Magyar Nemzet, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

z_________ „korlátozott* nukleáris hadviselés ♦%* Esélyit Államok fegyverkezési tervei Washingtonból jelenti Hét­fői András, az MTI tudósítója. Az Egyesült Államok felké­szül a ..korlátozott” nukleáris hadviselésre. Ca­rter elnök, aki korábban elvetette az ilyen tervet, most támogatja a Pentagon elgondolásait — je­lentette csütörtökön a The New York Times. A lap sze­rint az amerikai kormány most mind „általános’­, mind „korlátozott” nukleáris hábo­rúra fel kíván készülni. A minden korábbinál hatéko­nyabb nukleáris fegyverek ki­­fejlesztésére már a jövő é­vig terven felül félmilliárd dollárt kívánnak fordítani. A New York-i lap általában jól értesült katonai­­szakírója úgy tudja, hogy Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója nyomatékosan támogatja az amerikai nukleáris stratégia „forradalmi” megváltoztatá­sát. A kormányon belül meg­vitatott terveket részben he­lyesli Harold Brown hadügy­miniszter is. Maga Carter elnök koráb­ban­ nyilvánosan elutasította a „korlátozott” nukleáris­ hadvi­selés gondolatát, most azon­ban­ támogat egy sor javasla­tot, amelyek ezeket a katona­­politikai elgondolásokat szol­gálják — mutat rá a The New York Times. Ide tartozik, hogy meggyorsították a ko­rábbinál nagyobb robbanó eramiű és pontosabb szárazföl­di és tengeri interkontinentá­lis rakéták kifejlesztését. Új robbanófejeket dolgoznak ki, továbbfejlesztik az irányítás­technikát, milliárdos beruhá­zásokat fordítanak polgári vé­delemre. A Fehér Ház a ter­vek szerint a következő év­ben három százalékkal akarja növelni az idei, amúgy is re­kordmagasságú katonai költ­ségvetést: a Pentagon 137 mil­liárd dollárt igényel, a többi között a fenti tervek megvaló­sítására.­­ A Car­tar- kor­mán­yza­t körei­ben ezúttal is az állítólagos „szovjet veszéllyel” indokol­ják a békeidőiben példátlan fegyverkezési terveket — mu­tatnak rá Washingtonban. Az új tervek, fejlemények azon­ban egyértelműen az Egyesült Államok kezdeményező szere­pét bizonyítják — például a neutron fegyver esetében is. Az új tömegpusztító fegyver­ről amerikai szakértők is megállapították, hogy „korlá­tozott” bevetése növeli egy általános nukleáris háború ve­szélyét. Mint emlékezetes, ok­tóberben jelentették be, hogy megkezdik a neutronfegyver ,,néhány alkatrészének” gyár­tását. A Fehér Ház másik szoká­sos érve szerint a neu­trom­­fegyver kifejlesztésére a nuk­leáris és egyéb fegyverkezés gyorsítására tett intézkedések azt is szolgálják, hogy „a kor­mány támogatást kapjon a törvényhozásban a tervezett SALT-egyezményhez”. A je­lek szerint ez a kétélű takti­ka nem hoz eredményt, a SALT szenátusi ellenzéke nem csökkent. Anglia egyelőre nem csatlakozik a nyugati valutarendszerhez A nyugatnémet banktörté­­nelemben első alkalommal vesz részt az NSZK kancel­lárja a központi ban­ktanács frankfurti ülésén — jelenti az MTI. Helmut Schmidt az új európai valutarendszer szük­ségességéről akarja meggyőz­ni a bankvilág vezetőit, akik­nek a hozzájárulása nélkül a pénzügyi unió nem jöhet lét­re A közös nyugatnémet—fran­,­­ria tervről — amelynek ke­retében a nemzeti valuták ár­folyamai rögzített keretek kö­zötti viszonyban maradnának egymással — a Közös Piac a december elején Brüsszelben tartandó kormányfői ülésén dönt. Az unió egyik alapfel­tétele az, hogy az egyes tag­országok jegybankjai, a baj­ba­­ ütött valuták árfolyamának támogatására szükség esetén felvásárlásokkal avatkozzanak be. Derits Healey brit pénzügy­miniszter — az MTI értesü­lése szerint — az alsóházban kijelentette, hogy­ Anglia nem csatlakozik az EGK új valu­tarendszeréhez, mert mai for­májában nem tartja kielégí­tőnek. A Munkáspárt nagy része a tárgyalásokat, is eluta­sítja. A konzervatív ellenzék elvben támogatja a csatlako­zást, mert attól tart, hogy egyébként az EGK irányítása teljesen a francia—nyugatné­met ,,tengely” kezébe kerül Healey a vitában leszögez­­­te, hogy ha a rendszert az év utolsó hónapjában mégis je­lentősen átalakítanák Anglia igényeinek megfelelően, a kormány bizalmi szavazásra teszi fel a kérdést a parla­mentben. Addig viszont — a kormány megítélése szerint — úgy fest a helyzet, hogy a tervezett reform csak a régi ,,valutakígyót” újítaná fel, amely Angliának több hát­rányt kínál, mint előnyt. A nipírenden: a rehabilitálások „Mu­nkaértek­fílett”t," tart a kínai pártvezetés Pekingből jelenti Éliás Bé­la, az MTI tudósítója. Illeté­kes kínai forrás csütörtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága által összehívott kibőví­tett munkaértekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy hé­ten belül követhet a Központi Bizottság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekez­leten Hua Kuo-feng, a Köz­ponti Bizottság elnöke tartott terjedelmes beszámolót az or­szág belpolitikai helyzetéről és a „négy modernizálás” ütemé­nek meggyorsításáról. A be­számoló, amelyet az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfo­gadtak, egyebek között hang­súlyozta: annak szükségességét­, hogy alapvető változásokat kell végrehajtani a kínai gaz­daságirányítás rendszerében, különösen, ami az állam és a nagyvállalatok, illetve a köz­ponti kormány és a tartomá­nyok gazdasági jellegű kap­csolatait illeti. Hua Kuo-feng beszámolója szerint Kína tár­sadalmi és politikai életében a most következő időszakban a hangsúlyt a törvényesség és a demokrácia helyreállítására, kibontakoztatására és meg­szilárdítására kell helyezni. A beszámoló részletesen fog­lalkozott a káderpolitika prob­lémáival, mindenekelőtt az el­múlt két évtized során félre­­állított és meghurcolt vezetők rehabilitálásának sürgető kér­désével. Az idézett forrás sze­­r­­nt várható, hogy rövidesen bej­elents­k a J­iu Sao-csi, volt államelnök köréhez tartozó hatvanegy vezető káder re­habi­­tálását. A rehabilitáltak között említik Peng Csent és Po Ji-pót. Mint mondják, mindkét politikus elmúlt már hetvenéves, de jó egészségnek örvend, és teljes mértékben alkalmas , a vezetői munkára. A kínai pártvezetés ugyancsak jóváhagyta az 1958-ban levál­tott Peng Tö-huaj marsall egykori honvédelmi miniszter rehabilitálását. (Peng Tö-huaj 1974-ben halt meg.) Az említett forrás szerint egyelőre nincs napirenden Liu Sao-csi egykori államelnök rehabilitálásának kérdése, amelyet „bonyolultnak” ítél a jelenlegi vezetés, nyilvánva­lóan Mao Ce-tung újraértéke­lésének vajúdó problémája miatt. A rehabilitálásokra vo­natkozó döntésről magasabb szinten már tájékoztatták a párt­kádereket. Kínai források rámutatnak, hogy a pártvezetés vélemé­nye szerint Mao Ce-tungot nem lehet és nem szabad fe­lelőssé tenni az 1978-as Tie­­nanmen téri tömegtüntetések elnyomásáért, mert a szóban forgó április eleji napokban már olyan súlyos beteg volt, hogy „nem volt tudatában an­nak, ami körülötte történt”. A vezetés mindenképpen el akarja kerülni, hogy folyta­tódjék a Mao Ce-tung „be­­mocskolására” irányuló kam­pány, ezért igyekszik korláto­zott mederb­e terelni a pekin­gi nagybetűs faliújság-hadjá­ratot. A jelek szerint nem várha­tó lényeges változás a KKP legfelsőbb vezetésében. Magyar Nemzet____________________________________ ■ ■ Palesztin nap az EXSÍJ-ben Sohasem lesz béke a Közel- Keleten addig, amíg a palesz­tin nép nem szerzi meg jogát a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet vezetése alatti füg­getlen államisághoz — han­goztatta szerdán Jasszer Ara­fát, a PFSZ VB elnöke a Pa­lesztinai néppel való szolida­ritás napján Bejrútban ren­dezett tömeggyűlésen. A Wafa palesztin hírügy­nökség által idézett beszédé­ben Arafat ismét hangsúlyoz­ta, hogy a Carter elnök, Be­­gin izraeli kormányfő és Sza­dat elnök által propagált terv „hamis béke” és a megoldás csakis egy „palesztin földön létrehozandó, a PFSZ vezeté­se alatt álló független palesz­tin állam lehet”. Az ENSZ New York-i szék­helyén tartott megemlékezés keretében szerdán Heltai Im­re nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője felolvasta Loson­czi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Indulencio Sievano Aguirre-hez, az ENSZ-közgyűlés ülésszaka el­nökéhez ebből az alkalomból intézett üzenetét. Miközben a közgyűlési­te­remben államfők, nemzetközi szervezetek és intézmények képviselői szólaltak fel a pa­lesztin nép ügye mellett és Kurt Waldheim ENSZ-főtit­­kár is hangsúlyozottan szólt a palasztinkérdés megoldásá­nak fontosságáról. Hodding Carter, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője arról nyilatkozott, hogy az „ünnep­ségek a konfrontáció szellemét idézik fel és nem járulnak hozzá az izraeli—arab konf­liktus igazságos megoldása út­jának feltárásához”. A szóvi­vő szerint Carter elnök fel­kérte Andrew Youngot, az Egyesült Államok állandó EN­S­Z­ -képviselőjét, hogy te­gyen lépéseket az ENSZ fő­titkáránál a szervezet Palesz­tina-bizottsága tevékenységé­nek megszüntetéséért. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nem csinált titkot abból, hogy az Egyesült Álla­moknak szerepe van néhány más államnak az ünnepség­gel szembeni bojkottjában. Szadat Inélben ismertette Reginad Ejjyiplom legújabb javaslatait Men­ahem Begin izraeli kor­mányfő csütörtökön a kairói és a Tel Aviv-i amerikai­ n­agy­követség köz­vetí­t­ésével levelet kapott Anvar Szadat egyiptomi elnöktől — jelentik hírügynökségek. A levél érte­sülések szerint az egyiptomi— izraeli békeszerződéssel kap­csolatos legújabb egyiptomi javaslatokat tartalmazza. Az egyiptomi elnök üzene­tét Sámuel Lervis, az Egye­sült Államok Tel Aviv-i nagy­követe Begim kormányfő és Robert Byrd amerikai szená­tor délutáni találkozóján nyúj­totta át. Byrd szenátor, aki Carter elnök személyes meg­bízottjaként szerdán még Kairóban tárgyalt, tájékoztat­ta Begínt Szadattal folytatott megbeszéléseiről. Mint isme­retes, Byrd szenátor — aki nyilvánvalóan­­ közvetít — szerdán Kairóban úgy nyilat­kozott, hogy Szadat kész a­ tárgyalások ú­j­ra felvételére. Butrosz Ghan­ egyiptomi ügyvezető külügyminiszter csütörtökön a kairói rádióban ismertette Egyiptomnak a wa­shingtoni tárgyalásokon fel­merült nézeteltérésekkel kap­csolatos álláspontját. Közölte, hogy kormánya levélváltás" útján kívánja rögzíteni a cisz­­jordániai és gázai önkormány­zattal kapcsolatos tárgyalások kezdetének időpontját­, s az azt követő intézkedések rend­jét. Az egyiptomi politikus szavaiból kiviláglott, hogy e levélváltással próbálja kivé­deni az arab országok várható ellenvetéseit s egy átfogó ren­dezés kezdetének akarja fel­tüntetni Egyiptom és Izrael egyértelmű k­ülön békekötését. Ghan­ elismerte, hogy a pa­lesztinok önálló államalapí­tásra való jogát a „Camp Da­­vid-i megállapodásokban nem mondták ki egyértelműen”, de úgy vélekedett, hogy az Egyiptom által követelt ren­dezési szakaszok teljesítése után a palesztinoknak „saját államuk lesz”. A béketárgya­­­­lások kilátásairól szólva Ghan­ derűlátásának adott hangot, "kijelentve. ..Ha mindkét ol­dalon van jóakarat, és képze­lőerő, le tudjuk küzdeni a ne­hézségeket.” A spanyol kormány és a szakszervezetek tárgyalásai Madridból jelenti az MTI. Több heti szünet után a két legnagyobb spanyol szakszer­vezeti központ, a munkásbi­zottságok és az UGT vezetői ismét tárgyaltak Fernando Abril Martorell miniszterel­nök-helyettessel arról a gaz­dasági egyezményről, amely az év végén lejáró Moncloa­­paktum helyébe lépne. A teljesen eredménytelen előző tárgyalással szemben az újabb — ezúttal hatórás — megbeszélés után a szakszer­vezeti vezetők, Nicolas Redon­­do, az UGT főtitkára és Nico­­las Sartorius, aki Marcelir­o Camacho távolétében a mun­kás bizott­ságok küldöttségét vezette, elégedetten nyilatkoz­­­­tak. Rámutattak: ha sok kér­désben még nagy is a távol­ság a szakszervezetek és a kor­mány álláspontja között, van lehetőség érdemi tárgyalások­­ra. Tart a vihar a humtoni Tilt* Times* körül Londonból jelenti az MTI. A legnagyobb múltú angol na­pilap, a 193 éves The Times és vasárnapi testvérlapja, a Sunday Times november utol­só napjától egyelőre nem je­lenik meg. A laptulajdonos tőkés csoport ugyanis a kizá­rás fegyverével akarja rá­kényszeríteni korszerűsítési terveit a lapot előállító dolgo­zókra. Lord Thomson, a ka­nadai Thomson szervezet el­nöke, Torontóból küldött nyi­latkozatában hangoztatta, hogy nem szándékozik sem el­adni,­­sem bezárni a Times­­lapokat, és megpróbálta a nyomdászokra hárítani a fele­lősséget a felfüggesztésért. A The Times felfüggeszté­sét a kizárás durva módsze­rének alkalmazását nemcsak a szakszervezeti mozgalom utasítja el, hanem egyre éle­sebben bírálják józanabb pol­gári körökben is. A külpolitika hírei ■£­ (Havanna, MTI) A beszá­moló fölötti vitával és felszó­lalásokkal folytatta munkáját a Kubai Dolgozók Központjá­nak XIV. országos kongresz­­szusa. A vendég küldöttségve­­zetők között szerdán fölszólalt Gál László, a Magyar Szak­­szervezetek Országos Taná­csának főtitkárhelyettese.­­­ (New York, TASZSZ) Nyilatkozatot tett közzé az Egyesült Államok országos békebizottsága és határozot­tan elítélte Washington arra irányuló terveit hogy meg­kezdik a neutronfegyver egyes alkatrészeinek gyártását . (Brüsszel, AFP) Az Euró­pai Közösségek Bizottsága tíz évben határozta meg Spanyol­­ország közös piaci csatlakozá­sának alkalmazkodási idősza­kát tekintettel a spanyol be­lépés okozta mezőgazdasági és foglalkoztatottsági feszültsé­gekre.­­ (Szófia, MTI) Hasznos­nak és gyümölcsözőnek érté­keli a bolgár—belga közös közlemény Petr Mladenov külügyminiszter legutóbbi bel­giumi látogatását, melynek során tanácskozást folytatott kollégájával, Henri­­Simonei­­vel.­­ O (Róma, AP) Kihallgatá­son fogadta a dél-afrikai fel­szabadítási mozgalmak veze­tőit II. János Pál pápa. O (Managua, UPI) A nica­­raguai ellenzéki Széles Front szerdán elvben elfogadta a nemzetközi közvetítő bizott­ság javaslatát arról hogy tart­sanak népszavazást Somoza elnök hatalmon maradásának kérdésében.­­ (Bonn, MTI) A terroriz­mus elleni harc nemzetközi összehangolásáról tanácskoz­tak csütörtökön a nyugatné­met fővárosban a Közös Piac tagországainak belügyminisz­terei P­é­n­t­e­k, 1978. december . Brit gondok MICSODA IDŐKET kell megélnie a nevében is az időkre hivatkozó brit napilap­nak: az időtlennek gondolt The Times hónapok óta küsz­ködött a meg nem jelenés ré­mével. A döntés az utolsó órákra maradt, még Callaghan miniszterelnököt is fölkérték, hasson oda, hogy november 30-át követően ne függesszék föl bizonytalan időre a lap ki­adását. A vita oly régen hú­zódik, hogy a londoniak már, hozzászokhattak a gondolat­hoz, egy szép napon nem jele­nik meg az 1785-ben alapított napilap. Nagy-Britannia a The Times nélkül? Mintha Auszt­ria a Die Pressét, Franciaor­szág a Le Monde-t, az Egye­sült Államok a The New York Times-t vesztené el , hiszen a The Times immár csaknem két évszázada hozzátartozik, vagy még inkább hozzánőtt a brit társadalom intézmény­­rendszeréhez. Tekintélye a polgári, kon­zervatív körökben vitathatat­lan, bár hasábjain megjelen­nek túlságosan jobb felé hajló eszmefuttatások is, elem­zéseire többnyire egyfajta konzervatív mértéktartás a jel­lemző. Talán ennek köszönhe­ti a lap, hogy a szigetország­ban megtiszteltetésnek tekin­tik az olvasók, ha egy-egy le­velük megjelenhet a The Times-ban, a magvasnak szánt vezércikkek mellett, a hagyo­mányos helyen. Ugyancsak számon tartja a brit közvéle­mény, de talán a külföld is, hogy kiről milyen hosszú nek­rológot közölnek a The Times szerkesztői. Megoldást, éppen az újság hagyományai miatt, feltehe­tően mégis találnak majd a tulajdonos Thomson cég és a nyomdászokat tömörítő szak­­­­szervezet képviselői. Az alku­dozások,­­a csütörtöki hat­ár­­idő lejártával, , nyíl­vári, új szakaszba lépnek, de a konf­liktus, jellegén nem változtat­nak. A nyomdászszakszervezet vezetői a tagság nyomására szembehelyezkednek a cég menedzsereinek az elképzelé­sével. A konszern üzleti stra­tégái korszerűsíteni szeretnék a lap előállítását, bevezetnék a számítógéprendszert és a fényszedést. Mindezzel jó né­hány munkahely szabadulna föl, s a megmaradók egy ré­szét­ is újságírók, valamint tit­kárnők töltenék be. A korsze­rűsítés jogos igényét a szak­szervezet csúcsán elismerték, hiszen a The Times — akár a Fleet Street több más új­ság­ja is — a technikai körül­­ményeket tekintve sok nyugati vetélytárs mögött kullog. A LES­ARADÁS azonban nem a szakszervezet hibája, hanem a hajdani sajtócézáro­­ké, akik nem annyira üzleti vállalkozásnak, hanem a poli­tikai befolyásolás egyik eszkö­zének szánták lapjukat. Köz­vetlenül és maguk irányítot­ták a napi szerkesztést, de a technikai korszerűsítéssel ke­veset gondoltak. Velük szem­ben a Thomson cég mai sajtó­mágnásai inkább üzletembe­rek, pénzük egy rész­e más vál­lalkozásokban befektetve, miért ne akarnák, s követel­nék meg a gazdaságosságot, magyarán a profitot, éppen a The Times-tól és társaitól? A technikai megújulás a szedők, a nyomdászok munkahelyét, létalapját fenyegeti, így jön létre az a konfliktusáél­yzet, amely egyébként túlmutat a The Times szerkesztőségén és a Fleet Streeten is." A kor­szerűsítés igénye ütközik a munkavállalók érdekeivel, kü­lönösen, ha a menedzserek az alkalmazottak rovására pró­­bálják a modern technika vív­mányait meghonosítani. A napilap gondjai főképpen az újság stábját emésztik, a miniszterelnökig éppen­­hogy csak elhallatszanak a The Times körüli panaszok. James Callaghannek és kor­mányának nyilván nem a na­pilap okozza az igazi főfájást. Hogy mi — arról nemrégiben éppen a The Times számolt be, megírván egyik vezércik­kében Anthony Benn energia­ügyi miniszter esetét. Ponto­sabban nem is az övét, ha­nem parlamenti titkáráét, aki egy szép napon levelet talált asztalán, nem is akárkitől, ha­nem a miniszterelnöktől. Az elbocsátó szép üzenetet írta meg neki Callaghan, még­pedig azért, mert a nyugat­európai valutarendszer tervé­ről szóló, és bizalmasnak szánt iratok egyikét a titkár olya­noknak is odaadta, akiknek nem lett volna szabad elolvas­ni az anyagot. A MINISZTER nem tehetett mást, mint nyert egyet és saj­nálkozott: a hivatali fegyelem megsértését az ő­ megkerülésé­vel torolta meg a kormányfő és vele a valutarendszer miatt már amúgy is összekülönbö­zött. Benn miniszter ugyanis kint szeretne maradni, mint a Munkáspárt egész balszárnya, nemcsak a valutarendszer, ha­nem akár a Közös Piac falain kívül is. Ha már ez utóbbi nem megy, az előzőt próbálja — hívei támogatását élvezve — megvalósítani. Az energia­ügyi tárca gazdája harcosan támadja a valutarendszert, s néhány héttel ezelőtt meg is intette a kormányfő, mondván, hogy a kabinet tagjainak mégiscsak alá kell vetni ma­gukat egyfajta fegyelemnek. Nem mintha a Munkáspárt centruma, élén Callaghannel, lelkesednék a nyugatnémet indíttatású, a franciáknak is tetsző elképzelésért. A Közös Piac körül brit bánatok egyik forrása éppen a valutaövezet. Londonban úgy gondolják, hogy a túlzottan szoros pénz­ügyi kapcsolatokat megsínyle­­né a brit ipar, a még közvet­lenebb verseny miatt növe­kednék a most is meglehető­sen magas munkanélküliség. A kifejezetten gazdasági, a font sterling helyzetéhez is kapcsolódó fenntartások mel­lett ott bújkál a brit berzen­kedés mögött a máskor is kí­sértő hátsó gondolat: a valuta­­övezet nem csorbítja-e a­­lon­doni döntéshozók jogkörét? Ezeket a fenntartásokat el­mondta az utóbbi napokban az angol kormányfő olasz és ír kollégájának és a francia el­nöknek is. A brit kételyeket a párizsi eszmecserék sem oszlatták el. Az angolok szinte a belépés­től kezdve állandóan perben állnak a brüsszeli intézmé­nyekkel, nehezen találják he­lyüket Nyugat-Európában. A birodalmi szálakat nem olyan könnyű elvágni, mint gondol­ták volna, az óceán túlsó fele sokszor „közelebb” van,­­mint egynémely szomszéd, az Euró­pán valamelyest mindig is kí­vülálló szigetország félti vélt vagya valódi önállóságát a kö­zös piaci intézményektől. Eb­ből fakad, hogy a jövő eszten­dőre tervezett, éppen a britek miatt elhalasztott EGK par­lamenti választások ellen oly sok kifogást hangoztatnak a brit fővárosban. Ezekről az el­lenvetésekről az elmúlt he­tekben szinte naponta szól­tak a politikusok, írták a la­pok. Callaghan fölelevení­tette a régi brit bánatot a mezőgazdasági rendszer avultsága miatt, követette, hogy az EGK piacaira" be kell engedni " az eddiginél nagyobb mennyiségben — és a kívülálló országok agrártermé­keit. A régi panaszokhoz új is társult: a többiekhez, fő­képpen az NSZK-hoz mért „szegénysége” okán Nagy-Bri­­tannia túl sokat fizet a brüsz­­szeli kasszákba — í­gy a kor­mányfő —, sőt 1980-ra a szi­getország az NSZK-t is meg­előzheti a nettó befizetések te­rén. AZ ELÉGEDETLENKEDÉS régi, már-már hagyományos forrásokból táplálkozik. A pa­nasznapok állandósítása össze­függ a néhány nap múlva Brüsszelben kezdődő csúcsér­tekezlettel. Ekkor döntenek a valutarendszer jövőjéről, de nem megalakítása kérdéses, hanem az, hogy milyen formát választanak az érdekeltek. Bonn viszi minden bizonnyal a prímet az integráció vezető kvartettjében. Párizs segít "ne­ki. Róma és még inkább Lon­don kontrázni próbál majd. A brit ellenvetések hangsúlyozá­sa — túlhangsúlyozása? — te­hát a brüsszeli tárgyalási po­zíciók erősítésére szolgáltak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szigetországnak ne len­ne tényleg baja európai szö­vetségeseivel, a gazdasági in­tegrációval. Ez a brit bánat — igaz, ha nem is akko­ra, amekkorának a beszédek és beszámolók alapján látszik. Martin József

Next