Magyar Nemzet, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

e­ hér Ház sajtótitkára nem kö­zölte pontosan, hogy milyen szempontból vizsgálták meg a kínai atomkísérletek kérdését, kijelentette azonban, hogy a kínai fél nem vállalt semmi­féle kötelezettséget a légköri kísérletekkel kapcsolatban. A­­.sajtótitkár hangsúlyozta, hogy az afrikai és egyéb re­gionális­ problémák ,— mint például a koreai és a közel­­keleti helyzet — megvitatásá­ra véleménycsere, a felek ál­láspontjának megvilágítása keretében került sor és ezek­ben a kérdésekben nem pró­báltak formális egyetértésre jutni. Mint közölte, nem tudja, hogy a vietnami határon ész­lelt kínai csapatösszevonások kérdését megvitatták­-e. Ennek kapcsán a New York Times rámutatott: „Értesülések sze­rint Carter és Teng Hsziao­­ping megvitatta a vietnami határon kialakult helyzetet, és Carter óvta Kínát bármiféle lépéstől.” A Washington Post ugyan­akkor amerikai hírszerzési adatokra hivatkozva azt jelen­tette, hogy ,,az utóbbi három hét folyamán jelentős kínai erőket — 10—12 hadosztályt — vontak össze a Vietnammal határos körzetekben". Mint a lap hozzáfűzte: „amerikai for­rások szerint Kína túlságosan nagy erőket von össze ahhoz,­­hogy ezt egyszerűen erőfitog­tatásnak lehessen tekinteni”. Mint az MTI jelentette, Teng Hsziao-ping a keddi nap nagy részét arra fordította, hogy meggyőzze az amerikai törvényhozást: a pekingi ve­zetésben jó politikai és gazda­sági partnerre talál. A szená­torok és a képviselők azonban kötelezettségvállalást szerettek volna kiszedni belőle, hogy Kína az amerikai—tajvani „védelmi szerződés” lejárta után sem támadja meg a szi­getet. Teng válaszul emlékez­tette őket, hogy Kína immár nem beszél Tajvan ,,felszaba­dításáról”, majd kijelentette: „Ha Tajvan visszatér az anya­országhoz, és csak egy Kína létezik majd, maradéktalanul tiszteletben fogják tartani a sziget jelenlegi realitásait.” Teng azonban arra nem volt hajlandó, hogy végérvényesen kizárja kínai katonai lépések lehetőségét. „Megkerülte a lé­nyeget, s valójában azt mond­ta, hogy erőszakot fognak al­kalmazni Tajvan ellen” — így kommentálta a díszvendég ki­jelentéseit Helms konzervatív republikánus párti szenátor. A Fehér Ház szóvivője és más források szerint Teng nem támadta ugyan nyíltan a készülő új SALT-egyezményt, de mindent megtett, hogy a Szovjetuniót rágalmazva befo­lyásolni próbálja az amerikai politikát. Teng azt állította, hogy a Szovjetunió meg fogja szegni a SALT-megállapodást, s hogy az egyezmény nem se­gít majd a világpolitikai fe­szültségek enyhítésében. Tá­.K­art a vietna­isii a kínai határon Hanoiból jelenti az MTI. A hanoi sajtó közlése szerint változatlan erővel folytatódik a kínai provokációsorozat Vietnam északi határkörzete ellen. A­z elmúlt napokban a kínai hatóságok incidenseket provokáltak a vietnami határ­térség több szakaszán. A kí­nai támadások középpontjában Láng San­ tartomány Van Láng nevű körzete áll. Január 30-án kínai fegyveresek két alka­lommal hatoltak be az emlí­tett körzetbe és csak a vietna­mi önvédelmi erők ellentá­madásának hatására vonultak vissza. Kínai alakulatok egyidejű­leg bekerítő akciókat hajtot­tak végre Loc Binh körzeté­ben.. A korábbi provokációik­hoz hasonlóan a kínai egysé­gek most is tüzet nyitottak a térségben szolgálatot teljesí­tő vietnami határőrökre és röplapokat szórtak szét. A vietnami egységek tűzharcban visszaűzték a behatolókat kí­nai területre. Provokatív kínai cselekmé­nyekre került sor Hoang Lien San tartomány különböző pontjain is. Az egyi­k támadás következtében egy vietnami állampolgár életét vesztette, többen megsebesültek. Khomeini ha­­ctérténiek cim­sléjén Példátlan méret 11 erődemonstráció Teheránban Hírügynökségi jelentések szerint Khomeini ajatollah, az iráni ellenzék 15 éve száműze­tésben élő vezetője csütörtö­kön délelőtt tér vissza Iránba. A hadsereg több ezer kato­nája harci öltözetben, géppus­kákkal megerősített járműve­ken vonult fel Teherán ut­cáin. A soha nem látott mé­retű erődemonstrációban a sahhoz fanatikusan hű császá­ri testőrség egységei, a légierő, a haditengerészet és a száraz­földi erők katonái egyaránt részt vettek. A császári gárda páncélautói a repülőtérhez vo­nultak. Ellenzéki vallási kö­rökben attól tartanak, hogy a katonaság esetleg megpróbál­ják megakadályozni Khomeini ajatollah hazatérését. A Reuter és az AFP szerint az ország lakossága nagy lel­kesedéssel várja a vallási el­lenzék vezetőjét. Fogadására valóságos nagytakarítással ké­szítették elő Teheránt, önkén­tesek bontották le a kiégett gépkocsikból emelt barikádo­kat, söpörték és mosták az ut­cákat. A főutak fölé üdvözlő transzparenseket feszítettek ki. A hadsereg erődemonstrá­ciója következtében Teherán­ban szerda estére még feszül­tebbé vált a légkör. A katonák ismét tüzet nyitottak a tünte­tőkre, jelentések szerint hár­man meghaltak, huszonöten pedig megsebesültek. Sapur Baktiar miniszterelnök a nem­zethez intézett üzenetében hangoztatta:­­ kormánya félre nem érthető módon az alkot­mány szellemében jár el, és nem engedi állampolgárok életének és vagyontárgyainak „veszélyeztetését”. Khomeini hazatértének elő­estéjén Baktiar miniszterel­nök üzenetében kormányának támogatására szólította fel az iráni népet. Utasította a kato­nákat, hogy engedély nélkül ne hagyják el kaszárnyáikat, majd az eddigi összetűzésekért „provokatív elemekre” hárí­totta a felelősséget. A teheráni sajtó a hadsereg példátlan méretű erődemonst­rációja láttán ismét egy ál­lamcsínykísérlet lehetőségéről írt. Nem érzik magukat biz­tonságban az Iránban tartóz­kodó külföldiek: kétszáz angol állampolgárral a fedélzetén Teheránból Bahrainba érke­zett három brit katonai szállí­tó gép. A svéd és a belga ha­tóságok szintén felszólították Iránban dolgozó állampolgá­­raika, hogy mielőbb hagyják el az országot. Iráni újságok szerint Kho­meini fogadására csütörtökön mintegy ötmillióan sereglenek össze a repülőtérről a városba vezető útvonal mentén. Etiópia és Kínva barátsági s­riző­lést írt alá Addisz Abebából jelenti a TASZSZ. Daniel Arap Moi kenyai és­ Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő szerdán aláírta a két ország között létrejött barátsági és együtt­működési szerződést. A dokumentumban a felek leszögezik, h­ogy erősíteni és' fejleszteni ' ják kapcsolatai­kat a Szuverenitás, a területi integritás, a határok sérthe­tetlensége, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatko­zás, az egyenlőség és a köl­csönös előnyök elveinek tisz­teletben tartása alapján. A szerződő felek kijelentik, hogy ragaszkodnak az ENSZ­ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányában lefektetett elvekhez és célokhoz. Kifejtik: következetesen szembeszegül­nek az expanzionista politiká­val, bármilyen ország vagy országok csoportja folytassa is azt. Hangsúlyozták, hogy fo­kozzák harcukat a gyarmato­sítás, a neo­kolonializmus, a faji megkülönböztetés végle­ges felszámolásáért. Etiópia és Kenya a két ország népeinek érdekében fejleszteni fogja kétoldalú kapcsolatait politikai, gazda­sági, katonai, tudományos és kulturális téren egyaránt. A szerződést tíz évre kötöt­ték, s a két­ országban érvé­nyes alkotmányos eljárások­nak megfelelően emelik tör­vényerőre. Masar Nemzet Gilhard Kierik és Tudor­­.sírkny találkozója . Szófiából jelenti az MTI. A BKP Központi Bizottságának, valamint a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának és Államtanácsának meghívására szerdán hivatalos baráti láto­gatásra Szófiába érkezett a Lengyel Népköztársaság párt­os állami küldöttsége.. A dele­gációt Edward Gierek, a LEM­P első titkára vezeti és annak egyik tagja Piotr Jaro­­szewicz, a LEMP Politikai Bi­zottságának tagja, miniszterel­nök. Edward Giereket a szó­fiai nemzetközi repülőtéren Todor Zin­­kor, a BKP első tit­kára, az Államtanács elnöke fogadta. Szerdán délután Szófiában megkezdődtek a hivatalos tár­gyalások Todor Zsivkov és Edward Gierek, valamint a két államférfi által vezetett tár­gyaló küldöttség között. A rendkívül szívélyes, baráti lég­körben zajló megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit vitatják meg. A hivatalos tárgyalások meg­kezdése előtt Edward Gierek udvariassági látogatást­ tett Todor Zsivkovnál. Ugyancsak a tárgyalások előtt a Gierek által vezetett lengyel küldött­ség megkoszorúzta Georgi Di­mitrov szófiai mauzóleumát. te­liérsi hadernzaökkentési megbéslék­nek k­jjabb fordulóját Bécsből jelenti az MTI. Szerdán , Bécsben megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről kezdett tárgya­lássorozat 17. ülésszaka. A sor­rendben 191. plenáris ülés el­nöke és első szónoka David Reece nagykövet, a kanadai küldöttség vezetője volt. Őt követően szólalt fel Tadeusz Strulak nagykövet, a tárgya­lásokon részt vevő lengyel küldöttség vezetője. Mint a plenáris ülést követő sajtóértekezleten Strulak nagy­követ kifejtette, a szocialista országok 1978. június 8-i ja­vaslata jó alapot teremt a fe­lek számára kölcsönösen elfo­gadható megállapodás kidol­gozásához. A nyugati orszá­gok azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel és továbbra is halogatják a nagy jelentőségű, kompromisszumos javaslatra vonatkozó válaszadást. A NA­­TO-országok a tárgyalásokkal kapcsolatos alapvető kérdé­sekben kitartanak eredeti ál­lásfoglalásaik mellett. A ta­nácskozáson a vitát most megpróbálják a szocialista or­szágok fegyveres erőinek lét­számában feltételezett eltéré­sek tisztázására terelni, illet­ve korlátozni, amely kérdés önmagában lényeges ugyan, de semmi esetre sem tekinthető a haderőcsökkentési tárgyalá­sok legfontosabb kérdésének. Szem­élyi változások a román kormányban Bukarestből jelenti az MTI. A Scinteia szerdai száma kö­zölte, hogy elnöki rendelettel átszervezéseket hajtottak vég­re a román kormány összeté­telében. Felmentették miniszterel­nök-helyettesi tisztségéből Vir­gil Cazacut és Trandafir Co­­dirla vllamosener­gia-ügyi mi­nisztert. Gheorghe Ciorát, aki eddig miniszterelnök-helyettes és az ipari építkezések miniszter­e volt, mindkét tisztségéből fel­mentették, s egyben kinevez­ték villamosenergia-ügyi mi­niszterré. Az ipari építkezések miniszteri tárcáját Ion Dinca kapta meg, akit egyben mi­niszterelnök-helyettessé is ki­neveztek. * Felmentették Gheorghe Pa­na munkaügyi minisztert, aki a bukaresti­ néptanács elnöki tisztéből távozott Ion Dinca helyére kerül. Új munkaügyi miniszterré Emil Bobut nevez­ték ki. II. János Pál pápa mexikói programja A Reuter és az AFP jelen­tése szerint Mexikó második­ legnagyobb városában, Guada­­lajarában töltötte keddi napját II. János Pál pápa, s beszé­deit több mint egymillióan hallgatták. A guadalajarai labdarúgó­­stadionban 75 ezer főnyi hall­gatóság előtt beszélt. Elítélte az igazságtalanságot, a társa­dalmi konfliktusokat, valamint „a gyűlölet és erőszak ideoló­giáját”, hozzátéve, hogy a ke­resztény ember számára ,,az igazságtalanság puszta elítélé­se nem elegendő”. Az egyházfő látogatást tett a város nyomornegyedében, ahol kétszázezer fős tömeg gyűlt össze ebből az alkalom­ból. II.­János Pál felszólí­totta azokat, akiknek módjukban áll, „és kereszténynek érzik magukat”, tegyenek többet a szegények érdekében. Tömegek várták a pápát a guadalajarai katedrális előtt is a város főterén, valamint a zapopani bazilika előtt. Az egyházfő ellátogatott a város börtönébe és megáldotta az el­ítélteket. Kedden este vissza­tért Mexikóvárosba. A pápa szerdán fogadta öt közép-amerikai ország — Cos­ta Rica, Salvador, Honduras, Guatemala és Nicaragua — k­ü­l­ügy­mi­n­iszteré­t. A ta­lálko­­­zón a külügyminiszterek or­szágukba szóló meghívást ad­tak át az egyházfőnek. A saj­tó kizárásával megtartott ta­lálkozó után a Costa Rica-i külügyminiszter közölte: a külügyminiszterek kifejezték megelégedettségüket, hogy a pápa ellátogatott az amerikai kontinensre. Mugabe élesen elítélte a rh­odesiai ,­népgy­alázást Hírügynökségi jelentések szerint Robert Mugabe, a Zim­babwe Hazafias Front társ­elnöke szerdán élesen elítélte a „belső rendezés” keretében megtartott rhodesiai „népsza­vazást”. A referendumon, amelyen csak a fehér lakos­ság szavazhatott, elfogadták a­z új „alkotmányt”. A népszavazást még Jere­­miah Chirau, a Smith-kor­­mányzat egyik megalkuvó afrikai vezetője sem tartja lényeges fejleménynek, mivel véleménye szerint a fehérek már korábban állást foglaltak a „többségi kormányzás mel­lett”. Ábel Muzorewának, a fehértelepes rezsim másik af­rikai politikusának szervezete pedig lemondásra szólít­ja fel Ian Smith-t, abban a remény­ben, hogy távozása után a nyugati országok szívesebben elismerik, majd a „belső ren­dezés” során létrejött politi­kai képletet. Az amerikai kormány szer­dán elutasította a Smith-rend­­szer rhodesiai „népszavazását”. A külügyi szóvivő ugyan „je­lentős lépés”-nek nevezte az eseményt a többségi uralom megteremtésében, de emlékez­tetett rá, hogy a szavazás nem terjedt ki a lakosság többsé­gére, a színesekre. Maputóból jelenti a TASZSZ. Szerdán folytatta munkáját Maputóban az el nem köte­lezett országok koordinációs bizottságának rendkívüli, kül­ügyminiszteri szintű ülésszaka, amelyet kedden Samura Ma­cuei , a Mozambiki Népi Köz­társaság elnöke nyitott meg. ­ O (Moszkva, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására Moszkvába látogat Jean-Fran­­cois Poncet francia külügymi­­niszter. A hivatalos látogatás­ra február első felében kerül sor. O (Bangkok, Reuter) Kh­ang­­szak Csamanand thaiföldi mi­niszterelnök márciusban hiva­talos látogatásra a Szovjet­unióba utazik. Ezt közölte szerdán egy kormányszóvivő Bangkokban. M CA (Madrid, MTI) Spanyol politikai körökben megelége­déssel fogadták a francia ha­tóságok kedden elfogadott in­tézkedéseit az ETA baszk ter­rorszervezet francia területen lakó tagjaival szemben. A francia hatóságok a spanyol igazságügyi szervek rendelke­zésére bocsátották azt a hét — terrorista tevékenységgel " vá­dolt— baszk személyt, akiket a francia rendőrség kedden tartóztatott le. .Csütörtök, 1999. február 1. Portugál iránykeresés MEGLEPETÉSEK alaposan érték­­a „jövőkutatókat", akik az Ibériai -félszigeten várható változásokat próbálták meg­jövendölni. Tavaly az őszi hó­napokban csaknem mindenki biztosra vette, hogy Portugália­ a hosszas kormányválságból csupán időelőtti választások­kal tud kikecmeregni, Spa­nyolországban pedig ugyan­ilyen arányban tartották való­színűtlennek, hogy az urnák­hoz szólítják a polgárokat. Az ellentétesen jóslók hangját el­nyomta a köz­véleménye — függetlenül attól, melyik párt­hoz tartoztak. Különbség mindössze abban volt, hogy némelyek kifejezetten akarták a választásokat, mások viszont ellenezték. Nos, választások éppen lesz­nek az Ibériai félszigeten, de annak a színhelye Spanyolor­szág, míg Portugália a jelek szerint igyekszik kihúzni az időt a törvényes határig, 1980-ig. A döntés nem esetle­ges, hanem — nem kis rész­ben Banes elnök megfontolása alapján — annak a mérlege­lése, mennyit segítene az új választás a kibontakozáshoz vagy milyen mértékben fokoz­ná a politikai bonyodalmakat. Akik a négy vezető, de külön­­külön kisebbségben levő párt­ból sürgették a szavazók ...tesztelését”, azok a pillanat­nyi erőviszonyokban bíztak, s abban, hogy Mario Soares kormányának tavaly júliusi bukása után csökkent a szo­cialisták népszerűsége, ezáltal a politikai befolyásuk is. A szúrópróbák alapján ebben az időben a hangulat a két jobb­oldali beállítottságú pártnak, a szociáldemokratáknak és a demokratikus centrumnak kedvezett, érthetően ők­ ter­jesztették a legbuzgóbban a közeli választások kiírásának a hírét. Abban ugyan nem re­ménykedtek, hogy bármelyi­kük is jelentős többséget sze­rezhet a parlamentben, de a további politikai osztódás ré­vén a vezetés közvetlen köze­lébe kerülhettek volna olyan csopo­rtosu­lások, amelyekkel egy esetleges koalíciós tárgya­­láson könnyebben szót érthet­nek, mint a mostani politikai felállásban. TÖBB KÍSÉRLET kudarca bizonyította, hogy Portugáliá­ban olyan négyszög jött létre, amely sehogy sem alkothatott szabályos politikai formát; va­lamelyik pontja mindig gyen­gébb maradt. S bármilyen pá­rosítással próbálkoztak volna — ha arra az egyes pártok egyáltalán ráállnak —, az előbb-utóbb úgy végzi, mint Soares, aki végül is a szocia­lista eszméktől legtávolabb le­vő jobboldali CDS-szel kötött nem túl­ sikeres házasságot. A pártvezérnek sok mindent sze­mére vetettek azóta, hogy Eanes tábornok felmentette a miniszterelnöki tisztségből. A szocialisták „keményebb” szár­nya az engedékenysége miatt bírálja, hiszen az ő kormány­zása idején kezdték meg a forradalmi vívmányok felszá­molását, az államosítások fe­lülvizsgálását és a földek visz­­szaadását. Ez a vonal sem jut el odáig, hogy a kommunis­tákhoz hasonlóan a reformter­vek sérthetetlenségét hirdesse, de a megkezdett folyamatban olyan precedenst lát, amely hivatkozási alapot ad mind­annak a felszámolására, amit az 1974-es fordulattal elértek. Az ellentábor viszont a P­SP-n belül is tudatosan fe­ledtetni akarja a forradalmat, helyre akarja igazítani a ,,jog­talanságokat”, mindenekelőtt azzal, hogy az elhagyott birto­kokat annak idején elfoglaló parasztoktól elveszik a földe­ket és visszaadják az eredeti tulajdonosoknak. Egymillió holdnyi területről van szó; a birtokosoknak lovas rendőri­­segédlettel eddig annak nyolc­­tíz százalékát sikerült vissza­szerezniük, s még csaknem háromszor annyian minden­képpen végre akarják hajtani a „rendezést”. Ezek a szövet­kezetek azonban, ha kezdetle­ges formában is, a forrongóbb déli vidékeken jöttek létre, itt volt a legtöbb nincstelen , s itt a legerősebbek a kommu­nisták. A földreform teljes megsemmisítése tehát már szándékában is előrevetíti az újabb nyugtalanságot. A fönntartások is ebből kö­vetkeznek, s a novemberben kinevezett új kormányfő, Ma­­ta Pinto ezért nem bátrabb e kérdésben szocialista elődjé­nél. A pártonkívüli miniszter­elnök, aki technokrata kabine­tet alakított, viszonylag hosz­­szan hallgatott a programjá­­ról. Az általánosságokon túl először az elmúlt napokban fogalmazta meg a nyilvános­ság előtt az elképzeléseit, ame­lyek egy gazdaságilag szilárd Portugáliára vonatkoznak. Mindaz, amit kormányzásának az idejére, s azon túl is ter­vez, szorosan kapcsolódik a fejlett nyugati államok érdek­lődéséhez, feltételezve, hogy e partnerek a jövőben bőke­zűbbek lesznek, és visszaránt­ják a szakadék felé tartó por­tugál gazdaságot. Mota Pinto tényekkel kezdte a beszámoló­ját: a költségvetést 1978-ban kétmilliárd dollár deficittel zárták, s törleszteniük kell az 5,5 milliárdos külföldi hitelt. Az adósságokat viszont csak újabb segélyekből és kölcsö­nökből tudják visszafizetni, rá , vannak tehát kényszerítve — így hangzik az érvelése —, hogy a nyugatiaknak a kedvé­ben járjanak, és politikailag is bizalmat keltsenek maguk iránt. Portugália is a Közös Piac­ra tekint várakozóan, s annak ar­ányában, amint nehezebbé­ válik a­ csatlakozás, növekszik az igyekezet a bizonyításra. NEM KÖNNYŰ azonban a jelenlegi Portugáliában olyan eredményeket fölmutatni, ame­lyek meggyőznék a befektetni kívánókat, hogy ott a pénzü­ket haszonnal forgathatják. Mota Pinto szintén hivatko­zott­­ erre, amikor szigorításo­kat helyezett kilátásba. A laza termelési fegyelem, az ismét­lődő munkabeszüntetések, a sztrájkok lehetetlenné teszik a gazdaság talpraállítását, en­nek következménye a hatal­mas infláció, az alacsony bér és a csökkentett foglalkozta­tottság. Amiért tehát az utcára vonulnak a tiltakozók, éppen abból következik, hogy a gaz­daság kiegyensúlyozatlan. Az önmagába visszatérő vonal be­keríti mind a két­­tábort, a munkáltatókat és a munkavál­lalókat is, s szinte elképzelhe­tetlen, hogyan jutnak ki e bű­vös­­ körből. Javaslatok ugyan hangzanak el, de azoknak mindegyike tartalmazza vala­milyen formában az erőszakot. Mota Pinto máris harcot hir­detett a „civil gerillák”, a po­litikai ellenzék, főként a kom­munisták ellen — egyenlőség­­jelet téve az agitáció és a fegy­veres fel­forgatás közé. Új diktatúra következik Portugáliában vagy sem? — ezt ma már nemcsak a kom­munisták kérdezik, a nyuga­tiakat is érdekli a válasz. A kapcsolattartás egy demokra­tikus vezetésű országgal ugyanis az ő­­helyzetüket, .is megkönnyíti, ezért az alkot­mányos formák betartását ösz­tönzik. Portugáliában azonban a Caetano-kormány bukását követő időszak legnagyobb eredményeként a nyugati vi­lág egyik leghaladóbb alap­­törvényét fogalmazták meg, amelynek a szellem­e nem fe­lel meg többé a vezetésnek. Már Soares is minduntalan beleütközött az alkotmány elő­írásaiba, túl is lépett rajtuk több ízben, illetve kiegészítők­kel és módosításokkal próbál­ta a politikájához alakítani. A jobboldal eleve elfogadhatat­lannak ítélte Portugália szá­mára, íg­y nem véletlen, hogy a szociáldemokrata La Carnei­­ro előrukkolt a javaslatával: meg kell változtatni az alkot­mányt. Mindenképpen törölni kell belőle az osztályok nél­küli társadalomba való átme­net gondolatát, s hangsúlyozni kell a magántulajdon jogossá­gát és a portugál gazdaságban betöltött meghatározó szere­pét. AZ ALKOTMÁNY megvál­toztatásáról még nem kezdő­dött meg a nyílt vita, a leg­több érvelésben azonban máris összekapcsolják az új szellemű, tehát kapitalista be­állítottságú alaptörvényt a nyugati érdekeltségekkel, és az abból az irányból várható támogatással. A kommunisták elvetik, hogy akár egy tollvo­nással is kiigazítsák az alkot­mányt, a két érintett, akinek a véleményére figyelnek, Eanes tábornok és Mario Soa­res viszont mind ez ideig hall­gatott e témáról. A szocialista vez­ető nem akarja tovább csökkenteni a népszerűségét egy rossz szólással, az elnök pedig sem jobbra, sem balra nem engedve, a helyes politi­kai irányt próbálja megtalálni. Zsigovits Edit

Next