Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
2 mond, és megfigyelők azt jósolják, hogy Carter elnök — amennyiben győzelmet arat a novemberi elnökválasztásokon — Brzezinskit bízza meg a külügyminisztérium vezetésével is. A kommunizmus elleni harc szakértőjének számító Zbig külpolitikai nézeteit elemezve a szerző hangsúlyozza: „Brzezinski úgy játszik a szakkifejezésekkel és az általa alkotott új szavakkal, mint a gyermek az építőkockákkal, olyan „elméleti” építmények emeleteit rakva ki belőlük, amelyek látszatra stabilak, a vizsgálat azonban kimutatja, mennyire kérészéletűek és törékenyek.” Geraszimov utal Brzezinski olyan elméleti újításaira, mint a társadalmi fejlődés megvilágításának igényével bedobott úi fogalom, a „technotronikus kör”, amelyben állítólag mindent a technokraták kezében levő információs eszközök határoznak meg (az elmélet egyébként az amerikai politológiában sem tudott gyökeret verni) vagy az úgynevezett „válsági”, áltudományos elmélete, amely Etiópiától Afganisztánig terjed a szerző felfogása szerint, és „Moszkva kezének” tulajdonítja a hatalmas térségben végbemenő összes változást. Bármennyire ellentmondásosak legyenek is különböző nyilatkozatai, bármennyire egzotikusnak tűnnek legalábbis külsőre az általa teremtett „elméletek”, Brzezinski világnézete nagyon is megállapodott — írja a lap. A cikk szerzője idézi Joseph Kralt vezető amerikai újságíró megfogalmazását arról, hogy Brzezinski cselekedeteit „a Szovjetunióval szembeni gyanakvás, sőt ellenszenv” irányítja. Céljai közé tartozik, hogy egymás ellen uszítsa a Szovjetunió népeit, Kelet-Európával kapcsolatban pedig olyan „eróziós politika” megvalósítását javasolja, amely úgynevezett „evolúciós változásokat” ösztönző propaganda segítségével igyekszik gyengíteni, megrendíteni a szocialista országokat. Nem csoda, hogy Brzezinskit lelkesedéssel tölti el a jelenlegi pekingi vezetés politikája — folytatja a Lityeraturnaja Gazeta. — Amikor 1973 májusában Kínában tett látogatásáról hazatért, a nemzetközi helyzet pekingi értékelését „mesteri elemzésnek” nevezte. Ismeretes — húzza alá a lap —, hogy ez az elemzés elkerülhetetlennek nyilvánítja a világháborút ... A kép teljessége érdekében Brzezinski kommunistaellenessége és szovjetellenessége mellett világnézetének elemzésekor oroszellenességére is utalnunk kell. Már az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, amikor egy gyűjteményben megjelent a szovjet politikát elemző cikke, amelyben azt fejtegette, hogy a szovjet külpolitika a cárizmus politikájának folytatása. E cikkében olyan következetes oroszellenes vonalat visz — húzza alá a cikk írója —, hogy még a párizsi és New York-i orosz emigránsok lapjainak haragját is kihívta maga ellen. Ez a vak gyűlölet a Lutyeraturnaja Gazeta szerint kétségessé teszi: tud-e egyáltalán objektív szemléletű külpolitikai javaslatokat adni elnökének. Brzezinski jellemének fontos vonásai között említi még Gennyagyij Geraszimov, az érzelmek felett álló elemző kegyetlen virtuskodását. Zbig maga bizonygatja: nem riadna vissza attól, hogy „a gombot megnyomja”, ha elemzése fényében ezt követelnék a körülmények. Másfelől Geraszimov utal Brzezinski heves, természetesen a Time magazin megfogalmazása szerint is „botrányos hiúságára”, mint ambícióinak és politikai cselekedeteinek fontos mozgatórúgójára. Végül a Lityeraturnája Gazeta cikkírója megállapítja: Brzezinski gyakran esik szélsőségekbe, ám annyiban következetes, hogy mindig a héják felé lendül ki, soha nem a galambok irányába. Szászi József A szovjet olimpiai bizottság nyilatkozata A Szovjetunió olimpiai bizottsága az alábbi nyilatkozatot tette: „Az Egyesült Államok és néhány nyugati ország reakciós körei erőteljes propagandakampányt indítottak azzal a céllal, hogy megzavarják a XXII. nyári olimpiai játékok megrendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett, ellenséges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok támadnak a nemzetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek ,a sport politikamentes a jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hegemonista politikájuk szolgálatába akarják állítani földünk tízmillióinak mozgalmát, amely a játékokban testesíti meg a Pierre de Coubertin által lefektetett elveket. Nem számolnak azzal, hogy mindez szétzúzhatja magát az olimpiai mozgalmat. A XXII. olimpiai játékok bojkottjának gondolatát világszerte elítélik. Az olimpiai mozgalom szilárdságáért és egységéért szállt síkra Lord Kilianen, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és viszszautasította a moszkvai olimpia elleni támadásokat. Az országok többsége olimpiai bizottságainak és a nemzetközi sportszövetségeknek a vezetői, vezető sportszemélyiségek, neves edzők, kimagasló sportolók megerősítették, hogy változatlanul szándékuk részt venni az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon. A Szovjetunió olimpiai bizottsága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elítéli azokat a próbálkozásokat, melyekkel a sportot a politikai nyomás eszközeként igyekeznek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, valamennyi ország olimpiai bizottságát, a sportszövetségeket, az összes jóakaratú embereket, hogy részesítsék határozott válaszban a mostani ellenséges kampány szervezőit. A Szovjetunió olimpiai bizottsága a szovjet sportolók nevében azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy semmilyen erőnek sem sikerül aláásnia a világ olimpiai mozgalmát.” Rómából jelenti az MTI. Olaszország még nem döntötte el, részt vesz-e a moszkvai olimpián, vagy sem. A kérdésben közös álláspont kialakítására törekszik nyugat-európai szövetségeseivel. A washingtoni látogatásáról hazatért Cossiga olasz miniszterelnök a minap magához kérette Franco Carrarót, az olasz olimpiai bizottság elnökét és tájékoztatta Carter amerikai elnöknek az olimpiai játékok bojkottálásával kapcsolatos kéréséről. Római megfigyelőik bizonytalannak tartják Olaszország részvételét a nyári olimpián. Úgy vélik, a kérdés csak a következő hetekben, esetleg hónapokban dől majd el. Mint a Reuter és az AP megállapítja, újabb ellenzői akadtak Carter elnök olimpiai bojkott-tervének. A holland és a dán olimpiai bizottság olyan határozatot hozott, hogy sportolóik részt vesznek a nyári játékokon. Nyugati távirati irodák úgy látják, hogy éleződik a vita a nemzetközi életben és sportvilágban, Carter amerikai elnök olimpiai bojkottjavaslata kapcsán. Egyrészről a nemzetközi közvélemény jelentős része és a nemzeti olimpiai bizottságok többsége ellenzi a bojkottot, addig másrészről növekszik a bojkott híveinek száma és a moszkvai olimpiai játékok elleni támadások hevesebbé válnak. Franciaországban például számosan a bojkott mellett foglaltak állást, így Simone Veti, az Európai Parlament elnöke, valamint a giscardisták és a centristák közül többen. Soisson francia ifjúsági és sportminiszter a kormány ülése után közölte, hogy a francia részvétel „nagy mértékben függ a részvevők számától, azaz más nyugati országok állásfoglalásától is”. Habib Satti, az iszlám konferencia főtitkára Bejrútban úgy nyilatkozott, hogy „legkevesebb húsz iszlám ország” fog távolmaradni a nyári olimpiai játékoktól.JF (Berlin, MTI) Berlinben közleményben jelentették be, hogy szerdán két személy Berlin és Erfurt között megkísérelte erőszakkal eltéríteni az NDK Interflug légiforgalmi társaságának egy IL—18-as típusú repülőgépét. A merénylőket letartóztatták. Magyar Nemzet Gromiko Romániában A TASZSZ jelenti: Csütörtökön Bukarestbe érkezett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Gromiko a Román Szocialista Köztársaság vezetőségének meghívására tesz rövid látogatást a román fővárosban. Csütörtökön Bukarestben megbeszélést tartott Andrei Gromiko és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A találkozón véleményt cseréltek számos időszerű nemzetközi problémáról, közöttük az európai biztonsággal, a közel- és a közép-keleti helyzettel, a délkelet-ázsiai és távol-keleti helyzettel összefüggő kérdésekről. Andrej Gromiko ezenkívül értékelést adott a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi állásáról. Willy Brnmst szerint folytatni kell a párbeszédet a Szovjetunióval Brüsszelből jelenti az MTI. Az Európai Parlament politikai bizottsága csütörtökön Brüsszelben megvitatta az afganisztáni helyzetet. A bizottság ülésére meghívták Roy Jenkinst, az EGK bizottságának elnökét. Jenkins kifejtette: a Közös Piacnak nincs kétoldalú gazdasági egyezménye a Szovjetunióval Ami a Szovjetunióba irányuló élelmiszerszállítmányokat illeti, azok mennyisége évről évre változik, s ezért nehéz lenne e szállítások megszüntetésének alapját megkeresni. Jenkins tehát — ha gyakorlati okokból is — az exporttilalom kimondása ellen foglalt állást. Az ülésen felszólalt a szocialista csoport nevében Willy Brandt is. Kifejezte azt a véleményét, hogy a nyolcvanas évek elejére ugyanazt a témát kell uralkodóvá tenni, amely a hetvenes évek végén volt: keresni az enyhülést és elhárítani a konfrontációt. A múlt megmutatta — fűzte hozzá —, hogy a gazdasági megtorló intézkedéseknek nincs értelme. „Folytatni kell a párbeszédet a Szovjetunióval” — hangoztatta befejezésül Willy Brandt. Iizalmat szavaz az Olasz KP a kormánynak az antiterrorista kérdésben Rómából jelenti az MTI. Az olasz képviselőház a hét végén bizalmi indítvánnyal egybekötött szavazást tart a Cossipa-kormány antiterrorista intézkedéseiről. Az Olasz KP vezetősége úgy döntött, hogy bizalmat szavaz a kormánynak a kérdőben anélkül, hogy ezt a bizalmat más kérdésekre és területekre is kiterjesztené. Az OKP vezetőségének határozatát a kommunista képviselők körében nem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Többüknek az a véleménye, hogy a kormány törvénytervezete önkényes hatósági lépésekre is módot nyújt, s ezeket a fejezeteket módosítani kellett volna. (Tekintettel arra, hogy a radikálisok obstrukciója miatt a kormány bizalmi szavazást kért, a tervezett módosításra nem nyílik mód.) Az OEP azt tervezi, hogy a szocialistákkal karöltve kiegészítő dokumentumot terjeszt a képviselőház elé és ebben megindokolja, miért szavaz „technikai bizalmat” a Cossiga-kormánynak. Megfigyelők szerint az okirat célja az lehet, hogy a két olasz baloldali párt „elhatárolja” magát azoktól az erőktől, amelyek feltétel nélkül hajlandók bizalmat szavazni a három párti kisebbségi kabinetnek. Ugyanakkor rámutatnak, hogy fontosabb mind az OKP, mind az OSZP együttműködésének a folytatása és az elmélyítése, mint az, hogy a Cossiga-kormány törvénytervezetén milyen változtatásokat kellett volna eszközölni. A BT Rhnntesia-vitájában az angol küldött visszautasította az afrikai országok indítványát New Yorkból jelenti a Reuter. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán éjjel megkezdte vitáját a rhodesiai helyzetről. A BT összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia súlyosan megsérti az országról decemberben kötött megállapodást. Az afrikai államok álláspontját Cecil C. Dennis libériai külügyminiszter terjesztette a BT elé. Mint elmondta, az utóbbi hetek eseményei meggyőzték az afrikai államokat és a Zimbabwe Hazafias Front vezetőit, hogy az angol gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith— Muzorewa-rendszer fenntartásáért. Az AESZ követeli, hogy azonnal és minden feltétel nélkül vonják ki Rhodesiából az ott állomásozó dél-afrikai csapatokat — mondotta Cecil C. Dennis. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Rhodesiában hatezer dél-afrikai katona és nagyszámú zsoldos tartózkodik, akiknek jelenléte fenyegeti a decemberben kötött Rhodesia-szerződés megvalósítását. Az AESZ ezenkívül felszólította Nagy-Britanniát, hogy tegye lehetővé valamenynyi politikai fogoly szabadon bocsátását és a száműzöttek hazatérését. Az angol küldöttség vezetője, Sir Anthony Parsons vszszautasította az afrikai országok előterjesztését és felszólította őket, hogy tartózkodjanak mindenfajta „beavatkozástól”. Iráni katonák tűzharcot vívtak a kurd felkelőkkel Washingtonból jelenti a Reuter: a Delaware állambeli Dover légitámaszpontjára érkezett szerdán az a hat amerikai diplomata, aki a teheráni túszszedés idején a kanadai nagykövetségre menekült, majd vasárnap kanadai segítséggel (hamis papírokkal) elhagyta Iránt. A teheráni amerikai nagykövetséget megszállva tartó iszlám diákok egyébként , tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy — Ghatbzadeh külügyminiszter kijelentéseivel ellentétben — nem tesznek lépéseket az Iránban élő mintegy ötven kanadai ellen a hat amerikai diplomata kijuttatásához nyújtott kanadai segítség miatt, és az ügynek nem lesz hatása az amerikai túszokkal való bánásmódra sem. Teheránból jelenti az AP. Három iráni katona meghalt és kettő megsebesült a kurdisztáni Mahabadtól délre kurd felkelőkkel vívott harcban. Az összetűzésben két lázadót megöltek és kettőt megsebesítettek — közölte a hadsereg szóvivője. eJ. (Róma, MTI) A Szentszék szóvivője, Pandiroli atya hivatalosan megerősítette, hogy II. János Pál pápa júliusban Brazíliába látogat. (Új-Delhi, AFP) Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellár Új-Delhiben udvariassági látogatást tett Szandzsiva Reddi indiai államfőnél. Tárgyalt Indira Gandhi miniszterelnökkelis. (Hága, MTI) Julianna holland királynő csütörtökön este televíziós beszédben jelentette be, hogy április 30-án, 71. születésnapján lemond trónjáról, lánya, a 43 éves Beatrix trónörökös-hercegnő javára. .Péntek, 1980. február 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Kennedy unokái Washington, január 31. Kettős célt követett Edward Kennedy a hét elején elhangzott beszédével — természetesen azon belül, hogy fordítson a szerencséjén. Egyrészt vetélytársát a demokrata elnökjelöltségért, a Fehér Ház jelenlegi lakóját kívánta ostorozni. Másrészt — csaknem három hónappal indulási szándékának a bejelentése után — azt akartapontosan kifejteni, miért és milyen elvek védelmében pályázik a legmagasabb amerikai közhivatalra. Ez utóbbi szempontból a beszéd meglehetősen egyértelmű: Kennedy az erőre alapozó, de józan és kiegyensúlyozott külpolitikát tart kívánatosnak, a bel- és gazdaságpolitikában pedig az átlagos vagy az átlag alatti színvonalon élő amerikaiak érdekeinek a megfelelőbb képviseletét hangoztatja. S mivel megítélése szerint Jimmy Carter ezeknek az eszményeknek megfelelni képtelen és alkalmatlan, a szenátor szükségesnek látja megerősíteni a jelöltségét, s közölni ellenlábasával, hogy a fegyvert nem letenni, de éppenséggel a végsőkig forgatni fogja. Takaréklángon Ami Carter megvesszőzésének a szándékát illeti: a Fehér Házból az elvárható lekicsinylés és hivatalbeli optimizmus hangjai mögül igencsak ki lehet hallani a felszisszenést is — akárcsak a Kennedy számára olyan kellemetlenül végződött, s a minapi beszédre ösztönző Iowa állambeli szavazás után a szenátor híveinek a táborából lehetett korai volna még azt találgatni, hogy a washingtoni Georgetown egyetemen elhangzott kortesbeszéd visszaszerzi-e Kennedynek Maire állam korábban eleve neki ítélt február eleji pártgyűléseinek a szavazatait, illetve a hónap végén a New Hampshire-i előválasztás voksait. Elképzelhető, hogy nem. S mivel Iowa után hirtelen kiapadtak Kennedy választási pénzforrásai, az is lehetséges, hogy a szenátornak még inkább takaréklángra kell csavarnia a kampányát. Az viszont a beszéd alapján szinte bizonyosra mondható, hogy a legkisebb Kennedy fiú elszánta magát: megpróbál az augusztusi demokrata elnökjelölő konvencióig talpon maradni, bármilyen politikai vérveszteséget kelljen közben elszenvednie. S persze bízik abban, hogy a Cár tért hirtelen a magasba lódító hullámok elülnek, arra a zátonyra telepítvén vissza a jelenlegi elnököt, ahol a vihar előtt lenni látszott. Felszabadította magát Kennedy a beszédével ama külpolitikai szilencium alól, amelyet az elnök majdhogynem formálisan rá — s a republikánus önjelöltekre nem kevésbé — rákényszerített. A Fehér Ház persze „felelőtlenséget” emlegetve nyomban felhördült, noha a taktikai megfontolásokon túllendítő erkölcsi töltést, de legalábbis a Carterra kilőhető muníciót éppen az unió helyzetéről szóló elnöki üzenet adott Edward Kennedy beszédének. Carter az újhitűek térítő buzgalmával alig kiszámítható kockázatok felé viszi az országot, s kétségkívül nehezen helyrepofozható károkat okoz közben. Kételkedés Kennedy valójában ezt a fölösleges rizikót, a módot vitatja, nem a lényeget. Ő is a globális amerikai hatalmi pozíciók megőrzését szeretné elérni, s ennek a reális lehetőségéről éppolyan mélyen meg van győződve, mint arról, hogy az Egyesült Államok a jelenlegi feltételek között is — sőt egyenesen az ösztönzésükre — képes megújítani belső gazdasági és társadalmi életvitelét. Aligha más Carter célja, s ezt Kennedy nem vonja kétségbe — szerinte az a bökkenő, hogy a Georgiából Washingtonra szabadított hozzá nem értőknek, hullámzó érzelműeknek a csapata fokozódóan görcsös agresszivitásban szétveri a berendezést, mielőtt az új igényeknek megfelelően átalakítaná a szobát. A veszedelmek eltúlzása és üres jelképek lobogtatása nem oldhat meg válsághelyzeteket — mondta a beszédében Kennedy, s bár Carter kongreszszusi üzenetének a tényleges elemeit bírálta a megfogalmazással, valójában a jelenlegi amerikai hivatalos politika általános jellemzőit vette tűz alá. Az átfogóbb érvény igénye érezhető a szenátornak az úgynevezett Carter-doktrínát támadó fejtegetéseiből is. Rámutatott, hogy „ha egyáltalán tanított valamit a vietnami háború, pontosan azt, hogy ha nem vitatjuk meg a külpolitikánkat, akkor mind mélyebb gondokba sodródhatunk. Ha helyénvaló egy elnök politikája, akkor a vita csak erősítheti a nemzeti egyetértést. Ha hibás, katasztrófától mentheti meg az országot a kételkedés. S ezért — hangsúlyozta — nem kérek bocsánatot a Carter-doktrínát illető kérdésekért”. A szenátor ebben az összefüggésben kérdezte meg, vajon az afganisztáni események valóban „a legnagyobb fenyegetést jelentik-e a békére a második világháború óta” — miként azt Carter ismételten kijelentette. Nem volt egészen bizonyos a Kennedy-beszédet megelőző néhány zsúfolt órában, hogy a szenátor „liberális demokrata” múltjának megfelelő alapokon kívánja újraépíteni eddig igazából neki sem lódult választási mozdonya előtt a sínpályát. Pártbeli barátai azt tanácsolták neki, hogy csak bel- és gazdaságpolitikai kérdésekben támadja balról Cartert, a külpolitikában tőle jobbra álljon. A keleti párti establishment soraiból is viszonylag kevesen hangoztatták azt, amit William Safire így fogalmazott meg a Neww York Timesben: ha Kennedy erős jellem, akkor nemcsak nem hátrál meg, de a liberalizmus eszmei fegyverzetében áll ki a még egyszer újraszületett” konzervatív „héját” játszani próbáló elnök ellen. Antipolitika Azért érdemes ismerni a háttérnek ezt az elemét, mert csak így világos: a szenátor a beszédében felülemelkedett a saját választási érdekeinek a mérlegelésén. Nem veszítette szem elől a múló érvényű megfontolásokat sem, de a meggyőződését megpróbálta beleépíteni a taktikájába. Nyilvánvaló volt eddig, hogy külpolitikailag a pillanatnyi ár irányával szemben kell így haladnia, belpolitikailag pedig bizonyosan olyan nézeteket hangoztat, amelyek népszerűek a soron következő erőfelmérések államaiban. „Ha húsz év múlva az unokáim megkérdenek, miért indultam az elnökségért 1980-ban, meg tudom nekik mondani, miért. Meg tudom majd határozni nekik azokat az ügyeket, amelyekről beszéltem, amelyek mellett kiálltam” — fejtegette Kennedy egy közeli barátjának a washingtoni beszéd elhangzásának az előestéjén, s alighanem komolyan gondolta. A legfontosabb „ügyet”, amelyet képviselni kíván, a következőképpen írta körül a beszédben: „Az igazi kérdés az, hogy Amerika megkockáztathat-e további négy esztendős bizonytalan politikát és válságot, egy olyan kormányzatot, amely elvárja, hogy felsorakozzunk a kudarcai mögé, megkockáztathat-e egy összefüggéstelen antipolitikát, amely a visszavonulás vagy a háború végső választásával szembesíthet. Ezeket a kérdéseket meg kell vitatni a jelenlegi választási hadjáratban.” E vitára aligha lesz kapható a Fehér Ház, de a védekezésre valószínűleg sokkal jobban rákényszerül majd az eddigieknél. S nemcsak Kennedyvel szemben. A szenátor rányitotta az eddig „közmegegyezéssel” zárva tartott kaput a republikánus ellenzék Carter-bírálata számára is. Az elnök köre éppen emiatt próbálkozhat majd azzal, hogy Kennedyt a szent pártérdekek sérelmére való hivatkozással kiátkozza. Ami esetleg nem lesz könnyű feladat, Fatasz Dezső