Magyar Nemzet, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-12 / 215. szám
Kedd, 1978. szeptember 12., Barangolás a tejúton Korszerűen gépesített tehenészeti telepeké a jövő Nagyon sok szó esik mostanában a tejről. Legutóbb a Minisztertanács is foglalkozott a tejtermeléssel, a felvásárlással és a fogyasztással a KNEB kiterjedt vizsgálata alapján. A tejtermelésben az utóbbi esztendőben nagyot javult a helyzet, ami lényegében az 1976-ban hozott kormányhatározatnak köszönhető. Megváltozott a tehénállomány összetétele, korszerűbbé vált a tartás, nagy gondot fordítottak a gazdaságok a keresztezésekre, új, nagy hozamú tejelő tehenek beállítására és ennek következtében növekedett a tejhozam. Nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy a kistermelők szintén fokozták a termelést, nagyobb gondot fordítottak tehénállományuk korszerűsítésére. A felvásárlást és a fogyasztás a termelés függvénye, éppen ezért a termelési kedv növelése volt az első rendű feladata az említett kormányhatározatnak. A termelés növelése pedig csak korszerű módszerekkel modern szarvasmarhatelepeken valósítható meg. Sajnos az állattenyésztésre, így a szarvasmarhatelepek gépesítésére is sokkal kevesebb gondot és figyelmet fordítottak a gazdaságok vezetői az utóbbi években, mint például a növénytermesztés gépesítésére. E tekintetben még ma is nagy az elmaradás. Pedig megéri, ha a korszerű istállókat korszerű gépekkel szerelik fel. Nincs elég szakember A Baranya megyében végzett vizsgálat megállapította, hogy a szakosított tehenészeti telepek építési költségének csupán tíz százalékát fordították a technológia gépesítésére. Ebből adódik, hogy egy telepi dolgozóra átlagosan 9,3 darab tehén gondozása jut, a korszerűen gépesített telepeken ugyanakkor 30—40 tehenet gondoz egy ember. Ezzel kapcsolatban nyomban felmerül a szakmunkások kérdése is. Heves a szakképzett állatgondozó meg ma is. A tehenészet a legnagyobb elfoglaltságot jelentő munka és a régi, elavult felfogások szerint oda mindenki alkalmas volt. Pedig nagy körültekintést, sok szakértelmet követel meg ez a munka, hiszen ma már a takarmányozást is tudományos kísérletek alapján, egyedenként és fajonként változóan alkalmazzák a korszerű telepeken. És különben is, hogyan váljon korszerűvé egy telep, még akkor is, ha modern gépeket telepítettek bele, amikor azok kezelői, az ott dolgozók, nem szakemberek. Ismét egy baranyai példa a KNEB vizsgálata alapján: A megyében az összes fizikai dolgozók közül a szakosított telepeken 10 százalék, a hagyományos telepeken 7 százalék, átlagosan pedig 8 százalék a szakmunkások aránya. A fejek közül is csak 25 százaléknyi a szakmunkás. „A nagyüzemi tehenészeti telepek terjedésével párhuzamosan csökkent, a szakmailag képzett tejkezelők aránya” — állapítja meg a vizsgálat alapján készült jelentés. Az arányok javítására sürgős cselekvésre van szükség. De ha nagyobb lenne a szakmailag képzett fejők aránya a korszerű tehenészeti telepeken, akkor is gondot okozna a szakszerű gépi fejés alkalmazása, mivel sok a baj a fejőgépek körül. „Az alkalmazott fejőgéptípusok rendkívül heterogén összetételűek’’ — állapítja meg a vizsgálat. De még ennél is nagyobb baj talán az, hogy még nem megoldott az alkatrészellátás és a szervizelés sem tökéletes. Nógrád megyében arról panaszkodnak, hogy külső szakembereket kell bevonni, ha elromlik egy-egy gép. Baranyában a nagyüzemek nincsenek megelégedve a szervizvállalatok munkájával. „Tőlük nem szaktanácsot, hanem érdemi, operatív javító tevékenységet várnak, hosszúnak tartják a javítási időket és a garanciaszolgálatásban tényleges garanciát akarnak.” A magyartarka vezet Régi paraszti mondás: „A jelenén tdob tejet ad!’’ Nos, nézzük meg, iinyen hazánkban a tehénállomány. A tartastechnologiai vallás, a munkaerőhelyzet es a termelési feladatok figyelembevételevel 1080-ig 860 ezer tehenállomanybal 730—740 ezer tejelő lehet, es ebből 200—210 ezer tejtípusu tehen termelésbe vonásával számolnak. Hogy elérjük-e ezt a célkitűzést, az meg kétraesés. Sok mindentől függ. Mindenesetre azt a KNEB felmérése is megállapította, hogy az állami szektorban 70 ezer, a termelőszövetkezeti szektorban 189 ezer magyartarka tehén tejirányú keresztezése kezdődött meg. A statisztikai felmérések szerint az idei félév végén 818 ezer tehén és üsző az állomány, ami 8000-rel több, mint a múlt év végén, de ugyanakkor 9 ezerrel csökkent az év eleje óta, főleg a termelőszövetkezetekben. Az állami gazdaságokban némi emelkedés tapasztalható. Így a tej is 60 millió literrel kevesebb lesz az idén. Változott a tehenek fajtaösszetétele,az állománynak több mint 88 százaléka még ma is a magyartarka fajta, 3,6 százaléka fajtatiszta tejelőtípus, 7,8 százaléka pedig keresztezett. A korszerű takarmányozás bevezetése, valamint a tehénállomány kedvezőbb fajtaösszetétele növelte a tejtermelést. „A mezőgazdaság 1977-ben 21,5 millió liter tejet termelt, amely 7,4 százalékkal meghaladta az V. ötéves terv időarányos előirányzatát” — hangzik a KNEB-vizsgálat megállapítása. Ezek szerint az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés túljutott a bűvös 3000 literen, elérte a 3100 litert. Ez persze az átlag, mert vannak holstein-friz állományok a szakosított telepeken, ahol egy-egy tehén ennek a dupláját termeli, de még ez se a határ! Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a tejtermelés kifizetődő. Persze, csak az állami támogatással, hiszen egy liter tej előállítása a termelőszövetkezetekben átlagosan 7,20 forintba kerül. Az állami támogatással, a nagyüzemi felárral, valamint más címen nyújtott dotációval elérheti egy-egy gazdaság, hogy tíz forintot kap egy liter tejért. Tavaly két forint ágazati jövedelme volt egy-egy gazdaságnak egy liter tej után. Komplex fejlesztést A termelés évről évre növekszik, s ez örvendetes jelenség, viszont sok a gond még ma is a tejkezelés elmaradott körülményei miatt. ..Korszerű fejőházak és fejőberendezések csak a szakosított telepek egy részében találhatók. A nagyüzemi tehenészetek többségében még a hagyományos standfejés jellemző, ami nem biztosítja megfelelően a higiénikus fejést és tejkezelést.” Ez a KNEB-vizsgálat megállapítása. A helyzet valóban rossz és ez gyakran kihatással van — különösen nyáron — a tej minőségére is. Hiszen a kifejt tejet előbb le kell hűteni, s csak azután szabad szállítani. De a mezőgazdasági üzemek jelentős részének nincs ehhez megfelelő hűtőberendezése, így a tej egy része fogyasztásra alkalmatlanná válik, ami nagy anyagi veszteség. A KNEB megállapítása szerint — ez a Bács-Kiskun megyében végzett felmérés tapasztalata — a mezőgazdasági üzemek többsége kifogásolja, hogy a szerződésben egyoldalú a tej hűtésével kapcsolatos térítés meghatározása. A termelőüzemek azzal, hogy a korábbinál alacsonyabb hőfokon tartják a tejet, jelentősen, csökkentik a tejipari vállalat napi fordulóit és ezáltal a szállítási költségét. A tej minőségét így hosszabb időn át megóvják, a tejipar azonban a költségeknek csak egy részét téríti meg és ez nem teszi, kellően érdekeltté az üzemeket. Tehát itt, is kellene valami megoldást találni. A további fejlesztés csak komplex módon képzelhető el, ami azt jelenti, hogy a tehénállomány termelőképességéhez igazodva szükséges a termelés egyéb tényezőit is kialakítani, korszerűsíteni, gépesíteni és megfelelő, jól tejelő állománnyal felcserélni a régit, amely alkalmas a nagyüzemi tehéntartásra. És ami még nagyon lényeges: meg kell végre oldani a szakmunkásképzést is ebben a nagyon fontos termelési ágazatban. A továbbiakban követjük a tej útját a termelőtől egész a fogyasztóig. Illés Sándor rgsti Magyar Posta ^ Mai L'ar.V*...... Fejezetek a Magyar Nemzet múltjából Beszélő számok és egyebek XI. Új műfajt honosított meg nemcsak a Magyar Nemzetben, hanem a magyar sajtóban is Markos György. A kommunista Markos a második világháború kirobbanásának előestéjén tért vissza francia emigrációból Magyarországra. Személyes ismeretség fűzte Pethő Sándorhoz, aki tanára volt a budapesti Tavaszmező utcai gimnáziumban. A Magyar Nemzet főszerkesztője lapjában állandó fórumot biztosított Markosnak, aki nézeteit nem rejtette véka alá. Markos György képzett gazdaság-földrajzi szakember és ötletes grafikus volt. Fölmérve a hazai politikai lehetőségeket, intuíciója a zsurnalisztika új műfaját teremtette meg, amely a maga eredetiségében az olvasó tájékoztatásának egyik leghatékonyabb eszközévé, a helyes külpolitikai információ lényeges elemévé lett. Erőfeszítései mindig a tárgyszerű gazdasági-földrajzi ismeretterjesztésre, ezen belül pedig arra összpontosultak, hogy mutassa, a világ objektív földrajzi, természeti, gazdasági adottságai hosszabb távon a tengelyhatalmak ellen dolgoznak. Az egyszerű, könnyen érthető és olvasmányos szövegnél is fontosabb volt a szemléltető anyag. Ötletes rajzos diagramok, grafikonok illusztrálták a cikkeket, orientálták az olvasót. S mint Markos írja, volt ennek a műfajnak speciális rendeltetése is. ..Grafikonon, diagramokon még többet el lehetett mondani, mint a sorok között. A cenzúra csak a szöveget kérte be, a rajzokat nem. Tehát a rajzok beszéltek." (Markos György: Vándorlóegyház. Magvető 1971. 153. old ) Itt kell megjegyeznünk, hogy Markos Györgyhöz és személye lévén a Magyar Nemzethez figyelemre méltó érdem fűződik. 1919 óta a legény polgári sajtóban — kiaknázva az ebből a szempontból átmenetileg kedvező külpolitikai konstellációt — első ízben a Magyar Nemzetben jelentek meg folyamatosan és rendszeresen. 1940 nyarától 1941 tavaszáig tárgyilagos beszámolók a Szovjetunióról. Az objektív lehetőséget erre aszovjet—német meg nem támadási szerződés nyújtotta, de a beidegződött előítéletek, az elfogultság, a második világháború első hónapjainak eseményei, a szovjet—német megállapodás jelentőségének és perspektíváinak helytelen, torz értelmezése egy évig hátráltatta a realizálást. Csak a francia összeomlás okozta sokk nyomán kezdte felismerni a németellenes magyar polgári közvélemény, hogy a Szovjetunió az egyetlen hatalom, amely útjában áll Hitler európai hegemóniára törő terveinek. A kommunista Markos György azonnal kiaknázta a hangulati változást. Ha a szerkesztőség vállalta, a cenzúra nem tilthatta, hogy tárgyilagos ismertetésekjelenjenek meg egy magyar napilapban az országgal formailag is normális kapcsolatokat fenntartó államról. Hiszen a már idézett, 1939 szeptemberében kiadott általános utasítás is csak azt hangsúlyozta, hogy változatlanul kötelező a szovjet rendszerrel szembeni ideológiai szigor, de a sajtóban is tükröződnie kell az állami kapcsolatok rendezettségének. Márkus már 1940. július 11-én illusztrált cikket közölt a Szovjetunió államszervezetéről, majd sorra jelentek meg a tárgyilagos ismertetések a szovjet gazdaság fejlődéséről, a társadalmi átrétegződésről, köslekedésről, tervgazdaságról, iparosításról, gyapotról, gabonáról. Markos tartózkodott a kommentártól, méltatástól, mindentől, ami a cenzornak ürügyül szolgálhatna ideológiai ébersége tanúsítására. Erre azonban nem is volt szüksége. Az óriási teljesítményeket tükröző számadatok maguk helyett beszéltek. A cikksorozat nemcsak politikailag volt jelentős tett. Zsurnalisztikailag is valósággal szenzációszámba ment Hiszen általa az újságolvasók tízezrei ismerkedtek meg olyan világgal, amelyet eddig törvény zárt el látásuk elől, nem tudtak róla semmit, vagy torz, hamis képe élt bennük. Markos György úttörő kezdeményezésének voltak követői A Magyar Nemzet 1940. december 24-i számában Szabó István meleg hangú elismeréssel írt a Nagy Péter című filmről, amelyet a szovjet követségen mutattak be. Másnap a karácsonyi számban egész oldalas méltatás jelent meg Jeszenyin halálának tizenötödik évfordulójáról. ,A lap feltűnő helyen közölte, hogy meg lehet rendelni a Grill-féle könyvkereskedésben a szovjet tudomáyos újságokat és folyóiratokat. Később a két ország közötti telefon- és postacsomagforgalom megindulásáról adott hírt. 1941. január 11- én Supka Géza kommentálta a hírt, hogy a Szovjetunió viszszaadja Magyarországnak a 48-as lobogókat. Megemlékezik a lap Vorosilov marsall hatvanadik születésnapjáról. Ismerteti Timosenko marsall hadügyi népbiztos életrajzát. Március végéig egymást követik az ismertetések a Szovjetunió gazdasági és kulturális fejlődéséről, a szovjet költségvetésről, Moszkváról, a társadalombiztosítás rendszeréről, a metróról stb. 1941. február 5-i számában a szerkesztőség a Lityeraturnaja Gazeta cikke alapján egész oldalon mondja el: Mit olvasnak a Szovjetunióban. A részletes, egyértelműen pozitív beszámoló külön érdekessége, hogy hírt ad az emigráns magyar írók: Háy Gyula, Gábor Andor, Gergely Sándor, Balázs Béla tevékenységéről és megemlíti Révai József új Ady-tanulmányát is. Az ablaknyitás parányi volt és történelmileg csak villanásnyi ideig tartott. A Magyar Nemzet szerkesztőségének politikai érettségét dicséri, hogy megragadta az alkalmat és az értelmiségiek ezreiben indította meg ezen a téren is a valóság megismerésének folyamatát. Részben bemutattuk az egykori Magyar Nemzetnek azokat a rovatait, azokat a zsurnalisztikai műfajokat, amelyeknek jellemzője volt, hogy közvetve, burkolt formában, a sorok között, parabolák köntösében juttassa el az olvasóhoz mondanivalóját, mivel ennek nyílt kimondására nem volt lehetőség. A hazai adottságok folytán a sajátos stílus elsősorban a külpolitikai vonatkozású cikkekben érvényesült. Az említettek miatt marad ki jelen vizsgálódásunkból a belpolitikai publicisztika és a riportázs. Ezek nemcsak a Magyar Nemzetben voltak fontos rovatok. Lényeges és értékes elemei voltak ezek a háborús évek közéletének, a németellenes és antifasiszta szellemi egységfront kikovácsolódásának. Eszmetörténeti jelentőségüket mutatja, hogy a vitákban, a gondolatok tisztázásában az akkori magyar szellemi életnek olyan prominens egyéniségei vettek részt, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pethő Sándor, Szekfű Gyula, Illyés Gyula, Kovács Imre, Katonai Jenő, Darvas József, Gogolák Lajos, Parragi György, Andorka Rudolf, Wesselényi Miklós, Gál István, Kosáry Domokos, Kunszery Gyula, Nomád (Lendvai István), Krenner Miklós, Balogh Edgár, Kassák Lajos, Szabó István. Külön kell megemlítenünk a Magyar Nemzet kulturális rovatait (zene, film,színház, képzőművészet), elsősorban az irodalmi rovatot. "A háborús körülmények között a Magyar Nemzet e téren nem tudta folytatni a magyar újságírásnak azokat a hagyományait, hogy egy kialakult írógárda, rendszeres, napi szerepeltetése mellett vasárnapi irodalmi mellékletében (32—48 oldalon) valóságos kis folyóirattal ajándékozza meg hetenként olvasóit. Indulásakor a Magyar Nemzet hétköznap 16, vasárnap összesen 32 oldalon jelent meg. Később a háborús papírkorlátozás nyomán ez a terjedelem tovább csökkent. A hétköznapi terjedelem legfeljebb időnként adott lehetőséget egy-egy elbeszélés, novella, tárca, naplójegyzet megjelentetésére. A vasárnapi számból általában négy-öt oldalt foglalt el az apróhirdetés, legalább hat-hét oldalt a külpolitika és a háborús információ. A megmaradt oldalakon osztozott a többi rovat, és az irodalomra nem jutott több két-három kolumnánál. A szűkre szabott lehetőségek között is néhány maradandó irodalmi esemény fűződik a lap életéhez. 1939 decemberében nyolc folytatásban közölte Illyés Gyula: Így vall a nép... című cikksorozatát, amely egy magyar falu irodalmi szociográfiája. 1940. április 28-tól június 5-ig folytatásokban jelent meg első közlésben Márai Sándor: Szindbád hazamegy című regénye. Ugyancsak 1940 válságos nyarán, agusztusban kezdi közölni a lap Szabó Dezső Budapesti séták című naplójegyzeteit, amelyekből októberig tizennégy jelenik meg. 1940. február 13-i számában a Magyar Nemzet közölte először Babits Mihály: Talán a vízözön című versét amelyet a költő hét hónappal korábban olvasott fel a Kisfaludy Társaságban. 1942 őszén Sőtér István Egy elfelejtett műfaj: a tárca című bevezető esszéje nyomán az ő szerkesztésében A klasszikus magyar tárca címen indult sorozat, amelynek keretében Ambrus Zoltán, Petelei István, Krúdy Gyula és mások írásai jelentek meg. Állandó munkatársa volt a lap irodalmi rovatának Kassák Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Szerb Antal, Szabó Zoltán és mások. A pár excellence politikai napilap jellegű Magyar Nemzet irodalmi rovatát is áthatotta természetesen az aktív politizálás szelleme. Felismerhető ez nemcsak az írók személyének kiválasztásában, és általában írásaik tartalmában, hanem például abban is, hogy a háborús esztendőkben a szerkesztőség megragadott minden alkalmat, a tengellyel szemben álló szövetséges országok kulturális életének ismertetésére, méltatására, angol, szovjet, francia, amerikai szerzők írásainak közlésére. Vásárhelyi Miklós Szeptember 14-től 24-ig nagy ZÖLD NÖVÉNY-VÁSÁR boltokban! 30-50 % árengedmény, nagy választék, előzékeny kiszolgálás! Most vásároljon zöldnövényt! A város minden pontján várják Önt a üzletek! 7 A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1974 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 10—11.30 csütörtökön 15.30—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30