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, majd a barátkozás közben ajándékok, jelvények, autogramok cseréltek gazdát, és a vendéglátók családlátogatásra invitálták meg a fiatalokat. A barátságnak ennél szebb jele aligha képzelhető el, a kubaiak ugyanis csak az utcán barátkozó természetűek, a lakás a család otthona, ott a legritkább esetben fogadnak idegeneket. Hát ilyen egy rövid — és még magyar szempontból sem teljes — felsorolás a hétfői napról. Gyulay Zoltán „ 20-40 %-os árengedmény férfiaknak: nyári öltönyök, farmer öltönyök, rövidujjú ingek szalma kalapok kemping-nadrág színes pamutpóló színes atlétatrikó saru kapható VIII. 12-ig Budapest VI., Népköztársaság útja 39. 480,— Et—tó!88.20 Ft-tól 40.80 Ft-tól 31.80 Ft-tól 49,— Ft-ért 28,— Ft-ért 137,20 Ft-ért Az OBT távirata a nukleáris leszerelési világkonferenciához Az 1978. évi nukleáris lesze- I Országos Béketanács elnökserelési világkonferencia Tokió- i ge a tanácskozás résztvevőihez bán kedden nyílik meg. Az I a következő táviratot küldte: Ezekben a napokban világszerte — a Magyar Népköztársaságban is — kegyelettel adóznak az első atomtámadás áldozata, Hirosima és Nagaszaki ártatlanul elpusztult polgárai emlékének. Azóta a tömegpusztító fegyverek gyártása megsokszorozódott, s vele együtt fokozódott a veszély is, hogy egy felelőtlenül kirobbantott háború az egész emberiség pusztulását vonja maga után. A béke-világmozgalom újabb és újabb akciói hatalmas társadalmi erőket állítanak csatasorba a jó ügyért, az egyetemes biztonság feltételeinek megteremtéséért. A Szovjetunió és a szocialista országok ismételt és reális javaslatokat tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására. Mélységes aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy az Egyesült Államok, a NATO nyílt fenyegetésével beláthatatlan következményekkel járó újabb fegyverkezési hajszába akarják kényszeríteni a világot. Az amerikai hadiipar a legembertelenebb, minden eddiginél pusztítóbb fegyverrel, a neutronbombával kívánja kiegészíteni háborús arzenálját. Hazánk — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — következetes békepolitikát folytat, amelynek sarkalatos pontja a leszerelés és az enyhülési politika továbbfejlesztése. Ebben a szellemben támogatjuk a Béke-világtanács világméretű akcióit, a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért, a leszerelésért. A magyar békemozgalom támogatásáról biztosítjuk a konferencia minden résztvevőjét a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a leszerelésért és a tartós békéért, a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben. Szaljut—6 Feltöltöttél levegővel az űrállomást .Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov a Szaljut—6 fedélzetén az eredeti tervek szerint folytatják tudományos-technikai kutatásaikat és kísérleteiket. A két űrhajós egyebek között a magok csírázásának genetikai sajátosságait vizsgálja a súlytalanság állapotában. A Szaljut—6-hoz kapcsolt ■Progressz—2 teherűrhajón folytatódik a feleslegessé vált berendezések, tárgyak átszállítása. Hétfőn egyébként az űrállomást újra feltöltik levegővel, minthogy a levegő egy része az űrhajósoknak a kozmikus térségbe történt kilépésekor, illetve a „szplav” mint olvasztó kemencével folytatott kísérletek során elhasználódott. A Szaljut-6 űrállomás és a hozzákapcsolt két űrhajó kifogástalanul működik. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov közérzete jó. A kutatásokat a tervek szerint tovább folytatják. Munkásmozgalmi emlékművet avattak a szigetmonostori Erdei Telepen Négy nemzedék képviselői keresték fel vasárnap a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő szigetmonostori Erdei Telepet. Úttörők, KISZ-es fiatalok, a telep mai lakói és a munkásmozgalom régi harcosai együtt köszöntötték a jubileumot. Az ünnepi nagygyűlésen megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cservenka Ferencné, a KB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Molnár Endre, az MSZMP budapesti bizottságának titkára, Ligeti László, a SZOT alelnöke, Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke, Krekács György, a KPVDSZ főtitkára. A rövid műsor és bevezető után Győri Imre méltatta az évforduló jelentőségét. Megemlékezett azokról a munkásokról és alkalmazottakról, akiknek természet- és sportszeretete évtizedeken át fenntartotta ezt a munkásmozgalom számára is helyet adó üdülőtelepet. Kegyelettel szólt a hajdani küzdőtársakról, a mártírhalált halt harcosokról, s a Központi Bizottság nevében is köszöntötte a telep mai lakóit, akik megőrizték és ápolják az Erdei Telep hagyományait. Győri Imre ünnepi beszédében felelevenítette a telep felszabadulás előtti történetét. Hangsúlyozta: Szigetmonostor az egyik példája annak, hogy a legvadabb fasiszta terror sem tudta megtörni, megfojtani a Kommunisták Magyarországi Pártjának működését. A telep és a hozzá hasonló bázisok fontos missziót töltöttek be az elnyomás elleni harcban, fenntartották és terjesztették a marxizmus-leninizmust, az internacionalista és kommunista eszméket. Az Erdei Telep a munkásegység kikovácsolásának egyik színhelye volt. Azt a munkásegységet erősítette, amely elvezetett hazánkban a hatalom átvételéhez és napjainkban is alapja a munkás-paraszt szövetségnek, a szocialista célokat magában foglaló, mindinkább kiterebélyesedő szocialista nemzeti egységnek. A jövő tennivalóiról szólva Győri Imre emlékeztetett arra is, hogy a telep nevelő ereje elevenen hat az idejáró fiatalokra; politizáló légköre, közösségi élete legalább olyan emberformáló erő, mint a múltja. Az ünnepi beszéd után felavatták az Erdei Telep új emlékművét, Papachristos Andreas Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását.