Magyar Nemzet, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

4 A Televízió műsoráról «uuuuuuiuiu»iuuiiuiimmiuiiuiuiuimuiiuummmmitiwtHHuHmuiiuuttuuiuunuKM9 A vénasszonyok nyara Maróti Lajos tévéjátékénak befejező képsorában három nő áll egy magas ház tetőteraszán; egy nagymama, a leánya és az immár szintén harminchetedik életéve felé közeledő unoka. Ott állnak ezek az aszszonyok egy sor alacsonyabb ház fölött, közel az éghez. Nincsenek hát formálisan is bezárva, mint a Bernarda házának asszonyai, és nem kötik őket olyan illendőségi, olyan társasági szabályok sem, mint a csehovi Három nővért Félelmeik és mániáik azonban a sajátosan súlyos — az író által a Rádió és Televízió Újságban külön is hangsúlyozott — női magányosság pokolkörébe vonják őket. A magasból is csak keveset láthatnak; a mennybolt is alacsony menynyezetként borul rájuk. A kitűnő író azonban nemcsak elvileg „fedezte fel” a női magány (sokszor groteszken megnyilatkozó) drámáját. A vénasszonyok nyara című tévéjátékban, amelyet az annak idején Győrött bemutatott színművéből írt át, olyan helyzetet ábrázol, amely azt demonstrálja, hogy feudális viszonyok híján is nyomasztóan „bernardai” lehet női nemzedékek együttélése. De míg a győri előadás jóhírét az szerezte, hogy az alapszituáción túl a játék légköre is feszült volt, a tévéváltozat művészi hitelét több minden gyengíti. A dramaturgiai hiányosságokat — például Kléznek, a lóversenyen „költő”-nek felszínesen jelzett alakját, vagy akár azt, hogy nem tudni meg igazán, mi is a baj Kazival, Ágnesnek, az unokának egykori s most is virtuális szerelmével — csak fokozza a rendező Léner Péter invenciótlansága. Ebben a „kamarai” módszerű játékban sok mindent vagy csak közöl a szöveg, vagy didaktikus beállításokkal a rendező. A játék így is alkalmul szolgált Bulla Elmának arra, hogy felvázolja azt a jósággal — jókodással — zsarnokoskodó öregasszonyt, akinek típusát jól ismerjük, és akit éppen nem kegyeletlenség leleplezni. Ráday Mihály kamerája is nem egyszer korrigálni tudja például Gyöngyössy Katalin (vagyis a vénkisasszonyságra ítélt Ágnes) arcának közeli képeivel azt, hogy a lány jövőjét a forgatókönyv és a rendezés szerint elsősorban Kazi „futurológiai” megjegyzései közvetítik. Voltak hát értékek — túl a probléma felvetésén is — e produkcióban. Azonban, amikor a kilátástalanságra kilátást nyújtó tetőjelenet végén az hangzott el szenvelgő hangsúlyokkal, hogy immár nincsen nyár, de nincs még az ősz, hanem itt a vénaszszonyok nyara, nem Csehovra kellett gondolni, inkább a Ványadt bácsira. Vagyis Alfonso „világszínházá”-nak Csehov-paródiájára. A. G. Éljen az egyenlőség ? Vannak művek, amelyek kisugárzása messzebb ér, mint a koré, amelyben születtek, s vannak olyanok, amelyeket születésük pillanata után már kezdett beszitálni — nem is méltatlanul — a feledés pora. Nemzeti drámairodalmunk zsenevész fáján jó néhány igen elszáradt — mert életképtelen — hajtást találhatni, ezek egyike a regényíróként kiváló és ma is élvezetes Eötvös József színpadi kísérlete, az Éljen az egyenlőség. Az 1844-ben írott színmű napi politikai kérdésekhez tapadt vígjáték, amely azonban már a maga korában sem volt átütő erejű és kellően mulatságos. A fölfelé hajbókolók és lefelé gőgösek, a szavakban szabadelvűek, ám a fakorlátban konzervatívok csiszolatlan jelenetekben sablonos, de még a sablonokat is ügyetlenül alkalmazó szituációkban lepleződnek le, s így a mű — egyébként örök emberi gyengeségeket kigúnyolni igyekvő — felhangjai elenyésznek. Újraolvasva, újranézve, Eötvös munkája éppoly kevéssé szól a ma emberéhez, mint az örökké a házassági bonyodalmakon lovasló s avatag angol „restaurációs” vígjátékok bármelyike. Vagy tán mégis? Hiszen a vizet prédikálók és bort ivók rendje, a csak szavakban demokraták kasztja még a mi korunkban sem halt ki s képmutatók is bőven akadnak. Mások azonban a kérdések, amelyekre ál- és igazi demokratáknak, képmutatóknak és igazaknak meg kell válaszolniuk s mások emberi kapcsolataink rendszervonalai is. Ebben mutatkozik meg igazán, hogy csaknem száznegyven év pora lepi Eötvös színművét: figurái élnek, szituációi alig. Érezték ezt az Éljen az egyenlőség képernyőre igazitól is, érezte a dramaturg, Katona Márta s a rendező, Vámos László. Tán ezért is mondatott el a játék előtt és a játék közben Gyárfás Miklós fanyar humorú „mentegetődzés”-e, a bölcs és mai világunkat is olykor megfeddő magyarázat és kommentár Antal Imre előadásában. E megtűzdelés nélkül bizonyára kevesek áldozták volna idejüket Eötvös színművének végignézésére, hisz maguk a játszó személyek — tán csak Szemes Marit és Szabó Gyulát kivéve — sem igen lelték nagy kedvüket szerepükben. Sepityko-sorozat Tragikus veszteségek sújtották az elmúlt években a szovjet filmművészetet. Korai halál szakította meg néhány esztendeje Vaszilij Suksin ígéretes pályáját s autóbaleset áldozata lett a mai szovjet film megújulását ígérő másik nagy tehetség, Larisza Lepityko. Az őszinte, az igaz beszéd, a kendőzetlen tisztaság volt mindkettejük művészi hitvallása. Suksin befejezetlenségében is teljes életművet hagyott hátra; Larisza Lepityko csupán négy, de a végig nem futott pálya biztos vonalát felrajzoló filmet. Legutolsó, a magyar mozikban nemrég vetített alkotása, a Kálvária már kimunkált eszközökkel mutatta meg, hogy milyen fontosnak tartotta a rendezőnő a hit és az emberség megtartását még akkor is, amikor már a puszta fizikai létezés a játszma tétje. A Lepitykov-sorozat első filmjeként vetített Forróság, ez az Ajtmatov-elbeszélésből forgatott diplomamunka már jelezte — noha még kiforratlanul — a későbbi hitvallást, a keménységet, a helyzetek kiélezését, a társadalmi és emberi feszültségek nyílt feltárását. A fiatal Kemelj és a valamikori sztahanovista Dzsurájev összecsapásában két ember, két történelmi korszak, két politikai periódus összes ellentéte és tragédiája vibrál. V. P. Amióta a múlt év július 1-én a francia kormány szabadárassá tette a könyveket, rendkívül megdrágultak. Egy átlagos regény amúgy is roppant sokba — mintegy 250— 300 forintba — került. Most azonban a nagy árkilengések szinte anarchikussá teszik a könyvpiacot. A legújabb Goncourt-díjas mű például egyes helyeken 54 frankba, másutt viszont csak 32-be kerül. A színházak szerdai műsora Magyar Állami Operaház: Borisz Godunov (H bék, 3.) (6) — Erkel Színház: az előadás elmarad — Nemzeti Színház: A konyha (7) — Madách Színház: A hatodik napon (7) — Madách Kamara Színház: (Budapesti Gyermekszínház): Jövőre veled, ugyanitt (7) — Vígszínház: Operett (7) — Pesti Színház: Deficit (XI. béri. 1.) (7) — József Attila Színház: Ítéletidő (P béri 2.) (7) — Fővárosi Operettszínház: János vitéz (M béri. 2.) (7) — Thália Színház: A Mester és Margarita (7) — Ódry Színpad: Cherbourgi esernyők (7) — Korona-pódium : Parancsolj velem Tündérkirálynő! (7) — Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10). Minek néz engem* (fél 9) — Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) — Radnóti Színpad Közhelybenjárás (7) — Játékszín Lélekvándorlás (7) — Budapest Gyermekszíház: Ciki . . ., Pintyőke .. . (du. 3) — Zeneakadémia a Debreceni MÁV Filharmonikusok koncertje (Téli bék. c/I/5.1 (fél 8) — Állami Bábszínház: Jókai tér: János vitéz (de. 10) — Fővárosi Nagycirkusz: Szupercirkusz (fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Mafflar Nemzet Kilencvenéves Losonczy Schweitzer Oszkár s kivételesen gazdag életpályát • A mondhat magáénak a ma 90 esztendős Losonczy Schweitzer Oszkár. Losoncon született és gyermekéveiben még látta Lehár Ferencet a helybeli 25-ös gyalogezred zenekarának élén. Hegedűművészi pályáját a város zenei életében is vezető szerepet játszó Hubay Jenő egyengette, zeneakadémiai felvételre ajánlva a tehetséges hegedűst. A Hubay-tanítvány Szigeti Józseffel is Losoncon szövődött életre szóló barátsága. A Zeneakadémia elvégzése után, alighogy elkezdődött, művészi pályáját az első világháború máris megszakította. Frontszolgálata után a forradalmakat már Budapesten élte át és a Kassák-kör tagjaként bekapcsolódott a progresszív szellemi mozgalmakba. Szép és maradandó dokumentuma ennek a tevékenységnek, hogy a megzenésített Kassákversek közül a Fiatal munkás-t 1919. május 3-án bemutatták a Zeneakadémián, olyan hangversenyen, amelyen Kassák Lajos és Uitz Béla tartott előadást a művészeti élet korszerű problémáiról. Az ellenforradalom és a ferhérterror elől Schweitzer Oszkár hazatért Losoncra és ott folytatta művészi és zenepedagógiai pályáját. Zeneisrkólát szervezett, neki volt köszönhető, hogy a város hangversenydobogóin megjelent Bartók Béla, Földesi Arnold, Henri Mateau, Geyer Stefi, Krausz Lilly, a Sefcsik-vonósnégyes, Vasa Prihoda. Hangverseny körútjai során Csehszlovákián kívül eljutott Ausztriába, Németországba, Jugoszláviába, Görögországba. Bécsben Furtwängler egyengette fellépését, amelyről a Bécsi Magyar Újság, valamint az Allgemeine Zeitung nagy elragadtatással írt. Losonczy Schweitzer Oszkár 1929-ben búcsút mondott szülővárosának és Budapesten folytatta zenei pályáját, fontos szerepet játszva a magyar rádió akkoriban kibontakozó zenei életében. A róla elnevezett karparazenekarban muzsikált dr. Herz Ottó, Kerpely Jenő, Végh Sándor, Kósa György, Dénes Vera. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy megalapította a Magyar Zeneművészeket Pártoló Társaságot, megindította a Zeneszerzők és Szövegírók Lapját, és zeneszerzéssel is foglalkozva, alkotásai között sikeres hegedűkompozíciókon kívül megzenésített klasszikus verseket is. A felszabadulás után fiatalos lelkesedéssel vett részt az ország zeneművészeti életének újjászervezésében. Ismét megnyílt előtte a romokból felépülő rádió kapuja, és a hangversenytermeké. Csak 65 évesen kérte nyugdíjaztatását, de a zenei élettel máig sem szakított: hegedűtanára a KISZ Központi Művész Együttesének. Gazdag zenei munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1975-ben a Munka Érdemrend aranyfokozatával jutalmazta és 1979 szeptemberében a Zeneakadémián átvette egy nem mindennapi művészi-zenepedagógiai életpálya jutalmául a vasdiplomát. V. K. OPERA A walkür új betanulásban ROSSZ ELŐJELEK jegyében kezdődöttt A walkür múltkori előadása: a hét új beálló közül ketten betegség miatt nem vállalkozhattak a fellépésre, méghozzá mindketten : főszereplők: Fricka és Hunding megszemélyesítői, így a két új walkürön kívül csak Sieglinde, Siegmund és Wotan szólamát énekelték bemutatkozó művészek. A produkció végül — minden akadályozó tényező ellenére — sikeresnek bizonyult. A walkür szerepei meglehetősen nehezek, a zenedráma hosszú, ezért igen sok az énekelnivaló, és Wagner semvolt nagyon tekintettel az énekhangok teherbíró képességére. Ugyancsak meg kell dolgozni érte fizikailag is, ha a szólisták jól akarják megoldani feladatukat A LEGKELLEMESEBB MEGLEPETÉST Horváth József szerezte, Siegmund szerepében. Nem lehet csodálkozni, hogy az ember bizonyos fenntartásokkal várja egy olyan tenor bemutatkozását Wagnerénekesként, aki régebben főleg Mozart-operákban lépett fel. Nos, Horváth József nagyon jól oldotta meg feladatát. Wagner zenedrámáiban rendkívül fontos a szövegejtés, a plasztikus deklamálás, és a fiatal tenor elsősorban ebbel excellált. Szépen csengtek a magasságai, hangerőben szintén győzte a versenyt a hatalmas wagneri zenekarral, emellett meggyőzően játszott is. Meg kell mondani, jobb benyomást keltett, mint bármelyik eddigi szerepeiben. Egykét bizonytalan belépése biztosan lámpaláz következménye volt. Nagyon tetszett Berczelly István Wotanja is. Ez a szerepkör sokkal jobban illik hangjának karakteréhez és egyéniségéhez is mint a Verdihősöké, például Luna grófé. A szólam is általában mélyebben mozog, ott ahol baritonja valóban ércesen szól. Berczelly intelligens énekes, ez kiderült ezen az estén is emellett , van érzéke a lírához, néhány nagyon szép megoldást lehetett tőle hallani. Sieglinde szerepében Horváth Eszter mutatkozott be. Neki már nem olyan nagy erőssége a deklamálás, mint Horváth Józsefnek, nem mindig lehetett jól érteni és hallani, különösen ha a mélyebb regiszterekben énekelt. A nagy drámai csúcspontokon volt igazán elemében a magas fortékban tudta leginkább megmutatni hangjának értékeit. Eddigi váltakozó sikerű pályáján Siegündét mindenképpen a jobb alakítások közé lehet, sorolni. Takács Tamara és Jász Klári Waltraute és Rossweise szerepében jól illeszkedtek be a régebbi walkürök együttesébe. Kasza Katalin volt az előadás Brünnhüdéje. Szerepformálása rengeteget fejlődött azóta, amóta először énekelt ebben a darabban, érezni lehet, hogy közben kiváló karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott együtt. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni azt is, hogy a harckiáltásokat nem mindig sikerült tisztán intonálnia. Hantos Balázs impozáns jelenség mint Hunding, de úgy tetézik, mintha erőltetné a forte dinamikát Frickának, Wotan feleségének fontos dramaturg és funkciója van a darabban, de szólama nem nagyon mutatós. A beugró Erese Margit jól oldotta meg feladatát. A NAGY LÉTSZÁMÚ ZEnEKART a karmester, Kóródi András, szilárdan kézben tartotta, de a darab áradban romantikus stílusú zenéjére — különösen a csodálatos első felvonásban — nem mindig tudott ráhangolódni. Kertész Iván Nemcsak évszakonként, havonta. Januári számunk hosszú téli estékre kínál számos érdekes olvasnivalót: Anthes György históriái Egy szenvedélyes, cserfes, vergődő királynő: SZEMES MARIA „Rőtbe” Spiegel, azaz: Spiegel Annie Fodor Lajos: Mítoszok, legendák világa Visszfénye elmúlt teleknek ... Valamint a pszichológus, a kritikus, a lemezgyűjtő, az író nyújt át még izgalmas, szórakoztató olvasmányokat... ...a NÉGY ÉVSZAK januári számában! •Szerda, 1980. január 9. Lengyel Menyhért emlékműsor Lengyel Menyhért születésének századik fordulója alkalmából a Magyar Rádió és a Radnóti Miklós Színpad pénteken, január 11-én este 7 órakor,a Lengyel Menyhértműsor nyilvános felvételét rendezi meg a Radnóti Színpadon. Az ünnepi műsorban, amelyben részleteket mutatnak be a kiváló író legérdekesebb és legjellemzőbb színműveiből és megszólaltatnak kevéssé ismert dokumentumokat is, többek között Ruttkai Éva, Pécsi Ildikó, Csíkos Gábor, Huszár László, Szabó Kálmán, Somhegyi György, Kertész Péter és Tímár Béla működik közre. A műsort Dorogi Zsigmond szerkesztette, Gosztonyi János rendezte. Az NSZK-hét filmjei Ismeri már a magyar közönség az NSZK fiatal filmművészetét, látásból is, hallomásból is; ez a mostani hét nem bemutatkozás, csupán a frissebbtermés bemutatása, s talán annak érzékeltetése, amit ebből odahaza sokra értékelnek. Persze, egyik-másik film már nemzetközi elismeréssel és sikerrel is büszkélkedhet. A Werner Herzog rendezte Woyzeck főszereplője, Eva Mattes díjat kapott Cannes-ban, Peter Lilienthal filmje, a Dávid, a Berlinale Arany Medve díjának kitüntetettje. Stúdióközöségnek ajánlotta a Variety című amerikai szaklap Wolfgang Petersen filmjét: Fekete és fehér, mint a nappalok és éjszakák. A mai társadalom elemzése Margarethe von Trotta műve, a Christa második ébredése, kalandos történet a múlt századból a Szellemlovas, Alfred Weidenmann rendezése. Sajnálatra vagy inkább megvetésre méltó. Maria Braun, a néző dolga dönteni, Rainer Werner Fassbinder filmje, a Maria Braun házassága láttán. Frontházasságot kötött annak idején Maria egyetlen napot töltött együtt a férjével. Előbb a halálhír érkezett, aztán, mire az aszszony egy amerikai fekete katona karján próbált fölébekerekedni a nyomorúságnak, megjött maga a férj is. Régi történetnek vélhetné az ember, gyakran földolgozottnak ezt a háborús következményt. Fassbinder azonban tovább bonyolítja a mesét. Míg a férj (különben az asszony helyett) büntetését tölti, Maria megalapozza jövendő boldogságukat. Nagyon is tudatosan veti magát az újjáépítésbe, az üzleti életbe és egy jövedelmező szerelembe is. Mire letelik a büntetés, a férj maga akar tenni valamit a közös jövendőért, szerencsét próbál Amerikában. A körülmények, a történelem, a gazdasági csoda, a fennmaradás vágya, mi több, a felülkerekedésé vezeti, készteti, kényszeríti Maria Braunt Adolf Clemens dortmundi fotóművész portréfelvételeiből nyílt meg kiállítás kedden a Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai kiállítótermében. Az NSZK kulturális hete keretében rendezett tárlaton bemutatott 40 felvétel neves NSZK-beli művészeket, tudósokat, írókat örökített meg saját alkotói környezetükben. A kiállítás — amelynek megnyitóján dr. Johanerre a keserves házasságra, de nes Balser, az NSZK budapesti maga is önként, talán tudati nagykövete is jelen volt — tosan járja ezt az utat. Fass január 20-ig tekinthető meg. Minder őbenne s az ő történetében a közelmúlt történelmét ábrázolja, jelképezi, ő maga inkább arra hajlik, hogy ne sajnálja, hanem felelőssé tegye ezt az asszonyt, vele és általa saját magát és népét is. Keményen és ridegen szemléli s ábrázolja a történetet és a történelmet, hogy aztán végül egészen és egyértelműen ítéletet hirdessen. Filmjének befejezése jelszószerű, plakátszerű is, amint korábban sem törekedett arra, hogy a néző érzelmileg azonosulhasson a szereplőkkel, mintegy megessen a szíve rajtuk. Kemény ítélet rejlik Volker Schlöndorff filmjében is. A bádogdob Günter Grass nagy sikerű regényéből készült. Infantilis világban élünk, rémül meg Grass, az ember mintha megrekedt volna a fejlődésben s a gyermekségből nem — vagy nemcsak — a játékosságot tartja meg, hanem a gyermek önfeledt kegyetlenségét, értetlenségét, következésképp befolyásolhatóságát is. Grass és Schlöndorff hőse háromévesen megreked a növésben, mert meggyűlöli a felnőttek világát s így éli át a történelmet, így a danzigi válságot, a háborút. Életek mennek tönkre, életek esnek a törpe Oscar áldozatául is, mígnem egy pillanatban rádöbben: meg kellene nőnie, felnőni az emberséghez. Kegyetlen filmek ezek, de azért, hogy fölrázzanak, felelősségre ébresszenek,s viszszariasszák az emberiséget a kegyetlenségtől. Ezt mondja a múlt a jelennek. Z. L.* ÖLTÖZKÖDÉSHEZ, ÖLTÖGETÉSHEZ: januárban is __eza ____ SIW A lapjanuári ajánlatából: Emelt vállal — új kisipari modellek Megfiatalított blúzok — avagy: egy kis galléralakítás Miről mesél a telefondoktornő? Váratlan vendégek: Ambrus Kyri, Aradszky László, Magay Klementina Nincs többé betonfejű fodrászolimpia Athénban INDUL A 12 FORDULÓS POSZTER PÁLYÁZAT Részletes báli programok Bútorbarkács, kötésminta sok hasznos ötlet az EZ A DIVAT JANUÁRI SZÁMÁBAN!