Magyar Nemzet, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

IMLOPPEME.NT ~ggCI£^gffigRSZ35g7 El M0UDJAH1D MagwVm/Pi ELPAIS JORNAL DO BRASIL Fnmkfarterftundschaii i la STAMPA nflflHTNftfl Die Presse excelsior indián EXPRESS CfUtftiiJe DAWN te soleil £ Cj—---------------------------------------------———|--------— ------------------—-————----------------------- --------frf NEMZETKÖZI MELLÉKLET AZ ÚJ GAZDASÁGI VILÁGRENDRŐL AZ ENSZ SZERVEZETEINEK A KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL \ ^ _ .* úi nemzetközi gazdasági rend Tájékoztatás és gazdasági fejlődés A politikának vajon már mindenütt nagy tétje lett-e­, hogy miképpen csökkenthetjük az iparosított országok és a harmadik világbeliek egyenlőtlenségét az információban? Miképpen szabadíthatjuk meg a tájékoztatást a pénz hatalmától és a propagandáé­tól? Ezekre a kérdésekre igyekezett válaszolni a sajtó és a tájékoztatás világszerte ismert képvise­lőiből alakult ,Mae Il­ide-bizottság. A jelentését vég­re közzétették, és jövő ősszel minden bizonnyal szenvedélyesen fogják megvitatni Belgrádban, az UNESCO huszonegyedik értekezletén. „Korszakunkban mindenütt — állapítja meg a jelentés — tapasztalható az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására épülő igazságosabb és demok­ratikusabb társadalmi rend igénye. Csak akkor lehet eleget tenni ennek, ha érvényre jut a megértés és a türelem, ezen múlik nagymértékben a szabad, nyílt és kiegyensúlyozott kommunikáció.’* A fejlődő orszá­gokban — folytatja gondolatmenetét a jelentés — nagy szükség van a függőség enyhítésére, ezért igénylik az igazságosabb és m­éltányosabb új tájé­koztatási rendet. Meggyőződésünk, hogy nem jut­hatnak teljesen gazdasági szuverenitásuk birtokába, nem győzhetik le az elmaradottságukat, ha válto­zatlanul azoktól a tájékoztatási eszközöktől függe­nek, amelyeket ma a nyugati államok, és mindenek­előtt az Egyesült Államok szinte monopolizálnak. Ezeket a tájékoztatási eszközöket egyenlően kell el­osztani a nyugati, keleti és a déli országok között. Ugyanakkor az új tájékoztatási rend igénye mély­séges bizalmatlanságot kelt több nyugati ipari állam­ban. Arra hivatkoznak, hogy ez elvezetne a tájé­koztatási eszközök uniformizálására és államosítá­sára — mint mondják —, megfosztaná az egyént és a csoportokat az információ szabadságától. Mégsem utasíthatja vissza senki a fejlődő országoknak azt a jogát, hogy a maguk tájékoztatási eszközeivel ren­delkezhessenek, és ezeknek az útján adhassanak hírt magukról az északi közvetítők kikapcsolásával, bármilyen kvalifikáltak lehetnek is közöttük egye­sek. „Az afrikaiak véleményét kívánjuk hallani földrészüknek az eseményeiről, miképpen magunk szeretnénk az Indiában történteknek a hátterét meg­világítani — fejtette ki 1998 júliusában Indira Gan­dhi miniszterelnök, az el nem kötelezett országok hírügynökségi pooljának az alapszabályzatot meg­fogalmazó értekezletén. Éppen ez az elsőrendű célja a „Földrészek pár­beszéde" mellékletnek is: az, hogy lehetőséget nyújt­son minden résztvevőnek, és különösképpen a har­madik világ lapjainak, miképpen az ENSZ szerve­zeteinek is, hogy a vállalkozás többi lapjában meg­­ismertethessék a nézeteiket az új nemzetközi gazda­sági rendről. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a teljes egyenlőség és függetlenség alapján széles körű párbeszédet kezdjenek, amelyet szeretnének még mélyebbé tenni. Ez a párbeszéd ma éppen a tájé­koztatás témakörével foglalkozik. A belgrádi Politika kezdeményezésére ültek össze a jugoszláv fővárosban az e-­mellékletben közremű­ködő napilapoknak a főszerkesztői. Valamennyien elismerték, hogy mennyire fontos a közöttük tavaly elhatározott párbeszéd, bármennyire híján van is még a tökéletességnek. Alapvető ez, mert lehetőséget nyújt a tájékoztató eszközökben és kifejezési lehe­tőségekben szegény fejlődő országoknak, hogy­ hal­lassák a hangjukat az egész világon, és különöskép­pen az ipari államokban, amelyeknek a közvélemé­nye és a tömegtájékoztatása megszállottan csak ön­magával foglalkozik, és csekély érdeklődést tanúsít a harmadik világ iránt. Ezért határozta el ez a főszerkesztői értekezlet, hogy további egy esztendőre folytatja ezt a közös kísérletet, és új tagként befogadja az athéni To Vima című görög lapot. A találkozón ismételten megerősítették „azt a szándékukat, hogy e mellék­let közlésével is hozzájárulnak az igazságosabb, szolidárisabb és hatékonyabb gazdasági rend meg­teremtéséhez... Aláhúzzák, mennyire fontosnak tartják szakmai együttműködésüket e melléklet keretében az Egyesült Nemzetek Szervezeteivel, és szükségszerűnek tartották a párbeszéd elmélyültebb folytatását.. .Jenn Sch­neeber Frankfurter Rundschau I Frank furt Hans Paasche négere Mintegy hetven esztendeje élt Hans Paasche német író, aki egy afrikai világjárót vá­lasztott a hőséül. Lukanga Muharának nevezte el. Muka­­ra Berlinből és a német tar­tományokból képzeletbeli le­veleket küldözgetett az akkor még Német Birodalomnak ne­vezett állam szokásairól. Igen­csak meglepődött rajta, hogy az európaiak milyen ritkán esznek és isznak normálisan (rágás nélkül nyelnek, és az ételt egyszerűen valamilyen folyadékkal öblítik le), nincs soha idejük, szerencsétlen lük­tetésben élnek, végeláthatatlan beszédekkel emlékeznek meg teljesen abszurd eseményekről fa hősök mellére, ruhájukra erősítve fémgombokat, rak­nak), vagy valamilyen nemezt nyomnak a fejükbe, a lábaikat bőrzsebekbe kényszerítik, amelyek föltörik a bőrüket, és szinte még a járásban is aka­dályozzák őket. Lukanga Mukara tájékoztat­ta a királyát, aki az egyik legnagyobb afrikai tó közepén, Ukererewe szigetén élt. Az európai kalandiunk módjára festett képet Mukara, megfor­dítván a tükröt, amelyben ezek az európaiak „egzotikus törzsekről” meséltek etnocent­­rikus látásmódjukkal: sokkal többet árultak el a szerzőről, mint írásuknak a tárgyáról. Faaschénak, illetve Lukan­­gának a levelei még ma is döbbenetes erejűek.. A paro­­dikus stílusban írt sztereotí­piák még hetven év után is időszerűek. Az újságokban, a könyvekben, a televízió foly­tatásos sorozataiban a hír­­ügynökségi jelentésekben és a gondolatmódban változatlanul 02 európai szemlélet érvénye­sül. A nyugatnémet tájékoztatási eszközöknek esztendőkön át kevés közölnivalójuk volt Iránról, kivéve a palota plety­káit, amelyeknek a főszereplői az eseményektől függően So­raya Esfam­b­ary vagy Farah Diba voltak. Nagyon ritkán érkeztek információk a Tehe­rántól délre húzódó nyomor­­negyedekről, a parasztok élet­halál küzdelmeiről, az értelmi­ségi lázadásokról a SAVAK titkosrendőrség kínzásairól. A nyugatnémetek legtöbbjét ép­pen ezért meglepetésként ér­te az iráni forradalom híre, jóllehet lett volna alkalmuk elsőkézből tájékozódniuk né­hány napilapból és minőségi hetilapból. Afrikának a Szaharától dél­re eső része az elmaradottsá­ga és a szegénysége ellenére még mindig a boldog négerek földje, ezé a gyermekes, füg­getlenséget vállalni alkalmat­lan népé. Legalábbis, ezt hi­szik a nagy példányszámú hír­közlönyök olvasói, és a tele­vízióműsorok nézői. Néha még azt is hallani, hogy talán em­bert is esznek. Néhány kari­katurista szívesen ábrázolja, az itt élőket embercsontot fűz­ve a hajukba, avagy „jelleg­zetes négerekként”, amint bog­rácsban puhuló misszionáriust táncolnak körül. Torlódnak a példák a hat­évesnél kisebb gyermekeknek írt pedagógiai célzatú köny­vektől, amelyben „szénfekete, és ébenszínű mórok” sorakoz­nak föl, egészen a kávé- és csokoládéreklámokig. Ugyan­ezeket a példákat említhetjük keleti viszonylatban is. Ezek az orosz és lengyel barbárok mindig agresszívak, „alacso­nyabbrendű lények” mondják a jobboldali lapok, és az egyik televízióadás „vörös veszély­­lyel” fenyeget. (Eközben az Egyesült Államokban az osto­ba náci hóhérok órákat kap­nak a televízió folytatásos so­­rozataiban.) Napestig folytathatnánk. Mindaz, amit ebben a szellem­ben nyomtatnak ki, elkel, mert a betűvásárlónak egy bizonyos típusa szereti azt olvasni, ami a várakozásainak megfelel. Mégis, van már néhány fény­sugár. Tizenöt esztendőn át dolgozott az a nyugatnémet— lengyel államközi bizottság, amely megpróbálta megszaba­dítani az egyes tankönyveket a mindkét oldalon fölgyülem­­lett előítéletektől. Ezernyi megbeszélést szenteltek annak, hogy összehasonlítsák a tan­könyveket, és megőrizzék a közös örökséget. A bizottság tagjainak sikerült megértet­niük, hogy milyen együttes ér­tékek vannak Közép-Európa történelmében, mégha külön­böző nemzeti, gazdasági és szellemi forrásból fakadnak is. Amidőn ebbe a szakaszba ér­keztek, átírták a tankönyve­ket. A neveket illetően vannak még eltérések. A nyugatné­metek még ma is inkább „Breslau”-ról beszélnek, mint­sem Wroclawról, és „Dan­­zig”-ot mondanak Gdansk he­lyett. De mit számít, hogy a Sziléziában 1440-től 1533-ig élt szobrászt Veit Stossnak hívják itt, Wit St­osznak amott. A történelem úgy szerepel, olyan tények együttesére épülve, hogy mindkét oldalon egyezik. Sajnos hamisító tendenciák jellemzik azonban még ma is a harmadik világról írottakat A nyugatnémet tankönyvek a nem európai országokat euró­pai szemlélettel vizsgálják. Nagyon ritka a kivétel. Hiába néhány jeles személyiségnek és néhány nemzetközi szervezet­nek az erőfeszítése, a dolgok alig mennek jobban. Nincs nyugatnémet—afrikai bizott­ság, hogy fölülvizsgálja a tan­könyveket, és kevés az olyan újság, amely a cikkeiben va­lóban tájékoztatna arról, mi történik a keresztény, kapita­lista és demokratikus övezeten kívül. Valami azonban mégis mint­ha változni kezdene. De mind­ez ritka madár, mégis, miért ne hozhatnának nyarat az első fecskék is? Tömérdek a tennivaló. Az emberek többsége nem is tud­ja, hogy milyen sztereotípiá­kat örökölt. Bátorság, szellemi nyíltság, közlési képesség — íme, erre kell bátorítani, mert többet ér egyszer látni, mint­sem százszor hallani valami­ről. így mondja egy közmon­dás, amely egyáltalán nem né­met, sőt — kínai KARO GROBE a1 nDJlHTHKH IBelgrád___________________ Az el nem kötelezettek paol­ja Hozzávetőlegesen tíz hírügy­nökség képviselői öt évvel ez­előtt tanácskozásba kezdtek. A megbeszéléseiknek az volt a tárgya, hogy az el nem köte­lezettek külpolitikája megfe­lelő információs eszközökhöz jusson, mivel teljesen hiány­zott közöttük a kölcsönös tájé­koztatás Ezek a hírügynöksé­gek azonosan értékelték a helyzetet és az igényeiket, így jutottak arra a következtetés­re, hogy közösen cseleked­jenek, és adták vállalkozásuk­nak a „pool" nevet. Ez a pool kezdetben azokat tömörítette, akiknek nem voltak meg a maguk információs eszközei, és még kevesebb híradással rendelkeztek más országokról. Tizenkét hírügynökség végül is megállapodott, hogy egye­síti az erejét, és a pool köz­reműködésével az információk nagy választékát kínálja. A kezdeményezés nyomán első ízben az el nem kötelezettek colombói csúcsértekezlete ha­tározatban erősítette meg az információs együttműködést. Ebben az időszakban negy­ven hírügynökség volt tagja a poolnak, amelyek rögzítették alapvető elveiket. Nem új nemzetek fölötti ügynökséget kívánnak létrehozni, hanem egyenlő jogú partnerek együtt­működését Közösen keresik a módokat, hogyan lehet a mi­nél szélesebb körű tájékozta­­táscserét előmozdítani, híreket sugározni az egész világra az el nem kötelezettek tevékeny­ségéről. Az a gyorsaság, amellyel a pool fejlődött, hála a részt vevő országok buzgalmának és a nyújtott tájékoztatás mind jobb minőségének, heves reak­ciót váltott ki az információ eddigi monopolizálóiból. Még hevesebb lett ez a támadás, amidőn hatvan ország képvi­selői gyűltek össze a pool ügyének a támogatására, és fejlődésének szabályokba fog­lalására Éppen a poolt vádol­ták azzal, hogy új monopol­helyzetet igyekszik kivívni magának, akadályozza az in­formációk szabad áramlását, a független tájékoztatást állami eszközökkel akarja helyettesí­teni. Valójában azonban e küzde­lemnek a tétje nem maga a pool volt, hanem a monopó­liumok uralma a tájékoztatás világrendjében. Annál is in­kább, hogy a pool példája nem maradt magányos, új együtt­­működési formákra serkentett, az el nem kötelezettek akció­ja nem maradt elszigetelt kez­deményezés. Az az érdeklődés, amely a pool híranyagait és bulletin­jeit fogadja, megerősíti: nagy a belső igény az el nem köte­lezett államokból és a fejlő­dő országokból érkező tájékoz­tatásokra Ez élteti azt a re­ményt, hogy a pool tovább erősödik, tagjainak az akció­egysége által is. PERO IVACIC, a Tanjug vezérigazgatója Magyar Nemzet 11

Next