Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

K­e­d­d, 1978. augusztus 1. Pekingi zsákutca MENTŐEXPEDÍCIÓRA vár­ják a kínaiak fővárosukba Szonoda japán külügyminisz­tert, hogy az ő közreműködé­sével talán még megmenthető a harmadízben megfeneklett párbeszéd. Még korántsem biztos, hogy a magas rangú vendég megérkezik Pekingbe, és ha mégis, ez sem ad garan­ciát a nehézségek leküzdésére. Fukuda kormányfő szerdai tokiói sajtóértekezletén a ko­rábbinál még valamivel hatá­rozottabban is elvetette azt a lehetőséget, hogy az új japán —kínai barátsági szerződés nyíltan szovjetellenes kitételt tartalmazzon. Hovatovább rétestésztává nyúlik ennek a paktumnak a megfogalmazása. Belpolitikai változások, hatalmi átcsopor­tosulások következhettek be Kínában, ma már viszont tel­jesen egyértelmű, hogy a dip­lomácia alapvető céljai ugyan­azok maradtak. Még meré­szebb következtetések is meg­kockáztathatók. A Huan Teng kettős vezetés a korábbinál még valamivel expanzívabb is lett. Különösképpen ázsiai hatalmi befolyásának a kiter­jesztésére törekszik, és vala­milyen sajátos értékeléssel a maga javára kedvezőnek ítéli meg a helyzetet. Alighanem Zbigniew Brzezinski pekingi látogatása adta meg az ameri­kai biztatást ennek az irány­vonalnak; számíthatnak rá a kínaiak — így a föltételezés —, hogy az Egyesült Államok párhuzamosan cselekszik majd, és minden támogatást megad a szovjetellenes offenzívának. Túlértékelték aztán a kí­naiak minden valószínűség szerint a japán belső feszült­séget. Úgy vélték, hogy a kö­zeljövőben esedékes ázsiai szigetországi választások Fu­kuda Liberális Demokrata Pártját nehéz erőpróbák elé állítják, és a miniszterelnök pozíciójának a megmentésére készen állnak majd külpoliti­kai engedményekre. Szüksége van Fukudának a nemzetközi sikerre — vélekedhetett Hua Kuo-feng és Teng Hsziao-ping az elemzésében —, ezért az­tán kész lesz elmenni az en­gedmények végső határáig. Amit mindeddig elutasított (a hegemóniaellenes záradék be­lefoglalását a japán—kínai szerződésbe, egyértelműen a Szovjetunióra célozva), most majd Tokió elfogadja, néhány kis simítás és az okmány alá­írásra készen áll. KÉT TÉNYEZŐ hiányzott a józansághoz ezekben a számí­tásokban. Az egyik az ázsiai körülmények higgadt fölméré­se, a másik a nyugati világ gazdasági gondjainak a reális szemügyre­­vétele. Japán két­ségtelenül az Egyesült Álla­mok szövetségese a világpoli­tikában is és Ázsiában is. A védelmében az amerikai „nuk­leáris ernyőre” számít, komo­lyan veszi a katonai szerződé­seit Washingtonnal. Még ha vannak is hírek az utóbbi idő­ben, hogy fegyverkezési ipa­rának a nyomása a kormány­ra eléggé erőteljes a nagyobb önállóság kivívására, hamaro­san aligha várható változás. Mindazonáltal bármekkora is Japán hűsége az amerikai el­kötelezettségekhez, nem vár­ható tőle túlzott lelkesedés a kínai expanzív tervek támo­gatása iránt, ahogyan azt Washington elvárná a maga világstratégiai elképzeléseinek a jegyében.­­ Befolyásának a kiterjeszté­­­­sére Japán is törekszik, fő­­­­képpen a Távol-Keleten. ■­ Csakhogy más úton és más módszerekkel, mint a kínaiak. A gazdasági hatósugarát sze­retné kiterjeszteni részint be­ruházásokkal, hitelekkel, ré­szint kereskedelmi szállítá­sokkal, vagy a kettőnek a kom­binálásával. Eközben igyek­szik túltenni magát a társa­dalmi és világnézeti különb­ségeken. Az érdeklődése — érthetően — kiterjed arra a gazdasági-politikai tömörülés­re, az ASEAN-ra, amely eddig jobbára, amerikai serkentésre működött, de az ázsiai szo­cialista világra is. Úgyszólván még véget sem ért a vietna­mi háború, és a nagy japán világcégek hivatalos bátorí­tásra máris érdeklődtek a ha­noi üzletkötési lehetőségek iránt; egyes szerződések ha­mar létrejöttek és eredmé­­nyesen alkalmazzák őket, má­sokról folyamatosan tárgyal­nak. Japán mintegy a céljai­nak az előmozdítását látta abban is, hogy a győztes Viet­nam ugyancsak érdeklődik az ASEAN iránt, jó politikai és gazdasági kapcsolatok kiépíté­sére törekszik a tagállamai­val. Vagyis valamiféle éssze­rűség, alapos gazdasági érdek mozgatta a tokiói megfonto­lásokat. Annál nyugtalanabbul szem­lélték a kormánykörök, és talán még inkább a japán gazda­sági szervezetek az ennél sokkal nyersebb, a feszültsé­gekre játszó kínai távol-ke­leti politikát. Háború ki­rob­bantása Vietnammal Kam­bodzsa közbeiktatásával, az­tán a kínai származású viet­namiak ügye egészen a diplo­máciai-katonai fenyegetésekig, beékelődés az ASEAN-ba, hogy annak is Hanoi-ellenes, szovjetellenes színezetet ad­janak. Japán ezzel nem elő­mozdítani látta a maga szán­dékait, inkább keresztezni. Legvégül az a makacs ön­fejűség, ahogyan téves érté­kelései nyomán Peking való­sággal erőszakolni igyekezett a hegemóniaellenes tétel be­iktatását a szerződésbe, talán a döntő pillanatban gondol­kodásra késztette a Fukuda­­kormányt. BELEJÁTSZOTT a megfon­tolásokba a­­világpolitika és a világgazdaság alakulása is. A tőkésvilág válságának az újabb csúcspontján Japán lett a Nyugat „fekete báránya”. Minden partnere tőle követelt, és senki nem volt kész bár­mit is adni érte. A legutóbbi bonni csúcsértekezleten az Egyesült Államok és a Közös Piac egyaránt azt igényelte Fukudától, hogy mestersége­sen fogja vissza a kivitelét, és bőkezűbben nyissa meg a belső piacait a partnerek ter­mékei előtt. Egyebek között ettől is remélték a dollár mi­előbbi talpra állását, a nyuga­ti fizetési rendszer helyrebil­­lentését, de néhány napon belül mindent fölkavart ép­pen a tokiói tőzsde újabb zűrzavara; a dollár értéke a mélypontjára zuhant, a jen pedig fölértékelődött. Követ­kezésképpen megint drágább lesz a japán export, a kierő­szakolt megszorításokon kívül újabb akadályokon kell át­vergődniük az ázsiai sziget­­országi termékeknek. Ha a Nyugaton szinte min­denki összefogva nehézsége­ket támaszt a kivitel elé, Japánnak csak valahol kárpó­tolnia kell magát. Ígéretesnek, megbízhatónak látszik a szo­cialista piac. Azon belül is a dinamikusan fejlődő, a kor­szerű technika befogadására mindig kész szovjet gazdaság. A lehetőségek Carter kétbal­kezes intézkedései nyomán megnövekedtek. Politikai fel­tételekhez kötni a kereske­delmet, miképpen a hideghá­ború éveiben tették a wa­shingtoni kormányok, ez le­het irányvonal az Egyesült Államokban, de semmiféle­képpen nem­ kötelező a hig­gadtabb szövetségeseknek. A Fukuda-kormány és még in­kább megint a gazdasági szervezetek úgy látják, hogy a Carter-dön­tés megnöveli a japán lehetőségeket, az alkal­mon kapni kell. Mi sem vol­na rosszabb a tokiói politika számára, mint eleget tenni az önfejű kínai követeléseknek. ELJUTOTT tehát a japán kormányfő arra a következte­tésre, hogy maga is ragaszko­dik az eredeti elképzeléséhez, és minden félreértés eloszla­tása végett bele kell venni az esetleges japán—kínai szerző­désbe, nem­ irányul senki el­len. Értsd: nem a Szovjetunió ellen. A kínai követelés meg­feneklett, a Pekingbe küldött japán szakértők nem jutottak dűlőre. Bizonyára szerepet játszott ebben az a megfonto­lás is, hogy jóllehet a Hua— Teng kettős most lendületes kínai gazdasági fejlődéssel kecsegteti a nyugati világot, ez még mindig nem annyira reális, és főképpen nem­ olyan közeli, mint a szocialista kö­zösség kézzelfogható, mai gaz­dasági építőmunkája, annak a technológiai igénye. Úgy lát­szik — legalábbis pillanatnyi­lag, hiszen a diplomácia for­dulatai néha váratlanok —, hogy Kína rosszul kiszámított magabiztosságában elvesztett egy csatát. Várkonyi Tibor Magyar Nemzet Elutazott az A. P. Sityikov vezette küldöttség Vasárnap elutazott Budapest­ről az Európai Biztonság és Együttműködés szovjet bizott­ságának küldöttsége, amely Alekszej Pavlovics Sityikov­­na­k, a Legfelső Tanács Szö­vetségi Tanácsa, valamint az Európai Biztonság és Együtt­működés szovjet bizottsága el­nökének vezetésével járt ha­zánkban. A vendégeket Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Eu­rópai Biztonság és Együttmű­ködés magyar nemzeti bizott­ságának elnöke búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. A felek a szombaton befeje­ződött tárgyalások során véle­ményt cseréltek a szovjet és a magyar nemzeti bizottság mun­kájának tapasztalatairól, meg­vitatták a társadalmi szerveze­tek, a közvélemény szerepét a nemzetközi biztonságért és együttműködésért folytatott vi­lágméretű harcban Magyar-szovjet petrolkémiai megbeszélések Simon Pál nehézipari mi­niszter meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett Viktor Fjo­­dorov, a Szovjetunió kőolaj-fel­dolgozó ipari és petrolkémiai minisztere. A két miniszter a budapesti tárgyalásokon átte­kinti az eddigi együttműködés helyzetét és a kapcsolatok bő­vítésének további lehetőségeit. A szovjet vendég megtekint több kőolaj-feldolgozó és pet­rolkémiai üzemet is. Csúcsforgalom a nyári vásáron A tegnap kezdődött nyári ruházati vásáron már az első napon nagy volt a forgalom különösen a nyári ruhákat és strandcikkeket árusító osztá­lyokon. A Centrum Áruházak első napi forgalma körülbelül harmincmillió forint volt, de a tavalyit meghaladó forgalmat bonyolítottak le a Divatcsar­nokban, a Csepel Áruházban, valamint a Szivárvány Áruhá­zakban is. Az eladók munkáját nyugdíjasok és ipari tanulók segítik. Átadták a 61-es út új kaposvári szakaszát Hétfőn átadták a forgalom­nak a 61-es út Kaposvárt át­szelő út 5600 méteres szakaszát. Az új út elsősorban a Dombó­vár irányából érkező autósok­nak jelent könnyebbséget, akik a vasúti átjárókat kikerülve juthatnak el a Mező Imre utcai csomópontig, ahol rákanyarod­hatnak a kaposvár—szántódi útra. A Balatonlelle és Nagy­kanizsa felé tartók ugyancsak a Mező Imre utcai csomópon­ton át érhetnek céljukhoz. Az út, amelyet augusztus 1-től használhatnak a gépjárművek, tovább épül. Jövőre készül el, s akkor a város régi központját kikerülve tehermentesíti a mostani fő utcát, és az új vá­rosrészen a Kalinyin- és Béke­füredi lakótelep mellett tér rá a Nagykanizsáig vezető 61-es útra. Munkatársunk jelenti a XI. VIT-ről A nap harminchat órából áll Havanna, július 31. Nem tévedés, nem is szám­tani csoda, hanem VIT-specia­­litás. Legalábbis úgy érzi az ember, hogy így igaz: a nap harminchat órából áll Havan­nában. Minden valószínűség szerint azért, mert oly sok a program, hogy ennyi esemény jószerével aligha férhet be hu­szonnégy órába. A hét vége nem hozott pihe­nőnapokat a fesztiválon. Sőt. A kezdeti döccenők után meg­indult a műsordömping: vala­ki kiszámította, hogy a talál­kozó kilenc napja alatt ösz­­szesen több mint ezerkétszáz eseményre kerül sor Havanná­ban és Kuba-szerte. A címben jelzett megállapítást mivel sem támaszthatnék alá job­ban, mint tényszerű felsoro­lással, amely a magyar kül­döttség tagjainak hétfői prog­ramját tartalmazza. A társaság egy része már korán reggel autóbuszra szállt, hogy részt vehessen a veraderói vízikarnelválon. Egy másik csoprt a Párizs-klubba kapott meghívást: a francia delegáció hívta meg a magya­rokat baráti találkozóra. Ezen az összejövetelen — akárcsak a többi baráti találkozón — a kölcsönös üdvözléseket rögtön­zött műsor követte, ezúttal a Tolcsvay-trió és Dévai Nagy Kamilla aratott nagy sikert. Kamilla dalait egyébként már­­már kívülről tudják a magyar klub kubai alkalmazottai, akik szinte egyetlen percet sem mulasztanak el — természete­sen munkájuk végzése köz­ben —, hogy valamit ellesse­nek a magyaroktól. A vietnami nagygyűlésen az elnökségben foglalt helyet és föl is szólalt Kovács Jenő, a KISZ központi bizottságának titkára. A magyar nemzeti klubban kora délután magyar fórumot szerveztek, amelyen a delegáció szakértőcsoportjának néhány tagja válaszolt a kül­földiek — elsősorban az Egye­sült Államokból és Svédor­szágból érkezett fiatalok — kérdéseire. A fő téma az em­beri jogok kérdésköre volt. Még javában tartott a beszél­getés, amikor befutott a kubai úttörők csoportja, és a ven­déglátók ezúttal kiegészültek néhány, a José Marti úttörő­táborban nyaraló úttörővel. Este magyar—csehszlovák ba­ráti találkozó színhelye volt a klub, természetesen a szokásos kulturális műsorral. A Budapest klubban a szo­kásos programokra került sor: bemutatkozott a Sebő együt­tes, a klub mai vendége az utcán Berki Tamás, Németh József és Mail József, a VIT- kü­ldöttség pap­ tagjai, a ma­gyar egyházpolitikai kérdések­kel ismertették meg a kubaia­kat a klub előadótermében. A ki tudja legyőzni a bajno­kot címet viselő állandó so­rozatműsorban ezúttal Verőczi Zsuzsa nemzetközi sakknagy­mester adott több táblás szi­multánt. Eközben a városban is fel­léptek a magyar művészek, az 5. és 6. utca sarkán a Fonog­ráfok és Koncz Zsuzsa, másutt pedig a Rajkó-zenekar és a KISZ Központi Művészegyüt­tesének tánckara szerepelt. A Lenin-part teaházában a Kor­­moránék zenéltek. A magyar fiatalok részt vet­tek többek között a nap idő­szerű jelszava jegyében meg­rendezett vitaközpontok mun­kájában. Tibor Tamás, a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának vezetője a sportolók tanácskozásán szó­lalt fel. A társaság egy része ott volt az európai­­ diáktalál­kozón. A csúcs: a Havanna lakossá­ga fogadja a XI. VI. küldöt­teit. A magyar delegáció Ku­ba egy új negyedébe, az Ala­­mar kerületbe látogatott el, ahol egy iskolában a forrada­lom védelmére alakult bizott­ság titkára köszöntötte a ven­dégeket, majd a barátkozás közben ajándékok, jelvények, autogramok cseréltek gazdát, és a vendéglátók családlátoga­tásra invitálták meg a fiata­lokat. A barátságnak ennél szebb jele aligha képzelhető el, a kubaiak ugyanis csak az utcán barátkozó természetűek, a lakás a család otthona, ott a legritkább esetben fogadnak idegeneket. Hát ilyen egy rövid — és még magyar szempontból sem teljes — felsorolás a hétfői napról. Gyulay Zoltán „ 20-40 %-os árengedmény férfiaknak: nyári öltönyök, farmer öltönyök, rövidujjú ingek szalma kalapok kemping-nadrág színes pamutpóló színes atlétatrikó saru kapható VIII. 12-ig Budapest VI., Népköztársaság útja 39. 480,— Et—tó!­88.20 Ft-tól 40.80 Ft-tól 31.80 Ft-tól 49,— Ft-ért 28,— Ft-ért 137,20 Ft-ért Az OBT távirata a nukleáris leszerelési világkonferenciához Az 1978. évi nukleáris lesze- I Országos Béketanács elnökse­­relési világkonferencia Tokió- i ge a tanácskozás résztvevőihez bán kedden nyílik meg. Az I a következő táviratot küldte: Ezekben a napokban világszerte — a Magyar Népköztársa­ságban is — kegyelettel adóznak az első atomtámadás áldoza­ta, Hirosima és Nagaszaki ártatlanul elpusztult polgárai emlé­kének. Azóta a tömegpusztító fegyverek gyártása megsokszo­rozódott, s vele együtt fokozódott a veszély is, hogy egy fele­lőtlenül kirobbantott háború az egész emberiség pusztulását vonja maga után. A béke-világmozgalom újabb és újabb akciói hatalmas tár­sadalmi erőket állítanak csatasorba a jó ügyért, az egyetemes biztonság feltételeinek megteremtéséért. A Szovjetunió és a szocialista országok ismételt és reális javaslatokat tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására. Mélységes aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy az Egyesült Államok, a NATO nyílt fenyegetésével belátha­tatlan következményekkel járó újabb fegyverkezési hajszába akarják kényszeríteni a világot. Az amerikai hadiipar a leg­embertelenebb, minden eddiginél pusztítóbb fegyverrel, a neutronbombával kívánja kiegészíteni háborús arzenálját. Hazánk — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — következetes békepolitikát folytat, amelynek sar­kalatos pontja a leszerelés és az enyhülési politika tovább­fejlesztése. Ebben a szellemben támogatjuk a Béke-világtanács világméretű akcióit, a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért, a leszerelésért. A magyar békemozgalom támogatásáról biztosítjuk a kon­ferencia minden résztvevőjét a fegyverkezési verseny megállí­tásáért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a leszerelésért és a tartós békéért, a társadalmi haladásért folytatott küzde­lemben. Szaljut—6 Feltöltöttél­ levegővel az űrállomást .Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov a Szaljut—6 fedélzetén az ere­deti tervek szerint folytatják tudományos-technikai kutatá­saikat és kísérleteiket. A két űrhajós egyebek között a ma­gok csírázásának genetikai sa­játosságait vizsgálja a súlyta­lanság állapotában. A Szaljut—6-hoz kapcsolt ■Progressz—2 teherűrhajón folytatódik a feleslegessé vált berendezések, tárgyak átszállí­tása. Hétfőn egyébként az űr­állomást újra feltöltik levegő­vel, minthogy a levegő egy része az űrhajósoknak a koz­mikus térségbe történt kilépé­sekor, illetve a „szplav” mint olvasztó kemencével folytatott kísérletek során elhasználó­dott. A Szaljut-6 űrállomás és a hozzákapcsolt két űrhajó ki­fogástalanul működik. Vlagyi­mir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov közérzete jó. A kutatásokat a tervek szerint tovább folytatják. Munkásmozgalmi emlékművet avattak a szigetmonostori Erdei Telepen Négy nemzedék képviselői keresték fel vasárnap a fennál­lásának 50. évfordulóját ün­neplő szigetmonostori Erdei Telepet. Úttörők, KISZ-es fia­talok, a telep mai lakói és a munkásmozgalom régi harcosai együtt köszöntötték a jubileu­mot. Az ünnepi nagygyűlésen megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Cservenka Ferenc­­né, a KB tagja, a Pest megyei pár­tbizottság első titkára, Mol­nár Endre, az MSZMP buda­pesti bizottságának titkára, Li­geti László, a SZOT alelnöke, Borovszky Ambrus, a vasas­szakszervezet elnöke, Krekács György, a KPVDSZ főtitkára. A rövid műsor és bevezető után Győri Imre méltatta az évforduló jelentőségét. Meg­emlékezett azokról a munká­sokról és alkalmazottakról, akiknek természet- és sport­­szeretete évtizedeken át fenn­tartotta ezt a munkásmozga­lom számára is helyet adó üdü­lőtelepet. Kegyelettel szólt a hajdani küzdőtársakról, a már­tírhalált halt harcosokról, s a Központi Bizottság nevében is köszöntötte a telep mai lakóit, akik megőrizték és ápolják az Erdei Telep hagyományait. Győri Imre ünnepi beszédé­ben felelevenítette a telep fel­­szabadulás előtti történetét. Hangsúlyozta: Szigetmonostor az egyik példája annak, hogy a legvadabb fasiszta terror sem tudta megtörni, megfojta­ni a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának működését. A telep és a hozzá hasonló bázi­sok fontos missziót töltöttek­ be az elnyomás elleni­ harcban, fenntartották és terjesztették a marxizmus-leninizmust, az internacionalista és kommunis­ta eszméket. Az Erdei Telep a munkásegység kikovácsolásá­nak egyik színhelye volt. Azt a munkásegységet erősítette, amely elvezetett hazánkban a hatalom átvételéhez és napja­inkban is alapja a munkás-pa­raszt szövetségnek, a szocialis­ta célokat magában foglaló, mindinkább kiterebélyesedő szocialista nemzeti egységnek. A jövő tennivalóiról szólva Győri Imre emlékeztetett arra is, hogy a telep nevelő ereje elevenen hat az idejáró fiata­lokra; politizáló légköre, kö­zösségi élete legalább olyan emberformáló erő, mint a múltja. Az ünnepi beszéd után fel­avatták az Erdei Telep új em­lékművét, Papachristos Andre­as Munkácsy-díjas szobrász­­művész alkotását.

Next