Magyar Nemzet, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
FOLYÓIRATSZEMLE Magyar Pszichológiai Szemle, Rádió és Televízió Szemle „Célkitűzésünk elsősorban az egyéni többlépcsős mobilitás folyamatának követése volt, amelynek során a hátrányos társadalmi, művelődési helyzetből származó akadályokat leküzdő fiatalok családjuk művelődési szintjét messze meghaladó iskolai tanulmányokat folytatnak.” Molnár Péter szögezi le ezt a Magyar Pszichológiai Szemle új számában olvasható tanulmányában, amely a felsőfokú továbbtanulási igény bizonyos társadalmi és személyiség-feltételeit vizsgálja. (Pontosabban: egy sok esztendős, úgynevezett „longitudinális”— folyamatában követett — szociológiai és pszichológiai vizsgálat eredményeit közli.) A szerző elfogadja a szakirodalom, elsősorban D. A. Goslin ama álláspontját, amely szerint „a szocializációs folyamat halmazati jellegű, tehát a korábbi szocializáció során elért eredményeket és azok jövőben várható következményeit célszerű vizsgálat tárgyává tenni.” A Molnár által ismertetett vizsgálat valóban azt mutatja, hogy ,a 7 éves korig tartó szocializáció folyamán, szerzett előnyök, illetve hátrányok közvetlen és erős szerepe érvényesül 13 éves korig”. Ez a hatás a továbbiakban módosul — mind nagyobb lesz a szerepük a gyermekek egymástól eltérő intellektuális képességeinek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy „a továbbtanulási igényt a szülők társadalmi helyzete közvetve is befolyásolja. A korábbi, a hetedik osztályig végbemenő szocializációs folyamat során elért tanulmányi sikeren, mint közbülső változón keresztül is”. A kutatás második szakaszába legfeljebb nyolc általános iskolai-végzettséggel rendelkező ,fizikai dolgozó szülők 4,5—5, tanulmányi-átlagú gyermekeit vonták be. A ,,longitudinális” felmérés a továbbtanulási igény, alakulásának a legkedvezőbb esetét a közülük gimnáziumban továbbtanuló, s 17 éves korukban is felsőfokú tanulmányokra készülő gyerekekkel reprezentálta. Igyekeztek megkeresni a felsőfokú továbbtanulási igényükről végül is lemondókat is. És mert egyik céljuk szerint éppen „a jó intellektuális képességeknek és a hátrányos művelődési helyzetnek a továbbtanulási igényre gyakorolt együttes hatását” kívánták feltárni, két kontrollcsoportot is létrehoztak, amelyekkel „ellenőrizni kívántuk, hogy a továbbtanulási igény megőrzését garantáló pszichikus tulajdonságok függetlenek-e a 13 éves kori tanulmányi eredménytől és a gyermek társadalmi, művelődési helyzetétől.” A különböző modern módszerekkel végzett elemzések egyik következtetése: „Azok a gyerekek, akiknél a jó tanulmányi eredmények nem a jó intellektuális , képességeket, jelzik, könnyebben lemondanak a továbbtanulásról”. E képességek kialakulásában és főleg erősítésében természetesen nagy szerepe van az ingergazdag, nyitott, barátságos követelményeket támasztó timizmussal jár együtt. Ez azonban az elvégzett vizsgálatok szerint a továbbtanulási igények alakulásával nem mutat szignifikáns korrelációt”. A tömegkommunikációnak a különböző társadalmi rétegekre gyakorolt szemléletformálásával foglalkozik Szávay István írása a Rádió és Televízió Szemle legújabb számában. A szerző szerint célravezető, ha „primer cselekvések”-nek nevezzük mindazokat a tevékenységeket, amelyek „nagyjából közvetlenül az ember önfenntartását, az anyagi javak gyarapítását, a társadalmi-politikai, gazdasági modell működőképességének a biztosítását szolgálják. Vagyis a fizikai és szellemi munkát, a tanulást stb. Kiegészítő vagy szekunder cselekvésnek pedig nevezzünk minden olyan nem közvetlenül alkotó, kreatív, ismeretszerző tevékenységet, amelyek egyaránt a társadalom állapotából és intézményrendszeréből következnek, s amelyek az életforma szerves, releváns részét alkotják, ám nem előfeltételei az emberi és társadalmi önfenntartásnak”. Ez utóbbiak — mutat rá Szávay — sokáig „rituálisan kötődtek” a termelési ágakhoz, azok „szellemi, gyakorlati előkészítését, begyakorlását, eredményük biztosítását” szolgálták. A társadalmi munkamegosztás bővülésével, a társadalmi össztermék növekedésével, a szabadidő gyarapodásával, tehát a modern ipari társadalmak kialakulásával fokozatosam megszűnik a kiegészítő cselekvések rituális jellege, kialakul a szekunder cselekvések "neotípusa" .Ezek most már önálló értékké válnak a társadalmon belül, beépülnek a társadalom intézményrendszerébe, s a meghatározó életmód-modellekbe. Az alkoholfogyasztástól a színházba járásig, a dohányzástól a turistautakig igen széles az a „kínálat”, amely — a modern tömegkommunikáció segítségével is — „ajánlható”. „A nyugati, színes, képes magazinok jó része akarva-akaratlanul is nagyon mutatósan és kívánatosan modellál egy (polgári-kispolgári) éleformát, amely nyilván erőteljesen hat az olvasóra, s mivel hetente látja, ez az életforma előbbutóbb kívánatos és nélkülözhetetlen modell lesz a számára. Ennek az életformának a rekvizítumai a legújabb típusú autó, a legdivatosabban berendezett lakás, a tengerparti nyaralás, a színes ruhák, kozmetikumok stb.” Ezek a lapok — a reklámtól függetlenül is — ,egy életforma propagálásával növelik a fogyasztást, s ezzel máris egyaránt szolgálnak osztály- és társadalmi érdekeket. A nagyobb fogyasztás ugyanis növeli a vállalkozók profitját, s az, aki mindezt meg akarja szerezni, elképzeléseiben — az esetleges politikai célok helyett — fogyasztási célokat követ, s ez a polgári társadalom stabilitását szolgálja”. A szerző szerint bár a szocialista sajtó céljai alapvetően mások, mint a polgári sajtóé, az ott alkalmazott indirekt orientáló módszerek egy része nálunk is, „kiválóan alkalmazható a szekunder cselekvések befolyásolására, éppen azért, mivel ezek elsősorban a fogyasztáshoz kötődnek”. Nem utolsósorban a kulturális fogyasztáshoz, amelyhez kedvet csinálni, hátrányos helyzeteket korrigáló lehetőség is. Például „az igazán szép, igényesen ízléses otthonokat, környezetet nemcsak a Lakáskultúrában lehetne propagálni, hanem mintegy mellékesen, háttérként, ott lehetnének képeslapjaink riportjaiban, kívánatos modellként”. A módszerek megválasztásában „nyilván a lehetséges és elérhető hatásfok a döntő tényező”. Ez a hatásfok mérhető, s „annál jobb, miinél inkább bekövetkeznek a befogadó tudatában a várt változások”, minél nagyobb mértékben növeli a szöveg és kép jelrendszere által közvetített információ az olvasó, a hallgató tudatának a rendezettségét, s végső soron „minél nagyobb mértékben képes a várt módon módosítani a viselkedést”. Szávayszerint a propaganda mai módszere , elsősorban az érvelésen, a meggyőzésen alapszik. Az érvekkel szemben viszont az olvasóban (főként, ha presztízsrendszerre épülő magatartás- és életmódmodellekről van szó), többnyire ösztönös , ideológiai, intellektuális, vagy éppen a képzetlenségből, a tudatlanságból fakadó ellenállás támad, amely a kisebb olvasottság mellett tovább rontja a direkt-meggyőző modell hatásfokát. „A sugalmazott célorientáció (orientáló modellek, indirekt módszer) hatását viszont elvben nem ronthatja ilyen ellenállás. Ily módon a hatásfok tovább javul a direkt módszerrel szemben”. / A. G. családi légkörnek. Ez pedig nem független a „társadalmi státus”-tól. Ugyanakkor a pedagógusok is sokat tehetnek az otthoni, családi problémák ellensúlyozására, atovábbtanuláshoz és annak nem szűnő igényéhez szükséges képességek kibontakoztatása érdekében. Természetesen az akadályok leküzdése „a fiatalok részéről is megkívánja az erre való tudatos törekvést”. A személyiségtesztekből és az úgynevezett , „explorációk”-ból nyert adatok szerint ,az előnyös társadalmi helyzetű, de gyengébb képességű, s mindenáron felsőfokú továbbtanulást igénylő fiataloknál alacsony önértékelést észleltünk. A legjobb képességű fiataljainknál — a társadalmi, ,, művelődési hátrány miatt — , introverziót (befelé fordulást) tapasztaltunk, amely alacsonyabb igényszinttel és kevesebb op Sziládi Jánost kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává Sziládi Jánost, a Nemzeti Színház igazgatói teendőivel megbízott miniszteri biztost a kulturális miniszter a Nemzeti Színház igazgatójává kinevezte. Sziládi János 1939-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar—orosz szakos diplomát 1964-ben. Ezt követően a Magyar Színházi Intézetben, majd a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályán dolgozott. 1971-től a Kortárs című folyóirat egyik szerkesztője. 1973 végétől a Magyar Nemzet kulturális rovatának helyettes vezetője. 1977-től az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának színházi ügyekkel foglalkozó politikai munkatársa volt. Pályája eddigi során számos szépirodalmi művet, színházművészeti témájú elméleti, kritikát művészetpolitikai tanulmányt, cikket írt. NAPLÓ Július 13 A budapesti I. István Gimnázium szimfonikus zenekara az elmúlt napokban több hangversenyt tartott Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság nagyobb városaiban. Műsorukon Dohnányi, Mozart és Bartók művei szerepeltek. Szólista volt Kovács Dénes hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola rektora és Váczi Károly zongoraművész. A zenekart a zürichi Brenton hangbein és Záborszky József, a ■ zenekar alapító karnagya vezényelte. Wolfgang Hanke biográfiát írt Die Thomaner címmel a világhírű lipcsei gyermekkórus történetéről. Megtörhetetlenek címmel Vietnamban forgatott félórás riportfilmet láthatnak egy héten át, délelőttönként a Horizont mozi nézői. Székely Ferenc első filmes rendező májusban készítette a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió megbízásából a filmet, amelyet a televízió is műsorára tűz. A 26. pulai filmfesztivált július 26. és augusztus 2. között rendezik meg. Minden este két-két produkciót fognak bemutatni a pulai arénában, kivéve az utolsó napot, amelyen a záróünnepségre és a díjak átadására való tekintettel a győztes filmet vetítik. Mamar Nemzet -Péntek, 1979. július 13. KÖNYVESPOLC Mini Hólabda Kiss János novellái Az ígéretes indulás után most annál többet nem mondhatunk a romániai magyar író, Kiss János kötetének egészéről, hogy a Hólabdába bekerült novellák egy része tehetségről tanúskodik. Említhetjük még a következetesen realista ábrázolásmódot, a mai romániai valóság mindennapi problémáinak érzékeny kitapintását — ezzel a megjegyzéssel azonban mindjárt az új növekéskötet Achilas-pontjéről beszéltünk. A Hólabda legfeltűnőbb hibája, hogy az újságíró Kiss János (a kolozsvári Igazság című napilap főszerkesztő-helyettese) olyan szembeszökően uralkodik a kötetben, hogy már-már teljesen háttérbe szorítja a másik Kiss Jánost, az írót. Pedig a Hólabda nem egy novellája mutatja, hogy létezik az a „másik” Kiss János is: erős atmoszférájú, balladai hangvételű, feszes drámai szerkezetű, keserű morális töltésű elbeszélések bizonyítják ezt. De a novelláskötet legtöbb írása a riport és az interjú színvonalán nem tud felülemelkedni. Azt számos példa bizonyítja, hogy nagyon is érdemes riportokat, interjúkat kötetbe gyűjteni, s az ilyen jellegű válogatások sokszor izgalmasabbak, értékesebbek a gyenge vagy közepes elbeszélésgyűjteményeknél. A Hólabda esetében azonban nem erről van szó: a vázlatosság, a művészi megformáltság degradálja „riportokká”, „interjúkká” az írások tekintélyes részét. A Hólabda írásai nagyon is időszerű kérdések, konfliktusok felvillantásával, elsősorban morális problémákat elemeznek. „Tiszta a lelkiismerete?” — kérdezi naponta egy ismeretlen telefonáló a Hólabda című novella főhősétől. Főszereplőnk, múltán rezignáltan elismeri, hogy „nincs olyan ember, akinek egészen tiszta volna a lelkiismerete’’, a tapintatlan érdeklődőnek azt feleli, hogy miért nem egy politikustól vagy egy tábornoktól kérdezi meg ezt. A buzgó telefonáló válaszából az a hit csendül ki, hogyha minden kisember a lelkiismerete szerint cselekszik, akkor másképp alakulhat egy társadalom sorsa. Sajnos, csak publicisztikai értékű „novellák” foglalkoznak a vidéki pedagógustársadalom helyzetével. Az isten háta mögötti falvakban tanító pedagógusokhoz az emberi élet nélkülözhetetlen dolgai sem jutnak el, de eljut viszont a sűrű feljelentgetések nyomán a tanfelügyelő. A törékeny kislány a „kamrájában” sorakozó három tojásból kínál rántottot a tanfelügyelőnek, akinek azt kellene kivizsgálnia, hogy a fiatal nő hogyan képes főiskolai képesítés nélkül tanítani (Három tojás). Ennél is lehangolóbb a másik feljelentés, amelyet az egy iskolában tanító szerelmespár elleni vizsgálat követ (Feljelentés). A férfi független ember, a tanárnő viszont férjnél van. Mindjárt két mozzanatra is felfigyelhetünk. A feljelentés, amely természetesen a kolléganők részéről érkezett, a „szocialista erkölcs megsértése” miatt háborog, valójában itt nem futó „szerelmi” kalandról van szó (amelyet nyilván elnézne mindenki), hanem két ember közötti mély, igaz kapcsolatról. S ez már természetesen tanfelügyelőért kiáltó „immoralitás”. De van még egy motívum a novellában, amelyre érdemes odafigyelnünk. A tanárnő férje a városban dolgozik, így létszámra nem is látják egymást. Nem jegyezné meg ezt a kritikus, ha nem lenne emberi sorsokat, házasságokat befolyásoló gyakori jelenség ez. A kötet másik tematikai síkján a házasságok tönkresilányodásának okait vizsgálja az író. A házasságot, a két ember szerelmét csupán az anyagi gyarapodás eszközének tekintő após árnyékában, a mindennapos ,,ez az én házam”-félig fenyegetés által mérgezve és megfélemlítve, a szerelmet eláruló engedelmes bábot gyúr az asszonyból az agresszív, pénzéhes akarat (Leltár). Ezzel a „patriarchális” gyermeki „tisztelettel” szemben a női „egyenjogúság” sajátos képviselőjét ismerhetjük meg egy másik novellahősnőben. Az Egy nap című novella főszereplőnője, miután a férjét és a gyerekét könnyedén elhagyta —, a „női becsületre” hivatkozva ráveszi Kedves Olvasó! Érdekli önt Pest-Buda mindennapi élete a múlt század elején? Ha igen, hadd ajánljuk figyelmébe a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár két műből álló kötetét. Az első részben — Népi szórakozások a reformkori Pest- Budán cím alatt — Zoltán Józsefnek, a könyvtár Budapest Gyűjteménye néhai vezetőjének 1959-es (!) pályamunkáját olvashatjuk. A szerző korabeli források alapján ad színes, érdekes képet a múlt század eleji Pest-Buda — vagy ahogy már a reformkori sajtóban is gyakran emlegették: Budapest — mindennapi életéről, szórakozásairól, látványosságairól. Mivel a város kereskedő jellegéből adódóan a legnagyobb „sokadalom” — látványosság és szórakozási lehetőség — a vásár volt, Zoltán József hangulatos leírásában idézi meg a híres pesti vásárok nevezetességeit — a dinynyétől a lacikonyháig. Szól a korabeli cirkuszról, bábszínházról, a várost meglátogató hírességekről — például gyorsfutókról és vízenjárókról —, valamint más furcsaságokról, így állatseregletekről, panoptikumokról és a panorámákról. Ízelítőül az idő mulatásának (viszonylag) olcsó lehetőségei közül hadd szóljunk néhány szót a leginkább divatja múltról, a panorámáról. A panoráma nagyméretű „optikai látványosság”, ügyesen beállított és megvilágított kép volt, amely „hitelesben mutatott be a korabeli ember számára nehezen megközelíthető világokat, nem láthatott eseményeket. Híresek voltak London panoráma látványosságai, de Európa-szerte kedvelték a földrajzi ismeretterjesztésnek, az időbeli határok képzeletbeli átlépésének ezeket a „modern” eszközeit. Távoli városok, nevezetes események, a múlt „titkai” jelentek meg ilyen módon az utca embere előtt. Talán azzal érzékeltethetjük a legjobban e „mutatvány” vegyességét, ha ide másoljuk Zoltán József tanulmányából az egyik Pesten 1835-ben bemutatott képsorozat címeit: „1. A híres zuhatag Tivolinál Róma mellett. — 2. Zsófia meg férfit, hogy ne az ő hibájából mondják fel a válást: a férj csak a bíróságon konstatálja, hogy bárgyú jóságával immáron a gyermekét is elveszítette. Még idézhetnénk a kötet eme témaköréből, de tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az írót valamiféle nőellenes konzervativizmus vezérli. Egyszerűen csak arra figyelmeztet, hogy a „női egyenjogúsági" korában legalább annyi házasság megy tönkre és legalább annyi gyermek szenved ettől az asszonyok hibájából, mint hajdanában a férfiakéból (Dacia) Czére Béla esetje Konstantinápolban Konstantin császár által épült minaret-tornyokkal együtt. — 3. Áttoló olasz schweitz országban Gothard töve mellett égi háború alkalmával. — 4. Vezúv. — 5. Paris. — 6. Pétervár. — 7. Lemberg. — 8. Szökőkút Wilhelm Kalmán Cassel mellett. — 9. Kapucinusok kara Róma mellett Villa Imperialéban. — 10. Rabló vitézek a 14-dik századból. — 11. Csontkápolna Evorában Portugália mellett.” A könyv második felében Gaál György A tudós palóta avagy Farkáts Tamásnak Monosbélbe lakó sógor urához írtt leveleit olvashatjuk az 1803—4-es kiadás hasonmásában. Ezek a fiktív levelek ugyanarról szólnak, mint az előző tanulmány: Pest-Buda mindennapi életéről. A gunyoros tollú szerző azonban néhány évvel, évtizeddel korábbi élményeket örökített meg. Csúfondáros képet rajzolt a görbe úton érvényesülő mesterlegényről, a nőcsábász kishivatalnokról, a kikapós aszszonyokról és környezetükről, a kártyázni, kocsmázni, könynyen, jól élni szerető városlakókról. Szólt a ,,bálházakról” és teátrumokról, no meg a fő szórakozási lehetőségekről: a kirándulásról, amelyeknek közelebbi célja a Gellérthegy, távolabbi a hivatásszerű vendéglátásra berendezkedő zugligeti és hűvösvölgyi „majorok” egyike volt. Nem ismeretlen irodalmi remekmű került ezzel a levélsorozattal a szélesebb olvasóközönség kezébe, de a kor egyik érdekes és szórakoztató dokumentuma. Külön figyelemre méltó, hogy nyers, csúfolódó hangja közvetlen hatással volt Csokonaitól — Vörösmartyn keresztül — Jókaiig sok jeles írónkra. Nem egészen érthető, miért csak most került könyvárusi forgalomba ez az 1975-ös kiadvány, de annál örvendetesebbt, hogy végül mégis hozzáférhetővé vált. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sokszorosító üzeme ízléses, szép könyvet készített, csak a fényképek minősége lehetne valamivel tobb. T. T. E. Népi szórakozások a reformkori Pest-Budán is! ÚJ KÖNYVEK MŰSZAKI KIADÓ: J. Alan Adams—Dávid F. Rogers: Hőátvitel-vizsgálatok számítógéppel Dr. Babos Károly—dr. Fuló Zoltán—dr. Somkuti Elemér: Haszonfák F. Dietzel: Műszaki hőtan Bácskai Ferenc—Görbicz Sándor— Horváth Viktor: Villamos mozdonyok javítása Dobos Dezső: Elektrokémiai táblázatok Gépipari technológusok zsebkönyve Homonnay Györgyné —dr. Molnár Zoltán: Fűtéstechnika Dr. Kocsis József: Folyamatszervezés a gépiparban Kósa András: Optimum számítási modellek Moldoványi Gyula: Az SI mértékegységekről Orgován László: Felületvédelmi zsebkönyv Selmeci István—Zeles József: Síkkötés, síkhurkolás Solt György: Valószínűségszámítás V. Sz. Vlagyimirov: Bevezetés 3 parciális differenciál egyenletek elméletébe KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KIADÓ Kádár Béla: Szerkezeti változások a világgazdaságban STATISZTIKAI KIADÓ: Összevont tárgyszavas kereső az állami statisztikai adatgyűjtési rendszer tartalmi katalógusaihoz 1979. MEDICINA KIADÓ: Higiéné az élelmiszer-kereskedelemben (Szerk.: dr. László Nándor) AKADÉMIAI KIADÓ: Banczerowski Janusz: A nyelvi kommunikáció és az informácó néhány kérdése Dobrovits Aladár válogatott tanulmányai I. Egyiptom és az antik világ Dóka Klára: A Pest-Budai céhes ipar válsága (1340—1872) Csűrös Miklós: Fodor András Füredi János: Terápiás közösség kialakítása és szociál-pszichiátriai vizsgálata Horusitzky Ferenc: Alsó miocén vitakérdések Nováki Gyula—Sándort György— Miklós Zsuzsa: A Börzsönyhegység őskori és középkori várai Sándor Imre: A reklám és funkciói a szocialista gazdaságban Török Endre: Lev Tolsztoj — Világtudat és regényforma Új erők születése, a Magyarországi munkásmozgalom történetének kronológiája, 1869—1919