Magyar Nemzet, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

FOLYÓIRATSZEMLE Magyar Pszichológiai Szemle, Rádió és Televízió Szemle „Célkitűzésünk elsősorban az egyéni többlépcsős mobilitás folyamatának követése volt, amelynek során a hátrányos társadalmi, művelődési hely­zetből származó akadályokat leküzdő fiatalok családjuk művelődési szintjét messze meghaladó iskolai tanulmá­nyokat folytatnak.” Molnár Péter szögezi le ezt a Magyar Pszichológiai Szem­le új számában olvasható ta­nulmányában, amely a felső­fokú továbbtanulási igény bizonyos társadalmi és sze­mélyiség-feltételeit vizsgálja. (Pontosabban: egy sok eszten­dős, úgynevezett „longitudiná­lis”­­— folyamatában követett — szociológiai és pszichológiai vizsgálat eredményeit közli.) A szerző elfogadja a szakiro­dalom, elsősorban D. A. Gos­­lin ama álláspontját, amely szerint „a szocializációs folya­mat halmazati jellegű, tehát a korábbi szocializáció során el­ért eredményeket és azok jö­vőben várható következmé­nyeit célszerű vizsgálat tár­gyává tenni.” A Molnár által ismertetett vizsgálat valóban azt mutatja, hogy ,­a 7 éves korig tartó szocializáció folya­mán, szerzett előnyök, illetve hátrányok közvetlen és erős szerepe érvényesül 13 éves korig”. Ez a hatás a továb­biakban módosul — mind na­gyobb lesz a szerepük a gyer­mekek egymástól eltérő intel­lektuális képességeinek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy „a továbbtanulási igényt a szülők társadalmi helyzete közvetve is befolyásolja. A korábbi, a hetedik osztályig végbemenő szocializációs fo­lyamat során elért tanulmányi sikeren, mint közbülső válto­zón keresztül is”. A kutatás második szaka­szába legfeljebb nyolc általá­nos iskolai-­végzettséggel ren­delkező ,fizikai dolgozó szülők 4,5—5, tanulmányi­­-átlagú gyermekeit vonták be. A ,,lon­gitudinális” felmérés a to­vábbtanulási igény, alakulásá­nak a legkedvezőbb esetét a közülük gimnáziumban to­vábbtanuló, s 17 éves koruk­ban is felsőfokú tanulmá­nyokra készülő gyerekekkel reprezentálta. Igyekeztek meg­keresni a felsőfokú továbbta­nulási igényükről végül is le­­mondókat is. És mert egyik céljuk szerint éppen „a jó in­tellektuális képességeknek és a hátrányos művelődési hely­zetnek a továbbtanulási igény­re gyakorolt együttes hatását” kívánták feltárni, két kont­rollcsoportot is létrehoztak, amelyekkel „ellenőrizni kí­vántuk, hogy a továbbtanulási igény megőrzését garantáló pszichikus tulajdonságok füg­getlenek-e a 13 éves kori ta­nulmányi eredménytől és a gyermek társadalmi, művelő­dési helyzetétől.” A különböző modern mód­szerekkel végzett elemzések egyik következtetése: „Azok a gyerekek, akiknél a jó tanul­mányi eredmények nem a jó intellektuális , képességeket, jel­zik, könnyebben lemondanak a továbbtanulásról”. E képes­ségek kialakulásában és főleg erősítésében természetesen nagy szerepe van az inger­­gazdag, nyitott, barátságos kö­vetelményeket támasztó timizmussal jár együtt. Ez azonban az elvégzett vizsgá­latok szerint a továbbtanulási igények alakulásával nem mu­tat szignifikáns korrelációt”. A tömegkommunikációnak a különböző társadalmi rétegek­re gyakorolt szemléletformálásával foglalkozik Szávay István írá­sa a Rádió és Televízió Szem­le legújabb számában. A szer­ző szerint célravezető, ha „primer cselekvések”-nek ne­vezzük mindazokat a tevé­kenységeket, amelyek „nagy­jából közvetlenül az ember ön­­fenntartását, az anyagi javak gyarapítását, a társadalmi-po­litikai,­­ gazdasági modell mű­ködőképességének a biztosítá­sát szolgálják. Vagyis a fizi­kai és szellemi munkát, a ta­nulást stb. Kiegészítő vagy szekunder cselekvésnek pedig nevezzünk minden olyan nem közvetlenül alkotó, kreatív, is­meretszerző tevékenységet, amelyek egyaránt a társada­lom állapotából és intézmény­rendszeréből következnek, s amelyek az életforma szerves, releváns részét alkotják, ám nem előfeltételei az emberi és társadalmi önfenntartásnak”. Ez utóbbiak — mutat rá Szá­vay — sokáig „rituálisan kö­tődtek” a termelési ágakhoz, azok „szellemi, gyakorlati elő­készítését, begyakorlását, eredményük biztosítását” szolgálták. A társadalmi mun­kamegosztás bővülésével, a társadalmi össztermék növe­kedésével, a szabadidő gyara­podásával, tehát a modern ipari társadalmak kialakulá­sával fokozatosam megszűnik a kiegészítő cselekvések ri­tuális jellege, kialakul a sze­kunder cselekvések "neotípu­­sa" .Ezek most már önálló ér­tékké válnak a társadalmon belül, beépülnek a társadalom intézményrendszerébe, s a meghatározó életmód-modellekbe. Az alkoholfogyasztástól a szín­házba járásig, a dohány­zástól a turistautakig igen szé­les az a „kínálat”, amely — a modern tömegkommunikáció segítségével is — „ajánlható”. „A nyugati, színes, képes ma­gazinok jó része akarva-aka­­ratlanul is nagyon mutatósan és kívánatosan modellál egy (polgári-kispolgári) éleformát, amely nyilván erőteljesen hat az olvasóra, s mivel hetente látja, ez az életforma előbb­­utóbb kívánatos és nélkülöz­hetetlen modell lesz a számá­ra. Ennek az életformának a rekvizítumai a legújabb típu­sú autó, a legdivatosabban berendezett lakás, a tenger­parti nyaralás, a színes ruhák, kozmetikumok stb.” Ezek a lapok — a reklámtól függetle­nül is — ,egy életforma pro­pagálásával növelik a fogyasz­tást, s ezzel máris egyaránt szolgálnak osztály- és társa­dalmi érdekeket. A nagyobb fogyasztás ugyanis növeli a vállalkozók profitját, s az, aki mindezt meg akarja szerezni, elképzeléseiben — az esetle­ges politikai célok helyett — fogyasztási célokat követ, s ez a polgári társadalom stabili­tását szolgálja”. A szerző szerint bár a szo­cialista sajtó céljai alapvetően mások, mint a polgári sajtóé, az ott alkalmazott indirekt orientáló módszerek egy része nálunk is, „kiválóan alkal­mazható a szekunder cselek­vések befolyásolására, éppen azért, mivel ezek elsősorban a fogyasztáshoz kötődnek”. Nem utolsósorban a kulturális fogyasztáshoz, amelyhez kedvet csinálni, hátrányos helyzeteket korri­gáló lehetőség is. Például „az igazán szép, igényesen ízléses otthonokat, környezetet nem­csak a Lakáskultúrában lehet­ne propagálni, hanem mint­egy mellékesen, háttérként, ott lehetnének képeslapjaink riportjaiban, kívánatos mo­dellként”. A módszerek megválasztá­sában „nyilván a lehetséges és elérhető hatásfok a döntő tényező”. Ez a hatásfok mér­hető, s „annál jobb, miinél in­kább bekövetkeznek a befo­gadó tudatában a várt válto­zások”, minél nagyobb mér­tékben növeli a szöveg és kép jelrendszere által közvetített információ az olvasó, a hall­gató tudatának a rendezettsé­gét, s végső soron „minél na­gyobb mértékben képes a várt módon módosítani a viselke­dést”. Szávay­­szerint a propagan­da mai­ módszere , elsősorban az érvelésen, a meggyőzésen alapszik. Az érvekkel szem­ben viszont az olvasóban (fő­ként, ha presztízs­rendszerre épülő magatartás- és életmód­­modellekről van szó), több­nyire ösztönös , ideológiai, intellektuális, vagy éppen a képzetlenségből, a tudatlan­ságból fakadó ellenállás tá­mad, amely a kisebb olva­sottság mellett tovább rontja a direkt-meggyőző modell ha­tásfokát. „A sugalmazott cél­orientáció (orientáló model­lek, indirekt­ módszer) hatá­sát viszont elvben nem ront­hatja ilyen ellenállás. Ily mó­­don a hatásfok tovább javul a direkt módszerrel szem­ben”. / A. G. családi légkörnek. Ez pedig nem független a „társadalmi státus”-tól. Ugyanakkor a pedagógusok is sokat tehetnek az otthoni, családi­ problémák ellensúlyo­zására, a­­továbbtanuláshoz és annak nem szűnő igényéhez szükséges képességek kibonta­koztatása érdekében. Termé­szetesen az akadályok leküz­dése „a­­ fiatalok részéről is megkívánja az erre való tu­datos törekvést”. A személyi­ségtesztekből és az úgyneve­zett , „explorációk”-ból nyert adatok szerint ,az előnyös társadalmi helyzetű, de gyen­gébb képességű, s mindenáron felsőfokú továbbtanulást igénylő fiataloknál alacsony önértékelést észleltünk. A leg­jobb képességű fiataljainknál — a társadalmi, ,, művelődési hátrány miatt — , introverziót (befelé fordulást) tapasztal­tunk, amely alacsonyabb igényszinttel és kevesebb op­ Sziládi Jánost kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává Sziládi Jánost, a Nemzeti Színház igazgatói teendőivel megbízott miniszteri biztost a kulturális miniszter a Nem­zeti Színház igazgatójává ki­nevezte. Sziládi János 1939-ben szü­letett Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar—orosz szakos diplomát 1964-ben. Ezt köve­tően a Magyar Színházi Inté­zetben, majd a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosz­tályán dolgozott. 1971-től a Kortárs című folyóirat egyik szerkesztője. 1973 végétől a Magyar Nemzet kulturális ro­vatának helyettes vezetője. 1977-től az MSZMP KB tudo­mányos, közoktatási és kultu­rális osztályának színházi ügyekkel foglalkozó politikai munkatársa volt. Pályája ed­digi során számos szépirodal­mi művet, színházművészeti témájú elméleti, kritikát művé­szetpolitikai tanulmányt, cik­ket írt. NAPLÓ Július 13 A budapesti I. István Gim­názium szimfonikus zenekara az elmúlt napokban több hangversenyt tartott Svájc és a Német Szövetségi Köztársa­ság nagyobb városaiban. Mű­sorukon Dohnányi, Mozart és Bartók művei szerepeltek. Szólista­ volt Kovács Dénes hegedűművész, a Zeneművé­szeti Főiskola rektora és Vá­­czi Károly zongoraművész. A zenekart a zürichi Brenton hangbein és Záborszky József, a ■ zenekar alapító karnagya vezényelte.­ Wolfgang Hanke biográfiát írt Die Thomaner címmel a világhírű lipcsei gyermekkó­rus történetéről. Megtörhetetlenek címmel Vietnamban forgatott félórás riportfilmet láthatnak egy hé­ten át, délelőttönként a Ho­rizont mozi nézői. Székely Fe­renc első filmes rendező má­jusban készítette a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió meg­bízásából a filmet, amelyet a televízió is műsorára tűz. A 26. pulai filmfesztivált jú­lius 26. és augusztus 2. között rendezik meg. Minden este két-két produkciót fognak be­mutatni a pulai arénában, ki­véve az utolsó napot, amelyen a záróünnepségre és a díjak átadására való tekintettel a győztes filmet vetítik. Mamar Nemzet -Péntek, 1­9­7­9. július 13. KÖNYVESPOLC Mini Hólabda Kiss János novellái Az ígéretes indulás után most­­ annál többet nem mond­hatunk a romániai magyar író, Kiss János kötetének egé­széről, hogy a Hólabdá­ba be­került novellák egy része te­hetségről tanúskodik. Említ­hetjük még a következetesen realista ábrázolásmódot, a mai romániai valóság mindennapi problémáinak érzékeny kita­pintását — ezzel a megjegy­zéssel azonban mindjárt az új növek­­éskö­tet Achilas-pon­tjé­ről beszéltünk. A Hólabda leg­feltűnőbb hibája, hogy az új­ságíró Kiss János (a kolozs­vári Igazság című napilap fő­szerkesztő-helyettese) olyan szembeszökően uralkodik a kötetben, hogy már-már tel­jesen háttérbe szorítja a má­sik Kiss Jánost, az írót. Pe­dig a Hólabda nem egy novel­lája mutatja, hogy létezik az a „másik” Kiss János is: erős atmoszférájú, balladai hang­vételű, feszes drámai szerke­zetű, keserű morális töltésű elbeszélések bizonyítják ezt. De a novelláskötet legtöbb írása a riport és az interjú színvonalán nem tud felül­emelkedni. Azt számos példa bizonyítja, hogy nagyon is ér­demes riportokat, interjúkat kötetbe gyűjteni, s az ilyen jellegű válogatások sokszor izgalmasabbak, értékesebbek a gyenge vagy közepes elbe­szélésgyűjteményeknél. A Hó­labda esetében azonban nem erről van szó: a vázlatosság, a művészi megformáltság deg­radálja „riportokká”, „inter­júkká” az írások tekintélyes részét. A Hólabda írásai nagyon is időszerű kérdések, konf­liktusok felvillantásával, első­sorban morális problémákat elemeznek. „Tiszta a lelkiis­merete?” — kérdezi naponta egy ismeretlen telefonáló a Hólabda című novella főhősé­től. Főszereplőnk, múltán re­­zignáltan elismeri, hogy „nincs olyan ember, akinek egészen tiszta volna a lelkiismerete’’, a tapintatlan érdeklődőnek azt feleli, hogy miért nem egy politikustól vagy egy tábor­noktól kérdezi meg ezt. A buzgó telefonáló válaszából az a hit csendül ki, hogyha min­den kisember a lelkiismerete szerint cselekszik, akkor más­képp alakulhat egy társada­lom sorsa. Sajnos, csak publicisztikai értékű „novellák” foglalkoz­nak a vidéki pedagógustársa­dalom helyzetével. Az isten háta mögötti falvakban tanító pedagógusokhoz az emberi élet nélkülözhetetlen dolgai sem jutnak el, de eljut viszont a sűrű feljelentgetések nyo­mán a tanfelügyelő. A töré­keny kislány a „kamrájában” sorakozó három tojásból kínál rántottot a tanfelügyelőnek, akinek azt kellene kivizsgál­nia, hogy a fiatal nő hogyan képes főiskolai képesítés nél­kül tanítani (Három tojás). Ennél is lehangolóbb a má­sik feljelentés, amelyet az egy iskolában tanító szerelmespár elleni vizsgálat követ (Felje­lentés). A férfi független em­ber, a tanárnő viszont férjnél van. Mindjárt két mozzanatra is felfigyelhetünk. A feljelen­tés, amely természetesen a kolléganők részéről érkezett, a „szocialista erkölcs megsér­tése” miatt háborog, valójá­ban itt nem futó „szerelmi” kalandról van szó (amelyet nyilván elnézne mindenki), hanem két ember közötti mély, igaz kapcsolatról. S ez már természetesen tanfel­ügyelőért kiáltó „im­moral­i­­tás”. De van még egy motí­vum a novellában, amelyre érdemes odafigyelnünk. A ta­nárnő férje a városban dol­gozik, így létszámra nem is látják egymást. Nem jegyezné meg ezt a kritikus, ha nem lenne emberi sorsokat, házas­ságokat befolyásoló gyakori jelenség ez. A kötet másik tematikai síkján a házasságok tönkresi­­lányodásának okait vizsgálja az író. A házasságot, a két ember szerelmét csupán az anyagi gyarapodás eszközének tekintő após árnyékában, a mindennapos ,,ez az én há­­zam”-félig fenyegetés által mérgezve és megfélemlítve, a szerelmet eláruló engedelmes bábot gyúr az asszonyból az agresszív, pénzéhes akarat (Leltár). Ezzel a „patriarchá­lis” gyermeki „tisztelettel” szemben a női „egyenjogúság” sajátos képviselőjét ismerhet­jük meg egy másik novella­hősnőben. Az Egy nap című novella főszereplőnője­­,­ mi­után a férjét és a gyerekét könnyedén elhagyta —, a „női becsületre” hivatkozva ráveszi Kedves Olvasó! Érdekli önt Pest-Buda mindennapi élete a múlt század elején? Ha igen, hadd ajánljuk figyel­mébe a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár két műből álló kö­tetét. Az első részben — Népi szó­rakozások a reformkori Pest- Budán cím alatt — Zoltán Jó­zsefnek, a könyvtár Budapest Gyűjteménye néhai vezetőjé­nek 1959-es (!) pályamunkáját olvashatjuk. A szerző korabeli források alapján ad színes, ér­dekes képet a múlt század eleji Pest-Buda — vagy ahogy már a reformkori sajtóban is gyakran emlegették: Budapest — mindennapi életéről, szó­rakozásairól, látványosságai­ról. Mivel a város kereskedő jellegéből adódóan a legna­gyobb „sokadalom” — látvá­nyosság és szórakozási lehe­tőség — a vásár volt, Zoltán József hangulatos leírásában idézi meg a híres pesti vásá­rok nevezetességeit — a diny­­nyétől a lacikonyháig. Szól a korabeli cirkuszról, bábszín­házról, a várost meglátogató hírességekről — például gyorsfutókról és vízenjárókról —, valamint más­ furcsaságok­ról, így állatseregletekről, pa­noptikumokról és a panorá­mákról. Ízelítőül az idő mulatásának (viszonylag) olcsó lehetőségei közül hadd szóljunk néhány szót a leginkább divatja múlt­ról, a panorámáról. A pano­ráma nagyméretű „optikai látványosság”, ügyesen beállí­tott és megvilágított kép volt, amely „hitelesben mutatott be a korabeli ember számára nehezen megközelíthető vilá­gokat, nem láthatott esemé­nyeket. Híresek voltak Lon­don panoráma látványosságai, de Európa-szerte kedvelték a földrajzi ismeretterjesztésnek, az időbeli határok képzeletbeli átlépésének ezeket a „modern” eszközeit. Távoli városok, ne­vezetes események, a múlt „titkai” jelentek meg ilyen módon az utca embere előtt. Talán azzal érzékeltethetjük a legjobban e „mutatvány” vegyességét, ha ide másoljuk Zoltán József tanulmányából az egyik Pesten 1835-ben be­mutatott képsorozat címeit: „1. A híres zuhatag Tivolinál Róma mellett. — 2. Zsófia me­g férfit, hogy ne az ő hibájá­ból mondják fel a válást: a férj csak a bíróságon konsta­tálja, hogy bárgyú jóságával immáron a gyermekét is elve­szítette. Még idézhetnénk a kötet eme témaköréből, de té­vednénk, ha azt hinnénk, hogy az írót valamiféle nőellenes konzervativizmus vezérli. Egy­szerűen csak arra figyelmez­tet, hogy a „női egyenjogúsági" korában legalább annyi há­zasság megy tönkre és leg­alább annyi gyermek szenved ettől az asszonyok hibájából, mint hajdanában a férfiaké­ból (Dacia) Czére Béla esetje Konstantinápolban Kons­tantin császár által épült mi­naret-tornyokkal együtt. — 3. Áttoló olasz schweitz ország­ban Gothard töve mellett égi háború alkalmával. — 4. Ve­zúv. — 5. Paris. — 6. Péter­­vár. — 7. Lemberg. — 8. Szö­kő­kút Wilhelm Kalmán Cas­­sel mellett. — 9. Kapucinusok kara Róma mellett Villa Im­­perialéban. — 10. Rabló vi­tézek a 14-dik századból. — 11. Csontkápolna Evorában Portugália mellett.” A könyv második felében Gaál György A tudós pa­­lóta avagy Farkáts Tamásnak Monosbélbe lakó sógor­ urához írtt leveleit olvashatjuk az 1803—4-es kiadás hasonmásá­ban. Ezek a fiktív levelek ugyanarról szólnak, mint az előző tanulmány: Pest-Buda mindennapi életéről. A gunyo­­ros tollú szerző azonban né­hány évvel, évtizeddel koráb­bi élményeket örökített meg. Csúfondáros képet rajzolt a görbe úton érvényesülő mes­terlegényről, a nőcsábász kis­­hivatalnokról, a kikapós asz­­szonyokról és környezetükről, a kártyázni, kocsmázni, köny­­nyen, jól élni szerető városla­kókról. Szólt­ a ,,bál­házakról” és teátrumokról, no meg a fő szórakozási lehetőségekről: a kirándulásról, amelyeknek közelebbi célja a Gellérthegy, távolabbi a hivatásszerű ven­déglátásra berendezkedő zug­ligeti és hűvösvölgyi „majo­rok” egyike volt. Nem isme­retlen irodalmi remekmű ke­rült ezzel a levélsorozattal a szélesebb olvasóközönség ke­zébe, de a kor egyik érdekes és szórakoztató dokumentu­ma. Külön figyelemre méltó, hogy nyers, csúfolódó hangja közvetlen hatással volt Csoko­naitól — Vörösmartyn keresz­tül — Jókaiig sok jeles írónk­ra. Nem egészen érthető, miért csak most került könyvárusi forgalomba ez az 1975-ös kiadvány, de annál örvende­­teseb­bt, hogy végül mégis hoz­záférhetővé vált. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sokszo­rosító üzeme ízléses, szép könyvet készített, csak a fény­képek minősége lehetne vala­mivel tobb. T. T. E. Népi szórakozások a reformkori Pest-Budán is! ÚJ KÖNYVEK MŰSZAKI KIADÓ: J. Alan Adams—Dávid F. Rogers: Hőátvitel-vizsgálatok számító­géppel Dr. Babos Károly—dr. Fu­ló Zol­tán—dr. Somkuti Elemér: Ha­szonfák F. Dietzel: Műszaki hőtan Bácskai Ferenc—Görbicz Sándor— Horváth Viktor: Villamos moz­donyok javítása Dobos Dezső: Elektrokémiai táb­lázatok Gépipari technológusok zsebköny­ve Homonnay György­né —dr. Mol­nár Zoltán: Fűtéstechnika Dr. Kocsis József: Folyamatszer­vezés a gépiparban Kósa András: Optimum számítási modellek Moldoványi Gyula: Az SI mérték­egységekről Orgován László: Felületvédelmi zsebkönyv Selmeci István—Zeles József: Sík­kötés, síkhurkolás Solt György: Valószínűségszámí­tás V. Sz. Vlagyimirov: Bevezetés 3 parciális differenciál egyenletek elméletébe KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KIADÓ Kádár Béla: Szerkezeti változások a világgazdaságban STATISZTIKAI KIADÓ: Összevont tárgyszavas kereső az állami statisztikai adatgyűjtési rendszer tartalmi katalógusaihoz 1979. MEDICINA KIADÓ: Higiéné az élelmiszer-kereskede­lemben (Szerk.: dr. László Nán­dor) AKADÉMIAI KIADÓ: Banczerowski Janusz: A nyelvi kommunikáció és az informácó néhány kérdése Dobrovits Aladár válogatott tanul­mányai I. Egyiptom és az antik világ Dóka Klára: A Pest-Budai céhes ipar válsága (1340—1872) Csűrös Miklós: Fodor András Füredi János: Terápiás közösség kialakítása és szociál-pszichiát­­riai vizsgálata Horusitzky Ferenc: Alsó miocén vitakérdések Nováki Gyula—Sándort­ György— Miklós Zsuzsa: A Börzsöny­­hegység őskori és középkori vá­rai Sándor Imre: A reklám és funk­ciói a szocialista gazdaságban Török Endre: Lev Tolsztoj — Vi­­lágtudat és regényforma Új erők születése, a Magyarorszá­­gi munkásmozgalom történeté­nek kronológiája, 1869—1919

Next